Vörös Zászló, 1984. augusztus (36. évfolyam, 181-206. szám)
1984-08-01 / 181. szám
ÜNNEP ELŐTT Mint mindenhol szerte az országban, városunk ipari egységeiben is lázas készülődés, bizonyítani akarás jellemzi az ifjakat, időseket egyaránt. A közelgő nagy ünnep, hazánk felszabadulása 40. évfordulójának méltó köszöntése és pártunk XIII. kongresszusa mind határkövek a szocialista építés útján. Egy termelő egység, a marosvásárhelyi Termelési és Szolgáltatási Vállalat KISZ-aktívájának munkájáról számol be Burian Judit titkár. — Az egyes számú KISZ-csoport titkára vagyok, s büszkén mondhatom el, lelkes, dolgos fiatalokból tevődik össze. Nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítanak. S hogy ez mennyire igaz, elég a közelmúlt példáját említeni, amikor a terv teljesítése érdekében szabad időt, erőt nem kímélve vállalták a munkaidő után rájuk háruló feladatokat. Öntudatból, becsületből jelesre vizsgáztak. A hazafias munkával is jól állunk. A terv 15 000 lej, melyet teljes egészében teljesítettünk. Ebből a mi csoportunk 8 600 lej értékű munkát végzett el. Két alkalommal részt vettünk az ifjúsági park szépítésében is, így valahányszor arra visz utam, jóleső érzéssel nézem a virágok színpompáját... A küszöbön álló események köszöntését szolgáló vállalásaink nem merülnek ki ennyiben. Az újrahasznosítható anyagok gyűjtése során nagy mennyiségű ócskavasat, hulladékot adtunk át a begyűjtő központnak. Vállalatunk részt vesz több középület kijavításában is, így például a Megyei Múzeum belső felújításakor a korabeli ajtók, ablakok, lépcsők eredeti formáját, mintáját állítjuk helyre, és még sorolhatnánk egyebeket is. Mivel a munka mellett a szórakozásra is szükség van, dolgozóink részt vettek a pártalapszervezet, a KISZ és a szakszervezet szervezésében egy marosfői kiránduláson. Nemrégiben hasznos kezdeményezés vált valóra, mely megpezsdítette mindennapjainkat. Kultúrcsoport alakult, s már folynak a próbák, hogy mielőbb bizonyíthassák, nem csak a munkapad mellett, de a dobogón is megállják helyüket. A munkaidő lejárta után felcsendül a muzsika, s ropják a táncot, vagy szavalnak, színdarabot próbálnak. A felszabadulás 40. évfordulóját és a párt XIII. kongresszusát köszöntő műsorösszeállításuk egyben a csoport bemutatkozása lesz. VÖRÖS JUDIT Az évforduló Megyénk ifjúsága a KISZ- szervezetek irányításával tevékeny résztvevője gazdasági-társadalmi célkitűzéseink megvalósításának. Az antifasiszta, antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója tiszteletére szervezett versenybe ezrek köszöntésére és ezrek kapcsolódtak be. Részvételükről, a nagy évfordulót köszöntő eredményeikről vallanak az alábbiak: ■ „Az ifjúság — a tudomány, a technika, a minőség és hatékonyság évtizede célkitűzései végrehajtásának aktív tényezője“ versenybe több mint 43 000, az iparban, építkezésben, szállításban és szolgáltatásokban dolgozó fiatal kapcsolódott be. a „Az ifjúság — a mélyreható agrárforradalom végrehajtásának aktív résztvevője“ verseny keretében 8 000-nél több falusi fiatal végzett és végez szerte a megyében nagyszabású vízlecsapolási, talajvédelmi, legelőtakarítási és más, a mezőgazdasági termelés növelését elősegítő munkát. Mostanig elért teljesítményük meghaladja a 