Vörös Zászló, 1980. június (32. évfolyam, 129-153. szám)
1980-06-01 / 129. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXII. évfolyam 129 (8845) szám | 1980. június 1. vasárnap | Ara 30 báni Az RKP KB-nél megtartott munkatanácskozás szellemében A bőséges termés biztosításának alapkövetelményei a gondos növényápolás Az RKP KB-nél május 29-én és 30-án megtartott munkatanácskozáson többek között megvitatták az idei mezőgazdasági tervfeladatok teljesítésének helyzetét, valamint azt, hogy a helyi párt- és állami szerveknek, a mezőgazdasági szerveknek, az egységes agráripari tanácsoknak mit kell tenniök, hogy maradéktalanul megvalósuljanak az idei terv előirányzatai, hogy idejében és jó körülmények között végezzék el a növényápolást, a gyom- és rovarirtást, a lecsapolási munkálatokat, megfelelően kihasználva a mezőgazdaság műszaki-anyagi alapját, a munkaerőt. Kétségtelen, hogy , az elkövetkező napokban a legfontosabb tennivaló megyénkben is a növényápolás és a növényvédelem szorgalmazása mindenik mezőgazdasági egységben, mert pillanatnyilaga kapálás biztosíthatja a megfelelő tenyészfeltételeket minden növény számára. S hogy e tekintetben jócskán van tennivaló megyénkben, mindannyian jól tudjuk. A cukorrépa egyenlése, a kukorica, a krumpli gépi és kézi kapálása, a zöldségfélék ápolása mind-mind olyan tennivalók, amelyek igénylik a gazdaságok rendelkezésére álló öszszes gépi és kézi erőket. Úgy kell tehát mozgósítani, irányítani az erőket, hogy egyetlen parcella, egyetlen tenyérnyi terület se maradjon megkapálatlan. Folyamatos a munka A balavásári egységes agráripari tanács keretébe tartozó termelőszövetkezetekben elsőrendű teendő ezekben a napokban a növényápolás. A tanács vezetősége, a gazdaságok vezetőivel közösen olyan munkaprogramot dolgozott ki, amely biztosítja a kapálás folyamatosságát. A körzetben 180 hektáron termesztenek cukorrépát, s mivel jó táperőről gondoskodtak az egész területre, a művelést egészében gépesíteni akarják, de azért szükség van a tagság segítségére, főleg az egyelésnél. A területet felosztották a tagok között (egy munkaerőre 0,35—0,40 hektár jut), s eddig a munka ütemesen haladt. Tekintettel arra, hogy a cukorrépát az egész területen 12 soros géppel vezették, az ápoláshoz 13 soros kultivátorokat állítottak össze mindkét cukorrépatermesztő gazdaságban. Ezekkel a gépekkel Sánta István és Nagy Ferenc mezőgépészek kiváló minőségű és gyors munkát végeznek. Az első gépi kapálást az egész területen rég befejezték s 90 hektárt másodszor is megkapáltak. A tagság az egyelést eddig 120 hektáron végezte el, de minden feltétel megvan ahhoz, hogy négy-öt nap alatt elkészüljenek ezzel a munkával. A jó szervezés, irányítás szavatolja itt a folyamatos munkát. A kukorica ápolása több erőt igényel A balavásári tanács körzetében, akárcsak szerte a megyében, előtérbe került a kukorica ápolása. A tanács körzetében 1 313 hektárt vetettek be kukoricával. A kikelés jónak, egyenletesnek mondható, csakhogy a hűvös, esős időjárást nagyon megsínylették a növények, s hogy a további fejlődésükben segíthessék, feltétlenül szükség van arra, hogy teljes erővel beindítsák mindenik gazdaságban a kapálást. A gépesítésre előirányzott területeken a munka erőteljesen beindult. Kultivátorral 320 hektáron, küllős kapával pedig 270 hektáron lazították fel a talajt, irtották ki a gyomot. A gépi kapálás