Vörös Zászló, 1982. március (34. évfolyam, 50-75. szám)
1982-03-02 / 50. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXIV. évfolyam 50 (9317) szám | 1982. március 2. kedd | Ara 50 báni Ahol fehér kristállyá alakul a metángáz — Teljes kapacitással üzemel a melamingyár — Szűkszavúan fogalmaz a lexikon. Az aminoplasztok közé tartozó műanyag. Sajátságaiban hasonlít a karbomid gyantákhoz, de könnyebben keményíthető, nagy hőfokon bomlik — olvasható a melamin gyanta címszó magyarázataként, ami a vegyiparban járatlanok számára nem sokat mond. Még maga a termék sem. A fehér kristályos anyag — mint tájékoztatnak a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát szakemberei — földgázból készül. Igaz, a szénhidrát alapú energiahordozóból első fokon carbamidot meg ammóniumot készítenek s ezeket vezetik be a cső- meg tartálykombinációra emlékeztető gyárba, hogy ott bonyolult vegyi folyamatokon átesve kikerekedjen a hófehér kristályos anyag, a melamin. — A földgáz most, az egész világot átfogó energiaválság idején aranyat ér — aggályoskodom, mire a szakemberek gyorsan meggyőznek. Mármint arról, hogy nincs ok aggodalomra, a földgázmelaminná átalakítva nyer legmagasabb fokú feldolgozást. Az olaszoktól vásároltuk a berendezést — tájékoztat a gyárvezető mérnök, aki a túravezetékkel szintén Olaszországban ismerkedett meg a melamingyártás gyakorlati problémáival. Hazatérve cselekvően részt vettek az építkezésben s közben kiképezték a dolgozókat, jobbára kémiai líceumot végzett fiatalokat, akik ma, félévvel a gyár üzembe helyezése után otthonosan végzik feladatukat. Számukra a felvételünkön bemutatott vezérlőtábla teljes, és ami ugyancsak fontos, pontos képet nyújt a csövekben folyó „termelési műveletekről“. A berendezések korszerűségére csupán egy adat: a napi 36,5 tonna melamin előállítására tervezett gyár üzemeltetését műszakonként tíz operatőr meg az azok munkáját egybehangoló ltrafőnök (almérnök vagy mester) irányítja. Fázik a gyár Mindentudó füzetét lapozgatja a mérnök. Ebben naponta feljegyzik a termelt melamin-menynyiséget, a raktári készlet alakulását, a postázott tételeket, megrendelőkként kivetítve. Januárban és februárban szembeötlően nagy eltérés mutatkozik a napi termelési teljesítmények között — jegyezzük meg. A mérnök egyetért az észrevétellel, ám mindjárt hozzáfűzi: ez a tervezett mennyiségek leszállítását nem akadályozta. A berendezés a szabadba épült — magyarázza vendéglátónk. A különböző vegyi reakciók 352 fokot igényelnek. Éppen ezért a hálózat duplafalú csövekből tevődik össze. A belsőben helyezkedik el a sűrű folyékony anyag, a külsőben pedig a forró gőz, mely biztosítja a kívánt hőfokot. A szigetelést még az ősszel felülvizsgáltuk, de a mínusz 15—20 fokos hideget nem mindenkor sikerült kivédni. S ha csökken a technológiai hőmérséklet, a belső csövekben „megfagy" az anyag. Ilyen esetekben csak nehéz munkával hárítható el a termelési zavar. Ausztriától Amerikáig Múlt év augusztusában helyezték egészében üzembe az ország első melamingyárát, szeptember elején pedig leállították... — ... és december másodikén újra megkezdtük a termelést — vág közbe a mérnök. — A leállás oka: abban az időben még nem volt elegendő megrendelés. Tudni kell, hogy a hazai melaminszükséglet alig 10 százalékát fedezi termelési kapacitásunknak. Fő megrendelőnk a fővárosi nemesített farostlemezt készítő gyár, innen látják el az ország összes bútorüzemét. Ezenkívül szállítunk a festékgyáraknak (például a Dacia kiskocsikat melamin alapú festékkel vonják be) és néhány más üzemnek, melyek szigetelőanyagokat készítenek az elektronikai ipar számára. Nos, a fennmaradt mennyiséget külföldön kell értékesítenünk. Idei árutermelési tervünkben például 91 százalékot képez a kivitel. Eddig már jelentős tételeket postáztunk jugoszláviai, olasz, amerikai, ausztriai és ausztráliai, svédországi, bulgáriai és NSZK- ben megrendelőknek. Az idei