Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

Hogy többet teremjen a búza ALKALMAZZUK SZAKSZERŰEN ÉS DIFFERENCIÁLTAN A TECHNOLÓGIAI ELŐÍRÁSOKAT! A búzatermesztésről beszélve elöljáróban el kell mondanunk, hogy ez év folyamán megyénk számos mezőgazdasági egységében nagyon gyenge termést értek el. Az igazsághoz tartozik hogy a kedvezőtlen időjárás károsan befolyásolta a hektárhozamokat, de az sem tagadható, hogy helyes gazdálkodással sokkal jobb termést lehetett volna betakarítani. Elegendő bizonyíték erre, hogy az idei búzatermések az MTSZ-ekben 500—2 500 kiló között váltakoztak hektáronként, ugyanakkor egyes szomszédos termelőszövetkezetekben kétszeres terméseket is elértek. Ennek csak egyetlen magyarázata lehet, éspedig az, hogy sok helyen nem fordítottak figyelmet az agrotechnikai előírásokra és nem alkalmazták megfelelő módon azokat az intézkedéseket, amelyeket mindenki ismer, de sokszor elfeledkeznek róluk. Az esetek túlnyomó többségében az anyagi alapot biztosították, de késlekedtek a műszaki és szervezési intézkedésekkel. Ez évtől új alapokra kell helyeznünk megyénkben a búzatermesztés technológiáját, s azt pontosan és differenciáltan kell alkalmazni a bőségesebb termés érdekében. Melyek ezek a technológiai intézkedések? Az alábbiakban erre térünk ki. A vetőmag minősége és fajtája Az utóbbi években gyakori jelenséggé vált, hogy az MTSZ-ek más egységekből, sőt esetenként az ország más részéből szerzik be a vetőmag szükségletet, annak ellenére, hogy a megyében a termések kielégítőek voltak. Miért terjedt el ez a szokás? Véleményünk szerint azért, mert az egységek szakemberei nem fordítanak kellő figyelmet a vetőmagtermesztő parcellákra és elhanyagolják a tartalékolt vetőmag kezelését, tárolását. Sok esetben a vetőmag elveszíti csíraképességét a tárolás időszakában, mert igen magas a nedvességtartalma. Sok egység fekete buletint kap, mert nem eléggé tiszta a laboratóriumba beküldött gabona. Tekintettel arra, hogy az idén a búza nagyon gyomos volt, szükséges, hogy a vetőmagot kétszer-háromszor is szelektálják. Az ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy tiszta gabonát csak akkor nyerhetnek a szelektálásnál, ha a 3,75-ös és 2,5-ös szitákat használják a nagyobb búzaszemeknél és a 2,25-öst a kisebbeknél. A könynyű fajsúlyú gyommagvak, hüvelyek eltávolítása céljából a ventillátorokat teljesen ki kell nyitni és kevesebb mag mennyiséget kell adagolni a szelektorba. A múlt évben a megyében a legelterjedtebb vetőmag-fajta a Bezosztáta volt, amely mintegy 80 százalékát foglalta el a bevetett területeknek. Az idén ugyancsak Bezosztáját vetnek az egységek túlnyomó többségben. Ugyanakkor valamivel nagyobb területen vetnek 301- es Harrach fajtákat a gyengébb területekbe, a kevésbé megfelelő elővetemények után. A bőséges termés biztosítása érdekében ajánlatos a Bezosztáta fajtát jó táperőben lévő talajba vetni, főleg herefélék és kapásnövények után, minél kisebb mértékben búza után. A 301-es búzafajta jól értékesíti a gyengébb talajok táperejét is, s kielégítő eredményeket ad, ha búza után vetik. A Harrach fajtát jó, ha a későn lekerülő kapásnövények után vetik, mert ellenállóbb a fagyokkal szemben és érzékeny a korai vetésre. Abban az esetben, ha az egységek rendelkeznek az újonnan kikísérletezett magokkal, mint Favorit, Dacia, Turda-195 és 194, jó, ha gondolnak ezek elszaporítására, hogy