Vörös Zászló, 1970. augusztus (22. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

XXII. évfolyam 181. (5800.) szám 1970. augusztus 4. kedd Ára 30 irámi I TENGERÉSZLAP -­­ ROMÁN TENGERÉSZET IMPOZÁNS SEREGSZEMLÉJE Augusztus első vasárnapja Ro­mánia szocialista krónikájának egyik jelentős határköve: a ten­gerészek hagyományos ünnepe. Jelképként hat, mint annyi más ün­nep, mindennapi életünk fontos momentuma. Ezen a napon forró szeretettel, mély hálával gondolunk a kereskedelmi és katonai tenge­részek, a hajógyártók áldozatteljes munkájára. A tengerésznapon az összes ka­tonai és kereskedelmi hajók felön­­tötték a nagy zászlódíszt. A ten­gerészek művészi rendezvényei, sportversenyei, a fantáziadús ten­gerészjátékok sajátos színfoltot hoz­tak, ünnepivé varázsolták a dunai, a belvízi, a tengeri kikötők szorgos hétköznapjait. A legnagyobb ün­nepség azonban Mangalián, a tengerésznapi rendezvények ha­gyományos színhelyén zajlott le. A katonai hajók már hajnalban felsorakoztak az előkikötőben, s a kikötőmedencét védő hatalmas hullámtörő gát is ünnepi köntösbe öltözött. A nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített, a Román Kom­munista Párt címerét és nevének kezdőbetűit viselő vezérhajó a rak­part mellett horgonyozva várta je­les vendégeit. Az ünnepségen részt vett Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, az Államtanács el­nöke, Románia Szocialista Köztár­saság fegyveres erőinek főparancs­noka. Úgyszintén ott voltak más párt- és államvezetők, tisztségvise­lők, külföldi vendégek, más orszá­gok tengerészeti attaséi. A várakozás, a nyugodt és egy­ben lázas várakozás légköre ez. Mongólia utcáin, a partsétányon, a partra és az előkikötőre nyíló impozáns tömbházak erkélyein ezer meg ezer helybeli lakos, napfényes tengerpartunkon üdülő román és külföldi turista, a környékbeli fal­­­­vakból jött parasztok várják az ün­nepség kezdetét. Ebben, az egész útvonal mentén megnyilvánuló tö­meges jelenlétben élénken kifeje­zésre jut az óhaj és az öröm, hogy láthassák Nicolae Ceaușescu elv­társat, a párt főtitkárát, akinek buz­dító jelenléte a tömegek körében, mindig alkalmat nyújt arra, hogy kifejezésre jusson a párt és a nép megbonthatatlan egysége. A tengerésznapi ünnepségeken meghívott vendégként részt vett Mitja Ribicsics, Jugoszlávia SZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke, Dmitrij Poljanszkij, az SZKP KB Politbürójának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, Eugeniusz Szyr, a LEMP KB tagja, a Lengyel NK Mi­nisztertanácsának alelnöke, Jean Vincent, a Svájci Munkapárt Kol­lektív Titkárságának tagja, Adal­­berto Minucci, az Olasz Kommu­nista Párt Igazgatóságának tagja, Karl Heinz Netzel, a Német Kom­munista Párt Szövetségi Bizottsága Elnökségének tagja, Kurt Erlebach, a Német Kommunista Párt Szövet­ségi Bizottsága Elnökségének tag­ja, Gustavo Espimosa Montesimos, a Perui KP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Perui Általános Mun­kásszövetség főtitkára, Harry Ni­cholas, Nagy-Britannia Laburista Pártjának főtitkára. James Stewart, az írországi KP Országos Végre­hajtó Bizottságának és Titkárságá­nak tagja. 