Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

­Világ proletárjai, egyesüljetek!A párt szavát követve ISMERT AZ ÚJJÁÉPÍTÉSÉRT, IMÁDÉRT A GAZDASÁGI ÉLET KORDIOLIZÁLÁSÁÉRT! EGYETLEN EMBER, EGYETLEN GÉP SE VESZTEGELJEN! Szerda végre igazi tavaszi nap volt megyeszerte. Emberek, gépek tízei, százai használták ki a kínál­kozó munkaalkalmat. Bizony hosz­­szúra nyúlt a kénytelen várakozás, ám most véget ért, lehet dolgozni, ha nem is minden területen, leg­alább a magasan fekvő vagy már felszikkadt parcellákon. Nincs o­­lyan MTSZ, ahol ne találnának te­endőt. A MEGGYESFALVI MTSZ-ben az emberek rossz kedvét elűzte a ra­gyogó napsütés. Márton Endre mérnök véleménye szerint ilyen é­­lénk rég nem volt a határ.­­ A tegnap a három brigádban 250-en dolgoztak a cukorrépa e­­gyelésénél. Érdekes jelenség — teszi hozzá —, nagy volt az elke­seredés az árvizet követően, most azonban egy csapásra megjött a munka­kedv. Már kedden újrakezdhették a kukoricavetést, mintegy 80 hektár várja a magot az eredeti tervben szereplő 150-ből. Azért mondom, hogy eredeti terv, mert az elöntött területek egy részén a kárt szen­vedett kultúrák helyén is kukoricát termesztenek az idén. A cukorrépát 12 hektáron szántják ki, a búzát 10-en, az őszi árpa területéből pe­dig ugyancsak 10 hektárt vetnek be kukoricával.­­ Egyetlen gondunk, persze a­­mellett, hogy néhol várni kell a területek szikkadását, a vetőmag. Csak 208-as hibridünk van. Kér­tünk, de nem cseréltek, venni nem tudunk, gyengén állunk pénzügyi­leg. Elvetjük a 208-ast... október közepéig beérik. Nincs más meg­oldás. — A többi károsodott területre mit tesznek az idén? — A zöldségesben 2 hektár pa­radicsomot és paprikát ültetünk, a nyári krumplit őszire cseréljük ki. — Térjünk vissza a növényápo­lásra. — Folyik a cukorrépa egyelése, mint mondottam, mintegy 50 hek­táron elvégezte a tagság. Remé­lem, hamarosan sor kerül a kikelt kukorica küllőskapálására is. Per­metezünk a szőlősben. Hozzálát­tunk a takarmány betakarításához. — Hol, mit? — A lucernát vágják, 12 hektár­ból 8 már szárad. Éppen ottjártunkkor jött egy kaszás panaszra. A vasúti őr Meggyesfalván nem engedi levág­ni a füvet. Gondolom, engednie kellene, ha egyszer a megyei szer­vek úgy határoztak, hogy az MTSZ-ek betakaríthatják az utak és vasutak mentén növő füvet. A nyáron mindössze térdig érő Nyárád jókora felfordulást oko­zott KARÁCSONYFALVÁN is, nem kevesebb mint 200 hektárt öntött el. — Mi lesz ezeken a területeken a terméssel? — kérdem az elnö­köt meg a mérnököt. — Vegyük sorra. Az 50—60 hektár vetett takarmány egy ré­szét, ahol lehet, lekaszáljuk, be­hordjuk zölden, legalább a má­sodtermés legyen jó. A búzából 50 százalékos termésre számítunk, 20 hektárt kell kiszántanunk, s he­lyébe kukoricát vetünk. Valamivel többet ígér az árpa, a takarmány­rozsot pedig meghagyjuk magnak. A feje kint van az iszapból, ve­tőmag lesz. A zöldségesből 33 hektárt mosott el a víz, a szolár teljesen tönkrement. Újravetjük a paszulyt, a többi területre paradi­csomot és paprikát ültetünk. Ma közel ötvenen dolgoznak a palán­taültetésnél. Még ebből is bejön valami. — Mennyi a vetnivaló? — Százötven hektár kukorica,­ s a terület egy része még mindig hozzáférhetetlen. Vetjük a répát, ahol lehet, dolgoznak a tárcsák, a fogatos vetőgépek is. — A növényápolás? — A 11 hektár krumpliból 8-at megkapáltunk, a fennmaradót új­ra kell ültetni — ha lesz gumó. Hatvan hektáron végeztünk a ré­pa vakkapálásával, s úgy 10 hek­táron elkészültünk az egyeléssel is. A már korábban elvetett kukoricát egyszer megkapáltuk az egész te­rületen, munkához látott a küllős­­kapa. MAKRAI JÁNOS (Folytatás a 2. oldalon.) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXII. évfolyam 123. (5742.) szám 1970. május 28. csütörtök Ara 30 báni ★ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS a látogatása Botosani, Suceava, Neamt és Bákó megyében Szerdán hajnalban Iasi-ban még mindig tartott az ünnepi hangu­lat, amellyel az előző nap Moldova székvárosa pártunk és államunk vezetőjét, Nicolae Ceausescu elv­társat fogadta. A sugárút mentén nagy tömeg sereglett egybe, hogy búcsút vegyen a távozó kedves vendégektől. Ugyanazok az embe­rek voltak, akik a kedd délutáni üzemlátogatás és a Palota-téren tartott nagygyűlés alkalmából egy­öntetűen éltették a pártot, a párt marxista-leninista politikáját. A dolgozók Nicolae Ceausescu elv­társ személyében juttatják kifeje­zésre szeretetüket és ragaszkodásu­kat hazánk vezető ereje, a fényt és energiát sugárzó irányító köz­pont, a nép kipróbált zászlóvivője, a Román Kommunista Párt iránt, amely a nemzet szilárd akaratát megtestesítve vezet bennünket a ragyogó jövő felé. Nicolae Ceausescu elvtárs, együtt Emil Bodnaras, Virgil Trofin, Emil Draganescu, Dumitru Popescu, Va­sile Patilinet elvtársakkal, üdvözli az éljenző tömeget. A díszőrség parancsnoka megteszi jelentését. Elhangzik az állami himnusz. Mi­után tiszteleg a zászló előtt, Nicolae­ Ceausescu elvtárs, az ál­lamtanács elnöke, fegyveres erőink főparancsnoka ellép a katonákból, a hazafias gárdák tagjaiból és az ifjúsági honvédelmi osztagok tag­jaiból álló díszőrség előtt. Nicolae Ceausescu elvtárs ezután köszöne­tet mond a pártvezetőség és a párt iránti odaadás kinyilvánítá­sáért, s újabb munkasikereket kí­ván tani város és megye lakossá­gának. A helikopter elhalad Felső-Mol­­dova szelíd dombjai és mezői fe­lett, amelyek e derűs májusi reg­gelen a táj lakosainak szorgalmát hirdetik. Botolani: Az ide érkező vendé­geket Gheorghe Ghinea elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára és a helyi párt- és állami szervek más képviselői fogadják. A párt főtitkára nyitott gépkocsin halad át a városon, amelynek utcáin a lakosság óriási tömege sorakozott fel, hogy üdvözölje az érkezőket. A párt- és államvezetők először a készruhagyárba látogatnak el. A vendégek elismeréssel nyilat­koznak a termékek minőségéről és gratulálnak a munkaközösség ed­digi sikereihez. Ioan Florea mérnök, a textil­kombinát vezérigazgatója arról tá­jékoztatja a párt- és államvezető­ket, hogy a készruhagyár munká­sai elhatározták: 1,5 millió lejjel megtetézik évi vállalásukat, s ily módon év végéig 3,5 millió lej ér­tékű terméket állítanak elő ter­ven felül. Búcsúzáskor, a helikopter fel­szállási helyén, a párt főtitkára tolmácsolta az összes jelenlevők­nek a párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya meleg üdvözletét. „E rövid látogatás a­­latt — mondotta Nicolae Ceausescu elvtárs — láttam a város egyik vállalatát. A következő ötéves tervben még sok más iparvállalat épül, ami fellendíti a megye gaz­dasági és társadalmi életét, emeli a megye lakosságának életszínvo­nalát. Kifejezem meggyőződése­met, hogy az összes kommunisták, az összes dolgozók fokozott erőfe­szítéseket tesznek az ez évi terv megvalósításáért, mindent elkö­vetnek, hogy valóra váltsák a pártunk X. kongresszusán kidol­gozott programból rájuk háruló feladatokat. Sok sikert, jó egész­séget, boldog életet kívánok min­denkinek.