Vörös Zászló, 1984. augusztus (36. évfolyam, 181-206. szám)

1984-08-01 / 181. szám

ÜNNEP ELŐTT Mint min­denhol szerte az országban, városunk ipa­ri egységeiben is lázas készü­lődés, bizonyí­tani akarás jellemzi az if­jakat, időseket egyaránt. A közelgő nagy ünnep, hazánk felszabadulása 40. év­fordulójának méltó köszöntése és pár­tunk XIII. kongresszusa mind határkö­vek a szocialista építés útján. Egy ter­melő egység, a marosvásárhelyi Termelési és Szolgáltatási Vállalat KISZ-aktívájá­­nak munkájáról számol be Burian Judit titkár. — Az egyes számú KISZ-csoport titkára vagyok, s büszkén mondhatom el, lelkes, dolgos fiatalokból tevődik össze. Nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítanak. S hogy ez mennyire igaz, elég a közel­múlt példáját említeni, amikor a terv teljesítése érdekében szabad időt, erőt nem kímélve vállalták a munkaidő után rájuk háruló feladatokat. Öntudatból, becsületből jelesre vizsgáztak. A haza­fias munkával is jól állunk. A terv 15 000 lej, melyet teljes egészében telje­sítettünk. Ebből a mi csoportunk 8 600 lej értékű munkát végzett el. Két alka­lommal részt vettünk az ifjúsági park szépítésében is, így valahányszor arra visz utam, jóleső érzéssel nézem a virá­gok színpompáját... A küszöbön álló események köszön­tését szolgáló vállalásaink nem merülnek ki ennyiben. Az újrahasznosítható anya­gok gyűjtése során nagy mennyiségű ócskavasat, hulladékot adtunk át a be­gyűjtő központnak. Vállalatunk részt vesz több középület kijavításában is, így például a Megyei Múzeum belső felújí­tásakor a korabeli ajtók, ablakok, lép­csők eredeti formáját, mintáját állítjuk helyre, és még sorolhatnánk egyebeket is. Mivel a munka mellett a szórakozásra is szükség van, dolgozóink részt vettek a pártalapszervezet, a KISZ és a szakszer­vezet szervezésében egy marosfői kirán­duláson. Nemrégiben hasznos kezdeményezés vált valóra, mely megpezsdítette minden­napjainkat. Kultúrcsoport alakult, s már folynak a próbák, hogy mielőbb bizonyít­hassák, nem csak a munkapad mellett, de a dobogón is megállják helyüket. A munkaidő lejárta után felcsendül a mu­zsika, s ropják a táncot, vagy szavalnak, színdarabot próbálnak. A felszabadulás 40. évfordulóját és a párt XIII. kong­resszusát köszöntő műsorösszeállításuk egyben a csoport bemutatkozása lesz. VÖRÖS JUDIT Az évforduló Megyénk ifjúsága a KISZ- szervezetek irányításával tevékeny résztvevője gaz­dasági-társadalmi célkitű­zéseink megvalósításának. Az antifasiszta, antiimpe­­rialista, társadalmi és nem­zeti felszabadító forradalom 40. évfordulója tiszteletére szervezett versenybe ezrek köszöntésére és ezrek kapcsolódtak be. Részvételükről, a nagy év­fordulót köszöntő eredmé­nyeikről vallanak az aláb­biak: ■ „Az ifjúság — a tudomány, a technika, a minőség és hatékonyság évtizede célkitűzései vég­rehajtásának aktív té­nyezője“ versenybe több mint 43 000, az iparban, é­­pítkezésben, szállításban és szolgáltatásokban dolgozó fiatal kapcsolódott be. a „Az ifjúság — a mély­reható agrárforradalom­ vég­rehajtásának aktív résztve­vője“ verseny keretében 8 000-nél több falusi fiatal végzett és végez szerte a megyében nagyszabású víz­­lecsapolási, talajvédelmi, legelőtakarítási és más, a mezőgazdasági termelés nö­velését elősegítő munkát. Mostanig elért teljesítmé­nyük