Vörös Zászló, 1984. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1984-03-01 / 51. szám

fiTag prófeTarjarta jycstzljeTek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA­­ .VXXVL évfolyam SI (9937) szám | 1984. március 1. csütörtök | Ara 50 báni Tovább csökkentik a gép- és alkatrészbehozatalt Aki először látogat el a ludasi Cukorgyár gépműhelyébe, a kor­szerű masinákkal gazdagon föl­szerelt hatalmas csarnokba érve az az érzése támad, hogy egy fémipari üzemben kalauzolják. Bármerre tekint nyers- és meg­munkált öntvényeket, más alkat­részeket és részegységeket, szere­lés alatt álló berendezéseket lát maga körül. Szünet nélkül javít­gatják ugyanis a megfáradt-ko­pott gépeket, újítják föl az arra alkalmas szerelvényeket és sok teljesen új dolgot is előállítanak. Panca­loan almérnök mondja: „Víz-, lé-, szörp- és vákuumszi­vattyúkat és mindenféle típusú szelepet készítünk az eredeti, két évtizeddel ezelőtt Franciaország­ból behozottak pótlására. E cél­ból együttműködünk a marosvá­sárhelyi IMATEX-szel, a régeni Gép és Alkatrész Gyártó Válla­lattal meg a tordai Kötőanyag­ipari Kombináttal. Ők szállítják nekünk a vas- és acélöntvénye­ket. Hasonlóképpen megoldottuk a gumírozott szállítószalagok problémáját — hol a Bukarest— ■lilava-i üzemhez,a­hol a velünk szomszédos Gumiabroncsgyárhoz fordulunk segítségért. Sor került a külföldről származó, mintegy 250 darab fordulatszámcsökkentő berendezés elhasználódott darab­jainak helyettesítésére is. Ehhez a marosvásárhelyi Felsőoktatási Intézet nyújtott támogatást a műszaki rajzok elkészítésével és bizonyos alkatrészek kivitelezésé­vel. Számos új tartozékot csinál­tunk továbbá — a temesvári Technometállal kollaborálva — a félautomata és önműködő centri­fugákhoz, úgyhogy most már csak különleges szitákat, lyuggatott béléslemezeket kell külföldről be­hozni. Folytathatnám a fölsoro­lást a szovjet gyártmányú szál­lítószalagos réparakodó-gépekkel, amelyeknek a hidraulikáját újí­tottuk meg. El kell azonban is­mernünk, hogy ehhez és a légsű­rítők javításához értékes segítsé­get nyújtott a marosvásárhelyi Ipari Termelési és Szolgáltatási Vállalat­. Leehintan Joan gépésztechni­kus, aki jelen van a beszélgeté­sünkön, szükségesnek találja hangsúlyozni, hogy a máshonnan beszerzett vas- és acélöntvények 90 százalékát ők munkálják meg s mindössze a fogaskerekek foga­­zását bízzák más vállalatokra, u­­gyanis ehhez nincs felszerelésük. Mint tőle megtudtuk, a cukor­gyári műhelyközösség szakmai érettségét olyan megvalósítások is fémjelzik, mint a teljes egé­szében Ludason megtervezett és kivitelezett szállítószalagok, a ré­pa-előmosó berendezés, a szelet­előmelegítő és forrázó berendezés valamint a nápolyiszelet-gyártó részleg őrlő, keverő és más gé­pei. Az elmúlt évben 1 756 000 lej értékű új alkatrészt állítottak e­­lő saját műhelyükben és 1,6 mil­liót érő használt géprészt újítot­tak fel. Az idei terv 3 milliós, amit minimálisnak tekintenek, vagyis igyekszenek túlhaladni. Másként fogalmazva nem elé­gednek meg azzal, hogy a főválla­lat 7210 új darab legyártását, 2530 alkatrész megmentését és 360 olyan géprész gyártásának bevezetését irányozta elő, amit ezidáig importáltak. Ilyen irányú törekvésüknek az a felismerés a hajtóereje, hogy átlagosan 30 százalékkal, esetenként sokszoro­san olcsóbb az, amit saját maguk állítanak elő, mint amit máshon­nan (hazai vagy külföldi vállala­toktól) vásárolnak. Nem véletlen tehát, hogy az önköltség leszo­rítása vállalati nyereség fokozása és az üzembentartás gondjainak enyhítése végett 