Vörös Zászló, 1978. április (30. évfolyam, 77-102. szám)
1978-04-01 / 77. szám
Múzeumok üzenete Napjainkban, a nagy társadalmi-gazdasági, politikai megvalósítások korszakában a múzeum a legkomplexebb művelődési intézmények egyike. Sajátságos módon — eredeti forrásértékű tárgyak bemutatásával — az igazság hathatós erejével járul hozzá a szocialista társadalom sokoldalúan fejlett, széles látókörű új típusú emberének formálásához. A dialektikus-materialista világnézet alapján tevékenykedő múzeumoknak a gyűjtés, megőrzés, feldolgozás és bemutatáskiállítási funkciói alapján kettős feladatuk van: tudományos kutató és közlő, valamint népművelő-oktató. Politikai-nevelő tevékenységük alapja: hazánk történetének bemutatása, a haladó és forradalmi kultúra hagyományainak összegyűjtése, szeretet és megbecsülés ébresztése a hősi korszakok egyszerű igaz embereinek élete, története iránt. Szocialista hazánkban a múzeumi kiállításokon bemutatott tárgyak nemcsak tudományos értékűek, hanem a tudományos ismeretek meggyőző, nevelő hatású, valóságos, látható bizonyítékai is. Ezek a tárgyak a kőbaltától, a harci fegyverré alakított kaszától, a kézzel írott dokumentumoktól, titkosnyomdákban nyomtatott munkásújságoktól, hírhedt börtönökben az antifasiszta és kommunista harcosok által készített tárgyaktól, jelenünk, egyik napról a másikra változó városaink, falvaink képét megörökítő dokumentum fényképekig — sajátos történeti források, meggyőző erejük nagy. A ma emberéhez, a jövőt építő emberhez szólnak, régmúlt idők emberei életéről, küzdelméről beszélnek A történeti emlékekkel való találkozás különbözőképpen hat korunk emberére: sokszor szomorú érzelmeket váltanak ki, máskor az optimizmust, a jövőbe vetett hitet erősítik. Meggyőznek arról, hogy a történelem hosszú évszázadain át egyik alapvető emberi törekvés volt a szülőföldhöz való ragaszkodás, a szülőföld és szabadság iránti szeretet. Gyakorlati példaként a Maros megyei Múzeum új és legújabbkori történeti kiállításán látható egyes emléktárgyakat, a kommunista és antifasiszta harcosok börtönben készített emléktárgyait szeretném ismertetni. Az RKP vezette munkásmozgalomnak hősi fejezetét idézik fel ezek a kizsákmányoló társadalmi rend hírhedt börtöneiben készített emlékek, beszédesen bizonnyítják, készítőik érzelem- és gondolatvilágát, harcos forradalmár elszántságát. A bemutatott tárgyak a legváltozatosabb formában fejezik ki készítőjük világszemléletét és politikai hovatartozását. A bebörtönzött kommunista és antifasiszta harcosok hosszas harc után vívták ki a munkához való jogukat — a munkaműhelyek felállítását a börtönökben. Itt készítették ezeket a tárgyakat: dobozokat, kazettákat, sakkot, képrámát stb. Ha egyszerű eszközökkel is, de gondolataikat, álmaikat tükrözik ezek a tárgyak: a szabad élet, a szeretteik utáni vágyat fejezik ki a dobozok oldalait díszítő rajzok, feliratok. A kiállított emléktárgyak múzeumi gyűjteményünk féltett kincsei, a helyi munkásmozgalomban való részvétel miatt keserves börtönbüntetésre ítélt román és magyar munkások készítették Doftana — Jilava hírhed falai között. A bemutatott tárgyak közül két dobozt Jilaván készítettek, erről tanúskodnak a román és magyar nyelvű feliratok: „Amintire de la Jilava“ és „Emlékül Margitnak Jilava — 1926“. Ezeket a tárgyakat megtekintve megértjük készítőik üzenetét: szeretni és becsülni kell hazánk történetét, összegyűjteni és megőrizni a munkásharcok még megmaradt ereklyéit. E történeti tárgyi emlékek egész népünk féltve őrzött kincsei, mindazoké, akik szeretik hazájukat, tisztelik, ismerik és továbbfolytatják forradalmi és haladó hagyományainkat. §07/11 Az alkotó műhelyében Tóth István költőnél — Ha tanítványok előtt beszélne költészetéről, mit tartana lényegesnek elmondani? ■— A költészet az a szellemi csúcsteljesítmény, amely a legparancsolóbb személyes lelki szükségletből fakad. Tömör gondolatokat, súlyos tényeket röpít az érzelem szélsebes szárnyán. Érzelmi sodrása a zenével, gondolati magva még a bölcselettel is felér. Éppen ezért fokozottabb