terv véglegesített, ismerjük minden tonna melamin rendeltetési helyét. Búcsúzás előtt a gyárvezető megkért, a cikk végén emeljük ki azoknak a nevét, akik átlagon felüli teljesítményeikkel járultak hozzá ahhoz, hogy az ország első melamingyára határidő előtt érje el a tervezett kapacitást. Íme a vezetőmérnök névsora: Vasinc Aurel, Kacsó Lajos, Cumandea Ana, Covrig Grigore, Rad Viorel, Motoiu Mircea, Szabó József, vegyészoperatőrök, Szabó István, Nazaret Dorel, Ciungar Tiberiu túrafőnökök. PETELEI ISTVÁN A vezérlőasztalnál Vasilc Aurel és Sumandea Ana Rövidesen megkezdik az autókazettofonok gyártását Még ebben az évben kapható lesz a szaküzletekben az új sztereó autókazettofon. Bizonyára már sokan várták ennek a terméknek a megjelenését, de valószínű nagyon kevesen gondoltak arra, hogy az autókazettofon tervezője és kivitelezője a marosvásárhelyi Electromure? Vállalat lesz, mely ezáltal piacra dobja megyénk első sorozatban gyártott elektronikai termékét. Részletesebb tájékoztatásért a vállalat technikai vezetőségéhez fordultunk. — Miben különbözik az új termék a többi, hazánkban gyártott és a kereskedelemben kapható kazettás magnetofonoktól? — Ez lesz az első autókazettafon és egyben az első sztereó kazettafon, amit hazánkban gyártanak. Ezen kívül megemlítenénk, hogy két darab 2,5 wattos hangszóróval, a hajtómotor pedig sebességkiegyenlítővel lesz ellátva. Az is újdonság, hogy a motor önműködően kikapcsol, ha lejárt vagy ha becsipődött, a szalag — növelve ezáltal a kazetták használati idejét. Bármilyen típusú gépkocsi műszerfalába könnyen beszerelhető. — Hogyan született e termék gyártásának ötlete? — A Számológépgyár finommechanikai megmunkálásra szolgáló gépeit szeretnénk így jobban kihasználni és egyúttal rátérni a korszerűbb, igényesebb termékek gyártására. Oltean Ioan igazgató támogatásával az elektronikusok (Caprar Reghina, Tóth László, Tóth Zoltán és Barit Attila) elkészítették a mintapéldányt, melyet a Központi Elektrotechnikai Kutatóintézet kipróbált és paramétereit megfelelőnek találta. — Milyen szakaszban van az új termék gyártásbavétele? — A gyártás mielőbbi megkezdése érdekében komplex csoportokat szerveztünk a tervezők, a szerszámtervezők és a darabkivitelezőkből. Az elektronikusoktól még megtudtuk: tökéletesíteni szeretnék az autókazettafont. Két darab öt wattos hangszóróval a teljesítményét, integrált áramkörrel pedig a rázkódási ellenállását akarják növelni. Közben már más elektronikai termékekkel is kísérletezik ez a lelkes, fiatal alkotócsoport. KARÁCSONYI ZSIGMOND eten ülünk a Szakszervezetek Művelődési Házának egyik szobájában. Vasárnap lévén, a takarítónőtől kértünk engedélyt, hogy beülhessünk a zenekar „otthonába“. Nézem a négy fiatal fiút, és valahogyan idegenkedem tőlük. .. Ők is tőlem, ezt jól látom. Nekik nagy a hajuk, ilyen divatos „fejű“ gyerekekkel még nem beszéltem soha életemben.. . Az én kezemben toll, ami számukra újdonság, mert nem beszéltek még újságíróval... Hogy mi lesz ebből a beszélgetésből, nem tudom, de félek, hogy hiába áldoztam fel értük a vasárnapomat. .. Kérdésem sincs hozzájuk, csak egy: miért énekeltek, fiúk?!... Többet nem tudok róluk, mint emberekről. Csak hallottam, hogy szerepeltek és nem is akárhogyan. .. — Ki válaszolhatna a feltett kérdésemre maguk közül? — kérdem. — Szalma János a vezetőnk... — mondják a fiúk. — Rendben van, akkor lássuk, ki is Szalma János, és mit mondhat a rockegyüttesükről. — Huszonkét éves vagyok, s jelenleg a Bőrgyárban dolgozom. Szabó voltam, de mesterséget változtattam. Ami a zenét illeti, az úgy kezdődött, hogy Volt Lászlóval szomszédok voltunk, és sokszor hallgattuk a nagy rockegyüttesek műsorát, hol a rádióban, hol meg magnóról. Belehabarodtunk ebbe a műfajba. Mi is szerettünk volna zenélni, de nem volt semmiféle hangszerünk. Én akkor hetedikes voltán, és nyáron elmentem a Prodcomplexbe ládát szegezni, hogy az összekapart pénzből gitárt vegyek magamnak. Előbb leszállított áron egy százötven lejes dobos gitárt vettet, majd a következő nyári vakációban tovább dolgoztam, és vásároltam egy elektromos gitárt. Így, a nyári szünidőben dolgozva gyarapítottam a felszerelésemet. Vettem hangszórót és egy tizenkét húros gitárt. A fiúk hívtak, hogy énekeljek, aztán így ismerkedtem meg egy buliban Kiss Csabával, aki az együttesünkben ma szólóénekes. Azon a házi összejövetelen kértek fel kettőnket, hogy énekeljünk. Én (Folytatás a 4. oldalon) Miért énekeltek, fiúk?