Vörös Zászló, 1974. március (26. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-28 / 73. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXVI. évfolyam 73 (6933) szám 1974. március 28. csütörtök Ára: 30 iáni Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde az RKP KB plenáris ülésén Tisztelt elvtársak! Központi Bizottságunk plenáris ülése rendkívül jelentős kérdéseket vitatott meg a párt és az állam tevékenysége, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődése, főként pedig egész népünk anyagi és szellemi életszínvonalának emelkedése szempontjából. Szervezési természetű határozatok elfogadásával kezdtük. Határozatot hoztunk a párt Szervezeti Szabályzatának módosításáról abból a célból, hogy biztosítsuk a párt és az állami szervek jobb működését, kiküszöböljünk bizonyos párhuzamosságokat tevékenységünkből, egyszerűsítsük a szervezési felépítést. Ez minden bizonnyal pozitíven hat ki az egész vezető munkára mind párt, mind pedig állami vonalon. Ugyanakkor az elfogadott határozatok révén nagyobb rendet teremtünk a plénumok között az egész tevékenység vezetését biztosító szerv, a Végrehajtó Bizottság szerepével kapcsolatos szervezeti szabályzati előírások tiszteletben tartása terén, kiküszöbölve az ilyen irányban mutatkozott bizonyos hiányosságokat, párhuzamosságokat és átfedéseket. Ezek az intézkedések kétségtelenül növelik a Végrehajtó Bizottság szerepét és jelentőségét az egész párt-, gazdasági- és állami tevékenység irányításában.. Az Állandó Büró megalakítása, amely ezúttal a párt és az állami tevékenység, alapszektorainak vezető kádereiből áll, biztosítani fogja a jobb korrelációt a különböző tevékenységi szektorok között, ezek operatív egybehangolását és egységes irányítását, kiküszöbölve párhuzamosságokat és felesleges üléseket. A ma elfogadott elvek alapján létesített büró feladata érdemileg javítani a vezető tevékenységet, gyorsan megoldani az előttünk felmerülő sokrétű és komplex problémákat. Mindezeket az intézkedéseket az kell hogy kövesse, hogy növekedjék a párt és állami káderek munka iránti felelőssége az összes tevékenységi szektorokban. A foganatosított szervezési intézkedések nyomán minden egyes párt- és állami aktivistának meg kell értenie, hogy a rá bízott tisztségben vagy tisztségekben köteles a leghatározottabban, magas fokú felelősségtudattal tevékenykedni a párt általános irányvonalának töretlen megvalósításáért, a párttól kapott feladatok teljesítéséért. Mindezekből kiindulva, az eredmény kétségtelenül a párt politikai vezető szerepének még erőteljesebb növekedése kell hogy legyen minden tevékenységi területen. Mint ismeretes, mindig abból indultunk ki, hogy a szervezési formák nincsenek egyszer s mindenkorra megállapítva, hogy azoknak meg kell felelniük a feladatoknak és a szakaszoknak, amelyekben kifejtjük a párt és az állam szervező és vezető tevékenységét. Ezért meg kell értenünk, hogy a szervezési formák, a szervezeti struktúrák és a munkamódszerek javítása állandó szükségesség és feladat. Mindig abból a követelményből kell kiindulnunk, hogy minél jobb körülmények között biztosítanunk kell pártunk és államunk, a néptömegek, az egész nép erőfeszítéseit az ország sokoldalú fejlesztésére irányuló pártpolitika megvalósításában. Ami az alkotmány módosítását illeti, mint már rámutattak, szükségessé vált az eddigi tapasztalat és gyakorlat folytán. Ily módon törvényes formát adunk az élet által megkövetelt realitásoknak, egyes olyan gyakorlatoknak, amelyek beigazolták hasznosságukat és szükségességüket, biztosítva államszervezetünk jobb működését központi szinten és minden szinten. A plénum úgyszintén számos intézkedést határozott el annak érdekében, hogy a párt erőit jobban elossza a különböző tevékenységi szektorokban. Ami a miniszterelnöki tisztséget illeti, mint ma délelőtt már rámutattak, a változást az váltotta ki, hogy jóváhagyták Maurer elvtárs nyugdíjazási kérését, egészségi állapota és előrehaladott kora folytán. A ma eszközölt változtatások közül sokat azonban az is szükségessé tett, hogy meg kellett valósítani