ütemezésre van szüksége, akár a muzsikának, és olyan vakmerő képzettársításra, amely — mint egy bonyolult csigarendszer — az absztrakciós lépcsők kiiktatásával emeli az általános érvényű gondolat egybe a valóság legérzékeltebb, legátéltebb részét. Feszültségét, belső csillagizzását, éppen ez az anyagi eredetű tárgyilagosság adja. A költő mindig olyan Déva várat épít, amelynek kötőanyaga a saját hamvaiból készül. — Hogyan indult a költészet felé? — Hogy hogyan indultam el a költészet felé, nem tudom, de középiskolás koromban találkoztam vele először. Az otthoni elvesztett falusi világért kellett adnom valamit magamnak, amibe belekapaszkodhattam. A vesztes ember kétségbeesése és a végső menedék megtalálásának a reménye egyaránt benne volt ebben a találkozásban. Azóta is legfontosabb létszükségletem. Ahhoz, hogy jól érezzem magamat, naponta kell írnom valamit. Önmagam kiérdemlése, kiváltása a múló tárgyak törvénye alól. /„Mert ajándék a tudatom, /buzgólkodik, leköt, feloldoz. /Az érveimet kutatom, /hogy jogot formáljak magamnak“/ — És a műfordítás felé? — A műfordítást szintén mint önképzőköri diák kezdtem, amikor francia, német és latin verseket fordítottam. Itt inkább tanári ösztönzésre láttam munkához. Később már élményszerűen végeztem ezt is. Régente inkább egy-egy versben, most sokkalta inkább könyvben látom egy-egy életmű vagy kor lényegesebb versanyagát. Lehet, hogy ez utóbbi már kiterjeszti munkámat egy-egy lényegtelen részletre vagy versre, de így látom csak munkám értelmét. Könyvben gondolkodom, és a költőibb művek átsugárzanak ilyen esetben a velük kapcsolatban álló szárazabb művekre is. Érdekes, hogy ezt át is élem ilyen esetekben. — A szülőföldhöz való kötődés, a tájélmény szép megfogalmazásával találkozunk verseiben. .. — A költészet és a szülőföld — ez a két kapocs köt leginkább az élethez. Ma is, ha az otthon szót kiejtem. Görbédre gondolok, ahol csak első gimnazista koromig laktam állandó jelleggel. A szülői házhoz, a kertünk mögötti galambos fákhoz köt valami megváltozhatatlan érzés, ami szüleim halálával sem csökkent. Mióta legelső halottam, anyám ott porlad (apámmal együtt), úgy érzem, hogy a földnek csak erre a részére mondhatom igazi érvénnyel a szülőföld, az anyaföld szót:„Anyám idézik e ködülteföldek, amikor újra zöldek, /ki elporladva újjászülte/ a halhatatlan anyaföldet“ — Mint költőt és tanárt kérdezem: véleménye szerint mi a költészet társadalmi elhivatottsága? — Minden életmegnyilvánulásnak a szülőanyja, maga az élet. A költészetet valami egészen felfokozott szellemi szükséglet szülte, hát akkor ott kell keresnünk az elhivatottságát. Minden kor és azon belül minden egyén újra és újra formálja az életet, életét. Ez az újraformálás a költő esetében csak személyes indítékokra, élményekre épülhet kötelező módon és egész életet követel még akkor is, ha felhasználja: /„Mint tűzbe nyúlkáló gyerek, /úgy fedezek fel minden titkot. /Túl okos már sosem leszek, /bármennyit dicsértek, vagy szidtok. /— Mert mindent megfizetek drágán —/ ez a felmentés és a vád. /Az élet csak a saját árán /igazolhatja önmagát. KOCH MÁRIA „Megéneklünk, Románia” országos fesztivál A műkedvelő kórusmorgalom fellendítéséért Sármáson évek óta próbálkoznak a kórus újjászervezésével, de nem nagy sikerrel. Ebben a kulturális évadban azonban megtört a jég: a művelődési otthon igazgatója örömmel újságolja, hogy nyolcvantagú kórusuk nagyon szépen működik. És azt is tudomásunkra hozza, hogy a községhez tartozó Kissármáson, ahol soha nem volt, most ötventagú dalárdát létesítettek. Sármásról, Vámosudvarhelyről, Marosvécsről, Gyulakutáról, Somosdról, Harasztkerékről, Ákosfalváról érkeznek a hírek, miszerint a férfi, illetve vegyeskórus mar négy-öt hazafias dalt megtanult és többször szerepelt saját közönsége előtt. Szovátán évek -ie csak egy dalárda képviselte ezt a műfajt, most négy működik, Tímáveniben hat. Rég nem hallottunk semmi újdonságot a híres szászcsávási kórusról. Nemrég a zene szakos diákok segítségével újból munkához láttak, szépen haladnak, és