“ Nicolae Ceausescu elvtárs sza­vait lelkes éljenzéssel és ováció­­val fogadták. Ütemesen kiáltoz­zák: „RKP—Ceausescu“. Folytatódik a Botosani megyei látogatás. A helikopter Bucecea község mellett egy réten száll le. A község szövetkezeti parasztjai­nak százai, értelmiségiei nagy szeretettel, örömmel veszik körül, s hosszasan megéljenzik a párt- és államvezetőket. Gheorghe Alexa, a szövetkezet elnöke a vendégeket az egyik a­­lapvető üzemegységbe, az állatte­nyésztő részlegbe vezeti. A község felelős tényezőivel folytatott beszélgetés során a párt főtitkára felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a község nem takarékos­kodik eléggé a földterülettel, az új épületek a szükségesnél na­gyobb területet foglalnak el. Azt­ ajánlja a tanácsnak, vitassa meg felelősségérzettel ezt a nagy fon­tosságú problémát, hiszen tudva­lévő, hogy a föld az egész nép tulajdona. A párt főtitkára mielőtt búcsút vett volna Bucecea község lako­saitól, ezeket mondotta: Megtekintettem szövetkezetük állattenyésztő farmját. Megismer­tem jó, kielégítő eredményeiket. Remélem — amit egyébként a szövetkezet elnöke és a farm ve­zetője is mondott —, hogy a ter­melés a jövőben még nagyobb lesz. A 2 000 liter tej, amelyet előirányoztak, nagyon jó, de 3­000 liter még jobb lenne. Ha ezt el­érik, még nagyobbak lesznek jö­vedelmeik. Gratulálok önöknek a termelés, a közös vagyon, a jólét növelésé­ben elért eredményekhez. Kívá­nom önöknek, hogy az idén, vala­mint a következő években is, még jobb eredményeket érjenek el a fejlesztésben, szövetkezetük felvi­rágoztatásában. Kívánok jó egész­séget és sok boldogságot“. (Hatal­mas taps, éljenzés; ütemesen kiál­tozzák: „Ceausescu—RKP!“) Suceava. Moldova nagymúltú székvárosa ma modern, hatalmas városként, a szocialista iparosítás erőteljes alapján büszkén megnö­vekedve fogadja a párt főtitkárát. A vendégeket a megérkezéskor Emil Bobu, a megyei pártbizottság első titkára üdvözli. A sok ezer ember hosszasan éljenez, üteme­sen kiáltozza a párt főtitkárának nevét. A bukovinaiak mosollyal és virággal köszöntik a román nép szeretett vezetőjét. A városban is ugyanúgy, mint a helikopter le­szállási helyén, a fogadtatás ma­gán viseli a párt iránti szeretet és ragaszkodás, a párt bel- és külpo­litikájába vetett teljes bizalom pecsétjét. Megtekintik a Zimbrul kötött­árugyárat — ezt a korszerű, ma­gas műszaki színvonalon felszerelt egységet. Az utóbbi napokban, válaszolva arra a felhívásra, hogy megtízsze­rezett erőfeszítéssel küzdjük le azokat a nehézségeket, amelyeket a természeti csapás a nemzetgaz­daságnak okozott, az itteni mun­kások elhatározták, hogy naponta az eddigi 24 000 darab helyett 38 ezer darabot állítanak elő. A párt főtitkára ezután a sucea­­vai Pótalkatrészgyár legfőbb üzemosztályait bejárva, megismer­kedik a termelési folyamattal, s azt ajánlja, hogy az eddiginél is nagyobb és állandó figyelmet for­dítsanak a fémfogyasztás csökken­tésére, a gépek jobb kihasználá­sára. Nicolae Ceausescu