1984-ben még jobban ki akarják bővíteni a há­zi gépgyártási tevékenységet. E­­gyebek között meg szeretnék ho­nosítani a csiga- és kúpkerekes áttételi művek, valamint komp­lett ekék előállítását a cukor­centrifugákhoz. Az önfelszerelési akció kiterjesztését szolgálja an­nak a 100 tonnás hidraulikus saj­tológépnek a működésbe helyezé­se, amely már a helyére került és egy szintén 100 tonnás telje­sítőképességű légkalapácsot is beszereztek. Előbbinél a hidrau­likus olaj, utóbbinál a rugalmas alapozáshoz szükséges anyag hiá­nya okoz nehézséget átmenetileg. De remélik, miután beindítják a két új masinát, seregnyi műsza­ki kérdést meg tudnak majd se­gítségükkel oldani, így készíthet­nek például új hevedereket a szállító berendezéshez. Egy-egy láncszemhez hasonló alkatrész, amiből nagyon sok szükséges, számításuk szerint nem kerül többe majd 5—6 lejnél a 13—14 lejjel szemben, amit más válla­latok kérnek érte. És legalább ennyit nyernek azáltal, hogy biz­tosíthatják a répaszelet prés fo­lyamatos működését, vagy leg­alábbis minimálisra rövidíthetik a soronkívüli javítások időtarta­mát. Ugyanígy tervezik, hogy la­pátokat sajtolnak a répamosó géphez, a szállítócsigához­­ és e­­gyebeket. Már azt sem tartják lehetetlennek, hogy — olyan gé­pekkel rendelkezvén, amilyen nem sok vállalatnak van Luda­son és környékén —, ők maguk fogják fölajánlani az együttmű­ködést, azt, hogy besegítenek má­soknak is a házi gépgyártásba, ön­felszerelésbe, az import csök­kentésébe. AJTAY LÁSZLÓ Megállás nélkül A kisiparosok Kerekerdő alat­ti hajdani kisvárosa, a mai idők jelentős ipari központja. Régen nemcsak gazdasági profiljának radikális átalakulása, hanem ar­culatának korszerűsödése terén is figyelemreméltó eredményeket tud felmutatni. Az aszfaltozott utakkal, csatorna- és vízhálózat­tal nem rendelkező régi kisváros az iparfejlesztést követő közmű­vesítés, az új lakónegyedek és középületek építése által korsze­rű várossá nőtte ki magát.­­ A területi profilú gazdasági­­társadalmi fejlesztési terv meg­valósításával az utóbbi években is jelentős eredmények születtek ■— mutat rá Bexa Simion, a vá­rosi néptanács végrehajtó báró­jának titkára. — Üzemfejleszté­­si célokra például a múlt évb­en több mint 288 millió lejt fordí­tottunk. Ami a városfejlesztést illeti, azt szeretném legelőször is hangsúlyozni, hogy lakásépítési tervünk évről évre hiánytalanul megvalósul. A múlt esztendőre előirányzott 410 lakrészt is pon­tosan átadtuk a lakóknak. A Sár­i negyedben 237 lakás szá­ntára napenergiát hasznosító víz­melegítő berendezés készült, ami a meleg évszakokban jelentős mennyiségű tüzelőanyag megta­karítását fogja lehetővé tenni. A múlt évben került sor a Repu­­blica fémipari vállalat szaklíceu­ma bentlakásának és kantinjá­nak, továbbá az Abafája negyed­ben új orvosi rendelő átadására. A hazafias munka eredményeit is meg kell említenem, mert ezek is jelentős mértékben hozzájá­rultak a város fejlesztéséhez. Pél­dául az ivóvíz bevezetését a Ke­rekerdő pihenőparkhoz, a „Metá­rul“ sportbázis, autóparkoló he­lyek létesítését, az Avíntul sport­pályán végzett bővítési munkála­tokat, az utcák és járdák egy ré­szének újraaszfaltozását. — A gazdasági-társadalmi fej­lesztési terv milyen fontosabb e­­lőirányzatait kell megvalósítani ebben az évben? — Az ipari árutermelés és nép­tó termelés, valamint az export­feladatok növekedése mellett a beruházások terén is jelentős fel­adatokat kell megvalósítanunk. A beruházási alapok egy részét ipa­ri üzemeink bővítésére, jelentős hányadát építkezési-szerelési munkálatok