Vörös Zászló, 1983. március (35. évfolyam, 49-75. szám)

1983-03-01 / 49. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA |^XXXV^é­vfolyam 49 (9625)szám­|^^^983^ Ötletek a fajlagos energiaráfordítás csökkentésére A politikai oktatás hatékony­ságát és a szakszervezeti cso­portgyűlések eredményességét bizonyító élő példákat vélünk fölfedezni azokban a javaslatok­ban, amelyek a makfalvi Len­üzemben vetődtek fel a gazda­sági tanfolyamokon, illetve a ha­vi munkamegbeszéléseken. Nem térünk ki valamennyire, csupán az energiatakarékosság fokozását­­ célzó újabb keletű kezdeménye­zésekről szólunk. vízmelegítés füsttel Mindenekelőtt a kommunista Marton Endre kazánfűtő elkép­zeléséről: meg kellene próbál­kozni a füstgázok hőenergiájá­nak hasznosításával, ezzel elő­melegíteni a lenszalma-áztató vi­zet. A csőkígyót, amelyen hideg vizet vezetnek majd át, aköré a vízszintes, fémlemezből készí­tett füstcsatorna köré helyezzük el, amelyik összeköti a kazánt a kéménnyel — vélekedett az újí­tó. Számítása szerint a 45—48 méter hosszú „szerpentin“ 40—45 fokra képes a technológiai vizet előmelegíteni, amit a félezer köbméteres tárolóba vezetnek, onnan pedig a 80 áztatómedence közül azokba, amelyek éppen sorosak. Ha nem csúszott hiba a kalkulusba, úgy a lenpozdorja­­ tüzelésű Vulcan kazán hatásfo­kának e javítása révén óránként 25—30 liter pakurát tudnak az év második felétől megtakaríta­ni. Gyakorlatilag ugyanis az tör­ténik, hogy ha több energiát nyernek ki a nyersanyag feldol­gozási hulladékból, akkor a tar­talék szerepét betöltő kőolaj­származékkal fűtött, kazánt na­ponta 8—10 óra helyett csupán 3—4 órán át kell működtetni. KETTŐS NYERESÉG Nemes Gáspár és Albert Lu­kács karbantartók azt figyelték meg, hogy a feldolgozásra kerülő anyag túlságosan nedves-szívós s emiatt körülményes a pozdorjá­­tól való megtisztítása. Ha a cse­­pp nedvességtartalmát a jelenle­gi 16—38 százalékról 12—13 szá­zalékra csökkentenék, akkor nem kellene azt kétszer, sőt há­romszor is végigjáratni a turbi­nákon és a nemesítő gépeken, a­­mivel viszont villamosenergia­­megtakarítást érnének el — jelen­tették ki. Mint arra fény derült, a lenszál útjának egyszerűsítése más előnnyel is jár, értékesebb, jobb minőségű készterméket nyernek általa. Tudniiillik az a több tíz acélhenger, amelyek kö­zött áteresztik a csepűt gyengíti, sőt el is vághatja a szálakat. S ha azok hosszúsága emiatt 10 centiméter alá csökken, akkor III—IV-osztályú áruként veszik át csupán, hiába vett fel ugyanany­­nyi időt az előállítása, mint az első-másodosztályú terméké. A javaslatot, elfogadta a vállalat vezetősége, és utasítást adott a szárítónak a meghosszabbítására (ezáltal a felülete 8-ról 10 négy­zetméterre nő) és beburkolására, hogy 35—40 százalékkal csökken­jen a hőveszteség. Az átalakítá­si tervet a nagyjavítás idején ültetik gyakorlatba és azt vár­ják tőle, hogy az említett műve­leteknél mintegy 15—20 százalék­kal növekedjen a termelékeny­ség s a két nemesítőgéppel évi viszonylatban legalább 8,5 mega­wattóra villamos energiát taka­rítsanak meg az eddigi fogyasz­táshoz képest. MEGGYORSUL AZ ÁZTATÁS Egy harmadik hasznos ötlet Nagy Károly hegesztő fejében született meg: emeljék föl az áztatómedencék fűtőcsöveit, hogy ezáltal javuljon azok hőátadó képessége. Ugyanis az eredeti terv szerint a meleg vízzel fű­tött csőhálózatot közvetlenül a medencék „padlójára“ fektették, s így azok a betont is melegí­tették (a víz