Vörös Zászló, 1972. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-01 / 258. szám

Vörös zászló mi továbbra is kililillist kivett A vetés napi üteme 30 hektár Mozgalmas kép fogad a kendi határban. Az egyik kukoricatáblában fogatok, utánfutók forgolódnak, hordják a kukorcaszárat. Mellettük 4 tárcsát vontató traktor aprózza a rögöket. A Küküllő mellett két vetőgép a befejező munkákat végzi. Zökkenőmentesen, ütemesen halad a munka. Erre nagy szükség is van, mert a tervezett 360 hektárból csak 130 hektáron került földbe a mag, s most már lehetőség van arra, hogy fokozzák az ütemet. Bíró István főmérnök a karmester szerepét tölti be ebben a határrészben. — Lényegében most indultunk be teljes lendülettel — mondotta. — Több mint 228 hektár felszántott területtel rendelkezünk, és a 4 tárcsa 2 függesztett vetőgép segítségére ezután már naponta 30 hektáron húzhatja földbe a magot. Nincs semmi akadálya annak, hogy ezt az ütemet tartsuk. Szabad területünk van bőven, pillanatnyilag 50 hektár répaföld és ugarolt borsóföld várja az ekéket. Rövidesen egy 48 hektáros parcelláról lekerül a répalevél, a kukoricaszár, és 80 hektár kukoricaföldet is a gépesítők rendelkezésére bocsátunk. —• Bírják erővel? — Nem lesz fennakadás, naponta R—8 traktort a szántáshoz oszthatunk be. Különben is bevezettük a hosszított műszakot. Varga Albert, Ölvedi József, Csiszár Lajos, Barabás Mihály, Márton Ernő reflektorfény mellett dolgoznak. Véleményem szerint, ha az időjárás is segít, 10—12 nap alatt teljesítjük tervünket és valószínű, lesz lehetőségünk arra is, hogy terven felül 40 hektáron vessünk búzát. — A szállítás nem fogja akadályozni? — Nem. Répánk még 250 tonnányi van a határban, egy 12 hektáros parcellán. Ha szikkad egy kicsit a talaj, 5 utánfutó, 2 teherautó segítségével két nap alatt rendeltetési helyére szállítjuk az egész mennyiséget. Egyébként is ebbe a területbe nem kell búzát vetnünk. — Maradt tehát a kukorica. — Igen, de ez már nem okoz problémát. A 271 hektárból 170 hektárról letörtük a csöveket, s a fogatok 115 hektárnyiról el is szállították. A kukoricaszár begyűjtése sem gond, hiszen a fogatok segítségével azt a területek szélére hordjuk. Ha az időjárás segít, a hónap első felében nagyjából végzünk minden munkával. Csak az éjszakai műszak segít Ahogy telnek a napok, mind kritikusabbá válik a helyzet a tetemes gazdaságban. A vezetők nem látnak kiutat, nem tudják, hogyan gyorsíthatnák meg a vetést. A tervezett 250 hektár területből eddig 45 hektáron sikerült földbe tenniük a magot, de a többi napokra egyetlen hektár megszántott területtel sem rendelkeznek. A gépesítő állomás 8 traktort bocsátott rendelkezésükre amiből ezen az őszön 3—4 dolgozott állandó jelleggel. Pillanatnyilag 6 munkaképes, 2 pedig csak arra jó, hogy egymást húzogassa ki a sárból, ha elsüllyednek. — Kiszámoltuk, hogy ezzel az erővel 55 napra lenne szükségünk ahhoz, hogy a vetést befejezzük — mondotta savanyú arccal a főmérnök. — Nagyon sok ez, de mit tehetünk. A héten, ha minden jól megy, még 35—40 hektárt bevethetünk. Számítottunk arra is, hogy a krumliföldekből 10 hektárnyit, a répaföldekből pedig 25 hektárnyit tárcsázunk csak vetés előtt, de így is a tervezett területnek csupán a felét vethetjük be. A tetemes traktoristák jórészt a szállítással vannak elfoglalva, mert a beígért 3 teherautóból 1—2 ha jelentkezik munkára s közülük az egyik csak fél normát teljesíthet, mert nemrég került ki főjavításból. Szállítanivaló pedig bőven van. A 60 hektáron termesztett répának több mint fele még a mezőn. Krumpliból is még legalább 9 vagonnyit kell beszállítani. Ezeket a feladatokat részben a fogatokkal, részben