Vörös Zászló, 1982. március (34. évfolyam, 50-75. szám)
1982-03-26 / 71. szám
AZ RKP MAROS MECUI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXIV. évfolyam 71 (9338) szám 1982. március 26, péntek óra 50 iáni A tavaszi mezőgazdasági munkálatok sikeréért MOZGÓSÍTSANAK MINDEN ERŐT! Reggel még fagyott. A föld nehezen fogadta be a tárcsát. Később azonban, ahogy annyira felengedett a talaj, elindultak a gépek. Sok helyen a területeket készítették elő, máshol már a magot tették a földbe. S a Szakembereket, az egységes agráripari tanácsok vezetőit is mindenütt ott lehetett látni a határban. Irányították a gépek munkáját, keresték az olyan területeket, ahol lehet dolgozni. És ez nem is lehet másképp, minden órát, minden percet alaposan ki kell használni, mert alaposan kifutottunk az időből, már földben kellene legyen az első sürgősségi időszakba tartozó növények magjának legnagyobb része. Felkutatják a munkára alkalmas területeket CapeVina Florinnal, a radnóti mga igazgatójával az ugrai határban találkoztunk. Éppen a rackódi termelőszövetkezetbe tartott. — Nehezen indulnak. Panaszkodnak, hogy nincs munkára alkalmas területük. Együtt biztosan kapunk valahol. Nagy a határuk — mondja. — S máshol? — Nincs probléma. A tanács körzetében több mint 500 hektárt készítettünk elő. Naponta 11 vegyszerező gép, 32 kombinátor és 50 tárcsa dolgozik. Radnóton, Kutyfalván, Ugrán, Szélkúton. Dégen elindultak a vetőgépek. A 210 hektár borsóból a tanács viszonylatában 110 hektáron került földbe a mag. Radnóton készítik a földet az előcsíráztatott burgonya ültetésére. Mindezzel párhuzamosan folytatjuk a természetes gyepek boronálását. Növelik az ütemet Már a reggeli órákban kiürült az ugrai mezőgépészeti részleg. Csupán egy traktor „szomorkodott“. Elrobbant a gumiabroncsa. Ott szorgoskodott mellette Dávid Zoltán, a részleg vezetője, a karbantartó és a mezőgépész. Gyorsan rendbe tették s máris indulhatott. — Az elnök-főmérnök? — A „Láb“ dűlőbe ment, három tárcsával. Nyolcvan hektár van ott egy darabban, azt készítik elő a répának. Mire odaértünk volna, Vincze Péter már útban volt. — Fagyos még a föld most reggeliben, de egy jó óra múlva lehet dolgozni. Túl a vizen a verőfényes oldalban azonban vetjük a zabot. Emellett a borsónak is több mint fele a földbe került. A java azonban ezután jön. Az ugraiak az idén 200 hektáron termesztenek cukorrépát. Az egész föld őszi mélyszántott, s mintegy 80 hektárra juttattak istállótrágyát. Most a tavasszal pedig a cukorrépának és borsónak 170 hektárt műtrágyáztak. Jelenleg is három gép dolgozik a műtrágyaszórásnál. A talajelőkészítést eddig hat tárcsával végeztük. Ma a számukat kilencre emeltük. Sürgős a munka, sok a teendő. 4 megállónál látom, hogy ** rajtam kívül senki sem száll le a buszról. És fél falu hosszán át is csak egyetlen emberrel találkozom.. Ha nem ismerném az ingázók hajnali indulásával járó itteni sürgölődést, kihaltnak sejthetném a falut. Mert sok más helységhez hasonlóan, itt Hármasfaluban is csak a hajnali induláskor s a késő délutáni órákban pezsdült meg az élet. A munkaerő színe-javát más napokhoz hasonlóan ma is három ipari központ irányában nyelte el a messzeség. A esélyes útra letérve a nagy csendben az az érzésem, hogy Atyin Sándort, a helyi termelőszövetkezet állattenyésztési farmjának vezetőjét s egyben állategészségügyi technikusát sem fogom megtalálni. — Talán őt is valami szakmai megbeszélésre hívták? — kérdem az egyedüli embert, akivel találkoztam — Az lehetetlen kérem — válaszolja —, mert a reggeli órákban Atyin Sándort sehol máshol, csak az állattenyésztő telepen lehet megtalálni. — Az épületek udvarán a kora tavaszi forgolódásban legelsőnek valóban vele találkozom. Fiatal, húsz és egynéhány évesnek