Vörös Zászló, 1982. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1982-05-01 / 102. szám

ÉL­JEN MÁJUS ELSEJE A DOLGOZÓK NEMZETKÖZI SZOLID­ARÍ­TÁSÁNAK, A VILÁG ÖSSZES MUNKÁSAI TESTVÉRISÉGÉNEK NAPJA! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXIV. évfolyam 102 (9369) szám | 1982. május 1. szombat | Ara 50 báni A mostoha időjárás még igényesebb munkát követel Gernyeszeg felé közeledve tá­volról úgy tűnik, mintha az or­szágutat is vetnék, koronáinál­ az emberek. É­jszakákat nappalok­kal egybemosó esőzések, a kitar­tó hideg után az első szép nap­ra (csütörtökön volt ez) virrad­va minden szántóvetőt a baráz­dába állított a föld szava. Csak szépre fordul az idő, mondogat­ják az ember­ek egy-egy szusz­­szanásnyi szünetet tartva, sem­mi sincs veszve. Holnap viszont megint esni fog, fordul felém a­­legöregebb földműves, „csont­barométerem“ esőre áll. Igaza volt. Péntekre súlyos e­­sőfelhők takarták el újból a Na­pot. Hogy ünnepelnek a gernyesze­­giek? Minőségi munkával — mondja BEREKMÉRI FERENC, az mtsz elnöke — de ahhoz, hogy a be­fektetett minőségi munkánknak minőségi eredménye is legyen, melegre van szükség. Ez bizony így van. Nézem a határt. A búza itt is szélsen ki­kelt, arasznyi nagyságban — zöld tengerszemként — zöldell a mezőn, hullámzik, a hideg szél „biztatására“ viszont nem nő a kenyérnekvaló. Az éjszaka már nem volt ta­lajmenti fagy, mondja az elnök, de sűrű hóharmattól fehérlett a határ. A kukorica vetéséből már kevés van hátra, 20 hektárnyi helyre „hidroforizált“, az ala­csony talajhőmérsékletre nem reagáló magot vetettünk. A ta­valyi helyzethez viszonyítva két hét a lemaradás, de behozzuk, ennek érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk. Május else­jére hazajönnek az ingázók, munkával ünnepelni — a me­zőn. Persze, ha május jó idővel, napsütéssel ünnepelné önmagát, minket, akkor az eredmény sem maradna el. n­­ishmaha liiUflKct 11 Ilii CjlC A munka, a nemzetközi szolidaritás hagyo­mányos napját, a dolgozók egységének és test­vériségének napját köszöntjü­k. Ezen a napon a legmélyebb és legemberibb érzés — az összefogás eszméje — kovácsolja egybe a világ munkásságát és buzdítja, lelkesíti harcra a társadalmi és nemzeti szabadságért, a függet­lenségért és szuverenitásért, a haladásért, a népek közötti együttműködésért, és nem utol­sósorban a békéért. Mert május elseje egyben a népek közötti barátság és testvériség jegyé­ben fogant békeharc napja is. Mint minden esztendőben, hazánk dolgozó népe ebben az évben is a szabad alkotó mun­ka légkörében ünnepli a nemzetközi szolida­ritás napját. Országszerte hatalmas szervező, tudományos, műszaki és gyakorlati tevékeny­ség folyik a párt által kidolgozott általános fejlesztési program alapján, pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs közvetlen ve­zetésével, hogy sikeresen valóra válthassuk mindazokat a történelmi jelentőségű célokat, amelyeket a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom felépítésének programja elénk tűzött. Tesszük ezt abban a szilárd meggyőződésben, hogy sikereinkkel nem csak népünk jóléte­ boldogságát szolgálja át, hanem a jobb életért. (Folytatás a 4. oldalon) A kukoricavetés befejezésével köszöntik az ünnepet A szántóföldeken nagyon megnehezíti a munkát a ked­vezőtlen időjárás. De ahol van szorgalom, hozzáállás, az eredmények sem maradnak el. A mezőzáhi egységes agrár­ipari tanácshoz tartozó összes termelőszövetkezetek például április 29-én befejezték a ku­korica vetését. Szép eredmé­nyek születtek a radnóti ta­nács körzetében is. A radnóti, ugrai, csapói, kutyfalvi ter­­melőszövetkezetekben a föld­be került a kukorica magja. S nem kis területen, hanem többszáz hektáron. A radnó­tiak például 454 hektár ku­koricát vetettek. Mindezért dicséretet érdemelnek a gazda­ságokat kiszolgáló mezőgépé­­szek, akik nemcsak gyors, de kiváló minőségű munkát vé­geztek, a szakemberek pedig vigyáztak arra, hogy min­denütt betartsák az előírt technológiát. Ezekben a gaz­daságokban most a vegysze­res gyomirtásra és a cukor­répa ápolására összpontosul a figyelem, amit ezekben a na­pokban szintén el kell kez­deni. Tisztelet azoknak, kik a leg­jobbak a munkában. A vetélkedések legnemesebbi­­ke a munkapad mellett kezdő­dik. SZEDERJESI ISTVÁN asz­talosnak — az ő szavaival élve: egy sapkányi élmunkásjelvénye gyűlt már össze. A tavalyi ver­senyeredmények kiértékelésekor a 255 élmunkás elé helyezték, a „ranglistán“ mint legkiválóbbat a kiválóak közül. Az „Augusztus 23“ Bútorgyár első számú él­­munkása ugyan meggyőződéssel állítja, hogy nagyon sokan van­nak még annyira jók, mint ő. Akik a helyezésekről döntöttek minden bizonnyal úgy véleked­tek, hogy nagyobb kunszt temér­dek társadalmi munka vállalá­sa ellenére is átlagon felüli tel­jesítményt nyújtani a gyalupad