Vörös Zászló, 1970. július (22. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
2 iz illiPiii űr ja: 31 ilfusz 2 A májusi árvíz, a nagy veszély próbára tette a jellemeket. És milyen nagyszerű példák bizonyították, hogy az emberek döntő többsége jó, bátor, önzetlen, áldozatkész! Anyagiakban szegényebbek lettünk, mert az árvíz meggyérítette közös és magánjavainkat, de gazdagabbak lettünk egy biztos tudattal, hogy mindig számíthatunk embertársainkra, közöttük olyanokra is, akikre sokszor talán kétkedve gondoltunk. Egy véletlen szülte kísérlet juttatta eszembe ezeket a gondolatokat, amelyről azt hiszem, érdemes írni. Tusnádfürdőn történt. Ebéd utáni séta közben az erdei utat szegélyező padok egyikén gazdátlan női esernyőt fedeztem fel. Félórával előtte hirtelen viharfellegek borították be az opálos fátyol mögül mosolygó kék eget. A hatalmas dörgés, villámlás előparancsolta az esőernyőket. De nem lett szükség rájuk, mert amilyen hamar beborult, a szél éppen olyan gyorsan tisztára söpörte a fenyvesekre boruló kék kupolát, anélkül, hogy egy csepp eső is hullott volna. Amire nincs szüksége, arról könnyen megfeledkezik az ember. Talán ezért maradt gazda nélkül a zöldkockás esernyő is — gondoltam, s tovább sétálva azzal szórakoztam, hogy különféle helyzeteket képzeltem el, miként hagyhatta el a gazdája, így ötlött fel a kérdés: mi lesz az esernyő további sorsa. Eljön érte a szórakozott tulajdonosa vagy másvalaki birtokába vándorol, s ha igen, hogyan? Úgy 200 méternyire, tehát jó látótávolságban, de mégis elég messze, hogy az ernyőt felfedezőket ne zavarja, letelepedtem, s vártam a választ a felötlött kérdésre. Elsőnek egy csoport fiatal, két fiú és két leány a huszonévesek nemzedékéből, sétált el a pad előtt. A lányok egyike, mikor észrevette az ernyőt, odalépett, kézbevette, s magasra emelve mutatta társainak, miközben maga is megvizsgálta. Miután társai nem mutattak különösebb érdeklődést, természetes mozdulattal visszatette a helyére és már sétáltak is tovább, mintha mi sem történt volna. Azon töprengtem, milyen körülmények játszhattak közre, hogy olyan egyszerűen lemondtak a könnyen megszerezhető és nem is értéktelen tárgyról, mikor egy 50 év körüli, félig falusi, félig városi öltözetű asszony közeledett a pad felé. Megpillantotta az ernyőt, még lépett kettőt-hármat, aztán hirtelen megállt, kutatóan körülnézett. Nyilvánvalóan meg akart győződni, van-e valaki a közelben, akihez az ernyő tartozhatna. S mert senkit sem látott, leült, az ernyő mellé helyezte táskáját, s csak úgy féloldalról, mint tyúk a magot, jobban szemügyre vette a csábítás tárgyát. Fészkelődön egy kicsit, többször körülnézett, minden mozdulata elárulta, hogy viaskodik önmagával. Végül elővett táskájából egy barna gyapjaszvettert és olyan mozdulattal dobta az ernyőre, mintha így akarta volna megszabadítani magát a kísértéstől. Még fészkelődön két-három percig, majd egy hirtelen mozdulattal szvetterével együtt az ernyőt is a táskájába tette és elindult felém. Ahogy közeledett, egyre zavartabbnak látszott, s nem került különösebb nehézségbe meggyőznöm, hogy helyére vigye az ernyőt, hadd találja ott a tulajdonosa, ha érte jön. Tehát folytatódhatott a kísérlet. Nyolcvan percen át figyeltem kisebb-nagyobb aggodalommal az ernyő sorsát. Ez idő alatt összesen 34-en sétáltak el a pad előtt, fiatalok