Vörös Zászló, 1983. november (35. évfolyam, 258-283. szám)
1983-11-01 / 258. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXV. évfolyam 258 (9834) szám | 1983. november 1. kedd óra 50 bámi A termés idei ünnepe a jövő évi jobb termés megalapozására kötelez „Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy 1984-ben — a társadalmi és nemzeti felszabadító, antifasiszta és antiimperialista forradalom győzelme 40. évfordulójának esztendejében — az összes munkálatok időbeni és jó minőségű elvégzésével, a megszabott agrotechnikai normák és szabályok szigorú betartásával rekordtermést érjünk el a mezőgazdaságban“. (NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak a Termés Napja alkalmából a mezőgazdaságban dolgozókhoz intézett üzenetéből) A Termés Napján, miközben sokan a piacok felé igyekeztek bevásárolni, a mezőgépészek, a járművezetők és a falusi lakosság döntő többsége szorgalmasan végezte a meglehetősen összetorlódott őszi mezőgazdasági munkákat. Változatlanul előtérben volt a még mezőn lévő kései termények, főleg a gyökeresek betakarítása, a termények és a melléktermékek elszállítása, a területek megtisztítása és az őszi mélyszántás. És bár minden területen előbbre jutottunk, még mindig igen sok a tennivaló. A marosszentannai termelőszövetkezetben például még mindig több mint 1000 tonna cukorrépa van a mezőn. Mit tesznek azért, hogy ezzel a munkával mielőbb végezzenek? — érdeklődtünk Radu Alexandrutól, a termelőszövetkezet elnökétől. — Idén 160 hektáron termeltünk cukorrépát, s bár a termés kisebb, mint ahogy vártuk, eddig több mint 2600 tonna gyökeret szállítottunk a gyárnak, s még van vagy 1000 tonna szállítani valónk. Annak érdekében, hogy a hátralévő szállítást mielőbb befejezzük s így szabaddá tegyük a területet az őszi mélyszántásra, igyekszünk jól kihasználni a gépjárműveket és a fogatokat. A rendelkezésünkre álló szállítókapacitásnak megfelelően már kora reggel mozgósítjuk a rakodókat, hogy a járművek kellőképpen megterhelve, minél kisebb várakozási idővel térülhessenek. A Kolozs megyei Szállítási Vállalattól ide vezényelt sofőrökkel elégedettek vagyunk, úgyszintén a sajátjainkkal is, de jól dolgoznak a fogatosok is. Az ők munkája azonban sokrétű, sok más egyéb dolgot is el kell végezzenek. — Például? — Sürget a kóré vágása, hordása és silózása is. Eddig 3 000 tonna silót készítettünk, ebből 1 500 tonnát kukoricaszárból répaszelettel vegyesen, de az állatok jó körülmények közötti átteleltetéséhez körülbelül 5 000 tonna silóra van szükségünk, így hát ezen a fronton is keményen dolgozunk... — És hogy halad az őszi mélyszántás? — Sajnos, lassan, a vártnál sokkal lassúbb ütemben. Ezekben a napokban még mintegy 800 hektáron kell elvégeznünk ezt a munkát, amely alapvető előfeltétele annak, hogy a jövő évben megfelelő termést érhessünk el. Traktorosaink elég jól dolgoznak, hosszabbított váltásban, s ha az idő engedi, éjszaka is. Egyetlen kérésünk van felettes és illetékes szerveinkhez: jó szervezéssel biztosítsák ütemesen a kiutalt üzemanyagot, hiszen októberben is négy napon át 30 traktorunk vesztegelt üzemanyaghiány miatt. Mi mindent megteszünk azért, hogy minden munkát idejében elvégezzünk, hogy a pártfőtitkár felhívásának megfelelően a jövő évben kiváló termést érjünk el, de tegyék ezt azok is, akikre gazdaságunk kiszolgálás hárul! Úgy véljük, igaza van a termelőszövetkezet elnökének, ugyanis a termés sorsa manapság már nem kizárólag a földművesek ügye! (lajos) Terményvásár a November 7 utcai piacon. ANKÉTÜNK Hogyan készülnek fel a télre ? Két egymástól teljesen különböző profilú egységben, a marosvásárhelyi Autószállítási Vállalatban és a Téglagyárban tettük fel e kérdést. Milyen telünk lesz? Az előrejelzésektől függetlenül a legroszszabbra, a legnehezebbre kell felkészülnünk. Hogy ne fázzanak az ... autóbuszok Budai István közgazdász, a közszállítási részleg vezetője: — Az ősz beállta előtt munkatervet készítettünk. Ebben az épületek karbantartására, a parkolóhelyek és nem utolsósorban a szállítóeszközök téli előkészítése, javítása stb. szerepel. Kezdjem a legutóbbival. Mindenekelőtt első és másodfokú