Vörös Zászló, 1971. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-01 / 102. szám
Eljti május 1, a Mozik lesziHizi Zsulinásna utjai V.Vág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XV XI. évfolyam 102 (6029.) szám 1971 május 1, szombat Ára 30 báni Porzsolt Borbála rajza Az RKP megalakulásának 59. évfordulója tiszteletére Maros megyében befejezték a kukorica vetését Megyénk mezőgazdasági egységeiben április 30-án estére, öt nappal határidő előtt befejezték a kukorica vetését az előirányzott 44 200 hektáron. A kiemelkedő eredmény elérését elsősorban a jó munkaszervezés, az MTSZ tagok , valamint az ÁMV dolgozóinak lendületes munkája, a gépek maximális kihasználása tette lehetővé. Itt említjük meg, hogy a megyei Mezőgazdasági Gépesítési Vállalathoz tartozó 29 mezőgazdasági gépesítő állomás dolgozói, egy hónap leforgása alatt 50 százalékban valósították meg a második negyedévi tervfeladataikat. Vállalták Segesvári Textilipari Kombinát A Segesvári Textilipari Kombinát egységeinek dolgozói is határidő előtt teljesítették 4 havi össztermelési előirányzatukat, s így már április végén megvalósították, illetve túlszárnyalták a május 8-ig vállalt 3,1 millió lej értékű terven felüli össztermelést és a 4 millió lej értékű árutermelést. Jó munkájuk eredményeként 30 000 négyzetméter gyapjúszövetet, 10 000 négyzetméter selyemanyagot, 50 000 négyzetméter gyapotárut és jelentős mennyiségű konfekciót szállítottak terven felül megrendelőiknek. Marosvásárhelyi Faipari Kombinát A májusi kettős ünnep tiszteletére a Faipari Kombinát hat egységének több mint 8 000 alkalmazottja körében kibontakozott lendületes szocialista munkaverseny nagyszerű termelési eredményekhez vezetett. Nyolc nappal határidő előtt teljesítették 4 havi tervüket, ami biztos alap a párt megalakulásának 50. évfordulója köszöntésére az össztermelésnél terven felül vállalt 3,7 millió lej, az árutermelésnél pedig a 3,4 millió lej megvalósítására. Az idei tökéletesebb munkaszervezés és a kedvező időjárás azonban a vállalat teljesítette a nál nagyobb teljesítményekre kínált lehetőségeket s a kombinát alkalmazottai ezt ki is használták. Április utolsó napjáig az össztermelési és árutermelési előirányzatokat 18 millió lejjel haladták túl, ami jelentős mennyiségű többletárunak felel meg, így például a fakitermelők 42 600 köbméter gömbfával, a fafeldolgozók 3 200 köbméter fűrészáruval, a bútorgyár dolgozói pedig 4,5 millió lej értékű termékkel adtak többet pártunk nagy ünnepe köszöntésére. Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát A marosvásárhelyi vegyészek magukévá tették pártunk azon felhívását, hogy egyre bőségesebben lássák el mezőgazdaságunkat műtrágyával. Ennek érdekében mindent elkövettek a gépi berendezések eddiginél is tökéletesebb kihasználásáért. Pártunk nagy ünnepére felajánlották, hogy eredeti tervükön felül 4,2 millió lej értékű össztermelést és 3,8 millió lej értékű árutermelést valósítanak meg. A felajánlást lendületes munka követte, és így április végéig az össztermelésnél 6, az árutermelésnél pedig 5,9 millió lejjel pótolhattak rá a tervre, ami többek között 5 000 tonna ammóniumnitrátnak, 400 tonna ammóniának és 145 000 köbméter oxigénnek felel meg. Elkészült az ezredik IFRON Április 29-én elhagyta a régeni Gép- és Felszerelést Javító Vállalat szerelőcsarnokát az 1000-ik IFRON traktor. A különleges, tolólappal és markolószerkezettel ellátott vontatókat 1969 óta — ekkor kezdték el a gyártásukat — kiváló eredménnyel használják országszerte az erdőkitermelésnél. Szép