Vörös Zászló, 1970. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

A megyei néptanács ülésszaka JELENTÉS Előterjesztette: Nicolae Veres elvtárs (Folytatás az 1. oldalról) fére, a hajlék nélkül maradt csa­ládok elszállásolására s a legszük­ségesebbekkel történő ellátására, a lakosság kenyérrel való ellátására, a közlekedési utak rendbetételére, a vízművek üzembe helyezésére stb. A Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, Románia Szo­cialista Köztársaság Minisztertaná­csának és a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának határozata szellemében a bajba jutott lakos­ság megsegítésével párhuzamosan a­­megyei néptanács végrehajtó bi­zottsága azonnal rátért a termé­szeti csapás nyomainak eltünteté­sére, a helyi gazdaság potenciáljá­nak helyreállítására, az árvíz okoz­ta veszteségek pótlására, olyan for­mán, hogy az ez évre szóló helyi tervet sikerrel teljesíthessék. A megyei néptanácshoz tartozó egységek kára meghaladja a 88 millió lejt. A pártszervek és szer­vezetek által az átadás első pilla­natától hozott intézkedések, to­vábbá a megye sok tízezer lakója hősies, önfeláldozó munkájának­­ e­­redményeként sikerült lényegesen csökkenteni a természeti csapás méreteit. A végrehajtó bizottság a szakigazgatóságokkal karöltve ele­mezte a gazdaság gyors helyreállí­tásának és a termelési vesztesé­gek mielőbbi pótlásának lehetősé­geit. A segesvári helyiipari válla­lat néhány részlege és az ILEFOR Szabadi­éri részlegén kívül min­den termelőegységben a szokott mederben folyik a termelés; a he­lyiipar teljesítette első félévre szó­ló tervét. Érdemes megjegyezni, hogy a júniusi tervet nemcsak tel­jesítette, hanem 3 millió lejjel túl is szárnyalta. A helyiipari válla­latoknál végzett elemzések során megállapítást nyert, hogy minden feltétel biztosított a termelési vesz­teségek maradéktalan pótlására, s ezen túlmenően az 1970 évi terv 6 millió lejes túlszárnyalására; vál­lalataink terven felül adnak a nép­gazdaságnak 7 millió téglát, 30 000 db kályhacsempét, 100 tonna önt­vénycsövet, 800 köbméter előre­gyártott elemet és más egyebeket. Úgy véljük, hogy a lehetőinek-­­ hez képest a vállalások minimáli­sakká szakigazgatóságok a vállala­tok vezetőségeivel és a néptanács végrehajtó bizottságaival karöltve minden üzemben és részlegen vizs­gálják felül a vállalások túlszár­nyalásának lehetőségeit, s össz­pontosítsanak minden erőt a belső erőtartalékok feltárásához. A közüzemi és községgazdálko­dási vállalatoknak 4 víztelepe meg­rongálódott, hasonlóképpen káro­kat szenvedtek a közutak, a gáz-, víz- és csatornahálózatok, valamint a szennyvíz ülepítő és derítő be­rendezések. A közüzemek dolgozói erőfeszítéseinek eredményeként, a Vegyipari Kombináttól, a maros­vásárhelyi Cukorgyártól, a maros­vásárhelyi Építkezési és Szerelési Tröszttől, valamint más vállalatok­tól kapott segítség­ felhasználásával a marosvásárhelyi és a segesvári víztelep a leállása után alig három nappal, míg a hidasi és dicsői négy és fél nappal megkezdte a vízszol­gáltatást, bár rendes körülmények között az ilyen munkálat elvégzé­séhez legalább 15 nap szükséges. Nagy károkat szenvedett az ál­lami tulajdonban lévő lakásállo­mány: 2.699 lakást érintett az ár­víz és ezek közül 138 teljesen tönkrement. A megrongálódott la­kások javítását a községgazdálko­dási vállalat által összeállított gra­fikon szerint végzik, és Marosvá­sárhelyen előreláthatólag szeptem­ber végéig, míg a megye többi városában augusztus végéig feje­zik be. Véleményünk szerint az állami tulajdonban lévő megrongálódott lakások kijavításának üteme túl­ságosan lassú, a határidők lazák. Éppen ezért szükségesnek mutat­kozik, hogy valamennyi végrehaj­tó bizottság — a vállalatok veze­tőivel