pedig a saját utánfutókkal oldják meg. Ilymódon tehát alig-alig jut erő a szántáshoz, tárcsázáshoz. De a szállítást szorgalmaznak kell, hogy majd napok múltával folyamatos munkát biztosíthassanak annak a kevés munkaképes traktornak. Mint mondották, a szállítóeszközöket is jobban kihasználhatnák, mert az utánfutók, a teherautók naponta 3-nál többet nem fordulnak, pedig csak a fintaházi állomásra kell szállítsák a répát. Arra panaszkodnak, hogy az átvevő központban nincs villanyvilágítás, ezért már szürkületben le kell állítsák ezt a munkát. Vasárnap is mindössze 34 tonna répát szállítottak be. Pillanatnyilag minden erőt a krumpli válogatásához és szállításához összpontosítanak. A héten végezni szeretnének ezzel a munkával, hogy aztán majd a kukoricaföldeket szabadítsák fel, mert hiszen 100 hektáron búzát kell még vessenek a kukorica után is. A tagsággal nem is lenne baj csak az igényelt szállítóeszközöket kapnák meg. A területelőkészítésnél pedig jó lenne bevezetni az éjszakai műszakot, hogy legalább a pillanatnyilag szabad 50 hektárnyi területet előkészíthessék a vetésre. Hol vannak a beígért szállítóeszközök ? Somosdon mintegy 3 hete végeztek a cukorrépa ásásával, szállítani azonban alig szállítottak valamit. A már többször beígért 3 teherkocsiból egyetlen egy sem érkezett meg, pedig nem kevesebb, mint 1000 tonna répa vár elszállításra. Most, hogy az idő felderült, utánfutókat nem állítanak munkába, mert akkor a vetéssel maradnak el méginkább. Ezt pedig nem kockáztatják a somosdiak, mert jelenleg a tervezett 320 hektár búzavetésből 70 hektáron végeztek a munkával. Tehát szállítóeszközre van szükségük, hogy a traktorokat ne vonják el a talajelőkészítéstől, vetéstől. A múlt hét eleji munkaülésen a szállítási vállalat képviselője ígéretet tett, hogy késedelem nélkül elküldi a gazdaságokba a beígért kocsikat. Ezzel az ígérettel azonban sem a somosdiak, sem pedig a környező, hasonló helyzetben lévő gazdaságok nem tudnak mit kezdeni. A fentiekből talán már arra is lehet következtetni és a valóság is ez, hogy a somosdiak a vetés ütemének gyorsításához összpontosítják gépi erőiket. És ezt az összpontosítást szó szerint kell érteni, mert az ekék nyomában haladnak a tárcsák és ezeket követi a vetőgép, azért, hogy a naponta előkészített területen földbe is kerüljön a mag, nehogy egy esetleges esőzés miatt kárba vesszen a munka. Vasárnap például 5 traktor szántott, 2 tárcsázott ugyanazon a területen, s így munkateret biztosíthattak 1 vetőgép számára. A gépek ily módon történő csoportosítása révén naponta mintegy 10 hektár vetését biztosíthatják. Ez nem sok, de több az eddiginél, s ha bevezetik a hosszított műszakot, még talán ezt is túlszárnyalhatják. Hétfőn mintegy 32 hektárt készítettek elő, ahova a tegnap már be is állították a vetőgépeket. Közben a kukorica betakarítását is teljes lendülettel megkezdték. A 210 hektárból 60 hektáron törték le a csöveket, arról a területről, ahova búzát kell vetniök. A területek teljes kitakarítására jó módszert találtak. Egy kis traktor, melyet a talajelőkészítéshez nem használhatnak, végzi ezt a munkát. Egy szánt akasztottak a traktor után, amellyel a területek szélére hordják ki a melléktermékeket, így a fogatok nap mint nap beszállíthatják a leszedett kukoricacsöveket. Ezzel a módszerrel több Nyárád menti gazdaságban dolgoznak, jól bevált, nem ártana hát meghonosítani a megye más részeiben is. Egy váratlan akadály Helyzet- Dühös az EGRESTDI termelőszövetkezet elnöke. Együtt érezhetünk vele, hiszen amikor a legjobban kellene, éppen akkor vonták meg tőlük a segítséget. Minthogy havonta számolják el a szállítási költségeket, s