Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
A suceavaiak küldeménye útban Marosvásárhely felé A konstancaiak segítsége Konstancáról kedden a második gépkocsikonvoj indult el ruhákkal, cipőkkel, a Fehér megyei árvízkárosultak számára. A szükséget szenvedő társaikkal való emberi szolidaritás szellemében Konstanca municipium és megye dolgozói csaknem 80 000 férfi, női és gyermekruhát és cipőt, több mint 5 800 háztartási cikket és 1 339 méter pamutkelmét küldtek Erdélybe. A hála szavai Levelek, újabb levelek és a szerkesztőségi ajtón bekopogó emberek. Köszönő sorok, köszönő szavak. Keresetlenek, hálakifejezőek. Az az érzésünk, azért íródtak, azért hangzottak el, hogy pótolják a kézfogást, mely a rá érdemeseknek akkor járt volna ki, mikor csak egy volt a gondolat: megmenekülni és megmenteni. Hol vannak az életmentők, a segítők, a köszönetet nem várók? Legtöbbnek a kilétét, a címét sem ismerik. Dolgoznak a munkahelyeken, a mezőn, a családi körben, minden bizonnyal most is teljes helytállással. Nekik szólnak hát a levelek, a szavak, melyeket lapunk hasábjain tolmácsolunk és azok is, melyeket hely híján közölni nem tudunk, de a nevezettek munkahelyére eljuttatunk. A KÁBELGYÁRIAKNAK Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a kábelgyári munkásoknak, akik hozzánk, majd a szomszédunkhoz siettek egyméteres vízben, kimentettek bennünket és két tehenet is, mit sem sejtve akkor, hogy ezzel két csecsemő életét is megmentik. Lakhelyünk az őrlő utca 2 szám alatt volt. Május 13-án kiabálásra, vízcsobogásra ébredtünk. Kinéztünk az ablakon, s nagy rémülettel láttuk, hogy hullámok nyaldossák a házunk oldalát. Nagy kapkodva felöltözködtünk, s a kábelgyári mentőmunkások segítségével kisbabánkkal együtt az ablakon át kiugrottunk a házból, majd megérkeztünk a kábelgyár irodaházának emeletére. Szomszédaim is ott kaptak helyet csecsemőjükkel. Nehezen telt el a nap, és közeledett az este. Kétségbe voltunk esve, mert gyermekeinknek nem volt tej, tápszer. Mi lesz velük? A gyár főmérnöke megígérte, hogy kapcsolatot teremt a központtal, ami sikerült is. Helikopter segítséget ígértek. Minden zúgásra a tetőre rohantunk, zászlót lengettünk, sajnos, sikertelenül, a helikopterek jöttek ugyan, de rengeteg dolguk volt. És a víz egyre nőtt. Olyanynyira, hogy a szomszédom kimentett tehenei ismét veszélybe kerültek. Az egyiknek sikerült beúsznia a lépcsőházba. Ez adta az ötletet. Megkötöttem a derekamat, s így biztonságban érezve magamat, a tehénért mentem. Szegény állat, mintha érezte volna feladatát, kapaszkodott egyre feljebb. Reszketett, majd összerogyott. A főmérnök hozta a szőnyeget, megdörzsöltük, betakartuk vele az állatot. És hozzáláttam a fejeshez. Gyermekeinkért és mindenért, amit értünk tettek, hálával tartozunk a kábelgyáriaknak. Autószerelő vagyok az URA-nál, fogadják munkás köszönetemet. Tisztelettel, TÖRÖK SÁNDOR A nyárádszeredai TRAKTORISTÁKNAK Mindazok a jobbágyfalvi lakosok, kik szenvedtünk a vízáradattól, köszönetünket fejezzük ki Jakab Árpádnak, a nyárádszeredai Mezőgazdasági Gépesítő Vállalat traktoristájának, hogy olyan készséggel siettek mentésünkre. Kihozta a vízből a hattagú Kacsó családot, a négytagú Antal családot, egy idős házaspárt, Páczai Józsefet és feleségét, Bálint Péter