Vörös Zászló, 1981. december (33. évfolyam, 284-310. szám)

1981-12-01 / 284. szám

­ Egy történelmi folyamat betetőzése 1918. december elsején, 63 év­vel ezelőtt, a gyulafehérvári nem­zetgyűlés kimondotta Erdély e­­gyesülését Romániával. Hosszas folyamat nyert ezzel betetőzést a román nép történelmében. Ez a folyamat már az első világháború kitöréséig s a háborús események­től függetlenül is objektív köve­telménnyé érlelődött. A mostoha történelmi sors a román népet hosszú évszázadokig arra kény­szerítette, hogy területi megosz­tottságban éljen. A feudális te­rületi szétdaraboltság s a külső hatalmak elnyomó politikája a­­zonban a nép tudatában nem tu­dott elkülönítő határokat húzni. A közös eredet, közös nyelv tu­data élesztette, táplálta az együ­­vétartozás gondolatát. Mihai Vi­­teazul első nagy kísérlete, az 1000-ban megvalósított egyesülés a kedvezőtlen külső és belső kö­rülmények miatt nem szilárdul­hatott meg, de példája annál e­­rősebb hatást gyakorolt az utó­korra. Az esemény utáni száza­dok társadalmi-politikai mozgal­mai már elválaszth­atatlanul ösz­­szekapcsolódtak a nemzeti egy­ség megteremtésének gondolatá­val. Az 1848 as polgári demok­ratikus forradalmak lezajlásakor a román fejedelemségekben már konkrét követelésként jelentke­zett az egyesülés megvalósítása. „Mi, románok — hangsúlyozta 1840-ben N. Balcescu, a havas­­alföldi forradalom vezéregyéni­sége — mindaddig nem lehetünk erősek, amíg valamennyien nem egyesülünk ugyanazon politikai testben­. Politikai éleslátását rövid tíz ■évre rá, az 1859. január 24-i ese­mény, Munténia és Moldova e­­gyesülése igazolta. A két fejede­lemség egyesítésével a modern román nemzeti állam alapjait rakták le. Az 1877-es független­ségi háború pedig a független­ség kivívását s egyben az állam gazdasági-politikai megszilárdu­lását tette lehetővé. Az 1859 és 1877-es események, ugyanakkor az összes társadalmi rétegeket további elöntő lépések megtéte­lére ösztönözték. Az Osztrák-Magyar Monarchia háborús veresége, a háború utol­só éveiben kibontakozó forradal­mi mozgalmak kedvező feltéte­leket teremtettek az erdélyi ro­mánság nemzeti törekvésének megvalósítására. Az országrész összes megyéiben megalakult és tevékenykedő nemzeti tanácsok egy­behangolt előkészítő munkája után a Központi Román Nem­zeti Tanács Gyulafeh­érvárra Nemzeti Nagygyűlést hívott ösz­­sze. A Nagygyűlés 1918. decem­ber 1-én kimondotta Erdély e­­gyesülését Romániával. Az egye­sülés megvalósításának tényét a nagyhatalmak a béketárgyaláson is elismerték. Az Egyesülés ki­mondása az egységes román nem­zeti állam megteremtésének be­tetőzését jelentette. Létrehozását (Folytatás a 4. oldalon) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOT­TSÁGA ÉS A MEGYEI NÉP­TANÁCS NAPILAPJA |­­ Will. év­folyam 2­4 szám 1981. december 1. kedd Ara 1­1 ben? Forradalmi lendülettel és odaadással — növekvő feladataink hiánytalan teljesítéséért! Holpolitikánk, alkotó-termelő munkánk célirányos alakításának döntő momentuma volt a múlt érét: a párt- és államvezetés de­mokratikus csúcsszervei — a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma és a Nagy Nemzetgyűlés — behatóan mérlegelték népünknek a hete­dik ötéves tervidőszak első esz­tendejében kifejtett tevékenysé­gét, átfogó cselekvési programot, munkáltak ki a XII. pártkon­gresszuson kitűzött feladatok ma­radéktalan végrehajtására. Az RKP KB plénumának, a Nagy Nemzetgyűlésnek, a SZDEF plé­numának, valamint ezeket meg­előzően a nemzetgazdasági ága­zati tanácsok plénumainak mun­kálatait az igényesség, a bírálat és önbírálat, a hibákkal szem­beni kérlelhetetlenség, a messze­menő jobbító szándék jellemez­te. Megelégedéssel nyugtázták, hogy pártvezette dolgozó népünk sikeresen halad a XII. pártkon­gresszuson megh­atározott úton. Előrejelzések szerint az idén az ipari árutermelés