pillanatnyilag fedezet nélkül maradtak a bankban, a gépesítési részleg utánfutóit is kénytelenek nélkülözni. Valóban boszszantó helyzet. Anélkül, hogy az érvényben lévő intézkedések megsértését sugallanánk, a gyors megoldásra hívunk fel. Most, a termények értékesítésének időszakában ugyanis minden garancia megvan arra, hogy kiegyenlítik számlájukat. — Ha helyzetünket nem értik meg, december vége is eljön, amíg egy utánfutóval és egy teherautóval beszállítjuk a leszerződött és a fizetés fejében leadásra kerülő 31 vagon kukoricát. — Ezt talán meghallgatják. A vetéssel hogy áll a gazdaság? — Állandóan próbálkozunk- Három gép áll készen a vetésre. Hetven hektár szántott, tárcsázott területen dolgozhatnak. Ezen felül 130 hektárt szántottak meg a traktorok. — Ez a vetéssel együtt 260 hektár. Akkor mindössze 20 hektár a hátralévő szántanivaló. — Éppen annyi. És ezzel sem lesz baj, mert 70 hektáron szedtük le eddig a kukoricát, ahonnan most már csak szállítani kell. Gyorsan befejezhetjük a vetést. Ennek valóban nincs akadálya Egrestőn, egyre jobban szikkad a talaj, s elhárul az utolsó akadály is a vetőgépek elől. Legtöbb egy hét alatt földbe tehetik a busát a tervezett területeken. Próbálkozni kell a vetéssel ! — Áll a víz a területeken, a hó után egyetlen hektárt se vetettünk — szól a borús híradás Vajában. — Csak a területek állapota miatt? — Egyébért nem, mert 80 hektár szántásban dolgozhatnának a gépek. Talán a görgényi brigád répa területén, meg 15 hektár krumpliföldön, ha megürülnek, szánthatunk s vethetünk. Ezek jobban szikkadtak, mint a korábban megszántott földek. — A faluba vezető út mellett nagy területen behordatlan még a lóhere. Az művelhető lenne... — A Kékdomb. Az nem a mienk, a társulás takarmánytermesztő farmjához tartozik. Nem a legszerencsésebb válasz. És szó nélkül sem hagyható. Egyszer, mert a társulás is az övék s ha nem egyéb, szóvá tehetnék a takarmánybehordás problémáját. Verte eső és hó, aztán szárítgatni próbálták, de behordani még mindig nem. Ennek ellenére egyik zárt sült fél sem mutat érdeklődést a takarmány megmentése iránt. Másrészt, van szövetkezetközi tanács is a községben, amelynek egyik feladata éppen a körzetben működő egységek munkájának összehangolása lenne. Lenne. Állhatna ez például abból ezúttal, hogy közös megegyezéssel átcsoportosítja a területeket, könnyítve Vaja vetési feladatainak teljesítésén. Persze, tudjuk, hogy van egy sor de, hiszen, és ezen felül... stb. ám akkor legalább a takarmányt szállítsák be! A nehéz terep nemcsak a vetést, talajelőkészítést gátolja, körülményesebbé teszi a szállítást is. 200— 300 kilós teherrel járnak a krumplihordó szekerek, vontatásra szorulnak a répaszállító teherautók. Az alacsony ütem következtében a krumplinak egyharmadát, a cukorrépának pedig alig egynegyedét sikerült beszállítaniuk. Kukoricát, bár 70 hektárról törték le a termést, hétfőig még nem hordták. Megnyugtatnak, hogy ez nem akadályozza a vetést, hiszen anélkül, hogy a kukoricához nyúlnának, 200 hektáron vethetik el a búzát. Csak már látnánk! Derűs ég alatt... Új kosárba friss kukorica. Szép, szinte hibátlan. Igaza van a kosarat rakó néninek, ebből a nagy halomból aligha kerülne ki két ötnél több foghíjas kukoricacső. Ha mind ilyen DÓZSA GYÖRGY községben... — Nem vagyunk már fiatalok, mégis jól gondoztuk egész évben — mondja, s közben szaporán tölti a kosarat. A férj egy lendítéssel vállára emeli, könnyedén, talán túl könnyedén fellépked a létrán, s beüríti a kasba. Térültében cigarettával kínálom. Inti, hogy a létramászás és a füst nem szívlelik egymást. Majd ha befejezzük — mondja, s a zsebére üt, hol a gyufa zörög. — Sokára