Vörös Zászló, 1983. december (35. évfolyam, 284-310. szám)
1983-12-01 / 284. szám
Koszorúzási ünnepségek Az egységes román nemzeti állam létrehozásának 65. évfordulóját megelőző napon Marosvásárhelyen a Román katona emlékművénél, valamint a marosorbói Hősök emlékművénél ünnepi külsőségek között koszorúkat helyeztek el tisztelgésként a haza hőseinek emléke előtt.. November 30., 9 óra. A marosvásárhelyi Rózsák terén, melyet az ünnepi alkalomból vörös és háromszínű zászlók díszítenek, katonák, a hazafias gárdák harcosai, az ifjúság honvédelmi felkészítő alakulatainak tagjai, valamint pionírok állnak díszőrséget a Román katona emlékműve előtt. A koszorúzási ünnepségen részt vettek: Simion Cotoi, Benkő János, Maria Bradea, Nicolae Iobontiu, Gáspár Zsuzsánna, a Megyei Pártbizottság titkárai, Szotyori Ernő, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának első alelnöke, Ironim Buda, a Municípiumi Pártbizottság első titkára, Marosvásárhely polgármestere. Úgyszintén részt vettek magas rangú katonatisztek, vállalatok és intézmények vezetői, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, dolgozók, katonák, a hazafias gárdák, valamint az ifjúsági honvédelmi felkészítő alakulatainak tagjai. Felcsendült Románia Szocialista Köztársaság Állami Himnusza, majd a téren egybegyűltek egy percnyi néma csenddel adóztak a haza társadalmi és nemzeti felszabadításáért életüket áldozók emlékének. A Hősök Himnuszának akkordjai mellett koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatán a Megyei Pártbizottság, a Megyei Néptanács, a Municípiumi Pártbizottság, a Municípiumi Néptanács, a Honvédelmi Minisztérium helyőrsége, a Szakszervezetek Megyei és Municípiumi Bizottsága, a KISZ Megyei és Municípiumi Bizottsága, a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát, valamint az Augusztus 23 Fafeldolgozó Vállalat részéről. A marosvásárhelyi ünnepség a díszőrség felvonulásával ért véget. VÖRÖS ZÁSZLÓ - 3. OLDAL (1918) Az egységes román nemzeti állam létrehozásának 65. évfordulója (1983) Kapunk a Gyulafehérváron, Horea mezején 1918. december 5-én összegyűlt százezres tömeg egy részét mutatja. A munkásosztály az egyesülésért A munkásság, a román társadalom leghaladóbb, legforradalmibb osztálya, már kialakulásának kezdetén harcot indított a kizsákmányolás, a társadalmi igazságtalanság ellen. Szélesebb látókörének megfelelően sohasem csupán gazdasági követelésekért szállt síkra. Politikai törekvéseiben távlatokban gondolkozva nemcsak a saját osztályérdekeit, hanem a parasztság és a többi dolgozó réteg, az egész nép és az ország érdekeit is szem előtt tartotta. Nem meglepő tehát a munkásság s a politikai pártját alkotó szocialisták állásfoglalása az ország létérdekeit érintő kérdéseikben, többek között a nemzeti és területi egység megteremtésének ügyében. Az egyesülés megvalósításáért folyó küzdelmet, a nagy nemzeti célkitűzés valóra váltását a román szocialisták mindvégig aktívan támogatták. Az erdélyi szocialisták álláspontját az egyesülés kérdésében világosan leszögezi az „Adevarul“ című újság 1918. november 24-i száma: „Legszebb álmaink egyike az, hogy az egész román nép egyetlen országban éljen. Azt akarjuk, hogy az összes román országok egyesülése révén egy nagy népet alkossunk, amely előtt minden út megnyíljon a haladás és boldogság felé“. Az erdélyi szocialista munkásság fenti állásfoglalását tettekkel is alátámasztotta. Az 1918 őszén kirobbant polgári-demokratikus forradalom idején aktívan részt vettek a régi államapparátus helyi szerveinek felszámolásában, majd a román nemzeti tanácsok