Vörös Zászló, 1973. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1973-11-08 / 264. szám

XXV. ÉVFOLYAM 264 (6815) SZÁM 1973. NOVEMBER 8. CSÜTÖRTÖK Ára 30 báni A marosvásárhelyi Vízművek építőtelepén Döntő csata az átadási határidő betartásáért A megyei pártbizottság október 25-i aktívaülése egyebek közt meg­vizsgálta, hogyan haladnak a ma­rosvásárhelyi Vízművek fejlesztési munkálatai. Akkor felkérték­ a megrendelőt, hogy erélyes intézke­désekkel sürgesse meg a hiányzó technológiai berendezések leszállítá­sát, az építőt pedig arra, hogy a munkáslétszám növelésével biztosít­sa a munkálatok ütemének meg­gyorsítását, a technológiai próbák megkezdését és az átadási határidők tiszteletben tartását. Két hét telt el azóta. Miként tesz­nek eleget az aktívaülésen kitűzött feladatoknak? — kérdeztük meg Stefan S Janislav elvtárstól, a Me­gyei Község- és Lakásgazdálkodási Vállalat igazgatójától. — Első intézkedésünk az volt, hogy a municípiumi pártbizottság irányításával egy munkatelepi pa­rancsnokságot létesítettünk, mely rendszeresen irányítja és ellenőrzi a munkálatokat, ugyanakkor a hely­zet megkövetelte, operatív intézkedé­seket hoz. Később a megyei párt­­bizottság segítségével fölvettük a kapcsolatot a technológiai berende­zéseket gyártó vállalatokkal és fel­kértük őket, hogy mielőbb szállít­sák le a megrendelt felszereléseket, íme a pillanatnyi helyzet: Ígéretet kaptunk, hogy a transzformátor-ál­lomáshoz szükséges 17 villamos cel­lát november 13-ig megkapjuk. A kolozsvári Electromontaj pedig vál­lalta, hogy a berendezések megérke­zésétől számított 30 napon belül , vagyis gyakorlatilag december kö­zepe táján üzembe helyezi az új transzformátorállomást. Megértésre találtunk a bukaresti ICMA-nál is: kérésünkre válaszolva postáztak 4 db 5 000 literes tartályt a szükséges nyolcból, s ezek közül kettő már meg is érkezett a munkatelepre. Minden remény megvan arra, hogy a többieket is leszállítják a meg­ígért határidőkre. Kezdetben úgy látszott, hogy kép­telenek leszünk megoldani a szelep­hiány okozta problémát. Ma azon­ban örömmel közölhetem, hogy ha­tározott közbelépéseinkre megér­kezett a 30 db nagyméretű 300 és 500 milliméteres csap. Tekintettel arra, hogy a 700 milliméteres szele­peket sehogysem tudtuk beszerezni, más megoldáshoz folyamodtunk: az eredeti elképzeléstől eltérően sík-csapokat szerelünk fel. Nemrég te­lefonértesítést kaptunk Craiováról, hogy a Vízművekhez szükséges au­tomatikus transzformátort vagonra rakták. íme hogyan lehet és kell is mun­kálkodni azért, hogy a beruházáso­kat határidőre elkészítsék s az új objektumokat üzembe helyezzék. Megtudtuk, hogy van mód az új munkaprogram tiszteletben tartásá­ra, s így Marosvásárhely új Vízmű­vében december 15 körül megkezd­hetik a technológiai próbákat. Úgy­szintén a következő napokban ke­rül sor a hőközpont üzembe helyezé­sére is, ami nyilván megkönnyíti majd a szerelők és a belső befeje­zési munkálatokat végző dolgozók feladatát. Véleményünk szerint azonban a munkatelepen még nem állt be a kívánt változás, a lemaradást eddig még nem sikerült behozni. Igaz, hogy az aktívaülés után több embert vezényeltek a munkatelepre s most elég jó ütemben halad a munka. Ám ezt az ütemet továbbra is fenn kell tartani és talán még fokozni is ahhoz, hogy határidőre elkészül­jenek az építkezéssel. Ugyanis, ha az épületeket nem fedik be kellő időben, akkor az hátráltatni fogja a szerelési munkálatok ütemét és rontani a minőségét. Meggyőződésem — mondotta be­fejezésül a vállalat igazgatója —, hogy a beruházási munkálatoknál közreműködő összes tényezők moz­gósításával, a kapcsolatok további tökéletesítésével a kitűzött határ­időben megkezdhetjük a technológiai próbákat, s ezáltal Marosvásárhely municípium lakosságának vízellátása még ez évben lényegesen megjavul. M. BARDALANy Épül az ország első burgonyapehely­­gyára Javában épül az első burgo­­nyapehelygyár Fogarason. A nyersanyagot a 70 kilométeres körzetben elterülő szocialista mezőgazdasági egységek fogják szolgáltatni. A gyárat a jövő év elején ad­ják át rendeltetésének évi 3 500 tonna kapacitással. A tervek szerint a műszaki felszerelés több mint kétharma­dát hazai gyárak szállítják. Vil­in m­alefáriái egyesültetek. AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Egyre sürgetőbb feladatok a mezőgazdaságban A kukorica betakarítása és a mélyszántás Szerte a határban jócskán látni még kukoricaszárat a lábán, vagy csomókba rakva. A csomók alól pedig sok helyen kandikálnak ki aranysárga csövek. A veszély tehát kettős: az eső (amely sajnos meg­érkezett) alaposan megnehezítheti a szállítást, megvámolhatja a termést s ezeken a területeken nem lehet el­végezni a mélyszántást, ami pedig nagy jelentőségű a jövő évi termés szempontjából. Igyekezni kell te­hát mindkét munkával, mert az mégsem engedhető meg, hogy ilyen ősz után, mint az idei, még novem­ber közepe felé is csak panaszkod­junk, okokat keressünk a lemaradás igazolására. Az eddigi időjárás meg­felelt az őszi munkák elvégzésére, s ahol nem használták ki alaposan, maguk látják kárát. — Nagy veszély nem fenyeget — mondja Áron Valér, a csekelaki ter­melőszövetkezet elnöke —. A kuko­rica teljes egészében tető alatt. Az elnök mégsem elégedett. — Nem, mert a termés alaposan becsapott, mintegy ezer kilóval lett kevesebb a tervezettnél.. Ezért is igyekeztünk a betakarítással, hogy semmi se vesszen kárba belőle. A töréssel már november 3-án végez­tünk. Közben az összes fogatokat, szállítóeszközöket ide mozgósítot­tuk, vasárnap pedig egy nagy akciót szerveztünk s a mezőről behordott összes kukoricát tető alá raktuk. A gépjárművek nem a gazdaság központjában, hanem a ludasi ter­ményátvevő központban ürítették le terhüket. Az inga munkadíjaként járó 68 tonna kukoricát még a múlt hónapban átadták. — Még egy-két fuvar, s teljesí­tettük az állammal szembeni köte­lezettségünket — teszi hozzá az el­nök .• Akkor aztán több szállító­­eszköz jut a kövéhordáshoz is. A 270 hektárból még mintegy 110 hektáron van kint a kukoricaszár, nagy része a lábán. Amit eddig le­vágtak, azt a kukoricával párhuza­mosan szállították. A kukoricával megrakott szekerek, teherkocsik tetejére sokszor került szár is. Két két dolgot oldottak meg egyszerre. De szükség is van a terület gyors felszabadítására, hogy utat nyissa­nak a traktoroknak. Eddig 160 hek­táron forgatták meg a földet, de még 250 hektár hátra van, ami a jelenlegi ütemmel számítva 20 na­pi munka. A vidrátszegi szövetkezetközi hiz­laldának már nem áll ilyen jól a ,,szénája“, illetve a kukoricája. — Sajnos nem —■ ismeri el Ka­­kassy Zoltán növénytermesztő mér­nök. — A 423 hektárból 350-en szedtük le. Nagyobb baj talán az, hogy en­nek is jelentős része kint van a mezőn, mindössze 150 hektárnyi te­rületről hordták be a termést. A lemaradást szállítóeszköz-hiánnyal magyarázzák. Előfordul azonban, hogy a meglévőket sem használják jól ki. El kell ismerni, nincs könnyű dolguk a