tűnik — A szaklíceum elvégzése után egyenesen itt kezdett dolgozni? — kérdem, ahogy az állategészségügyi pont kis helyiségébe lépünk. — Alig néhány hónapot dolgoztam máshol. Mihelyt lehetővé ■telték, azonnal ide jöttem. — Ha jól hallottam, a bányavidéken éltek, s a szaklíceumot is Algyógyon végezte. Mi vonzotta ide? — Gyermekkori vágyam teljesült ezzel. Szüleim a nagyobb kereseti lehetőség reményében innen indultak a Bányaságba, de sohasem mondottak le a visszatérés gondolatáról. Nyugdíjasként akartak hazajönni. Hazatérési tervüket azonban korai haláluk húzta át. Helyettük én egyedül is hazajöttem. — A táj vonzása miatt vágyott vissza? — Méginkább az itt töltött nyarak, a nagyszülőkkel együtt a mezőn és az állattartás körül végzett munka élményei. Minden itt töltött nyáron megerősödött bennem az elhatározás, hogy ide véglegesen visszatérek, így is tettem. — Az elképzelés és a valóság ritkán egyezik. Milyennek bizonyult az itteni valóság? — Való igaz, hogy az állattenyésztési farm, melynek vezetését rám bízták, munkaerőhiánynyal és takarmánygondokkal küzd. A helyi munkáskezek a városokban dolgoznak. Akik maradtak, azok sorra kiöregednek. Ezért nincs elég fogatosunk, nincs aki megtakarítsa a legelőt s takarmányt termesszen a gépi megművelésre alkalmatlan területeken. Én ezekkel a nehézségekkel találtam szembe magam. De gondoltam, hogy ha már az ember egy szakmára tette fel az életét, akkor a velejáró nehézségekkel is szembe kell nézzen. És tudom, hogy ha a szükséges munkaerőt végül is biztosítani tudjuk, akkor a nehézségek megszűnnek s a tagság is nagyobb jövedelemhez jut. De még a mostani nehézségek közepette is merem állítani, hogy ha férj és feleség a munkanapjait itthon ledolgozza, a kettejüknek járó 30 ár háztáji területet hozzáértéssel megművelik s az állattartásra sem sajnálják a fáradságot, akkor megtalálhatják a számításukat. — Mégis hogyan látja, mi a kulcsa annak, hogy a nehézségek ne ismétlődjenek, hanem végleg megszűnjenek? — Oh, ahhoz semmilyen bonyolult és agyafúrt dolog nem kell — válaszolja, — csak anyagilag ösztönzött ember és lelkiismeretes munka. Különösen nálunk, ahol a területek jó részét csak lófogatokkal és emberi erővel lehet termővé kényszeríteni. De én bízom abban, hogy eljön az idő, amikor sok ingázó végleg hazajön és itthon is megtalálja a maga számítását. Még sok mindenre kitérünk, de ezekről a kérdésekről is csak a realitás talaján, a szólamokat messze elkerülve nyilvánít véleményt. Kötetlen beszélgetésünknek különféle kérdésekkel belépő emberek vetnek véget. Az ablakon kitekintve látom, hogy rá várakoznak. Elköszönök. Az utcán még jó ideig rá gondolok. Ügy (Folytatás a 4. oldalon) Visszatérés—-----------------------------------------------------— — CZIMBALMOS FERENC riportja — Megalapozták a bőséges termést Talán egy esztendőben sem biztosítottak a szentpáli termelőszövetkezet tagjai ilyen jó táperőben levő talajt a répának, mint ebben az esztendőben. 120 hektárra hordtak ki istállótrágyát. Most a tavasszal azokon a területeken, amelyek nem kaptak istállótrágyát, táperejüknek megfelelően a vetés elől 600—800 kiló műtrágyát szórnak szét. De a többi terület is kap 300 kilót hektáronként. — A vetéssel sem lesz probléma — mondja Kovács Albert, a termelőszövetkezet elnöke. — Jelenleg fiat tárcsa készíti a földet a cukorrépának, három gép pedig készen áll a vetésre. Most már csak ez van hátra az első sürgősségi időszakba tartozó növények vetéséből. — ? — Az 50 hektáron a zab földije került, a 40 hektár borsóból az első szakaszban 20 hektárt tettünk földbe. Lóherét vetnénk, de nincs magunk. Sehol se lehet kapni. Amint a fentiek bizonyítják, a termelőszövetkezetek vezetői, szakemberei, a mezőgépészek igyekeznek kihasználni