elvégzésére fordít­juk. Ebben az évb­en be kell fe­jeznünk a Republica fémipari vállalat iskolaközpontjának épít­kezési munkálatait, s 290 új la­kást is kell építenünk. Az utak javítását, korszerűsítését tovább folytatjuk s hazafias munkával is egész sor közérdekű feladatot kell megoldanunk. A tél, amint látom, egyelőre Régenben sem akarja tudomásul venni, hogy már tavaszi hónap­ba lépünk. A régeniek ennek el­lenére a tavaszra és nyárra ter­vezett feladataik megoldására ké­szülnek. Valamikor ebben a vá­rosban egy-egy ritkán tervbe vett közérdekű építkezés megszerve­zése és kivitelezése évekig eltar­tott. Ma már itt is több nagy je­lentőségű építkezést és , közműve­­sítési munkálatot kell párhuza­mosan és rekordidő alatt elvégez­ni. CZIMB­ALMOS FERENC Já­arosvásárhelyen a Kossuth Lyr Lajos utca egyik kicsi régi épületének bejárata felett a járó­kelőnek nem sokat mondó cégtáb­la függ. Aki benyit a Sols műhelybe, főleg ha nem vadász, egy kicsit meglepődik. Körbe a falon szebb­nél szebb kitömött fácánok. Látni itt még halász trófeákat, preparált ón- és más állat­koponyákat. Ha a kíváncsiskodó egyik-másikra rámutat , megkérdi, hogy az mi, meglepő válaszokat kap. „Ez egy mókus koponyája, az egy nut­­riáé“ magyarázza Kolozsvári András, aki itt egyszemélyben mester, vállalkozó, beszerző, de mindenekelőtt nagy természetba­rát. ■— Hogy került preparálásra ez a nutriafej? — A tulajdonos, amikor behoz­ta elmondta, úgy viselkedett a nutriájuk, mint egy hűséges ku­tya. Nem tartották ketrecbe, mindenhova elkísérte a család tagjait az udvaron. Meghallgatta és teljesítette utasításaikat. Jám­bor, szófogadó volt. Valaki az ut­cáról megdobta s ez okozta a vesztét. Benézek a deszkafallal elválasz­tott műhelybe, bár a felirat sze­rint az idegen nincs mit keressen itt. Egy heverő, egy konyhakály­ha, szék, polcok különböző apró szerszámokkal, műanyag zsákok teli gyaluforgáccsal, üvegek vegy­szerekkel, sok-sok apróra vágott faág. Szinte kibuggyan a szó be­lőlem, ez valódi kis kaceráj. Hiányzik innen az asztal s talán ha nagyobb lenne a helyiség, in­kább műhelyben érezném magam. Egy kis műszeres kazettát tesz elém Kolozsvárt. Kinyitja s né­zem a számomra szokatlanul ki­csinek tűnő s méretben egymás­tól eltérő nikkelezett szikéket. — Na mit gondol, mire szolgál ez? — kérdi Kolozsvári. — Nem tudom. — Japán szemészeti sebészkész­let. Lehet, hogy akad, aki irigyli tőlem, de nélküle én sem boldo­gulnék néha munka közben. A többi finomabb szerszám egy ré­szét én csináltam, vagy mással készíttettem. Miközben beszél a műhely fa­lán néhány kitömött töröktyúkra és kakasra figyelek fel. Nem sok­ra becsülöm azok ízlését, akik lakásuk díszítésére megrendelték. Mondom is a mesternek, mire ő megjegyzi: — Nehogy azt higgye, hogy tu­lajdonosaik csak a ház díszítésé­ért temették ki. Faluról városra költözöttek, főleg idősebb embe­rek, akik egész életükben állat-­­ tartással is foglalkoztak. A blokk­lakásban hiányzik nekik a falusi környezet. Legalább ennyit akar­nak látni mindabból, amit régi otthonuk környezetében hagytak. Nem olyan egyszerű nekik a beil­leszkedés a városi életbe, még ak­kor sem, ha kényelmesebb a blokklakás. — Ezek szerint, bár a vadász­egyesület tartja fenn a műhelyt, nem csak a tagoknak dolgoznak? — Mindenkinek, hiszen azért hozták létre ezt a műhelyt, hogy bekapcsolódjon az egyesület is a szolgáltatási tevékenységbe, a la­kosság egyre változatosabbá váló igényeinek a kielégítésébe. — Tehát bárki bármilyen álla­tot behozhat ide tartósítás vé­gett? — Behozni be lehet, de