Vörös Zászló, 1974. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam 1 (0861) szám 1974. január, csütörtök Ara: 30 báni Nicolae Ceausescu elvtárs újévi rádió-televíziós beszéde Kedves elvtársak és barátaink! A szocialista Románia állampolgárai! Néhány perc múlva befejeződik az 1973-as év. Az új esztendőbe lépve jogos hazafias büszkeséggel tekintünk vissza a párt és az állam bel- és külpolitikájában, a X. kongreszszuson és az Országos Konferencián kidolgozott nagyszerű program megvalósításában elért kiemelkedő eredményekre, és szilárd elhatározásunk, hogy valóra váltjuk hazánk földjén a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének célkitűzéseit, példásan teljesítjük az 1974. évi állami terv feladatait. Az 1973-as évben új és jelentős sikereket értünk el az ipar, a mezőgazdaság, a többi gazdasági ág fejlesztésében és korszerűsítésében, a nemzeti vagyon gyarapításában, a szocializmus műszaki-anyagi alapjának tökéletesítésében. Úgyszintén számottevő eredményeink vannak az oktatás, a tudomány, a művészet és a kultúra felvirágoztatásában, a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonalának emelésében — a mi pártunk, az egész szocialista építésalapvető célkitűzése. Mindez ismételten bizonyítja pártunk marxista-leninista politikájának helyességét, a politikai vezető erőként minden munkaterületen betöltött szerepének növekedését, munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók, az új történelmet, boldog jövőjét szabadon és tudatosan építő egész népünk alkotó erejét. Az idén elért nagyszerű eredményekért, a szocializmus és a kommunizmus romániai megteremtésének szentelt odaadó munkáért a pártés az államvezetőség a legmelegebben gratulál minden dolgozónak, nemzetiségre való tekintet nélkül! Egész népünk azzal az elhatározással lép az új esztendőbe, hogy mindent megtesz a Központi Bizottság legutóbbi plénumán kijelölt feladatok teljesítéséért, hogy a gazdasági-társadalmi élet valamennyi területén újabb számottevő eredményekkel köszönthesse a fasiszta iga alóli felszabadulás 30. évfordulóját és a párt XI. kongresszusát. A jövő évi terv felelősségteljes előirányzatainak megvalósítása megköveteli a társadalom összes erőinek egy irányban történő egyesítését és megszervezését, a gazdasági tevékenység folytonos javítását, az ország összes anyagi és emberi erőinek magas fokú, maximális hatékonyságú kiaknázását, a szocialista rend és fegyelem erősítését, a dolgozó tömegek kezdeményezőkészségének fejlesztését és mind aktívabb részvételét az egész társadalom vezetésében. Az utóbbi három év eredményei, a nemzetgazdaság fejlesztésében elért jelentős többletek bizonyítják az ötéves terv előirányzatainak realizmusát, azt, hogy minden feltétel adva van az ötéves terv határidő előtti teljesítésére, nagy lépést téve ezáltal a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének útján, a haladás és a civilizáció újabb fokaira emelve Romániát. Kedves elvtársak! A nemzetközi élet alakulása az eltelt évben erőteljesen bizonyította a X. kongresszus irányvonalainak helyességét a mai világ alapvető folyamataival kapcsolatosan, pártunk és államunk külpolitikájának helyességét, amelynek célja szakadatlanul fejleszteni az együttműködést és a barátságot a szocialista országokkal, az önálló fejlődés útjára lépett államokkal, a világ összes