a Megéneklünk, Románia országos fesztiválon minden bizonynyal hírnevükhöz méltóan szerepelnek majd. De azelőtt a megye kórusai egy jelentős erőpróbán vesznek részt. A Népi Alkotásokat és Művészeti Tömegmozgalmat Irányító Megyei Központ kezdeményezésére a fesztivál keretében ebben az évben is megrendezik a Maros menti kórusok találkozóját. A szervezési program értelmében a seregszemlét — sorrendben a hetedik — három szakaszban bonyolítják le. Március 1 és április 30 között rendezik meg a találkozók községi szakaszát. Ennek keretében a község területén levő kórusok lépnek színpadra. A legjobbak aztán a körzeti szakaszon szerepelnek, éspedig a következő központokban: április 23-án Tímáveniben, április 30-án Gyulakután, május 7-én Backamadarason, május 14-én Régenben, május 21-én pedig Sármáson. A seregszemle megyei szakaszára Marosvásárhelyen kerül sor június 4-én, a Művelődési Palota nagytermében. A Maros menti kórustalálkozó kiváló alkalom, lehetőség arra, hogy a megye dalárdái bemutassák műsoraikat. Kell is az ilyen nyilvános fellépés, erőösszemérés, hiszen a műkedvelők életében, tevékenységében a szereplés, az erkölcsi siker, elismerés az egyedüli mozgatóerő. A Maros menti kórustalálkozó szervezési szabályzata előírja, hogy a kórusok milyen repertoárral jelentkezhetnek. Eszerint különös figyelmet kell fordítani a hazafias és tömegdalokra, jelenkori szerzők műveire, olyanokra, amelyek vívmányainkat, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat építő ember lelkesedését, forró hazaszeretetét, a román néppel együttélő nemzetiségek testvériségét, megbonthatatlan barátságát tükrözik. E tekintetben példamutató tevékenységet fejtenek ki a marosszentgyörgyi kórusok (négy kórus működik, három iskolai és egy felnőtt, összesen háromszáz dalossal). Legutóbbi előadásukon több mint negyven hazafias dalt — román, magyar nyelven — adtak elő rendkívül szép sikerrel. Ebben a községben Hajdú Károly karmester és a községi pártbizottság közvetlen irányításával a közös éneklés az elvárásoknak megfelelően bontakozik ki. És ezt más helységekről (Tírnaveni, Szováta, Somosd, Szászcsávás, Mezőszentpéter stb.) is elmondhatjuk. A Maros menti kórustalálkozó jelentősége épp abban rejlik, hogy alkalmat nyújt: a Megéneklünk, Románia országos fesztivál további renddezvényein megyénk kórusai még magasabb szinten képviseljék e műfajt. (d) Nyelv és élet Rügó a rugó? Nem kell külön hangsúlyoznom, hiszen általános iskolai tanulmányai alapján a legtöbb olvasónk tudja, hogy a magyarban a magánhangzók rövidségének és hosszúságának értelemmódosító szerepe van. Csakhogy a tanultakat nagyon sokszor elfelejtjük. Ezáltal egyetlen ékezet már zavart kelthet a szöveg pontos megértésében. Néhány nappal ezelőtt valaki örömmel újságolta ismerősének, hogy végre olyan burát vásárolhatott, amilyent már hónapok óta keres. A búra szóját jól megnyújtotta. Valóban, szép kelléke a bura a lakásnak. Sőt fontos is. Csakhogy ezt a szót és valamennyi alakját rövid u-val írjuk: bura, burát, burák, lámpabura stb. E szóalak hosszú ú-val írt alakja mást jelent Bánatra utal. Töve a bú. Valamennyi jellel vagy raggal ellátott alakját hosszú ú-val írjuk. Természetesen hosszú ú-val ejtjük is: búra, búval, bútól, búnak. A jól ismert népdalban is ezt a szabályt követjük: Hej, búra, búbánatra születtem. Két ismert tulajdonnevünk írásában is eltérő szerepe van a hosszú, illetve a rövid magánhangzónak. Sokan furcsának tekintik, hogy a Közös tulajdonnévnek kétféle írásmódja van. Minden egyéni elképzelés ellenére a szabály világosan eligazít. A rövid ö-vel írt Körös (a szó első ö-jéről van szó) a folyónévre utal, így rövid ö-vel írjuk a három Körös, azaz a Fehér-, a Fekete- és a Sebes-körös nevét. De hosszú ö-vel írjuk és ejtjük a Körös településnevet, a nagy keleti utazónk nevéhez fűződő Csomakőrös, vagy a Petőfi életének egyik mozzanatára utaló Kiskőrös nevét. E cikk rímében azt kérdeztem, rúg-e a rugó. Nem. A rövid u-val írott alak valamely szerkezetre, például az óra szerkezetére utal. Tehát az órának