tovább folytatódik, de késedelem nélkül munkába kell állítani a tagságot is, mert a kézi kapálást lényegében alig hogy megkezdték. Márpedig a gyomok erőteljesen nőnek, s bár Nádas, Cikmántor körzetében vegyszeres gyomirtást is előirányoztak, az nem pótolja az idejében elvégzett kapálást. (sárdi) Gyál a zöldtakarmány az utánfutóban, a sármási mész határában dhitattal helyezi álla alá a hegedűt. Valósággal összenő vele. Ujjal csodaszép hangokat csalnak ki a húrokból. — Ezt hallgasd meg, most készítettem. Mennyire tiszta a csengése. Figyelek, de a fülem nem érzékeli a hangok finom árnyaltságát. Mintha észrevenné zavaromat Szakmábavágó hasonlattal jön: — A jó hegedűnek a hangjában, a jó lónak a lábában van a legfőbb erénye. No ezt hagyjuk a szakértőkre. Inkább arcát, ujjait figyelem. Mikor láttam még ezt az áhítatot az arcán, hol figyeltem fel fürge ujjaira? Egy régebbi emlék ötlik eszembe. LOVÁSZ ZOLTÁNT, a csíkfalvi állatorvost, mint mindig, hiába kerestem az irodában. Terepen van — hangzott a válasz. A vadadi istállóknál akadtam rá. Operációhoz készülődött. Már bemosakodott, ezért csak a könyökét nyújtotta üdvözlésre. — Bocsánat, vár a páciens. — Komoly eset? — Gyomorösszenövésre gyanakszom. — S a műtő? — Ez az — mutatott a frissen almozott istállórészre A szükség törvényt bont Gyorsan be kell avatkozni egyébként vágóhídra kerül az állat Ez pedig kár lenne a gazdaságnak. Nem zavarom tovább, csak nézem a kezét, amint felnyitja a hasfalat, aztán ujjaival milliméterről-milliméterre halad előre, ahol a bajt sejti. Azóta ki tudja hány műtétet végzett, bent a jól felszerelt rendelőben, vagy sürgős esetben az istállókban, mert Lovász Zoltán csíkfalvi állatorvos két termelőszövetkezet és két község állatállományáért felel. Maros megye egyik legnagyobb állategészségügyi körzetét bízták rá De zokszót munkájáról ejteni még nem hallottam. Annál inkább zsörtölődik, amikor felesleges kimutatások miatt az irodához kötik, pedig éppen a legelőre szólítja a munkája Ott most az ő helye. Magáról keveset beszél Nem szereti a népszerűséget. Most is kérdőleg szól rám. — Mit írogatsz? — Semmit. Csak számítgatok. Tehát 3 400 szarvasmarha, 2 500 sertés. 2 500 juh. 340 ló. 25 000 baromfi Ez hány tűszúrást jelent évente? — próbálom szóra bírni. Most már nem tagadhatja meg önmagát. — Hát ha csak a kötelező évi oltásokat vesszük a sertéseknél 4, a baromfiknál 3, a juhoknál 7, a szarvasmarháknál 10 egyedenként No meg aztán ott vannak a kutyák és más állatok. Százezerig számolom, aztán abbahagyom, mert újra rám szól. — De ezt nem mind én végzem. Nagyon jó kisegítőim vannak. Az övék az érdem. Az igen, az meglehet, hogy az érdem egy része másoké, de a felelősség a körzeti állatorvosé. Őt veszik elő, ha beüt egy betegség, ha mételyt kapnak a juhok, ha csökken a tejhozam, ha egy ellenőrzéskor rendetlenséget találnak az istállókban. Nem feszegetem tovább a szakmai dolgokat, a zenéhez, a családhoz térek vissza. De úgy néz rám, hogy muszáj zsebre tegyem a jegyzetfüzetemet. — Mit kedvelsz jobban, a szakmádat vágja a zenét? — Elválaszthatatlan. A munka napjaimat, a zene estéimet tölti ki. — Pedig egyébre gyanakodtam, hisz a neved is mutatja... Jóízűen kacag. — Hogy született állattenyésztő vagyok, onnan a nevem. Hát van valami igazság benne. Ősapáim más nevet viseltek. Nagyapám aztán lovász volt az egyik uradalomban, ott ragadt rá