családját. Elismerésünk szól továbbá Oltean Alexandru őrmesternek, Balogh György brigádosnak és ifjú Máji Mihálynak, akik ugyancsak segítséget nyújtottak a bajbajutottaknak. KACSÓ ANTAL, idős PÁCZAI JÓZSEF, ANTAL LAJOS, BÁLINT PÉTER EGY TÖRÉKENY ASSZONYNAK — Ki gondolta volna, hogy Dudás Lujzában, ebben a törékeny asszonyban annyi fizikai és lelki erő rejtőzik? Régóta szomszédom, de én sem sejtettem. Csak azt tudtam róla, hogy jó feleség, jó anya. Aztán jött az árvíz, és kiderült róla, hogy hős tud lenni, ha a helyzet úgy kívánja. Szüntelenül magam előtt látom, amint óriási gumicsizmában gázol a vízbe, menti a gyermekeket, az öregeket. Egy katona és ő. Utánfutós kocsit hoz, irányítja a sofőrt, és ment, menti az embereket. Visznek az ideiglenes szálláshelyekre, bennünket beteg férjemmel a Lenin utcai kórházba, hol biztonságban érezzük magunkat. Tisztelettel és köszönettel tartozunk Dudás Lujzának. Azért jöttem személyesen a szerkesztőségbe, hogy megkérjem önöket, ha lehet, köszönetünket a lapban tolmácsolják. PIRLEA SAROLTA, Marosvásárhely, Ariesului utca 18. szám. EMBERSÉG Radnótra vasárnap délelőtt érkezett az első sátorszállítmány, s a helyi árvíz-parancsnokság azonnal kijelölte, , hogy melyek a legrászorultabbak a hajléktalanul maradt családok közül. Úgy döntöttek, hogy Simon Jánosnak, a helyi MTSZ tagjának, és öttagú családjának is juttatnak egyet. Amikor a katonák elmentek hozzá, hogy felállítsák a sátrat, Simon János, akinek házát elvitte a víz s hozzátartozóival egy kicsi konyhába szorult, ezt mondotta: — Jólesik, hogy segíteni akarnak rajtunk, de tudom, hogy sok olyan család van Radnóton —, ha nem is olyan népes, mint a miénk — melynek még olyan hajléka sincs mint nekünk. Ezért lemondok a sátorról az ő javukra. Mindenhova eljut a gyógyszer Este 10 óra. A marosvásárhelyi Gyógyszer Vállalatnál a késői órákban is nagy a forgalom. Teherautók indulnak gazdag gyógyszerrakománnyal Dicső, Ludas, Segesvár, Régen és más árvízsújtotta helységek felé. Az irodahelyiségben hárman beszélgetnek, s a téma: a hazai és külföldi gyógyszerek területi elosztása. Ismét felelevenednek a szörnyű napok filmkockái. Május 13. Ahogy a Poklos-patak nőni kezdett, a Gyógyszer Vállalat igazgatósága azonnal döntött: üresítsük ki a központi raktár pincehelyiségeit. Minden alkalmazott munkához látott. Délután 3 óra lehetett, amikor a patak vize elöntötte a pincehelyiségeket és az udvaron lévő kötszerraktárakat. Szerencsére kár nem esett, mert ekkorra már több mint 5 millió lej értékű gyógyszert és kötszert az emeleti szobákba hordtak. A telefon szüntelenül berregett. Az egyik hívó kétségbeesve jelentette, hogy a Carpati negyed gyógyszertárában hiába próbált menteni, ott már minden vízben van. Mikor az igazgatóságra ért átázott ruhában, vizes pénzköteget szorongatott a markában. Csak ezt tudta megmenteni. A Litoral kereskedelmi komplexumban lévő gyógyszertárat is hasonló sors fenyegette. Azonnal telefonon adtak utasítást: rakják a gyógyszereket a legmagasabb polcokra. Délután 4 óra körül a Köztársaság téri gyógyszertárból ezt jelentették: nem tudunk tovább menteni, a pincét és a gyógyszertár helyiségét is elöntötte a víz. A köröndi gyógyszerész jelentését már nem lehetett végighallgatni, mert megszakadt a telefonösszeköttetés. A dédai gyógyszertár is bajba került. Május 13-ról 14-re virradó éjjel a Gyógyszer Vállalatnál állandó riadókészültség volt. Négy teherautó, gyógyszerészek, sofőrök és munkások még a gyógyszereket mentették. 