Vörös Zászló, 1980. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

AZ KKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXII. évfolyam 1 (8717) szám­­ 1980. január 3. csütörtök**""|""'^^^^^Ara 30 ban! NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS r • r • r ] • r r J ■ r • r •• J újévi radio- és televízióüzenete egész népünkhöz Kedves elvtársak, barátaink! Románia Szocialista Köztár­saság honpolgárai! A pár perc múlva záruló 1979-es esztendő újabb előrelé­pést jelzett társadalmunk mű­szaki-anyagi alapjának fejlesz­tésében és korszerűsítésében, a nemzeti vagyon gyarapításában és a nép életszínvonalának e­­melésében, a szocialista és a kommunista építés célkitűzései­nek megvalósításában Románia földjén. Augusztus 23-án a három és f­él évtizedes évfordulóját ün­­n­peltük annak, hogy diadal­­ma­­skodott a nemzeti és társa­dalma, felszabadító forradalom, s­ambe, vettük, milyen korszak­alkotó örvödelm­eket aratott mun­­kásosztályi ,aki egész népünk — a kommuni­sta párt vezetése a­­latt — a szoc­ialista forradalom és építés megvalósításában, az ország elmaradottságának fel­számolásában, egy új anyagi és szellemi civilizáció megteremté­sében, Románia szabad, virágzó és független országgá fejleszté­sében. Az idén tartottuk meg továb­bá a párt XII. kongresszusát, a­mely elkészítette a jelenlegi gy éves terv mérlegét elemezte a román társadalom fejlődésének jelenlegi stádiumát, s megjelöl­te a következő történelmi sza­kasz célkitűzéseit és felada­tait. A társadalom forradalmi át­alakításának, anyagi és szellemi potenciálja gyarapí­ tásának min­den nagy vívmánya pártunk po­litikájának a gyümölcse, pár­tunkénak, amely következetesen, Románia konkrét adottságai sze­rint alkalmazza a tudományos szocializmus eszméit, az egyete­mesen érvényes igazságokat, e­­gész­ népünk lendületes munká­jának a gyümölcse, népünkének, amely megvalósítja az egész nem­zet érdekeit és törekvéseit meg­testesítő pártprogramot. E vív­mányok tanúsítják a népünk al­kotó energiáinak és képességei­nek maradéktalan kibontakozá­sáról kereskedő szocialista rend­szerünk magasabbrendűségét. Ezekben az ünnepi pillanatok­ban a legmelegebben gratulálok az 1979 folyamán minden téren aratott kiemelkedő sikerekhez, a munkásosztálynak, a parasztság­nak, az értelmiségnek, nemze­tiségi különbség nélkül vala­mennyi dolgozónak, egész né­pünknek, amely dicsőséges pár­tunk vezetésével szabadon és méltóságtudattal alakítja saját sorsát — szocialista és kommu­nista sorsát. A most kezdődő új esztendő az egész ötéves terv sikeres tel­jesítésének döntő éve. Vessük latba minden erőnket az 1980- as tervelőirányzatok sikeres tel­jesítéséért, valósítsunk meg új, magasabb minőséget az iparban, a mezőgazdaságban, a szállítás­ban, az építkezésben, a tudo­mányban és az oktatásban, a szocialista építés összes terüle­tein. Alkalmazzuk határozottan az új gazdasági-pénzügyi me­chanizmust, erősítsük szüntele­nül az önigazgatást és az önálló gazdálkodást, fokozzuk az egész anyagi termelés hatékonyságát. Tartsuk fenn az élénk forradal­mi szellemet a munkában és az alkotásban egyaránt, harcoljunk lankadatlan a tömegek tudat­­sí­nvonalának emeléséért a szo­cialista etika és méltányosság elveinek érvényesítésért