lesz. — Délig eltart. De tudja-e, mennyit termeltünk mi, két öreg a 85 áron? — kérdi hatásváró arckifejezéssel. — Nem. — Több mint 47 mázsát! Biztos tudja, globális akkordban dolgoztunk. Ha megvállaltuk, hogy jól megműveljük, az már becsületbeli dolog, így lett a 47 mázsa. — S mennyi ebből a terményjárandóság? — 14 mázsa körül vittünk haza. Jól sikerült a répa is, pedig az még nehezebb munka. — A vetés késik. A jövő évi kenyérrel lesz baj — téríti a szót az asszony, közben mozdít egyet a telekosáron, hogy helye legyen az üresnek. — Baj? — ellentmondó hangsúllyal kérdez rá a férj, de aztán szinte egyetértően folytatja. — Talán igen. De nem hagyja nyugton a gondolat, mert pár lépés után visszafordul, s úgy mondja: — Azt nem tudhatja, de vetettünk mi búzát januárban is és elég jó termés lett... Jól jön a bíztatás, mert amit az irodában lejegyeztem, igen lehangoló, bár nem a januári vetésről beszélgettünk. Csak arról, hogy alacsony Dózsa György községben a vetés százalékaránya. A tervezett 280 hektárból hétfőig mindössze 55-en tették földbe a magot. Mindössze. — Ma is két géppel próbálunk vetni — indokol a főmérnök. — Ha bele nem ragadnak a sárba, felmegyünk 60 hektárra. De aztán kiderül, nem is a vetés üteménél hibázik a számítás, a szántás halad nehezen, s még ennek előtte a szállítás. Harmincöt—negyven hektár szabad területtel rendelkeznek, de korábban ebből csak 15-öt sikerült megszántani. — Naponta 4—5 hektár ürül meg, szántani viszont nagyon nehezen tudunk. Kevés a traktor, a 11-ből kettő a vidrátszegi szövetkezetközi társulásnál dolgozik, kettő ma vet, ugyanennyi tárcsázik, egy szállít s egy másik vontat. Három meg defektes. Tegnap romlottak el, így állunk — hangzik a lemondó szentencia. A segítséget itt sem utasítanák vissza. De ki osztogathat manapság mellényzsebből traktorokat? Esetleg később, ha a környékbeli szövetkezetek közelebb állnak majd a vetés befejezéséhez. Addig azzal kell gazdálkodni, ami van. Igyekezetük persze méltánylandó, a kevét a földek szélén gyűjtik egybe, a répafejet is ott silózzák el, így csökkentve valamelyest a szállítás igényt. Ha hétfőn nem szántottak, ma már vetni, tárcsázni sincs hol. Ily módon néhány napig 4—5 traktort beoszthatnak a szántáshoz. Talán így valahogy. Persze, a vetés-befejezés időpontját, bárhogy csűrjük-csavarjuk, nehéz megjósolni. A hét első napjaiban is több száz marosvásárhelyi dolgozó segített a termények gyors begyűjtésében. Hétfőn a Húsipari Vállalat, az „Augusztus 23“ Bútorgyár, az Autójavító üzem több mint 100 dolgozója gyűjtötte, válogatta a gumókat, majd rakta a szállítóeszközökbe a szentkirályi árv Valea Rece-i farmján. jelentés (Folytatás az 1. oldalról) jelentéséből is kitűnik, a kukoricának több mint 58 százaléka még a lábán. Itt természetesen a vetésterületeket kell előtérbe helyezni. A tagság ne kedve szerint szedje a termést, hanem elsősorban ott, ahol szükséges. S ez a sok helyen jól bevált kalákarendszerrel megoldható. Utoljára hagytuk, de elsőrendű fontosságú teendő a területelőkészítés, a vetés meggyorsítása. A tervezett búzamennyiségnek október 31-ig mindössze 41,4 százaléka került földbe. Tehát a jövő évi kenyerünknek még fele sincs biztosítva. Ismételjük, ki tudja hányadszor: alaposan ki kell használni a gépek teljesítőképességét, megszervezni a kétváltásos vagy legalább a hosszított műszakot. No nem úgy gondoljuk, hogy egy gépkezelő 16—18 órát üljön traktoron. Viszont váltógépkezelővel meg lehet oldani, ha mindjárt tanuló is az. Nappal a tanonc dolgozhat a könnyebb munkáknál, amíg a gépkezelő pihen. Csakis így, a gépek alapos kihasználásával léphetünk előre. Könnyű tanácsokat adni, mondhatná