Vörös Zászló, 1982. március (34. évfolyam, 50-75. szám)

1982-03-26 / 71. szám

AZ RKP MAROS MECUI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXIV. évfolyam 71 (9338) szám 1982. március 26, péntek óra 50 iáni A tavaszi mezőgazdasági munkálatok sikeréért MOZGÓSÍTSANAK MINDEN ERŐT! Reggel még fagyott. A föld nehezen fogadta be a tárcsát. Később azonban, ahogy annyira felengedett a talaj, elindultak a gépek. Sok helyen a területe­ket készítették elő, máshol már a magot tették a földbe. S a Szakembereket, az egységes ag­ráripari tanácsok vezetőit is m­indenütt ott lehetett látni a határban. Irányították a gépek munkáját, keresték az olyan te­rületeket, ahol lehet dolgozni. És ez nem is lehet másképp, minden órát, minden percet ala­posan ki kell használni, mert alaposan kifutottunk az időből, már földben kellene legyen az első sürgősségi időszakba tartozó növények magjának legnagyobb része. Felkutatják a munkára alkalmas területeket CapeVina Florinnal, a radnóti mga igazgatójával az ugrai ha­tárban találkoztunk. Éppen a rackódi termelőszövetkezetbe tar­tott. — Nehezen indulnak. Panasz­kodnak, hogy nincs munkára al­kalmas területük. Együtt bizto­san kapunk valahol. Nagy a ha­táruk — mondja. — S máshol? — Nincs probléma. A tanács körzetében több mint 500 hek­tárt készítettünk elő. Naponta 11 vegyszerező gép, 32 kombiná­­tor és 50 tárcsa dolgozik. Rad­­nóton, Kutyfalván, Ugrán, Szél­­kúton. Dégen elindultak a vető­­gépek. A 210 hektár borsóból a tanács viszonylatában 110 hek­táron került földbe a mag. Rad­­nóton készítik a földet az elő­csíráztatott burgonya ültetésére. Mindezzel párhuzamosan foly­tatjuk a természetes gyepek bo­­ronálását. Növelik az ütemet Már a reggeli órákban ki­ürült az ugrai mezőgépészeti részleg. Csupán egy traktor „szomorkodott“. Elrobbant a gumiabroncsa. Ott szorgosko­dott mellette Dávid Zoltán, a részleg vezetője, a karbantartó és a mezőgépész. Gyorsan rend­be tették s máris indulhatott. — Az elnök-főmérnök? — A „Láb“ dűlőbe ment, há­rom tárcsával. Nyolcvan hektár van ott egy darabban, azt ké­szítik elő a répának. Mire odaértünk volna, Vincze Péter már útban volt. — Fagyos még a föld most reggeliben, de egy jó óra múlva lehet dolgozni. Túl a vizen a verőfényes oldalban azonban vetjük a zabot. Emellett a borsó­nak is több mint fele a földbe került. A java azonban ezután jön. Az ugraiak az idén 200 hektáron termesztenek cukorrépát. Az e­­gész föld őszi mélyszántott, s mintegy 80 hektárra juttattak istállótrágyát. Most a tavasszal pedig a cukorrépának és borsó­nak 170 hektárt műtrágyáztak. Jelenleg is három gép dolgo­zik a műtrágyaszórásnál.­­ A talajelőkészítést eddig hat tárcsával végeztük. Ma a számukat kilencre emeltük. Sür­gős a munka, sok a teendő. 4 megállónál látom, hogy ** rajtam kívül senki sem száll le a buszról. És fél falu hosszán át is csak egyetlen em­berrel találkozom.. Ha nem is­merném az ingázók hajnali in­dulásával járó itteni sürgölődést, kihaltnak sejthetném a falut. Mert sok más helységhez hason­lóan, itt Hármasfaluban is csak a hajnali induláskor s a késő délutáni órákban pezsdül­t meg az élet. A munkaerő színe-javát más napokhoz hasonlóan ma is három ipari központ irányában nyelte el a messzeség. A esélyes útra letérve a nagy csendben az az érzésem, hogy Atyin Sándort, a helyi termelőszövetkezet ál­lattenyésztési farmjának vezető­jét s egyben állategészségügyi technikusát sem fogom megta­lálni. — Talán őt is valami szak­mai megbeszélésre hívták? — kérdem az egyedüli embert, aki­vel találkoztam — Az lehetetlen kérem — válaszolja —, mert a reggeli órákban Atyin Sándort sehol máshol, csak az állatte­nyésztő telepen lehet megtalál­ni. — Az épületek­­ udvarán a kora tavaszi forgolódásban leg­elsőnek valóban vele találko­zom. Fiatal, húsz és egynéhány évesnek tűnik — A szaklíceum elvégzése u­tán egyenesen itt kezdett dol­gozni? — kérdem, ahogy az ál­lategészségügyi pont kis helyisé­gébe lépünk. — Alig néhány hónapot dol­goztam máshol. Mihelyt lehetővé ■telték, azonnal ide jöttem. — Ha jól hallottam, a bánya­vidéken éltek, s a szaklíceumot is Algyógyon végezte. Mi von­zotta ide? — Gyermekkori vágyam telje­sült ezzel. Szüleim a nagyobb kereseti lehetőség reményében innen indultak a Bányaságba, de sohasem mondottak le a vissza­térés gondolatáról. Nyugdíjas­ként akartak hazajönni. Haza­térési tervüket azonban korai haláluk húzta át. Helyettük én egyedül is hazajöttem. — A táj vonzása miatt vágyott vissza? — Méginkább az itt töltött nyarak, a nagyszülőkkel együtt a mezőn és az állattartás körül végzett munka élményei. Minden itt töltött nyáron megerősödött bennem az elhatározás, hogy ide véglegesen visszatérek, így is tettem. — Az elképzelés és a valóság ritkán egyezik. Milyennek bizo­nyult az itteni valóság? — Való igaz, hogy az állatte­nyésztési farm, melynek vezeté­sét rám bízták, munkaerőhiány­­nyal és takarmánygondokkal küzd. A helyi munkáskezek a városokban dolgoznak. Akik ma­radtak, azok sorra kiöregednek. Ezért nincs elég fogatosunk, nincs aki megtakarítsa a legelőt s takarmányt termesszen a gépi megművelésre alkalmatlan terü­leteken. Én ezekkel a nehézsé­gekkel találtam szembe magam. De gondoltam, hogy ha már az ember egy szakmára tette fel az életét, akkor a velejáró nehéz­ségekkel is szembe kell nézzen. És tudom, hogy ha a szükséges munkaerőt végül is biztosítani tudjuk, akkor a nehézségek meg­szűnnek s a tagság is nagyobb jövedelemhez jut. De még a mostani nehézségek közepette is merem állítani, hogy ha férj és feleség a munkanapjait itthon ledolgozza, a kettejüknek járó 30 ár háztáji területet hozzáér­téssel megművelik s az állat­tartásra sem sajnálják a fárad­ságot, akkor megtalálhatják a számításukat. — Mégis hogyan látja, mi a kulcsa annak, hogy a nehézsé­gek ne ismétlődjenek, hanem végleg megszűnjenek? — Oh, ahhoz semmilyen bo­nyolult és agyafúrt dolog nem kell — válaszolja, — csak anya­gilag ösztönzött ember és lelki­­ismeretes munka. Különösen ná­lunk, ahol a területek jó részét csak lófogatokkal és emberi e­­rővel lehet termővé kényszeríte­ni. De én bízom abban, hogy eljön az idő, amikor sok ingázó végleg hazajön és itthon is meg­találja a maga számítását. Még sok mindenre kitérünk, de ezekről a kérdésekről is csak a realitás talaján, a szólamokat messze elkerülve nyilvánít véle­ményt. Kötetlen beszélgetésünknek kü­lönféle kérdésekkel belépő em­berek vetnek véget. Az ablakon kitekintve látom, hogy rá vára­koznak. Elköszönök. Az utcán még jó ideig rá gondolok. Ügy (Folytatás a 4. oldalon) Visszatérés—-----------------------------------------------------— — CZIMBALMOS FERENC riportja — Megalapozták a bőséges termést Talán egy esztendőben sem biztosítottak a szentpáli termelő­szövetkezet tagjai ilyen jó táp­­erőben levő talajt a répának, mint ebben az esztendőben. 120 hektárra hordtak ki istállótrá­gyát. Most a tavasszal azokon a területeken, amelyek nem kap­tak istállótrágyát, táperejüknek megfelelően a vetés elől 600—800 kiló műtrágyát szórnak szét. De a többi terület is kap 300 kilót hektáronként. — A vetéssel sem lesz prob­léma — mondja Kovács Albert, a termelőszövetkezet elnöke. — Jelenleg fiat tárcsa készíti a föl­det a cukorrépának, három gép pedig készen áll a vetésre. Most már csak ez van hátra az első sürgősségi időszakba tartozó nö­vények vetéséből. — ? — Az 50 hektáron a zab föld­ije került, a 40 hektár borsóból az első szakaszban 20 hektárt tettünk földbe. Lóherét vetnénk, de nincs magunk. Sehol se le­het kapni. Amint a fentiek bizonyítják, a termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei, a mezőgépészek i­­gyekeznek kihasználni a