mellett Szederjesi István tagja az üzem és az 1. gyárrészleg pártbizottságának, a több mint 950 dolgozót foglalkoztató rész­leg szakszervezeti bizottságának elnöke, tagja a vállalati, vala­mint az ágazati szakszervezeti bizottságnak. Az általa irányított brigád havonta 15—18 százalék­kal szárnyalja túl termelési fel­adatát. — Mi ösztökél egy munkást, egy csoportot arra, hogy többet és jobban dolgozzon? — A terv teljesítése kötelessé­günk. Ám e kötelesség teljesí­tése nem csupán az öntudatos­ságon múlik, ebben anyagilag is érdek­eltek vagyunk. A plusz­­termelés mindenesetre kemény ráhajtással jár. Azt vállalni kell. — A minőségre is érvényes ez? — A munkások túlnyomó ré­sze tisztában van a követelmé­nyekkel. T­udjuk, milyen igénye­ ELSŐK­ ­et támasztanak a megrende­lők. Ezenkívül a gyártási folya­mat különböző fázisaiban dol­gozva kölcsönösen megkövetel­jük egymástól a hibátlan mun­kát. — Ez nem volna elegendő kellő szakismeret nélkül... — A bútorgyártás jelenlegi körülményei között különösen nem. Mint ismeretes, vállalatunk szinte kizárólag exportra termel, főként nyugati piacokra, ahol a díszes művészi bútorok kelen­dőek, amelyeknek kivitelezése magas fokú szakmai tudást igé­nyel. Nem véletlen — mondják a nyertesek —, hogy az ezidőtájt legversenyképesebb drága búto­rokat előállító IV. GYÁRRÉSZ­­LEG munkaközössége lett a győztes a vállalaton belüli 1981- es szocialista versenyben. A fizi­kai termelésben, a munkaterme­lékenység és a minőség terén el­ért kimagasló eredmények alap­ján összesített plusz 204 pont biztosította számukra az első de- NEMES GERALDINA riportja i­ lyet. Az irodában két bekerete­zett oklevél díszeleg egymás mellett annak bizonyítékául, hogy mégsem csupán a kedvező kon­junktúrának köszönhető a IV. részleg dolgozóinak sikere. 1981- ben is ők voltak az élen. Sok kézi munkát igénylő, drá­ga bútorokat készítenek faragá­­sos, berakásos díszítéssel, illetve értékes fafajtákból. A legtöbbet az NSZK-ba, Ausztriába, Hol­landiába. A kollektívát nagyrészt magas képesítésű, komoly szak­mai tapasztalattal és — különö­sen a faragászok, az intarziaké­szítők esetében —, megfelelő e­gyéni adottságokkal rendelkező munkások alk­otják, de a fiata­lok sem méltatlanok azokhoz a munkatársaikhoz, akik a bútor­gyári közösségben szaktekintély­nek, s szép emberi tulajdonsá­gaikért példaképnek számítanak, mint a részleg első élmunkása. Cornea Vasile (vállalati harma­dik helyezett) vagy Macarie Ioan, Somesan Maria, Lovász Mária, Gál Sándor, Szatmári Sándor, Janovics László, Turcu Gheorghe, Gál Benjámin, Mol­nár András. ★ A kiváló egyéni és csoport­teljesítmények az egész közösség eredményeiben láthatók viszont. Az „AUGUSZTUS 23“ FAFEL­DOLGOZÓ VÁLLALAT munka­­közössége az 1981-ben megvaló­sított 15 millió 460 000 lej érté­kű össztermelési többlettel, a 8 millió 802 000 lejes ráadással a nettó termelési előirányzatra, a 16 millió 214 000 lejes évi több­letjövedelemmel, a piaci alapnak több mint 14 millió lej értékű áru terven felüli szállítását,­­ az első helyet vívta ki magának az ágazati szocialista versenyben. Ezért a Munkaérdemrend­­ fo­kozatát adományozták számára. (Folytatás a 4 oldalon) Utó CIAPCU to­TÁHS részt vett a fővárosban május elseje alkalmából rendezett népgyűlésen Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, Elena Ceausescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető péntek dél­után részt vett a Sport és Mű­velődési Palotában azon a nagy népgyűlésen, amelyet az RKP Bukarest municípiumi bizottsága rendezett Május 1, a tavasz és a munka ünnepe, a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának napja, a forradalmi szellem és a bé­kére, társadalmi haladásra irá­nyuló vágyak jelképes ünnepe tiszteletére. A nagygyűlés sok ezer részvevője s rajtuk keresz­tül hazánk összes román, ma­gyar, német és más nemzetiségű állampolgára e hagyományos ün­nepi napon kifejezésre juttatta forró hódolatát a párt iránt, a­­melynek bölcs irányítása alatt beteljesülnek legmagasztosabb törekvései, határtalan szeretetét és háláját Nicolae Ceausescu elvtárs, a lelkes hazafi, a rettenthetetlen forradalmár i­­ránt, aki kora ifjúságától (Folytatás a 4- oldalon) Ünnepi gyűlés Marosvásárhelyen Tegnap, április 30-án, a dolgo­zók nemzetközi szolidaritás­i napjának küszöbén, Marosvásár­hely dolgozói — románok, ma­gyarok, németek és más nemze­tiségűek —, régi kommunista és munkásmozgalmi harcosok ünne­pi gyűlésen emlékeztek meg má­jus elsejéről, a világ dolgozói testvériségének napjáról. A Nemzeti Színház nagytermé­ben tartott ünnepi gyűlés elnök­ségében helyet foglalt Nicolae Veres elvtárs, a Megyei Pártbi­zottság első titkára, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke, Simion Cotoi, Doina Dragutin, Benkő János, (Folytatás a 4 oldalon)

Next