Vörös Zászló, 1983. december (35. évfolyam, 284-310. szám)

1983-12-01 / 284. szám

Koszorúzási ünnepségek Az egységes román n­emzeti állam létrehozásának 65. évfor­dulóját megelőző napon Maros­­vásárhelyen a Román katona emlékművénél, valamint a ma­­rosorbói Hősök emlékművénél ünnepi külsőségek között koszo­rúkat helyeztek el tisztelgésként a haza hőseinek emléke előtt.. November 30., 9 óra. A maros­vásárhelyi Rózsák terén, melyet az ünnepi alkalomból vörös és háromszínű zászlók díszítenek, katonák, a hazafias gárdák har­cosai, az ifjúság honvédelmi fel­készítő alakulatainak tagjai, va­lamint pionírok állnak díszőrsé­get a Román katona emlékműve előtt. A koszorúzási ünnepségen részt vettek: Simion Cotoi, Benkő János, Maria Bradea, Nicolae I­obontiu, Gáspár Zsuzsánna, a Megyei Pártbizottság titkárai, Szotyori Ernő, a Megyei Népta­nács Végrehajtó Bizottságának első alelnöke, Ironim Buda, a Municípiumi Pártbizottság első titkára, Marosvásárhely polgár­mestere. Úgyszintén részt vettek magas rangú katonatisztek, vál­lalatok és intézmények vezetői, tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői, dolgozók, katonák, a hazafias gárdák, valamint az if­júsági honvédelmi felkészítő a­­lakulatainak­ tagjai. Felcsendült Románia Szocialis­ta Köztársaság Állami Himnusza, majd a téren egybegyűltek egy percnyi néma csenddel adóztak a haza társadalmi és nemzeti felszabadításáért életüket áldo­zók emlékének. A Hősök Him­nuszának akkordjai mellett ko­szorúkat helyeztek el az emlék­mű talapzatán a Megyei Párt­­bizottság, a Megyei Néptanács, a Municípiumi Pártbizottság, a Municípiumi Néptanács, a Hon­védelmi Minisztérium helyőrsé­ge, a Szakszervezetek Megyei és Municípiumi Bizottsága, a KISZ Megyei és Municípiumi Bizottsá­ga, a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát, valamint az Augusz­tus 23 Fafeldolgozó Vállalat ré­széről. A marosvásárhelyi ünnepség a díszőrség felvonulásával ért vé­get. VÖRÖS ZÁSZLÓ - 3. OLDAL (1918) Az egységes román nemzeti állam létrehozásának 65. évfordulója (1983) Kapunk a Gyulafehérváron, Horea mezején 1918. december 5-én összegyűlt százezres tömeg egy részét mutatja. A munkásosztály az egyesülésért A munkásság, a román társa­dalom leghaladóbb, legforradal­mibb osztálya, már kialakulásá­nak kezdetén harcot indított a kizsákmányolás, a társadalmi i­­gazságtalanság ellen. Szélesebb látókörének megfelelően sohasem csupán gazdasági követelésekért szállt síkra. Politikai törekvései­ben távlatokban gondolkozva nemcsak a saját osztályérdekeit, hanem a parasztság és a többi dolgozó réteg, az egész nép és az ország érdekeit is szem előtt tartotta. Nem meglepő tehát a munkásság s a politikai pártját alkotó szocialisták állásfoglalása az ország létérdekeit érintő kér­déseikben, többek között a nem­zeti és területi egység megterem­tésének ügyében. Az egyesülés megvalósításáért folyó küzdelmet, a nagy nemzeti célkitűzés valóra váltását a ro­mán szocialisták mindvégig ak­tívan támogatták. Az erdélyi szocialisták állás­pontját az egyesülés kérdésében világosan leszögezi az „Adeva­­rul“ című újság 1918. november 24-i száma: „Legszebb álmaink egyike az, hogy az egész román nép egyetlen orsz­ágban éljen. Azt akarjuk, hogy az összes ro­mán országok egyesülése révén egy nagy népet alkossunk, a­­mely előtt minden út megnyíl­jon a haladás és boldogság felé“. Az erdélyi szocialista munkás­ság fenti állásfoglalását tettek­kel is alátámasztotta. Az 1918 őszén kirobbant polgári-demok­ratikus forradalom idején aktí­van részt vettek a régi állam­­apparátus helyi szerveinek fel­számolásában, majd a román nemzeti tanácsok megszervezésé­ben. A