meghaladja a 350 000 lejt. ■ A felszabadulási évfor­duló és a Párt XIII. kon­gresszusa köszöntése jegyé­ben tartott szakmai olim­­­piászokon mintegy ötezer tanuló vett részt. ■ A „Tudomány, tech­nika, termelés“ mozgalom a legjobban felkészült mun­kás, mérnök és technikus fiatalokat tömöríti, ők a tagjai a vállalati ifjúsági alkotóköröknek és tevőle­gesen részt vállalnak a gazdasági egységek aktuá­lis műszaki problémáinak megoldásából. Újítások, ta­lálmányok, tökéletesített gyártási eljárások tucatjai jelzik munkájuk hatékony­ságát. A legjobban meg­szervezett körök évről év­­re nagyszámú műszaki fel­adat megoldását vállalják és viszik sikerre. ■ A nemrégiben, Nicolae Ceausescu elvtárs jelenlé­tében ünnepi külsőségek között felavatott létesít­mény, a Duna—Fekete­tengeri hajózási útvonal é­­pítésén megyénk több száz fiatalja dolgozott teljes tu­dását, erejét latba vetve. Itt és más fontos országos ifjúsági munkatelepen sok­milliós értékkel járultak hozzá a nemzetgazdaság feladatainak teljesítéséhez. Jelenleg 100 régeni és rad­­nóti tanuló képviseli me­gyénket az országos mun­katelepeken. ■ Erőteljesen dolgoznak KISZ-szervezeteink, hogy vállalásukhoz híven a fel­­szabadulás 40. évfordulóját idei hazafias munkatervük 80 százalékos arányban va­ló teljesítésével köszöntsék. Az oldalt szerkeszti: MARKAI JÁNOS Derűlátóak vagyunk Egyik legizgalmasabb téma fiatalok­*-* kal beszélgetni utakról. Utakról, melyek mögöttük állanak, utakról, melyek előttük állanak. Három tavaly érettségi­zett fiatallal beszélgetek. Egy évet „értek“ már az életnek. Azt szeretném megtudni, mi maradt meg a múltból, mit tartanak értékesnek, majd azt, hogyan látják a jövőt. — Valamikor a VIII. osztályban mind­hárman éltanulók voltatok, aztán a tir­­navemi-i 2-es számú Ipari Líceum három különböző osztályában tanultatok tovább (Muresan Melinda a textil osztályban, Szikszai Szabolcs az elektrotechnikán, majd XI.-től a mechanikán, Neacșu Emil pedig a matematika-fizika osztályban). Most, egy év után milyen élményetekre emlékeztek legszívesebben? Melinda Dézsi Melánia tanárnőnek a ruhatervezéssel és ipari formatervezéssel kapcsolatos óráira emlékszik legszíveseb­ben. Emil a Covrig Stefan tanár elvtárs által irányított tengerparti sátorozásokra, főleg, mert megbízott bennük és önálló­ságra szoktatta tanítványait. Szabolcs egy kellemetlen problémát idéz, az egyik tantárgyat három tanár is tanította, hiányzások, kiesések, és ezt már pótolni sem lehet. Nem mond nevet, lehet ob­jektív okokról van szó, nem is főtan­tárgy, de az általános műveltséghez min­denképpen szükséges. Arra a kérdésre mit üzensz, egy mai diáknak, Melinda azt feleli, hogy élje és használja jól ki azt a négy évet, azt a közösségi életet, amit csak az iskola ad­hat, mert az az élet egyik legszebb sza­kasza. Szabolcs véleménye az, hogy jól meg kell gondolni a pályaválasztást, már kilencediktől dönteni kell, nem helyes ide-oda váltani. Emil a minőség javulását javasolja mind a tanulásban, mind a szórakozásban. Szóba jön a KISZ szere­pe. Szabolcs és Melinda osztálytitkárok voltak, az iskolai büró tagjai is. Mind­nyájan úgy látják, hogy a KISZ többet kell hogy tegyen a szabadidő megszerve­zése terén. Több kirándulást, több és jobb diszkó-délutánokat, tömeges sport­játékokat kellene