10 óra. A hivatalos gépkocsisor Neptun­­ról, a nemrégiben épült észak­­mangaliai fürdőtelepről érkezik, bekanyarodik az előkikötőbe, s vé­gighalad a hullámtörő gáton, cso­­koládébarnára sült, egészségtől ki­csattanó emberek eleven sorfala között. A tömeg lelkes tapssal, szűnni nem akaró éljenzéssel kö­szönti a nyitott gépkocsiban elha­ladó Nicolae Ceausescu elvtársat, Ion Gheorghe Maurer elvtársat és Emil Bodnara? elvtársat, üteme­sen kiáltja a párt vezetőjének ne­vét, s a pártvezető és a párt meg­bonthatatlan kapcsolatát, szerves szimbiózisát jelképező, mindenütt ismert, oly szimbolikus RKP-t. Nicolae Ceau?escu elvtársat Ion Coman altábornagy, a fegyveres erők helyettes minisztere fogadja. Grigore Marte? mérnök, altenger­­nagy, a katonai tengerészeti erők parancsnoka jelentést tesz Nicolae Ceau?escu elvtársnak, a fegyveres erők főparancsnokának. Miután el­lép a díszszázad előtt, Nicolae Ceau?escu elvtárs felmegy a vezér­hajó fedélzetére, üdvözli az összes tengerészeket a Tengerésznap al­kalmából és újabb sikereket kíván harci és politikai felkészültségük­ben. Izgalomtól kipirult arcú pionírok szép piros rózsa- és szekfűcsokro­­kat nyújtanak át Nicolae Ceaușescu elvtársnak és feleségé­nek, Elena Ceausescunak, Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, va­lamint a többi hivatalos személy­nek és meghívottnak. Jelen voltak az emelvényen a következő elvtár­sak: Gheorghe Pane, Ilie Verde?, Maxim Berghianu, Florian Dan Vla­­che, Vasile Vilcu, Iosif Banc, Miron Constantinescu, Ion Iliescu, Vasile Patiline?, Ion Pojan, Corneliu Ma­­nescu, Petre Ionescu, az RKP Kons­­tanca megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnö­ke, az RKP KB több osztályvezetője, miniszterek, tábornokok és törzs­tisztek. Kezdetét veszi a tengerészünnep­ség. Másfél órára a vezérhajó, a töb­bi hajók fedélzete, a hullámtörő gát és lépcsői, a parti sétány, az előkikötőre néző tömbházak abla­kai és balkonjai hatalmas amfiteát­rumot képeznek. Másfél órán át ezer és ezer ember gyönyörköd­hetett a virtuóz tengerészmutatvá­nyokban, a példátlan sportteljesít­ményekben. Kezdve attól, hogy ágyúdörgés közepette, bálnaháton megjelent Neptun, a tenger szigorú istene és teljhatalmú ura, egészen a humo­ros tengerészjátékokig az ünnepség minden mozzanata, minden rész­lete kimeríthetetlen fantáziára, le­leményességre és nem kevésbé a­­lapos előkészítésre vallott. Kezdve a farkasfejet viselő dák bárkától, a Traianus légióit Dacia tájaira szállító római gályától, a Mircea cél Bátrin és Stefan cél Marc korából származó vitorlások­tól egészen a felvonulást záró ra­kétahordozó hajókig az egész pa­rádé híven tanúsította a román ha­józás és hajógyártás hosszú és di­csőséges útját. Románia ma erős folyami és még erősebb tengeri flottával rendel­kezik. Az ország ipari és mezőgaz­dasági termékeivel megrakott ro­mán hajók széltében-hosszában járják a tengereket és óceánokat, tartós kapcsolatokat teremtve a vi­lággal, messze hordozva népünk konstruktív géniuszának békeüze­netét, hozzájárulva az anyagi érté­kek cseréjének bővítéséhez Romá­nia és a világ más országai között. A X. pártkongresszus tekintetbe véve mindezeket a tényezőket, fel­adatként jelölték ki, hogy tengeri flottánk kapacitását meg kell két­szerezni nagy tonnatartalmú tar­tály- és ércszállító hajókkal, vala­mint különböző kapacitású teher­­hajókkal kell ellátni. A folyami flot­ta új típusú áru- és utasszállító ha­jókat kapott. Korszerűsítjük a kikö­tőket, s e tekintetben igen jelen­tősen fejlődött országunk első és legfontosabb