a munka jobb átfogását minden szektorban — mindenképpen ezeknek meg kellett történniük. Ami a Központi Bizottság plénumának azt a határozatát illeti, hogy ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek Románia Szocialista Köztársaság elnökévé való megválasztásomat, szeretném biztosítani a plénumot, az egész pártot, az egész népet, hogy minden erőmet a szocializmus és a kommunizmus ügyének szolgálatába állítom hazánkban, népünk jóléte és boldogsága érdekeinek szolgálatába. Mindent megteszek, hogy hozzájáruljak az egész munkaközösséggel, az egész Központi Bizottsággal, az egész párttal és néppel együtt a szocialista Románia sokoldalú feljesztésére irányuló politika megvalósításához, Románia nemzetközi helyzetének erősítéséhez, a béke és a nemzetek közötti együttműködés ügyéhez való hozzájárulása növeléséhez. Tisztelt elvtársak! A plenáris ülés ma megvitatta társadalmunk egyik legfontosabb törvényét, mégpedig azt, amelynek szerepe új alapra helyezni a munka javadalmazását. Mint ismeretes, csaknem hat esztendeje folytatjuk az új javadalmazási rendszer kikísérletezését. Ezekben az években számos módosítás történt, sok javításra került sor; következésképpen az eredeti tervezethez képest a jelenlegi javaslatok olyan elvszerű javításokat tartalmaznak, amelyek gyökeresen módosították a tervezetet. Először is, a tervezet javasolja, hogy mondjunk le a bérezés fogalmáról és vezessünk be egy, az új termelési viszonyokat tükröző új fogalmat. Szükségesnek tartottuk ezt a módosítást végrehajtani,minthogy a bérezés fogalma tulajdonképpen a kizsákmányolásra, a termelőeszközök magántulajdonának létére épülő régi termelési viszonyokat tükrözi. Országunkban, akárcsak az összes szocialista országokban, a dolgozók köztudomásúlag a termelőeszközök uraivá váltak, új termelési viszonyokat honosítottak meg. Ezt tekintetbe kell vennünk és olyan új fogalmakat kell elfogadnunk, amelyek a lehetőséghez mérten tükrözik a bekövetkezett változásokat. Az új javadalmazási törvénynek tükröznie kell az országunkban bekövetkezett forradalmi változásokat, a dolgozók új minőségét, nevezetesen azt, hogy egyidejűleg az összes anyagi javak tulajdonosai és termelői. A munkajavadalmazás fogalmának bevezetése nagy elvi és gyakorlati jelentőségű. E fogalomnak segédkeznie kell a társadalmi tulajdonnal, a termelőeszközökkel szembeni állásponttal kapcsolatos bizonyos régi mentalitások felszámolásában, amely mentalitások a régi termelési viszonyokból, a munkáltatók és a dolgozók, a kapitalisták és a munkások közötti kapcsolatok régi rendszeréből származnak. E fogalomnak hozzá kell járulnia a társadalmi tulajdonnal, a munkával kapcsolatos új magatartás fejlesztéséhez. A dolgozók, az anyagi javak termelői, mint a termelőeszközök tulajdonosai figyelembe kell hogy vegyék, hogy közvetlen jövedelmeik biztosítása a termelőerők, az egész társadalom további fejlesztéséhez szükséges pénzügyi és anyagi eszközök biztosításától függ. Meg kell érteni, hogy ez központi probléma minden munkaközösség, minden vállalat, minden dolgozó, hazánk minden honpolgára számára. A törvény másik fő jellemzője, hogy nyomatékosan leszögezi a munka minősége és mennyisége szerinti javadalmazás szocialista elveit, már eleve törvényileg lefekteti, hogy senki sem realizálhat jövedelmet mások munkájának kizsákmányolásából, hogy az egyetlen jövedelmi forrás a szocialista társadalom számára hasznos és szükséges munka. Ebből kiindulva mindenkit a kifejtett munka mennyiségével és minőségével, a termelőerők fejlesztéséhez, a szocialista társadalom felvirágoztatásához való közvetlen hozzájárulásával arányosan javadalmaznak. Magától értetődő, hogy a javadalmazási alap közvetlenül hozzáfűződik az általános termeléshez, az általunk termelt anyagi javakhoz, a társadalmi termékhez, a nemzeti jövedelemhez, a fogyasztási alap és a fejlesztési alap közötti arányhoz. Mindenki javadalmazásának nagysága csakis közvetlen összefüggésben alakulhat azokkal az általános alanokkal, amelyekkel társadalmunk fejlődésének bizonyos szakaszában rendelkezünk. Ami hangsúlyozásra