együtt — újra megvizsgálja az eddig kijelölt határidőket, a munkatelepeken bevezessék a több váltást, tíznaponként ellenőrizzék a munkálatok menetét és konkrét intézkedéseket foganatosítsanak az adott helyzetnek megfelelően. A lakások kijavítását célzó akciók­kal egyidejűleg — hangsúlyozta az előadó —­ intézkedések történtek a terven felül jóváhagyott lakásépít­kezések feltételeinek biztosításá­ra, hogy megfelelő lakáskörülmé­nyeket biztosítsanak az árvíz súj­totta családoknak. A kivitelezési terveket fokozatosan adják át au­gusztusig, s hogy a munkálatok addig se szüneteljenek, már gon­doskodtak arról, hogy az építők rendelkezésére bocsássák az alapo­zási terveket. Eddig 410 lakrész építését kezdték meg és júliusban újabb 310 lakrész felépítéséhez lát­nak hozzá. Az idén az első félévben átadott 659 lakrész elosztásakor előnyben részesültek azok a családok, ame­lyeknek lakását tönkretette vagy megrongálta az árvíz. . Az árvíz által megrongált köz­séggazdálkodási berendezések hely­reállítására irányuló intézkedések ellenére a köztisztaság helyzete még mindig elmarad a megye vá­rosainak lehetőségei mögött. A mu­­nicípiumi, városi és községi nép­tanácsokra, valamint a közüzemek­re hárul az a feladat, hogy sürgő­sen intézkedjenek a csatornaháló­zatok, a lefolyók, a városi és köz­ségi utak, a bedugult árkok meg­tisztításáról s a hordalék elszállí­tásáról a helyi szervek által ki­jelölt helyre. A víz visszahúzódása után ha­talmas erőket — munkaerőt, szál­lítóeszközöket, felszereléseket — mozgósítottak a megrongált utak kijavítására, az országúti forgalom beindítására. Az intézkedések elle­nére még nagyon sok útszakaszon a megrongált hidak, csuszamlások miatt korlátozások nehezítik a for­galmat. E rongálódások helyreállí­tására megkezdték a szükséges é­­pítkezési an­yagok biztosítását. r ■ I Szadrdk­­­örítAejárék* Sz ed­digi partvédelmi munkálatok nagy " rét­ét és 7­­kilom­éterent, elmosták a védőgátakat, amelyek az áradá­sok ellen védték a termőföldeket. A megyei pártbizottság intézke­dési terve alapján, a Mezőgazda­­sági és Erdészeti Minisztériumtól kapott értékes segítséget felhasz­nálva, azonnal hozzáláttak e ron­gálások helyreállításához. Nagyra értékeljük a KISZ szervezeteknek arra irányuló kezdeményezését, hogy 5 000 középiskolás diákot mozgósítanak a partvédelmi és védőgátépítési munkálatokra. A diákok alig két hét alatt 6 kilo­méter hosszú védőgátat építettek és körülbelül 1 millió lej értékű munkát végeztek. Külön ki kell emelnünk, hogy ezeket a munká­latokat kizárólag kézi erővel, bul­dózerek és exkavátorok nélkül vé­gezték. A kiáradt vizek jelentős károkat okoztak a megye mezőgazdaságá­nak, az árvíz nagyon sok szocialis­ta mezőgazdasági egységet és ma­gángazdaságot érintett. Az egész mezőgazdaságban a közvetlen, va­lamint a mezőgazdasági és az ál­lattenyésztési terv nem teljesítése miatt bekövetkezett közvetett ká­rok értéke előzetes becslések sze­rint mintegy 249 millió lejt tesz ki s ebből 179 millió lej a mező­­gazdasági termelőszövetkezeteket ért veszteség. A pártszervek és szervezetek mozgósításával a mezőgazdasági dolgozók — a többi dolgozókkal e­­gyütt — kitartó erőfeszítéseket tettek az árvíz következményei­nek felszámolására. Intézkedések történtek a vadvizek levezetésére, az istállók, ólak fertőtlenítésére és kijavítására, a takarmány biztosí­tására, az állat-megbetegedések megelőzésére, az elárasztott terü­letek újravetésére. A felmérések­ből kitűnik, hogy a mezőgazdaság helyreállítása érdekében határozott intézkedésekre van szükség. Teljes egészében be kell fejezni az újra­­vetést az árvíz sújtotta mezőgaz­dasági területeken; jelenleg az ál­lami mezőgazdasági vállalatokban 3.300, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben pedig 23.900 hektár ilyen terület van. Figyelembe vé­ve a még hátralévő vegetációs idő­szakot, körültekintően meg kell ál­lapítani, milyen növényeket vet­nek még el, de ajánlatos elsősor­ban a rövid tenyészidejű hibrid vetőmagokat felhasználni. Mindent el kell követni azért, hogy a zöld­ségtermesztésre és a takarmány­alap biztosítására kijelölt területe­ken kívül, mindenhova szemesku­koricát vessenek. A néptanácsok végrehajtó bizott­ságai, a mezőgazdasági egységek vezetőségei, a pártszervek és szer­vezetek útmutatásai alapján olyan intézkedéseket kell foganatosíta­­niuk, amelyek biztosítják a kapás­növények megfelelő ápolását, any­­agi kapálást alkalmazva minden esetben, ahányra­­szükség van. En­nek megvalósítása érdekében a termelőszövetkezetekben szigorúan tartják tiszteletben azokat az út­mutatásokat, melyek szerint csa­ládokra vagy munkaerőre kell ki­osztani a megmunkálandó terüle­teket. Egy másik igen fontos ten­nivaló a szalmásgabonák betakarí­tása Ezt a munkálatot nagyon gondosan kell megszervezni, és végrehajtása ellenőrzésénél arra kell törekedni, hogy a legkisebb veszteséget is elkerüljék. A nagyobb mennyiségű zöldség és takarmányféle biztosítása érde­kében a korábban felszabaduló te­rületeken a legsürgősebben vesse­nek másodnövényt. Ehhez a mun­kálathoz biztosítottuk a szükséges vetőmagvakat, a szakemberek pe­dig, a Mezőgazdasági Igazgatóság útmutatásai alapján, a legrövidebb időn belül végeztessék el a szük­séges munkálatokat. Az állattenyésztés terén a köz­ségi néptanácsok,­­ a fájézőgazda-­­sági egységek vezetői, szakemberei minden figyelmüket a tervezett létszám megvalósítására, a tej- és hústermelés állandó növelésére összpontosítsák, mert csak ily mó­­don hozhatják be az értékesítés, az állam központosított alapjaihoz való hozzájárulás terén mutatkozó lemaradást. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani valamennyi kategóriájú állatfajta bőséges ta­karmányozására, valamint a téli időszakban szükséges takarmány­alap biztosítására. Számos mezőgazdasági egység­ben vonakodnak a tervezett lét­szám és termelés megvalósításától. Tekintettel arra, hogy kiváló ta­karmány­biztosítási feltételekkel rendelkezünk, megvannak a szük­séges szálláshelyek, minden egyes egységben intézkedéseket kell fo­ganatosítani, hogy a tervezett ál­latlétszámot minden egyes állat­fajtánál megvalósíthassák. A meg­felelő istállózás biztosítása céljából a legsürgősebben hozzá kell kez­deni a szálláshelyek javításához, a villany- és vízvezetékek beszerelé­séhez, ugyanakkor biztosítani kell az erre az esztendőre előirányzott beruházások­­maradéktalan felhasz­nálását. A napokban jelent meg a mező­­gazdasági munka és termelés meg­szervezéséről szóló törvényterve­zet, amely az iparban foganatosí­tott hasonló intézkedések mellett, kiegészíti azokat a törvényes ke­reteket, amelyek között magas szinten zajlik le a termelés és a munka megszervezése, s amely hozzájárul az egész mezőgazda­­sági tevékenység megjavításához. Szövetkezeti parasztságunk, az MTSZ-ek, a Mezőgazdasági Igaz­gatóság, az MTSZ-ek Megyei Szö­vetségének vezetői­­vitassák meg alaposan ezt a törvénytervezetet, s tegyenek javaslatot tökéletesíté­sére, majd alkalmazva azt, töre­kedjenek a mezőgazdasági terme­lés fokozására, a rend és a mun­kafegyelem megerősítésére, vala­mint a szántóföldeken dolgozók ér­dekeinek a szocialista méltányos­ság elvei alapján való biztosítá­sára. Ennek a törvénytervezetnek a lényege, hogy fokozza a mezőgaz­daság erejét és hatékonyságát az ország egész gazdasági életében, és biztosak vagyunk abban, hogy a tervezetet érdeklődéssel és egyet­értéssel fogadja szorgalmas pa­rasztságunk. A szocialista kereskedelmi