ez a melléknév, amely aztán igazivá vált. Bármilyen neve volna, azoknak alapján, amit a községi pártbizottság titkárától, a falusiaktól, a környék lakóitól megtudtam róla, csak csodálni tudom. Ahogy a községbe került, az iskolában zenekart hozott össze. Az újonnan alakult Nyárád együttesnek ők szolgáltatják a muzsikát. A híres jobbágytelki folklóregyüttesnek nélkülözhetetlen embere. Elkíséri őket kiszállásokra, húzza a jó talpalásmiatt minden ellenszolgáltatás nélkül. Szabadidejében túlfarag. Ismerősei mesélik, olyan hegedűt készített, hogy amikor az egyik zenetanárnő kipróbálta, bámulattal mondta: ilyen hangszer rég nem járt a kezemben. Közéleti tevékenysége is igen szerteágazó, ott van mindenütt, ahol segítségre, jó tanácsra van szükség, ahol összefogásra kell szólítani az embereket. Honnan jut ideje mindenre? Szinte hallom a válaszát, mert itthon kelek, itthon fekszem le. — S nem vonz a város? — Szeretem a falut. — De hát a gyermekek érvényesülése — érvelek mások okoskodásával. Felesége csendesen közbeszól: — Nem álltunk útjukba. Mindent megtettünk értük. Egyik most érettségizik Marosvásárhelyen az ipari líceumban, nagyon jó szakon. Máris több gyár bejelentette igényeit a végzősök iránt. A kicsi a művészetibe jár. Bentlakó. Őszintén mondom. (Folytatás a 4. oldalon) Injekciósai és — NAGY FERENC riportja — A Prodcomplex teljesítette egész évi vállalását Gedő István mérnök-igazgatótól érkezett a jó hír: a Prodcomplex marosvásárhelyi, ludasi és segesvári egységeinek dolgozói becsülettel teljesítették a májusi terv túlszárnyalására tett ígéretüket, hisz a többlettermelés értéke meghaladja a 7 millió lejt. Mivel az év első 4 hónapjában már sikerült jelentős mennyiségű terméket gyártani előirányzaton felül, az idei többlet értéke június 1-ig eléri a 19 milllió lejt, ami 6 millió lejjel nagyobb, mint az egész évi vállalás. Csupán május folyamán 5 tonnna vegyipari berendezést, 850 000 tömítőgyűrűt, nagy mennyiség® gumiból készült műszaki cikket és cserealkatrészt gyártottak előirányzaton felül. S hogy teljesebb legyen a kép, hadd egészítsük ki a fentieket azzal, hogy a jelzett időszakban mintegy félmillió valutalej értékű terméket exportáltak terven felül, 100 000 valutatejjel többet az egész évi vállalásnál, ezzel is igazolva, méltán került hozzájuk az iparág élüzemének járó vándorzászló. Hűséggel a közösséghez — BORDI ANDRÁS köszöntése születésének 75-ik évfordulóján — Boldog ember, aki elmondhatja, hogy idős korára gyermekeinek szeretete veszi körül; még boldogabb a Művész, ha nem idegenül, magára hagyatva kell öregkorára életművének beteljesülésén munkálkodnia, ha a közösség tisztelete, a tanítványok serege, ha egy nép elismerése öleli melegébe. Hiába a múló esztendők ijesztgető tovafutása, hiába a fájdalom, a betegség, a megtöretettség, az olyan művész, mint Bordi András, soha nem lehet legyőzött, elárrult lélek; sorsa olyan utat szabott elébe, amely nemcsak példa a ma és a jövendő előtt, hanem annak az igazságnak a bizonyossága is, hogy aki hűséges eszményeihez s a közösséghez, amelyben fogantatott, mintegy elébe szaladva az időnek, az évek múltával nemhogy öregedne, hanem szakadatlan megújul, fiatalodik. Bordi András és Marosvásárhely neve szinte egybefonódik, holott a Héderfáján 75 éve született parasztgyerek a falu küldöttjeként toppant a hajdani kisváros törekvő-törtető világába, s ha