bárki, de itt kint egész más a helyzet. Senki sem tagadja, hogy nehéz, viszont számos termelőszövetkezet példája bizonyítja, a jó munkaszervezés, a szorgalom mindig meghozza eredményét. Kutyfalyán már nemcsak a tervezett hektárokat vetették be búzával, hanem azon felül is harmincat. Székelykálban szintén végeztek a búza vetésével, de gyorsan közelednek ehhez a gernyeszegi, sákudi, szentgericei és más termelőszövetkezetek tagjai, gépkezelői is. S hogy nekik talán valamivel kisebb a területük, mint sok más termelőszövetkezetnek igaz, de más az erejük is hozzá. Vagyis ahogy a szólásmondás tartja: mindenki a saját bajával. Arra kell tehát törekedni, hogy mindenki minél többet tegyen a betakarítás, a vetés meggyorsításáért. Nem tudni, mit hoz november. Most azonban kedvez az idő. Nos használjuk is ki alaposan ezeket a napokat. Gondolatok a municípiumi néptanács ülésszaka után A kereskedelem jelenlegi és jövőbeni feladatairól Marosvásárhely municípium Néptanácsának legutóbbi ülésszakán az eddiginél jobban aláhúzták azt a tényt, hogy a lakosság ellátása politikai probléma. A képviselők, meghívottak felszólalása alapján ezt az alábbiakkal lehet alátámasztani. Az ülésszak felszínre hozta, hogy ebben a gazdasági szektorban még sok a javítanivaló. A hibák legtöbbször szubjektív okokra vezethetők vissza. Nem ritka eset, hogy a raktárban van olyan áru, mely az üzletben nincs. Az ellátásban tapasztalható űrök elégedetlenséget szülnek a lakosság körében. Ezt még tetézi, hogy a vásárlót egyes eladók mint valami kellemetlen vendéget kezelik. A néptanács több esetben nyomatékosan kérte az illetékeseket, számolják fel a munkájukban még fellelhető hiányosságot. De az eredmény még most sem kielégítő. Határozottabb intézkedésre van szükség. Egy másik figyelemre méltó megállapítás, amit ugyancsak jellemzőnek tartanak a kereskedelem tevékenységét vizsgáló szervek az az, hogy „fáradt“ a kereskedelem. Természetesen nem fizikai kimerültségről van szó, vagy arról, hogy a kereskedelmi szervek nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erővel ahhoz, hogy javítsanak munkájukon, hanem arról, hogy hiányzik abból a frisseség , a szellemi frisseség. Kirakataink, fényreklámaink egyhangúsága, a jól bevált kereskedelmi módszerek, kiállítások, divatbemutatók, kiárusítások megszervezésének mellőzése is erről tanúskodik. Tehát a szó jó értelmében vett kereskedelmi szellem felfrissítésére van szükség, s Ezek a tények a pártszervezetek mostani beszámoló és választási közgyűlésein mind felszínre kerülnek, s minden bizonnyal mozgósító hatásúak lesznek. A piackutatás fogyatékosságai is szőnyegre kerültek. Hangsúlyozták, hogy a szerződéskötés szinte teljesen spontánul, ösztönszerűen történik, ami egyes helyeken árufölösleget, máshol áruhiányt idéz elő. A tudomá-nyos piackutatás elterjesztése egyik sürgős feladat. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne a nagyközönség, a felelet sokkal egyszerűbb, mint ahogy első pillanatra látszik. Jó, olcsó és szép árut. A nehezebb annak a megállapítása, hogy milyen mennyiségre van szükség. Ehhez kellenebizonyos felméréseket végezni előzőleg. Ebből a műveletből legtöbbször a legérdekeltebb fél , a vásárló marad ki. Az ő igénye egész addig ismeretlen, míg a polcokra nem kerül az áru. Csak akkor derül ki, milyen termék nyerte el tetszését. Ha a szerződést kötő kereskedő jól tájékozódott, nincs probléma, de ha rosszul, akkor vagy a nyakán marad az áru, vagy rövid idő alatt elfogy. Különösen a divatcikkekre vonatkozik ez, de érvényes más áruféleségekre is. A rugalmas, kereskedelemnek az ilyen jelenségeket előre kell látnia. Felmérések alapján