országaival, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül. Az elmúlt év nemzetközi életének krónikája egész sor jelentős sikert könyvelt el a haladás, a demokrácia és a béke erőinek harcában; véget vetettek a vietnami háborúnak, megkezdődött — jó eredményekkel — az európai országok biztonsági és együttműködési konferenciája, számos lépés történt a nemzetközi enyhülés, az államok közötti kapcsolatok nlrmalizálása, a nemzetek közötti együttműködés és megértés útján. Egyes események viszont, és különösképpen a közel-keleti hadműveletek kiújulása, bebizonyította, hogy a világon még , csak feszültségi gócok, reakciós erők, amelyek továbbra is ellenszegülnek a jelenkori fejlődés haladó folyamatainak, olyan tén amelyek veszélyeztetik az általános biztonságot és békét. Elmondhatjuk, hogy az emberiségnek az enyhülés útján való haladása még csak a kezdeti szakaszban van. Ezért szükséges, hogy a népek továbbra is határozottan cselekedjenek az erőszak és a diktátum imperialista politikájának, a kolonializmusnak és a neoko-lonializmusnak a felszámolásáért, minden nép ama jogának tiszteletben tartásáért, hogy önállóan dönthessen sorsáról. Románia átfogó és intenzív nemzetközi tevékenységgel bővítette kapcsolatait a többi népekkel, következetesen küzdött azért, hogy a nemzetközi porondon érvényesüljenek a teljes jogegyenlőségnek, az összes nemzetek függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának új, demokratikus elvei, hogy olyan légkör jöjjön létre, amelyben nagyságuktól függetlenül az összes országok aktívan részt vehetnek az emberiség jogas kérdéseinek a megoldásában, hogy erősödjön az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepe a nemzetközi jogelvek védelmében, a nemzetek közötti békés együttműködés fejlesztésében. Az Európa és más kontinensek egész sor országában tett idei látogatásaim, a különböző társadalmi rendszerű országok igen sok vezetőjével folytatott megbeszélések, a létrejött ünnepélyes nyilatkozatok és megállapodások megalapozták népünk és az illető nőnek széles körű és sokoldalú együttműködését, s egyben közvetlenül hozzájárultak az államközi kapcsolatok új elveinek érvényesüléséhez, az enyhülés, a népek közötti egyetértés és együttműködés ügyéhez. Mindez tovább növelte Románia nemzetközi tekintélyét, gyarapította barátainak számát szerte a világon. 1974 kerüljön be olyan esztendőként a történelembe, amelynek során a népek, a haladó erők újabb nagy eredményekkel küzdenek az államközi együttműködés fejlődéséért, társadalmi rendszerre való tekintet nélkül, az új, demokratikus nemzetközi kapcsolatok érvényesüléséért, az enyhülés és a béke folyamatának fejlődéséért, az össz-európai értekezlet sikeres befejezéséért, a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtéséért, a gyarmati uralom és az elnyomás minden formájának felszámolásáért, az összes népeknek azért a jogáért, hogy urai legyenek kincseik és sorsuk felett, szabad és virágzó életet teremtsenek maguknak. Legyen az 1974-es esztendő a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők közötti együttműködés és szolidaritás erősítésének éve a jelenkori társadalom haladó fejlődésének, a jobb és igazságosabb világ megteremtésének érdekében. Ebben az ünnepélyes pillanatban kifejezem meggyőződésemet, hogy hazánk dolgozói — munkák, parasztok, értelmiségiek, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — erőt