Vörös Zászló, 1979. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

Milyen bútort óhajt a vásárló? (II.) Közvélemény kutatás Előbbi cikkünkben beszámol­tunk a siker­bútorokról. Ám a preferenciális sorrenden túl, a 322 kérdőív s a hátlapjukra jegyzett észrevételek és javasla­tok átnézése során, mint már jeleztük , igen hasznos tanul­ságok kerekedtek ki a bútorter­vező, -termelő és -forgalmazó számára egyaránt. Ezekről sze­retnénk tömören szólni az aláb­biakban. A kereskedelem korrigál Az óhaj-összegezőből kitűnik, hogy a szavazók véleménye a bútorokról ugyancsak megoszlik. A bemutatott 29 szobaberende­zés közül slágerbútornak kikiál­tott ILEFOR garnitúra 124 vok­­sot kapott, ugyanakkor a prefe­­renciális rangsor 29-ik (utolsó) helyére szorult szobabútor is el­nyerte 41 szavazó tetszését. Ez azt jelezi, hogy szó sincs íz­­lésuniformizálódásról, még a meglehetősen kevés változatos­ságot (méret, beosztás és kisebb mértékben a berendezési lehető­ségek tekintetében) nyújtó tömb­­házlakások korszakában sem. Ellenkezőleg, a vásárló még gaz­dagabb választékból szeretne vá­lasztani. A kereskedelem szakemberei nem tétlenkedtek. És ennek mindnyájan örvendünk. A kér­dőívek feldolgozása után azon­nal egybevetették az idénre ren­delt tételeket a véleménykuta­tás alapján kikerekedett igé­nyekkel.­­Nyilván bizonyos fenntartással kezelték a felmé­rés eredményeit. Megfelelő sze­lekció, minta hiányában 322 sza­vazó véleménye nem tekinthető perdöntőnek. Nemcsak vásárlá­si szándékú látogatók szavaztak, valószínű olyanok is töltöttek ki kérdőívet, akik már megunva a 10—15 éves bútoraikat, azokat kicserélnék a kiállításon látot­tak valamelyikével, de erre a közeljövőben nem kerül sor. Sokatmondó ilyen tekintetben­ Theil Gyula bútorüzlet-vezető észrevétele: „Egy-két olyan be­rendezés is sikert aratott, mely­ből nagy készlettel rendelke­zünk.“ Ezért hiányolunk a kér­dőívről egy olyan kérdést, illet­ve választ, melyből kiderülne, hogy a szavazó szándékszik-e vagy sem bútort vásárolni a kö­vetkező egy-két évben.) Calume­­riu Joan kereskedelmi aligazga­tó megítélése szerint a különbö­ző garnitúrákból rendelt meny­­nyiség nagyvonalakban meg­egyezik a szükséglettel. Ám azt sem rejti véka alá, hogy itt-ott korrigálni is kell, így például már eljuttatták kiegészítő meg­rendelésüket az ILEFOR-nak és elküldenék más bútortermelők­­nek is, ha ... Az ipar sem maradhat közömbös Az ILEFOR valószínű öröm­mel fogadja a pótmegrendelést, hisz korábban nyilvánosan is nehezményezte a kereskedelem túlzott óvatosságát primőr­ búto­raival szemben. A marosvásár­helyi Augusztus 23 Fafeldolgozó Vállalat sikert aratott H-6 típu­sú bútorának (92 szavazat) gyár­tását csak az év végén kezdik meg, az Olimpia-1980 típusú gar­nitúra kiskereskedelmi forgal­mazását még nem hagyták jóvá. Még kilátástalanabb a legkere­settebb konyhabútor (77/2 típus) idei árusítása, mivel a termelő (gyergyói IPL) beszüntette gyár­tását! A kereskedelem áthidaló megoldásként javasolja e bútor gyártásba vételét az ILEFOR ludasi egységében. Szerintünk sem volna rossz üzlet. Ki gyártja az önálló darabokat? A látogatók közül sokan