szek­torban — mutat rá, a továbbiak­ban a jelentés­­— 419 egység ke­rült víz alá, amelyek közül 220 a megyei néptanács irányítása alá tartozik. Már az árvíz első napjai­ban felelősségteljes intézkedéseket kellett, hogy foganatosítsanak e­­zek az egységek, elsősorban a la­kosság jó ellátásáért, másodsorban pedig a tönkrement gazdaságok és otthonok mielőbbi helyreállításá­ért. A megyei pártbizottság útmu­tatásai­ alapján kereskedelmünk megfelelő intézkedéseket hozott, ez alkalommal is bebizonyította szervező­készségét, és azzal a gyors intézkedéssel, amellyel biztosítot­ta az alap-élelmiszertermékek ész­szerű területi elosztását, árusítá­sát, hozzájárult a megfelelő, nyu­godt légkör kialakításához a lakos­ság körében. A jelentés hangsúlyozza, hogy a további tennivalók még nagyobb felelősségérzetet, mozgósító mun­kát követelnek az egész kereske­delmi apparátustól. A legfontosabb tennivaló a lakosság mindennapi ellátása, az elfogyott készletek pótlása, az árvíz sújtotta területek helyreállításához szükséges építő­anyag-alap fokozatos kialakítása és az őszi-téli tartalékok biztosí­tása. Az 1970 májusi természeti csapás jelentős számú személyi tulajdonban lévő lakást tett tönk­­re­ vagy rongált meg súlyosan. Széles körű tevékenység bontako­zott ki, hogy a helyszínen ellen­őrizhessék a megrongálódott há­zak állapotát, hogy kijelölhessék az ezek újjáépítéséhez szükséges új területeket. A jelentés hangsú­lyozza, hogy az új területek kije­lölése minden esetben gyors ütem­ben történt. A teljesen tönkrement házak közül a falvakon az eredeti helye­ken 598-at építenek újjá, míg az újonnan kijelölt területeken 644-et. A jelen pillanatig teljesen ingye­nesen 529 építkezési engedélyt bocsátottak ki, 41 ház felépült, míg 451 háznál a munkálatokat megkezdték és azok különböző szakaszban vannak. Ugyancsak a jelen pillanatig több mint 2 000 megrongálódott lakást javítottak ki, ami mintegy 33 százalékát te­szi ki az összes kárt szenvedett lakásoknak. A jelentés kiemelte, hogy szá­mos néptanács, többek között a kutyfalvi, gálfalvi, kecei, szentpáli, makfalvi, alsóidecsi, héjasfalvi, megfelelő figyelmet fordítanak az újjáépítési tennivalókra, széles körű szervező munkát fejtenek ki, a képviselők révén mozgósítják a honpolgárokat, szakemberekből ál­ló és kölcsönös segélynyújtási csoportokat hoztak létre, amelyek­nek segítsége révén jelentős szá­mú házat építettek újjá és javí­tottak ki. De voltak olyan népta­nácsok is, mint például a balavá­­sári, nádasi, mezőcskádi, bükkösi, marosbogáti és mások, amelyek­­ csupán arra szorítkoztak, hogy megállapítsák az okozott károkat és azt jelentsék, anélkül, hogy ha­tározott intézkedéseket foganal­o­­sítottak volna a házak kijavításá­ra. Egyébként azt is meg kell em­lítenünk, hogy az árvíz által érin­tett 69 községből 26-ban még na­gyon keveset tettek a károk hely­reállításáért. Olyan gyakorlati intézkedésekre van szükség tehát, amelyek révén a legrövidebb időn belül fokozhat­ják a házak újjáépítésének és ja­vításának ütemét, annál is inkább, mert a megyében még mindig 2 539 család — közel 10 000 ember­­— ideiglenes szálláshelyen lakik, sátrakban, vagy a rokonoknál, míg 553 család az állami intézmé­nyekben kapott szálláshelyet. A megyei néptanács végrehajtó bizottsága a Szocialista Egység­front megyei bürójának vélemé­nyezése alapján elemezte és jóvá­hagyta jelen pillanatig 32 község­ből és három városból 2 262 ár­víz sújtotta család megsegélyezését, 15 620 000 lej értékű kártérí­tést és segítséget nyújtva számukra. A lakások újjáépí­téséhez és javításához nagy mennyiségű építőanyagra kaptunk kiutalást — hangsúlyozta az elő­adó, de kiemelte ugyanakkor azt is, hogy az egész épíőanyag-szük­­séglet biztosítása érdekében