szervezzen. Elfelejtő­dött annak idején a tizennyolcévesek megünneplése, pedig nagyon várták. Per­sze, én erre azt feleltem, ti voltatok a KISZ, miért nem javasoltátok?! — Milyen egy jó tanár? — kérdezek tovább. — Olyan, mint Scheitz Endre tanár elvtárs — vágja rá Szabolcs. — Ember­séges, sohasem unalmas az órája. — A tanár olyan legyen, hogy fel tud­ja kelteni a tantárgya iránti érdeklődést, és egyben tágítsa ki tantárgya határait. Erre törekedett például Bálint Gyöngyi tanárnő, aki a francia nyelvet tanította. Emil szerint a tanár értse a mesterségét, legyen műveit, sokoldalú. Érettségi után a három fiatal útja így alakult: Szabolcsnak az első felvételije a gépészmérnökire nem sikerült, ősszel váltott, bejutott a faipari mérnöki esti tagozatára. Aztán kilenc hónapi katona­ság következett a hegyivadászoknál. Emil bejutott az építészmérnöki nappali tago­zatra, szintén kilenchónapi katonaság van mögötte a gyalogosoknál. Katonaélmé­nyeikről szívesen beszélnek, mindkettő a közösségi élet szépségét, a baráti lég­kört, az emberséges magatartás példáit hozta magával. — Sokféle nyelvet beszéltünk — mond­ják —de tulajdonképpen egyet: az em­berség és a „katona“­nyelvét. Melinda (hármuk közül a legjobb ta­nuló, mindvégig osztályelső) az első fel­vételiről sajnos siker nélkül tért haza, de nem csoda, a jogon 21 : 1-hez volt az arány. Egy évi kiesés — mondom. — Nem kiesés, nem" üres járat — sza­­kkít félbe —, komolyan tanultam és visz­szaváltottam. Tulajdonképpen a textil­osztály után textilmérnökire kellett vol­­na jelentkeznem, idén ide próbálkozom. Ha nem sikerül, dolgozni megyek, de nem mondok le a továbbképzés lehető­ségéről. Utolsó kérdésnek szántam, milyen az emberideáljuk. Gondoltam, nehéz lesz a felelet. Dehogy, egymásután peregtek a szavak: Melinda szerint az Ember legyen mű­velt, imádja mesterségét, éljen egészséges életmódot, ossza be idejét és hagyjon helyet a sportnak és a szórakozásnak is. Éljen harmonikus családi életet, teremt­sen kiegyensúlyozott, kifinomult lelki életet. Szabolcs szerint ne csak bírálja az elő­ző nemzedéket, hanem arra figyelmez­­zen, mit és hogyan lehet átvenni élet­­tapasztalatából . Emil azt tartja fontosnak, hogy fejlesz­­sze alkalmazkodó képességét, ne adja föl önmagát, de keresse a modern élet­ritmushoz való alkalmazkodás lehetősé­geit. Győzze le a stresszeket, ezt egy jól választott pálya segíti. Legyen törekvő, ne elégedjen meg ■ akármivel. Megvallom, nem gondoltam, hogy ezek a „gyerekek“ ilyen kialakult feleleteket adjanak, úgy is indítottam a beszélgetést, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle, esetleg „besegítek“. De erről szó sem le­hetett. Egy évvel az érettségi után öröm­mel állapíthatom meg, hogy ezek az „emberek“ jó úton vannak. Bátor szó­­kimondás, önálló vélemény, körültekintő gondolkodás jellemzi őket. Arra a kérdésre, hogyan tekintik a jövőt, egysz­ere felelik: — Derűlátóak vagyunk! TÖRÖK IDA * Valahol Czékely János részlege­ vezető szólítására, sző­ke, mosolygós képű fiatal­ember kászálódik elő a traktor alól. NÉMETH KÁ­ROLY: Évei még nincse­nek a homlokára írva. Va­lahol ott van a férfikor határán. Szerény fiú, e­­gyébként a tinédzserek hanghordozásával eddig megkérdezte volna: no mi van főnök, hol a baj? így csak velem replikázik. — Rólam az újságban? Minek