nem kímélve fognak dolgozni az egész szocialista nemzetünk alapvető érdekeit és törekvéseit híven kifejező párt- és állampolitika valóra váltásáért. A párt Központi Bizottsága, az Államtanács, a kormány és a magam nevében a legmelegebben sikert kívánok a szocialista Románia összes állampolgárainak a jólét és a boldogság eszményeinek a megvalósításában, sok elégtételt a munkában és a mindennapi életben, összes vágyaik teljesülését, jó egészséget és sok boldogságot! Boldog újévet, kedves honfitársaim! A karbidgyártók méltóak hírnevükhöz Hogy mit jelentett az 1973-as esztendő a tirnaveni karbidgyártók számára, világosan kitűnik Didier Iosif, a részleg pártbizottsága titkárának szavaiból: „ Az első félév nagyon nehéz volt számunkra, 3 000 tonna tervadóssággal zártuk, s az önköltséget is 12 millióval túlléptük. A pártbizottság, a pártszervezetek azonban nem békélhettek meg ezzel a helyzettel. Már a második évnegyed elején határozott intézkedéseket foganatosítottunk. A részlegnek egy olyan munkatervet készítettünk, amely megszabta az intézkedések sorrendjét, a következőképpen: a nyersanyagelőkészítés paramétereinek javítása; a karbidkemencék szükségleteinek megfelelő minőségű mész előállítása érdekében a mészégető kemencék optimális működési paramétereinek megállapítása; a 4-es, 6-os karbidkemencék nyersanyag-adagoló kapacitásának növelése; a leállási idők csökkentése érdekében a javítások, ellenőrzések igényes elvégzése. Mindennek a megvalósítása megkövetelte az egész kollektíva mozgósítását. A karbidrészlegen az 1500 dolgozóból közel 600 párttag. A műhely-pártszervezetek felelősségérzettel végezték munkájukat és a gazdasági hatékonyság növelése érdekében rendszeresen elemezték a gazdasági kérdéseket. Termelési tervfeladat, minőség, önköltség, íme ezek a mutatók, amelyeknek teljesítéséért veti latba hozzáértését, tehetségét az egész munkaközösség. Ott jártunkkor is lázas munka folyt a karbidrészlegen, látszik, az emberek is többet, mind többet akarnak tenni. És elmondhatjuk, hogy ezzel az akarattal győzték le a nehézségeket, és most már büszkén veszik számba eredményeiket. Az év elején arra vállalkoztak, hogy terven felül 1000 tonna karbidot állítanak elő, az első fél év végén viszont 3000 tonna volt a tartozásuk. Ezt a lemaradást behozták és terven felül több száz tonna karbidot állítottak elő. A legyőzött nehézségek példázzák, mire képes egy munkaközösség, ha minden kommunista a legnagyobb felelősségérzettel viszonyul feladataihoz. Példaképpen felelevenítünk egy olyan akciót, amely jelentős sikerekhez vezetett. A 4-es kemence jó minőségű javítása, a leállási idő csökkentése jelentős erőfeszítést követel valamennyi munkacsoporttól, a lakatosoktól, villanyszerelőktől, hegesztőktől, a technikusoktól és mérnököktől. És feladatuknak sikerrel tettek eleget. De erről beszéljenek ők maguk. Suciu Emil mester, a 4-es, 6- os kemencék kommunista dolgozói pártszervezetének titkára. A javítási időt annyival csökkentettük, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy 900 tonna karbidot állíthassunk elő. A Marian Augustin, Farkas Károly, Endorfer Ioán, Réthi Ernő, Porkoláb János mesterek által vezetett csoportok nehéz körülmények között dolgoztak, de sikeresen tettek eleget feladatuknak, jó minőségű javítást végeztek. Pop Ioan, Béni József, Dolgos János, Kerekes