350 000 lejt. ■ A felszabadulási évforduló és a Párt XIII. kongresszusa köszöntése jegyében tartott szakmai olimpiászokon mintegy ötezer tanuló vett részt. ■ A „Tudomány, technika, termelés“ mozgalom a legjobban felkészült munkás, mérnök és technikus fiatalokat tömöríti, ők a tagjai a vállalati ifjúsági alkotóköröknek és tevőlegesen részt vállalnak a gazdasági egységek aktuális műszaki problémáinak megoldásából. Újítások, találmányok, tökéletesített gyártási eljárások tucatjai jelzik munkájuk hatékonyságát. A legjobban megszervezett körök évről évre nagyszámú műszaki feladat megoldását vállalják és viszik sikerre. ■ A nemrégiben, Nicolae Ceausescu elvtárs jelenlétében ünnepi külsőségek között felavatott létesítmény, a Duna—Feketetengeri hajózási útvonal építésén megyénk több száz fiatalja dolgozott teljes tudását, erejét latba vetve. Itt és más fontos országos ifjúsági munkatelepen sokmilliós értékkel járultak hozzá a nemzetgazdaság feladatainak teljesítéséhez. Jelenleg 100 régeni és radnóti tanuló képviseli megyénket az országos munkatelepeken. ■ Erőteljesen dolgoznak KISZ-szervezeteink, hogy vállalásukhoz híven a felszabadulás 40. évfordulóját idei hazafias munkatervük 80 százalékos arányban való teljesítésével köszöntsék. Az oldalt szerkeszti: MARKAI JÁNOS Derűlátóak vagyunk Egyik legizgalmasabb téma fiatalok*-* kal beszélgetni utakról. Utakról, melyek mögöttük állanak, utakról, melyek előttük állanak. Három tavaly érettségizett fiatallal beszélgetek. Egy évet „értek“ már az életnek. Azt szeretném megtudni, mi maradt meg a múltból, mit tartanak értékesnek, majd azt, hogyan látják a jövőt. — Valamikor a VIII. osztályban mindhárman éltanulók voltatok, aztán a tirnavemi-i 2-es számú Ipari Líceum három különböző osztályában tanultatok tovább (Muresan Melinda a textil osztályban, Szikszai Szabolcs az elektrotechnikán, majd XI.-től a mechanikán, Neacșu Emil pedig a matematika-fizika osztályban). Most, egy év után milyen élményetekre emlékeztek legszívesebben? Melinda Dézsi Melánia tanárnőnek a ruhatervezéssel és ipari formatervezéssel kapcsolatos óráira emlékszik legszívesebben. Emil a Covrig Stefan tanár elvtárs által irányított tengerparti sátorozásokra, főleg, mert megbízott bennük és önállóságra szoktatta tanítványait. Szabolcs egy kellemetlen problémát idéz, az egyik tantárgyat három tanár is tanította, hiányzások, kiesések, és ezt már pótolni sem lehet. Nem mond nevet, lehet objektív okokról van szó, nem is főtantárgy, de az általános műveltséghez mindenképpen szükséges. Arra a kérdésre mit üzensz, egy mai diáknak, Melinda azt feleli, hogy élje és használja jól ki azt a négy évet, azt a közösségi életet, amit csak az iskola adhat, mert az az élet egyik legszebb szakasza. Szabolcs véleménye az, hogy jól meg kell gondolni a pályaválasztást, már kilencediktől dönteni kell, nem helyes ide-oda váltani. Emil a minőség javulását javasolja mind a tanulásban, mind a szórakozásban. Szóba jön a KISZ szerepe. Szabolcs és Melinda osztálytitkárok voltak, az iskolai büró tagjai is. Mindnyájan úgy látják, hogy a KISZ többet kell hogy tegyen a szabadidő megszervezése terén. Több kirándulást, több és jobb diszkó-délutánokat, tömeges sportjátékokat kellene szervezzen. Elfelejtődött