14-én reggel Dicsőből, Segesvárról érkeztek megrendítő hírek. Michey György gyógyszerész kétségbeesetten jelentette: a dicsői 38-as gyógyszertárat elöntötte a víz és összeomlottak a falak. A pince megtelt vízzel, a gyógyszertár padlózata beszakadt. De itt is, sok erőfeszítés árán ugyan, a lakosság és a diákok segítségével sok gyógyszert mentettek meg. Miközben itt mentettek, a dicsői kórház gyógyszertára is teljesen a víz áldozata lett. Ludason a kórházi gyógyszertárat öntötte el a víz. Közben Segesvárról is megérkezett a jelentés: három gyógyszertári egység, a kórházi, poliklinikai és a drogéria, víz alá került. Egyetlen gyógyszertár maradt itt épen, a 43-as nyílt körzeti gyógyszertár. Alkalmazottai fáradtságát nem ismerve, éjjel és nappal a lakosság rendelkezésére álltak. Innen látták el gyógyszerrel a kórházakat és a poliklinikát is. Az igazgatóság javaslatára azonnal specifikus gyógyszereket küldtek Segesvárra. Autó nem közelíthette meg a várost. 14-én délben két vöröskeresztes egészségügyi repülőgép 20 kis ejtőernyővel juttatta rendeltetési helyére a gyógyszereket. Másnap ismét egészségügyi repülőgép, az esti órákban pedig helikopter vitte a szállítmányt. Csupán e szörnyű két nap leforgása alatt több mint 300 000 lej értékű életmentő gyógyszer érkezett ebbe a városba. Dicsőbe, Ludasra, Régenbe és más vidéki gyógyszertárakba több teherautó szüntelenül szállította a gyógyszereket. Az első két nap után kezdődött meg a helyzet reális felmérése. Kitűnt, hogy a megye 54 gyógyszertára közül 9-et teljesen elöntött az ár, s a gyógyszerek használhatatlanná váltak, több gyógyszertár pedig részleges károkat szenvedett. Az eddig felmért károk értéke meghaladja a 800 000 lejt. Az árvíz betörésének harmadik napján szervezettebb formában kezdődött meg a kórházi egységek gyógyszerellátása, majd az intézmények és a lakosság fertőtlenítőszerekkel történő folyamatos ellátása. Biztosítani kellett a megfelelő mennyiségű specifikus gyógyszert a fertőző és hüléses megbetegedések leküzdésére. Azóta, május 16-tól, míg e sorok íródtak, megyénkbe 5 627 355 lej értékű gyógyszer — 50—60 teherautó szállítmányának felel meg — érkezett, amely arányosan, a szükségleteknek megfelelően jutott el a legtávolabbi területek gyógyszertáraiba is. A lakosság és az egészségügyi egységek gyógyszerellátása mellett, az igazgatóság gondoskodott arról, hogy a megrongálódott gyógyszertárakat minél hamarább átadják a forgalomnak. Néhány nap múlva ismét megnyíltak a segesvári és a ludasi kórházi és a marosvásárhelyi Carpati negyedbeli gyógyszertárak. A szörnyű napokban, és azóta is, az árvíz támasztotta nehézségek ellenére, mindenhova eljutott és eljut az életmentő gyógyszer. (Papp) Erősebb az árnál (Folytatás az 1. oldalról) És én talán még azt sem mondanám, hogy mindenki hős volt, aki emberül állta azoknak az óráknak idegpattantó feszültségét. Ember volt. A szó legszebb értelmében. * Utólag könnyű felidézni, de nehéz elfelejteni, amit az emberek mesélnek az átélt borzalomról. Mondják például, hogy az Adynegyedben azon az emlékezetes