szót bont a kedv Tavasz van. Május. Ilyenkor lombot bont az ág, zászlót bont a szél és szép szót bont a kedv. A megújulás üzenete kacag a kushadó gyökérben. A termés ígérete moccan a hallgatag, szürke rögben. Rohamra indul a Május. Virághadserege könnyedén iramlik át a tájakon. Elfoglalja a réteket, az erdőt, a láthatárt. Szépséget dob a görbe hegyekre, a lapuló lankákra, a suvadásos patakmedrekbe. Szépséget dob az emberek szemébe. Erőt, hitet, bizakodást. Tavaszi kedvet. Kitisztult szemmel, nagyra nőtt akarással feszülnek a holnapoknak. Mintha verssorok keringenének a vérerekben — Ady Endre Új, tavaszi seregszemléjének pattogó sorai: Robogj föl Láznak ifjú serege, Villogj tekintet, világhíró kardunk, Künn, a mezőkön harsog a Tavasz, S mi harcból harcba csapatszemlét tartunk. Mert május elseje nem csupán a harsogó tavaszi napfény szép és győztes áradása. A természet ünnepi pompájában az ember is ünnepel. A munkásosztály nemzetközi összefogásának erőtől duzzadó ünnepe ez a tavaszi nap. Csaknem száz éve már. Azóta, amióta a II. Internacionálé 1889-i kongresszusa elhatározta, hogy örök emléket állít az 1886-os hay marketi vérengzés áldozatainak, s a jövőbe vetett törhetetlen hit, az igazság legyőzhetetlenségének biztos tudatában, május első napját a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napjává nyilvánítja. Azóta ünnepel a pattanó akarat, ünnepel a feszülő erő. Ahogy a tavaszra kacagó gyökérben megmozdul az élet, úgy mozdul, úgy feszül a munkásökölben a holnap akarása. Mintha egyetlen szív dobbanna a földön, egységes vérkeringésbe fogja a tavaszi ünnep a világ minden dolgozóját... Fellobog a májusi zászló. A kommunisták viszik mindenütt. Tőlük iramlik szét a felhívás, tőlük iramlik szét a hit. Valami óriási áramkör öleli át a földet. Vietnamtól a messze északig . .. Pekingtől Párizsig ... Bukaresttől Londonig. Ebben a hatalmas ünnepi áramkörben vibrál népünk jövőtakarása, a szocialista Románia életet ünneplő kedve. Az ezer arcú élet. Az egyre gazdagabban ránk köszöntő holnap. Mindent átfogó ünnep ez a néha villogó napfénnyel, néha haragos, tavaszi záporral ránkköszöntő májusi nap. Az erő és megújulás ünnepe kacag fel ilyenkor a természetben és az emberben egyaránt. Ezért buzog fel gyakran a versekben is a májusi ünnep tavaszi ritmusa. Ezért hajlanak be a költői képekbe a májusi ágak. Mindenütt, ahol ember él a földön. Behajtottak a májusi ágak a verssorokba akkor is, amikor a hatalom kiadta a parancsot, hogy ne legyen ünnep május elsején. Bíztatást adtak, lázítottak. Hitet ringattak. Erőt adott a költői szó akkor is, amikor rendőrök kardlapozták a zöldbe kivonuló munkást. Amikor a májusi jelszavak búvópatakként keresték az utat embertől emberig. Amikor a régi világ urai razziákkal készülődtek május elsejére. Mert hiába volt a kardlap. Hiába volt a razzia. Mégis jöttek a májusok végtelen sorokban. A májusok legyőzhetetlenek. Hisz legyőzhetetlen az erő és a megújulás. Legyőzhetetlen a munkásosztály nemzetközi szolidaritása. A májusi fények mindig ott villáztak és mindig ott fognak villózni az emberek szemében. Egyre tisztábban. Egyre fényesebben. Mint nálunk, most, szép, szabad hazánkban, ahol az új ötéves terv merész célkitűzései újabb kincsekkel gazdagítják a szocialista építőmunka eddigi eredményeit; ahol az emberről, való messzemenő gondoskodás újabb bizonyítékait szolgáltatják a pártunk legutóbbi határozataiban is megfogalmazott törekvések, ahol a román nép és az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségben, vállvetve