kifo­gásolták, hogy a bútorüzletben nem találni önálló bútordarabo­kat. A kiállításon közönségsikert aratott például az ILSA típusú telefonasztal, a Technolemn Kis­ipari Szövetkezet előszoba fogá­sa és más bútordarabok. A nyilvános felmérés, valamint az üzleti kereslet alapján a keres­kedelem az idén 500 tv-asztal, 500 Fantázia típusú kisasztal, 300 telefonasztal, 600 előszoba­fogas, 300 virágállvány és továb­bi­­ 400 más rendeltetésű bútor­darab előállítására keres vállal­kozót. Figyelem, megyei bútor­termelők, lehet jelentkezni! A szállításról, lakás­berendezésről meg egyebekről igen sokan szorgalmazták a bútorszállítás tökéletesítését. Mi­lyenek a kilátások ilyen téren? — kérdeztük a bútorüzlet veze­tőjétől. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem a kereskedelem álta­lában, sérti az üzlet nem ren­delkezik ilyen szolgálattal — tájékoztatott Theil Gyula. Az Autószállítási Vállalat 3 speciá­lisan berendezett tehergépkocsit (ezek korábban a miénkek vol­tak), bocsájt az igénylők ren­delkezésére. Sajnos e három ko­csi nem minden esetben elégíti ki az igényeket. De még ennél is nagyobb baj, hogy a szakvál­lalat nem rendelkezik szállító­­munkásokkal, így a vásárlók sokszor kénytelenek a szekere­sekhez fordulni, akik akkora fuvardíjat kérnek, amekkorát nem szégyellnek. Hogy a Poklos­­patak melletti látványról és bűzről ne is beszéljek. Van-e jobb megoldás, kivezető út? Egyesek szerint bővíteni kellene a közüzemek teherfu­varozó gépkocsiparkját. Mások szerint a szövetkezetet kellene megbízni egy bútorszállító, ösz­­szeszerelő és lakásberendező szolgálat­­létesítésével. Egyre többen vennék igénybe a kép­zett lakásesztéták segítségét ott­honaik ízléses berendezéséhez, az odaillő bútorok kiválasztásá­hoz. Szóval, az ötlet, javaslat csak úgy tódul lentről felfelé. Valakiknek fontolóra kellene venniük ezeket. PETELEI ISTVÁN (Folytatás a 4. oldalon) könyvszemle Harmadfél évszázados szociográfia Nagy dolgok történtek 1700 körül Európának ezen a részén. A törökök kiverése idején és közvetlenül utána néhány év­tizedre meggyorsult a történe­lem kerekének a forgása, s eleink reádöbbentek, hogy az öröknek és változhatatlannak hitt régi életmód a szemük lát­tára megváltozik. Ez a felisme­rés adta altorjai Apor Péter ke­zébe a tollat, hogy feljegyezze a régi, az — általa korszakha­tárnak tekintett 1087 előtti — „módot és szokást“, amit ő még saját szemével látott, és elmú­lásának is tanúja volt. Emlék­íróink, krónikásaink annak előtte is feles számmal voltak, de álta­lában csak az események meg­örökítésére törekedtek. Apor Pá­ter volt az első, aki a szokások­ról írt, így vált egyik legelső szociográfiai, sőt bizonyos szem­pontból etnográfiai, könyvünk szerzőjévé.