tengeri kapuja — a konstancai kikötő —, amelynek ki­kötőhelyein évente sokmillió tonna árut raknak ki és be. A műszaki-tudományos fejlődés­sel, a harci technika fejlődésével lépést tartva, jelentős minőségi ugrás történt a katonai tengeré­szetnél, s erre ékesszóló példa a rakétahordozó hajóraj, amely le­zárta az őrnaszádok és a torpedó­­naszád rajok felvonulását. Hason­lóképpen példát szolgáltatott a tengerészet és a légierők együtt­működésére a könnyűbúvárok le­­dobása helikopterekből, s a szuper­szonikus vadászgéprajok fergete­ges suhanása a víz fölött. Nyu­godtak lehetünk, országunk a ten­ger felől is védve van. A Ialomita hajó fedélzetén va­sárnap, a Tengerésznap alkalmából a többi honpolgárok százaival és ezreivel együtt a művészi képzelő­erőnek, a szépségnek, a virtuozi­tásnak páratlan demonstrációján, a román tengerészet történetének impozáns és tanulságos be­mutatásán vettünk részt. És min­denekelőtt tanúi voltunk annak a ragaszkodásnak, amely kitörő erő­vel nyilvánult meg tengerészeti e­­rőink katonai részéről a haza iránt, a Román Kommunista Párt iránt, a szocialista Románia hadseregé­n­ek főparancsnoka iránt.­ ­ POPESCU-BOGDANESTI Maros menti táj (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) r Világ proletárjai, egyesüljetek!­­? AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Marton Iuliu géppel kapálja a kukoricát a lövéri határban. ­ "| ! | A 3. oldalon | | SPORT | Érjen el minden gép maximális ütemet! • Még 40 százalék!!! • Alacsony a kombájnok és a kézi aratás üteme • A hordás, szalmabe­gyűjtés útját állja az ekéknek Hozzávetőlegesen két hete kezd­ték meg megyénkben a búza ara­tását. Megállapíthatjuk, hogy a munkaütem az előrejelzések, a vállalások ellenére általában a tervezett alatt maradt. Sem a kézi, sem pedig a gépi aratásban nem érték el a várt teljesítményt. Két­ségtelen, az időjárás is hozzájá­rult a lemaradáshoz, néhol azon­ban túlontúl súlyos terhet rónak rá. Volt ugyan záporeső, meg egy-két napos csepergő, ám ez bárhogy csűrjék-csavarják, nem mentség a kombájnok alacsony 1 —2 hektáros napi teljesítményéért. Vagy nézzük a mostanság leg­használatosabb érvet, a gyomos búzát. Ugyan kire hárítja ez a fe­lelősséget, ha nem a panaszosok­ra? A gyomirtás éppúgy része a termelési folyamatnak, mint teszem azt az aratás. Egyébként, ki mint vet, úgy arat. Lépjünk tovább. Ha már gyomos a búza, akadályozza-e valaki az MTSZ-vezetőket, hogy ennek függ­vényében állapítsák meg a kézi és gépi aratás arányát? Mert szép azt kijelenteni, hogy „mi mindent gépesítünk", viszont kevésbé az, ha a gyakorlatban a szokásosnál­­ több a kiesés és gabonavesztesé­gek kísérik ,eme ígérgetéseket. No de ne vesztegessük a szót „az ér­vek" cáfolatára. Nem szorulnak rá. Augusztus 1-ig megyénk terme­lőszövetkezeteiben közel 40 000 hektárra­ vágták le a búzát, azaz az összvetésterület valamivel több mint 60 százalékáról. Ilyen ütem mellett, bízva az alkalmas időben, másfél hetet számíthatunk még a munka befejezésére. Ez pedig sok. Az ütemnövelés elengedhetetlen. Recepttel sajnos nem szolgálha­tunk, mert mit is javasolnánk pél­dául az alábbi esetben? Cserge­­den és Láb­adon 5—5 kombájn dolgozik. A múlt hónap végéig az utóbbi egységben 126 hektárról, míg a csergediben mindössze 82 hektárról aratták le a­ búzát. Azo­nos lehetőség, más-más eredmény. Mondjuk