fokozatosan ezekkel helyettesíthessék a 301-es, a Harrachot és más fajtákat. Szükségesnek tartjuk felhívni a szakemberek figyelmét, hogy az idén a legnagyobb körültekintéssel válasszák ki a vetőmag-parcellákat és készítsék elő jó ezek talaját. Jóllehet az idei ősztől néhány egységet vetőmagtermesztésre szakosítanak, az itt termesztett magmennyiség nem fedezi a jövő évi egész szükségletet, ezért kell tehát minden egységben gondoskodni a vetőmag-parcelláról. Ajánlatos ezenkívül, hogy minden egyes egységben legalább két búzafajtát termesszenek, hogy minél ésszerűbben sorolhassák be azokat a vetésforgóba, nagyobb a hektáronkénti átlagtermés, mint a monokultúrában. Megyénk viszonylatában a legjobb előveteménynek a pillangósok bizonyultak (here), ezek után 40—50 százalékkal nagyobb átlagtermést értek el, mint kalászosok után; a kora nyári növények (bükköny, csalamádé-kukorica) és az ipari növények, mint krumpli, cukorrépa után 30—40 százalékos terméstöbbletet lehet elérni. A búza megfelelő elhelyezésében nagy fontosságú az elővetemények betakarításának megszervezése. Mert lényegében a területfelszabadítás késlekedése és nem annak előkészítése az oka annak, hogy sok helyen túllépik az optimális vetési időszakot. Tekintettel az őszi növények késői beésésére, ebben az évben pedig sokkal inkább, mint az előző években, a termés betakarítása döntően befolyásolja majd a terület előkészítését és vetési időpontját. Éppen ezért gyorsan kell betakarítani és besilózni azt a kukoricát, amelyről már most látszik, hogy nem érhet be, szélesebb körben kell alkalmazni a burgonyánál a szárfonynyasztó Dibutox-ot, minél nagyobb mértékben igénybe venni a cukorrépa kiemelőket, a kukoricakombájnokat és silózó kombájnokat. Különleges esetekben, amikor semmiképpen sem lehet elkerülni azt, hogy búzát vessenek szalmásgabona után, lehetőleg olyan területeket jelöljenek ki e célra, ahol ezelőtt egy-két évvel termesztettek búzát, teljesen kizárva a számításból azokat a részeket, ahol nagyon elterjedtek a betegségek, a kártevők és a nehezen kiirtható gyomok. Talajelőkészítés Lényegében ezt a munkát az elővetemények döntik el. Az általános elv, hogy az elővetemények betakarítása után rögtön alá kell forgatni a talajt. Azt talán mondanunk sem kell, hogy nagy jelentősége van a nyári szántásnak. Minél korábbi a szántás, annál jobb a minősége, annál jobban elaprózható és fokozódik a szerves anyagok felbomlása, a talaj fertőtlenítése. Abban az esetben, ha búzát vetnek búza után, elengedhetetlen a korai szántás. Addig, amíg a tarlót szét nem bontják a mikroorganizmusok, a különböző betegségek spórái érintetlenek maradnak, tehát fertőzőképesek. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szétbomlás időszakában a mikroorganizmusoknak nagy mennyiségű tápanyagra van szükségük, elsősorban nitrogénre. Abban az esetben, ha ez a szétbomlási folyamat kitolódik az új búzavetés csírázási vagy a növekedési időszak elejére, az új növényeket megfertőzik a betegségek, megérzik a nitrogén-hiányt, gyengén fejlődnek, és ha így kapja őket a tél, kipusztulhatnak. Általában a korán lekerülő növények után ajánlatos mélyebb — egész 20—25 cm-ig — szántást végezni a termőréteg függvényében, amelynek révén a szerves anyagok a barázda alá kerülnek. A nyári és a kora őszi szántások révén eredményesen lehet harcolni a gyomnövények ellen, egy feltétellel: ha