dolgoznak a közös haza javára. Nálunk, ahol egész népünk őszinte ragaszkodással készül előrehaladásunk letéteményese, a Román Kommunista Párt ötvenedik születésnapjának bensőséges ünnepére. ÚJ VETÉS AZ IDÉN mintha hamarabb érkezett volna a május. Még elseje előtt kibomlottak a rügyek, virágba borultak a fák. A természet naptár nélkül is jelzi a nagy ünnepet. Gyermekkoromban, jól emlékszem, a legények sudár nyírfákat állítottak kedveseik kapujába, jelképezve a tavasz diadalát a szívükben és a természetben. Azóta szememben a zöldellő fa az összetartozás jelképe. Később a tanácsháza elé is került jó néhány a hegyek büszke díszéből, de felette már piros zászlót lengetett a friss májusi szél. Ez volt nálunk az első szabad május elseje. A rezesbanda hangjára ébredt a falu s vonult végig az utcákon az ébredő mező felé. Mert a falusi ember csak itt, a zöld ágakból rögtönzött lombsátor alatt tud igazán ünnepelni. Tartott is a majális késő estig. A megújuló természet jelen van a falusi ember minden alkotásában. Zöld ágakkal, virágokkal díszítették az újonnan alakult kollektív gazdaság székházát, nyírfaágat tűzött traktorára az a fiatalember, aki az első barázdát hasította falunk határában. Virágcsokor, zöldág, piros zászló került az első, a tizedik, a századik, az ezredik piros cserepes gazdasági épület tetejére. A zöld ág, a virág, a piros zászló, mindenütt az új születését jelezte. Ez a kép kísér most is, mikor a Maros, a két Küküllő, a Nyárád vidékét járom, ahol ünnepre készül a falu. Kettős ünnepre, hisz e május félévszázados születésnapját jelzi a szabadság, a megújhodás megtestesítőjének, a Román Kommunista Pártnak. Ezért érezzük ereinkben hamarabb a tavasz érkezését. Az újszerű gazdálkodás rügyei már a novemberi plenáris ülés után bomlani kezdtek. Még dacolt a tél a tavasszal, de már tapintani lehetett a falu ,a mező lüktető érvelését. Megmozdult a falu, kitárulkozott a mező. A bölcs intézke- NAGY FERENC (Folytatás a 3. oldalon) Hazai iparunk egyik büszkesége — a Pitesti-i személygépkocsi üzem Szentanna felől jövet a busz átszeli a várost, végigporoz a kacskaringós meggyesfalvi utcán, s már kiér döcögve a búzaföldek közé, amikor egyszerre csak újból sima talajra gördülnek a kerekek. A széles, nyílegyenes út nyugat fele mélyen benyúlik a kombinát építőtelepébe, keleti irányban pedig innen indul majd ki, a Szabadság utcával összekötve, Marosvásárhely forgalmának egyik fő ütőere. De ez még a jövő zenéje. Pillanatnyilag a 6-os végállomásának környéke a falvakból kialakult munkásközpontokra emlékeztet. Jóllehet itt az emeletes irodaháztól a hálótermekig és üzletekig, cukrászdáig minden átmeneti rendeltetésű. Még az üvegfedelű műhelycsarnok is, ahol a szállítóeszközök, gépek óriás seregét ápolják. Hogy meddig tart az ideiglenesség? A körvonalazódó üzemekben már a jövő év őszén megkezdődnek az ammónia, a salétromsav, az ammóniumnitrát, a karbamid meg az argon-gáz gyártási próbák. De egyelőre az építők és szerelők nem is gondolkoznak azon, hogy ha itt véget ér a munka, merre veszik az irányt. Hisz jól tudják, valahol mindig nagyon várják őket. Érdekes, bár jellegzetes példa, hogy a fővállalkozó a kolozsvári Építő- és Szerelő Vállalat nálunk mindössze 39 kolozsvári illetőségű alkalmazottal dolgozik. Ezzel szemben Marosvásárhelyről és környékéről 1456-an járnak el ide. De a fizetési listán bukaresti, Bákó, Beszterce, Botosani, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, laki, Kovászna, Neamț, Suceava meg Vrancea megyéből származó alkalmazottak