műszaki javításokat végzünk. Az elsőt 3 000, míg a másodikat 12 000 kilométerenként. A benzinmotoroknál ez már változik: 2 500 és 10 000 km megtett út szerint... Nálunk a legfontosabb az, hogy ne fázzon meg a busz. Az udvaron gőzzel fűtött parkolóink vannak. Leglényegesebb dolog üzemhőmérsékleten tartani a motort. — Hány fokos mínuszt bír ki? — Tízig még nincs nagy baj, de azon alul... — Ott vannak a melegített parkolók. — Ezek csak a motort és a hűtőfelületet tartják melegen. — És még mit kéne? — A „szívét“, az akkumulátort nem tudjuk melegíteni. Éjszakánként többször is be kell indítani a motort. Nagy hidegben ez nem sokat használ, olyan értelemben, hogy a fagy az életidejét erősen lerövidíti, pláne, ha gyenge minőségű az akkumulátor. — A tavaly télen mi okozta a legtöbb gondot? — Az akkumulátor, a téli motorinkérni már kértünk, reméljük, hogy kapunk is, a gumiabroncs. .. — Az idén? — A jelek szerint megismétlődik. — De ott van a ludasi Gumiabroncsgyár. — Nagyon sokat segít rajtunk, szerencsénkre a mi megyénkben van. — És mégis... — Igen. Mert a buszok és így az abroncsok terhelési, túlterhelési együtthatója ,is a duplájára nőtt, és emiatt az újrafutózott gumikat csak a teherszállításnál, a hátsó kerekeknél merjük használni. Ha csak a normális terhelésnek lennének kitéve... Gázpalackokkal ellátott kocsi kanyarodik a hatalmas javító csarnokok elé. — Motoron-hiány! Hol vannak a gázas kocsik? Dobál József mérnök, a technikai osztály vezetője: — A tavaly télen csak egyetlenegy gázas kocsi működött. — Hogyak? — Szerintünk elég jól. — Az idén? — Jelenleeg 66 gázas kocsink üzemképes, ebből 55 Vásárhelyen, a többi Szovátán, Dudáson, Segesváron és Tirnaveniben közlekedik. Régebben egy sem, mert ott nincs gáz. De ezeket a kocsikat is be kell indítani, és, a gázasoknál ez télen még nehezebb. .. És persze ezek is gumiabroncsokon szaladnak. De maradjunk csak az akkumulátoroknál: nincs új, amivel a régieket helyettesíteni tudnák, de van akarat, kitartás, és így ha kétszeres erőfeszítéssel is, de ellensúlyozni próbáljuk az ellensúlyozni valót. ... és az utasok sem — Műhelyeink melegek — folytatja a mérnök. — A fűtéssel nincs baj. Ezzel már most sincs. Le is vetem a kabátom. DEMETER JÓZSEF (Folytatás a 4. oldalon) — Meg akarják szüntetni a Királykutat! Kint jártak valakik itt és azt mondották, ne aggódjunk, mert a blokkok építésekor megoldják a vízkérdést, mégpedig úgy, hogy belevezetik a kanálisba... Hát megtehetik ezt velünk? Ilyenképpen aggódnak a marosvásárhelyi Március 6 utca középső szakaszán és annak környékén lakók, ahol jó néhány házban éppen annak okán nem költöttek mindmáig csövek, csapok beszerzésére és beszerelésére, hogy ettől a forrástól az év minden napján, bármelyik órában korlátlan mennyiségben és ingyenesen hordhatták a friss vizet. Egyeseknek úgy tűnik, hogy nyáron hidegebb, télen langyosabb a Királykát vize. Esküdöznek, hogy országjárásról vagy külföldi utazásról visszatérve, mindig alig várják, hogy ismét ihassanak ebből a nagyon tiszta vízből, amitől sohasem fájdul meg az ember torka és a rémhírek dacára, miszerint fertőzött volna a kút, gyönyörű leányok, dalia legények nőttek fel e fertályon. Barna Joan mérnök, az I-es számú építőtelep-csoport igazgatója nem tagadja, hogy járt kint a helyszínen, ugyanis másfél ezer embernek kell kenyeret adnia, kötelessége volt tehát megszemlélni a terepet a municípiumi néptanács alelnökével, valamint a tervezőintézet és a beruházó képviselőjével együtt a munkatelep megnyitása előtt. Az elkövetkezőkben ugyanis itt, a Március 6 utca fölötti lejtőkre épül föl a Tudor Vladimirescu II. lakónegyed, amelyben hozzávetőlegesen 2000 családnak lesz otthona. „Én csak azt csinálom, amit a tervező előír, én a tervek kivitelezője vagyok.