Vörös Zászló, 1975. március (27. évfolyam, 50-75. szám)
1975-03-01 / 50. szám
Érték és érv A szocialista román kultúra a román nép alkatának, sokoldalú alkotó tevékenységének szellemi vetülete. E tevékenységet olyan politikai és ideológiai légkörben fejti ki, amelyet alkotókészség és román nemzeti sajátosság, igazságérzet és emberség, józan merészség és a mélyreható nemzetköziség szelleme ural. Kultúránk bensőséges és elválaszthatatlan összetevőjeként Maros megye szellemi élete szervesen kapcsolódik az egészhez, formájában és tartalmában egyaránt és mindazon keresztül, ami benne érték, a párt politikája eszméinek legyőzhetetlen erejébe, az ősi haza múlt és jövő századokat átfogó állandóságába vetett hitet sugallja s egyformán óvja e legendás tájakon a románokat és nem románokat, a történelem szorgos építőit, a vállvetve, szivvel-lélekkel együtt haladó merész, de a valóság talaján álló álmodozókat. 1974-nek különösképpen történelmi zengésű esztendeje, egy átfogó, pezsgő szellemi életbe ágyazva, az értékek és az érvényesülés jegyeivel gazdagította Maros megye szellemi arculatát. A felszabadulás 30. évfordulójának és a Román Kommunista Párt XI. Kongreszszusának erőteljes mozgósító hatására e tájak lakóinak alkotó tehetsége az alkotás számos műfajában érlelt kimagasló sikereket. E lapon bemutatjuk az olvasóknak a kitüntetetteket, s e sorok írójának nem marad más feladata, mint hogy beálljon az őket dicsérők sorába. És még annyi, hogy megjegyezze: e kimagasló eredmények egy öszszességében értékes művelődési-művészeti tevékenység természetes eredői, e tájak történelmében páratlan, — gyümölcsöző és az érvényesülés kézzelfogható közelségét adó — alkotási és életfeltételek következményei. Ez egyben azt jelenti, hogy a megyei párt és állami szervek figyelmesen és következetesen tanulmányozzák a tömegek szellemi igényét, az egész ország dinamikus és kiegyensúlyozott kulturális fejlődését célzó pártpolitika szellemében, és azok, akik eszmék és eszmények művészi tolmácsolására hivatottak, nemzetiségre való tekintet nélkül, az elkötelezettségből fakadó mélységes felelősséggel vallják: „egyek vagyunk gondolatainkban és érzéseinkben.“ ... Biztos vagyok benne, hogy az elismerésnek ez a megye művelődési életét gazdagító csokra nemcsak tiszteletadás az ország, a párt és a közelgő képviselőválasztások előtt, hanem egyúttal biztosítás is arról, hogy tovább haladnak az elkötelezett művészet új magaslatai felé e csodálatos országrészben, a nép szellemi felemelkedésének javára. VISSZATEKINTÉS Az 1974. évi tudományos és kulturális tevékenység, mint minden más tevékenység, annak a két ösztönző eseménynek a jegyében bontakozottki, amely történelmiévé avatta az esztendőt: a haza fasiszta uralom alóli felszabadulásának, 30. évfordulója és a Román Kommunista Párt XI. Kongresszusa. A megyénkben élő írók, képzőművészek, zeneszerzők, színészek, kutatók, kimagasló értékű egyéni hozzájárulásukkal gazdagították az egész ország kulturális-tudományos életét. Gondolok például arra, hogy Romulus Guga 1974-ben két regénnyel jelentkezett, „Paradisul pentru o mie de ani“ és „Adio, Arizona“, mindkettőben napjaink emberének komoly politikai és etikai kérdéseit tárgyalja. Ugyancsak Romulus Guga a szerzője a „Speranta nu moare în zori“ című drámának, amelyet a XI. Kongresszust megelőző napon mutatott be a televízió a bukaresti rádió kitűnő együttesének előadásában és ugyancsak ebben az időszakban, az évad kezdetén