az. Nem vagyok én reklám, s hogy őszinte le­gyek, nem is „homlok“ a traktorista mesterségért. A gépet viszont szeretem. Mi­kor két évvel ezelőtt vissza­jöttem az iskolából, üre­sen állott. Nem volt, aki a volán mellé üljön. Gondol­tam, elvállalom. És nem bántam meg. Nagyon össze­nőttünk. Rakodógép, ősszel én rakom a terményeket kocsikra, utánfutókra. U­­tána trágyát hordunk. Va­lahogy tetszik nekem, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk, mármint a gép és én. Na­gyon precíz masina. Úgy érzem magam benne, mint­ha műszerfal előtt ülnék s játszanék a billentyűkkel, mint az orgonán. Ez a játék azonban ko­moly játék. A szentpáli mezőgépészeti részleg ve­zetője mondta róla, hogy az elmúlt hónapban ő hoz­ta a legtöbbet a „konyhá­ra“. Kereken 25 000 lej be­vételt írhattak a neve u­tán, ami negyedévi tervé­nek felel meg. — De visszatérve a mes­terségre — ered meg a sza­va. — Milyen is a gyer­mek. Annak idején min­den akartam lenni. Aztán kikötöttem a vasas mester­ség mellett. Tíz osztályt végeztem Marosvásárhe­lyen. Aztán jött a válasz­tás. Csábított az esztergá­lyos szakma, marasztott a falu. Döntöttem. Miért in­gázzak én naponta több ó­­rát, amikor itthon is meg lehet élni. — Meg lehet? — Ne tőlem várja a vá­laszt, hisz alig két éve il­lik a volán mellett, de Hőgyes Mihály, Máthé Pista, Magyari Ferenc bá­csi vagy Bölöni József már évtizedeket töltöttek traktoron és nem hagyták ott. Úgy is lehet mondani, hogy nálunk Búzásbesenyőn most ez a menő mester­ség. A szentpáli mezőgépé­szeti részleg, ahova a fa­lunk is tartozik, személy­zetének jelentős része be­senyői. De ott vagyunk a postátnál, Nyárádtőn és máshol vagy harmincan, hogy a gépkocsivezetőkről ne is beszéljünk. És hogyan élünk, azt látni kellene. Mindenesetre nem panasz­kodhatunk. Folyik a beszéd, mint csermelyben a víz. Németh Károly észre se veszi, hogy közben mennyi mindent el­árult magáról. Azt, hogy KISZ-tag, hogy szeret bál­ba járni, hogy szereti az életet. A beszélgetést egy idősebb mezőgépész sza­kítja meg. Magyarul szól, Németh románul válaszol. — Nagyon jól megértjük egymást. Beszéljük egymás nyelvét. No meg aztán nemzedéki probléma sincs. Én vagyok a legfiatalabb. Mindössze húszéves. De nem éreztetik velem. Sze­retem, hogy itt a részle­gen tisztelik egymás ember­ségét. És ha a részlegve­zetőm, Székely János, vagy a karbantartógépész, Palkó Pista bácsi vagy az idő­sebbek rám szólnak, nem veszem zokon. Tudom, hogy jót akarnak. Most például nincs munka a rakodógép­pel, tárcsázni kell menni. Dehát az is munka. — Tehát elégedett? — Mit válaszoljak erre? Szeretem amit csinálok, megtalálom a számításom, aztán hogyan lesz tovább? Ebben a korban az ember még sokra vágyik. Én igaz nem akarok világrengető d­ogokat csinálni, de ha már ezt a mesterséget válasz­tottam, szeretnék helytáll­ni. Nem csak önmagamért, a részleg, a falu becsületé­­ért, jó hírnevéért is. "Nagy­ tenni kell valamit... KÖLTÉSZET VARA Az idő nyitja a költészet kapuját Fogadja a gondolatok szikráit. Miben az események mintásodnak Valóságszer­űen Fogadja az érzelem tisztaságát Mi melegséget áraszt korszakára Fogadja a közelállókat Kik bíznak a jövő Távlatában. FÁSZLÓ IDA Az épülő Ifjúsági l­áz (AJTAY Z­ÁSZ­LÓ felv.) VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3. OLDAL

Next