min­den egyes községben késedelem nélkül hozzá kell látni a tégla előállításához, felhasználva min­den helyi lehetőséget és erőforrást. Az ország összes megyéinek dolgo­zói, egész­ társadalmunk testvéri szolidaritását fejezte ki megyénk árvízsújtotta lakosságával, jelentős segítséget nyújtottak a bajbajutot­taknak: egy és félmillió ruházati és közhasználati cikket és 3,6 mil­lió lej értékű élelmiszert küldtek. Megyénk nemzetközi segélyben is részesült, különböző élelmiszerek és értékes gyógyszerek érkeztek, amelyeket eredményesen használ­nak fel a lakosság egészségének védelmére. A ragályos betegségek megelőzésére 274 000-en kaptak tífuszellenes védőoltást s 82 000 gyermek gammaglobulint. Képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy erről az melvényről, a Maros megyei soatanács nevében köszönetemet fejezzem ki e tájak összes állam­polgárainak, akik a helyi párt- és állami szervek felhívására a ne­héz megpróbáltatások napjaiban hű hazafiakként válaszoltak, bátor­ságról, férfiasságról tettek tanúbi­zonyságot; engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a munkások­nak, földműveseknek, katonáknak, értelmiségieknek, a nőknek és if­jaknak, akik egyesített erővel já­rultak hozzá a természeti csapás okozta károk csökkentéséhez. U­­gyanakkor köszönetünket fejezzük ki hazánk összes állampolgárainak, mindazoknak, akik segítségünkre siettek, hogy legyőzzük a termé­szet elszabadult erői által okozott nehézségeket, valamint a közpon­ti szerveknek, amelyek segítettek és segítenek a megye gazdasági és társadalmi életének helyreállítá­sáért végzett munkánkban. Széles körű tevékenységet fej­tünk ki annak érdekében, hogy a dolgozó tömegeket, a választási ke­rületek összes állampolgárait be­vonjuk az újjáépítő munkába, az árvíz következményeinek elhárí­tásáért szervezett akciókba. Mind­ezt annak érdekében, hogy me­gyénk gazdasági-társadalmi élete mielőbb visszatérjen a megszo­kott kerékvágásba. Meggyőződé­sünk — mondotta befejezésül Nico­lae Veres elvtárs —, hogy megyénk lakossága fenntartás nélkül kap­csolódik be abba az óriási tevé­kenységbe, amelyet egész népünk a párt bölcs vezetésével fejt ki, minden nehézséget leküzdve, a ha­zánk sokoldalú fejlesztésére kidol­gozott pártprogram valóra váltá­sáért. Aratási előkészületekről a 12. órában Félidőn túljutott az év, s ezzel egészen közeli teendővé vált az aratás. Megyénk számos termelő­­szövetkezetében már ezen a héten hozzálátnak az őszi árpa betaka­rításához. Tudósításunk ilyenfor­­mán a 12-ik órában történő hely­zetfelmérés. Nemrégiben e hasábo­kon szóltunk a gépkezelők aratási előkészületeiről, ahol említést tet­tünk a szövetkezetek és a gépesítők eg­y­ütt­működ­ésének szorosabbra fűzéséről, akcióik egybehangolásá­nak szükségességéről. Jóllehet a Kisküküllő felső folyása mentén fekvő egységekben a gépesítés ki­sebb arányú, mint a nagy gabona­­termő szövetkezetekben, a zökke­nőmentes kolaboráció itt is a siker­­záloga, hiszen a kombájn-aratásra alkalmas területek a legjobb árpa és búzaföldek is egyben. Sóváradtól Nagykendig vala­mennyi szövetkezeti egységben az utolsó simításokat, jobbára az is­mételt próbabejáratásokat végzik a gépkezelők. A sóváradi szekcióve­zető nyilatkozata jól példázza meg­növekedett felelősségérzetüket: „Egy évben sem vizsgálgattuk annyit a gépeinket, mint az idén. Menniük kell, mégpedig jól men­niük, mert azt szeretnénk, hogy valóban szem­veszteség nélkül arat­hassunk velük. Igyekszünk a lehe­tő legpontosabban beállítani min­den fontos alkatrészt.. . Ebben az egységben 7 hektár őszi árpa és közel 130 hektár búza gépi aratá­sára számítunk, természetesen az időtől meg a talajviszonyoktól füg­gően. Az első eredmények számba­vételéig mindössze