és idősek vegyesen, gyakorlati munkára érkezett szakiskolás leánykák, üdülők és munkából hazafelé tartó helyi lakosok, gyengébb és jobb öltözetű emberek. Mindegyikükért külön drukkoltam, és megkönnyebbülten, hálával néztem utánuk, amikor továbbmentek anélkül, hogy különösebb figyelemre méltatták volna a ,,csalit". Egyikük-másikuk meglassította ugyan a lépteit és körülnézett — talán azért, mert kereste, hogy kit kellene figyelmeztetni feledékenységére, szórakozottsáságára, de egy kivételével valamennyien tovább mentek. S én egyre nyugodtabban vártam a kísérlet következő alanyait. Mármár menni készültem, teljesen megnyugodva, hogy tulajdonosa helyén találja elveszettnek hitt holmiját, amikor egy 40—45 év körüli férfi közeledett a kritikus pont felé. Ő volt a 32-ik. Úgy nézelődött jobbra-balra, mint akinek nem tiszta a lelkiismerete. Járása is izgalomról árulkodott. A padtól néhány méterre megállt, tekintetével körbevizsgálta a környéket, kicsit hoszszabban figyelt engem, majd gyorsan eltűnt. Az erdő fái közé épített családi ház felé vette útját. Viselkedése arra késztetett, hogy lemondjak előbbi szándékomról s maradjak. Vártam, hogy visszatér. Tévedtem, nem tért vissza. De rövid idő múlva, távozása irányából egy 10—12 éves, iskolai egyenruhát viselő leányka közeledett tétova léptekkel. Ő volt a 33-ik. A pad közelében behúzódott a sétányt szegélyező erdő fái közé, mert közeledett a 34-ik, egy asszony, akinek a külsejére már jóformán nem is emlékszem, mert inkább az említett családi ház környékén próbáltam felfedezni a harminckettediket. Ott volt, mereven nézett a pad felé és várt. Nem láttam, amikor a leányka elvette az ernyőt. De pontosan tudtam, mikor történt, mert a 32-ik, nyílván az apa, merevsége feloldódott s néhány másodperc múlva a közben odaérkező leányka kezéből átvette és elégedetten vizsgálta a zsákmányt. Nem tudom, a lelkiismeretfur-dalásom, a felháborodásom, vagy a szégyenérzetem volt-e nagyobb abban a pillanatban. Mérhetetlenül dühített, hogy nem tudtam megakadályozni az apa kettősen gyalázatos tettét. Nem tudott, nem is akart ellenállni a kísértésnek, hogy jogtalanul kerüljön más tulajdonának a birtokába. De nem volt bátorsága, hogy maga reszkírozzon. Eszközre volt szüksége, és a gyermekét használta fel. Talán eszébe sem jutott, hogy ezzel milyen csirát ültetett el a zsenge gyermeklélekbe. Most is látom, ahogy a leányka kissé lehajtott fejjel lépett be a ház ajtaján, s hagyta, hogy a ház előtt maradt apa elégedetten nyissacsukja az ernyőt. Szégyelltem magam a felnőttek ,az apa miatt, mert a leányka szemében ő képviseli a mi nemzedékünket. Furdalt a lekiismeret, miért nem hagytam az idős asszonynak, hogy elvigye azt az átkozott ernyőt. Az ő lelkében, jellemében már úgysem tehetett volna nagy kárt. Persze ennél is jobb lett volna a talált tárgyak megőrzőjébe vinni. A történtek óta volt alkalmam még többször átgondolni a 80 perces kísérletet, és a 34 mínusz 2-es mérleg valahogy mégis megnyugtatott. Hogy van közöttünk konkoly? Hát szomorú, de van. A nagy megpróbáltatás, az árvíz idején is akadtak gyávák, bűnösen közömbösek vagy önzők, sőt elvétve olyanok is, akik a más kárából, bajbajutottságából próbáltak hasznot húzni, de kevesen, elenyészően kevesen, és ezeket a tőlünk idegen hajtásokat gyomláljuk, gyomlálja a társadalom. Bízom