előadta a birladi Állami Színház is. Sütő András író az írószövetség díját nyerte el „Istenek és falovacskák“ című kötetével, a Marosvásárhelyi Írói Egyesület díjait pedig Mihai Sin „Afsteptind in liniște“ című novelláskötetével, és Jánosházy György a román és egyetemes irodalomból való műfordításaival. Jegyezzük még ide Mara Nicoara „Biciul albastru“ című verseskötetét, amelyet melegen fogadott a kritika és Gálfalvi György „Szülőföldön, a világszélen“ című riport-kötetét, amelyet a közelmúltban a KISZ Központi Bizottságának díjával tüntettek ki, Székely János „Dózsa“ című poémájának román fordítását (Andrei Fischof), Ioan Nicola, ,,A tanulóközösség mikroszociológiája“ című tudományos munkáját, Valeria Nitu és Ioan Ranca „Dokumentumok Avram láncáról“ című kötetét. Tamás Annát a Képzőművészek Országos Szövetségének díjával tüntették ki. A marosvásárhelyi színházi életet D. R. Popescu „Piticul din grädina de vara“ című drámájának előadása (az előadást III. díjjal tüntették ki az országos dramaturgiai fesztiválon) és a marosvásárhelyi színház két művészének, Illyés Kingának és Marina Marinescu lányának, a bacáui előadói fesztiválon elért sikere uralta. A marosvásárhelyi zenei élet sikerének könyvelhető el Zoltán Aladár „Az anyaföld dicsérete“ című II. szimfóniája, amelyet a Zeneszerzők Szövetségének díjával tüntettek ki. További nagyszerű eredmények: a hodáki, jobbágytelki, dellói, fileai folklóregyüttesek díjai és az Idicel de Padure-i folklóregyüttes sikere a nizzai (Franciaország) és a latin (Olaszország) Nemzetközi Folklórfesztiválon. Kimagaslóan szerepelt a marosvásárhelyi bábszínház együttese is. A „Tezaurul prahovean“ országos fesztiválon Simion Petru dicséretet kapott a „Cind totul se poate“ előadásért, Rodica Albanezu Cizmaresek és Ileana Cozma egy-egy tanulmányáért, Czédula Zsuzsa a „Kis herceg“ szerepéért kapott dicséretet. A megyei képzőművészeti múzeum kiállításon mutatta be — az év politikai eseményeinek tiszteletére — az elkötelezett művészet alkotásait, a megyei történelmi múzeum pedig megszervezte a megye múzeumainak dekádját, két témás kiállítást rendezett és tudományos szimpoziont szervezett az ország különböző, nagy tekintélynek örvendő tudományos központja munkatársainak részvételével. E futólagos visszatekintés is bizonyítja az alábbi igazságot: nem beszélhetünk már a hajdani szűk provincializmusról, megyénk autentikus művészi értékei részt vesznek az értékek országos versenyében, abban az összehangzó nagy orkeszterben, melynek neve — a szocialista Románia kultúrája. SERAFIM DUICU Mihai Beniuc Március, 1975 Még a kő is most léptünkre figyelmez, Amerre utunk magasba kanyarog — Erős törzs nő az ősi földön — új nép ez — S az ezüstös hő fölött büszkén ragyog. Hangjukban ma csodás ének szárnyal: Üröm-dal ez, a boldog életé, Itt, hol küzdöttek száz vihar halállal. Itt, hol a csúcsokat kiömlött vérük öntözé, Mert ezrek estek el itt a sok nehéz csatán, Fegyvert markolva, arcukkal előre, Hogy sértetlen maradjon az ősi otthon Minden hajléka, aprócska ösvénye. A szorgos munka dala száll ma, üregeink ajkán bíztató szó fakad. Csodás virágokat növeszt a lanka, S szebben ragyog reánk a Nap. Nincs megállás. Előre fel, tovább! A kommunizmus felé haladunk. Szavazatunkkal március hallatja a szavát: Románia, új sorsod szolgálja a karunk! Fordította: KÖRÖNDI LAJOS Apáthy Géza Őket választjuk Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal őket választjuk: a