is szerepelnek. Miként vetődtek erre a tájra? Ahány embert megkérdezek annyiféle választ kapok. A dési March15 Augustin például nyíltan kimondja, pénzszerezni jött 15 tagú betonvas szerelő csoportjával. Szerződés alapján, globális akkordban dolgoznak, néha 16 órát is, bár senki sem hajtja őket. Kemény fickók, egy hónap alatt szálanként 100 tonna acélt fűznek be, így aztán a keresetük is szépecskén alakul, 2000 és 5000 lej között mozog. A székelyudvarhelyi származású Dániel Mihály bácsi már másként fogalmaz. Nem tud az építőtelepektől megválni, pedig közel másfél ezer lejes nyugdíjával nyugodtan ülhetne otthon, immár a hatodik esztendeje. A munka, az alkotás gyönyörűsége, a mozgalmasság vonzza ide. öröm hallgatni, ahogy mesél a főmester, merre járt, mi mindent épített, Vlahicán, Hargitabányán, Udvarhelyen, Tölgyesen, Balánbányán, Vásárhelyen, Ludason. S mindezek után hófehér fejjel hetykén vágja ki: „Tőlem a doktorok meghalhatnak éhen", ugyanis bevallása szerint, betegszabadságot még nem kért soha. De nyáron sem volt pihenőszabadságon ,mert akkor „nem lehetett", mondja, a sok munkát félbehagyni. Vagy megint másként válaszol a kérdésre, hogyan került Marosvásárhelyre, egy gyakorló mérnök, Ungur Deliu. „Százötvenen végeztünk Kolozsváron. Sok olyan volt kollegámmal beszéltem azután, aki bizony irigyelt. Kevesen kaptak ilyen szép helyet, a szakembernek bizonyításra alkalmat adó munkát. Az egyik különleges objektumra például, amelyhez beosztottak, a tervező nem dolgozott ki technológiát. Mi kell törjük a fejünket, hogyan lehetne a kivitelezésnél időt és pénzt megtakarítani. Bevallom, amikor egy régi tapasztalt mérnök elém tette a halomnyi dokumentációt, azzal a megjegyzéssel, hogy a fejeddel felelsz, egy kicsit megijedtem. Normális körülmények között mi, gyakorlók nem kellene még a felelősséget átvegyük. De csak beálltam a táncba, és hol a hiányzó mestert, hol a tervezőt, hol a mérnököt helyettesítem. Mégsem panaszkodom, mert tanulni, fejlődni igazából ilyen nagy munkatelepen lehet." Még csak egy Prahova megyei faluból származó fiatal darukezelő alakját szeretném felvillantani. Bevallom, drukkoltam, amikor megláttam himbálózni az épület sűrű betonváza között a gémre függesztett betonelemet. Azt hittem, inaskodik, csak úgy „beugrott“, mivel tanítómesterének valahol dolga akadt. De hamarosan felvilágosítottak, a gyerekarcú (húsz éves és KISZ-tag) Ivan Vasile szakképzett darus. Az öreget, akitől annak idején tanult, rég lepipálta. Nem is tudom, mit csinálnánk nélküle — jegyezte meg valaki. Kifinomult érzékkel dolgozik, és 10 órán át el nem mozdulna a gépe mellől. Ha egyéb dolga nincs, olajozza, törülgeti a masináját... ★ Ez mind szép, mondhatná az olvasó, de ebből még nem tudom elképzelni, hogy állnak az építkezéssel 13 hónap után. Véleményem szerint már csak azért sem lehet részletesen, pontosan és mindemellett olvasmányosan beszámolni erről, mert a munka csak madártávlatból belátható hatalmas (22 hektáros!) terepen folyik. Valamennyi új gyárnak tucatnyi objektuma épül, és azok kivitelezése a legkülönbözőbb szakaszban tart. Írjam azt: ma a szemcséző toronynál elérték a 29 méteres magasságot, hogy mire megjelennek e sorok, a 42.