benne, hogy annak a kislánynak a lelkéből is kigyomlálja idejében azt, amit az apa kapzsisága ültetett, s végül szép, igaz emberi jellemvonásokat termel ki, amilyeneket a nehéz napokban tömegével láttunk, tapasztaltunk. Oroján Sándor Gyermekek úszóversenye Az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen, a Május 1 úszódéban rendezték meg az országos gyermekbajnokság municipiumi szakaszát. Annak ellenére, hogy a kis úszóknak az idén nem volt lehetőségük megfelelően edzeni, a rajthoz álló 71 versenyző jó felkészültségről tett tanúbizonyságot. A gyermekek szép sikereiért dicséret illeti Tóthpál Józsefet, a Muresul, valamint Jenei Istvánt és Fazakas Magdat, a Sportiskola edzőit. A fiatal úszók 45 számban álltak rajthoz. Néhány a legjobb eredményekből: Leányok A kategória: Vajda Ildikó (Muresul) első helyen végzett a 200 m-es hátúszásban, a 100 m-es gyorsúszásban, a 100 m-es hátúszásban, a 400 m-es gyorsúszásban és a 400 m-es vegyesúszásban. B kategória: Szatmári Ilona (Sportiskola) első lett a 100 m-es gyors- és a 100 m-es hátúszásban. Ráduly Imola (Sportiskola) a 400 m-es gyorsúszásban ért elsőnek célba, míg Mátyás Éva (Sportiskola) a 100 m-es mellúszást nyerte. Fiúk, A kategória: Schieb Pál (Muresul) győzött a 100 m-es gyorsúszásban. Fülöp Miklós (Muresul) a 100 m-es hátúszást, Szőcs Jánottt (Sportiskola) a 200 m-ere mellúszást, Velcsor László (Sportiskoláim 400 m-es gyorsúszást nyerte. A B kategóriábanValér Baraga (Sportiskola) a 100 m-es delfinúszást, Fazekas István (Sportiskola) a 200 m-es vegyesúszást nyerte. A C kategóriában Méder István (Sportiskola) első helyen végzett a 100 m-es gyorsúszásban, a 100 m-es hátúszásban, az 50 és a 100 m-es delfinúszásban. Rettegi László (Sportiskola) az 50 és a 100 m-es mellúszásban. (ION PAUL) Rusz János , a selejtező legjobb játékvezetője Aradon és Brassóban bonyolították le a B divíziós labdarúgóbajnokságba jutásért kiírt selejtezőket, amelyeken a C divíziós bajnokság csoportelsői indultak. A besztercei Gloria, a Pascani-i CFR, az Oltenita-i SN és a temesvári UM ezeken a selejtezőkön kivívták a jogot, hogy a jövőben a második osztályban játszhassanak. Brassóban az egyik döntő jellegű mérkőzést a marosvásárhelyi Rusz János vezette (partjelzői Szecsei és Vámos voltak), akinek bíráskodásáért odaítélték a selejtező legjobb játékvezetőjét megillető serleget, amelyet a Labdarúgó Szövetség írt ki. A köszönés lélektana Nem tudom, máshogy van vele, nekem általában nem esik jól, ha nem fogadják a köszönésemet. Eltekintek a szomszédoktól, mert ott érthető: valaki, valahol megkavart valamit. Nagyjából ez a helyzet barátaimmal is. Nem gondolok a távolsági buszok sofőrjeire sem, akik ,,az én autóm, az én váram" jeligével durváskodnak az utasokkal, mert az ember nekik is hiába köszön, úgy sincs abban köszönet, ami mondjuk Vásárhelytől Gyulakutáig és tovább történik. De hogy szavamba ne vágjak, azt hiszem, vannak mániákus köszönök és mániákus nem köszönök. Vannak ismerőseim, akikről soha nem fogom megtudni, honnan ismerem őket, s akik csodával határos módon naponta elém állnak az utcán, leülnek az asztalomhoz, megkeresnek munkahelyemen, eljönnek a lakásomra stb., és köszönnek, majd gratulálnak valamihez, amit más csinált, csak éppen összetévesztettek vele. És vannak ismerőseim, akikkel úgy vagyunk, hogy sokkal többet