elv­társ egyben rámutat, a vállalat megfe­lelő feltételekkel és erőkkel ren­delkezik ahhoz, hogy ne csak az építőanyag-iparnak, hanem más gazdasági szektoroknak is előállít­son pótalkatrészeket. Nicolae Ceausescu elvtárs meg­elégedéssel veszi tudomásul, hogy ez a nagyszerű munkaközösség, eredeti vállalásait felülvizsgálva, azon túlmenően is hozzá akar já­rulni a gazdaságunkat ért veszte­ségek mérsékléséhez, s ezért a glo­bális termelésnél és az áruterme­lésnél az eredetileg megállapított 2 millió lej helyett 4,5 millió lejt valósít meg. A látogatás színhelye ezután a város központjában lévő szép új művelődési ház. Távozáskor, a jelenlévő sok ezer ember lelkes tapsa közepette, Nicolae Ceausescu elvtárs a követ­kezőket mondja: „A moldovai megyékben e két napon tett látogatás során megte­kintettük az Önök városának két vállalatát is. Ezek kedvező be­nyomást tettek ránk. Megállapítot­tuk, hogy ezekben az egységekben gyümölcsöző, intenzív munka fo­lyik. A Suceaván tett legutóbbi láto­gatásom óta sok változás történt az Önök városában és megyéjében. Ami az építkezéseket illeti, a mű­építészek bebizonyították képzelő­erejüket, jó munkát végeztek. A város egyre korszerűbbé, egyre szebbé válik. Láttam például a művelődési házat. Igen jó benyo­mást kelt. Azt kívánom, hogy az ebben a kultúrhajlékban kifejten­dő tevékenység megfeleljen a la­kosság igényeinek. A városban és a megyében el­ért jelentős eredményekhez hozzá­járult — és ezt különösen ki aka­rom emelni — a megyei és muni­­cipiumi pártbizottság, a néptaná­csok, a megyei néptanács elnöke, a többi aktivisták. Mindnyájuknak melegen gratulálok munkájukért. Kívánok városuk és megyéjük lakosainak még szebb sikereket a párt X. kongresszusán megállapí­tott feladatok teljesítésében“. A párt- és államvezető búcsúzá­sa Suceava lakosaitól megkapó megnyilvánulása volt a pártunk és államunk szeretett vezetője, Nicolae Ceausescu elvtárs iránti tiszteletnek és nagyrabecsülésnek, a párt bel- és külpolitikájához va­ló teljes csatlakozásnak, mindnyá­juk azon elhatározásának, úgy dolgoznak, hogy a nagymúltú vi­dék neve ezentúl is megtisztelő helyen szerepeljen a román nép szorgalmának aranykönyvében. A délután folyamán Nicolae Ceausescu elvtárs és a többi párt­os államvezető folytatta munka­­látogatását Neam£ és Bákó mold­vai megyékben. Neamt megyében megtekintet­ték a textiliparunknak nagy meny­­nyiségű műrostot és műfonalat szállító Savinesti-i ipartelep e­­gyik üzemét. A párt főtitkára nagy elismeréssel nyilatkozott ar­ról, hogy a megyei pártbizottsá­got állandóan foglalkoztatja az egység tevékenységének tökélete­sítése, ahogyan a pártbizottság a X. pártkongresszus határozatai­nak megvalósítását célzó munkát irányítja. Bákóban többek között megte­kintették az AVICOLA állami mezőgazdasági vállalatot. Elutazás előtt Nicolae Ceausescu elvtárs a város repülőterén egy­­besereglett tömeg nagy tapsa és éljenzése közepette beszédet mon­dott: KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt tolmácsolni sze­retném Önöknek, Bákó munici­­pium egész lakosságának a párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsa és Minisztertanácsa meleg üdvözletét. Bákóban tulajdonképpen befe­jezzük a tegnap és ma ebben az országrészben tett látogatást. A megyékben, amelyeket ma felke­restünk — Botosani, Suceava, Neamt