szövetkezetközi hizlalda vezetőinek. Takarmánytermesztő te­rületeik 14 falu határában terül­nek el, öt termelőszövetkezet tag­ságával kötöttek megegyezést a ku­korica megművelésére a globális akkord alapján. De emellett még gépi segítséget is kaptak a kuko­rica betakarításához. Ottjártunkkor is egy Gloria dolgozott a szentmar­­gittai határban. Mindenképp előbb kellene tehát álljanak. De legalább most igyekezni kell, minél gyorsab­ban biztonságba helyezni az egész termést. A megoldás az már a vál­lalat vezetőinek gondja. A megyei szervek is segíthetnek több kocsi ideirányításával. De talán nagyobb segítséget kellene kérni a társult termelőszövetkezetek vezető taná­csaitól is, eloszlatni végleg azt a hibás felfogást, hogy: „mi­ odaad­tuk a földet, a többi a társulás dol­ga“. A munka meggyorsításának módszere lehet különböző, a lényeg azonban egy: a legrövidebb időn belül végezni a kukoricatöréssel, szállítással, felszabadítani a terüle­teket a traktorok számára. A társulásnak az előző években nagy nehézségeket okozott a mély­szántás elvégzése. Most azonban saját mezőgépészeti részleggel ren­delkezik. Ennek ellenére a terve­zett 655 hektárból még mindössze 125 hektáron végeztek mélyszán­tást. Ottjártunkkor is csak hét traktor forgatta a talajt, három javítás miatt állott, a többi pedig más munkával volt elfoglalva. Mind a részleg, mind a vállalat vezetői­nek tehát nagyobb gondot kell for­­dítaniuk e kérdésre is, hogy egyet­len hektárnyi föld se maradjon fel­szánta­tlanul. (Három­széki) segesvári fajansz- és üvegipari komplexum csarnoka a TürtFelkészü­ltek e­l betefeltetésre? Már több mint két hete az istállókba kerültek az állatok, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy kezdetét vette a beteleltetés. De vajon kellőképpen felkészültek erre minden állattenyésztő mező­­gazdasági egységben? Van-e elegendő férőhelyük, takarmányuk, biztosították-e a tervekben szereplő állományt? Íme néhány kér­dés, amelyeknek megoldása döntő módon befolyásolhatja az állat­­tenyésztés hatékonyságát, azt, hogy a jövő évben sikerül-e újabb lépéseket tenniük a korszerűsítés, a fellendülés útján. Ankétünk során éppen ezekre a kérdésekre kerestünk választ néhány terme­lőszövetkezetben és állattenyésztési társulásban. Félmegoldás - nem megoldás A héderfájai termelőszövetkezet szarvasmarha-állománya is jó ide­je már a jásziak mellé került. Mol­dovan Nicolae elnök véleménye szerint megfelelően készültek fel a beteleltetésre. Az 522 szarvasmarha számára, amivel jelenleg rendel­keznek, biztosították a férőhelye­ket, tárolták a szükséges takarmá­nyok jelentős részét.­­ A szénafélékből 600 tonnát, si­lóból 450 tonnát, takarmányrépából 140 tonnát tároltunk — mondotta az elnök. — A hiányzó 100 tonna szénát ter­més takarmányokkal, fő­leg kukoricaszárral pótoljuk. A lé­dús takarmányokkal sem lesz gon­dunk, mert a 400 tonna répaszelet és 50 tonna répafej pótolja a hiá­nyokat. — A szálláshelyek? — Jórészt kijavítottuk. Éppen most hozzuk ki az üveget, hogy pótoljuk a hiányzó ablakszemeket. A vízellátást nem sikerült korsze­rűsíteni, de azért az állatoknak té­len nem kell kijárniuk, mert az istállókba bevisszük a vizet és úgy itatunk. Kevés a pénzünk, nem futott a vízvezeték-szerelésre. Héderfáján tehát látszólag min­den a legnagyobb rendben a bete­leltetés körül. A helyszínen látot­tak azonban arról győzi­k meg, hogy csak fél munkát végeztek. A héderfájai két istállóban például több tucat ablakszem