helyett). A javaslat elhangzása után nyomban hozzá­láttak az üzemben a módosítás­hoz, ami abból áll, hogy gömb­vasból készített füleket hegesz­­tenek a csövekre, amik majd 10 centiméterrel megemelik azokat, hogy a víz teljesen körüljárhas­sa a fűtőtesteket. Feltételezik, hogy ilyen módon sikerül 8—10 órával lerövidíteni egy-egy ázta­­tás idejét, de az is lehetséges, hogy a korábbi 3,5—4 napról 3- ra csökken az áztatás időtarta­ma. A fenti munkáskezdeményezé­sek annál is inkább figyelemre méltók, mivel a makfalvi Len­üzem az elmúlt évben nem tu­dott beilleszkedni a kijelölt e­­nergia-felhasználási keretbe. A fogyasztási kvóta túllépése miatt az Áramszolgáltató Vállalatnak 58 000 lej büntetést volt kényte­len fizetni, ami reméljük, az idén nem ismétlődik meg. Ehhez azonban az újítások alkalmazása mellett arra is szükség van, hogy az IREM és a Lenüzem jobban hangolja össze elképzeléseit. (lászló) Mi Mimmi Mi mi Mi Mi iihilimih Februári eseménykrónika Az elmúlt hónap legkiemelke­dőbb belpolitikai eseménye a néptanácsi elnökök háromnapos országos konferenciája volt. Ez a reprezentatív fórum — melyet NICOLAE CEAUSESCU elvtárs kezdeményezésére intézménye­sítettek — számos nagy fontos­ságú problémát vitatott meg, mint amilyenek: az 1981—1985-ös egységes országos gazdasági-tár­sadalmi fejlesztési területi pro­filú terv teljesítése, a néptaná­csok feladatai a mezőgazdaság fejlesztésében, az országos párt­konferencián elfogadott külön­­programok, az 1983—1985-ös te­rületi, önigazgatási, önellátási és szolgáltatási programok, az urba­­nizálási és helységrendezési programok életbeültetésében, a néptanácsok munkája a kisipari tevékenység összehangolásában, a kulturális-nevelő tevékenység megszervezésében és lebonyolítá­sában. A konferencián kibontakozott széles körű vitában — a plénu­­mon és a tizenkét munkatagoza­ton — 801 küldött és meghívott szólalt fel, cselekvőleg hozzájá­rulva a konferencián elfogadott nyolc dokumentum és a határo­zat kidolgozásához. A munka­ülés végén elhangzott pártfő­­titkári beszédet, a benne foglalt orientációkat és útmutatásokat az országos konferencia munka- és harci programként fogadta el, a­­mely alapul szolgál a pártszervek és -szervezetek, a helyi államha­talmi és közigazgatási szervek, az összes honpolgárok jövőbeni te­vékenységéhez. Az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának februári ü­lésén, amelyen részt vettek a Legfelsőbb Gazdasági és Társa­dalmi Fejlesztési Tanács Állandó Bürójának és a kormány tagjai, megvizsgálták és jóváhagyták az 1982. évi egységes országos gaz­dasági-társadalmi fejlesztési terv teljesítéséről szóló jelentést és közleményt. Megállapították, hogy a világgazdasági válság elő­idézte nehézségek ellenére, ha nem is értük el a tervezett üte­met, növekedett az ipari terme­lés 1981-hez viszonyítva, csök­kentek az anyagi költségek, nö­vekedett a termelékenység, a ter­mékek műszaki és minőségi szín­vonala, gyarapodott a nemzeti jövedelem. A Politikai Végrehajtó Bizott­ság jelentést vizsgált meg és ha­gyott jóvá a termékek minősé­gének biztosításáról és ellenőr­zéséről és elhatározta, hogy min­den gazdasági ág számára kü­lön programot dolgoznak ki a minőség­­ szüntelen javításának biztosítására. Ezenkívül javasla­tokat vizsgált meg és hagyott jóvá a hasznos elemeket tartal­mazó egyes visszanyerhető nyers- és segédanyagok hasznosításáról. Február első felében zajlott le — Nicolae Ceausescu elvtárs