napon csaknem mindenki megtanult egy nevet. Az elöntött földszintek ablakaiból, a lépcsőházak bokáig majd azon felül is érő vizéből minduntalan egy név hullott az egyre emelkedő víztömegre : — „MISI"! Hogy ki volt ez az ember? . . . Nem tudom!... Azok sem tudták, akik meséltek róla. Mindössze anynyit tudtak, hogy amikor megindult a mentés, egy ember cubukolt a teherkocsik és a vontatókocsikkal felszerelt traktorok előtt. Térdig, derékig érő vízben „tapogatta" ki a kocsik számára a járható utat. A betont. Nehogy az átázott földre lépjenek a kerekek! . . . Mert akkor oda a mentés . . . Berannd a kerék. És Misi dagasztotta a szürke, vad vizet. Vezette a mentésre érkezett járműveket. Az emberek pedig egymás szájából lesték el a nevét. Egymást váltogatva kiáltottak feléje ... Kinyíltak a rémült ablakok . . . Feljajdult az élni akaró élet... Az ember nevét sokszorozva verték vissza a vízben silbakoló falak. Misi pedig, miután a jármű biztosan állt a betonon, ölben vitte a gyerekeket a pótkocsiba. De türelmesen odaszállított másokat is. Mindenkit, akinek szüksége volt rá . . . Nem vágta hősi pózba magát. Nem tetszelgett. Egyszerűen valami belső parancsot teljesített. Saját emberségének, saját becsületének parancsszavát. Ma már minden valószínűség szerint szótlanul dolgozik valamelyik munkahelyen. S ha valaki „árvízi" élményeiről faggatná, valószínű csak azt mondaná: „Szükség volt ilyen tettekre is!" Mert az emberség nem divatos öltöny, amelyben ágálni szokás. Aztán elmúlt az árvíz. Ittmaradt a szennye. Takarítani kellett. Ez volt a legfontosabb. Ez ismét az emberség próbája volt. Sokan ... és emberül . . . vállalták ezt is. Egy példát átéltem jómagam is. Az történt, hogy a Pedagógiai Főiskola hallgatói a Kárpátok-negyedbe mentek el szomorú „nagytakarításra". Tanulniuk kellett volna. Hisz pár nap múlva nyakukon a vizsgaszesszió. De nem volt közülük egy sem, aki erre hivatkozva megpróbált volna elmaradni a munkából. Bokáig iszapban, de megállás nélkül dolgoztak. Egész délután. Érezték, tudták, hogy ez az egyetlen lehetséges emberi magatartás. Sőt! Amikor a munkát irányító felelős beosztotta, hogy melyik csoport, melyik tömbház körül segédkezik, megszólalt egy románmagyar szakos hallgató: — És a falvak? ... Oda mikor mehetünk? . . . Tulajdonképpen nem is példákat akartam sorolni. Lapjaink napról-napra köztik a helytállás szép megnyilvánulásait. Bizonyára nagyon sokan vannak, akik a példák tekintetében messze túllicitálhatnak. És jó is ez. Jó. Mert minél több a példa a szép, emberi helytállásra, annál beszédesebb tény az, hogy egy emberként válaszoltunk és válaszolunk mindig a párt hívó szavára. Annál nyilvánvalóbb, hogy az eltelt évtizedek valóban EMBERRÉ formálták földünkön az embert. Hisz lassan leülepszenek a vizek. Lassan leülepszik a gond. De a helytálló ember szilárdsága megmarad. És ez erősebb az árnál. Az árvíz Szovátát sem kímélte meg. A víz több milliós károkat okozott a város gazdasági életében. Úgyszintén számottevő a kár az utaknál és hidaknál. A víz visszavonulása után a dolgozók azonnal hozzáláttak a természeti csapás nyomainak eltüntetéséhez. ★ ★ Képünkön: javítják az egyik utca burkolatát. Közös otthonban Az emberi összefogás erejét lehetetlen számokban kifejezni. Érzések, gondolatok