hiányzott, a­­mit nylonzsákokkal pótoltak. Az ajtókat nem javították ki, arra hi­vatkozva, hogy a szakembereknek nincs idejük. Ehhez azonban igazán nincs szükség szakemberre, a hi­ányzó néhány szál deszkát, lécet még a nappali őr is felszegezhet­né, dehát ezzel meg kellene bízni. A létszámterv teljesítése körül A sertés és szarvasmarhatenyész­­tő társulások összevonásából meg­alakult vámosgálfalvi szövetkezet­közi állattenyésztési vállalat igaz­gatója, Stoica Dionisie állatorvos nem a legderűlátóbb, ami a bete­­leltetést il­eti. — A szarvasmarha-tenyésztő far­mokon úgy vélem, megfelelően fel­készültünk, de sok fejtörést okoz a sertések szálláshelyének biztosí­tása — mondotta az igazgató. — A szarvasmarhák számára biztosí­tottuk a férőhelyeket, a sertések e­­setében viszont még mindig ideig­lenes megoldásokra kényszerülünk . Hogy tiszta képet kapjunk , sincs minden rendben. A 310-re tervezett tehén- és úszóállomány meglesz, de a 600-as összállomány aligha. Vásárolniuk kellene 27 vemhes üszőt, de a vezetőség húzó­dozik attól, hogy újabb hiteleket vegyenek fel. Ezenkívül határozott intézkedéseket kellene foganatosí­taniuk a tejtermelési előirányzat teljesítése érdekében, hogy ők is élvezhessék a párt- és kormányha­tározatok biztosította előnyöket, helyzetről, vegyük sorjában a kér­déseket. Kérjük, igazgató elvtárs, néhány szóban vázolja a szarvas­marhák jó beteleltetésére tett elő­készületeiket.­­ Mint már említettem, a férő­helyekkel nincsenek nehézségeink. A több mint 1 260 szarvasmarhát jó körülmények közt szállásoltuk el. Egy istállót mondhatni teljes e­­gészében átépítettünk, korszerűsí­tettünk. Három istállóban betonoz­tunk, kicseréltük a hidrásoka­t. Az ajtók, ablakok javításával, üvege­zésével a napokban végzünk. Az istállók körül, mintegy 700 méter hosszúságban kövezett takarmányo­zó utakat készítettünk, így most már a nagy sár nem okoz nehéz­séget. — A takarmányozással lesz-e gond? — Hát 100 százalékot éppen nem sikerült elérnünk egyik takarmány­félénél sem, de a helyi erőforrások jó kihasználásával pótolni tudjuk a hiányokat. Nagy előny számunk­ra, hogy a szénafélék kifogástalan minőségűek, s mintegy 220 tonná­nyit fedél alatt tároltunk. Rövide­sen üzembe helyezzük a szecskázó gépeket, és akkor a kukoricaszárat is feletethetjük. Még annyit szeret­nék megjegyezni, hogy a meglévő takarmányokkal a tejtermelési ter­vünket teljesíteni tudjuk, s így több mint 240 000 lej többletjöve­delemre tehetünk szert. — Milyen nehézségek adódtak a sertések elszállásolása körül? — Egyetlen nagy bajunk, hogy nincs elég férőhelyünk. A már 3 éve készülő fiaztatót még mindig nem tették használhatóvá a Szövet­kezetközi Építkezési­ és Szerelési Szolgáltatási Vállalat dolgozói. Pe­dig most már igazán csak a befe­jező munkálatokról van szó, ame­lyekkel 3-4 nap alatt egy kisebb csoport is végezhetne. Hetek óta kérjük őket, de nap mint nap csak ígéretet kapunk, s így 40 koca, meg 300 malac ideiglenesen összetákolt, náddal fedett ólban van most is. A létszámtervünket teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk, s így a többi alak­ban is nagy a zsúfoltság. Feltétle­n bánd! állattenyésztési farm célkitűzései már egymagukban megkövetelik a korszerű módsze­rek bevezetését. Évente 400 vemhes üszőt állítanak elő és értékesítenek. Nos, e követelményeknek megfele­lően kellett átalakítani az istálló­kat, megoldani a takarmányozást. Ez utóbbi a korszerű takarmány­konyha beindulásával már nem