értéke mint­egy 23 milliárd lejjel szárnyalja túl az 1980. évi szintet, a nettó termelés növekedése meghaladja a tervezett ütemet. Bár az időjá­rás tavasszal nem kedvezett — állapították meg —, a mezőgaz­daságban kielégítő eredménye­ket értünk el. Mintegy 20 millió tonna gabonát, 1,2 millió tonna napraforgót és szóját, 4,5 millió tonna burgonyát és több mint 4 millió tonna zöldséget termel­tünk. Bizonyos javulás mutatko­zik az állattenyésztés terén is, bár az ágazat termelése nem érte el a tervezett szintet. Említésre méltó eredmények születtek a szállítás, az építkezés, az anyagi termelés többi területén, fejlő­dött az oktatás, a tudomány és kultúra. Mindezek meggyőzően igazol­ják a XII. pártkongresszus cél­kitűzéseinek reális voltát, a ter­vek helyességét. Valamennyi csúcsszerv úgy értékelte, hogy 1981-ben a nemzeti vagyon gya­rapítása, az életminőség javítása terén elért, eredmények kedvező alapot teremtenek az ötéves terv célkitűzéseinek hiánytalan meg­valósítására. Idei sikereink azonban nem vezethetnek önelégültséghez — figyelmeztettek az RKP KB plé­numán. A pártfőtitkári expozé, a plénumon felszólalók mérték­­tartásra intettek, ráirányították a figyelmet a gyorsabb előhaladást fékező elégtelenségekre. Senki sem tagadja, hogy a nemzetközi energia- és nyersanyagínség, a fejlett tőkés országoknak a nem­zetközi áruforgalomra gyakorolt nyomása kedvezőtlenül hatott a román nemzetgazdaságra is. Ám mindezek dacára i­s éppen eb­ben a felismerésben rejlik a csúcsszervek munkálatainak rend­kívüli érdeme — az év végi mér­leg gazdagabb lehetne, ha a mi­nisztériumok, a termelőegységek vezetőinek sikerült volna min­den esetben felnőniük a felada­tok szintjére. Logikus és jogos a fegyelem megerősítésére, a munka minős­égének javítására ösztönző felhívás, a tevékenység minőségi színvonalának emelésére való buzdítás az anyagi termelés összes területein. Tulajdonképpen az idei tanul­ságok, a nemzetközi életben köz­bejött változások, nemzetgazdasá­gunk sajátosságainak figyelembe­vételével kerekedett ki az 1982. évi terv és költségvetés, melyet miután az RKP KB plénuma kedvezően véleményezett, a Nagy Nemzetgyűlés törvényerőre e­­melt. A következő évi terv moz­gósító feladatokat tűz dolgozó népünk elé. A nemzeti jövede­lem 5,1, a társadalmi termék 4,4 százalékkal kell túlszárnyalja az idei szintet, jelezve, hogy az új esztendőben miig nagyobb figyel­met kell fordítani a termelés gazdasági hatékonyságának növe­lésére. Amint a Mezőgazdasági Dolgozók Országos Tanácsának ülésén, valamint az RKP KB plénumán megállapítást nyert, minden feltétel adott ahhoz, hogy 1982-ben a hektáronkénti átlaghozam elérje a 4 000 kilót búzából, az 5 000 kilót kukoricá­ból, a 4 500 kilót árpából és így az ország össz-szemesgabona ter­melése 24—25 millió tonna le­gyen. Az anyagi javak termelésének fokozása, a dolgozók reáljövedel­mének gyarapodása lehetővé te­szi a nép általános jólétének to­vábbi javítását. Ebből a célból számos dokumentumot fogadtak el, melyek sürgetik az önigaz­gatás és területi önellátás tőké­­letesítését, a megyei, városi és községi párt- és állami szervek hatáskörének és felelősségének fokozását. Úgyszintén kidombo­rították, hogy az 1982. évi és az ötéves terv hiánytalan végrehaj­tása forradalmi önfe­láldozást, ha­tározottságot,­­­hajthatatlanságot igényel a kommunistáktól, az összes dolgozóktól. Tegyünk meg mindent azért — kérte Nicolae Ceaușescu elvtárs —, hogy az 1982-es esztendő, a párt országos konferenciájának éve, fontos, si­keres szakaszt képezzen az öt­éves terv megvalósítási folyama­tában, munkálkodjunk oly mó­don, hogy mindenki a maga munkahelyén a legjobb körül­mények között teljesítse a párt által rábízott feladatokat, szol­gálja a szocializmus és a kom­munizmus építésének, pártunk­nak és népünknek az ügyét. JUtár távolról