Vörös Zászló, 1983. január (35. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-04 / 1. szám
Volt aki hajnalig táncolt egy méyvetés ellenére túlzsúfolt, meleg han sgulatú és hőmérsékletű, feldíszített teremben, vagy a télifa körül, volt aki szirénázó mentőautón száguldo-zott vöröskeresztes táskával a kezében, volt aki ezt az utolsó éjszakát is munkatársai körében töltötte egy üzemi klubban, volt aki a sötét utcákon furikázott egy éjszakahosszúságú zöld autóbusszal, volt aki rokonaival, barátaival koccintgatott a családi tűzhely melegénél, volt aki a hajnali derengésben taxival fuvarozta haza a megfáradt szilveszterezőket, volt aki éjfél után az újévi malac fületövét vakargatta boldog tulajdonosi büszkeséggel, volt aki a távírógép billentyűjét kopogtatta, volt aki utolsó munkanapját (munkaéjszakáját) töltötte egy csöndes kapusfülkében, volt aki az új év első perceiben újszülött gyerekének örült, volt aki . . ., no de mit soroljuk, mindenki másképp csinálja . . . még ez az idei tél is, újév éjszakáján havazni kezdett. .. A Somositőn Az emelkedő gyérülő házai előtt embercsoportok lépkednek. Ők azok közé tartoznak, akik nagyobb társaságban, hangosabb zeneszó mellett köszöntik az új évet. A somostetői vendéglő teljes díszben várja őket. A menü minden tekintetben illő az ünnepi hangulathoz. A gazdag, változatos előételt ugyancsak változatos melegételek követik, közöttük a pisztráng, továbbá a pulyka- és növendékhátszínből készült vegyessült. Több más fogás mellett a hagyományos főtt kolbász, a torta és a pezsgő nem hiányzik az asztalról — jegyzi meg Fekete Albert, a vendéglő felelőse. — Egy ilyen est megszervezése a vendéglőfelelősnek nem könnyű feladat. Talál-e elégtételt benne? — Mint régi vendéglátóipari szakember, rosszul is élezném magamat, ha nem kellene szilveszteri mulatságot szerveznem. Örömmel látom, hogy az emberek ma is változatlanul megtudják ezt a szép hagyományt, melynek ápolásához én is évről -évre hozzájárulhatok. A szervezés sok egyébért is megéri a fáradságot. Mert ilyenkor még a más alkalommal ideges vendég is nyugodt. Közöttük mi ilyenkor a fáradságos munka ellenére úgy érezzük, hogy mi magunk is ünnepelünk. Nagyon régen, 41 évvel ezelőtt kezdtem ezt a szakmát, de az ünnepi hangulatot azóta is változatlanul minden szilveszterkor átérzem. Elégtételnek nekem ennyi is elég — mondja a konyhába siettében. — Hány szilvesztert muzsikált át eddig? — fordulok a zenekar prímásához. — Nem tudnám megmondani. Csak azt tudom, hogy 37 éve zenélek, s így talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy közel enynyi szilvesztert átmuzsikáltam — válaszolja Harkó Kálmán, a prímás. — Merem állítani, hogy ilyenkor a szakmai kötelesség teljesítése nem fárasztó, mert minden vendég jókedvű. A jó hangulatban pedig még a zene szebben hangzik. Nem tartóztatom tovább. Ünneplő csoportok érkeznek. A legelsőben Kelemen Ferenc, Gergely Sándor, Pelea Ioan és feleségeik. Jó barátokhoz illően most is együtt indultak ide. — Szabadidőnkben, vasárnaponként is szívesen kisétálunk ide. Nem az első szilvesztert töltjük itt. Tisztán fogadtuk az új évet, legalábbis erre következtet: Csegedi Csaba, a marosvá-sárhelyi vízművek vezetője. Erre a következtetésre annak alapján jutott, hogy 1932. utolsó napján csúcsfogyasztás volt vezetékvízből. Nem kevesebb, mint 85 280 köbmétert használt el a város lakossága. Különösen a délutáni órákban növekedett meg a vízhasználat, aztán az éjfélt megközelítő órákban rohamosan csökkent. Ezen nincs is mit csodálkozni. Hiszen akkor már hangulatjavító italokat fogyasztott a lakosság. --------________________________| _ BÚÉK 1983 . Az Építkezési és Szerelési Tröszt kantinjában A távírógép mellett Évek hosszú során az új év első lapszámában bemutattuk azokat a telefonistákat, akik a szilveszter éjszakát a