Vörös Zászló, 1980. december (32. évfolyam, 286-311. szám)
1980-12-02 / 286. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXII. évfolyam 286 (8932) szám.”"|" 1980. december 2. kedd”"”"Striard”" A mellékgazdaság , az alapvető gazdasági tevékenység szerves része Tegnap, Marosvásárhelyen illést tartott a Megyei Pártbizottság gazdasági aktívája. Részt vettek a minicípiumi és városi pártbizottságok első titkárai, a vállalatok és intézmények igazgatói, pártbizottsági titkárok, szakszervezeti bizottsági elnökök, a megyei kereskedelem, a fogyasztási és kisipari szövetkezetek és más gazdasági egységek felelős beosztású káderei. Az ülés részvevői megvizsgálták, hogy miként valósítják meg a Megyei Pártbizottságnak a mellékgazdaságok fejlesztésére, az állat- és szárnyaslétszám növelésére, valamint a helységek megművelésre alkalmas területei kihasználása révén a zöldségtermesztés gyarapítására, a melegház termelés kiterjesztésére vonatkozó határozatát. A Marosvásárhely és Segesvár municípiumok, Régen, Tirnaveni és Ludas városok, a Megyei Kereskedelmi Igazgatóság, a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége, számos vállalat és intézmény részéről előterjesztett tájékoztatókból, valamint Nicolae Veres elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága elnökének összegezéséből kiderült, hogy a mellékgazdaságokban az állat- és szárnyaslétszám gyarapítása s a zöldségtermesztés fokozása terén elért kezdeti eredmények nem kielégítőek, távolról sem tükrözik az üzemek és intézmények, a kis és nagy egységek ilyenszerű lehetőségeit és képességeit. Hangsúlyozva az állattenyésztés és a zöldségtermesztés fontosságát, az ülésen felkérték a municípiumi és városi pártbizottságokat, a vállalatok és intézmények vezetőit, tegyenek meg mindent azért, hogy a mellékgazdaság minden egység alapvető gazdasági tevékenységének szerves részét képezze, hogy magas gazdasági szinten értékesítsék a tartalékokat, a dolgozók szorgalmát, hozzáértését s így a következő évtől kezdődőleg minél nagyobb mennyiségű hússal és zöldséggel járuljanak hozzá az állami alap kiegészítéséhez, az egységek szükségleteinek fedezéséhez, olyan többlet létrehozásához, melyet a vállalatok és intézmények dolgozóinak körében értékesíthetnek. Utasították az illetékeseket, hogy már ettől a hónaptól kezdődőleg minden ipari vállalatban és intézményben beható intézkedésekkel biztosítsák az 1981. évi termelés feltételeinek előkészítését. Tegyenek meg mindent azért, hogy valamenynyi ipari profilú vállalat dolgozónként egy négyzetméter melegházi és két négyzetméter fóliaházi felülettel rendelkezzék. A kis egységek, beleértve az ingákat, az iskolákat, az építőtelepeket stb., pedig dolgozók, illetve tanulónként legkevesebb 2 négyzetméter üvegházat és 4 négyzetméter fóliaház-felületet létesítsenek. Az állat- és baromfitenyésztés fejlesztésével kapcsolatban felkérték az illetékeseket, hogy intézkedjenek a szükséges anyaállatok beszerzéséért, az ilyen irányú program teljesítéséért. A mellékgazdaságokat elsősorban falvakon kell megszervezni, ott, ahol jelentős zootechnikai építmények állnak kihasználatlanul. Az üzemek és intézmények, az állami, valamint a fogyasztási szövetkezeti kereskedelmi egységek ugyancsak a falvakon igyekezzenek biztosítani a takarmányalapot. Ilyen téren működjenek össze a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. Ezek rendelkeznek olyan területekkel, melyek átvehetők szerződés alapján kukorica, takarmányrépa, takarmánykaralábé és különböző zöldségek termesztésére. Úgy értékelték, megyénkben jó feltételek és lehetőségek vannak arra, hogy 1981-ben a mellékgazdaságokban többszáz millió lej értékű húst és zöldséget termeljenek. Ez persze kezdeményező készséget, állandó foglalkozást és felelősségérzetet követel, szükségessé teszi az előrehaladott módszerek operatív átvételét és általánosítását. Utaltak ilyen téren az üvegházak melegítésének megoldására, az állatok és a szárnyasok elszállásolására, a helyi tartalékok — biogáz, fűrészpor, a legelőtakarításból származó faanyag stb. — felhasználására. A legfontosabb tennivaló a szántóföldeken a szántás Hatékonyabb erőösszpontosítást, gépkihasználást minden gazdaságban Talán még egyetlen esztendőben sem volt olyan nehéz a mezőgépészek helyzete, mint az idén. A viszontagságos időjárás miatt megkésett a betakarítás, s ezért sok helyen nagyon lemaradtak a területek kitakarításával, pedig a felázott talajon amúgy is nagyon