időszakonként megtárcsázzák azokat. Ez utóbbi munkálat igen-igen fontos az idén. A szántások ápolásának célja szétroncsolni azt a réteget, amely kedvező feltételeket biztosíthat a kártevők fejlődéséhez. A későn lekerülő növények után a talajelőkészítés elsősorban a szántás időpontjában meglévő nedvességtartalom elönti el, figyelembe véve természetesen a gyomosodás fokát is. Ha a talaj nedvességtartalma azt megengedi, ajánlatos 20—22 cm mély szántást végezni. Ugyanezt a mélységet ajánljuk abban az esetben is, ha a talaj túlságosan gyomos. Abban az esetben, ha a területek túlságosan szárazak vagy túlságosan nedvesek, a talajelőkészítés mélysége csökken, hogy ne kerüljenek a felszínre nagy rögök, és hogy megfelelően elaprózhassák a felszínt. Abban az esetben, ha a későn lekerülő növények — kukorica, cukorrépa — után a talaj túlságosan gyomos, ajánlatos azt egyszer megtárcsázni a szántás előtt, hogy összeroncsolják a gyomnövényeket, kiforgathassák a kukoricagyökereket. A Maros felső folyásánál, különösen pedig a magas teraszokon, ahol az agyagban gazdag talajok dominálnak, a talaj előkészítését megkülönböztetett figyelemmel kell elvégezni, tekintettel a tavaszi csapadékbőségre. Ez esetben ajánlatos a szántás irányát a természetes vízlefolyók felé irányítani. Ide tartozik még, hogy a magágyat lényegében a vetés előtt néhány nappal kell előkészíteni tárcsásboronával, amihez fogasboronát kell kötni. A talajt jól el kell aprózni, hogy a magok mind 4—5 cm mélységbe kerüljenek okozásával. Abban az esetben, ha megfelelő minőségű magágyat készítettek, jó a talaj tápereje, megfelelő módon kezelték a magot, korlátozódhatnak az alsó határokra és csak kedvezőtlen feltételek mellett használják a maximális magmennyiséget. Az oldalt szerkesztették: CIORLÁY? ATANASIE és MÁRKUS ISTVÁN mérnök a marosvásárhelyi Kísérleti Állomás kutatói Megyes kerte megindultak a vetőgépek. Sok MTSZ-ben már be is fejezték az ósii árpíl és takarmányrozs vetését. _______ A magágy jó előkészítése fél siker. Ezt tartják szem előtt a szentpáli MTSZ vezetői, gépesítői is. Elővetemények Számos egységben a gyenge terméseredmények egyik oka a nem megfelelően alkalmazott vetésforgó. Sokszor a kényelmesebb megoldáshoz folyamodtak, nem tettek erőfeszítéseket a területek gyors felszabadításáért (maghere, cukorrépa, krumpli vagy kukorica), és ezért több éven át búza után vetettek búzát. Talán hangsúlyoznunk sem kellene, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a búza részaránya számos egységben 30—35 százalékot is kitesz, annak ésszerű elhelyezése többlet erőfeszítést kíván. De ha nem sajnáljuk ezt az erőfeszítést, hektáronként legalább 500 kilóval nagyobb búzatermést érhetünk el. A marosvásárhelyi Kísérleti Állomás kutatásaiból kitűnik, hogy ugyanolyan talajelőkészítéssel, talajtáperővel, ha cukorrépa után termesztik a búzát, 750 kilóval volt A vetés A vetés időszakát az egységek szakemberei határozzák meg, figyelembe véve a környék feltételeit, az időjárást, az előveteményt és a vetőmag fajtáját. Megfelelő időjárási viszonyok között az optimális vetési időszak október 1—20 a mezőségi zónákban, és szeptember 25—október 15 a megye északibb részein. Ha az optimális vetési időszak csapadékmentes, akkor a vetést egy kicsit később kell megkezdeni, viszont korábban akkor, ha bőséges a csapadék és a hőmérséklet is alacsonyabb. Általában a vetést