tudunk egymásról, mint ahogy gondoljuk, és mégsem köszönünk. Hosszú ideig köszöntem következetesen egy ilyen ismerősnek, amíg meguntam és abbahagytam, mert furcsálltam mindig az egyoldalúságot. Vagyis azt, hogy én üdvözlöm azon alkalomból, hogy látom és ő ugyanezen alkalomból nem vesz észre. Aztán az ismerősömet más beosztásba helyezték, mert kiderült, hogy nem csak köszönni, de becsületesen dolgozni sem tud. És megtörtént a csoda. Egy szép tavaszi, frontbetöréses napon megállított az utcán és felelősségre vont, ilyenképpen: ,,Azt hiszed, olyan nagy fiú vagy, hogy neked már derogál köszönni? Nem azért mondom, de vannak udvariassági szabályok is ,amelyeket még egyesek is be kell hogy tartsanak". Igen, megint egyes lettem, és ha kellemetlen is, de föl kellett hívnom ismerősöm figyelmét az eltelt évekre és némely találkozásunkra. Letagadta. Akkor jöttem rá, hogy még nem létező dolgokat is le lehet tagadni. Például nem létező, sohasem volt köszönéseket. De hát kicsire ne adjunk. Napokon át távcsővel néztem az utcát, nem jön-e velem szembe, hogy még véletlenül se ő köszönjön előre. Aztán jött. Megkérdezte, a régi barátság nevében , nem tudnám elintézni, hogy... Nem tudtam. Azóta megint nem köszön. De hát kicsire ne adjunk. Kicsi emberekre még annyit se. SZŐCS KÁLMÁN LÉPCSŐK (CZERÁN ANDRÁS felvétele) Belgiumi űrnegyzet Charleroi , a szén városa Dél felé elhagyva a belga fővárost, néhány kilométer után az utast a Soignes-i erdők friss levegője fogadja. Az ember nem is gondolná, hogy alig néhány tíz kilométerre a több évszázados bükkerdő mögött fekszik Charleroi, az a város, amelynek levegőjét a koksz beható szaga bűzösíti, fertőzi. Az út mellett a Charleroi-t Brüsszellel összekötő csatorna halad, amelyen szüntelenül vontatják a szénnel megrakott sleppeket A széntől fekete arcú matrózok magukkal hozzák a föld mélyének jellegzetes szagát. Amint közeledik Charleroi, úgy növekszik a gyárak és az üzemek kéményeinek száma, a füst, a korom, a szúrós szag egyre erősebb áthatóbb. A Samfora folyó lassan hömpölyög, magával cipelve az üzemekből, hengerdékből kifolyó használt vizet. Charleroiban az éjjel sem jelent pihenőt, csendet, a város és lakosai számára. Az üzemekben, a bányákban ekkor is termelnek. Az eget a parázsló szénből pattogó szikrák, az ég felé kilövellt gázok világítják meg Charleroi régi város. Mégis hiába keresel itt régi épületet, vagy olyan szobrot, építményt, mely a múltra emlékeztetne. Ilyent nem lehet találni itt, mert Charleroi egy „műváros“, II. Károly spanyol király egyik minisztere létesítette és a fő célja az volt, hogy otthont létesítsen a vidék természeti kincseinek feltárói számára. Charleroiba idegenből jöttek a lakosok, mert itt különböző előnyöket élveztek. Eljöttek, hogy feltárják a szenet a föld mélyéből, de nem telepedtek itt le, néhány év múlva igyekeztek minél távolabbra kerülni a várostól. A szénkitermelés, amelyre az elmúlt évszázadban a város egész ipari hatalmát építették, egyre jövedelmezőbbé vált, és így természetes, hogy a föld mélyeb kincsének feltárása fokozódott. Az ésszerűtlen kitermelés következtében a Charleroi-i bányák tartaléka kezdett kimerülni, és a kitermelés egyre távolodik a várostól, Limbourg irányába. A szén ma Belgium gazdasági életének egyik nagy kérdése. Az ország gazdasági életében hosszú időn keresztül uralkodó volt a szénkitermelés, és ez a jelentősnergiaforrás most eltűnőben van Hajdanában évente 29 millió tonna szenet termeltek ki, jelenleg csak 14 millió tonnát. Az ebben az ágban dolgozók száma 1952- ben 139 000 volt, 1968-ban pedig már csak 52 000. 