* Jó megfigyelőképességű és emlékezőtehetségű író volt, de igen sajátos ízlésű és gondolko­dásmódú. Nagy kedvelője volt a pompázatos külsőségeknek, eze­ket nagy élvezettel részletezte, de alig tudunk meg valamit a XVII. századi gazdálkodás, ha­dakozás vagy akár a törvény­kezés módjáról, azt a keveset is inkább csak közvetve. Mit is talált megörökítésre méltónak egy XVIII. századi főúr? A könyv fejezetei nagyon tanulsá­gosak. A bevezetés után mind­járt Az titulusokról c. fejezet kö­vetkezik, ezután Az vendégség­ről és ebédről és vacsoráról, majd még külön A fejedelem ebédiről és vacsorájáról. Ezután külön fejezetek szólnak a régiek köntösiről, az utazásokról, kettő is a szekerekről és a kocsikról. A lakodalmakról szóló fejezet­nek még egy függeléke is van egy „emlékezetes lakodalomról“, majd következik a temetések­ről, régi tisztségekről, végül a „katolika religióról“ szóló. Per­sze a főurak köntöséről, lako­dalmáról, temetéséről van szó. Minden régi dolgot nosztalgiá­val néző felfogása nem min­dig rokonszenves, néhányszor a hasznos újításokat is elítéli. Számunkra meghökkentő, de a főnemesi gondolkodásmódra na­gyon­ is jellemző, ezért kor­­dokumentumként felbecsülhe­tetlen értékű sorokat is talá­lunk benne, mint pl. amiket a régi utazási viszonyokról írt, mintegy dicséretképpen: „(...) ha a szegény félnagyok, bírák úgy nem viselték magokat az mint az úton járó (főúr) kívánta, jól megverték az hátát, s rajta sült“. (70. lap). Apor Péter stílusa könnyedén folyó, élőbeszédszerű, ma is él­vezhető, kissé zsúfolt leírásai szemléletesen tárják elénk az egykori főurak pompakedvelé­sét, humora azonban nincs. Eről­tetett szójátékai az olvasót in­kább csak bosszantják, mint­sem hogy szórakoztatnák. A könyv a felsorolt negatívu­mai ellenére is egyrészt nem mindennapi érték tudományos (szokás- és viselettörténeti, nép­rajzi stb.) szempontból, más­részt élvezetes olvasmány. Szer­zőjében szépprózánk egyik meg­teremtőjét tisztelhetjük. Kócziány László bevezető ta­nulmánya gondolatébresztő, szép stílusa mintha csak az Apor Péterét követné. DEMÉNY ISTVÁN PÁL *­ Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Előszóval és jegy­zetekkel ellátta Kócziány László. A szöveget gondozta Lőrinczy Réka. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. varjuk fejünket, elmosolyodunk, mondván, hogy minden szamár felírja a nevét. A baj az, hogy nemcsak Ky­­selak, hanem Hérosztratosz jel­lembeli utódai is köztünk élnek. Mint ismeretes, ez a polgár az ókori Görögországban élt, s az­zal örökítette meg nevét, hogy felgyújtotta az ókori világ hét csodájának egyikeként nyilván­tartott Artemisz-templomot E­­pheroszban. Ezek a derék utó­dok persze nem mind piromá­­niások, de így vagy úgy, rom­bolnak, haverokkal, vagy inkább kislánnyal sétálva a parkban, zavarja őket a villanyfény, s máris repül a kő a fényforrás felé, kinek van több ereje, mint nekem — kérdi kihívóan, s má­ris reccsen a pad meg a szék karfája, csavarodik a kávéskanál, miszlikbe megy a pohár vagy a hamutartó; kinek van mersze mindenki szeme láttára felhasí­tani, az ülés vagy a fal kárpit­ját?; hát persze, szintén neki, Hérosztratosz kései utódának. És mit teszünk mi, akik nem valljuk magunkat sem Kyselak, sem Hérosztrátosz utódainak. Új égőket teszünk, megjavítjuk a sétatéri padokat, rendbehozzuk a kárpitot, kávéskanalakat, ha­mutartókat, poharakat vásáro­lunk, újra meg újra ültetjük a kitördelt facsemetéket, hogy ők ki ne fogyjanak a hírnévszerzés eszközeiből. És azon túl? Hát igen, azontúl i­tatjuk a szánkat." És