telefonközpontban töltötték, hogy zavartalanul kívánhassunk boldog új évet a drót másik végén álló szeretteinknek. Ezúttal arra gondoltunk, mutassuk be a távirdászokat is, akiknek a munkája kevésbé látványos, kézzelfogható, ám legalább annyira fontos. Nos, egy sajnálatos félreértés folytán az év utolsó napjának estéjén nem beszélhettem velük emberközelben. A postán a kapusfülkénél bennebb nem jutottam... Maradt hát a kevésbé élményszerű, ám annál eredetibb változat. Mint bármely „civil“ táviratot telefonon feladni akaró állampolgár — telefonon beszélgettünk, íme a beszélgetés részletei. Akik válaszoltak: CSISZÉR IRÉN és KIRÁLY MARGARETA távirdászok. — Hogy érzik magukat ilyenkor, szilveszter éjszakáján szolgálatban? — Kitűnően. Egyébként saját kérésemre jöttem. Nincs családom s gondoltam, miért ne tennék szívességet a kollégáknak azzal, hogy kimentem valamelyiküket ezen az éjszakán. — Nehéz a szolgálat? — Mesterség ez is, mint bármelyik más. — Kolléganője azt mondta, szívesen jött ma szolgálatba. És ön? — Én is. 32 év után az ember megszereti ezt a mesterséget. — Nem nehéz a mai szolgálat? — Nem nehezebb, mint a többi. —Táviratokból még kevesebb is érkezett, mint szokott. Tíz órától mintegy negyven darab. Tegnap. .. na, azt látni kellett volna, akkor volt jövés-menés. Ez a mai éjszaka csendesnek indul. — Hát akkor további jó szolgálatot. — Lehet egy kérés? — Lehet. — Akkor említse meg azoknak az embereknek is a nevét, akik a mi munkánk minőségét biztosítják A műszakiakét. Mondhatom? — Jöhet. — Sárkány Zoltán, Sipos Miklós, Bernád Dénes, Kiss György, Göritz Conrad, Husar Mircea. — Köszönöm. És boldog új évet kívánok. — Mi is! 06 — o — Marosvásárhely elsőszülötte az 1983-as évben Neagu Ioana Anca. A kislány az év 15. percében született, s nagy a valószínűsége, hogy az elsők között van országos szinten is (ha nem épp a legelső...). Akik a KONCZ .. RÓBERT fotós készítette képből kimaradtak, azok épp a szolgálatos orvosok — dr. Márton Gergely s dr. Győri Gábor. A szilveszter éjszakai ügyelet a mentőállomáson reménykeltően jól indult. Csak mintegy 30 esetben fordultak a város különböző részéből a mentőkhöz. Ez jóval kevesebb, mint más éjszakai ügyeletnél. A hívások alkalmával könnyű volt megállapítani, az ünneplők, a mulatozók egy része bizony alaposan megfeledkezett magáról. A Koronkai utcában a tömbházakból üvegpalackokat dobáltak az utcára. S ennek áldozata lett egy tizenötéves leányka, akit a mentők sürgősségi orvosi beavatkozás végett kórházba szállítottak. A szilveszteri szomorú krónikához az is hozzátartozik, hogy egy személy nem hangulatemelő italt, hanem mérget ivott. S miközben a január elsejei kora reggeli havazásnak gyermekek és felnőttek egyaránt örvendtek, váratlanul csúszóssá váltak az utak, így aztán ismét meggyűlt a mentők és az ortopédián ügyeletesek dolga. És sajnos az ünneplés vége felé közeledve tovább szaporodott a mentőállomáson szolgálatot teljesítők teendője. Dr. Fülöp Tiborral, aki szilveszter éjszaka is szolgálatban volt, másodikán este alig tudtunk kapcsolatot teremteni. — Jóformán még ügyeletes kollégáimmal sem tudok szót váltani, állandóan úton vagyunk. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, szinte háromszor anynyian keresnek minket, mint szilveszter éjjelén. Megkockáztatom a kérdést: — Összefüggésben van-e ez a kétnapos ünnep bőségesen elfogyasztott étellel, itallal? — Igen, de egyébbel is. Erről ügyelet után bővebben beszélgethetünk. Most várnak a betegek. ------- - ------ VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3 OLDAL Ifjúsági szilveszter Új feladatok, új beteljesülések előtt Ezen az éjszakán sokszor felcsattant a taps a marosvásárhelyi egyetemi kantin tágas, a hagyományos szilveszteri mulatságra díszbe öltöztetett termében. Szólt a taps a sodró programnak, melyet az idén — legalábbis úgy tűnik — még gazdagabbnak tervezték az óévbúcsúztató szervezői, mint az előzőeket. A közismert NOVAX együttes könnyűzeneszámait és a Leontina Horvat, valamint Gheorghe Muresan népdalszólisták produkcióit különböző szórakoztató vetélkedők, tombolatárgyak sorsolása, Miss Szilveszter megválasztásának hangulatos pillanatai tették emlékezetessé a vidám szórakozásnak szentelt éjszakát. Tervezett és spontán köszöntőkben sem volt hiány, komolyan meg humorba öltöztetetten szóltak az 1982-es évről az alkalmi „értékelők“, s személyes és közösségi tervekről, újesztendei reményekről. A résztvevők, 450 marosvásárhelyi munkás és értelmiségi fiatal, a KISZ-aktíva, nagy figyelemmel hallgatta meg pártunk főtitkárának, az állam elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak az újévi köszöntőjét. A teremben felállított televíziós készülékek jóvoltából közvetlen adásban hallhatták, milyen elvek szellemében lép hazánk az új esztendőbe, milyen feladatok állnak a dolgozók, közöttük az ország ifjúsága előtt a folyó ötéves terv harmadik esztendejében. A jobb munkára sarkalló, az erőnkbe vetett hitet árasztó, optimista elnöki köszöntőre a fiatalok válasza a részvállalás, mindabból, amit véghez kell vinnünk 1983-ban, hogy gazdasági-társadalmi feladatainkat teljesítve országunkat erősebbé, gazdagabbá tegyük. — Az új esztendőben sok és nehéz feladat vár reánk — mondotta Szatmári István, a KISZ Marosvásárhely municípiumi bizottságának első titkára. Csaknem négymillió lej értékű úgynevezett térítéses munkára vállalkoznak a fiatalok, zömében olyan akciókra, melyekkel a termelési célkitűzések teljesítését segítik. Ezeken kívül, feltétlen át szeretnénk adni a még épülőférben levő új ifjúsági házat a szállodarészével együtt. A város fiataljaira 175 millió lej értékű hazafias munka, a Poklos patak medrének karbantartása, a Mihnescu utcai park befejezése, sportpályák gondozása stb. Igyekszünk minél jobban előkészíteni az idei munkát, helytállni minden területen, ahogy ezt a párt, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs elvárja tőlünk. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban szeretettel gondolunk pártunk főtitkárára, aki mindig különleges gondoskodást tanúsít az ifjúság iránt, kívánunk neki hosszú életet, erőt, egészséget a népünk felemelkedéséért végzett fáradhatatlan munkájához. HECC Szilveszter éjszakáján az Áramszolgáltató Vállalat vásárhelyi szolgálatos hibaelhárító csoportjának könnyű volt a dolga. Csak három alkalommal hívták őket, azért, hogy a rádió és a televízió félbeszakadt műsorát tovább nézhessék, az ünnepi mulatozást folytathassák. A Grivica utca 8 szám alatti tömbház egyik lépcsőfeljárójának lakóit talán valaki tréfából akarta sötétben hagyni. Az áramelosztó táblából a biztosítékokat mind elvitte. A hecc nem sikerült. A váratlanul beállt sötétség miatt az ünneplők egy része ugyan bosszankodott, de nem sokáig. Annál nagyobb volt az öröm, amikor a szolgálatos villanyszerelők jóvoltából ismét legyúlt a fény. S mert ilyenkor minden apró kellemes mozzanatra iszik az ember, megint összecsendültek a poharak. Sándor Árpád, aki az Aruszolgáltató Vállalat hibaelhárító részlegen irányította a munkát, szolgálat után megjegyezte: — Csendes, nyugodt éjszakánk volt, igazi ünnepi hangulathoz illő. Bár így lenne egész évben! Őszintén kívánjuk, így legyen. Ebben az évben a marosvásárhelyi Faipari Líceum kantinja „került sorra“, itt rendezték meg a tanulók szilveszterét. 160 résztvevő, rengeteg vetélkedő, társasjáték, fülrepesztő videodiszkó zene, egy kis sör, tartalmas menü s mindezekkel vagy ezek mellett kitűnő hangulat. Dicséret a szervezőknek, a KISZ Marosvásárhely municípiumi Bizottsága iskolaszekciójának, jól ráéreztek, mi kell a fiataloknak, mivel lehet számukra élménnyé tenni a szilveszter éjszakát.