1957—1968 között a bányák száma 120-ról 31-re csökkent, a még működő bányák is fennállásukat az állam támogatásának köszönhetik. A szakemberek szerint, ebben az évben Belgium széntermelése a 12 millió tonnát sem éri el. Belgiumban most más energiaforrást keresnek, hiszen a külföldről behozott szén nem bizonyult a legjobb megoldásnak. A kormány elsősorban az atomenergia felhasználására gondol, úgyszintén a hidroenergetikai források fokozottabb kiaknázására. Gandh a múzeumok és a virágok városa Tudtam, hogy Gand Belgium egyik legrégibb városa. A krónikák már a VII. században említést tesznek róla, Ghanda néven. A város a Lys folyó beömlésénél fekszik, egy valóságos szigethálón. Gand régi város, és azon kevesek közé tartozik, amelyek hűen őrzik az évszázadok pecsétjét. Itt minden kőnek megvan a maga múltja. A hivatalos épületek, a templomok, az őrtornyok, a kastélyok érintetlenül őrzik azt a légkört, amely a történelem során itt uralkodott. Gand ezért múzeum-városnak tűnik. A város két katedrális köré épült. Az egyik az alsóvárosban fekszik, a másik pedig a Blandin hegyen. A város kastélyának az alapját 1180- ban Fülöp rakta le, miután viszszatért a keresztes hadjáratból. A mintát az általa Szíriában látott erődítmények szolgáltatták. A kastélyban múzeum is van, amely híven őrzi az egykori kínzóeszközöket. Ez az erődítmény muzeális szempontból a legérdekesebb Belgiumban. Mint a legtöbb belga városban, a városháza épülete valóságos építészeti remekmű. A különböző stílusban tervezett és épített városháza hatalmas termeit értékes domborművek díszítik. A gandi katedrális szintén egyike a város legjelentősebb építészeti alkotásainak. Egy X. századbeli kriptára épített katedrális tornya külön érdekesség. Ez a karcsú torony 1603-ban tűzvész következtében kissé megdőlt és azóta is úgy áll. A katedrális külső képe az első látásra nem kapja meg a szemlélőt, de a belső díszítésének gazdagsága egycsapásra mindenkit elbűvöl. Az aranyozott bronzajtók, a fehér márványból készült benyílók, a remekművű olasz csillárok csodálatra méltóak. A belső díszítés szépségére a koronát a Jean és Hubert Van Evek Bárány imádása című festménye teszi fel A képnek külön története van II. József császár mint szemérmetlent, elrendelte a festmény eltávolítását. A francia forradalom éveiben a képet Párizsba vitték és a Louvreban állították ki. Itt volt egészen Napóleon bukásáig. Ezután a kép tolvajok kezébe került, akik többször is eladták, míg végül is Poroszország királya vásárolta meg, és a berlini Múzeumnak ajándékozta. A Versailles-i béke után a flamand festészet eme remekműve végül is visszakerült eredeti helyére. Annak ellenére, hogy a város fekvése nem a legjobb, mégis az évek folyamán fejlődött, modernizálódott. Hírnévre tett szert az itt termesztett virágok révén is: ötévenként „virágünnepeket“ rendeznek, s ekkor tíz napon át a látogatók százezrei jönnek el, hogy megcsodálják a legszebb virágokat, a világ különböző tájain termesztett dísznövényeket. A kertészet a város lakosainak egyik fő foglalkozása, és ma már művészet és