Géza, Coroi Nicolae, Olteanu Ioan, Mit Eugen lakatosok, valamint Sas Augustin, Groza Nicolae, Muntean Zevedei vegyészoperatőrök mindig helytálltak, mikor a legfontosabb munkálatok kivitelezéséről volt szó. Jó munkájukért említést érdemelnek Grosjoan, Udvar Sándor,és Auner Samuila csoportvezetők. Sok nevet megemlítettünk, s még folytathatnánk a felsorolást, mert hiszen csupán a mechanikai műhelyből 19 csoport vett részt a munkálatokban. A transzformátor, a rövid villamos vezeték kicserélése, a kemence egész belső mechanikai berendezésének helyettesítése, a gázaré elvonási technológiájának tökéletesítése voltak azok a fontosabb munkálatok, amelyeknek kivitelezésével elérték a már említett sikereket. A kedvezőtlen időjárás, az összetorlódott tennivalók, a helyszűke nem hatottak kedvezően a munkálatokra, mert hiszen minden perc drága volt, de így még szembetűnőbb az emberek szorgalma, hozzáértése, bátorsága, nagy-nagy akarata, példaadó munkája. S most Socaciu Eugen, Drug Iuliu, Chirila Mihai, Marian Petru, Mailat Carol vegyészoperatőrök, akik a kemencék működése felett őrködnek, a maximumot hozzák ki azokból nap mint nap. Ugyancsak itt tevékenykednek Horváth László csoportvezető vezetésével Dascal Ioan, Coron Aurel fiatalok, akik becsületbeli kötelezettségüknek tartják példásan kiszolgálni a 6-os kemencét, amelyet „Az ifjak kemencéjének“ neveztek el, az itt szolgálatot teljesítő nagy számú KISZ-tagról, akik ebben az évnegyedben minden tervmutatójukat teljesítették. Az 1974-es tervekről szólva mindannyian azt a gondolatot fejtették ki, hogy szeretnének minél nagyobb mértékben hozzájárulni eddigi sikereik gyarapításához. Endörfer Joan: A továbbiakban is arra törekszünk, hogy minél több villamos energiát takarítsunk meg. Emil Suciu: Alapvető célkitűzésünk, csökkenteni a termelési költségeket, messzemenően tiszteletben tartani a fajlagos fogyasztásra vonatkozó előírásokat. Pop Dumitru: Minél szebb eredményeket akarunk elérni a 4-es és 5-ös kemencéknél. Mindannyian arra gondolnak, mivel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy az eredményeik még jobbak legyenek. És az egészség mellett mindannyian azt kívánják az új esztendőtől, hogy teljes erővel részt vehessenek a kollektíva előtt álló feladatokk teljesítésében, a karbidgyártól, hírneve öregbítéséért. IOAN SUCIU 1974 ELSŐ MUNKASIKEREI Megyénk számos ipari egységében munkával búcsúztatták az óesztendőt, majd munkával kezdték az újat. És nem is akármilyennel. De hadd szóljanak erről az alábbi kis tudósítások. Segesvár Az üveg- és Fajanszipari Vállalat több részlegén az ünnepeken egyetlen percre sem szünetelt a termelés. Az óesztendő utolsó éjszakáján Fifrea Emanoil és Jánosi Zoltán mesterek irányították a munkát. Az utolsó műszakban a tervezett 68 000 darab termék helyett 72 454-et állítottak elő. És hasonló ütemben dolgoztak január 1-én is. Az év első napját 3 százalékos tervtúlszárnyalással zárták. A Segesvári Kerámiai Vállalat szárítói és égetőkemencéi zavarmentesen működtek az ünnepek alatt. Január 1-én 42 000 lejjel szárnyalták túl a tervüket. 