ez baj, rettentő nagy baj, mert Hérosztratosz késői leszár­mazottjai között vannak veszé­lyesebbek is. Ők azok, akik le­szerelik a vízcsapot, a villany­égő foglalatát, a tükröt, a mos­dókagylót, a kapcsolót, a zárat, az öblítőtartály lehúzó­ját és mindent, ami leszerelhető, füg­getlenül attól, hogy használható-e otthon vagy sem. A Kövesdomb egyik cukrászdájában hónapokig használhatatlan volt az illem­hely, mert valaki leszerelte az öblítő tartályát. A Prodcomplex klubjában hosszú sorban vára­koznak kézmosásra, mert valaki magával vitte a másik kagylót, csapostól, tükröstől. Folytassam? Nem, nem folytatom, csak újra felteszem a már-már szónokias kérdést: mit teszünk mi, akik szenvedünk vagy legalábbis bosszankodunk a rombolás lát­tán. Na mit? Szorgalmas hangyák módjára újraépítjük a bolyt és várjuk, hogy valaki, Hérosztratosz vala­melyik leszármazottja újra szét­tárja. Pedig már igazán fogytán le­hetne a türelmünk! LAJOS ANTAL VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3. OLDAL Az állattenyésztés korszerűsítése alapvető követelmény! EGYENSÚLYBA HOZNI! Ha összeségében elemezzük a kerelőszentpáli termelőszövetke­zet állattenyészetét, a helyzet nagyon kedvező. Az utóbbi há­rom évben az állattenyésztésből tervezett pénzbevételüket 106 százalékban teljesítették. A jö­vedelem mintegy 50 százalékát a baromfitenyésztés állotta. A szarvasmarha-tenyésztésben rész­leges eredményekről számolha­tunk be. A létszámtervvel egy esztendőben sem volt probléma. Nemcsak teljesítették, hanem jó­val túl is haladták. A takarmá­­nyozott tehenenkénti hozam 1977-ben elérte a 2 250 litret ta­­karmányozott tehenenként, a tavaly azonban 1929 literre csök­kent. A baromfitenyésztés vi­szont az elmúlt évben is 2,8 millió lejt hozott, vagyis bevé­teli tervüket 104 százalékban valósították meg. Honnan erednek a két állat­­tenyésztési ág közötti különbsé­gek? A baromfitenyésztés nagyüze­mi módra történik. A tavaly is 215 tonna húst állítottak elő. A vezetőség dicséretére legyen mondva, jól kihasználta a kí­nálkozó lehetőségeket. A szako­sított csarnokok mellett, ahol egy szériában 25 000 csirkét nevel­nek, a nyári időszakban, amikor a szarvasmarhák a legelőn vol­tak, ésszerűen használták ki az üres istállókat, így a besenyői részlegen 14 000, az új­dellőin 13 000, a szentpáli két istálló­ban pedig 14 000 vágócsirkét állítottak elő. Az elmúlt években nagyon jó kapcsolat alakult ki a termelő­szövetkezet és az Avicola között. Az állami vállalattól nemcsak a naposcsibéket kapják, hanem sokszor kisegíti őket takarmány­nyal, gyógyszerekkel, hogy a szakmai tanácsokról ne is be­széljünk. A vállalat igazgatója, főmérnöke rendszeresen elláto­gat a termelőszövetkezetbe. A naposcsibék hatvan nap a­­latt érik el a vágósúlyt, vagyis az 1,30—1,40 kilót. Köszönhető ez a jó takarmányozásnak, gon­dozásnak, a korszerű eljárások­nak, hisz a csarnokokban soha sincs éjszaka. Tehát intenzív hizlalásra rendezkedtek be. S az eredmény nem marad el. Amint már említettük, az elmúlt évben 215 tonna húst állítottak elő, a tiszta jövedelem pedig megha­ladta a félmillió lejt. Az idénre is jók a kilátások. A