tudomány is. Egyre több az új, itt kitermesztett virágfajta. Gandban és egész Belgiumban nagyon népszerű a virágkertészet, de a virágok nem csupán díszt vagy hagyományt jelentenek, hanem jól jövedelmező ipart is. Évente hatalmas mennyiségű virágot szállítanak különböző országokba, de főleg az NSZK-ba, Hollandiába, Angliába, Olaszországba és Svájcba. AUREL ZAMFIRESCU lin nflPHfl HIFIÉ IHPML nflPBÓL MfW Július 15 szerda A Nap kel 4 óra 45 perckor, lenyugszik 19 óra 58 perckor. Az évből eltelt 196 nap, hátra van 169. A lengyelországi Radon telefongyárban megkezdték az olyan telefonkészülékek gyártását, amelyeken a tárcsát billentyűk helyettesítik. A billentyűk segítségével sokkal könnyebb a számokat formálni és a hibalehetőség is jóval csekélyebb ••••• Japánban nagy népszerűségnek örvendenek a minitelevízió-készülékek ,amelyeknek képernyője 75 mm-es átmérőjű. ••••• Lengyelországban megszervezték a nyaralásra utazók virágainak megőrzését és gondozását. Csekély díj ellenében szakemberek ápolják a növényeket addig, amíg gazdájuk nyaral. ••••• Londonban a kövérség ellen küzdők társasága ünnepélyt rendezett, amelynek bankettjén az alábbi menüt szolgálták fel: egy vékony szelet sárgadinnye, egy fél narancs és 112 gramm csirkesült. • •est Az utóbbi 25 évben Bulgáriában tízszer annyi múzeumot létesítettek, mint amennyi a múltban az egész országban volt. A múzeumokban 2 300 000 tárgyat őriznek. Minden évben újabb és újabb archeológiai és etnográfiai tárgyakkal bővül a múzeumok állománya. TELEVÍZIÓ 18.00 Műsorelőzetes 18.05 Gyermekenciklopédia — „S“ betű 18.30 Gazdasági aktualitások 19.15 Közlemények — Hirdetések 19.20 1001 este 19.30 Híradó 20.00 Reflektor ' 7 IT. »-Tit i :1 1 V . ■' if • , 7 20.15 Filmmúzeum: Viva Villa! 22.05 Kiadók műsora 22.30 Rajzfilm 22.40 Elena Cernei énekel 23.05 Híradó. Apróhirdetések ELADÓ Taunus 12 M 1500-as motorral. Brassó, Tel: 13730, vagy 72226 ELCSERÉLNÉM szoba-konyhakamrás lakásomat nagyobbal, kétszoba-összkomforttal. Érdeklődni: Avram láncú 18. Szatmári. ELADÓ jó állapotban lévő, teljes hentesműhely-felszerelés, motorokkal együtt. Érdeklődni: Margarete tor utca 12. szám, Vetési Istvánnál. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik KEREKES IRÉN temetésén részt vettek és gyászunkban osztoztak. A gyászoló család, Romulus Vulpescu-nak a lapunk 1970. július 5-i számában közölt A sofőr című írása alól figyelmetlenség folytán kimaradt a fordító megnevezése. A fordító: PANEK ZOLTÁN. A milícia hírei VONATGAZOLÁS Július 6-án a marosvásárhelyi nagyállomáson, a sínek mentén eszméletlen állapotban, vértócsában találták meg Dreghin Alexandra radnóti lakost. A vizsgálat során kiderült, hogy Dreghin a már elindult és sebességben levő 119-es vonatra akart felszállni. Az ugrás nem sikerült, Dreghin a vagonok alá esett és a kerekek térden alól levágták a bal lábát. Azonnal kórházba szállították. MUNKABALESET Tirek Ludovic, a mezőzáhi MGV mezőméhesi farmjának traktoristája a 41 MS 208-as rendszámú traktorral kavicsot fuvarozott, és elromlott a pótkocsi billenőszerkezete. A már megbillent rakfelület alá bújt, hogy a hibát kiigazítsa. Munka közben a rakomány visszazuhant, odanyomta a traktoristát, aki szörnyethalt. JÁTÉK KÖZBEN ELESETT a kétéves és nyolchónapos Hacsek Éva, akit a marosugrai Dán Máriára bíztak, hogy vigyázzon rá. Lánya, Doina