hívottat a porta. * Frissen meszelt ház, gyö­nyörű tölgyfaajtó, zöldre festett garázs s hátul korszerű gazdasági épületek. A kertben saláta zöl­déll, az udvaron rengeteg lábas­jószág. — Jó szerencsét, kell-e a ven­dég? — Ha jó szándékkal jön. — Úgy szeretnénk. — Akkor kerüljenek beljebb Csak éppen enni dobok az álla­toknak s máris jövök. — Inkább elkísérjük, hisz mi is látni szeretnénk azokat a dí­jazott állatokat. Félreértett. — Nem eladók. Az üszőt már odaígértem a gosztátnak. Közben a háziasszony is hát­rafelé tart. Kezében serpenyő. Magot szór az állatoknak. A ba­­romfik, amelyek eddig a kertben kapirgáltak, valósággal ellepik az udvart. Egy, kettő, három, tíz, húsz. .. Krisztina néni jóízűen kacag. Nem lehet azokat megszámolni. Van vagy száz belőlük. Körülötte négy kicsi malac vi­sít. Majdnem leverik a lábáról. Követelik a magukét. Bimbónak s Boglárnak nem nagyon tetszik a „látogatás“. Látszik , csend­hez vannak szokva. Pedig nem „olvasták“ a szabályt: az állat­nak ahhoz, hogy termeljen, csendre van szüksége. S itt Dégi Albert portáján meg is van a le­hetőség rá. Az istálló patikatisz­ta. A sarokban szecskavágó. — Elő szoktam készíteni a ta­karmányt. Úgy jobban megeszik s aztán, ami a jászolban marad, jó alomnak. Gyönyörű állatok. Bimbó tize­dik éves, eddig nyolc borjút el­lett. Mind tenyészállatként vet­ték meg. Boglár májusban lesz kétéves, de már 480 kilót nyom. Mind a kettő feje fölött felírva a mestergerendára, mikor kell megborjadzék. Nem véletlenül kapott tehát Dégi Albert a leg­utóbbi kiállításon második díjat. A gazda hatvan év körüli, jó­­kedélyű ember. Az ilyenekről szokták mondani: ég a kezükben a munka. „Egyedül annyi érté­ket termel, mint más öt tehén­gondozó együttvéve — mondják az ámv vezetői, „hozzáértő, be­csületes gazda, jó honpolgár■ — toldják meg a község vezetői. Bárcsak sok Dégi Albertunk len­ne. A gazdának jólesik a dicsé­ret, de elhárítja. — A „gosztátban“ a tenyész­bikákat gondozom. Nagy érték van a kezem alatt. A hatóságok­kal is szeretek jóban lenni. El­végzem, ami rám hárul. Bimbó jól tejel. Jut tehát az államnak s marad nekünk is. — De nagy része a faluban megy el — ugratom. — Ki mondta? Én jobban já­rok, ha az államnak adom. Kor­pát is kapok érte. Most már meghaladtuk a háromezer litret, de volt olyan év is, hogy 4 500 litret hordtunk a csarnokba. — A fiam külön kisszekeret csinált két kannával, mert sza­kadt le a két karom, amíg a csarnokig értem — mondja Krisztina néni. — Így most már sokkal könnyebb. A kredenc fiókjából előkerül­nek az átvételi ívek, amelyek bizonyítják, hogy Dégi Albert nyárádszentlászlói lakos naponta 20—22 liter tejet visz a csarnok­ba. — Még jut a szomszédoknak is, hisz Bimbó 26—28 litret ad naponta. — Tehát jól élnek. — Nem panaszkodhatunk. Én a gesztátban dolgozom, feleségem a termelőszövetkezetben, igaz az idén csak fél részt, mert két kis unoka van s azokat nevelni kell. Együtt lakunk a fiamékkal, de ők mind a ketten Nyárádszere­­dában dolgoznak. Menyem a gyógyszertárban, fiam a Nirajus­­nál. Technikus. Nagyon jó keze van. Itthon sincs megállása, mert mindig akad a faluban javítani­való a mosógéptől k­ezdve a mo­torbicikliig. A bennvalón is látszik az ifjú Dégi keze nyoma. Az udvart vaskerítés osztja ketté, a sertés­ót minden egészségügyi követel­(Folytatás a 4. oldalon) Dégi Albert portája — — NAGY FERENC riportja — Minél nagyobb hatékonysággal használjunk fel minden hektár földet! Pártunk főtitkárának a Mező­­gazdasági, Élelmiszeripari és Víz­gazdálkodási Országos Tanács plenáris­­ ülésén elhangzott beszé­de, valamint a Tanács Felhívása hangsúlyozza: mindent meg kell tenni azért, hogy 1982 a bőség esztendejévé váljon. E nagyszerű feladat megvalósításában nagy szükség van a föld ésszerű ki­használására, arra, hogy minél nagyobb hatékonysággal használ­junk fel