szocialisták képviseltet­ték magukat a Központi Román Nemzeti Tanácsban, valamint a megyei és helyi nemzeti taná­csokban, s mindezen fórumok keretében aktív szerepet vállal­tak a gyulafehérvári Nemzeti Nagygyűlés előkészítésében, az oda küldendő delegátusok meg­választásában. Az egyesülést ki­mondó Nemzeti Nagygyűlésen, 150 delegátus és több mint 10 000 résztvevő képviselte a munkás­ságot. Az egyesülés megvalósulása után az erdélyi és bánáti Szo­ciáldemokrata Párt 1919. január 19—20-án tartott kongresszusukon elfogadott nyilatkozatban szögez­ték le egyetértésüket a szociál­demokrata képviselők gyulafehér­vári állásfoglalásával, „akik a gyulafehérvári Nemzeti Nagy­gyűlésen az egész román nem­zet akaratával összhangban az összes románok egyesülésére sza­vaztak.“ A romániai r­unkásosztálynak és a szocialistáknak az egyesülés megvalósulása utáni politikai céljai kijelölését rövidesen gya­korlati lépések követték. A Ro­mán Kommunista Párt megala­kulásával 1921 májusában létre­jött az a politikai vezetőerő, a­­m­ely a régi munkásmozgalmi ha­gyományokat magasabb szinten, a kialakult új gazdasági és poli­tikai helyzetnek megfelelően folytatta. A párt a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép tel­jes gazdasági, társadalmi felsza­badulását, az ország alapvető ér­dekeinek védelmét, a nemzeti függetlenség és szuverenitás ér­­vényre juttatását tekintette a leg­fontosabb feladatának. A dolgozó tömegek a párt irányításával a következő évtizedekben elszánt küzdelmet folytattak a kizsák­mányolás fokozódása, a háborús készülődés, a fasizmus előretö­rése ,majd később az ország te­rületi épségének megsértése, az országnak a szovjetellenes hábo­rúba való belekényszerítése el­len. Amikor az uralkodó osztá­lyok, az őket kiszolgáló pártok és kormányok az országot a katasztrófa szélére sodorták, a Román Kommunista Párt az Antonescu-kormány megdöntésé­re, a szovjetellenes háborúból való kilépés megvalósítására, a hitlerista csapatok kiűzésére, az ország egész területének a fel­szabadítására mozgósította a tö­megeket. A pártnak jutott az a történelmi küldetés, hogy az összes hazafias erőket összefog­va, s metszervezze az 1944. au­gusztus 23-i nagy történelmi akt­­tust, a nemzeti és társadalmi, felszabadító, antifasiszta és anti­­imperialista nemzeti fegyveres felkelést. A fasiszta katonai dik­tatúra megdöntése, a szovjetelle­nes háborúból való kilépés, a fegyvereknek a fasiszta Német­ország ellen fordítása, a hitlerista csapatok kiűzése, az ország egész területének felszabadítása, a had­műveletek folytatása, a fasiszta Németország végleges leveréséig, az első demokratikus kormány létrehozása megannyi bizonyítéka annak, hogy a párt az egész nép nemzeti érdekeinek, az ország érdekeinek a védelmét tekintette legfőbb­­feladatának. A felszaba­dulás utáni időszak eseményei, a szocialista gazdasági-társadalmi rendszer felépítése, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom é­­pítésére kidolgozott pártprogram és annak a megvalósításában el­ért eredmények, az ország lét­érdekeit szolgáló külpolitika mind-mind konkrét bizonyítéka annak, hogy a párt továbbra is az ország gazdasági fejlődését, nemzeti függetlenségének és szu­verenitásának megszilárdítását tekinti­­politikája legfőbb célki­tűzésének. A sokoldalúan fejlett szocialis­ta társadalom építésének ragyogó 18 éve alatt történt nagy újító változások következtében hazánk arculata a korszerűvé vált, gazda­sága megerősödött, aktív, béké­re törekvő külpolitikája révén pedig a nemzetközi tekintélye na­gyon megnövekedett. Hazánk dolgozói nemzetiségi hovatartozá-­­suktól függetlenül, fokozott erő­feszítéseket tesznek, hogy