vette észre, hogy a gyerek elesett és a szájából ömlik a vér. Azonnal a szentpáli orvosi rendelőbe szállították, ahol elsősegélyben részesítették. Az orvos súlyosnak találta a sérülést, és ezért MOZI ARTA: Az idegenek (olasz—francia —német film) PROGRESUS: Velem nem, asszonyom! (német film) SELECT: Ragyogás a fűben (amerikai film) IFJÚSÁGI: Uralkodónők harci, (román film) SZABADTÉRI FILMSZÍNHÁZ: Az idegenek (olasz—francia—német film). Az előadás kezdete: 20.30 órakor UNIREA: Mint a bagoly nappal (francia—olasz film) MUNKÁS: A gyilkos játék (francia —olasz film) FLACARA: Holt szezon I. és II. rész (szovjet film) SEGESVÁRI LUMINA: Ne bántsátok a fekete rigót (amerikai film) TIRNAVA: Winnetou a holtak völgyében (német—jugoszláv film) RÉGENS PATRIA: Kettős játék a titkosszolgálatban (olasz—spanyol Mm) VICTORIA: Doktor Mabuse testamentuma (német film) DICSŐI MELÓDIA: Pokolrév (magyar film) LUDASI FLACARA: Északra, északnyugaton át I. és II. rész (amerikai film) egy autóval Marosvásárhelyre küldte kórházba, de Hacsek Éva útközben meghalt. A nyomozás tovább tart a kislány halála körülményeinek tisztázása érdekében. poruljárt tolvaj Szénát lopott Marian Aurel marosugrai lakos, a helyi MTSZ területéről július 5-én éjjel. Ogleja Aurel határpásztor tetten érte és kétszer is felszólította, hogy távozzon. De Marian ahelyett, hogy hallgatott volna a szolgálatot teljesítő őrre, meg akarta szúrni a vasvillával. A határpásztor önvédelemből lekapta a fegyverét és a mezei tolvaj bal lábába lőtt. Mariant kórházba szállították, ahol megállapították, hogy a lábát amputálni kell. Felgyógyulása után a közvagyon terhére elkövetett lopás vádjával bíróság elé állítják. A FIGYELMETLENSÉG Áldozata Ákosfalva közelében Gerebenes Klára hodosi lakos átugrott a sáncon, és az úttest másik felére akart jutni. Abban a pillanatban ért oda Mates Mihai a 31 SB 1684-es forgalmi számú teherautóval és elütötte. Gerebenesi Klárát súlyos állapotban azonnal kórházba szállították. A milícia illetékes szervei megállapították, hogy az áldozat a hibás, mert nem volt elég figyelmes az úttesten való átkelésnél. SZOVÁTAI DOINA: Jog az élethez (mexikói film) NYÁRADSZEREDAI NIRAJUL: Bolondok hajója I. és II. rész (amerikai film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Az utolsó lehetőség (német film) GYULAKUTAI PÁTRIA: Vérbosszú (olasz—német film) SÁRMÁSI POPULAR: Majmok bolygója (amerikai film) RADNÓTI LUMINA: Újra harcban a „Barázdabillegetők“ hada (szovjet film) RÁDIÓ JÚLIUS 16. CSÜTÖRTÖK Román nyelven 6.00—6.30. ig : Reggeli híradó. Orvosi tanácsadó. Zenés varieté. 18.00—19.30.ig: Hírek. Népi muzsika. Gazdasági figyelő. Irodalom és művészet. D. R. Popescu és a jelenkori román prózá.. 7.b* xifro- potyérr. GJSír ha«i1 i nv ro máncok. Magyar nyelven 6.30—7.00-ig: Állattenyésztők tíz perce. Kívánságmuzsika. Műsorajánlás. 16.30— 18.00.ig: Hírek, tudósítások. Filmzene. Fiatalok híradója. Nevelők fóruma. Zene. Alkalmazunk népművészeti üzlet vezetésére MEGFELELŐ SZAKMAI GYAKORLATTAL ÉS NÉMET, ESETLEG FRANCIA NYELVISMERETTEL RENDELKEZŐ SZEMÉLYT. Jutalékos árusítót, vásári tevékenységre. Saját járművel rendelkezők előnyben. Érdeklődni: OCMAD, Marosvásárhely, Kossuth Lajos utca 20 .szám, 3. emelet. MEGJELENT a könyvüzletekben BARTIS FERENC: ,,Konok szeretet“ című verseskötete „Forrás“ sorozat