minden talpalatnyi te­rületet, harcot vívjunk a termé­szettel, legyőzzük annak romboló hatásait. Minderre fokozottan szükség van a Nyárád mentén, a­­hol apró patakocskák szabdalják a földeket, a hegyről lefutó víz elmossa a termőréteget, erózió pusztítja a domboldalakat. Ezek figyelembevételével készítette el a n­yárádszeredai agráripari ta­nács is a talajjavítás, az ésszerű földkihasználás programját. Mit tartalmaz e program, mi valósult meg belőle? — Kezdjük talán azzal, hogy a Mosoni patak szabályozása óta nagyobb beruházást nem eszkö­zöltünk — válaszol Temesvári István, a tanács elnöke. — Amit végeztünk, a helyi erőforrások felhasználásával végeztük el. — Az idén tehát csak úgyneve­zett egyszerű talajjavítási mun­kálatokra került sor? — Igen, olyanokra, amelyekhez nem kellett nagy befektetés, ha­nem helyi erőkkel is el lehetett végezni. Vegyük csak a gyengén termő kaszálók kérdését. Leg­több helyen az a baj, hogyha egy kicsit többet esik az eső, megáll a víz rajta, romlik a növényzet összetétele. Ezen pusztán sánc­ásással könnyen lehet segíteni. Értünk is el eredményeket. A program előirányzatait megköze­lítettük. Hodoson például 30 hek­tárnyi területet sorolhattak ma­gasabb kihasználási kategóriába. Szentháromságon évek óta egy szakosított csoport foglalkozik ezzel a munkával. Az idén 15 hektárnyi területet javítottak fel. Többet tehettek volna ezen a té­ren a nyárádszeredaiak, akiknek megvan hozzá a szükséges fel­szerelésük. A talaj termőképességének fo­kozását szolgálta a meszezés is. Erre a mi vidékünkön nagy szük­ség van. Ezért örvendetes, hogy előirányzatunkat e téren 100 h­ek­­tárral haladtuk túl. Sárdon 90, Szentháromságon 50, Szentmár­­tonban szintén 50 hektáron vé­geztek meszezést.­­ Esőzések után sok helyen csillan meg a víz a vetéseken, a­­m­ely károsítja a termést, rontja a talaj termőképességét.­­ Sajnos ez alól a mi terüle­teink sem képeznek kivételt, pe­dig egyszerű vízlevezető sáncok­kal meg lehetne oldani a kér­dést. E téren azonban tan­ács vi­szonylatban nem teljesítettük tervünket. . Véleményem szerint ez nemcsak a gazdaságok vezető tanácsainak, hanem a községi néptanácsoknak is állandó fel­adata kell hogy legyen, hisz a termőföld megőrzését, a hozam növelését célozza. S ugyanezt mondhatjuk el a természetes gyepek feljavításáról. Keveset tettünk e téren, a néptanácsok sem mozgósították a falvak la­kosait ehhez a munkához, pedig a legelőtakarításnak ezen a vidé­ken hagyománya van. Ennek el­lenére az idén csak nagyon ke­vés legelőt takarítottak meg, ja­vítottak fel. Pedig szükség lett volna a bőségesebb fahozamra, hisz tanácsszinten közel ezer ton­na szálastakarmány-hiányunk van. Ez az év tehát tanulság kell legyen mindenki, számára ezen a vidéken, akinek feladata a mező­gazdaság irányítása, az emberek mozgósítása.­­ A Nyárád menti földek sem mentesek az erózió romboló ha­tásától. Mit tettek ennek meg­akadályozásáért? — Valóban, leromlott hegyol­dalakban nem szűkölködünk. Ép­pen ezért e téren nagy felada­taink vannak. Itt is egyszerű módszerekkel próbálkozunk. Ter­mészetesen első helyet foglal el a rétegvonalak mentén való szántás. E téren is értünk el e­­redményeket, de nem eleget. Töb­bet kellene tenni, többet kellene tegyenek gépgyártóink is megfe­lelő gépek előállításával. A második módszer a termesz­tett növények jó megválasztása. Szakemberek tanulmány­ozták a h­elyzetet s megállapították, hogy a len, amely vidékünknek jelleg­zetes növénye, jól megköti a ta­lajt. Éppen ezért vetésterületét az eddigi 609 hektárról 800 hek­tárra növeljük. Sokat lehetne még beszélni a termőföld feljavításáról, ésszerű felhasználásáról, mert ha valahol igen, itt nálunk nagy szükség van rá. Célunk az, hogy még ilyen mostoha körülmények kö­zött is jó terméseket érjünk el. — Köszönöm a beszélgetést. (három­széki)

Next