érdemes, az a következetesség, amellyel törekedtünk — és az előterjesztett törvénytervezetben ez meg is valósul — a minél jobb egybehangolás biztosítására a nagyjövedelmek és a kisjövedelmek között, a méltányosabb javadalmazás megvalósítására. Ezelőtt mintegy 20 évvel a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti arány egy a húszhoz volt, 1965-ben ez az arány egy a tizenkettőhöz volt. A plénum elé terjesztett javaslatok révén ez az arány kisebb lesz, mint egy a hathoz. Ez ama következetes törekvést mutatja, hogy megvalósítsuk az életben a X. kongresszus, az Országos Konferencia határozatait a nagy és a kis jövedelmek közötti méltányosabb arány létrehozására vonatkozólag. Mint megfigyelhették, ahogy az 1973 novemberi plénumon is megvitattuk, különös figyelmet szenteltünk a kisjövedelmek erőteljesebb növelésére. Különösen az 1973. novemberi plénum határozataival a jövedelmek közötti méltányosabb arányt a kisjövedelmek erőteljesebb növelésével hoztuk létre, megvalósítva a nagyjövedelmefk megfelelő emelését, de méltányosabb arányban. A jövedelmek növelésére vonatkozó intézkedésekben elsősorban a fiatalság részesül, mert ő az, aki a tevékenység első éveiben rendszerint a javadalmazási rendszer első fokozatait foglalja el. Ezek az intézkedések tehát kifejezik azt a törekvést, hogy biztosítsák a fiatalságnak a tevékenység első éveiben a jobb anyagi körülményeket, amelyek lehetővé tegyék számára, hogy a társadalmunk rendelkezésére álló jelenlegi lehetőségekhez mérten kezdje meg az életet. Ugyanakkor, gondolom megfigyelték azokat az intézkedéseket, amelyek révén az első tervezethez viszonyítva egyszerűsítettük a javadalmazási fokozatokat, csökkentettünk egyes fokozatokat, jobb egyensúlyt létesítettünk különböző kategóriák között, s ezek az intézkedések abból a célból történtek, hogy érdekeltebbé tegyék a dolgozókat a szakképesítés emelésére irányuló erőfeszítésben. Az érdekeltetést meghatározza az a tény, hogy különböző ágakban elég jelentős differenciálódás érhető el a kisfizetések és a nagyfizetések között. Egy nagyobb differenciálódás úgy vélem nem ajánlatos. Legyen gondunk arra, hogy ne idézzünk elő újabb aránytalanságot a kis és nagy jövedelmek között. Annak a szükségességéből kell kiindulnunk, hogy megőrizzük a mai feltételek közötti méltányos arányt, ne haladjuk azt meg ismét a nagyjövedelmek intenzívebb növelésével. A differenciálást nem lehet úgy megvalósítani, hogy alacsony szinten tartjuk a kisjövedelmeket, és gyorsabban növeljük a nagyobbakat, mert ez megbontaná a kialakított arány egyensúlyát. Tekintetbe kell azonban venni, hogy a törvény előirányozza az akkord, beleértve a globális akkord lehetőségét az összes tevékenységi szektorokban. Ez lehetővé teszi, hogy a fizikai termelés megvalósítása alapján, tehát a termelés növekedése eredményeként a jövedelmek korlátlanul gyarapodjanak. Ma is vannak olyan munkások, akik kétszer anynyit keresnek, mint hasonló kategóriájú társaik. A többlettermelés elérése alapján történő anyagi érdekeltség lehetősége fennáll az öszszes tevékenységi ágakban, beleértve a mezőgazdaságot is. Ősz óta a bányaipari szektorban is bevezettünk egy egyszerű rendszert, amely a keresetet a leszállított szén tonnájához kapcsolja. Ez valóban igen erős ösztönző. A munkások minden tonna szénért bizonyos összeget kapnak, s így a többlettermelés arányában korlátlan jövedelmeket érhetnek el. Ezzel magyarázható, hogy míg 1973-ban nem teljesítették a tervet, ez év első hónapjaiban tudomásom szerint termeléstöbbletet értek el. A javadalmazási rendszer tehát előirányoz számos, közvetlenül a termeléshez kapcsolódó anyagi ösztönzőt. Ebbe a kategóriába tartozik a jutalmazási rendszer és az önök által ismert többi forma is. Következésképpen úgy vélem, hogy a tervezet jelenlegi formájában az elvek és szintek tekintetében megfelelő, és mint ilyen elfogadható. Érthető, hogy mindenki magasabb kategóriába akar kerülni. Felmerülazonban, a kérdés: mit tegyünk a többi kategóriával? Lejjebb helyezzük, vagy emeljük őket? A különböző tevékenységi területeket