azt, hogy növeljék az te­­temet? De kérem, ezt már mond­tuk, s különben is a kombájnok javítása Csergeden is ,,jó" minő­sítést kapott. (Folytatás a 3. oldalon) Kombájnok a búzatáblában Pártszervezeteink figyelme HÖzÉP pontjaban - a helurealmas A hazánkat ért páratlan méretű természeti csapás súlyosan érin­tette Maros megyét és ezen belül Segesvár municipiumot is. A Nagy- Küküllő árhullámai végigsepertek városunkon, tetemes károkat okoz­va mind a lakosságnak, mind az állami vállalatoknak, intézmények­nek. 33 utca került víz alá, több mint 1 200 épület megrongálódott, vagy összeomlott, súlyos károk ke­letkeztek a gazdasági egységek, intézmények többségében. Az ár­víz okozta veszteségeink megha­ladják a 250 millió lejt. A nehéz megpróbáltatások nap­jaiban Segesvár lakói, akárcsak a többi árvíz sújtotta helység, szün­telenül érezték az ország támoga­tását. Pártunk főtitkárának báto­rító szavai, a körünkben megfor­dult más párt- és állami vezetők buzdítása, az egész ország testvé­ri segítségnyújtása megacélozta honpolgáraink akaraterejét és megsokszorozta a nehézségek le­küzdésére irányuló erőfeszítésein­ket. Ezekben a drámai napokban egész lakosságunk forró hazafi­­ságról, a pártba vetett határtalan bizalomról tett tanúbizonyságot, hiszen a katasztrófa első percétől azon fáradoztak, hogy a minimum­ra csökkentsék veszteségeinket és mielőbb a megszokott mederbe te­reljék az életet. A pártszervek és szervezetek köz­vetlen vezetésével késedelem nélkül hozzáláttunk a májusi természeti csapás következményeinek felszá­molásához, municípiumunk gazda­sági-társadalmi életének helyreál­lításához. Megkülönböztetett gon­dot fordítottunk az árvíz sújtotta lakosság elszállásolására, élelme­zésére, és egészségének megvédé­sére. A municipiumi pártbizottság igyekezett az összes erőket — a párt, szakszervezeti, KISZ szerve­zeteket stb. — bevonni, hogy a legrövidebb időn belül üzembe helyezhessük az árvíz miatt leállt gazdasági egységeket. Minden ár­­víz sújtotta vállalathoz hozzáértő kádereket osztottunk be, akik megszervezték és vezették a hely­reállítási akciókat. Ebben a rend­kívüli időszakban a pártszervek és szervezetek, a város üzemeinek és intézményeinek kommunistái válto­zatos és sokoldalú eszközöket használtak fel, hogy minden em­beri és műszaki tartalékot a ter­melési folyamat sürgős újrakezdő- GIURGIU VALÉR, a segesvári municipiumi pártbizottság első titkára­ sének szolgálatába állíthassanak. Az előállt helyzetnek megfelelően olyan fő célkitűzésekért harcoltak, mint: a veszteségek csökkentése, a termelőkapacitások gyors üzem­be helyezése, és olyan feltételek megteremtése, melyek lehetővé te­szik a veszteségek pótlását és a lemaradt termelés behozását. Ki kell emelnünk a Textilipari Kom­binát selyem-, gyapjú- és gya­potszövő gyárai pártbizottságai és alapszervezeteinek ezirányú tény­kedését és eredményes akcióit. A pártbizottságok és pártal­a­pszerve­zetek büróinak tagjai jól meghatá­rozott, konkrét feladatokat kaptak a helyreállítási munkák folytán, de ü­­zemi szinten is azon a vonalon haladtak, hogy minden kommunis­ta ténylegesen hozzájáruljon a ter­mészeti csapás okozta sebek be­­gyógyítá­sához. A helyreállítási munkákat a dif­ferenciált­ és hozzáértő vezetés, és a kölcsönös segélynyújtási kapcso­latok elmélyülése jellemezte. Azok az ipari egységek, amelyeket