annyi megje­gyezni valóm van, hogy e feladat elvégzésére kevésnek tartom a szekció birtokában lévő 3 kom­bájnt. Minden valószínűség szerint az előző évekhez hasonlóan segít­ségre szorulnak, ami gondolom, különösen az idén nem késik majd A hármasközségi MTSZ-ben az árvíz kártevése nyomán megcsap­pant a gépi munka lehetősége. A termesztésben maradt 234 hektár búzából mindössze 45-en, árpából pedig 12 hektáron arathatnak a kombájnok. Ennek elvégzése nem ütközik nehézségbe, ám az igényes­ségből ez semmit sem vonhat le. Hasonló helyzet állt elő Nagyken­­den s így a 310 hektár búza nagy hányadát csak kézzel takaríthatják be. Előkerül hát a sarló, meg a kasza, és sok munkája akad a csép­lőgépeknek. Ebben a vonatkozás­ban igen lényeges, hogy hol és mi­kor vetik be ezeket az aratáshoz, azaz döntő a munkaszervezés, az emberek mozgósítása, a parcellák­­ megfelelő kiválasztása, a termés biztonságba helyezésének megszer­vezése. Nagykenden jónak ígérkezik a termés, a feladat most már az, hogy ebből egyetlen szem se vesz­­szen kárba. — Szívesen aratnak nálunk az emberek — mondja az elnök. Ahogy kiszámítottuk 75 ári jut egy munkaerőre, s ha az idő besegít, gyorsan fedél alá tehetjük a ter­mést. A három cséplőgép s a sze­lektor, meg a raktáraink készen állnak. — Mikor kezdik? — A hét végén az árpát, s ahogy végzünk vele, sorra kerül a búza is. Ugyanezekre a kérdésekre a hármasközségi főmérnök válasza: — Péntek este beszéltük meg az aratási tervet. A területeket fel­osztjuk munkaerőre, ezt a brigádo­­sokra bíztuk. Felülvizsgáltuk a gabonákat, s úgy vélem, szerdán kezdhetjük az árpa betakarítását. A 22 hektárból 10-et kézzel, 12-öt kombájnokkal aratunk le. Néhány parcellán kissé tovább hagyjuk érni, szükségünk van a vetőmagra, s ha zöldesen vágjuk le, alacsony lesz a csíraképesség. A gazdaság­nak két­ cséplőgépe van, sürgősen be kell fejeznünk a javítást. A szekció cséplőgépe már üzemké­pes. Mit mondhatnék még? Ka­lászgyűjtést szervezünk a gyere­kekkel. Megbeszéltük az iskolával, szívesen jönnek. Úgy gondolom, minden feltétel megvan ahhoz, hogy gyorsan végezzünk a betaka­rítással. — Mi másként csináljuk az idén, mint eddig — mondja a só­váradi elnök. Idegen munkaerő he­lyett most saját erőinkkel takarít­juk be a gabonát. Hajlanak rá az emberek, s ha sietünk, olcsóbb is lesz. Kijelöltük a szérüket, 2 csép­lő­ csoportot alakítunk. A mérnök­kel kijelöltük a vetőmag parcellá­kat, szép a búza, ha nem is szá­míthatunk rekordtermésre. Az előbbiek alapján minden rendben lévőnek tűnik a felkészü­lés terén. Reméljük, a vizsga sem cáfol erre rá. "­ = 3 = A Tanítók Napján (Folytatás az 1. oldalról) tettük a hatéves kortól kezdődő oktatást, ugyanakkor megkezd­tük a 10 osztályos kötelező ta­nítást, gazdagítottuk az oktatás anyagi alapját és szélesre tár­tuk az iskola kapuit, hogy beha­toljon az új, az alkotásra ser­kentő szellem. Magasfokú felelősség, állandó önképzés jellemzi Maros megye oktató nevelő kádereinek tevé­kenységét, ami az elmúlt éve­­kieknél kiemelkedőbb eredmé­nyekben jut kifejezésre. Maros megyében a hatéves gyermekek 86 százalékát sikerült bevon­nunk az oktatásba, ezzel meg­valósítottuk a következő iskolai évre előirányzott beiskolázási tervet. A pártszervek és szerve­zetek által kifejtett következe­tes munka eredményeként a folyó iskolai évben sikerült a kötelező tízosztályos oktatás bevezetése keretében 85 kilen­cedik osztályt létrehozni. Ez az eredmény lehetővé teszi, hogy­ már az 1971-72-es évben általá­nosítsuk Maros megyében a kö­telező tízosztályos oktatást. Az iskolai év jó feltételek kö­zötti és megfelelő tanulmányi eredmény­ekkel való bezárását alapvető és perspektivus felada­tunknak tekintettük, s ez a tö­rekvés sikerrel