legjobbakat. Pártunk és népünk legjobbjait, mert nemesi címerük a munka, mert szavak és tettek összhangja gyújt fényt minden gondolatukba. Őket választjuk: az igaz szót, a jövőt kutató tekintetet, a magasra emelt homlokot, a csak szerszámokkal egész kezet. Őket választjuk: legjobb társaink, akik pártot és hazát és tervet, akik bennünket is a legjobban fejeznek ki, minket képviselnek. Velük indulunk tovább, előre, magas csúcsokra szólít az út, velük építünk szebb jövőt-hazát, újabb és újabb Diadal-kaput. Ezen a verssel, dallal, tánccal díszített napon, zászlóink alatt, ünneplő szívvel-gondolattal, őket választjuk: a legjobbakat. Az alkotó műhelyében Barabás István festőművésznél A képzőművészet három nagy örege Marosvásárhelyen már jó ideje, hogy nyugdíjba vonult. Barabás István, Bordi András, Izsák Márton, valamikor 40—50 évvel ezelőtt a művészetek múzsájával örök szövetséget kötve, lerakták a város mai képzőművészeti életének alapjait. Alkotó munkájuk lendülete, teljes szívbéli örömünkre, ma is töretlen. Barabás István, akit ezúttal műtermében kerestünk fel, éppen 40 évvel ezelőtt állított ki először, Bukaestben. Jelenleg is művészi hévvel, nagy tehetsége és tapasztalata teljében alkot, dolgozik. Tudom, hogy egyéni kiállítására készül, mégis megkérdezem: — A művész életében eljöhet-e az úgynevezett nyugdíjas időszak? — Nem. Én mint tanár érzem magam nyugdíjasnak, de a művészetemben teljes időszabadságot élvezek. Tanárként is sokat festettem, de most teljes életem a művészetnek áldozhatom. Barabás István nemcsak a műtermében, ahol reggeltől estig dolgozik, de otthon, népes családja körében is a művészetek világában él. Felesége is fest, mind a négy gyermeke tehetséges. Nagyobbik lánya már végzett a képzőművészeti főiskolán, apja műtermében dolgozik, munkáit több kiállításon láthattuk. A kisebbik most készül a főiskolai felvételire. Nagyobbik fia műszaki mérnök, de szobrászkodik, farag és ötvösművészettel is foglalkozik, szakemberek dicsérik tehetségét. A kisebbik fiú műépítész hallgató. Több évtizedes pedagógusi tapasztalatára gondolva kérdezem meg Barabás Istvántól: — Mit tehet a művész azért, hogy növekedjék a képzőművészet tömeghatása? — A legfontosabbat: dolgozzék. Amit csinál, valamilyen módon azt láttassa meg az emberekkel kiállításon vagy műteremlátogatások révén. Vannak, akik felkeresnek, örvendek az érdeklődésüknek. Már sok képemet láthatta a közönség 1935-től különböző tárlatokon itthon és külföldön. — A sok száz, talán ezernyi mű közül az alkotónak melyek jelentették a legnagyobb élményt, elégtételt? — Mindenik képem közel áll hozzám, ne i is tudnám megmondani, melyik a legjobb. Téma szempontjából az ember, a táj érdekel, minden, ami az élettel kapcsolatos. Hiszek az emberi jóságban, az emberség szépségét szeretném közvetíteni. Ami itt látható a műteremben, ez vagyok én. Mintegy 30—40 remekművet csodálhattam meg a művész műtermében. Októberben sorra kerülő kiállításán bárki megtekintheti: az igazat, a valót, a szépet, az emberit ábrázoló, őszinte optimizmust sugárzó festményeit: a Mosónők, a Marosvölgye, Kovászna vidéke, Nagybányai parkrészlet, Ratosnya, Velence, olaszországi tájképei, Komandó, Lovak, Őszi hangulat, Dédabisztra, Téli kép, Asszonyok esőben c. olaj és tempera munkái a tiszta emberség élményével ajándékoznak meg. KOCH MÁRIA m. n. Florian Szavazat a haza jövőjére Márciusban bomlik a sok-sok rügy az ágon, Egy nagy szavazóurna köröskörül a táj, A szív is