nem érintett az árvíz, nemcsak azt vál­lalták, hogy többlettermeléssel já­rulnak hozzá a nemzetgazdaság helyreállításához, hanem szabad­idejükben testvéri segítséget nyúj­tottak a bajbajutott vállalatoknak és bekapcsolódtak a város tisztí­tási akcióiba. Így például a Nico­­vala Vállalat és a Fajansz- és ü­­vegipari Komplexum munkaközös­ségei — a kommunistákkal az é­­len — szépen túlteljesítették terv­feladataikat, de ugyanakkor haté­kony támogatásban részesítették a Textilipari Kombinát egységeit is, így sikerült aránylag rövid idő a­­latt beindítaniuk a termelést. Szeretném kihangsúlyozni, hogy Segesvár dolgozói románok, néme­tek, magyarok színes­ lélekkel csat­lakoztak a párt, és Nicolae Ceaușescu elvtárs személyes felhí­vásához, és elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül min­dent újjáépítenek, mindent hely­reállítanak. Megelégedéssel köny­velhetjük el, hogy a közelmúltban csaknem minden gazdasági egy­ségben olyan kezdeményezések, javaslatok születtek, amelyek cél­ja meggyorsítani a termelés üte­mét, pótolni az elszenvedett óriá­si veszteségeket. A hozott intézke­dések és a kívülről kapott segítség következtében a Textilipari Kom­binát a kijelölt határidőre teljes kapacitással dolgozni kezdett. U­­gyancsak folyamatosan termelnek a „Lemeta" helyiipari vállalatban, a kisipari szövetkezetek szekcióin, s beindult a munka a szociális­kulturális intézményekben, a keres­kedelmi egységekben. Az eddigi eredményeink bizto­sítékot jelentenek arra, hogy az 1970. évre megállapított tervfelada­tokat a pótvállalásokkal együtt hi­ánytalanul teljesíteni fogjuk. Gaz­dasági egységeink, számbavéve a kihasználatlan tartalékokat, vállal­ták, hogy az eredeti vállaláson se­(Folytatás a 3. oldalon) Külföldi megrendelések A fogyasztási szövetkezetek szol­gáltatási egységei számos megren­delést kaptak külföldi kereskedel­mi vállalatoktól. Eddig már elküld­ték az első szállítmány fehérnemű konfekciót Elefántcsont­partra, s rövidesen újabb tételt indítanak útnak Angliába. Egyéb termékek­re is érkeztek megrendelések a me­­gyei szövetséghez, s további cikkek prototípusait juttatták el az ille­tékesekhez jóváhagyás végett. Ezek elfogadása után a szolgáltatá­si egységek Angliába, az Egyesült Államokba, Németország Szövetsé­gi Köztársaságába, Svédországba, Franciaországba, stb. juttatják el ebben az évben termékeiket. A megnövekedett feladatok jobb m­in­teli és gépkihasználást igényelnek A Megyei Építkezési- és Szere­­lési Tröszt dolgozói aránylag jó eredménnyel zárták az első fél­évet. A két hónapra kitűzött érték­tervet teljesítették mind a Tröszt, mind a hozzátartozó alegységek szintjén. A terven felül végzett építkezés értéke meghaladja a 10 millió lejt. Határidő előtt fejeztek be több építkezést, s 1.116 lak­részt bocsátottak a lakók rendel­­kezésére. Felmérve az első hat hónapi tevékenységet, az alkalmazottak nemrég megtartott közgyűlésén részletesen kitértek azokra a hiá­nyosságokra, melyek fékezik a dol­gozók által kifejtett erőfeszítések egyenes arányú értékesítését. Ki­derült, hogy a Tröszt alegységeiben továbbra is elégtelen a munkaidő és a gépi berendezések kihasználá­sa, s Sántít az anyagellátás. Annak ellenére, hogy ez év első felében 10 000 órával kevesebb igazolatlan hiányzást vettek nyilvántartásba, mint a múlt év hasonló időszaké­­ban, a