kedvező időjárást. Szükség is van erre, hogy minél hamarább behozhas­sák a lemaradást. (háromszéki) ­ A m­ikefalvi termelőszövet- "­kezet határában gyors ütem­ben készítik a talajt a vetésre ! (SZÁSZ KÁROLY felvétele) új tömbházak Tírn Sveniben Törökország államfője látogatást tesz országunkban Nicolae Ceaușescu elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének a meghívására Kenan Evren tábornok, Törökország Köztársaság államfője 1982. áp­rilis 5 és 8. között állami láto­gatást tesz Romániában. Eredményesebb, sikeresebb munkát az összes ipari egységben! A közgazdászok készítettek egy számítást, amiből kiderül, hogy amennyiben az ország ipari egy­ségei egy százalékkal túlszár­nyalják a munkatermelékenységi tervet, akkor 1982-ben a vártnál 9,2 milliárd lejjel nagyobb áru­termelést, 3 milliárd lejjel na­gyobb nettó termelést valósítha­tunk meg, s így az üzemek tiszta jövedelme 1,5 milliárd lejjel lesz nagyobb a­ tervezettnél. Eb­ből az összegből fedezni lehet a fizetések, nyugdíjak és a csa­ládi pótlék emelésére fordított összeg idén megtérítendő hánya­dának 25 százalékát. Másként fogalmazva, ha minden vállalat 4­­százalékkal nagyobb termelé­kenységi szintet érne el, akkor csak ezúton törleszteni tudnák az áremelések terheinek elhárí­tására fordított összeget. Figyelembe véve a munkater­melékenység emelésének rend­kívüli fontosságát, célszerű meg­vizsgálni, miként munkálkodik ilyen tekintetben megyénk ipa­ra. Mint ismeretes, a termelés szempontjából kedvezőtlenül in­dult az év. Januárt több tíz­millió lejes árutermelési adós­sággal zárta az ipar. A második hónapban, bár javultak a telje­sítmények, a januári lemaradást nem sikerült behozni. S mert a termelés és a munkatermelékeny­ség között szoros kapcsolat van, nyilván ez utóbbi mutatónál sem értük el a tervezett szintet. Mi több, a két mutató közötti viszony rendkívül kedvezőtlenül alakult: a lemaradás nagyobb a munkatermelékenységnél, mint a nettó termelésnél, vagy az á­­rutermelésnél, ami azt jelenti, hogy a feladat végrehajtásához a tervezettnél nagyobb munka­erő-létszámot használtak fel. A Megyei Statisztikai Igazga­tóság számításai szerint 1 szá­zalékos termelékenység-növelés­sel az idén, megyei viszonylat­ban 81,6 millió lej értékű több­let nettó termelést valósítha­tunk meg, melynek hozzávetőle­gesen fele a vállalatok jövedel­mét gyarapítaná terven felül. E­­melhető 1 százalékkal a terme­lékenység? Úgy hisszük, nincs olyan vállalati közgazdász, aki kedvezőtlen választ adna a kér­désre. A januári, februári és a két hónap helyzetét tükröző sta­tisztikai adatok azonban mást mutatnak. A kéthónapi munka­termelékenységi tervet (a nettó termelésre vonatkoztatva) mind­össze 95,1 százalékban teljesítet­tük, minden ipari dolgozó 782 lej nettó termeléssel maradt a­­dós. Februárban valamit javult a helyzet, de a lemaradás így is számottevő, az egy főre számí­tott nettó termelési mínusz 267 lej. Hiába teljesítette kéthónapi tervét a Prodcomplex (103,4 szá­zalék), a Vegyipari Építkezési és Javítási Tröszt (121,2), a tir­­naveni-i Üveggyár (103,3), a Ke­rámiaipari Vállalat (102,3), a Fa­jansz- és Üvegipari Vállalat (100,6), a vásárhelyi Készruh­a­­gyár (102,4), a régeni IPMS (104,2) és más összesen 21 válla­lat, mert más 22 egységnél (köz­tük az IMATEX, Metalotehnica, Nicovala, a vásárhelyi és tir­­naveni-i kombinát, a régeni és vásárhelyi faipari vállalatok, a segesvári Zománcedény-gyár, Szövetáru-gyár) olyan nagymé­retű volt a lemaradás, hogy a jól menő üzemek azt képtelenek voltak pótolni. A vállalatok döntő többségé­b­en februárban érezhető javulás volt tapasztalható. Sajnos, az ellenkezőjére is van példa. Az IMATEX például kéthónapi munkatermelékenységi tervét 93,3 százalékban teljesítette, a februárit viszont csupán 73,1 (Folytatás a 2­ oldalon)

Next