a nem kalászos elővetemények után kell megkezdeni. Búzát búza után a vetési időszak közepén vagy vége felé ajánlatos vetni, hogy ezáltal is elkerülhessék a kártevők támadását. A 301-es fajtát ajánlatos az időszak elején, míg a Harrachot annak végén elvetni. Ha túlságosan csapadékos az ősz, az optimális vetési időszak túlhaladása sokkal nagyobb károkat okozhat, mint a korai vetés. A vetőmag mennyiségét hektáronként a mag minősége és a talaj tulajdonságai döntik el. A könnyebben kikelő fajtákból általában 400—500 csíraképes magot számolnak négyzetméterenként, a Bezosztásából pedig 500—600-at. A gyenge minőségű magágyat vagy más agrotechnikai szabályok elhanyagolását nem lehet ellensúlyozni a vetőmag-mennyiségre A betegségek és kártevők elleni védekezés A mi vidékeinken leggyakrabban jelentkező betegségek a fuzáriora, a kőnszög és törpeüszög. Tekintettel arra, hogy az idén ezek támadása igen erőteljes volt, különleges . Intézkedésekre...... van szükség, hogy a jövőre megelőzhessük a megbetegedéseket. A fuzáriózis megbetegedés, és a kőüszög ellen ajánlatos Criptodin-nel, vagy FB-7-tel kezelni a vetőmagot. A kezelést a vetés előtt kell elvégezni megfelelő felszereléssel, nem pedig a zsákokban vagy a vetőgép tartályában. A törpeüszög ellen a legjobb kezelési mód a Hexadinos kezelés. A csapadékban gazdag esztendő kedvező a betegségek megjelenésének és elterjedésének, viszont a száraz esztendő a kártevők tevékenységének. A mi vidékeinken, a barna és podzolos talajokon ezek különösen nagy kárt tesznek a búzában. Természetesen első helyen szerepel a drótféreg, amelynek támadása különösen erős, ha búzát vetnek búza után. Támadását nehéz észrevenni, mert a növények fokozatosan romlanak le, ezért sokszor nem is figyelnek fel rá. Szárazabb esztendőben a mezőségi zónákban felütheti fejét a gabonafutrinka is. Az erőteljesebb támadások megelőzése érdekében — amelyek esetenként tönkretehetik az egész termést — ajánlatos a vetésterület felszínét Hecotox-szal és Aldrinnal kezelni. Ezt a kezelést a tárcsázás előtt kell végrehajtani, hogy a vegyszereket is aláforgathassák. Növényápolás Ebben az esztendőben jelentős károkat okoztak a termésben a gyomok, sok helyen alig 400—500 kilós termést takarítottak be hektáronként. A marosvásárhelyi Kísérleti Állomás tapasztalatai szerint, a meg nem gyomlált parcellákon 29—58 százalékkal alacsonyabb volt a búzatermés, mint a kigyomlált és gyomirtószerrel kezelt területeken. A terméstöbblet az utóbbi esetben 700—1 300 kilóval volt nagyobb, tehát azonos a megye idei átlagtermésével. El kell ismerni, hogy e tekintetben foganatosítottak néhány intézkedést az elmúlt évben, de ezek nagyon-nagyon gyengék, hatástalanok voltak. Gyomirtószerrel mindössze 5 435 hektárt kezeltek, az összvetésterületnek alig 8 százalékát. E tekintetben csupán a báldi, szentpáli, bándi, sármási MTSZ-ek tettek valamit, ahol 100—100 hektárt kezeltek gyomirtószerrel. Sok, MTSZ-ben, habár rendelkeztek megfelelő vegyszerrel, későn kezdték meg a kezelést, s így hatása elmaradt-Tudott dolog, hogy az utóbbi esztendőkben nagyon elterjedtek azok a gyomok, amelyek ellenállnak a 2,4 D gyomirtószernek, amiért is a Kísérleti Állomás erősebb gyomirtószerek elterjesztésével próbálkozik. Addig is, amíg az új gyomirtószerek tömeggyártása megkezdődik, használni kell, nagyobb dózisban a 2,4 D-t. A gyomirtószerek hatékonysága vitathatatlan, még akkor is, ha a költségek magasak. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a túlzottan csapadékos zónákban, inkább mint máshol, a búzatermesztés gépesítése elképzelhetetlen a gyomok elleni harc nélkül. El kell mondanunk, hogy az idén még kiváló betakarítási időben is a kombájnok mindössze 2,5—3 hektáros napi teljesítménynyel dolgoztak. Befejezésül talán még azt is el kell mondanunk, hogy az idei időjárás mellett, a gyenge termésekhez az is hozzájárult, hogy sok termelőszövetkezetben nem gondoskodtak a víz levezetéséről a búzaterületekről. Az idén sokkal körültekintőbbek kell legyünk e tekintetben. Az ésszerű trágyázás - a ferinhozam növelésének biztos műszere Ismeretes, hogy a búza nagyon igényes a trágyaféleségekkel, a talaj táperejével szemben és gazdaságosan értékesíti a műtrágyákat. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a jelen időszakban jobban reagál a nitrogén alapú műtrágyákra, és hogy a szuperfoszfátot minden típusú talajon, minden esetben, még akkor is, ha pillangós az elővetemény, vagy istállótrágyázott a föld, csakis ammóniumnitráttal együtt szabad használni, különben nem gazdaságos. A kísérletek eredményei alapján azt is elmondhatjuk, hogy a műtrágya adagot differenciáltan kell összeállítani, szem előtt tartva az elővetemény milyenségét, a talaj könynyen oldódó anyagtartalékát, valamint a vegetációs időszakban lehulló csapadékot. A bőséges csapadék ugyanis nagymértékben hozzájárul a könnyen oldódó elemek lemosásához, s így kisebb adagban a műtrágyák nem biztosítják a kívánt terméstöbbletet. A búzának tehát nagy mennyiségű, könnyen oldódó tápanyagra van szüksége, optimális időben, hogy azokat már a vegetációs időszak kezdetén teljes mértékben értékesíthesse. A műtrágyák, s főleg a nitrogén tartalmúak, a terméshozam növelése mellett nagymértékben hozzájárulnak a mag fehérjetartalmának növeléséhez, s ezen keresztül a kenyér minőségének javításához. Számos termelőszövetkezetben, főleg a gyengébben fejlettekben azt a téves nézetet vallják, hogy a műtrágya nagyon drága és így nem gazdaságos. Viszont figyelembe kell venni, hogy Maros megye talajviszonyai között minden egyes kiló aktív hatóanyagú műtrágyával 9—10 kilós terméstöbbletet lehet elérni (vagyis 1 kg műtrágya 3 kg terméstöbbletet biztosít). Tehát a műtrágya alkalmazása a búzánál gazdaságos, mivel ezt a növény teljes mértékben értékesíti. Annak érdekében, hogy minél jobban emeljük a trágyaféleségek hatásfokát és bőségesebb terméseket érjünk el, a következő adagokat javasoljuk: — Abban az esetben, ha a búzának búza, árpa és zab az előveteménye, nagyobb adag ammóniumnitrátot, éspedig 70—80 kg-ot (mennyiségeket minden esetben aktív hatóanyagban számítjuk) alkalmazunk hektáronként, amely nagymértékben hozzájárul az alászántott tarlók szétbomlásához is. A kukorica és más későbbi növények esetében trágyázatlan területen 60—70 kg-ot használunk hektáronként. — A korán lekerülő takarmánynövények után (silókukorica, zöld takarmány és szójabab) 50—60 kg-ot hektáronként. — Nagyon jó elővetemények, mint a borsó, bab, bükköny, pillangósok után, 40—50 kg-ot hektáronként. Nem elégséges azonban, ha csak az elővetemények minőségét tartjuk szem előtt. Tekintettel kell lenni a búza fajtájára, valamint az esztendő időjárási viszonyaira is. Ha intenzív fajtákat, mint a Bezosztája, Dacia stb., termelünk, a fenti adaghoz