o­­koz problémát, s a férőhelyek biz­tosítása érdekében is sokat tettek az idén. S tegyük hozzá mindjárt, jó gazda módjára. A helyi erők felhasználásával oldották meg az istállók átalakítását. Amint Faze­kas Árpád mérnök, a farm veze­tője is elmondotta, mintegy 170 ezer lejt költöttek korszerűsítésre. . . A legnagyobb problémát a férőhely jelentette. Főleg a 6—12 hónapos növendékek elszállásolá­sával voltunk gondban. Éppen e­­zért egy 120 férőhelyes tehénistál­lót átalakítottunk, 14 rekeszt ké­szítettünk, így az istálló befogadó­­képességét több mint kétszeresére emeltük. A szálteleki két istállót belül levakoltuk, a hidrásokat ki­cseréltük, s mivel a szálláshely tá­volabb esik a falutól, a gondozók számára is egy szobát építettünk. A negyedik istállót, ezelőtt jó pár évvel, alacsonyra építették, kicsi ablakokkal. Ezt az épületet 80 cen­timéterrel megemeltük, új ablako­kat vágtunk rá, s az itatást is meg­oldottuk, így tehát mind a 960 ál­lat számára biztosított a jó, kor­szerű férőhely. Érdemes még egy dologra felfi­gyelni Bándon (s máshol is). A mérnök csak úgy mellékesen emlí­tette, pedig ez is a korszerűsödés jele. A gondozóknak munkaruhát és csizmát vásároltak. Ottjártunkig 36 gondozó kapott köpenyt vagy kezeslábast s 18 csizmát (a többi­nek a megvásárlása akkor volt fo­lyamatban). És még egy fontos do­log: Bándon nemcsak szám sze­rint, hanem minőségi munkájuk u­­tán is nyilvántartják a gondozókat. Egyre jobban szakma rangjára e­­melik tehát ezt a munkát. SZABÓ DÉNES NAGY FERENC Ismét az építők­ nél szükségünk van tehát erre a fiaztatóra. Ennyit az előkészületekről és a nehézségekről. Hozzáfűznivalónk csak annyi lenne, hogy mind a Megyei Mezőgazdasági Vezérigaz- A követelményeknek megfelelően Új módszerrel Az energetikusokat régóta fog­lalkoztatja a középfeszültségű vil­lamos vezetékek elágazásain bekö­vetkezett rongálódások felfedezé­se. Dr. Marius Hanganut mérnök, egyetemi tanár, a kolozsvári elek­trotechnikai fakultás dékánja Ion Tomescu bukaresti mérnökkel e­­gyüttműködve leleményes módon megoldotta ezt a problémát. A két szakember olyan elektronikus ké­szüléket szerkesztett, amely auto­matikusan jelzi nemcsak a rongá­lódást, hanem a helyet is ahol a kábel elszakadt. A javítógépkocsik ily módon rendkívül gyorsan meg­jelenhetnek a helyszínen. A villa­mos légi vezetékek rongálódásának elektronikus jelzését eredményesen kipróbálták a tordai iparövezetet árammal ellátó elektroenergetikai csomópontnál és szabadalmaztatták ezt a módszert. A kolozsvári Poli­technika tanműhelye megkezdi­ a készülék sorozatgyártását. Agerpres) Fokozzák az öntött alkatrészek gyártását Románia több mint egymillió tonna öntött alkatrészt gyárt é­­vente, de ez még távolról sem fedezi az állandóan fejlődő gép­ipar szükségleteit. A párt főtit­kára utasítást adott a meleg­megmunkáló szektorok kapacitá­sának növelésére, s így az ön­tött alkatrészek termelése 1980- ra el fogja érni a kétmillió ton­nát, 1990-re pedig az ötmillió tonnát. E cél elérése végett az öntödék berendezését felújítják, automatizálják a munkát, szá­mos új gyártási eljárást vezet­nek be, csökkentik a drága fé­mek fogyasztását (ez az idén már 4 százalékkal csökkent a múlt évi fogyasztáshoz viszo­nyítva), új acélfajtákat állítanak elő. Cimpinan, Brassóban, Szeben­­ben és más központokban nagy öntödék épülnek s ezek a gép­gyártás különböző ágazatait (kő­olajipari gépek, traktorgyártás, tehergépkocsi-gyártás) látják el. Marosvásárhelyen