munkaidőalap-kihasználási mutató alig haladta meg a 91 szá­zalékot. Ez azt jelenti, hogy 8 órás műszak során átlagban emberen­ként 30 perc kihasználatlanul vész kárba. Egy másik számítás szerint, ha az első hat hónap fo­lyamán nem került volna sor iga­zolt szabadságolásokra, és eltávo­zásra, valamint igazolatlan hiány­zásra (melyek összesen több mint 91 500 órát tettek ki) 2,5 millió lejjel nagyobb értékű építkezést végezhettek volna el. És ezt ugyancsak figyelembe kell venni, hisz az év második felére szóló feladatok nem kevesebb mint 25 százalékkal szárnyalják túl az elmúlt félévi megvalósítást. A kö­vetkező időszakban vár felépítés­­re az 1970-es tervben szereplő la­kások kétharmada, Marosvásár­helyen át kell adjanak­­ 450, Di­csőben 310, Segesváron 220, Ré­­genben 150 lakrészt és így tovább. A soronlevő feladatokkal párhu­zamosan a következő időszakban nagykiterjedésű téli frontot kell létrehozni. Kétségtelen, e felada­tok végrehajtása az eddiginél szer­­vezettebb, fegyelmezettebb tevé­kenységet igényel, szükségessé te­szi az építkezés ütemesebbé téte­lét. A szervezési és beszerzési tevé­kenység javításával egyidőben fo­kozott figyelmet kell fordítani a munkálatok gépesítésére, a gépi eszközök karbantartására és kihasz­nálására. Meg kell mondjuk, hogy a Megyei Építkezési Tröszt nagy­számú gépi berendezéssel és fel­szereléssel rendelkezik. Viszont ezek működési biztonsága nem éri el a kívánt szintet, de ezenkívül egyes munkatelepvezetők nem is fordítanak megfelelő figyelmet a jókarban lévő gépek teljes ki­használására sem. A közgyűlésen Barna János mérnök, az 5-ös mun­katelep vezetője hozzászólása so­rán elmondta, hogy a rossz mű­szaki ellátás miatt sok esetben a gépek kihasználatlanul hevernek a különböző építkezési telepeken. A munkatelepünkön lévő betonkeve­rő állomás — mondotta a mérnök — mellyel az összbetonszükséglet körülbelül 70 százalékát kell fedez­zük, több napja áll egy meghibáso­dott szivattyú miatt. Sok esetben képtelenek vagyunk kihasználni az eszkavátorok kapacitását, ugyanis azok munkaprogramja nincs össze­hangolva a szállító eszközökével. Május hónap folyamán munkatele­­peinken ,mindössze 60 százalékban sikerült kihasználni az eszkaváto­­rok kapacitását. Hasonló esetekről számoltak be a többi munkatelepekről is. A 205- ös építkezési telep vezetője, Kon­­rád János elmondta, hogy a­ se­gesvári vízellátási munkálatoknál kihasználatlanul állnak a gépek azért, mert nem szervezték meg két váltásban a termelést. Ugyan­csak a segesvári küldött mondotta, hogy két héten át állt egy buldó­­zer, melyet egy garnitúra-cserével ismét üzembe lehetett volna he­lyezni. Viszont ahelyett, hogy va­laki kijött volna Marosvásárhely­ről és a helyszínen rövid idő alatt kijavítsa, úgy döntöttek, hogy a buldózert hozzák be a vásárhelyi műhelybe. A maros­vásárhelyi 1-es Építkezési Telep-csoportnál 10 na­pon át egyetlen órát sem dolgozott az autóemelő. Szovátán pedig több hónapja alig van mit csinálnia egy eszkavátornak. Mindezek arra utalnak, hogy a Megyei Építkezési­ és Szerelési Tröszt keretében még rengeteg tar­talék vár kiaknázásra. A második félévi megnövekedett terv végrehaj­tása sokkal jobb munkát igényel a Tröszt összes dolgozóitól az építke­zés jobb megszervezésére, a mun­­kaidő és a gépi berendezések ész­szerűbb kihasználására ösztönzi őket. MEGHES MOREL

Next