annak idején a tizennyolcévesek megünneplése, pedig nagyon várták. Persze, én erre azt feleltem, ti voltatok a KISZ, miért nem javasoltátok?! — Milyen egy jó tanár? — kérdezek tovább. — Olyan, mint Scheitz Endre tanár elvtárs — vágja rá Szabolcs. — Emberséges, sohasem unalmas az órája. — A tanár olyan legyen, hogy fel tudja kelteni a tantárgya iránti érdeklődést, és egyben tágítsa ki tantárgya határait. Erre törekedett például Bálint Gyöngyi tanárnő, aki a francia nyelvet tanította. Emil szerint a tanár értse a mesterségét, legyen műveit, sokoldalú. Érettségi után a három fiatal útja így alakult: Szabolcsnak az első felvételije a gépészmérnökire nem sikerült, ősszel váltott, bejutott a faipari mérnöki esti tagozatára. Aztán kilenc hónapi katonaság következett a hegyivadászoknál. Emil bejutott az építészmérnöki nappali tagozatra, szintén kilenchónapi katonaság van mögötte a gyalogosoknál. Katonaélményeikről szívesen beszélnek, mindkettő a közösségi élet szépségét, a baráti légkört, az emberséges magatartás példáit hozta magával. — Sokféle nyelvet beszéltünk — mondják —de tulajdonképpen egyet: az emberség és a „katona“nyelvét. Melinda (hármuk közül a legjobb tanuló, mindvégig osztályelső) az első felvételiről sajnos siker nélkül tért haza, de nem csoda, a jogon 21 : 1-hez volt az arány. Egy évi kiesés — mondom. — Nem kiesés, nem" üres járat — szakkít félbe —, komolyan tanultam és viszszaváltottam. Tulajdonképpen a textilosztály után textilmérnökire kellett volna jelentkeznem, idén ide próbálkozom. Ha nem sikerül, dolgozni megyek, de nem mondok le a továbbképzés lehetőségéről. Utolsó kérdésnek szántam, milyen az emberideáljuk. Gondoltam, nehéz lesz a felelet. Dehogy, egymásután peregtek a szavak: Melinda szerint az Ember legyen művelt, imádja mesterségét, éljen egészséges életmódot, ossza be idejét és hagyjon helyet a sportnak és a szórakozásnak is. Éljen harmonikus családi életet, teremtsen kiegyensúlyozott, kifinomult lelki életet. Szabolcs szerint ne csak bírálja az előző nemzedéket, hanem arra figyelmezzen, mit és hogyan lehet átvenni élettapasztalatából . Emil azt tartja fontosnak, hogy fejleszsze alkalmazkodó képességét, ne adja föl önmagát, de keresse a modern életritmushoz való alkalmazkodás lehetőségeit. Győzze le a stresszeket, ezt egy jól választott pálya segíti. Legyen törekvő, ne elégedjen meg ■ akármivel. Megvallom, nem gondoltam, hogy ezek a „gyerekek“ ilyen kialakult feleleteket adjanak, úgy is indítottam a beszélgetést, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle, esetleg „besegítek“. De erről szó sem lehetett. Egy évvel az érettségi után örömmel állapíthatom meg, hogy ezek az „emberek“ jó úton vannak. Bátor szókimondás, önálló vélemény, körültekintő gondolkodás jellemzi őket. Arra a kérdésre, hogyan tekintik a jövőt, egyszere felelik: — Derűlátóak vagyunk! TÖRÖK IDA * Valahol Czékely János részlege vezető szólítására, szőke, mosolygós képű fiatalember kászálódik elő a traktor alól. NÉMETH KÁROLY: Évei még nincsenek a homlokára írva. Valahol ott van a férfikor határán. Szerény fiú, egyébként a tinédzserek hanghordozásával eddig megkérdezte volna: no mi van főnök, hol a baj? így csak velem replikázik. — Rólam az újságban? Minek