ki lehet számítani, minek lesz kereslete a piacon. Ezzel szemben kereskedelmünk legtöbbször csupán arra alapoz, hogy a múlt évben mi fogyott, mi volt a legkelendőbb, s e szerint rendel. De az új termék új igényeket szül, s azokat idejében fel kell fedni. Egyelőre az is elegendő volna, ha katalógusokat fektetnének fel például a szövetféleségekről. Régebben minden kereskedelmi utazónak volt egy ilyen kollekciója, s valószínű most is van ilyen, de valahol jól elfektetve, valamelyik fiók mélyén. Sokat tehetnének annak érdeké-ben, hogy a vásárló mint a legfontosabb tényező ne maradjon ki ennek a több ismeretlen egyenletnek a megoldásából. ★ Reméljük, az ülésszak határozataiból az illetékesek leszűrték a tanulságot, s a felvetett kérdések közmegelégedésre intéződnek el. SIMON ERVIN Három új acélfajta Három új acélfajta gyártását hagyták jóvá a vajdaihunyadi Kohászati Kombinátban. Mindhárom gépipari rendeltetésű. Rövidesen megkezdik 16 más acélfajta gyártását. Ez utóbbiakat a gépjárműiparnak, nagyteljesítményű kazánok valamint bányákhoz való fémducolás előállítására szánták. A bucuresti-i Kohászati Kutatóintézet és a fővállalatok, vállalatok szakemberei szoros együttműködésben új hengereltáru-fajtákat állítottak elő. Közéjük tartoznak a melegen, illetve hidegen hengerelt acélszalagok, a hajógyártáshoz való vastaglemezek, különböző csövek, rudak és idomacélok. Több új termék az 1300-as Dacia személygépkocsi és a Babcook-gőzkazán gyártásának további integrációját szolgálja. Ma több fontos, eddig importált anyagot már elő tudunk állítani, sőt 54 országba exportálunk kohászati termékeket. Csavarfúró-élező gép A suceavai Gépgyár munkaközössége csavarfúró-élező gépet állított elő, amelyet találmányként szabadalmaztak. A vállalati szakemberek és a Iași-i Politechnikai Intézet tanerőinek együttműködéséből született gép új élezési eljárást alkalmaz. Az eljárást is a világ számos országában szabadalmaztatták. A román géppel nemcsak jóval kevesebb időt vesz igénybe az élezés, hanem a minőség is sokkal jobb. Ennek tulajdonítható, hogy 8—10-szer is használhatják a román géppel kiélezett csavarfúrokat. A Bucuresti-i Nemzetközi Vásáron bemutatott gép iránt nagy az érdeklődés a hazai és külföldi szakemberek körében. (d) Értékes kezdeményezés Miénk ma a Művelődési Ház Az elmúlt évben Marosvásárhelyen és a megye más városaiban végzett felmérés kiderítette, hogy a művelődési rendeltetésű helyiségeket nagyon sok esetben alig, vagy egyáltalán nem használják ki. Kitűnt például, hogy Marosvásárhely majdnem húsz klubbal, művelődési házzal, a művelődés céljára épült teremmel rendelkezik. Egyesekben jó, másokban kevésbé jó, nagyon sokban viszont semmilyen nevelő, kulturális tevékenységet nem szerveztek. A megyei pártbizottság brigádja több javaslatot tett a helyzet megváltoztatásáért, javításáért. — Mi a helyzet most e téren Marosvásárhelyen? — A tevékenység javult. A művelődési rendeltetésű helyiségeket sokkal jobban, ésszerűbben használják ki — válaszolja Szatmári Sándor, a municípiumi Szakszervezeti Tanács aktivistája. Az Electro- Mures, az „Augusztus 23“ Bútorgyár, az OCL Alimentara, a Prodcomplex, az Építkezési Vállalat stb., klubjaiban, termeiben rendszeresebben szerveznek nevelő-kulturális előadásokat, sportvetélkedőket. A Prodcomplex klubjában például a negyed lakóinak kérésére hetente háromszor filmet is vetítenek. Majd mindenik művelődési teremben szerveznek találkozókat ifjak és magas képzettségű mesterek, mérnökök részvételével. Az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok időnként elemzik e termek, klubok tevékenységét. A municípiumi szakszervezeti bizottság hogyan