51 000 db téglát, 26 000 db cserepet és kupáscserepet gyártottak. Kitűnően dolgoztak mindhárom váltásban. Külön dicséretet érdemel Fodor loan, Orbán József, Szakács Dénes, Filip Mihai, Musca Stefan, Marian Gheorghe, Nagy Mihály, Filip loan, Botea Alexandra, Cimpean Alexandra, Ciula Ioan és Király Albert. Tirnaveni Munkával zárták az óesztendőt és kezdték az újat a város több üzemének dolgozói. A legfrissebb jelentések szerint a Vegyipari Kombinátban az év első két napján terven felül állítotttak elő 15 tonna karbidot, 2 tonna nátriumbikromátot (a többi részlegeken nem dolgoztak). Hasonló sikerekről kaptunk jelentést az Üveggyárból is. Itt az év első napján 5 000 db palacküveget és 300 négyzetméter ablaküveget gyártottak terven felül. Nagyon sok dolgozó tűnt ki, ami azonban a leglényegesebb: mindenki megjelent munkahelyén. Radnót Csökkentett kapacitással termeltek az ország egyik legnagyobb hőerőművének dolgozói. Az ország energetikai hálózata lényegesebben kevesebb energiát kért ezekben a napokban, s ezért utasítást kaptak, hogy a 2-es (1 000 megawatt) és a 6-os (200 megawatt) számú energiatermelő gépcsoportokat állítsák le. A többiek zavartalanul üzemeltek. Említésre méltó, hogy az év első két napján 8 millió kilowattóra energiát szállítottak a nemzeti hálózatnak terven felül abból az 5 milliárd kilowattórából, melyet 1974 évi vállalásuk rögzít. Dicséri ez az ünnepnapokon dolgozó összes alkalmazottak tevékenységét. Nagyobb hozzájárulásokkal tűnt ki Halom Joan főmester, Pethő Miklós mérnök, Szikszai János főmester, Albu Ioan operatőr. Élénk tevékenység folyt a leállított két gépcsoportnál. Az előirányzatok szerint január utolsó napjaiban kellett volna leállítani a két gépcsoportot, hogy elvégezzék rajtuk a szükséges műszaki felülvizsgálást. Tekintettel arra, hogy most nem tervszerűsített leállásra került sor, a hőerőmű dolgozói úgy határoztak, hogy ezeket a napokat javításra használják fel. Ezáltal január folyamán 21 millió kilowattóra energiát termelnek előirányzaton felül. A javítók közül kitűntek: Jidveanu Ilie, Mórára Ilie mester, Andrei Vasile munkás, Ghirca Ioan, Novak Alexandra és Deghi Dumitru. Műszak-szemle két év határán Nem is tudom, miért indultam el azzal a gondolattal, hogy a szilveszteri szolgálat kellemetlen lehet az embereknek. Rosszul gondoltam. Mondom bizonyossággal, mert a cukorgyári éjszakai műszak dolgozói szavaiból éppen hogy ezt nem éreztem. — Kötelesség — fogadott a kapunál Chifiriuc Adrian szolgálatos. — Megszoktuk, így a rendje — mondotta Varga Elek mester. — Olyan, mintha nem is lenne ünnep — toldotta meg Ujfalvi József operatőr. Őt értem a legjobban. Tizennyolc éves kora óta talán a huszadik szilveszter, amit a harminchét munkás évből itt tölt el. A gyártásvezető mérnök, Tamás Sándor a mindenes. Az egész műszak munkáját irányítja. Vele tartok, s alkalmam van éjszakai fényben újra látni a cukorgyártás folyamatát. Szilveszterkor. Ezt időnként hozzáteszem, de semmi jelentősége nincs. A kintről hozott mozgalmas városkép erőlteti. — Lefagyott az úsztató, kínozzuk a répát — jegyzem, s nézem a vízágyú szapora táncát. Nehezen enged a répa, de mintha értene a szóból, a foghegyről odavetett szitokra, lemálik egy-egy ölnyi, s megbékélve térül az emberszabta útba. Nagy Géza, a, „stabil szezonmunkás“ arra vár, mikor tűnik fel a belső vízágyú, mert akkor „megindul a répa“. Most még nehezen. Néhány hét alatt keményen összefagyott. Pár lépés után ködbevész Nagy Géza s a répahegy, csak a gőzölögve kilövellő nagy nyomású víz hangja kísér el egy darabon. Odébb sem kellemes a munka. Különösen, mert pluszmunka. Villával