min­den tevékenységi területen. A nagy nemzetgyűlési és nép­­tadá­si képviselőválasztások elő­készítése és lebonyolítása, akár­­c­sak a Szocialista Egységfront s.,’,át szerveinek megalakítása fejle­essze még erőteljesebben szo­ciális*., demokráciánkat, hozza meg a nép egyre aktívabb rész­­véte­lt a társadalom vezetésé­ben, saját történelmének alakí­tásában. A pár pillanat múlva kezdő­dő új észter-„jó tervelőirányza­tait megvalósítva, biztosítsuk az alapos előreészinteteket az új öt­éves tervre, a­­XII. pártkongresz­szus Irányelvei­­ek és a magas pártfó­iumon elfogadott többi irányelv-programn­­ak a konkrét megvalósítására. Szorosan felzárkó­ózva a Román Kommunista Párt — egész nem­zetünk éltető közp­ontja — kö­ré, erőt nem kimé­lve, tegyünk meg mindent, hog­y felépüljön Romániában a történelem leg­­igazabb és legemberibb társadal­mi rendje — a szocialista és a kommunista rend. Kedves elvtársak, barátaink! A XII. kongresszus, a dialek­tikus és történelmi materializ­mus szellemében elemezve a nemzetközi küzdőtéren bekövet­kező nagy változásokat és átala­kulásokat, rávilágított arra, hogy (foly­tatás a 4. oldalon) A­z­­új évet köszöntő poharaz­­gatás hangulatában mond­ta el Szép Jóska, az Augusztus 23 Bútorgyár munkása az aláb­biakat­ így kezdte: — A negyven éven már jóval túl vagyok — ennek bizonyítá­sára kopaszodó fejére mutatott, — de nekem még ilyen boldog szilveszterestem nem volt, ilyen megelégedetten ,örömmel új év­be még sohasem léptem. Nekem az idei volt a legboldogabb újév­­fogadás. Nocsak, gondolom magamban, íme egy ember, akinek az új évre beszaladt valami főnyere­mény. Hirtelen más nem is jut­hatott eszembe, amikor tudom, hogy Jóskának új bútorral be­rendezett szép lakása van a vá­ros egyik legszebb részében, a Karnisán. Meg is kérdeztem tőle: — Nagy összeg üti a markát? Mire ő kissé megrökönyödve rám néz, aztán így folytatja: — Miféle beszéd ez! Pénz? Abból bármennyi van, sohasem elég. De a boldogság nem ebből áll. Na de én nem panaszkodom s nem is dicsekszem a pénzünk­kel. A feleségemmel annyit ke­resünk, amennyi ahhoz kell, hogy a házunkban nélkülözés ne le­gyen. Nem dicsekvésképpen mon­dom, ha nagyon akartuk volna, egy autóra való is kikerül. S ha erre vágytunk volna, a rokonság is n­ellénk áll. Azonban nekünk a boldogságunkhoz nem autó és pénz kellett. S azt is elmondom, hiába volt meg az asszony és közöttem az egyetértés, mert a házunkból valami nagyon hiányoz­ott. Amikor családot alapítot­tam el se tudtam képzelni 02 é­­letünket gyermek nélkül. Igen ám, de teltek az évek s az asszony hasa csak­ nem gömbölyödött. Megpróbáltunk belenyugodni a gondolatba, hogy nem lesz gyer­mek. Az életben sok mindenbe beletörődtem én már, csak ép­pen ebbe nem. Sokat búslakod­tunk az asszonnyal emiatt. Ha felhajtottam egy-egy pohárral, csak erről panaszkodtam. Na, de 1979 végére megszületett Katika. Hát ezért igazán boldog nekünk a szilveszter és az új év. El se hiszi. 