és Bákó megyében — akár­csak azokban a megyékben és helységekben, ahol tegnap meg­fordultunk, megelégedéssel állapí­tottuk meg: az ipari és mezőgaz­dasági dolgozókat, az értelmisé­get, a férfiakat és nőket az az erőteljes óhaj hatja át, hogy min­dent megtegyenek az országrész egyes megyéiben az árvíz okozta sebek mielőbbi begyógyításáért, s általában a hazánk sok megyéjé­ben keletkezett károk helyrehozá­sáért, biztosítva a tevékenység minél gyorsabb és minél jobb új­­rafelvételét az iparban, a mező­­gazdaságban, a társadalmi élet minden területén. Melegen gratulálni szeretnék a felkeresett megyék összes lakosai­nak az odaadásért és eltökéltsé­gért, amellyel teljesítik a párt és a kormány által kijelölt feladato­kat. Természetesen, elvtársak, Bákó megye is, amelyet kevésbé érin­tett az árvíz, az ország többi me­gyéivel együtt számos felajánlást tett a természeti katasztrófa okoz­ta károk pótlása céljából. A me­gyei pártbizottság első titkára itt sok millió lejről beszélt, de mi úgy véljük, hogy Bákó megyének nagyobb lehetőségei vannak a tett felajánlásoknál. Meg vagyunk győződve arról, hogy a pártszer­vezet, a megyei bizottság, a kom­munisták, munkások, parasztok, értelmiségiek, Bákó megye és mu­­nicipium összes lakosai megtízsze­rezik erőfeszítéseiket, hogy hoz­zájáruljanak mind a természeti csapások okozta károk gyors pót­lásához, mind az ez évi terv jó körülmények közötti teljesítésé­­­­hez és ugyanakkor a következő ötéves terv előkészítéséhez. Köszönetet akarok mondani az összes lakosoknak, akik ezekben a napokban erőtel­jesen kifejezték szeretetüket és ragaszkodásukat a párt iránt, annak marxista-leninista politiká­ja iránt. Mindezek beszédes bizo­nyítékai annak a nagy bizalom­nak és elszántságnak, amellyel Bákó lakosai, mint egyébként a­­zoknak a megyéknek az összes lakosai, amelyeken ma áthalad­tunk, egész népünk töretlenül megvalósítja a párt bel- és kül­politikáját; ezek kifejezik a dol­gozóknak azt a rendíthetetlen meggyőződését, hogy a Román Kommunista Párt politikája telje­sen megfelel szocialista nemze­tünk érdekeinek. (Hosszas taps.) Befejezésül tiszta szívből újabb sikereket kívánok azoknak a fel­adatoknak a teljesítésében, ame­lyek önökre hárulnak megyéjük és szocialista hazánk fejlesztésé­ben. Kívánok jó egészséget és sok boldogságot! (Hatalmas taps, él­jenzés; a jelenlevők ütemesen kiáltozzák: „RKP—Ceausescu"). A párt- és államvezetők jelen­léte a moldovai tájak dolgozóinak körében a nehéz megpróbáltatá­sok, az elemi csapás ellen vívott hősi küzdelem napjaiban, minden állampolgár számára hatalmas bá­torítást és ösztönzést jelent egész szocialista nemzetünk egész ere­jének és alkotó energiájának moz­gósítására, a X. pártkongresszu­son kijelölt célkitűzések megvaló­sítására. Nicolae Ceausescu elvtárs láto­gatása a moldovai megyékben újabb alkalmat nyújtott annak a határtalan hűségnek a kinyilvání­tására, amelyet népünk tanúsít a párt iránt, a párt vezetősége iránt, annak a töretlen elhatározásának a kinyilvánítására, hogy határo­zottan megvalósítja a pártnak a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom felépítésére irányuló po­litikáját. (Agerpres) Rövidesen újból termel a ludasi tejporgyár A főbejáratnál a nedves falon csík jelzi meddig emelkedett itt a víz. Sürgés-forgás, autók jönnek­­menne­k. Szállítanak, rakódnak. Az