találkoznak, ismeretlen emberek küldenek gyorssegélyt azok számára, akiket az irgalmatlan úr kiűzött otthonukból. Ismeretlenek írnak ismeretlen embertársaiknak. Bátorító szavaikkal erőt öntenek a május 13—- 14-i drámai napokat átélt emberekbe. A legtöbb levelet gyerekek és ifjak írják hasonló korú társaiknak. Melyikből idézzek? A tele- ormáni 18 éves diáklány a fényképét is elküldte. A borítékot gondosan odatűzte ajándékba küldött ruhájának a zsebébe. Apróság? Lehet. De Kállai Anikónak, a marosvásárhelyi Mezőgazdasági Líceum tanulójának felmérhetetlenül sokat jelent. Hozzájutott a teleormáni kislány levele, fényképe és csomagja. Anikó édesanyjával együtt a 10-es számú iskolában berendezett tömegszálláson kapott menedéket. Meghatottan, könnyes szemmel olvasták az örök barátságot ígérő és kérő teleormáni kislány üzenetét. A válaszlevél fényképpel együtt már úton is van. Kállai Annáékkal együtt összesen 17 családot helyeztek el a 10- es számú iskolában. A tantermekben minden családnak aránylag tágas lakófülkét rendeztek be. Keddtől már egészségügyi szolgálatot is létesítettek számukra. Megkapták az első élelem és ruhasegélyt. Személyenként (díjmentesen) 10 kg kenyérlisztet, ugyanannyi málélisztet, 20 db tojást, 3 kg szalonnát, 1 kg zsírt, 1 tyúkot, 2 kg paszulyt és egyebeket. A kisgyerekes családok ezen felül citromot és kakaót. Konyha is rendelkezésükre áll, de aki igényli, kész ételt kaphat. A legszükségesebb anyagiak tehát biztosítottak. Kedden újabb segélyt vettek át itt a lakók. Gyermek- és felnőtt ruhaneműt, plédeket, ágyneműt. Azt hiszem, nincs is megfelelő szó annak kifejezésére, mit éreztek ezek az emberek, amikor átvették az adományokat. Két héttel ezelőtt még saját otthonuk volt. Kecében osztják az élelmet az árvízkárosultaknak A ruhasegélyközpontban már százezrekre emelkedett a ruhasegély-központba (Rózsák tere 26) érkezett adományok értéke. Miközben a megyei és municipiumi főbizottság önkéntes aktivistái szünet nélkül végzik munkájukat, kiosztják és átveszik a szintén szünet nélkül érkező küldeményeket, kicsi, ráncos arcú nénike fordul a begyűjtő bizottság egyik tagjához: egy szobaberendezéssel szeretne segíteni egy árvízkárosult családon. Ki ez az idős néni? özv. Porcsalmi Elekné. A segélybizottság többi tagjai közben egy 9 gyerekes (mind lányok) család számára állítják össze a csomagot. A postaküldemények is egyre érkeznek. A kedden érkezett csomagok feladói közül idejegyezzük Adamita Bilu nevét, aki a Tulcea megyei Turcoaia községben gondolt a Maros megyei árvízkárosult gyerekekre. 200 lej értékű bébi és gyermekholmit küldött. Maria Ionescu nyugdíjas, Bukarest II., Str. Viespari 35. sz. alatti lakos 300 lej értékű gyermek és női ruhát küldött postán marosvásárhelyi asszonytársainak. A segélyközpontban mindez csupán néhány perc alatt történt. (km) Nyugdíjasok figyelmébe! A marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Egyesületének tagjai sem maradtak ki az árvízkárosultak segélyezésére indult országos mozgalomból. Eddig mintegy 10 000 lejt adományoztak a bajbajutottaknak. Felhívjuk a nyugdíjasok figyelmét, hogy június 1-től az árvízkárosultaknak szánt adományokat nem a Szakszervezetek Művelődési Házában, hanem az önsegélyező Egyesület Horea utca 29. sz. alatti irodájában