Vörös Zászló, 1983. április (35. évfolyam, 76-101. szám)

1983-04-01 / 76. szám

A magyar és német nemzetiségű dolgozók tanácsainak együttes ülése (Folytatás az 1. oldalról) főultás dékánja, Fejes Gyula, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók­ Tanácsának titkára, Gáspár Zsu­­zsánna, az RKP Maros megyei bizottságának titkára, az Orszá­gos Nőtanács alelnöke, Berencz József, az aradi Victoria óragyár igazgatója, Fúró Gyula, a Neve­lés és Oktatásügyi Minisztérium miniszteri rangú államtitkára. A szónokok hangsúlyozták az országos pártkonferencián elfo­gadott dokumentumok nagy fon­tosságát, kiemelve, hogy azok orientációt és irányt szabnak az akcióknak, amelyeknek célja a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése útján való előhaladásunkat biztosító öt­éves tervi feladatok és a XII. kongresszusi programhatározatok megvalósítása. Az összes felszólaló nagyra értékelte Nicolae Ceausescu elv­társ meghatározó hozzájárulását a sokoldalú országfejlesztés a­­lapvető célkitűzéseinek meghatá­rozásához, az egész nemzet alko­tó erőinek és energiáinak mozgó­sításához, az új, jobb minőség megteremtéséhez minden tevé­kenységi területen, az összes dolgozó anyagi és szellemi jó­létének szüntelen növeléséért, pártunk bel- és külpolitikája ki­dolgozásához és megvalósításá­hoz, mely politika teljes mérték­ben megfelel a román nép lét­érdekeinek, szabadságra, függet­lenségre, békére és haladásra irányuló törekvéseinek. A munkálatok során hangsú­lyozták, hogy országunk magyar és német nemzetiségű dolgozói egyöntetűen csatlakoznak a párt programjához, a Nicolae Ceausescu elvtárs által megfogalmazott rendkívüli elmé­leti és gyakorlati értékű tézisek­hez és orientációkhoz, amelyek irányt szabnak és lelkesítőleg hatnak az ország összes állam­polgárára a szocialista hazánk felvirágoztatásának szentelt ál­dozatteljes, odaadó tevékenység­ben. A felszólalók kiemelték azokat a jelentős megvalósításokat, a­­melyeket a román nép ért el, szoros egységben, a szocialista építés évei folyamán, s különö­sen abban az időszakban, amióta Nicolae Ceausescu elvtárs áll a párt és az állam élén, Románia egész történetének beteljesülé­sekben leggazdagabb szakaszá­ban. Kidomborították az összes megyék harmonikus fejlesztésé­re, a termelő erőknek az egész területen való kiegyensúlyozott elosztására irányuló pártpolitika helyességét, azt a tényt, hogy e politika közvetlen eredménye­ként beindult az ország övezetei­nek átfogó homogenizálási folya­mata a gazdasági potenciál te­kintetében. Rámutatva, hogy mindezek a sikerek az összes dolgozók teljes jogegyenlőségé­nek gazdasági alapjait jelentet­ték, a vita részvevői egyöntetűen nagymértékeltek azt a ragyogó módot, ahogyan a párt a nem­zeti kérdést megoldotta Romá­niában, biztosítva az összes — román, magyar, német és más nemzetiségű — állampolgárok maradéktalan részvételét a gaz­dasági-társadalmi élet, az egész társadalom vezetésében. Ugyan­akkor mély hálájukat fejezték ki pártunk és államunk szeretett és tisztelt vezetője iránt, aki vitat­hatatlan érdemeket szerzett a nemzeti kérdés demokratikus, humanista megoldási módjainak kidolgozásában és alkalmazásá­ban. Az új rendszer építésének é­­veiben elért kiemelkedő megva­lósítások feletti mély hazafias büszkeségüknek adva hangot, a felszólalók határozottan vissza­verték a pártunk és államunk politikája elleni rágalmazásokat, egyes külföldi körök arra irá­nyuló próbálkozásait, hogy be­avatkozzanak belügyeinkbe, egy­más ellen uszítsák a különböző nemzetiségeket, lesújtsanak a nép, a szocializmus forradalmi vívmányaira. Ilyen összefüggésben megerősí­tették a magyar és a német nemzetiségű dolgozók messzeme­nő ragaszkodását pártunk és ál­lamunk elvszerű és konstruktív külpolitikájához, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs oly ragyogóan és következetesen felkarol s a­­mely az enyhülés, a leszerelés, a biztonság ügyét, az összes népek békére, szabadságra, független­ségre