december elején hozott naposcsibék máris elérték a vágósúlyt, tehát meg­kezdhették értékesítésüket. Utá­na takarítás, fertőtlenítés követ­kezik, és február közepén már újra népesítik is be a csarno­kokat. Egyetlen dolog, amelyen segíteni kellene, jobban mond­va, ahol segítséget várnak a szentpáliak. Az etetés-itatás gé­pesített, a felszerelések azonban az évek folyamán nagyon el­koptak s nem tudnak hozzájut­ni cserealkatrészekhez. Az állattenyésztés másik ágá­ról, a szarvasmarha-tenyésztés­ről, már nem mondhatunk ilyen jó dolgokat. — Valóban — hagyja helyben Kovács Albert elnök. — Itt az eredményeket az időjárás hor­dozza magával. Furcsa megfogalmazás, de mindjárt bizonyítja is. — Eredményeink az esős évek­ben ingadoznak, ilyenkor a Ma­ros tönkre teszi a takarmányok jelentős részét. S ez az elmúlt évre is vonatkozik. S aki ismeri a kerelőszentpá­­liak helyzetét, némiképp igazat ad az elnöknek. Van azonban kiút. A termesztett takarmá­nyok terméshozamának növelé­se s az egész állattenyésztés korszerűsítése, amitől sokat vár­nak a szentpáliak. Már el is készültek a tervek az új istállók építésére, a meglévők korszerű­sítésére, amivel lehetőség nyílik az új technológia bevezetésére. A korszerűsítés nemcsak a te­nyésztői munkára, hanem a ta­karmányok előkészítésére is ér­tendő. Az új takarmánykonyhá­ban majd jobban előkészíthetik, tehát nagyobb hatásfokkal hasz­nálhatják fel a takarmányokat. Addig is azonban mindent meg kell tenni a jelenlegi lehetősé­gek még jobb kihasználásáért, hogy nemcsak a baromfihús elő­állításában, hanem a tejterme­lésben is jó eredményeket mu­tathassanak fel. (háromszéki) A MAROSVÁSÁRHELYI VEGYIPARI KOMBINÁT Dózsa György utca 300 szám felvesz munkásokat (férfiakat) vegyi termékek gépi csomago­lására és rakodására. Maros megye bármelyik helységéből je­lentkezhetnek olyanok, akiknek lehetőségük van a kombinát­beli váltások idejére beutazni. A csomagolás-rakodás munkáját akkordban végzik, a ja­vadalmazás a normateljesítés arányában történik, havi 1816 lejtől kezdve. Ugyancsak toboroz munkásokat (férfiakat kihelyezésre a Constantai CHIMPEX vállalathoz vegyi termékek ki- és be­rakodására a kikötőben, ahol az alábbiakat biztosítják: — havi 2 091 lejes fizetés — munka akkordban —­ kiküldetési pótlék — prémium kiváló tevékenységért — túlórafizetés (ha arra szükség van) — díjtalan szállás — munkakezdéskor meleg étel ingyenesen — naponta kétszeri étkezés 11 lej ellenében — a hazautazás költségeinek megtérítése (háromhavonta egyszer) — 5 napi fizetéses szabadság (háromhavonta egyszer) Bővebb felvilágosítás a Kombinát székhelyén naponta 7—15 óra között a személyzeti irodában, telefon 33­ 099, belső 1673. A MAROSVÁSÁRHELYI SZAKSZERVEZETEK MŰVELŐDÉSI HÁZA k­ö­z­ü­i: 1979. február 10-ig lehet jelentkezni a felnőttek részére szer­vezett alábbi tanfolyamokra: — szabás-varrás (női) — gépírás — gyorsírás — rádió-tv, kezdők és haladók — idegen nyelvek (angol, német, francia) — szobrászat — tánc Feliratkozás naponta 8—16 óra között a Cuza Voda utca 22 szám alatti székhelyén, I. emelet, 30-as szoba. Érdeklődni a 33-731, 33-870-es telefonszámon.

Next