udvaron, a csarnokokban fáradt arcú férfiak, asszonyok, lábukon iszapos a fehér gumicsizma. Az egyik földszinti munkacsar­nokban, a néma gépek között be­szélgetek a helyreállítást fáradha­tatlan irányító BERSAN STEFAN mérnökkel, a gyár vezetőjével. — Milyen kár érte a gyárat? — Hozzávetőleges adatok sze­rint a kár értéke körülbelül 900.000 lej. Víz alá került a gyár minden földszinti részlege, az összes vil­lanymotorok és elektromos beren­dezések, hiszen az üzem teljesen gépesített és automatizált, üzemünk az elsősegélyt, és ez kellemes meglepetést jelentett mindannyiunknak, egy tordai ön­kéntes tűzoltóalakulattól kapta május 14-én. Kérem, tolmácsolja köszönetünket Mihaia Costa­che­­nak, a tordai IMIF alkalmazottjá­nak, aki mondhatni megállás nél­kül dolgozott a vízszivattyúkkal. A tordai tűzoltók ugyanis jóval ké­sőbb, csak vasárnap jöhettek. Az árvíz utáni első két napon ki­szivattyúztuk a vizet és az iszapot a fontosabb részlegekről és meg­tisztítottuk a gépi berendezéseket. A villanymotorok szárítása a ma­­rosvásárhelyi Cukorgyárnál törté­nik. Az összfelszerelés tíz száza­lékát már vissza is hoztuk. A tej­begyűjtés pillanatnyilag sem szü­netel, az állomás melletti régi szekciónk már négy napja termel, és naponta mintegy 15 000—20 000 liter tejet dolgoz fel. Ezúton sze­retném felhívni a termelők figyel­mét, hogy azokon a területeken, ahol a begyűjtés még szünetel, dolgozzák fel a tejet sajtnak, azt azonnal átvesszük. — És a késztermékeknél? — A késztermékeinkben nem e­­sett különösebb kár. Az utolsó pil­lanatokban indítottunk útnak egy vagon tejport, amit a ludasi állo­máson nem ért víz. Négy tonna tejpor-készletünket pedig felhord­­tuk az első emeletre. Víz alá ke­rült viszont 70 tonna vaj a hűtő­tároló medencében. Ezt a mennyi­séget a marosvásárhelyi Hűtőipa­ri Vállalathoz küldtük tartósításra mindaddig, amíg megkezdhetjük a termékek felújítását. — Valószínűnek tartom, hogy a gyár munkaközössége a helyreál­lítási munkálatokban sincs csak a maga erejére utalva. Mit mond­hat erről? — Több iparegység munkakö­zösségétől kaptunk azonnali se­gítséget, így például az aranyos­­gyéresi Sodronyipartól egy 30 szak­emberből álló csoport érkezett az automata- és elektromos berende­zések üzemképessé tételére; az Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozó Tervező Intézet két mérnö­köt küldött, a bukaresti „Rahova" sörgyár 5 szakembert, a bukaresti Frigotehnica hármat, a Mezőgaz­dasági Minisztérium szintén kül­dött szakembereket a helyreállítá­si munkálatokhoz. A marosvásár­helyi Cukorgyártól és a meggyes­­falvi Konzervgyártól is érkezett műszaki segítség. Az üzem meg­tisztításához segítséget kaptunk a méhesi MTSZ-től és a marosvásár­helyi Vinalcool-tól. — Mikorra várható a termelés beindítása? — Legkésőbb május 30-ra, ha a munkálatok továbbra is ilyen ü­­temben haladnak, üzemünk össz­­alkalmazottainak 70 százaléka nő, és elmondhatom, vállvetve dolgoz­nak a férfiakkal... Bátor, tettre­­kész asszonyaink vannak ... FARKAS ENIKŐ Készen állnak a munkára A Fehéregyházi Állami Mező­­gazdasági Vállalat három farmja szenvedett kisebb-nagyobb kárt, összesen 456 hektár területet ön­tött el az ár­a kétszer. Vélemé­nyük szerint 35 hektár zöldségest az idén már nem foghatnak mű­velésbe, 58 hektár gabona 100 százalékos kárt szenvedett, krump­li­s takarmánynövények egészítik ki az említett néhány száz hektá­ros veszteséget. Már papíron volt a helyreállí­tási, újravetési terv, amikor vasár­nap ismét méteres ár telepedett a területre. Ottjártunkkor dolgoz­ni még nem lehetett, néhány na­pon belül azonban megindulhat a munka. 