teljesedett ki a nevelők, tanítók, tanárok több­ségének tevékenységében. A ta­nulmányú eredményeket jónak minősíthetjük, még akkor is, ha egyes iskolákban csak kielégí­­tőek, bár ezen iskolákban is minden feltétel biztosított a ma­gasabb tanulmányú színt eléré­sére. Meghonosodott nálunk, hogy még az ünnepi napokon se fe­ledkezünk meg feladatainkról, amelyeket a jövőben az eddi­ginél is nagyobb hozzáértés­sel kell teljesítenünk. A megyei pártbizottság irányításával, szem előtt tartva gazdasági életünk követelményeit, szocialista tár­sadalmunk igény­eit, az illetékes szervek, különösen az iskolák, hatékony­ munkát végeztek a ta­nulók szakmai irányításában. Szocialista Románia, mindnyá­junk, román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók közös hazája, fejlett iparral és mező­­gazdasággal rendelkezik. A ne­velők legfontosabb feladata, hogy a gyermekeket, a konkrét munkán keresztül is, előkészít­sék az életre, a termelőtevé­kenységre, hogy képesek legye­nek beilleszkedni, beolvadni az anyagi javakat termelők nagy családjába. Megyénkben az oktató nevelő káderek állandóan gazdagítják szakmai ismereteiket. Az elmúlt évben például kétszer több ta­nító és tanár szerezte meg a II. és I. fokozatot, mint azelőtt. Az idei vakáció különbözik az előző éviektől. Az iskolások és pionírok egyöntetűen vála­szoltak a párt hívására és részt vettek a június 15—27. között szervezett hazafias munkákban. Megyénk ötezernél is több diák­ja nagyon hasznos munkát vég­zett a Maros és Küküllő védő­­gátai építésénél, a szántófölde­ken. Nagy megelégedéssel köny­­­veljük el, hogy­ a diákokkal együtt a tantestületek tagjai is, Arghezi szavaival élve a tollat kapával ,a tintatartót barázdá­val tudták helyettesíteni, és hogy bármikor készek minden feladatot teljesíteni. Pártunk és államunk nagy­ra értékeli a tanügyi káderek mun­káját. Ezt igazolja az a tény is, hogy­ ebben az évben a Tanítók Napja alkalmából Maros megyé­ben több tanerő kitüntetésben részesült. Nagyszerű időket élünk, ami­kor senki és semmi sem tűnik el névtelenül. Minden egyéni erőfeszítést megörökít új törté­nelmünk aranykönyve, amely párt vezette népünk közös erő­feszítésével íródik. Ebben a kö­zös tevékenységben nagy­ra ér­tékeljük a tanügyi dolgozók hoz­zájárulását, új értelmiségünk legnépesebb osztagának alkotó munkáját. II visszatekintés pill»« A Pedagógiai líceum fo­lyosóin teljes csend. Néhány tanteremben éppen a felvételi vizsgákat tartják. A jövő isko­­­­lai év tanítójelöltjei korpognak a pedagógiai tudomány kapuján.­­ Az igazgatói irodában talál­juk POP EMILT, a líceum igaz­gatóját. Úgy gondoljuk, igazán illetékeshez fordulunk kérdé­sünkkel: — Milyen a jó pedagógus mint szakember és állampolgár? — Nem lehet elválasztani az embert a pedagógustól. A peda­gógus ember egész lényében pedagógus. Nagyon kell szeret­nie a hivatását, és nagyon kell szeretnie tanítványait. Csak az ilyen pedagógus találja meg az utat az ifjúság szívéhez és ér­telméhez. Alapvető követelmény: legyen példamutató munkájá­ban és emberi magatartásában, rendelkezzék azon tulajdonsá­gokkal, amelyeket tanítványai­ban is ki akar fejleszteni. . . . LOSONCZY MIKLÓS se­gesvári tanárt az iskola udva­rán találjuk, nem egyedül, szin­te az egész tantestület társasá­gában. Az ő iskolájukban há­rom méterre növekedett a víz azokon az emlékezetes májusi napokon. Most tanárok, diákok éppen azon fáradoznak, hogy eltüntessék az árvíz nyomait. Tisztítják a parkettet. Elhatároz­ták, míg be nem fejezik a hely­reállítási munkálatokat, nem ve­szik ki a szabadságukat. A leg­idősebb köztük Losonczy Miklós tanár. Szakszerűen rakja mág­lyába a parketteket, onnan szó­­lítjuk el. — Ha újból kezdhetné, milyen pályát választana? A kérdés meghökkenti, ho­gyan gondolhatunk arra, hogy ő más is lehetne, mint nevelő. — Ha még egyszer kezde­ném . . . pedagógus lennék. —S ha most egy jövedelme­zőbb állást ajánlanának fel? — Nem tudnék szakítani a tanítással. 