nem lehet egy szintre hozni! Az alacsonyabb kategóriák áthelyezése magasabb kategóriákhoz gyakolatilag nivellálást hozna magával. Természetesen minden ágazat fontos. De az ágazatok között különbségek vannak. Egy dolog a föld alatt, más a kohászatban, más az erdőben dolgozni. Távolról sem kívánjuk lebecsülni az erdőmunkások szerepét, de más szakképzés szükséges a fa döntéséhez és hossztolásához, más az elektronikában, a szerszámgépgyártásban vagy a vegyipari berendezések előállításában. A dolgokat az ország általános érdekei, az összes dolgozók érdekei szempontjából kell megítélnünk, éppen ezért helyes arányokat kell kialakítanunk a különböző tevékenységi ágak között adott pillanatban. Természetesen tíz év múlva az arányok változhatnak. Semmi sem örökkévaló. Esztendők múltán meg lehet változtatni a mai osztályozást vagy arányt. Jelenleg azonban, a különböző ágazatok fejlődéséhez viszonyítva, ezt az osztályozást tartjuk a legmegfelelőbbnek. De ezt is rendszeres időközönként a különböző ágazatokban, azok műszaki színvonalában és társadalmi jelentőségében bekövetkező változásoknak megfelelően természetesen alakítani kell. Ebben a szellemben jártunk el jelenleg is a tervezetben szereplő klasszifikációk és korrelációk megállapításánál. Bizonyos korrekciót hajtottunk végre például a textiliparban, tekintetbe véve jelentőségét, valamint azt a körülményt, hogy több mint 80 százalékban nőket foglalkoztat. Hangsúlyozni kívántuk, hogy ebből a szempontból is igyekszünk nagyobb figyelmet szentelni a nőknek. Ugyanakkor minden kategória megkapta ugyanazt a minimális szintemelést, ami átlag a tervezetten felül 180—200 lej. Következésképpen minden kategóriában általánosan emelkedett az alapjavadalmazás. Le kell mondani arról a javaslatról, hogy egyik vagy másik ágazatot magasabb kategóriába emeljük, és el kell fogadnunk a tervezetet a beterjesztett formájában. Elhangzottak más javaslatok és észrevételek is, amelyeket nézetem szerint tekintetbe kell venni. Helyesnek tartom azt a megállapítást, hogy a szakmák és foglalkozások igen szét vannak forgácsolva. Ezt egyébként megvitattuk a Központi Bizottság 1973. évi plénumán, amikor az oktatás kérdéseit elemeztük. Utasítottuk az Oktatásügyi Minisztériumot, más minisztériumokat, csökkentsék számottevően a szakmák szétforgácsoltságát, összpontosítsák őket erősebben, hogy a szakosítás nyújtson nagyobb lehetőségeket a dolgozóknak ahhoz, hogy átkerüljenek egyik tevékenységi területről a másikra. A megjegyzések tehát helyesek, és következetesen meg kell valósítanunk a Központi Bizottság ilyen irányú határozatait. Tudomásom szerint már történtek lépések. De ha a probléma ma is felmerült, úgy látszik, nem tettünk eleget. Még határozottabban és még következtesebben folytassuk tehát az akciót ebben az irányban. Úgyszintén vegyük tekintetbe, hogy a ma megvitatott tervezet biztosítja az iparban és a többi gazdasági ágban dolgozók, főként a szövetkezeti parasztság jövedelmeinek közeledését. Bevezettük a szavatolt jövedelmet a szövetkezeti szektorban. Gyakorlatilag a szövetkezeti tagok a mezőgazdasági termelés növelése alapján és a globális akkord révén a szavatolt jövedelemmel jóval nagyobb jövedelmeket érhetnek el. A tavaly egyes szövetkezeti tagok az ipari jövedelmeket meghaladó jövedelmeket realizáltak. De a szavatolt jövedelmek maguk is közelebb hozzák és új alapra helyezik az iparban és a mezőgazdaságban realizált jövedelmek arányait. A konkrét termelési tevékenység alapján azonban a szövetkezeti tagok korlátlan jövedelmeket érhetnek el. Figyelembe véve a falusi élet sajátos körülményeit is a városi dolgozók igényeihez viszonyítva, elmondhatjuk, hogy alapjában véve a közeledés sokkal nagyobb. Ez a realitás úgyszintén azt tükrözi, hogy a párt és az állam vezetősége következetesen törekedett, hogy megteremtse az összes dolgozók jövedelmei megfelelő arányos növekedésének feltételeit, hogy biztosítsa a jövedelmek közötti minél igazságosabb arányokat, minden egyes tevékenységi szektor jelentőségéhez és hozzájárulásához viszonyítva. Ebből a