veszik át. — Heten laktunk együtt — a négy szülő, a feleségem s kétéves kislányom. Orvul tört ránk az áradat, olyan vészes sebességgel, hogy alig volt időnk az életünket menteni. Ha a mezőgazdasági vállalat traktoristája nem jön utánunk egy remorkával, valamennyien ott pusztulhattunk volna. A kutyfalvi Precup Vasile megborzong, ahogy feleleveníti a tragikus nap emlékeit. Az elkapott Maros elvitte a házukat, gazdasági épületeiket, mindent, csak a lakóház és az istálló betonalapzata maradt meg. Kétségbeesetten és tehetetlenül szemlélték a kegyetlen pusztítást. Az asszonyok sírtak, jajveszékeltek. Nagy volt a bánatuk, hiszen néhány óra alatt mindenüket elvitte az ár, azt, amit egy egész életen át gyűjtöttek, építettek. — Mint a legfiatalabb férfi KÖSZÖNÖM fHIfflHI—WiBg—EaEtHTHUgiü — mondotta Precup Vasile — megpróbáltam lelket önteni a többiekbe. Nem volt könnyű, hiszen nagyon jól tudtam, hogy úgy maradtunk, mint az ujjam. De tudtam azt is, hogy nem hagynak magunkra a nagy bajban. S igazam volt. A helyi szervek szállást biztosítottak számunkra a mezőgazdasági vállalat székházában, azonnal élelmet és ruhaneműt kaptunk, s kislányom a rögtönzött étkezdében kap rendszeresen meleg ételt. De ennél is sokkal többet ér számunkra, hogy érezzük: nem vagyunk magunkra hagyatva, segítő kezek nyúlnak felénk a környék, a megye, az ország minden sarkából. Köszönöm a magam és családom nevében mindazt, amit kaptunk, s tudom, hogy minden segítséget megkapunk a továbbiakban is otthonunk viszszaállítására. K. M. Tisztelt Szerkesztőség! Régenből írom a levelet, abból a városból, melynek ugyancsak sokára gyógyítható sebeket okozott az árvíz. Szemtanúja voltam az eseményeknek, egyéni tragédiáknak. Ez késztet arra, hogy otthonomat felajánljam egy szülő nélkül maradt 3—7 éves gyermeknek. Nagy szeretettel gondozom és örökbe fogadom. Hogy levelem közzé teszik, előre is köszönöm. ORBÁN MÁRIA: Régen, Balcescu utca 13. szám. 3 Külföldiek adománya Maros megye árvízkárosultjainak Világszerte mély benyomást gyakorolt az emberekre a hazánkra zúdult példátlan katasztrófa. A bajbajutottak megsegítésére az összes kontinensekről érkeznek a különböző országok, szervezetek, gazdasági intézmények és egyének adományai— pénz, élelem, ruhanemű, gyógyszer stb., — amelyek mindmegannyi bizonyítékai a népek közötti szolidaritásnak, barátságnak és testvériségnek. Maros megyébe a tegnapig az alábbi külföldi küldemények érkeztek: az Egyesült Államokból 150 sátor, Svájcból 767 takaró, Németország SZK-ból 2 000 doboz konzerv, Svájcból és több más európai országból nagy mennyiségű gyógyszer, sok ezer flakon penicillin, streptomicin, oltóanyagok, fecskendők, 200 doboz tejpor és sok ruhanemű. A küldeményeket azonnal továbbították az árvíz által legsúlyosabban érintett községekbe és városokba: Alsóidecs, Görgényszentimre, Hodák, Szentpál, Radnót, Kutyfalva, Maroskece, Ludas, Segesvár stb. Tegnap és tegnapelőtt újabb segélyszállítmány érkezett: 50 sátor, 400 takaró, férfiruhák és gyerekcipők Iránból, valamint szakemberek kíséretében, Németország SZK Vöröskeresztjének adományaként három vízszűrő és tisztító berendezés, melyeknek óránkénti kapacitása 4 000 liter. Kettőt közülük Segesvárra, egyet pedig Dicsőbe irányítottak. Felhívás Maros megye lakosságához A járványveszély elhárításának egyik leghatékonyabb módszere a védőoltás. A teljes védettség kifejlesztéséhez két oltás szükséges. A második oltást régebben az első után egy hónappal végezték. Most, hogy minél hamarabb kifejlődjék a tífusz elleni védettség, a második oltást az első után két héttel adják. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a második oltásra ugyanott jelentkezzék, ahol az elsőt kapta, DE NEM EGY HÓNAPPAL, HANEM KÉT HÉTTEL AZ ELSŐ UTÁN. Ez a felhívás azoknak is szól, akiknek az első oltás alkalmával egyhónapos időközt szabtak meg. A megrongálódott házak tulajdonosainak figyelmébe! Az elmúlt napokban közzétettük az árvíz által megrongált házak újjáépítésével, javításával kapcsolatos tudnivalókat. Ezúttal arról számolunk be, hogy azok, akik építési vagy javítási jóváhagyást kaptak Marosvásárhely municipium néptanácsától, hol rendelhetik meg a munkálatok kivitelezését. Marosvásárhelyen két egységhez, a Lakásgazdálkodási és Karbantartási Vállalathoz és a Constructorul Kisipari Szövetkezethez nyújthatják be építkezési igényeiket. Az előbbi vállalatnál megtudtuk, hogy elsősorban az állami lakások kijavításával foglakoznak. Előzetes számítások szerint az állami lakásokban körülbelül 6 millió lej értékű kárt okozott az árvíz. Ezek kijavítása az eredeti termelési terv lényeges módosítását igényli. Éppen ezért magánházak építését vagy javítását csak különleges esetekben vállalják el. A Constructorul Szövetkezetnél, a Megyei Szövetség és a megyei árvíz-parancsnokság utasítására máris hatékony intézkedésekkel próbálják minél jobban kielégíteni az árvízsújtotta háztulajdonosok igényeit. A szövetkezet vezetősége minden korábbi megrendelőjét értesítette, hogy a szerződésben szereplő átadási határidőt a jól ismert sajnálatos okok miatt kitolják. Ezekben a napokban az árvízkárosult testvérszövetkezeti egységek és magánlakás-tulajdonosok kisegítésére összpontosítják erejüket. A vezetőség felfüggesztette minden építkezési anyag raktári kiadását. Az egész raktári készletet az árvízkárosultak segítésére fordítják. Itt említjük meg, hogy a marosvásárhelyi Constructorul mintegy 280 négyzetméter parkettanyagot kapott segítségként az egyik Csíkszeredai szövetkezeti egységtől. A szövetkezetnél még megtudtuk, hogy elsősorban a megrongálódott házak kijavítását kezdik meg. Az új házak építéséhez június folyamán látnak hozzá, miután a megyei parancsnokságnál tisztázódnak az összes, ezzel kapcsolatos kérdések. A megyei főépítész tegnap arról tájékoztatott, hogy az árvízmentes övezetekben kijelölt területeken az új házak építését nagyiparilag szeretnék megoldani, csökkentve ezáltal az építkezési költségeket, fokozva a munkálatok ütemét. Az ezzel kapcsolatos részletkérdések a napokban tisztázódnak. A municipium városrendezési- és műépítészeti osztálya a mai nap folyamán adja ki az építkezési engedélyt (mellékelve ehhez a típustervet) az igénylőknek. Ugyancsak e napokban döntik el végérvényesen, hogy az építkezési anyagokat igénylők azokat milyen formában, honnan és mikor szerezhetik be. Felhívjuk a vásárhelyiek és a municipiumhoz tartozó községek lakóinak figyelmét, hogy építési, javítási vagy anyagigénylési kérésüket a municipiumi néptanács 016-os (szuterin) szobájába nyújtsák be. (P.)