még 30 kg ammóniumnitrátot számítunk. Ha pedig az október—február közötti időszakban bőséges a csapadék, vagyis több mint 230 mm, még megpótoljuk 30 kg-mal. A foszfát tartalmú műtrágyák esetében szem előtt kell tartani a talaj könnyen oldódó foszfortartalékát, ami kitűnik minden egyes termelőegység trágyázási térképéből. Az adag összeállítása függ az előző években alkalmazott trágyázási módszerektől is. A gyenge táperejű talajokban, amelyeknek könnyen oldódó foszfortartaléka 100 g talajra számítva 2,5 mg alatt van, 60 kg foszfortartalmú műtrágyát alkalmazunk. Azokon a talajokon, amelyeknél a könnyen oldódó foszfortartaléka 2,5—5 mg között mozog, az adag 50 kg hektáronként. Ha a területek, az előző években bőségesen kaptak szuperfoszfátot, sokkal kisebb mennyiséget, vagyis 40 kg-ot használunk. Kísérleteink teljes mértékben igazolják a fent elsorolt ammóniumnitrát és szuperfoszfát adagok szükségességét, gazdaságosságát. Példaként említhetjük, hogy a Bezosztáta búza, amely 350 kg ammóniumnítrátot és 350 kg szuperfoszfátot (vagyis hatóanyagban számítva 130, illetve 60 kg) kapott hektáronként 63—68 százalékos terméstöbbletet biztosított a Maros menti trágyázatlan öntéstalajokkal és a tápanyagokban szegényebb vörösbarna erdei talajokkal szemben. A vörösbarna erdei talajokon alkalmazott istállótrágya szintén jelentős mértékben fokozza a búzatermést. Hektáronként 20—40 tonna, mintegy 22—30 százalékos terméstöbbletet biztosít. Abban az esetben, ha ezt még 50 kg ammóniumnitráttal és 50 kg szuperfoszfáttal egészítjük ki, a terméshozam 34—35 százalékkal növekszik, a nem trágyázott talajokon termesztett búzával szemben. Azt is meg kell jegyeznünk azonban, hogy az istállótrágya csak szuperfoszfáttal nem adja a kívánt eredményt, a terméstöbblet mindössze 12—23 százalék. A leromlott podzolos talajok is nagyon jól reagálnak a trágyázásra, mintegy 68,4 százalékos terméstöbbletet biztosítanak. Ha ezeken a talajokon még meszezést is alkalmazunk (5—7 tonnát hektáronként), a terméstöbblet egészen 237 százalékig emelkedhet a nem meszezett, nem trágyázott talajokkal szemben és megadhatja hektáronként a 2 600 kg-ot, még ezeken a gyenge minőségű talajokon is. A savanyú talajok meszezése azonban minden esetben jól összeállított nitrogén-foszfor és kálium alapú trágyázással kell hogy párosuljon. A kálium tartalmú műtrágya alkalmazása azonban csak savanyú, meszezett talajokon szükséges. Ami a trágyázás módszerét illeti, ajánlatos két időszakra osztani: a magágy előkészítésével egyidőben az egész foszformennyiséget, valamint az ammóniumnitrát felét juttatjuk a talajba, kora tavasszal pedig a másik felét. A szuperfoszfátot alkalmazhatjuk a tárcsázáskor is, jóval a vetés előtt, az ammóniumnitrát azonban csakis közvetlen a vetés előtt, vagyis azzal egyidejűlegkerülhet a földbe. A kísérletek azt is bebizonyították, hogy a késő ősszel, a hó leesése előtt alkalmazott ammóniumnitrát szintén jó eredményeket ad. Ha kitavaszodáskor alkalmazzuk az ammóniumnitrátot, tekintettel kell lenni a télen (október és február között) lehullott csapadékmennyiségre. Amennyiben ez 230 mm-nél több, tehát lemoshatja a talajt, nagyobb mennyiségű ammóniumnitrátot alkalmazunk. A szakszerű trágyázás az egyik legbiztosabb módszer a búzatermelés növelésére, éppen ezért minden egyes termelőegységben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani rá.