képeit nézzük, megbabonáz bennünket a tudatosság, amellyel városba torkollt ősiségét mindvégig megőrizve, miként lett saját belső világunk kifejezője és formálója, a szocializmusban megnövekedett város méreteihez arányítva látásunkat és igényeinket. Ezerszer elmondották róla, hogy az akvarell legnagyobb művésze, azt is, hogy ő az akvarellt nem valami mellékes tanulmánylehetőségnek, hanem eredendően nagy festészetnek tartotta és akként műveli ma is; felsorolták, hogy mennyiféle minőségében volt a képzőművészet vérbeli szolgálója, csak egyet nem hangsúlyoztunk eléggé, hogy ugyanakkor a meglepetések embere is, aki talán az utóbbi tíz esztendőben alkotta a legcsodálatosabbat, annyi próbálkozása, kísérletezése és rátalálása után. Bizony tétován mozgunk manapság az időben: nem tudjuk, vajon nagy idő 75 év egy ember életében, vagy csak amolyan hamar pillanat; bármiként is érezzük szubjektíven, Bordi András életének gazdagsága mindenképp meglepő, hiszen lenyűgöző műveinek bősége, tetteinek, sokasága, tanítványainak tábora, nem szólva bámulóiról, akiket óvatosan, de nem félénken, hanem igazi magabiztonsággal vezetett a modern művészetek felé. Az egykori héderfáji parasztgyerek Rembrandtra vetett szeme ma is e klasszikusan nagy művészet bűvöletében lát és láttat anélkül, hogy egysíkúságba merevedett volna; szivacsként szívta magába az újat és tanítványainak sok száza tanúsítja, hogy a század művészetének mélységes megértőjeként, a legmerészebb irányzatokat is természetes forradalomként fogadta, ugyanúgy, mint a társadalmakban végbemenőóriási változásokat. Középkorú festőként lett kommunistává, vállalva mindazt a nehézséget, amit ez az emberi minősítés jelent, soha vissza nem élve azzal a lehetőséggel, ami éppúgy a keze ügyében állt, mint sok másnak. Öt osztálytudata, helyének valódi felismerése vitte a kommunisták pártjába, ott formálta újjá önmagát, miközben ezreket nevelt művészetével s emberi magatartásával egyaránt. Azok közé a művészek közé tartozik, akik soha nem lehetnek provinciálissá, felelőtlenné: igényessége, tudatossága, tehetsége európai szintű; művészete is egyre méltóbb helyet vív ki magának a humanista Európa művészetében. A nemrégiben főleg arcképfestőként elismert nagy művész az utóbbi években mind közelebb kerül a természethez, a tájhoz, a szülőföldhöz, magához a Földhöz, amelyet olyan szépséges pompázásában és oly megejtő könnyedséggel, egyéniségének tükreként fejez ki, hogy legelvontabb felhőábrázolása is a népek testvéri összefogását, az együttélés és együttmunkálkodás gyönyörű gondolatát sugallja, egész, művészetébe sugárzó életének legfőbb ideáljaként. Az igaz embert és a nagy művészt köszöntve, 75-ik születése napján ezért kívánunk neki újabb és újabb korszakokat a Műben, amelyet mindannyiunk gyönyörködtetésére, okulására, bíztatására nyújt át nekünk, kortársainak, reménységünket erősítve. Ajándékához mérten a mi szavunk szerény dadogás, de szívből jövő ajándékunk a szeretet, amivel körülvesszük s épp oly mélyről feltörő érzés, mint az, ami az ő képeiről árad felénk. Legyen áldott a kéz, Bordi András keze, hogy még sokáig simogathassa ezt a mi világunkat, azokon a múlékonynak tűnő, de valójában halhatatlan papírlapokon, amelyekről a szépség és a reménység mellett, meleg színekben vibrál a féltés és a figyelmeztetés, s nem utolsó sorban mindannyiunk vigasztalása 1* HAJDÚ ZOLTÁN