megszervezésében. A szocialisták képviseltették magukat a Központi Román Nemzeti Tanácsban, valamint a megyei és helyi nemzeti tanácsokban, s mindezen fórumok keretében aktív szerepet vállaltak a gyulafehérvári Nemzeti Nagygyűlés előkészítésében, az oda küldendő delegátusok megválasztásában. Az egyesülést kimondó Nemzeti Nagygyűlésen, 150 delegátus és több mint 10 000 résztvevő képviselte a munkásságot. Az egyesülés megvalósulása után az erdélyi és bánáti Szociáldemokrata Párt 1919. január 19—20-án tartott kongresszusukon elfogadott nyilatkozatban szögezték le egyetértésüket a szociáldemokrata képviselők gyulafehérvári állásfoglalásával, „akik a gyulafehérvári Nemzeti Nagygyűlésen az egész román nemzet akaratával összhangban az összes románok egyesülésére szavaztak.“ A romániai runkásosztálynak és a szocialistáknak az egyesülés megvalósulása utáni politikai céljai kijelölését rövidesen gyakorlati lépések követték. A Román Kommunista Párt megalakulásával 1921 májusában létrejött az a politikai vezetőerő, amely a régi munkásmozgalmi hagyományokat magasabb szinten, a kialakult új gazdasági és politikai helyzetnek megfelelően folytatta. A párt a munkásosztály, az egész dolgozó nép teljes gazdasági, társadalmi felszabadulását, az ország alapvető érdekeinek védelmét, a nemzeti függetlenség és szuverenitás érvényre juttatását tekintette a legfontosabb feladatának. A dolgozó tömegek a párt irányításával a következő évtizedekben elszánt küzdelmet folytattak a kizsákmányolás fokozódása, a háborús készülődés, a fasizmus előretörése ,majd később az ország területi épségének megsértése, az országnak a szovjetellenes háborúba való belekényszerítése ellen. Amikor az uralkodó osztályok, az őket kiszolgáló pártok és kormányok az országot a katasztrófa szélére sodorták, a Román Kommunista Párt az Antonescu-kormány megdöntésére, a szovjetellenes háborúból való kilépés megvalósítására, a hitlerista csapatok kiűzésére, az ország egész területének a felszabadítására mozgósította a tömegeket. A pártnak jutott az a történelmi küldetés, hogy az összes hazafias erőket összefogva, s metszervezze az 1944. augusztus 23-i nagy történelmi akttust, a nemzeti és társadalmi, felszabadító, antifasiszta és antiimperialista nemzeti fegyveres felkelést. A fasiszta katonai diktatúra megdöntése, a szovjetellenes háborúból való kilépés, a fegyvereknek a fasiszta Németország ellen fordítása, a hitlerista csapatok kiűzése, az ország egész területének felszabadítása, a hadműveletek folytatása, a fasiszta Németország végleges leveréséig, az első demokratikus kormány létrehozása megannyi bizonyítéka annak, hogy a párt az egész nép nemzeti érdekeinek, az ország érdekeinek a védelmét tekintette legfőbbfeladatának. A felszabadulás utáni időszak eseményei, a szocialista gazdasági-társadalmi rendszer felépítése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésére kidolgozott pártprogram és annak a megvalósításában elért eredmények, az ország létérdekeit szolgáló külpolitika mind-mind konkrét bizonyítéka annak, hogy a párt továbbra is az ország gazdasági fejlődését, nemzeti függetlenségének és szuverenitásának megszilárdítását tekintipolitikája legfőbb célkitűzésének. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének ragyogó 18 éve alatt történt nagy újító változások következtében hazánk arculata a korszerűvé vált, gazdasága megerősödött, aktív, békére törekvő külpolitikája révén pedig a nemzetközi tekintélye nagyon megnövekedett. Hazánk dolgozói nemzetiségi hovatartozá-suktól függetlenül, fokozott erőfeszítéseket tesznek, hogy az 1918- ban megteremtett egységes államunkat még jobban megszilárdítsák. A Román Kommunista Párt s annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré szilárd egységbe tömörült népünk lelkesen dolgozik, hogy szocialista hazánknak még ragyogóbb jövőt, a független államok sorában érdemeihez méltó helyet biztosítson. CZIMBALMOS FERENC A gyulafehérvári Nemzetgyűlés Elmondta: ISAC EMIL A románság gyulafehérvári nagygyűlésével kapcsolatosan megkértük Isac Emilt, az erdélyi románság illusztris és demokratikus érzésű költőjét, hogy számoljon be a nagygyűlésen szerzett impresszióiról. Isac Emil — aki egyben a román Nemzeti Tanács sajtófőnöke — szíves volt munkatársunknak a következőkben nyilatkozni. Lázas szemekkel, boldogan jövök haza. Láttam azt, amit természetesnek kell tartson mindenki. Egy ujjongó nemzetet, amely százezernyi fiát elküldi ünnepelni a megfizetett vér jogán, későn, éjszaka érkeztem Gyulafehérvárra. Összelőtt vonaton és az állomáson ezernyi nép vár minket, román zászlóval a kezében, román dallal az ajkán. Az utcák világosak, mindenütt éneklő csoportok, szálas parasztok, gyönyörű paraszti lányok, munkástömegek, uniformisok százai, minden szájból a boldogság zenéje hullszik. Komor papok, akiket a börtön megviselt, most fiatalosan szorongatják kezünket, ismeretlenek összeölelkeznek egymással: ez a román szabadság. Messze földről havas paraszt kezet ad a szebeni pásztornak. (...) És mind ujjonganak és várják a holnapi nagy napot, amelyben a román vér egyesült állama fog megalkotódni. És felköszönt a hajnal. Finoman hull a hó. Az utcákon felvonul a román légió. Bányász-zenekarok és tisztek mennek elől és mindenki utánuk megy. Soha nem látott ethnográfiai felvonulás ez, amelyet megtapsolna minden kultúrember. Lovasszázad, abrudbányai mócok hatalmas öklükkel a szélben rázzák a piros-sárga-kék zászlót. Itt vannak már a hivatalos Erdély emberei is. (...) Titkárok követik őket aktatáskával. Tisztek megilletődött arccal viszik a nehéz iratcsomagokat. Felvonult a fürge újságírói had. Minden nemzetnek fiai, akik mindig egyformák. Ők a pillanat történészei. És a kanyargós utakon mindenütt fegyveres parasztok állnak őrséget és megindul a nép. Soha ilyen tömegben parasztot még nem láttam. A román őserő vonul fel. És mind dalol. Külön mennek a leánycsoportok nemzeti viseletükben. A menetben felhangzik az Internacionálé. Vörös zászlókkal jönnek a román munkástömegek. Nyomukban egy matrózszázad. A tengerről érkeztek a biztos révbe. Az utakon már mozogni sem lehet. A nemzetgyűlés előtt életveszélyes tolongás. A vár termében csak nyolcszáz kiküldöttnek van helye. A néptenger künn vár harsogva, zúgva, mint ezernyi emberhullám. Egy pár pillanat és kezdődik a történelem. (.. .) Már Goldisé a szó, aki papírról olvassa azt, ami a szívekbe van írva. Nem méltatom azt, amit Goldis beszélt, hisz minden szava egy darabkája az időnek. És mikor elhangzik a szó, hogy a román nemzet egyedüli óhaja, benn és künn tízezrek torka ontja magából az öröm szavait: a románok egyesültek. Lánc kovácsolódott a szívek között. Ezt nem lehet összetörni. És sorra beszélnek a többiek. (...) A fürge szocialista Jumanka lelkesülten jelenti be, hogy a román szocializmus kívánja az egyesülést. S ami ezután következik, az már álomnak tetszik. A lovas küldöncök szétviszik a hírt. Felharsannak a trombiták, a zenekarok trombitáiból ontják a román himnuszt és a tömeg újra megindul, most már lefelé. Megtörtént. Egy nép felszabadult. Részletek a „Kolozsvári hírlap“ 1918. december 3 (XIX. évf. 284.) számának cikkéből.