-nél tartsanak? Vagy tegyek említést arról, hogy a földmunkások a csarnoknál a betörő forrásvizekkel viaskodnak, fölöttük meg szédítő magasban deréktól kikötve dolgoznak a kőművesek? Addig talán levetik a betonozók a gumicsizmát, a magasépítők lecsatolják a biztonsági övét. Még az is kockázatos, hogy a második magas kémény, vagy a hatalmas utcaraktár építésének szünetéről írjak. Mert igaz, ugyan, hogy a 65 tonna teherbírású lánctalpas daru a próba alkalmával megbillent a helyben öntött tartórészek súlya alatt. De hátha időközben megérkezik az ország legnagyobb daruja és magasba emeli a fedéltartó szerkezetet? Vannak ugyan „stabil" riporttémák is. Például az, hogy itt állítják össze az ország legnagyobb teljesítményű vízhűtő toronycsoportját, elméletileg időtlen időkig ellenálló 256 000 (!) előregyártott betonelemből. Vagy: egy újítás révén 100 köbméter betonlapot nyernek vissza, szedegetnek ki egy torony oldalából az ajtó- és ablaknyílások helyéről. Más munkatelepeken darabokra törve vésték ki hasonló, csúszózsaluzással épített tornyon a falnyílásokat. Sok-sok mérnök, technikus, mester, jó szakember ragyogó ötletéről lehetne és lenne érdemes írni. Megtakarított milliók történetéről, kommunistákról és nem kommunistákról, akik éjt nappallá téve állottak helyt hol lábszárközépig érő sárban, hol fagyos szélben. Építették a vegyikombinátot. Ajtay László riportja EMBEREK A MAGASBAN Újabb ösztönző intézkedések az MTSZ-tagok életkörülményeinek javítására, jövedelme növelésére Mi, falusi dolgozók, elégtétellel és örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben pártunk és kormányunk egyre hatékonyabb intézkedéseket foganatosít jövedelmeink növekedése, életkörülményeiek javítása és természetesen, ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében. Mindössze egy nap különbséggel olvashattuk a napi sajtóban az RKP KB Végrehajtó Bizottságának az MTSZ-tagok életkörülményeinek javításáról, valamint a Nagy Nemzetgyűlésnek az MTSZ-tagok és egyéni termelők gazdaságai által megvalósított jövedelmek adómentességben és adócsökkentésben való részesítéséről szóló határozatot és törvényt. Őszintén szólva alig találok méltó szavakat hálám és gondolom, MTSZ-ünk egész tagságának hálája tolmácsolására. Falusi ember soha ilyen előnyöket nem élvezett, sohasem adatott meg neki, hogy a városiakéhoz hasonló feltételek közt élhessen. Az a tény, hogy ezután mi is ingyenes gyógykezelésben, gyógyszer-ellátásban részesülünk, a gazdaságban dolgozó asszonyaink fizetett szülési szabadságot kapnak, betegség esetén segélyben részesítenek, és hogy a 16 éven aluli gyermekek után gyermekpótlékot kapunk, mind-mind beszédes bizonyítékai pártunk gondoskodásának, azon törekvésének, hogy magasabb szintre emelje a parasztság életszínvonalát és közelebb hozza a mezőgazdasági dolgozók életkörülményeit az ipari dolgozókéhoz. Miként fejezhetnénk ki másként, mint jó, odaadó munkával hálánkat, megelégedésünket azokért az intézkedésekért, amelyek révén jelentősen csökkennek jövedelmi adóink. Az a tény, hogy teljesen elengedik azon MTSZ-tagoknak, egyéni termelőknek a nevelt és értékesített állatok utáni jövedelmi adóját, akiknek háztáji gazdaságában a létszám nem haladja meg az öt szarvasmarhát, 20 juhot és kecskét, valamint tíz sertést, és hogy adókedvezményben részesítik azokat, akik a fentinél nagyobb állománnyal rendelkeznek, számunkra óriási előnyt jelent, jelentős mértékben növeli bevételeinket, lehetővé teszi szükségleteink magasabb fokon való kielégítését. Ugyanakkor ezek az intézkedések arra ösztönöznek, hogy ténylegesen ledolgozzuk a kijelölt minimális 15 napot az MTSZ-ben, mind több és több állatot hizlaljunk,neveljünk magunk, az egész társadalom javára, hogy mind nagyobb mértékben járulhassunk hozzá a lakosság ellátásához és az állam szükségleteinek kielégítéséhez. KOCSIS SÁNDOR, a csíkfalvi MTSZ tagja