és haladásra irányuló ma­gasztos eszmei megvalósításának ügyét szolgálja. A plénum részvevői kifeje­zésre juttatták a magyar és német nemzetiségű dolgozók elhatározását, hogy az egész nép­pel együtt, szoros egységben a párt és annak főtitkára körül te­vékenykednek a közös hazának — Románia Szocialista Köztár­saságnak — a civilizáció és a haladás újabb csúcsaira emelé­séért A két tanács tagjai nevében Gere Mihály elvtárs a követke­­­zőket mondotta: Ismételten kifejezve nagy örö­münket és megelégedésünket, hogy ezen az együttes ülésen újból körünkben üdvözölhettük, s hogy részvétele folytán ülé­sünk nagy horderejű politikai e­­seménnyé változott, kérem, en­gedje meg, hőn szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy forró szeretettel mindannyiunk nevé­ben felkérjem, tartson b­eszédet együttes ülésünk munkálatainak befejezéseként. A szeretet és a megbecsülés legnemesebb érzelmeitől övezve, az öröm és a mély megelégedés légkörében szólásra emelkedett NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. A pártfőtitkár beszédét megkü­lönböztetett figyelemmel és jo­gos érdeklődéssel, teljes egyet­értéssel és megelégedéssel hall­gatták végig, több ízben hosszan megtapsolták, megéljenezték. A jelenlévők lelkesen skandálták: Ceausescu — RKP!, Ceausescu és a nép!, Ceausescu — Béke! Az ülés valamennyi részvevőjé­nek érzelmeit kifejezve Eduard Eisenburger elvtárs, a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsá­nak elnöke a következőket mon­dotta: Igen tisztelt főtitkár elvtárs! Kérem, engedje meg, hogy a magyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsai összes tagjá­nak nevében még egyszer mele­gen megköszönjem a nagy és kivételes megtiszteltetést, amely­ben azáltal részesített, hogy el­jött ülésünk munkálataira, s u­­gyanakkor kifejezzem hazafias büszkeségünket, amit az ön be­szédének hallatán éreztünk, minthogy e beszéd rendkívüli el­méleti és gyakorlati fontosságú dokumentumot jelent tanácsaink, az egész nép további tevékeny­sége számára. Az ön expozéja, igen tisztelt főtitkár elvtárs, összefoglalja a XII. pártkongresszus óta eltelt időszaknak az egész nép által el­ért átfogó sikereit, azokat a si­kereket, amelyekben benne fog­laltatik a magyar, a német és minden más nemzetiségű dolgozó munkája is, a mindennapi tevő­leges és tudatos hozzájárulás, a­­melyet román testvéreinkkel szo­ros egységben nyújtanak a közös alkotó erőfeszítéshez a sokolda­lúan fejlett szocialista társada­lom megteremtéséért drága ha­zánkban, Románia Szocialista Köztársaságban. Az ön expozéja ugyanakkor az igényesség és a forradalmi szi­lárdság szellemében vázolja fel az utakat és az irányokat a ma­gyar és a német nemzetiségű dolgozók tanácsai által kifejtett tevékenység szüntelen tökéletesí­téséhez, hogy e szervek fokozott szerepet vállaljanak az 1982 de­cemberében megtartott országos pártkonferencia határozataiban foglalt mozgósító feladatok meg­valósításában. Biztosítjuk, igen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, hogy az ösz­­szes magyar és német nemzeti­ségű dolgozókkal megvitatjuk az előttünk tartott expozéban fog­lalt eszméket és téziseket, és az öntől kapott értékes útmutatá­sok szellemében intézkedéseket dolgozunk ki ahhoz, hogy az ön kezdeményezésére csaknem más­fél évtizeddel ezelőtt megalakí­tott nemzetiségi tanácsok még nagyobb mértékben hozzájárul­janak a pártprogram és a XII. kongresszusi határozatok valóra váltásához. A Román Kommunista Párt politikáját saját politikánknak­­ tekintve, és megértve, hogy min­den állampolgár alapvető köte­lessége cselekvően részt venni a közös haza felvirágoztatásáért végzett munkában, úgy hiszem, mindkét tanács tagjai, az összes magyar és német nemzetiségű dolgozó egyetért azzal, hogy ün­nepélyesen fogadjuk meg Ön e­­lőtt: teljes egységben, szocialista hazánk összes dolgozóival szoros összefogásban odaadással dolgo­zunk népünk jövőjének megte­remtéséért, harcolunk az összes