36 éve tanítok, még egy esztendőm van a nyugdíja­zásig. Azon gondolkozom, hogy ha lehet, egy évvel halasszák el, hogy a jelenlegi osztályomat a Vill-ig vihessem. — Sok nemzedéket tanított a városban? — 1943 óta tanítok Segesvá­ron, tanítói pályámat Székely­földön kezdtem. Közben tanul­tam, 1954-ben a pedagógia-lé­lektan szakon egyetemi diplomát szereztem, később még egy má­sikat, a nyelvészeti fakultáson is. Az itt töltött évek alatt hu­szonkét nemzedék került ki a kezem alól. Legnagyobb elégté­telem, hogy tanítványaim nem halódtak el, becsületes munká­sokká és értelmiségiekké váltak. Büszke vagyok Lőrinc Sándor egykori tanítványomra, aki a Ni­­covala vállalatban mester, eddig már 100 újítása volt. Tanítvá­nyom a gyereke is, sokszor mon­dom neki: ,,fiam olyan légy, mint apád". Jelenlegi tanítvá­nyaim negyven százalékának a szüleit is tanítottam. Az utcán nem győzök köszönni, annyi a régi gyermekem. ... Ugyancsak Segesváron ta­lálkozunk BUJAKER PARASCHI­­VA tanárnővel. Róla hallottuk, hogy az árvíz idején lakásából semmi mást, csak tanítványai­nak dolgozatfüzeteit mentette ki.­­— Legszomorúbb emlékem az a rettenetes, halálfélelmes éjsza­ka — mondja a tanárnő, amikor megemlítem az esetet. — Mikor menekülni próbáltam, a könyv­táramra néztem, mit menthetnék meg? A dolgozatfüzeteket vet­tem magamhoz. Egész életem­ben arra tanítottam a gyerme­keket, ne legyenek önzőek, — hát cselekedhettem-e én más­ként? Tisztelem a gyermekek munkáját. Szeretem tanítványai­mat. ők is ragaszkodnak hoz­zám. Az árvíz éjszakáján egyik volt tanítványom, Máthé Gyula mentette meg az életemet. Most is az ő segítségükkel próbálom az elöntött lakást rendbehozni. . . . Hivatásszeretet, áldozatvál­lalás szükséges a hittel, ember­séggel végzett nevelői munká­hoz. Erről beszél SODÓ MAG­DOLNA is, amikor megkérdez­zük tőle: mit jelent a nevelő je­lenléte falun. — Három esztendeje nevelem a kis óvodásokat Koronkán. Ezt a munkát csak hivatásból lehet gyakorolni. Falusi viszonylatban is rendkívül nagy előnye van az iskoláskor előtti nevelésnek. Mi, óvónők előkészítjük a gyereket az iskolára, ahová már intelli­gens, értelmi képességeit bonto­gató tanuló jelölteket küldünk. Az óvodába járt gyermek hama­rabb és könnyebben beilleszke­dik az iskolai közösségbe. . . . Utolsó kérdésünket SZÁSZ GYULA tanárhoz, a régen­ 2-es­­ számú líceum igazgatójához in­tézzük : —­ Miért választotta a nevelői­­ pályát? — 24 éve tanítok, itthon a szülővárosomban. Mintha ma kezdtem volna. Mintha minden­nap újrakezdeném. Ez az a hi­vatás, melyhez szüntelenül hoz­zá kell fiatalodni, azonosulni az ifjúság forrongó kérdéseivel, megérteni, tovább vinni, a társa­dalom érdekeinek, a jövő igé­nyeinek megfelelően. Talán ez vonzott elsősorban és még vala­mi: az emberi lélek bonyolultsá­ga, érdekessége, titokzatossága. Az, ahogyan kibomlik a tapoga­­tódzó naiv, egyszerű gondolat, az ösztönös emóció magasabb­­rendű emberi érzelemmé neme­sül, a kapkodó pöttömnyi gyer­mek erkölcsi elvektől irányított jellemmé formálódik. S mindez milyen egyszerűnek, nyilvánvaló­nak tűnik, pedig mennyi kitérő, bonyodalom, konfliktus árán győzedelmeskedik. Eligazodni a gyermeki lélek ismeretlenségé­­­ben, segíteni magáratalálásá­­ban, egyengetni önmegvalósulá­sát, biztatni és előrelendíteni emberréválását, gazdagítani nap mint nap ismereteiben, ké­pességig csiszolni adottságait, élettel táplálni az életet, van e ennél szebb hivatás? Valóban igaz, embereket ne­velni a legszebb hivatás. KOCH MÁRIA |

Next