“ — ismétli el a köztudott szerepmegosztást az igazgató, elhárítva önmagáról a felelősséget és tagadja, hogy olyan kijelentést tett volna valaki is a bizottságból, miszerint el akarnák tüntetni a Királykutat. Majd, hogy megerősítse: bízhatunk támogatásában, előhozza, hogy évekig volt az övezet honpolgárainak képviselője, s mint ilyen, jól tudja. (Folytatás a 4. oldalon) Királykút-----------------* — AJTAY LÁSZLÓ riportja — -----Az egységes román nemzeti állam------- 1918 létrehozásának 65. évfordulója 1983 | Egyek gondolatban és akaratban... Mint minden évben, most is megünnepeljük 1918. december elsejét. Ez alkalommal a megemlékezés ünnepélyességét az is növeli, hogy az egyesülésnek — melyet Nicolae Ceausescu elvtárs, pártunk főtitkára úgy jellemzett, mint „a modern Románia fejlődésének határköve“ — 65. évfordulójára emlékezünk. Ez a nap a független és önálló román nemzeti állam megalakulása, a román nép nemzeti egysége megvalósításáért folytatott évszázados küzdelem szentesítésének a napja. Hosszú századok során a mostoha történelmi körülmények és az idegen elnyomás megakadályozta egységes fejlődését, de a földrajzi és a politikai szétdaraboltság dacára a román nép mindig megőrizte egységét és szolidaritását, mely a nyelv, a lelkialkat és kultúra azonosságából, a gazdasági érdekeltség azonosságából fakadt. Történelmileg szükségszerű, objektív valóság diktálta kiteljesedés ment végbe ezen a napon: a Moldovában, Havasalföldön és Erdélyben élő románok egyesültek, akik az idegen hatalmak meghatározta önkényes adminisztratív felosztás ellenére azelőtt is mindig egyek voltak. Helytálltak és megőrizték nemzeti létüket, fejlesztve kultúrájukat és civilizációjukat. Ennek az egységnek a gondolata fűtötte a román történelem és szellemi élet kimagasló egyéniségeit, hiszen a nagy gondolkodók és harcosok, írók és művészek mindig egyek voltak népükkel, s cselekedteikkel és eszméikkel mindenkor a nép törekvéseit szolgálták. Tudták jól, hogy a haladást, a fejlődést, a civilizációt csakis egységes nemzeti talajon lehet megvalósítani. A krónikaírók elfakult betűi egy sokat szenvedett, sok megpróbáltatást kiálló, az ősi rögöt szerető, méltóságát védő nemzetről vallanak. Horia, Closca, Crisan szinte legendás alakja olyan időkből villan fel, amelyekben megtorlás volt osztályrésze mindazoknak, akik a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen küzdöttek. Az Erdélyi Iskola exponenseinek nézetei és a Dacia Literara szellemisége mind-mind az egység gondolatát táplálták. És az a sok száz és ezer jobbágy és hazafi, aki az 1848-as májusi balázsfalvi gyűlésen adott hangot az önálló nemzeti állam megteremtése iránti hő vágyának* Avram Iancu meg Nicolae BSDcescu szellemében. A Moldova és Munténia egyesüléséért folyó harc 1859-ben valósult meg. Az 1877-es, súlyos véráldozatokat követelő háború meghozta a román állam függetlenségét. Amikor az idegen fennhatóság alatt élő románok politikailag nem tudtak megnyilatkozni, akkor a kultúra és az irodalom jelentette a nemzetté válás gondolatát tápláló forrást, vagy ahogyan találóan nevezték, azt a „fiatal, zöld növényt“, amelynek „virágoznia és édes, dús termést kell hoznia minden román számára“. .. Ez a gondolat jutott kifejezésre 1911-ben, az Astra balázsfalvi nagygyűlésén, ahol 30 000 ember adott egymásnak találkozót... Kós Károly szavait idézve, ez „impozáns nemzeti gyűlés“ volt, az „utóbbi évek legnagyobb politikai eseménye.“ Az első világháború honvédő csatái a mára pesti-i hősök véráldozata — mind-mind az 1918- as decemberi egyesülés eljövetelét készítette elő. Az egyesülés 1918-ban megvalósult, de a kapitalizmus léte miatt az ellentmondások egyre mélyültek, a munkásosztály és a parasztság kizsákmányolása, elnyomatása fokozódott. Az ország haladó erőinek összefogása, a munkásosztály forradalmi mozgalmainak erősödése meghozza az RKP megszületését, mely következetes harcot folytat a társadalmi és nemzeti felszabadulásért. Az igazi nemzeti egység csak a társadalmi és nemzeti antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom 1944. augusztus 23-i győzelme után teljesedhetett ki. Szocialista társadalmunk megteremtette a reális alapokat egységes gazdasági, társadalmi, szellemi haladásunkhoz. A szocialista demokráciánk) szavatolta egyenlő jogok, dolgozóink eszmei egysége, azonos célja, egyet akarása, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri közössége, egyenjogúsága, mindezek együtvéve jelentik szocialista hazánk sziklaszilárd egységét. PERIS TERÉZ