rugója van. A hosszú ú-val írt alakok a rúg ige származékai. BARTHA JÁNOS Találkozás Bajor Andorral A romániai magyar irodalom egyik kiváló íróegyénisége, Bajor Andor szerzői estjén vehettünk részt az elmúlt napokban Marosvásárhelyen. A Színművészeti Intézet Stúdiószínháza zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztőjének bevezető szavai után Bálint Tibor író méltatta Bajor Andor munkásságát. Ezt követően Bajor Andor három írását — Úszólecke a Körösön, Aszfaltozzák-e ki a lóvásárteret?, Pásztor — olvasta fel a közönség nagy tetszésnyilvánítása közepette. A Színművészeti Intézet hallgatói Bajor Andor írásaiból összeállított műsorral egészítették ki a szerzői est nagysikerű programját. 8. OLDAL VÖRÖS ZÁSZLÓ Hangversenykrónika Muzsikáló kedv és üdítő gondtalanság hangulata töltötte be a hangversenytermet március 19— 20-án, Kurt Wöss osztrák karmester Beethoven műveket vezényelt. A fennkölt Beethovenhez szokott közönség ezúttal a derűsjátékos, ötletekben gazdag VIII F-dúr szimfóniát hallgathatta meg, szellemes, lendületes előadásban. A tréfás metronómketyegés, a szertartásos hajlongásokkal lejtett menüett, a szabadjára engedett szilajság, igazi bécsi kedéllyel szólalt meg. Kurt Wöss, az idősödő, de hangulatában fiatal, temperamentumos művész olyan felszabadult muzsikálásra ösztönözte a zenekart, hogy élvezettel adhattuk át magunkat a zenehallgatás örömének. A Hegedűverseny szólistája Daniel Podlovsky hegedűművész volt. Elmélyült interpretálását finom érzékenységgel követte a karmester. Podlovsky egyéniségéhez közelebb állnak a komoly érzések, mint a könnyed szárnyalás. A szép hegedűhang, alapos hangszertudás és a különösen szép részletmegoldások voltak játékának erényei. Néhány magas hangja lehetett volna tisztább A Karfantázia volt a hangverseny befejező száma. Ez a mű zongoraverseny és kantáta egy foglalatban, de csak keverék, nem válik új műfajjá. A virtuóz futamokkal zsúfolt szólót nagy biztonsággal adta elő Hamza Magda, filharmóniánk zongoraművésze. A kórus szép hangon, széles ívű dinamikai változtatásokkal énekelt. Wöss biztos kézzel fogta össze a nagy előadói együttest. Az egész estet kellemes élményként tartjuk számon. A március 26—27-i hangversenyre nagy várakozásokkal mentünk el. Szép művek, kiváló vendégművészek nevei szerepeltek a plakáton. Nem kellett megbánnunk, hogy meghallgattuk a hangversenyt, bár a színvonala nem emelkedett ki a jó repertoár-előadások közül. Vermesy Péter Recitativók című énekművét Virginia Manu adta elő. Marin Sorescu verseit korszerű dallamköntösbe öltöztette a szerző, amelyet kiszenekari kísérettel egészített ki. Grieg á-moll zongoraversenyét Fellegi Ádám magyarországi zongoraművész adta elő. Technikai biztonság és finom költői pillanatok tették széppé az előadást, de hiányzott belőle a romantikus lendület. Ravel Lúdanyó meséi című szimfonikus műve sápadt előadásban hangzott el. Richard Strauss Till Eulenspiegel című szimfonikus költeményének tolmácsolásában sokkal több volt a szín és a fantázia. Adrian VERESTÓY ILONA (Folytatás a 4. oldalon) TÁRLAT Első bemutatkozás Nádéban Timotei, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzettje, egyike azoknak a tehetséges művészjelölteknek, akik nagyon komolyan dolgozva helyet követelnek maguknak a művészeti közéletben. Ismeretes, hogy milyen nehéz feladatokkal kell megküzdenie egy fiatal végzettnek. Nadalan Timotei első bemutatkozása feltétlenül egy tehetséget tár elénk, aki már most eljutott az önismeret egy olyan szintjére, mikor a különböző hatások — tanárai és kedvenc képzőművészek — elemeit általánosítani és főleg helyenként egyéníteni tudja. Ebben talán segítségére van a műfaj is, amiben dolgozik, a plakátművészet (sokunk számára szokatlan, de mindennapi művészetek közé tartozik), mivel itt érdekesen ki tudja bontakoztatni tehetségét. Otthonosan „mozog“ a különböző technikákban, kitűnő forma, tér és színérzéke van. Szándéka egyértelmű: az ember és a környező világ kapcsolatainak gondolati és képi megfogalmazás- NEMES LÁSZLÓ képzőművész