6 hektár paradicsomot és 3 hektár paszulyt újravetnek, a többi kárt szenvedett növény he­lyét paprikával, retekkel, uborká­val és őszi káposztával telepítik be, a beérési idő s az előrelátha­tó értékesítési lehetőségek függ­vényében. A nagykultúrában elősorban szemes kukoricát és rosszabb e­­setben takarmánynövényeket ter­mesztenek az idei rendkívüli hely­zetben. Mindehhez azonban jó idő, jó idő és ismét csak jó idő szükséges. A vetőmag, palánta s a gépek készen állnak a munka megkezdésére, illetve folytatására. Az ország minden tájáról Napok óta az ország minden tájáról érkezik a segélyszállít­mány. Május 26-án Dimbovita megyéből Pucioasa város lakossága küldte el adományát a Maros megyei árvízkárosultaknak. A 21/DB 1422-es rendszámú tehergépkocsit Stoeru Dumitru vezette. Május 27-én újabb segélyszállítmány érkezett Marosvásár­helyre, ezúttal Botosamból. A három tíztonnás és egy háromtonnás teherkocsi főleg ágyneműt , 100 paplant, 500 párnát, plédeket és edényeket, evőeszközöket hozott. Botosaniból vasárnap óta ez már a második szállítmány (az elsővel ruhasegély érkezett). Mindkét alkalommal Braileanu Titus, Rosu Constantin, Halici Constantin és Negri Vasile sofőrök vállalkoztak a fáradságos útra. Erősebb az árnál KICSI ANTAL­ Lassan leülepszenek a vizek. Lassan leülepszik a gond. Az em­berek számba veszik a kárt. Szám­ba veszik az emberséget. A víz visszatér a partok közé. Az élet visszatér parttalan medrébe. Ez a dolgok rendje. Majd krónikák mondják el talán. Évtizedek múlva emlékként idéz­zük gyermekeinknek, hogy áttört a Maros a gátakon. Sodort min­dent, ami útjába került. Az em­bereket körülölelte a sárgás-bar­na döbbenet. Feljajdult az élet. A sétányok vizet kiáltottak. A házak rémülten tocsogtak a szürke ára­datban. Az ablakok szeme elho­mályosult. Az autók kerekei a víz­ben erőlködtek. Az apró házikók gerince összeroppant. A kétségbe­esetten kapálódzó állatok szemé­ben könyörgés kiabált. A fák riad­tan kapaszkodtak a biztonságos talajba ... A víz parancsolt mindenütt. Kegyetlenül. Ijesztő erővel. Megriadt, reszketett az élet. De az ember pillanatok alatt fel­ébredt a meglepetés bódulatából. És odaállt a piszkosan hömpölygő áradat elé. Csizmásan ... csóna­kosan ... autóson ... helikoptere­sen ... Erősen! Mert az ár elvihette a remegő épületet. Magával sodorhatta a védtelen állatot. De nem boríthat­ta el az ember erejét. Ha a gát nem állhatott már ellen," ellenál­lott az igazi emberség. Ellenállott a kommunista hit. Az elsodorhatatlan tenniakarás. A kockázatot vállaló bátorság. A má­sokért áldozatra kész emberszere­tet. Ha valaki krónikát írna, csak­nem végeérhetetlenül sorolhatná a tanúvallomásos tetteket. Még kommentár sem kellene hozzá. Magáért beszélne mindahány. Mert nagy bajban ismerni meg igazán az embert. Ilyenkor dől el, hogy nem mind­egy társaságban szellemesen cse­vegni, elegánsan öltözködni, ér­telmesen mosolyogni ... vagy oda­tartani a vállat, ahol megroppan a mindennapok szép, szabályos rendje. (Folytatás a 3. oldalon)

Next