szemszögből elemezve, kiindulva az általános érdekekből, annak szükségességéből, hogy maradéktalanul meg kell valósítani az összes dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen emelésére irányuló pártpolitikát, a tervezet, amelyet ma megvitattunk megfelel a jelenlegi szakasznak és a párt X. (Folytatás a 3. oldalon) A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Nicolae Ceausescu Elvtársnak Forrón szeretett és mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs! A Maros és a Küküllők vidékén lakó kommunisták, összes dolgozók — románok, magyarok, németek — nagy megelégedéssel és mélyről fakadó örömmel vették tudomásul a párt Központi Bizottsága Plenárisának Határozatát, a Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztség létesítéséről, amely teljes egészében megfelel jelenkori történelmünk egész menetének, biztosítja az államhatalomnak a legfelsőbb szerv általi szüntelen gyakorlását mind belpolitikai, mind — főleg — a külpolitikai kapcsolatok terén Megbecsülésünk és hálánk legmélyebb érzéseinek adunk kifejezést azért, hogy az RKP KB Plenárisa úgy határozott. Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztségébe az Ön megválasztását javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek, mélyen tisztelt és szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs. E határozatot szívünk mélyéből támogatjuk. A Plenáris Határozat l öszegezi egész népünk megbecsülését és csodálatát legszeretettebb és legjobb fia iránt, a hős kommunista harcos iránt, aki nehéz megpróbáltatásokon ment át és kemény harcot vívott a dolgozó nép érdekei, nemzetünk szabadságának és függetlenségének megvédéséért. Az ön lángoló hazafiságtól átfűtött, gazdag forradalmi tevékenysége, az a tisztánlátás, amellyel a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítása komplex programjának valóra váltását vezeti, az Ön dinamizmusa, operativitása, alapossága, nagy munkabírása, igazság és méltányosság érzettől áthatott szellemisége számunkra, Maros megye minden kommunistája számára lelkesítő mintakép és példamutatás, amelyet egész tevékenységünkben követni törekszünk. A legfelsőbb párt- és államvezetőség, az ön személyes gondoskodása következtében, forrón szeretett főtitkár elvtárs, Maros megye az egész országgal egyetemben szüntelenül fejlődött, újabb értékekkel és szépségekkel gazdagítva a szocialista Románia térképét. Az országnak e vidékein tett ismételt munkalátogatásai, az iparban, mezőgazdaságban, a más tevékenységi területen dolgozókkal, a gazdasági vezetőkáderekkel, a párt és állami aktívákkal való találkozásai, azok az értékes útmutatások, amelyeket minden alkalommal oly nagylelkűen nyújtott, mozgásba hozták Maros megye lakosainak alkotó energiáit, eredményesebbé tették munkáját. Ön, mint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, a politikai élet kiemelkedő személyisége, tevékenységével döntő módon hozzájárult annak a nemzetközi tekintélynek a kivívásához, amelynek ma a szocialista Románia örvend. Az a kitartás, határozottság és tisztánlátás, amellyel az ország sorsát irányítja, az a következetesség, amellyel a nemzetközi kapcsolatokban a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, minden népnek a saját sorsa feletti önálló döntési joga elveinek érvényesüléséért harcol, világszerte tekintélyt és megbecsülést szereztek a szocialista Romániának. Tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, — még egyszer kifejezésre juttatva határtalan örömünket és meleg ragaszkodásunkat ennek a legmagasabb állami tisztségbe való megválasztása alkalmából — biztosítjuk Önt, hogy egész tevékenységében támaszkodhatik Maros megye pártszervezetére, az RKP erős osztagára, amely teljesen azonosul pártunk és államunk bel- és külpolitikájával és amely fáradságot nem kímélve példamutatóan teljesíti a párt X. Kongresszusa és Országos Konferenciája határozataiból rá háruló feladatokat, hogy új és jelentős sikerekkel köszöntsük a haza felszabadulásának XXX. évfordulóját és a XI. pártkongresszust, teljes mértékben hozzájárulva drága hazánk, a szocialista Románia szüntelen fejlődéséhez és felvirágozásához. Hosszú életet, jó egészséget, fokozott munkabírást kívánunk Önnek, forrón szeretett és tisztelt főtitkár elvtárs, hogy a párt és az ország élén sok-sok éven át vezesse a román nép sorsát a civilizáció és a jólét legmagasabb csúcsaira. Marosvásárhely, 1974. március 27. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA MAROS MEGYE NÉPTANÁCSA Az Államtanács ülése 1974. március 27-én, a Köztársasági Palotában ülést tartott az Államtanács Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke elnökletével. Az Államtanács megvizsgálta és egyhangúlag magáévá tette a Románia Szocialista Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló törvénytervezetet, amelyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága ez év március 25—26-i plenáris ülésének határozatai alapján dolgoztak ki, és elhatározta, hogy ezt a tervezetet elfogadás végett terjeszszék a Nagy Nemzetgyűlés elé. ........................................... Ugyanakkor az Államtanács egyhangúlag magáévá tette az RKP KB plénumának azt a határozatát, hogy javasolják a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése Szerda délután NICOLAE CEAUSESCU elvtárs elnökletével plenáris ülést tartott a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa. A plénum napirendjén szerepel: Románia Szocialista Köztársaság alkotmányának az RKP KB 1974. március 25—26.i plénumán elfogadott módosításai, amelyeket megvitatásra a SZEF Országos Tanácsának plénumában is előterjesztettek. A munkálatok elején beszédet mondott Gheorghe Panu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára, a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának tagja. Mint önök előtt ismeretes — mondotta Gheorghe Panu elvtárs — a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma ez év március 26-án jóváhagyta a Románia Szocialista Köztársaság alkotmánya egyes előírásainak módosítására vonatkozó javaslatokat, ami rendkívüli jelentőségű hazánk egész politikai, gazdasági és társadalmi élete további fejlődésére nézve. Elhatározták, hogy jóváhagyásra a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztik a Románia Szocialista Köztársaság elnöke magas tisztség létesítésére vonatkozó javaslatot. Társadalmi és állami életünk sokrétűsége mind belső vonatkozásban, mind a nemzetközi kapcsolatok síkján természetes módon jelentős feladatokat vet fel az állami tevékenység központi szervezése vonalán, ennek minél teljesebben meg kell felelnie a román szocialista társadalom felépítése célkitűzéseinek következetes és magas minőségi szinten való megvalósítása követelményeinek. Ezeknek az alapvető célkitűzéseknek a megvalósítása céljából, az RKP Központi Bizottságának plénuma szükségesnek vélte a Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztség létesítését, megtartva egyben az Államtanács elnöke minőségét is. Románia Szocialista Köztársaság elnöke gyakorolja majd az Államtanácsra háruló feladatkör egy részét, mind belső vonatkozásban, mind a nemzetközi kapcsolatok terén. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése egyhangúlag Nicolae Ceausescu elvtársat, a párt főtitkárát jelölte a Románia Szocialista Köztársaság elnöke magas tisztségére. A plénum azért javasolta ezt, mert Nicolae Ceausescu elvtárs szocialista nemzetünk legjelesebb személyisége, az az ember, aki megtestesíti a párt- és államvezető, a következetes hazafi, az olyan harcos legnagyszerűbb erényeit, aki lángoló lelkesedéssel küzd a szocializmus és kommunizmus ügyéért hazánkban, Románia szabadságáért és függetlenségéért, az internacionalista szolidaritásért az összes szocialista országokkal, a világ összes forradalmi erőivel. Ennél fogva javasolom, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa támogassa Nicolae Ceausescu elvtársnak, pártunk és államunk vezetőjének, a román nép legszeretettebb fiának jelölését a Románia Szocialista Köztársaság elnöke tisztségbe. A vita során felszólaltak a következő elvtársak: Traian Stefanescu, a KISZ KB első titkára, ifjúságügyi miniszter. Fazekas Lajos, a