az 1918- ban megteremtett egységes álla­munkat még jobban megszilár­dítsák. A Román Kommunista Párt s annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré szilárd egységbe tömörült népünk lelke­sen dolgozik, hogy szocialista hazánknak még ragyogóbb jövőt, a független államok sorában érdemeihez méltó helyet biztosít­son. CZIMB­ALMOS FERENC A gyulafehérvári Nemzetgyűlés Elmondta: ISAC EMIL A románság gyulafehérvári nagygyűlésével kapcsolatosan megkértük Isac Emilt, az er­délyi románság illusztris és demokratikus érzésű költőjét, hogy számoljon be a nagy­gyűlésen szerzett impressziói­ról. Isac Emil — aki egyben a román Nemzeti Tanács sajtó­főnöke — szíves volt munka­társunknak a következőkben nyilatkozni. Lázas szemekkel, boldogan jö­vök haza. Láttam azt, amit ter­mészetesnek kell tartson min­denki. Egy ujjongó nemzetet, a­­mely százezernyi fiát elküldi ünnepelni a megfizetett vér jo­gán, későn, éjszaka érkeztem Gyulafehérvárra. Összelőtt vona­ton és az állomáson ezernyi nép vár minket, román zászlóval a kezében, román dallal az ajkán. Az utcák világosak, mindenütt éneklő csoportok, szálas parasz­tok, gyönyörű paraszti lányok, munkástömegek, uniformisok szá­zai, minden szájból a boldogság zenéje hullszik. Komor papok, akiket a börtön megviselt, most fiatalosan szorongatják kezünket, ismeretlenek összeölelkeznek egy­mással: ez a román szabadság. Messze földről havas­ paraszt kezet ad a szebeni pásztor­nak. (...) És mind ujjonganak és várják a holnapi nagy napot, amelyben a román vér egyesült állama fog megalkotódni. És fel­köszönt a hajnal. Finoman hull a hó. Az utcákon felvonul a ro­mán légió. Bányász-zenekarok és tisztek mennek elől és mindenki utánuk megy. Soha nem látott ethnográfiai felvonulás ez, ame­lyet megtapsolna minden kultúr­­ember. Lovasszázad, abrudbányai mó­­cok hatalmas öklükkel a szélben rázzák a piros-sárga-kék zászlót. Itt vannak már a hivatalos Er­­dély emberei is. (...) Titkárok követik őket aktatáskával. Tisz­tek megilletődött arccal viszik a nehéz iratcsomagokat. Felvo­nult a fürge újságírói had. Min­den nemzetnek fiai, akik mindig egyformák. Ők a pillanat törté­nészei. És a kanyargós utakon mindenütt fegyveres parasztok állnak őrséget és megindul a nép. Soha ilyen tömegben parasz­tot még nem láttam. A román őserő vonul fel. És mind dalol. Külön mennek a leánycsoportok nemzeti viseletükben. A menet­ben felhangzik az Internacioná­­lé. Vörös zászlókkal jönnek a román munkástömegek. Nyomuk­ban egy matrózszázad. A ten­gerről érkeztek a biztos révbe. Az utakon már mozogni sem le­het. A nemzetgyűlés előtt élet­­veszélyes tolongás. A vár ter­mében csak nyolcszáz kiküldött­­nek­ van helye. A néptenger künn vár harsogva, zúgva, mint ezer­nyi emberhullám. Egy pár pil­lanat és kezdődik a történe­lem. (.. .) Már Goldisé a szó, aki papírról olvassa azt, ami a szívekbe van írva. Nem mélta­tom azt, amit Goldis beszélt, hisz minden szava egy darabkája az időnek. És mikor elhangzik a szó, hogy a román nemzet egye­düli óhaja, benn és künn tízez­rek torka ontja magából az ö­­röm szavait: a románok egyesül­tek. Lánc kovácsolódott a szí­vek között. Ezt nem lehet össze­törni. És sorra beszélnek a töb­biek. (...) A fürge szocialista Jumanka­­ lelkesülten jelenti be, hogy a román szocializmus kí­vánja az egyesülést. S ami ezu­tán következik, az már álomnak tetszik. A lovas küldöncök szétviszik a hírt. Felharsannak a trombi­ták, a zenekarok trombitáiból ontják a román himnuszt és a tömeg újra megindul, most már lefelé. Megtörtént. Egy nép fel­szabadult. Részletek a „Kolozsvári hír­lap“ 1918. december 3 (XIX. évf. 284.) számának cikkéből.

Next