kotorják az úsztatót, eldugta a szalma meg a kóré, s tartja a répát. „Jókívánságok“ azoknak, akik kóréval rakódtak. Tanakodás. Mégiscsak le kell szállni, s kiszedni, mert „a kapirgálás“ nem segít. Amíg ott táblábolok, vizslatok a sűrű ködben, jó ölnyi csuromvizes takarmány gyűl fel az úsztató mellett. Tamás Sándor int, hogy mehetünk, itt is rendbejön a menet. A kazánházban váltanak, az áramelosztó tiszteletet parancsolóan sok műszerrel tapétázott termében ketten osztják a szilveszteri magányt. Itt van a gyár szíve. Helyén van. Újra fel egy vaslépcsőn. Ha az imént szívet mondtam, ezúttal nyugodtan írhatom, hogy a gyomor következik, az úgynevezett nyersgyár. Bejön a répa, s a kazánok, vezetékek erdejében sűrű szirup, majd cukor lesz belőle. S ezen az sem változtat, hogy megy az óév s jön az új. De valószínű, nehogy elbagatellizáljam a most folyó munkát, kísérőm tollba mondja: — Ahhoz, hogy minden óévi tervmutatónkkal rendben legyünk, ma éjjel 30 vagon répát kell feldolgoznunk. Ezért az igyekezet a vízágyúnál, az eldugult úsztatónál, ezért boszszankodik az egyik operatőr a nemis-tudom-milyen rendeltetésű kazánok mellett... Fülelek a rendellenesre, de leintenek. Az emberek azért állanak vagy üldögélnek a műszerek, kapcsolók, csapok mellett, hogy felügyeljenek. Ha nem lenne a folyamatban ingadozás, nem kellene ide ember. Szóval, minden rendben, így aztán inkább azon morfondírozom, hogyan lehetne többtucatnyi műszer jelzéseire egyidejűleg figyelni. Varga Eleknek talán úgy rémlik, hogy ezt én meg is érthetem pár perc alatt, mert szapora magyarázatba fog. Mondom, hogy ne fáradjon. Jobb, ha Ujfalvi Józsefnek teszem fel az agyonstrapált, de mégis mindig friss kérdést, mit vár az újévtől. — Újra egészséget — veszi a lapot. — Kevesebb gondot. Ezt szoktuk egymásnak is kívánni éjfélkor. Nyílván, szárazon. Reggel, hazamenet megöntözzük. Hogy gyökeret eresszen. Ismét Tamás Sándor nyomába szegődöm. Ő ellenőriz, érdeklődik, én meg nézelődöm. Megakad tekintetem a földön hosszan elnyúló, összelapított, vastag falú fémvezetéken. Laposra szippantotta valamiféle vákuum. Most döbbenek rá, tisztelni kell a titokzatosnak tetsző munkát végző gépeket, de mindenekelőtt a roppant energiákra, értékekre felügyelő embereket, akiknek egyre megy, hogy most szilveszter van-e, vagy sem. Mert nem lehet másként. A Hkatos, esztergályos meg ezernyi más foglalkozású ember leállhat, a cukorgyári gép és berendezéssel vigyázók azonban nem lankadhatnak. Tétlenségnek tűnő séta a műszerfalak előtt — ezt róják szinte egykedvűen. Meglehet, azonban ilyenkor arra a bensőségesebb kapcsolatra figyelnek, mely az évek során észrevétlen kialakul az ember és a gép között. Ugye, hogy nem szilveszteri riport ez? Mondjuk egyszerűen azt, hogy munkabeszámoló. Mert az sem teheti ünnepélyesebbé, ha leírom, hogy a laboratóriumban vízbe állított, feldíszített fenyőágacskával s néhány soros üdvözlettel figyelmezteti a második váltás a következőt, hogy fordul az év. A közel kétszáz ember valójában csak holnap veszi észre, hogy új évet kezdtünk. Most dolgoznak, így jött a soruk. A gyártásvezető irodájában itallal kínálnak. S míg bontják a málnási vizet —, mely bizony jólesik a sok száraz meleg után — mondják, hogy a legfontosabb a harminc vagon. Ha ezt kihozzák, akkor igazán jól telt a szilveszteri műszak. Természetesen „kihozták“. Mert