Szocialista Egységfront Hargita megyei tanácsának elnöke, Miron Nicolescu, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának elnöke, Eleonora Marculescu, a Galati megyei nőbizottság elnöke, Richard Winter, a Szocialista Egységfront Szeben megyei tanácsának elnöke, Toma Spiridon, a Ploiesti-i 1 Mai üzem mestere. Tincu Anton, a Palazu Mare-i (Constanta) mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke. Constantin Dascalescu, a Szocialista Egységfront Galati megyei tanácsának elnöke. A vita részvevői — tömeg- és társadalmi szervezetek, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, román, magyar, német dolgozók képviselői — lelkesen támogatták Nicolae Ceausescu elvtárs jelölését Románia Szocialista Köztársaság elnöke magas tisztségére, s ez alkalommal is kifejezték szeretetüket, tiszteletüket, és nagyrabecsülésüket a Román Kommunista Párt főtitkára iránt. Felszólalásukban nagyra értékelték pártunk és államunk vezetőjének a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építése szolgálatába, a haza felvirágoztatásának és a nép boldogságának, a szocializmus és a világbéke ügyének szolgálatába állított gyümölcsöző, lelkes és odaadó munkáját, és hangsúlyozták, hogy a román nemzet sorsát bölcsességgel vezető személyiség nagyszerű példa hazánk összes dolgozói számára. Nicolae Ceauljescu elvtárs neve — hangsúlyozták a felszólalók — elválaszthatatlanul fűződik azokhoz a nagy eredményekhez, amelyeket a szocialista Románia az új élet építésében, az egész nép civilizációsszínvonalának és jóléte szüntelen emelésében elért, ahhoz a nagy tekintélyhez, amelynek hazánk örvend az egész világon. 1. — A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma egyhangúlag elhatározta, hogy magáévá teszi az RKP KB plénuma által elfogadott javaslatokat az alkotmány egyes módosításairól, és a maga részérőlelhatározta, ajánlja a Nagy Nemzetgyűlésnek törvényerőre emelésüket. 2. — Kifejezve a Szocialista Egységfrontot alkotó összes szervezetek, egész népünk teljes helyeslését, a SZEF Országos Tanácsának plénuma a mélységes öröm és hazafias büszkeség érzésével magáévá tette az RKP KB ez év március 25—26-i plénumának azt a határozatát, hogy javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtikára megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma egyhangúlag támogatta Nicolae Ceausescu elvtárs jelölését a román államfő magas tisztségébe, és elhatározta, hogy a maga részéről javasolja a Nagy Nemzetgyűlésnek a pártfőtitkár megválasztását Románia Szocialista Köztársaság elnökévé. 3. — A SZEF Országos Tanácsának plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának határozatát Ion Gheorghe Maurer elvtárs felmentéséről saját kérésére a Minisztertanács elnökének tisztségéből. A SZEF Országos Tanácsának plénuma magáévá tette az RKP KB plénumának azt a határozatát, hogy a Minisztertanács elnökének tisztségébe Manea Manescu elvtársat javasolja. A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plénuma elhatározta, hogy az illető javaslatokat a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának a nevében is terjesszék be a Nagy Nemzetgyűléshez. 4. — A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának plenáris ülése elhatározta, hogy május 23-ra öszszehívja a Szocialista Egységfront kongresszusát. A plenáris ülés munkálatainak befejezéseként Nicolae Ceausescu elvtárs mondott beszédet. NICOLAE CEAUSESCU elvtárs köszönetet mondott azért, hogy a Szocialista Egységfront Országos Tanácsa szavazata révén bizalmat tanúsított iránta, és támogatja az RKP KB plenáris ülésének határozatát és javaslatát, majd a részvevők lelkes tapsa közepette kijelentette, hogy akárcsak eddig, tovább szolgálja a nép, a szocializmus és a kommunizmus ügyét, hazánk fejlődését, a román nép jólétének és boldogságának növekedését, a világ összes nemzeteivel való együttműködés és béke politikáját. Ma 11.15 óra körül a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti a Nagy Nemzetgyűlés Palotájából a Románia Szocialista Köztársaság elnöke megválasztásának szentelt ünnepi ülést.