támogatja az üzemi bizottságokat a tartalmasabb, hatékonyabb nevelőmunka kibontakoztatásában? — Kezdeményezésünkre rendszeresítették a Szakszervezeti Művelődési Ház „kikölcsönzését“ egy-egy vállalatnak. Szombat vagy vasárnap délután a megállapított időpontban a Művelődési Házat teljesen az illető vállalat rendelkezésére bocsátják. A Művelődési Ház vezetősége és mi is segítjük az üzemeket, hogy ilyenkor sokoldalú, eredményes munkát fejtsenek ki, mely messzemenően kielégíti a dolgozók kulturális igényét. — Hogyan történik a kikölcsönzés? — A kezdeményezést mi így neveztük el: „Miénk ma a Művelődési Ház“. Jó előre felmérést végzünk az adott üzem dolgozói körében, hogy tájékozódjunk, mit igényelnek. Van, aki íróval, képzőművésszel szeretne találkozni, alkotási kérdésekről beszélgetni, mások dokumentumfilmeket, könyveket szeretnének látni, olvasni, sokan a műkedvelők előadását igénylik, és még többen az ismeretterjesztést — technikai, tudományos stb. Az igények ismeretében mi megszervezzük a rendezvényt, azaz biztosítjuk az azoknak megfelelő nevelő-kulturális műsort. A rendezvénynek ez az egyik célja, míg a másik: megtanítani az üzemi, vállalati kultúrfelelősöket, szakszervezeti bizottságokat céltudatosan dolgozni, hogy lehetőségeiket figyelembe véve üzemi, vállalati szinten is szervezhessenek hasonló célzattal rendezvényt. — És a módszer helyesnek bizonyult? — Igen. Több üzemben szerveztek már értékes rendezvényt. Az Electromuresben például a város üzemi ifjúságának részvételével szavalóversenyt kezdeményeztek, kiváló sikerrel. — A mesterek, mérnökök, technikusok és általában a műszaki értelmiség tudományos, technikai tájékoztatását hogyan, biztosítják? — Három lektorátust szerveztünk technikai, tudományos újdonságok népszerűsítésére, ismertetésére. A fővárosi Technikai Kutató és Dokumentációs Intézet közreműködésével véleménykutató kérdőívet, tematikát állítottunk össze arról, hogy mit is szeretnénk népszerűsíteni a tudomány és technika terén. Ezeket megküldtük az üzemeknek. A jelentkezők igényeinek figyelembe vételével a következő időszakban fővárosi kutatók, tudósok közreműködésével megkezdjük a műszaki értelmiség tudományos, technikai tájékoztatását szervezett formában. Ezenkívül előadássorozatot kezdeményeztünk A vezetés tudománya témával. Csak néhány valóban hatékony intézkedést, módszert ragadtunk ki, ezenkívül természetesen több úton és többféle módszerrel végzik a dolgozók nevelését, mozgósítják a gazdasági feladatok teljesítésére. A tények azt igazolják, hogy a megyei pártbizottság kezdeményezte akció gyakorlati eredményekkel járt. Marosvásárhelyen a művelődési rendeltetésű helyiségekben az ismeretterjesztő előadásokon kívül rendszeresítették hivatásos és műkedvelő művészek munkáinak kiállítását, az üzemi műkedvelők előadásai is állandósultak. A Köztársaság 25. évfordulója tiszteletére köszöntünk, Respublica témával nagyszabású rendezvénysorozatot szerveznek. Ebben az időszakban bonyolítják le a műkedvelők seregszemléjét, az agitációs művészbrigádok vetélkedőjét, kórustalálkozókat, szórakoztató műsorokat, képzőművészeti kiállításokat stb. A rendezvények széles skáláján a város és az ország eredményeit, az Országos Pártkonferencia dokumentumait, az azokból fakadó feladatokat népszerűsítik, tudatosítják. A megélénkült, tartalmában gazdagodott nevelőtevékenység, a művelődési rendeltetésű helyiségek ésszerűbb kihasználása, a műszaki értelmiségiek nevelése, a dolgozók bevonása a nevelőmunkába, ennek demokratizálódása, arra enged következtetni, hogy Marosvásárhelyen a következő időszakban még hatékonyabb, közvetlenebb és mozgósítóbb nevelőmunka bontakozik ki.