je­lenlétében — a Romániai Kom­munista Diákegyesületek Szövet­ségének XIII. Konferenciája. A plénumon és a hat munkabizott­ságban a pártfőtitkár elhangzott beszédének szellemében a kül­döttek elemezték a hazai főisko­lások forradalmi szervezetének tevékenységét, kidomborították fontos szerepét az egyetemisták nevelésében és alapos felkészí­téseiben, az új ember formálásá­ban, és kijelölték azokat az új utakat és módozatokat, amelyek a diákegyesületek tevékenységé­nek tökéletesítéséhez vezetnek. Pártunk főtitkárának munka­­programjából februárban sem hiányoztak a megyei látogatások. A hónap elején Prahova megye két legnagyobb egységét — a sinaiai, illetve a breazai finom­mechanikai vállalatot — kereste fel, ahol több szervezési intézke­dési és fejlesztési kérdésben döntöttek. Egy másik jelentős munkaláto­gatás a Scinteia téri kiállítási komplexumban zajlott le, ahol NICOLAE CEAUSESCU elvtárs a vegyipari és fémipari minisz­térium vezető kádereivel, az illető ágazatok kutató, tervező és ter­melő szektorainak szakemberei­vel találkozott. Itt is megvitat­ták azokat a műszaki-szervezési intézkedéseket, amelyeket az idén hoznak a nyers- és segéd­­anyagfogyasztás leszorítására, e­­zen anyagok magasabb fokú (Folytatás a 4. oldalon) S­zűk völgyben szalad a kis­­ terepjáró. Mellettünk egy­másután maradoznak el a víg­má­nyi, szentsimoni, vadadi hegyek havas ormai. Aztán kitárul a völgy. Előttünk a Kisküküllő. A dr. Demeter László asztalán ki­teregetett térkép útvonalát pró­bálom gondolatban nyomonkö­­vetni. Körzete Nyárádmagyaros­­tól egészen Backamadarasig, Nyá­­rádszeredától — Szénaverősig ter­jed. — Nehéz átfogni? — Nehéz, de muszáj. Szeren­csénk van ezzel a tragaccsal — bocsánatkérően néz a gépkocsi­­vezető felé, aki próbálja a leg­többet kivenni az ütött-kopott IMZ-ből. — A tegnap sikerült valami benzint szerezni. Így ma a legtávolabbiakat látogatjuk meg. — Nem könnyű szolgálat. A jellegzetes mosoly ül ki az arcára. — Hát nem éppen a legköny­­nyebb. Huszonöt termelőszövet­kezet, 11 község tartozik a me­gyei Szajtárító és Tenyészkivá­­lasztó Hivatal nyárádszeredai alegységéhez, vagyis állattenyész­tési szempontból ennek a jövő­jét tartjuk kezünkben. — ? — Fő feladatunk a szaporítás, vagyis a tenyészállatnevelés irá­­­­nyítása. Ez a vidék mindig híres volt tenyészállatairól. Hét megyé­re szóló vásárokat rendeztek itt. — Nosztalgia. — Dehogy. A tavaly is 260 üszőt bonizáltunk, amelyek részt vettek a különböző vásárokon. Szalad a kocsi. Kisebb falvak maradoznak el mellettünk. Az állatorvosnak mindenikhez van valami megjegyzése. Falunézőben — Szent simon. Ez a falu a­­ranybánya. A lakossághoz ará­­nyítva talán ennyi tejet, fajálla­tot sehol nem adnak el. S milyen fajállatok? Csiszár Gyula bácsi a tavaly is egy bikáért több mint húszezer tejt kapott. Vita Albert Szentgericéről, Fazekas Ferenc, Jobbágy­falváról szintén ennyit tett zsebre. Kelementelke. A doktor gyorsan rávágja. — Ezt jelenti a hozzáállás, a­­miről a kelementelkiek, nyárád­­szentmártoniak tesznek tanúbi­zonyságot, akik egyre jobban fel­sorakoznak a fajállataikról híres egységek mellé. Aztán meg itt van ez a maroknyi falu — mu­tat a Vécke völgyébe —, Bordás. Okosan kezdenek gazdálkodni. Felfigyeltek arra, hogy egyes gazdaságokban a tenyészállatok a rossz tápláltság miatt mennek tönkre. Felvásárolják őket s hely­rehozva adják tovább. — Dehát ahhoz takarmány kell, mégpedig fehérjedús. — Hozzáállás, az