dolgozók nemzetiségre való te­kintet nélküli egységének, barát­ságának és testvériségének szün­telen erősödéséért, Románia fel­­emelkedéséért a haladás és a civilizáció egyre magasabb csú­csaira. A nagyszerű alkalmat meg­ragadva, hogy körünkben tartóz­kodik, mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, újból köszö­netet szeretnék mondani önnek a megkülönböztetett gondoskodá­sért, az elvszerű, realista és hu­manitárius módért, ahogyan, a­­mióta a párt és az állam élén áll, az együttélő nemzetiségek sajátos problémái is megoldód­nak, azokért a feltételekért, ame­lyek garantálják nemzeti létünk zavartalan érvényesülését, a sze­mélyiség sokoldalú fejlődését. Mindezekért kérjük, fogadja legmélyebb hálánkat és messze­menő ragaszkodásunkat a párt és az állam bel- és külpolitikájá­hoz, önhöz, hőn szeretett és tisz­telt Nicolae Ceausescu elvtárs, a modern Románia megteremtőjé­hez. Jó egészséget és munkabírást kívánunk önnek, mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt és az állam élén, drága ha­zánk, Románia Szocialista Köz­társaság összes fiai javára. A gyűlés végén a jelenlévők ismét hosszasan, erőteljesen él­tették a pártot, annak főtitká­rát, Nicolae Ceausescu elvtársat, sza­bad és független hazánkat, ez alkalommal is aláhúzva a haza összes — román, magyar, német és más nemzetiségű — fiainak egységét és testvériségét, a pár­tunk és államunk politikájához való ragaszkodását, ama elhatá­rozását, hogy szoros egységben a kommunista párt, a pártfő­titkár körül megvédik a közös forradalmi vívmányokat, hogy biztosítják Románia határozott előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus útján. A gondos legelőtakarítási karbantartás — a bőséges termés biztosítéka Egy kis nosztalgia­, sok apró tűz felszálló füstje, jókedv, ne­vetés. A hegyoldalban ott a falu apraja-nagyja. A kisebbek a bo­gáncsokat dobják a tűzbe, a nők a vakondtúrásokat verik szét, a férfiak a bokrokat irtják éles fejszéjükkel. Délben aztán a pa­rázsnál közösen szalonnát süt­nek. De hol van már a tavalyi hó? Fűzi Mihály, a „Maros“- Legelő­gazdálkodási Vállalat igazgatója elérti a kérdést, de azért ne­vetve válaszol: — Nem kell félteni, mert ott van még a Kelemen-havasokban s a Bekecsről is alig ment el. Aztán komolyabbra fordítja a szót.. . Valóban, nincs meg a lege­lőtakarításnak az egykori sava, borsa. Egy kicsit elszoktak tőle az emberek, de azért sok köz­ség, falu ha­tárában lángol fel a legelőtakarítók lakta tűz. Igaz, mi már nem tíz, húsz hektár­ban, hanem tízezer hektárokban gondolkodunk. Csak a mi válla­latunk terve 75 000 hektár legelő­takarítást és 78 000 hektár mű­trágyázást ír elő. — És hol tartanak vele? — Jóval a felén túl. Műtrá­gyát több mint 47 000 hektáron szórtunk szét. Kézzel, géppel, re­pülővel, s az utóbbi nap egy helikopter is érkezett. A leg­újabb jelentések szerint a va­kondtúrásokat 56 165 hektáron terítették el, ugyanott kiirtották a tövisbokrokat, összeszedték a köveket, bokorirtást végeztek. És természetesen a nem használ­ható anyagok, a gyomok min­denütt tűzre kerültek. És ez nemcsak a mi érdemünk. A vál­lalat biztosítja a műtrágyát, a műszaki irányítást, segédletet, de szükség van a lakosság hozzájá­rulására is. Rendelkezés írja elő, hogy minden számosállat után, annak gazdája két tonna istálló­trágyát köteles kivinni és két na­pot dolgozni a legelőtakarítás­nál. — Hogyan tesznek eleget en­nek a feladatnak? — Megyei szinten eddig 2 739 hektárra hordtak ki istállótrágyát. A tervezett 6 200 hektárhoz ké­pest kevés, de még van idő pó­tolni és ide számít a nyári ko­­sarazás is. Vannak azonban fal­vak, községek, amelyeket példa­képpen emlegethetünk. A szent­simoniak például nemcsak kita­karították az egész legelőjüket, hanem az erre az évre tervezett területet meg is trágyázták. Jó munkát végeztek a mikefalvi, ádámosi, csíkfalvi, gyulakutai, havadi, gerebenesi, szentpáli nép­tanácsok körzetében is. — Van tehát kitől példát ven­ni. — És