gyorsan dobban, s minden dobbanása, Egy-egy szép szavazat a jövődre, hazám. A szavazatok fénye egymásra villan szépen, Ahogy nagy bolygók röpte fűt át világokat, Egy munkás-szavazatban az emberség sugárzik, Büszke, szép csillogása a jövőbe mutat. Köztársaságra gondol a mag a barna rögben, Márciusban az ember vidámabb, boldogabb — És akit megválasztunk, sorsunk kovácsa lesz majd, Mert minden szavazatban hazánk jövője van. Fordította: TORJAI ANTAL VÖRÖS ZÁSZLÓ 3 OLDAL Önálló hangversenyre készül a Pioníregyüttes kórusa Két éve, hogy újrakezdte tevékenységét a híres marosvásárhelyi Pioníregyüttes. Két kiváló, lelkes szakember — Birtalan József zeneszerző, Székely Dénes táncmester — önzetlen munkája eredményeként az együttest gyorsan szárnyára vette a hír. Művészi tevékenységét egész sor országos és megyei szereplés, elismerés és díj igazolja. Ha csak futólag is, de említsük meg a legjelentősebbeket. Első nyilvános szereplésük az Országos Pionírszervezet megalakulásának XXV. évfordulója alkalmából volt, aztán a haza felszabadulásának XXX. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepi előadáson, a XI. Kongresszust megelőző napokban a tévében a díszelőadáson szerepeltek. December 30-án, a Köztársaság évfordulója alkalmával teljes műsort mutattak be, részt vettek a tengerparti fesztiválon és harmadik díjat hoztak haza; a pionírok-iskolások megyei versenyén a kórus és tánccsoport is első díjat nyert. .. Minden fellépésüket siker koronázta, a közönség melegen ünnepelte a kis dalosokat, táncosokat. Műsorukat a televízió teljes egészében filmre vette. A Barátság követeinek marosvásárhelyi találkozóján az ország minden megyéjéből érkezett több mint 400 pionír és iskolás ünnepelte az együttest szép előadásáért. A Pionírszervezet Országos Tanácsának elnöke az előadás után így nyilatkozott: Marosvásárhelyen működik az ország legjobb pioníregyüttese. Műsora kitűnő, a román nép és az együttélő nemzetiségek igazi, őszinte barátságát, testvériségét szolgálja. Két év alatt ennyi röviden az eredmény. És hogyan tovább? Erre a kérdésre Birtalan József zeneszerző, az együttes művészeti vezetője így válaszolt: — Nagyon nehéz tovább, hiszen az együttes hivatalosan anyagi támogatást nem kap. Nincsen egy intézmény, amelyik szárnyai alá venné és támogatná. Legmegfelelőbb a Maros Művészegyüttes lenne, de pénzügyi formaságokat kellene megoldani. Nem jutunk teremhez, hogy szerepeljünk, próbáljunk. Az iskolák közül nagyon sokan akadályozzák az énekesek, táncosok részvételét az együttesben. Táncosainkat, dalosainkat arra kötelezik, hogy az iskolai együttesekben is szerepeljenek, holott még sok száz kiváló énekessel és táncossal rendelkeznek ... Terveink szépek. Most vasárnap Marosszentgyörgyön szerepelünk. Örvendünk a meghívásnak. A tavaszi vakációban a kórus önálló hangversenyre készül. Repertoárunkon 45 zenei alkotás szerepel a hazai és az egyetemes zeneirodalom legszebb kórusműveiből, román, magyar, német, szerb nyelven énekelünk. A hangversenyt illetően nagy problémánk a kórusállvány. Most ezek beszerzése is foglalkoztat. És a zeneszerző, az együttes művészi vezetője ezt a prózai feladatot is ugyanolyan szenvedéllyel végzi, mint a művészi irányítást. Megoldja? Minden bizonnyal, mint minden más adminisztratív teendőt is ,de a végleges kivezető utat mégiscsak intézményesen kellene megtalálni. Megérdemli az együttes, amely újból országos hírnévnek, megbecsülésnek, figyeleminek örvend. DÉZSI ÖDÖN