szükséges, mert akinél ez megvan, az még a zsebében hozott lucerna- és — NAGY FERENC riportja — heremaggal is csodát művel. Márpedig a szentmártoni, bordosi vezetésre most ez jellemző. Tovább dicséri a termelőszö­vetkezeteket, a háztáji gazdasá­gokat, ahol az ellesi arány 82—84 százalék, s ahol egyes gazdáktól évente 4 000—5 000 liter is kerül a tejcsarnokba, meg egy-két te­nyészállat a vásárra. De amint Bözödöt, Szentháromságot emlí­tem, lelohad a lelkesedése. — A sort folytathatnánk Béré­vel, Magyarossal, Véckével, Ha­vaddal és másokkal. Elkeseredik az ember, amikor a tehén tőgyét meg kell keresni. Márpedig ezek a gazdaságok a tavaly még az ezer literes tejtermelést sem éri (Folytatás a 2. oldalon) Szováta új színfoltja, a Grivica lakótelep. A főútra néző lakó­tömb földszintjén gyógyszertár, könyvesbolt és postai szolgálta­tásokat nyújtó egység működik. Folyamatban van több kisipari szolgáltatásnak szánt üzlet berendezése. (SZÁSZ KÁROLY felv.) Gazdag ismeretekkel az idei termésbőségért A marosbogáti termelőszövet­kezet tagjai évek óta jó termés­­eredményeket értek el. Az el­múlt években a zöldségtermesz­tők megyei viszonylatban a leg­jobbak voltak. De jeleskedtek már a gabona- és cukorrépater­mesztésben is. Eredményeik nyit­ja, a korszerű technológia alkal­mazása. Zöldségesük legnagyobb részét öntözésre rendezték be, de nem vonakodnak a gépesítés, a kémizálás kiterjesztésétől sem. Mindez hozzáértő, jól felkészült embereket igényel. Éppen ezért a termelőszövetkezet vezetősége, a községi pártbizottság irányí­tásával minden évben megszer­vezi a termelőszövetkezeti tagok szakmai oktatását. Az idén pél­dául profiljuknak megfelelően négy tanfolyamot indítottak be. A növénytermesztési tanfolya­mot, amelynek 82 tagja van, Mi­hály Mária, a termelőszövetkezet mérnöke vezeti. A zöldségter­mesztői tanfolyamnak 46 hallga­tója van. Vezetője Sós Liviu mérnök. De külön tanfolyamokat szervez­nek az állattenyésztők, gépesítők számára is, amelyeket szintén jól felkészült szakemberek vezet­nek. A mezőgépészek tanfolya­mán például Mihály Huba fő­mérnök nemcsak a gépek jobb kihasználásáról, hanem a korsze­rű növénytermesztési technoló­giákról is beszélt, amelyek az utóbbi időben egyre nagyobb te­ret hódítanak a bogáti termelő­­szövetkezetben is. A látogatottság jó, bizonyos esetekben eléri a 96 százalékot is, de 82 alá még sohasem csök­kent. A tervezett nyolc lecké­ből hetet már megtartottak és március 1—4. között zárják a tanfolyamokat. A hallgatók igyekeznek mind­járt gyakorlatba is ültetni a tan­folyamon tanultakat. Ebben az időszakban nagy gondot fordítot­tak a talajtáperő pótlására. Ed­dig több mint 1000 tonna istál­lótrágyát hordtak ki a földekre, a melegágyakhoz pedig 400 ton­na szalmás trágyát raktak össze Tekintetbe véve az üzemanyag­hiányt, a trágyaszállításban a fogatokat használták fel. Ez a munka most is folytatódik. A tanfolyamon hallottak jobb munkára ösztönözték a mezőgé­pészeket is. Azon igyekeztek, hogy a tavasszal jól működő gé­pekkel kezdhessék meg a mun­kát. Az összes gépeket már ré­gebb kijavították, s az ellenőrző bizottság nem talált kifogásolni­valót rajtuk. A gazdaságban egyre jobban fellendül az állattenyésztés is. A gondozók hozzáértően végzik munkájukat, tudományosan ösz­­szeállított fejadag szerint takar­­mányoznak. Az istállóban min­denütt rend és tisztaság, s a ta­­karmányozott tehenenkénti tej­hozam hat liter körül mozog.

Next