nehéz a szántás. Megyeszerte gyakorta két traktort is kell egy eke elé kötni, hogy valamelyest haladhassanak a szántással. De meggyőződhettünk, hogy a mezőgépészek a nehézségek dacára is helytállnak, készítik elő a talajt a tavaszi vetésekhez. Az átlagosnál nehezebb a helyzete a segesvári egységes agráripari tanácshoz tartozó gazdaságokban dolgozó mezőgépészeknek, mert nehéz a terep, s ráadásul ezen a vidéken sokkal több eső esett, mint a megye többi részében, így tehát sokkal nagyobb erőfeszítéseket várnak tőlük, hogy a szántásnál megmutatkozó lemaradást mielőbb behozhassák. Mit tesznek ennek érdekében? — kérdeztük Popovics Achim mérnököt, a tanács alelnökét. — Mivel a területek kitakarítása a vége felé közeledik, a múlt hét közepétől lehetőségünk nyílt arra, hogy több traktort irányítsunk ehhez a munkához. Szabad területünk van, hiszen az 1000 hektárnyiból még mindössze 100 hektárról kell letakarítsuk a kukoricaszárat. Ennek a munkának a meggyorsításáért négy silózó csoportot szerveztünk, amelyek jelenleg a segesvári, dájai, dánosi és apoldi termelőszövetkezetekben dolgoznak. A szecskázott kukoricaszárnak egy részét feletetik a gazdaságok, a többit pedig besilózzák melasszal, répafejjel. Gondolom, hogy ha az időjárás is úgy alakul, két-három nap alatt ezzel a munkával végzünk s akkor még több traktort irányítunk a szántáshoz. — Jelenleg milyen erőkkel dolgoznak? — Mint említettem, a múlt hét közepétől nagyobb erőkkel, mintegy 95 traktorral szántunk. A gépeket összpontosítva működtetjük, mert így könnyebb azok kiszolgálása, ellenőrzése is a teljesítmény is jobb. — Mennyi? — A múlt hét utolsó felében a nehéz talajviszonyok ellenére is elértük a napi 150—160 hektáros ütemet. Az összteljesítményünk a szántásnál meghaladja az 50 százalékot, vagyis a termelőszövetkezetekben az 1900 hektárból közel 1000 hektáron forgatták át a talajt. Az áműkben az 1064 hektárból 600 hektárnyit szántottak meg. Tennivalónk van még bőven. Igyekszünk úgy megszervezni a munkát, hogy minden gép, mezőgépész a maximumot nyújthassa. Nagyobb segítséget kell nyújtanunk a nagybani gazdaságnak, ahol a teljesítmény alig érte el a 30 százalékot. Ütemesebb munkára van szükség még Dánoson, Dáján, Hétáron. — A traktorok zömét a szántás foglalja le, tudnak azért erőket biztosítani a táperőkiegészítéshez? — Feltétlenül. Két gépesített csoportot szerveztünk. Igaz, azok csak rövid ideje dolgoznak az apoldi, fehéregyházi, és keresdi gazdaságokban. Eddig közel 80 hektárt trágyáztunk le s a munkát folytatjuk. A napokban munkába állítunk még két csoportot, hogy a tervezett 200 hektáron elvégezhessük a táperő kiegészítését. Ezenkívül az árnyékben is külön csoportok dolgoznak, főleg a gyepterületek táperejének kiegészítésén. A tapasztaltakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a segesvári tanács körzetében igyekeznek kihasználni a gépeket, a még mindig kedvező időjárást, hogy a jövő évi termésnek biztos alapot készítsenek elő. Azonban szükségesnek véljük, hogy az összpontosítás mellett még jobban kihasználják a munkaidőt. Gondolunk itt elsősorban legalább a nyújtott műszak bevezetésére, mert decembert jelez a naptár, bármelyik pillanatban beköszönthetnek a fagyok s akkor lehetetlenné válik a munka. Márpedig minden gazda tudja, mit jelent, ha a tavaszra marad a szántás, főleg olyan vidéken, ahol később érkezik a tavasz, mint a megye többi részében. (sáror) A román nép nagy történelmi műve Az 1918. december 1-én Gyulafehérváron kimondott Egyesülés a román egységes nemzeti állam megteremtését jelentette. Az egyesülés nagy művének megvalósításában az 1859-es történelmi lépés, Munténia és Moldova egyesülése képezte az alapot. Az 1859. és az 1918. évi történelmi lépések azonban egy sokévszázados objektív folyamat betetőzését jelentették. Annak a szakadatlan harcnak a betetőzését, amelyet a román nép az egységért és függetlenségért vívott. A román nép egyesülési törekvésének sem a feudális szétdaraboltság, sem egyes területeinek idegen hatalmak kezébe jutása nem tudott véget vetni. Törekvéseit a közös eredet tudata, a három országrész között soha meg nem szűnő gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok táplálták. Dimitrie Cantemir írásaiban rámutat a román nép egykori etnikai és területi egységére, „amely később Moldovára, Munténiára és Erdélyre tagolódott“. A krónikások mellett idegen utazók is több alkalommal megemlítik írásaikban, hogy a románok az általuk lakott