1S éve vágytunk rá. Talán a mi örömünket senki sem tud­ja megérteni. Különösen azok nem, akiknél házasságkötés u­­tán minden probléma nélkül jön a gyermek. Hiába is mondom el, senki sem hiszi azt, hogy e­­zért a boldogságért mennyit küzdöttünk. S milyen nagy-nagy öröm, hogy ki tudtunk tartani vágyunk beteljesüléséért. Ezért is szeretnék most kezet szorítani az orvosokkal, bábával, minden­kivel, aki ügyelt arra, hogy Katika épen, egészségesen lássa meg a napvilágot. Ezért is va­gyok itt, ahol vagyok most, az új év első óráiban. Na hát akkor emeljük poha­­rainkat a leánya egészségére, a szülők beteljesült örömére. Koccantak poharaink s belő­lem felbuggyant a kérdés, hogy­hogy csak 10 év után érkezett meg a várva várt gyermek. Jóska poharát letette az asz­talra s így folytatta: — Nem, maga az első, aki nekem szegez­te ezt a kérdést. Azt is megmon­dom, bent a gyárban voltak, akire hecceltek. A heccelődőknek ott mindig viccesen azt a tyúkkal és tojással kapcsolatos dolgot mon­dom. Nem lényeges, hogy ki mit mond. Mi a boldogságun­kért végigjártuk a magunk útját. Kitartó türelemmel, úgy, ahogy azt az orvosok tanácsolták. Ez csak ránk tartozik, ez a mi dol­gunk és áldozatunk, s a gyer­mek pedig a mi beteljesült örö­münk. Az új esztendő első óráiban ennél szebb emberi történetet nem is hallhattam volna. Nem tudom, Szép Jóskát munkahe­lyén miként értékelik, becsülik. De a mai világban, amikor sok embert úgy hajt az anyagiakban rejlő boldogság utáni vágy, jól­esik látni, tudni azt, hogy körü­löttünk olyan, emberek is élnek, akik az örömet ennél jóval töb­ben látják és találják meg. Jós­­káék családi történetén sokszor elméláztam. S mindig arra a következtetésre jutottam, hogy az élet igazi nagy boldogságait csak konok kitartással, türelemm­­el lehet megtalálni. Tizennyolc év után­ — MARKÓ BEI,A riportja — Nagyszerű termelési eredmények az év első napján MAROS­­VÁSARHELYI VEGYIPARI KOMBINÁT Nehéz eszten­dőtől búcsúztak a marosvásárhelyi vegyészek. A kom­binátfejlesztés, a nagy horderejű beruházási mun­kálatok ütemét, végső fokon a terv teljesítését jobbára objektív tényezők fékezték. Mert hiába folyt szervezett, meg­feszített munka az üzemelő egy­ségekben, az új üzemrészlegek tervadósságát képtelenek voltak pótolni, erejükből csupán a hiány enyhítésére jutott. Így hát nem véletlen, hogy a szilvesz­teri számvetés örömébe — hisz volt minek örvendjenek is — üröm is vegyült, ami azonban még jobb, még szervezettebb munkára"­ösztönzi a közösséget. És míg a lakosság túlnyomó többsége családi vagy baráti körben búcsúztatta az óévet, a vásárhelyi vegyészek egyharma­­da (a szolgálatos műszak dolgo­zói) munkahelyen igyekezett e­­leget tenni fogadalmának, már az év első napján teljesíteni a minden szempontból növekvő tervet. Mint később kiderült, az igyekezetet siker koronázta. Ja­nuár 2-án reggel Pop Iuliu szol­gálatos diszpécsertől a követ­kező tudósítást kaptuk: — 1980 első 24 órájának mér­lege: 100 tonna­­ ammóniák, 125 tonna nitrogénés műtrágya, 175 tonna komplex műtrágya tervez felül. Kérem tegyék hozzá — figyelmeztetett a diszpécser — a többlettermelést a lehető leg­gazdaságosabb feltételek mellett valósítottuk meg. Arra a kérdésre, h­ogy kik tűntek ki, Pop Iuliu a követke­zőket mondotta: A három váltás jelentéséből semmi rendellenes­ség nem derül ki. Ez azt jelen­ti, hogy mindenki becsületesen helytállt, szorgalmasan végezte feladatát. (Folytatás a 3. oldalon) Őrhelyen az energetikusok a Maros­vásárhelyi Áramszolgáltató Vállalat székhelyén

Next