a kedvező időjárást. Szükség is van erre, hogy minél hamarább behozhassák a lemaradást. (háromszéki) A mikefalvi termelőszövet- "kezet határában gyors ütemben készítik a talajt a vetésre ! (SZÁSZ KÁROLY felvétele) új tömbházak Tírn Sveniben Törökország államfője látogatást tesz országunkban Nicolae Ceaușescu elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének a meghívására Kenan Evren tábornok, Törökország Köztársaság államfője 1982. április 5 és 8. között állami látogatást tesz Romániában. Eredményesebb, sikeresebb munkát az összes ipari egységben! A közgazdászok készítettek egy számítást, amiből kiderül, hogy amennyiben az ország ipari egységei egy százalékkal túlszárnyalják a munkatermelékenységi tervet, akkor 1982-ben a vártnál 9,2 milliárd lejjel nagyobb árutermelést, 3 milliárd lejjel nagyobb nettó termelést valósíthatunk meg, s így az üzemek tiszta jövedelme 1,5 milliárd lejjel lesz nagyobb a tervezettnél. Ebből az összegből fedezni lehet a fizetések, nyugdíjak és a családi pótlék emelésére fordított összeg idén megtérítendő hányadának 25 százalékát. Másként fogalmazva, ha minden vállalat 4százalékkal nagyobb termelékenységi szintet érne el, akkor csak ezúton törleszteni tudnák az áremelések terheinek elhárítására fordított összeget. Figyelembe véve a munkatermelékenység emelésének rendkívüli fontosságát, célszerű megvizsgálni, miként munkálkodik ilyen tekintetben megyénk ipara. Mint ismeretes, a termelés szempontjából kedvezőtlenül indult az év. Januárt több tízmillió lejes árutermelési adóssággal zárta az ipar. A második hónapban, bár javultak a teljesítmények, a januári lemaradást nem sikerült behozni. S mert a termelés és a munkatermelékenység között szoros kapcsolat van, nyilván ez utóbbi mutatónál sem értük el a tervezett szintet. Mi több, a két mutató közötti viszony rendkívül kedvezőtlenül alakult: a lemaradás nagyobb a munkatermelékenységnél, mint a nettó termelésnél, vagy az árutermelésnél, ami azt jelenti, hogy a feladat végrehajtásához a tervezettnél nagyobb munkaerő-létszámot használtak fel. A Megyei Statisztikai Igazgatóság számításai szerint 1 százalékos termelékenység-növeléssel az idén, megyei viszonylatban 81,6 millió lej értékű többlet nettó termelést valósíthatunk meg, melynek hozzávetőlegesen fele a vállalatok jövedelmét gyarapítaná terven felül. Emelhető 1 százalékkal a termelékenység? Úgy hisszük, nincs olyan vállalati közgazdász, aki kedvezőtlen választ adna a kérdésre. A januári, februári és a két hónap helyzetét tükröző statisztikai adatok azonban mást mutatnak. A kéthónapi munkatermelékenységi tervet (a nettó termelésre vonatkoztatva) mindössze 95,1 százalékban teljesítettük, minden ipari dolgozó 782 lej nettó termeléssel maradt adós. Februárban valamit javult a helyzet, de a lemaradás így is számottevő, az egy főre számított nettó termelési mínusz 267 lej. Hiába teljesítette kéthónapi tervét a Prodcomplex (103,4 százalék), a Vegyipari Építkezési és Javítási Tröszt (121,2), a tirnaveni-i Üveggyár (103,3), a Kerámiaipari Vállalat (102,3), a Fajansz- és Üvegipari Vállalat (100,6), a vásárhelyi Készruhagyár (102,4), a régeni IPMS (104,2) és más összesen 21 vállalat, mert más 22 egységnél (köztük az IMATEX, Metalotehnica, Nicovala, a vásárhelyi és tirnaveni-i kombinát, a régeni és vásárhelyi faipari vállalatok, a segesvári Zománcedény-gyár, Szövetáru-gyár) olyan nagyméretű volt a lemaradás, hogy a jól menő üzemek azt képtelenek voltak pótolni. A vállalatok döntő többségében februárban érezhető javulás volt tapasztalható. Sajnos, az ellenkezőjére is van példa. Az IMATEX például kéthónapi munkatermelékenységi tervét 93,3 százalékban teljesítette, a februárit viszont csupán 73,1 (Folytatás a 2 oldalon)