az. Nem vagyok én reklám, s hogy őszinte legyek, nem is „homlok“ a traktorista mesterségért. A gépet viszont szeretem. Mikor két évvel ezelőtt visszajöttem az iskolából, üresen állott. Nem volt, aki a volán mellé üljön. Gondoltam, elvállalom. És nem bántam meg. Nagyon összenőttünk. Rakodógép, ősszel én rakom a terményeket kocsikra, utánfutókra. Utána trágyát hordunk. Valahogy tetszik nekem, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk, mármint a gép és én. Nagyon precíz masina. Úgy érzem magam benne, mintha műszerfal előtt ülnék s játszanék a billentyűkkel, mint az orgonán. Ez a játék azonban komoly játék. A szentpáli mezőgépészeti részleg vezetője mondta róla, hogy az elmúlt hónapban ő hozta a legtöbbet a „konyhára“. Kereken 25 000 lej bevételt írhattak a neve után, ami negyedévi tervének felel meg. — De visszatérve a mesterségre — ered meg a szava. — Milyen is a gyermek. Annak idején minden akartam lenni. Aztán kikötöttem a vasas mesterség mellett. Tíz osztályt végeztem Marosvásárhelyen. Aztán jött a választás. Csábított az esztergályos szakma, marasztott a falu. Döntöttem. Miért ingázzak én naponta több órát, amikor itthon is meg lehet élni. — Meg lehet? — Ne tőlem várja a választ, hisz alig két éve illik a volán mellett, de Hőgyes Mihály, Máthé Pista, Magyari Ferenc bácsi vagy Bölöni József már évtizedeket töltöttek traktoron és nem hagyták ott. Úgy is lehet mondani, hogy nálunk Búzásbesenyőn most ez a menő mesterség. A szentpáli mezőgépészeti részleg, ahova a falunk is tartozik, személyzetének jelentős része besenyői. De ott vagyunk a postátnál, Nyárádtőn és máshol vagy harmincan, hogy a gépkocsivezetőkről ne is beszéljünk. És hogyan élünk, azt látni kellene. Mindenesetre nem panaszkodhatunk. Folyik a beszéd, mint csermelyben a víz. Németh Károly észre se veszi, hogy közben mennyi mindent elárult magáról. Azt, hogy KISZ-tag, hogy szeret bálba járni, hogy szereti az életet. A beszélgetést egy idősebb mezőgépész szakítja meg. Magyarul szól, Németh románul válaszol. — Nagyon jól megértjük egymást. Beszéljük egymás nyelvét. No meg aztán nemzedéki probléma sincs. Én vagyok a legfiatalabb. Mindössze húszéves. De nem éreztetik velem. Szeretem, hogy itt a részlegen tisztelik egymás emberségét. És ha a részlegvezetőm, Székely János, vagy a karbantartógépész, Palkó Pista bácsi vagy az idősebbek rám szólnak, nem veszem zokon. Tudom, hogy jót akarnak. Most például nincs munka a rakodógéppel, tárcsázni kell menni. Dehát az is munka. — Tehát elégedett? — Mit válaszoljak erre? Szeretem amit csinálok, megtalálom a számításom, aztán hogyan lesz tovább? Ebben a korban az ember még sokra vágyik. Én igaz nem akarok világrengető dogokat csinálni, de ha már ezt a mesterséget választottam, szeretnék helytállni. Nem csak önmagamért, a részleg, a falu becsületéért, jó hírnevéért is. "Nagy tenni kell valamit... KÖLTÉSZET VARA Az idő nyitja a költészet kapuját Fogadja a gondolatok szikráit. Miben az események mintásodnak Valóságszerűen Fogadja az érzelem tisztaságát Mi melegséget áraszt korszakára Fogadja a közelállókat Kik bíznak a jövő Távlatában. FÁSZLÓ IDA Az épülő Ifjúsági láz (AJTAY ZÁSZLÓ felv.) VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3. OLDAL