területeken egységes népet alkotnak. Mihai Viteazul ezen az alapon valósította meg 1600-ban rövid időre az első egyesülést. Művének megszilárdulását a kedvezőtlen külső körülmények nem tették lehetővé, de mélyen bevésődtek az utókor tudatába. Ez a tudat már az 1848-as polgári demokratikus forradalom eseményeire, majd az 1859. évi Egyesülésre és az 1877-es függetlenségi háború eseményeire is rányomta bélyegét. Mindezen eseményeknél a néptömegek játszották a főszerepet. Közös óhajuk és a támogató bátor akcióik révén valósultak meg az említett nagy események célkitűzései. A XX. század elején az egységes nemzeti állam megteremtésének befejezése már objektív szükségszerűségként jelentkezett. A román társadalom különböző osztályai és rétegei más-más érdekből ugyan, de mind az egyesülésre törekedtek. Az első világháború véres eseményei közepette még erőteljesebbé váltak a közép- és keleteurópai elnyomott kis népek nemzeti felszabadulási törekvései, a két nagy imperialista hatalom, a cári Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia veresége pedig közelebb hozta számukra céljaik megvalósítását. Az osztrák-magyar fennhatóság alatt álló területeken erős népy mozgalom bontakozott ki, amely a háború végére a Habsburg hatóságok felszámolásához, s demokratikus úton választott új szervezetek, a nemzeti bizottságok és munkástanácsok megalakításához vezetett. Ezzel egyidőben a Román Nemzeti Párt és a Szociáldemokrata Párt egyezménye alapján létrehozták az összes erdélyi románokat képviselő központi szervezetet, a Központi Román Nemzeti Bizottságot. A bizottság felhívására 1918. december 1-re Gyulafehérvárra összehívták a milliós román tömegeket képviselő Nagy Nemzetgyűlést. A Nagy Nemzetgyűlés kimondotta Erdély egyesülését Romániával. A nemzeti egység kifejlődése az egész nép harcának eredménye, amely a két imperialista nagyhatalom összeomlásával létrejött kedvező helyzetet önrendelkezési jogának kivívására használta fel, kinyilvánítva azon akaratát, hogy egyetlen állam határain belül éljen. Az 1918. december 1-én lezajlott gyulafehérvári aktust a Versailles-i békeszerződésen is elfogadták. Az egységes nemzeti állam létrehozása kedvező feltételeket teremtett a román társadalom fejlődésére. Románia az egyesülést követő években gyorsabban fejlődött. Az ország kormányzását kezükbe kaparintó burzsoá pártok politikája azonban megakadályozta a gazdasági fejlődés számára létrejött kedvező lehetőségek kiaknázását. Az osztályérdekeik szolgálatába állított politika következtében a munkásosztályra, a dolgozók nagy tömegeire továbbra is a kizsákmányolás súlya, az együttélő nemzetiségek dolgozóira emellett a nemzeti elnyomás súlya is nehezedett. A Román Kommunista Pártra várt az a történelmi küldetés, hogy a munkásosztályt, az összes dolgozó rétegeket harcba vezetve, kizsákmányolástól mentes társadalmi rendet teremtsen, a társadalmi igazság,a dolgozó tömegeket megillető jogok gyakorlásának akadályait végleg felszámolja. Ma a szabad, független haza testvéri egységben élő összes fiai — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — szoros baráti egységben dolgoznak a XII. pártkongresszus határozatainak megvalósításán, az ország felvirágoztatásán. Épül-szépül a szovátai Grivija lakónegyed A Meggyesfalvi Téglagyárban Biztosítottak a feltételek a sikeres évzáráshoz Ezernél több lakrész építhető abból a mintegy 35 millió egyezményes téglának megfelelő falazótömbből és téglából, amennyit terven felül tudnak előállítani az év végéig a Meggyesfalvi Téglagyárban. Könnyűbeton falazótömbből, 1,5 millió egyezményes téglának megfelelő mennyiségű (50 lakrész felépítéséhez elegendő) az előrelátható többlet, granulitból 1 500—2 000 köbméter, elektrokerámiai termékekből 150 —200 000 lej. Nem érdektelen megtudni, mivel tették lehetővé az ily sikeresnek ígérkező évzárást. — Jól megszervezett, ütemes termeléssel jutottunk ide — hangzott a főgépész, Boca Vasile mérnök kategorikus válasza. — Már az indulás jó volt — kezdte mindjárt az elején az esztendő megvalósításainak számbavételét. Elég jó eredményeket értünk el az első negyedévben is, noha a téglagyártásban november-február a legnehezebb időszak. Fazakas Zsigmond mérnök részletezte tovább, miként készülnek fel évről évre a nehézségek leküzdésére. Minden esztendőben még augusztus-szeptemberben műszaki-szervezési intézkedési programot dolgoznak ki a hideg évszakra. Az agyagbányák zök- NEMES GERALDINA (Folytatás a 4. oldalon)