A bútorgyártók országos tanácskozása Tegnap a Szakszervezetek Műve­lődési Házában megkezdődött a bútorgyártó vállalatok kétnapos or­szágos értekezlete, melynek ven­déglátója az iparág egyik leg­mbb, a termelés volumenét tekintve leg­nagyobb egysége, a marosvásárhe­lyi Augusztus 23 Fafeldolgozó Vál­lalat. A tanácskozást, melynek hangsú­lyozott munkajellege már a teg­nap délelőtti ülésen is kidomboro­dott, az iparág fővállalata és szak­­szervezete, valamint az Áruminő­ségellenőrző Főfelügyelőség és a marosvásárhelyi Augusztus 23 Fa­­feldolgozó Vállalat szervezte. Mun­kálatain részt vesznek a szakmi­nisztérium és a fővállalat képvise­lői, a bútorgyártó vállalatok igaz­gatói és minőségellenőrző osztály­vezetői, a faipari termékeket ér­tékesítő kül- és belkereskedelmi vállalat felelős beosztású szakem­berei, az Áruminőségellenőrző Fő­felügyelőség megyei kirendeltsé­geinek egyes vezetői, az iparág kü­lönböző szakemberei és meghívot­tak. A tanácskozás célja olyan szé­les körű és hatékony eszmecserét kibontakoztatni, mely gyakorla­tilag elősegíti az iparág termékei minőségének további javítását, az 1973-as termelési és exportfelada­tok megvalósítását, valamint a jö­vő évi termelési feladatok teljesí­tése és túlszárnyalása igényelte és már kidolgozott műszaki-szervezési és gazdasági-pénzügyi intézkedések kiegészítését. A délelőtti munkálatok kereté­ben három tájékoztató jelentést terjesztettek elő, melyeknek elő­adói (a fővállalat, a faipari termé­keket exportáló kereskedelmi vál­lalat és a marosvásárhelyi Augusz­tus 23 Bútorgyár képviseletében) mélyrehatóan és nagy igényesség­gel elemezték az elmúlt kilenc hó­nap eredményeit, fogyatékosságait, de különösképpen azt, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítani­­uk mind a termelővállalatoknak, mind az illetékes felettes szervek­nek annak érdekében, hogy a jel­zett minőségi elégtelenségek felszá­molását, a termelési folyamat tö­kéletesítését és az exportfeladatok teljesítését fékező tényezőket ki­küszöböljék. Az a tény, hogy Románia a bú­tortermelés mennyiségét illetően világviszonylatban a 12-ik, mint exportőr pedig a 6-ik helyet fog­lalja el, mintegy 35 országba szál­lítva bútort, bútorgyártó vállala­tainkat fokozott feladatok megol­dására ösztönzi. Annál is inkább, mivel a jövő évi termelési felada­taik mintegy 16 százalékkal halad­ják meg a folyó év előrelátható megvalósításainak szintjét A jövő évi termelésre ezért minden vo­natkozásban és alaposan, fel kell készülni. Amint azt hangsúlyozták, az ipar­ág keretében határozottabb intéz­kedéseket kell foganatosítani a váltástényező javítása, a gépi be­rendezések kapacitásának jobb ki­használása, a tervezett műszaki és gazdasági paraméterek elérése, va­lamint az ütemes termelés, a mun­katermelékenység emelése és az új termékek gyártásba vételének meg­gyorsítása érdekében, ugyanis e­­gyes vállalatok nem tettek­­­kellő mértékben eleget ilyen jellegű kö­telezettségeiknek, és rossz irányban befolyásolták az iparág eredmé­nyeit. A tájékoztató jelentések homlok­terében a termékek minőségének megjavítása és diverszifikálása, a korszerű és gazdaságos termelési eljárások, valamint a szako­sítás és együttműködés ki­­terjesztése, illetve a gazdasági hatékonyság fokozása állott. Rész­letesen, a kritika és önkritika szel­lemében, nagy igényességgel ele­mezték az elért eredményeket, de mindenekelőtt azt, hogy milyen té­nyezők (eredeti technológiától való eltérés, esetenként a