szükséges is, mert bizony Bánd, Nyárádremete, Küküllő­­széplak, Balavásár, Zágor és más községek körzetében elég gyen­gén mozognak. Jobb szervező, mozgósító munkára van tehát szükség. — Ez a vállalatra is vonatko­zik? — A farmok vezetői igyekez­nek jól megszervezni a munkát. Ők irányítják a legelőtakarítást, karbantartást, és természetesen gépekkel végzik a nagyobb mun­kálatokat. Az említett műtrágyá­zás mellett eddig 3 000 hektáron újravetést és felülvetést végez­tünk. — Nem kevés? — Hát ha a tervezett 12 000 hektárhoz viszonyítjuk nem sok, de tekintetbe kell venni, hogy ezt a munkát a nyáron és az ősszel is folytatjuk. Meglesz te­hát az előirányzat. Az idén e­­redményesen használtuk fel a kombinát melléktermékeit is, a­­m­elyek a mész mellett még bizo­nyos százalék nitrogént is tar­talmaznak. Mintegy 1­000 hektár­nyi területet javítottunk fel ve­lük. És természetesen napiren­den vannak a beruházási mun­kálatok is. Az idén 38 millió lejt költünk a legelők korszerűsíté­sére. Bőségesebb lesz tehát a fa­hozam az idén a­­„Maros" Lege­lőgazdálkodási Vállalat gyepte­rületein. Legalábbis erre enged­nek következtetni az előkészüle­tek és az a nagy beruházás, ame­lyet az állam fordít a gyepterü­letek feljavítására. (háromszéki) VÖRÖS ZÁSZLÓ - 3. OLDAL GÁSPÁL ZSUZSANNA elvtársnő felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) már nyíltan megvitattuk a falusi lakossággal, és meggyőződésünk, hogy­­ebben az évben nagyobb termést érünk el, jobb körülmé­nyek között alkalmazzuk a helyi önigazgatási és önellátási prog­ramot. Szüntelenül szem előtt tartva azokat az útmutatásokat, ame­lyeket Nicolae Ceausescu elvtárs adott az RKP KB ez év március 23—24-i plenáris ülésén mondott beszédében, a Maros megyei dol­gozók, nemzetiségre való tekintet nélkül szoros egységet alkotnak abban a törekvésben, hogy ma­radéktalanul megvalósítják mind­azokat a feladatokat, amelyeket a párt XII. kongresszusa és or­szágos konferenciája jelölt ki az ország szüntelen fejlődésének biztosítására, oly­képpen, hogy megvalósítják az 1983. évi terv­feladatokból rájuk háruló fel­adatokat, megteremtve ezáltal az 1981—1985-ös ötéves terv­­ megvalósításához szükséges fel­tételeket, hozzájárulva ezáltal or­szágunk alapvető célkitűzésének megvalósításához, az új maga­sabb szintű szakaszra való átté­réshez. Megyénk összes dolgozóinak e tántoríthatatlan elhatározásának adva hangot, a magyar nemzeti­ségű dolgozók, az összes dolgo­zók nevében vállaljuk, hogy a pártszervek és -szervezetek veze­tésével erőt nem kímélve min­dent megteszünk a megyénkre háruló feladatok példás teljesí­téséért. Munkánkkal juttatjuk kifejezésre forró hálánkat azo­kért a ragyogó munka- és élet­­körülményekért, a különböző te­vékenységi területeken munkál­kodó dolgozók közötti egyenlőség érvényesüléséért, azért a meg­különböztetett gondoskodásért, a­­melyet ön, mélyen tisztelt Nicolae Ceausescu elvtárs tanú­sít a marosmenti vidékek fej­lesztése, mint egyébként minden megye és helység fejlesztése iránt. Éppen azért, mert a Maros megyei dolgozók ragaszkodnak e­­zekhez a nagyszerű megvalósítá­sokhoz, szeretik közös hazánkat, Románia Szocialista Köztársasá­got, felháborodottan utasítják vissza az imperialista köröknek, a külföldi reakciós­ és revizionis­ta elemeknek azt az igényét, hogy pártunk és államunk nem­zetiségi politikáját vita tárgyá­vá tegyék, hogy beavatkoznak belügyeinkbe és hogy egyes kül­földi történészek és publicisták megpróbálják meghamisítani a román nép történelmét, minden olyan próbálkozást, amely rést akar ütni a magyar és román dolgozók testvéri egységén, szítja a nacionalizmust és a soviniz­must. A párt és a kormány előtt vál­laljuk, hogy mindent megteszünk a román néppel való testvéri egységünk erősítéséért, úgy vél­ve, hogy ez az egység hazánk felvirágoztatásának és prosperi­tásának a záloga. Mindent elkö­vetünk drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirá­goztatásáért.

Next