— OLTYÁN LÁSZLÓ riportja — A bőséges takarmányalap — a tejtermelés alapja Nyárádgálfalván a Szövetkezetközi Tehenészeti Társulás farmja a községtől jobbra, egy nagy dombon terül el, akárcsak egy erődítmény. Az udvaron hat istálló. — Aszfaltozott úton járunk — mondja Nagy István állatorvos, az egység igazgatója —, csakhogy a vizet le kell vezessük róla. Az istállókban példás rend. Ezlég szépek az állatok. — Sokkal szebbek is lehetnének — mondja az igazgató. Majd így folytatja: az idén négyszázhúsz hektáron termelünk takarmányt, a tavalyi 390-nel szemben. A különbséget az idéntől kaptuk meg. A probléma az, hogy az állatok — a technológia szerint — az istállókból ki sem mozdulnak. Csak akkor megy ki az udvarra a jószág, amikor elviszik innen. — A takarmány nagy részét — folytatja az igazgató — kénytelenek vagyunk nyáron feletetni, így a téli takarmányszükségletet mindössze 50 százalékban tudjuk biztosítani. A többit kiutalás és vásárlás útján szerezzük be. — Ezen hogyan lehetne segíteni? — Zártkörű egység kéne legyünk: a bikaborjukat 2—3 hetes korukban el kellene vigyék innen. — Hová? DEMETER JÓZSEF (Folytatás a 4. oldalon) MUNKAÜLÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTŐKKEL Tapasztalatcserével egybekötött munkaülést tartottak tegnap megyénk állattenyésztői, amelyen az egységes agráripari tanácsok főállatorvosai, főállattenyésztői, építészei vettek részt. A szakemberek meglátogatták a marosszentgyörgyi, ernyei, sáromberki, görgényszentimrei és nyárádremetei állattenyésztő telepeket, majd alaposan megtárgyalták a szálláshelyek korszerűsítésének kérdéseit, módszereit és az ezutáni feladatokat. Munkában a régeni gyümölcskertészek Minden eddigit felülmúló gyümölcstermést készítünk elő — mondják bizonyos hangsúllyal a régeni állami mezőgazdasági vállalat szakemberei. — Mit jelent ez fogyasztói közelségben? — érdeklődünk nyomban. — Azt, hogy ebben az esztendőben 8 millió 160 ezer kiló cseresznyét, szilvát, körtét s főleg almát termelünk, ami éppen 2 millió kilóval haladja meg a gazdaságban eddig elért legnagyobb terméseredményt — mondja Lengyel László, a gazdaság főmérnöke. E számok hallatán természetesen azonnal azt kérdezzük, hogy mindezért mit tettek a gazdaság dolgozói és szakemberei. És rendre megtudjuk, hogy a Régen környéki napsütötte domboldalakon a gazdaságnak 450 000 különböző gyümölcsfája él, terebélyesedik és hogy a tél, a gyümölcsfák pihenő idénye, távolról sem esett egybe a gyümölcskertészekével. Ha jól megnézzük, ők most végezték a legtöbbet. Amikor csikorgott a hó, metszették a fákat, kihordták a gyümölcsösökből a rengeteg ágat és egyéb hulladékot, ezzel egyidejűleg a helyszínre vitték a permetező anyagokat, és mihelyt az idő „megrokkant“, azonnal elindították a már jó előre rendbe tett szóróberendezéseket, amelyek, mint valami ágyúk messze szórják a gomba- és rovarölő szereket. — És ha ezzel is készen vannak, akkor jön egy kis pihenés? — Nem, akkor jön a rügyfakadás, a virágbomlás, a fagyvédelem, a terméskötés, és ezzel már benne is vagyunk a nyárban, kezdődik a cseresznye-, majd a szilvaszüret, közben szakadatlanul folyik a permetezés, a gyümölcsfasorosó közötti terület művelése, és így tovább, és így tovább... Ez a gyümölcskertész megszakítatatlan, örökszép munkája — mondják meggyőződéssel a régeni kertészek. Az utolsó gyümölcsfasorokon végzik a metszést a kertészek