rossz minősé­gű szerszámok és nyersanyag, i­­génytelen csomagolás, vasalási hi­bák, hibás és nedves furnér, az, hogy nem tartják tiszteletben a szállítási határidőt stb.) idézték elő a minőségileg kifogásolható termé­kek gyártását, azt, hogy jegyes vál­lalatok tevékenységének a gazdasági hatékonysága miért nem kielégítő, és hogy miért nem tud eleget ten­ni termelési és export kötelezett­ségeinek. Különös hangsúlyt he­lyeztek az exporttevékenység gaz­dasági hatékonyságának fokozásá­ra. Ennek érdekében felhívták az illetékes vállalatok figyelmét a szállítási határidők tiszteletben tar­tásának fontosságára, a szállító­­eszközök jobb kihasználásának és a szállítási költségek csökkentésé­nek a szükségességére, a termé­kekkel szemben támasztott műsza­ki követelmények tiszteletben tar­tására, a csomagolás minőségének, valamint a termékek esztétikai ki­vitelezésének további javítására. A tanácskozás munkálatainak el­ső napja hasznosnak bizonyult, le­hetővé tette egy széles körű szak­mai vita kibontakozását, olyan ter­melési eljárások megismertetését, melyeknek elterjesztése és általá­nosítása hozzájárul a bútorgyár a vállalatok termékei minőségéne­k megjavításához, a gazdasági ha­tékonyság fokozásához. A tanácskozás munkálatai a tá­jékoztató jelentések előterjesztése után az Augusztus 23 Bútorgyár­ban, majd plenáris ülés keretében folytatódtak, melynek végén több, a­ tanácskozás témakörével kapcso­latban álló dokumentumfilmet te­kinthettek meg a részvevők. A ta­nácskozás a mai nap folyamán folytatja­ munkálatait. BŐVÍTETT MUNKAÜLÉST TARTOTT A KISIPARI SZÖVETKEZETEK MAROS MEGYEI SZÖVETSÉGE A megyei pártbizottság kezdemé­nyezésére a Kisipari Szövetkezetek Maros Megyei Szövetsége a tegnap bővített munkaülést tartott. Az ülé­sen részt vettek a megyei szövetség vezetőségének tagjai, kisipari szö­vetkezetek vezetői, élmunkásai, ki­váló szakemberei, a municípiumok, városi pártbizottságok titkárai, ál­lami szervek, intézmények, vállala­tok, tömegszervezetek képviselői, számos meghívott. Az ülésen alaposan elemezték a megyénkben kisipari szövetkezetek tevékenységét, az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítéséért kifej­tett munkáját. A továbbiakban Benkő János elv­társ, a megyei pártbizottság titkára ismertette a megyei pártbizottság bárójának következtetéseit, intézke­déseit, amelyeket a megyei mun­kásellenőrző tanács által a kisipari szövetkezeteknél végzett ellenőrzések nyomán fogadott el. Ezt követően többen felszólaltak. Valamennyien azonosították magu­kat a megyei pártbizottság bárójá­nak megállapításaival, s hangsúlyoz­ták, hogy az értékes segítséget je­lent a kisipari szövetkezetek tevé­kenységének javításában, a lakosság­nak végzendő szolgáltatások kiter­jesztésében, jobb, hatékonyabb meg­szervezésében. Végül Király Károly, a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének elnöke, a szövetkezetek vezetői és a tagok nevében megköszönte a me­gyei pártbizottság bürójától kapott értékes segítséget, ami hozzájárul munkájuk hatékonyabb, jobb meg­szervezéséhez, majd beszélt azokról a feladatokról, amelyek a szövetke­zetek vezetőire, tagjaira hárulnak a pártbizottság bárójának következte­téseiből. A bővített munkaülésen szervezé­si intézkedéseket is elfogadtak. gatóság, mind pedig az MTSZ-ek Megyei Szövetségének határozottan közbe kellene lépnie, hogy az épí­tővállalat mielőbb eleget tegyen — legalább a harmadik átadási idő lejárta után — kötelezettségének.

Next