én csak a törvényben megengedett mun­kára vállalkozhatom. Nézzen be az íróasztal alá. Ott az a szép e­­gerésző ölyv. Az 1976-ban meg­jelent 26-os számú törvény sze­rint védett. Kénytelen v­agyok át­adni az állatkertnek. Elég simán megegyeztünk azzal, aki behozta. Persze ez nem mindig ilyen egy­szerű. (Folytatás a 4. oldalon) /1 természetbarát­­ — MARKÓ BÉLA riportja — Zöldségtermesztők háza táján A jó felkészülés fél siker Még mindenütt hó borítja a tájat, de a meggyesfalvi Kon­zervgyár szentpáli szakosított farmján már idézik a tavaszt. Kint a fóliasátor tartóvázait ho­­morítják, tető alatt pedig a fó­liát készítik elő az asszonyok. — Nagyon nehéz — panasz­kodnak a farm vezetői —, mert keskeny fóliát kaptunk. Több helyen össze kell ragasztani, hogy fel tudjuk használni. — Sok kell belőle? — Mintegy 2 000 négyzetmé­ter paradicsom és paprika ter­mesztéséhez teljes egészében mi állítjuk elő a palántákat. Másra nincs szükség, mert az uborkát, a borsót, a paszulyt direkt ve­téssel termeljük. De azért i­­gyekszünk. A jövő héten el is szeretnénk vetni az első magva­kat. Amint elmondották, ennek nincs semmi akadálya. A szal­mástrágyát a helyszínre szállí­tották, a földet, portrágyát elő­készítették. Egypár sátornak kész a váza, csak a fóliát kell ráhúzni. Ezzel pedig rövid idő alatt elkészülnek. — S a vetőmag? — A paszulyt kivéve biztosí­tott. De az még ráér. A borsót, a koraiakat azonban bármelyik pillanatban vethetjük, ha az idő engedi. — És jó talajba hull a mag? — Szerintünk igen. Ősszel az egész területet felszántottuk. Tizennégy hektár istállótrágyát, a többi pedig szuperfoszfátot és kálisót kapott. Ezt rövidesen ú­­jabb adagokkal egészítjük ki. Raktáron van 33 tonna komplex műtrágya. — Megismétlitt-e a múlt évi teljesítményt? — Nagyon szeretnénk, mert szerénység nélkül, jól zártuk az 1983-as évet. A tervezett 2 mil­lió 328 000 lejnél jóval többet valósítottunk meg. Az előirány­zott 1108 tonna helyett 1326 tonna zöldséget értékesítettünk. A farm dolgozói különösen a paradicsom- és paprikatermesz­tésben elért eredményeikre büsz­kék. Paradicsomból az előirány­zott 26 000 kiló helyett 46 000 ki­lót takarítottak be hektáronként, a paprikánál 2 000 kilóval pótol­tak rá előirányzatukra hektá­ronként. De jól hozott a többi zöldségféle is. Jelenleg mintegy 18-an dol­goznak a fóliasátrak készítésé­nél. Amint képünk is mutatja, terítik a trágyát, hajlítják a sát­rak vázait. De a többiek sem ülnek tétlen. — Az asszonyok egy része seprűt köt — mondja a farm közgazdásza. — Egész télen tud­tunk munkát biztosítani nekik. Mintegy 70 000—80 000 lej bevé­telre számítunk. Igaz, ez nem sok, de ebben az időszakban, a­­mikor máshonnan nincs bevéte­lünk, segít rajtunk. S a dolgo­zók sem ülnek tétlen. Közeleg a tavasz. És ezt itt a zöldségtermesztő farmon job­ban érezni, hisz előbbre járnak az időben. (nagy) A szántóföldekről jelentik A szakminisztériumban köz­pontosított adatok szerint feb­ruár 28-ig bezárólag 7 168 300 tonna istállótrágya került ki a szántóföldekre, ami az első negyedévre előirányzott meny­­nyiségnek a 78 százalékával egyenlő. A tervezettnél na­gyobb mennyiséget szállítottak a mezőre az Olt, Temes, Me­­hedinti, Dimbovita, Vilcea, Galati, Iasi, Szilágy, Kolozs, Fehér, Slunyad, Máramaros megyei és az Ilfov mezőgaz­dasági szektorbeli mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek. Le­maradások vannak a Teleor­­man, Calarasi, Vrancea, Sze­­ben, Arad, Constanta, Giurgiu, Dolj megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. (Agerpres)

Next