Nagy Géza a vízágyú mellett, s mert a többiek az úsztatónál, a nyersgyárban, a centrifugáknál, a kazánházakban — mindenhol helytálltak. Szilveszterkor. Ezt már csak szokásból mondom. MARKAI JÁNOS A fiatalok táborában — „Ha sok szilveszterező fiatalt akarsz látni, gyere el hozzánk Marosfőre“ — szólt be telefonon az MTI marosfői táborának igazgatója, Dinu elvtárs. Az ország különböző részeiből, Bukarestből, Csíkszeredából, Temesvárról, Drobeta-Turnu-Severinról, Craiováról, s nem utolsósorban Marosvásárhelyről, csaknem 450 fiatal búcsúztatja itt az óévet. Valóban sok fiatal gyűlt itt össze. Este 9 órakor már mindenki elfoglalta helyét, a zenekar húzta a talpalávalót. A román, magyar, német fiúk és lányok a perinitát, csárdást és a lendlert táncolták. Hatalmas torták leltek gazdára a tombolán, melyeket a szerencsés nyertesek örömmel mutogattak a tapsoló közönségnek. Habár a fiataloknak mindig jó az étvágya, nagyon ügyes volt az, aki képes volt megbirkózni a sokféle fogással. A 60 marosvásárhelyi sportiskolás nem bánta meg, hogy elhagyta Marosvásárhelyt, s Marosfőre ment szilveszterezni. A két évet összekötő éjszaka eltelt. A fenyők ágai között megjelentek az első napsugarak, hideg volt, a hőmérő higanyszála jóval a fagypont alá szállt. Sokan a sílécekkel foglalatoskodtak, hisz az újonnan felszerelt felvonó várta e sport szerelmeseit. Az ifjak a Grand Hotelben tartották óévet búcsúztató, új évet köszöntő báljukat Szilveszter „magas“ szinten Szilveszter éjszakáját nagyon sokan töltötték a hegyekben, a menedékházakban, messze a városok zajától. A marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet IV. éves hallgatóinak egsz csoportja a csikszentimrei hegyekben, míg az Építészeti és Szakmai Iskolaközpont egy diákcsoportja Ratosnyán szilveszterezett. A Vegyipari Kombinát több mint 30 fiatalja Toplicát szemelte ki erre az estére. A marosvásárhelyi Electromures húsz fiatalja sílécekkel felszerelve érkezett a Bucsin-tetőre. A segesvári fiatalok egy elég népes csoportja felutazott a brassói Pojánára, s a szilveszterezés után túrára indult a Bucegi hegységbe. De azok a tirnaveni fiatalok sem jártak rosszul, akik autóbusszal felutaztak a Gyilkos-tóhoz. Szilveszter éjszakáján, amikor telefonon beszéltem velük, Beldean Joan, a kombinát fiatal munkása, csak annyit mondott, hogy ők „magas szinten“ szilvesztereznek, s éppen ezért a hangulat is magasra hágott. Szováta December 31-én Szovátán nagyobb volt a forgalom, mint a nyári idényben. Egymás után érkeztek a nagy elegáns Mercedes társasgépkocsik Bukarestiből, Ploiestiről, Gyulafehérvárról, Tirnaveniből, s nem utolsósorban Marosvásárhelyről. Vidám, zajos turisták szálltak ki a kocsikból. Fiatalok, öregek jöttek el újra Szovátára, úgy, ahogyan azt 1973 elején megígérték. Este 8 óra tájt megkezdődött a mulatozás. Az 5-ös kantinban közel 300 vendég gyűlt össze, mint minden évben, úgy most is, a bukarestiek vették birtokukba ezt a helyiséget. A Cazino vendéglő már rég nem látott annyi vendéget, mint szilveszter estéjén. A gyulafehérváriak, a tirnaveniek és a marosvásárhelyiek adtak itt találkát egymásnak. A szovátai munkáskantinban 80 fiatal jött el az IF-től, az ILEFOR- tól és a Munca szövetkezettől, hogy ne csak a munkahelyükön legyenek együtt, hanem közösen búcsúzzanak az óévtől és köszöntsék az újat. BEREKMÉRI MÁRIA CZERAN ANDRÁS