Vörös Zászló, 1984. szeptember (36. évfolyam, 207-232. szám)
1984-09-01 / 207. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXVI. évfolyam 207 (10 093) sz. | 1984. szeptember 1. szombat | Ara 50 báni A párt XIII. kongresszusának méltó köszöntésére A beszámoló és választási közgyűlések, konferenciák fontos momentumok a pártszervezetek életében A Román Kommunista Párt kongresszusai minden alkalommal kivételes jelentőségű események hazánk politikai életében. A kongresszusok a legnagyobb mértékben polarizálják a párttagok, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók érdeklődését, mert a kommunistták legmagasabb fórumát tekintik azon megújító eszmék forrásának, amelyek utat nyitnak az ország, annak minden fia haladása és jóléte felé. A párt és annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs és a nép között a nemzeti függetlenségért, a békéért és a szocializmusért folytatott harcok tüzében kialakult sziklaszilárd és megbonthatatlan egység nagyszerű mozzanatban csúcsosodik ki most, ezekben, a párt XIII. kongreszszusát megelőző, gyümölcsöző munkával eltöltött napokban. A szervezett akciók, a kongresszus előkészítésének egész időszaka nagyszerű alkalom arra, hogy a pártszervek és -szervezetek, az állami és gazdasági szervek, a tömeg- és társadalmi szervezetek mélyrehatóan elemezzék a párt XII. kongresszusa, országos konferenciája, az RKP KB plenáris üléseinek határozataiból, valamint a pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásaiból fakadó feladatok teljesítéséért kifejtett tevékenységet. Ezek az akciók közvetlenül hozzájárulnak a párt további erősítéséhez, ahhoz, hogy a kommunisták, az összes dolgozók kinyilvánítsák megbonthatatlan, teljes egységüket a párt, annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs körül, kifejezésre juttatva azon elhatározásukat, hogy kitartóan és forradalmi lelkesedéssel munkálkodnak pártunk és államunk békés külpolitikájának, a párt XIII. kongresszusán elfogadásra kerülő történelmi jelentőségű határozatok megvalósításáért. Románia előrejutásáért a szabadság, a haladás, a szocializmus és a kommunizmus útján. SIMION COTOI, az RKP Maros megyei Bizottságának titkára A közgyűléseken és konferenciákon sokoldalúan elemzik a párt XIII. kongresszusa, valamint az antifasiszta, antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója méltó köszöntésére kibontakoztatott akciókat, amelyek minden területen kiemelkedő sikereket eredményeztek. A beszámoló és választási közgyűlések és konferenciák, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az RKP KB ez év június 27-i plénumán elhangzott útmutatásai és orientációi, valamint a párt XIII. kongreszszusa dokumentumtervezeteibe foglalt célkitűzések alapján, sokoldalúan és mélyrehatóan kell elemezzék, miként teljesítették az idei és az egész ötéves tervidőszakra szóló területi profilú gazdasági-társadalmi fejlesztési tervet, mit tettek az egész gazdasági tevékenység hatékonyságának növeléséért, azért, hogy a mennyiségi felhalmozódások menjenek át egy új, magasabb szintű minőségbe egész társadalmi életünkben. A beszámoló és választási közgyűlések és konferenciák kifejezésre juttatják a teljes egyetértést a párt Központi Bizottságának azon egyhangúlag hozott határozatával, hogy a párt XIII. kongresszusán újraválasszák Nicolae Ceausescu elvtársat a magas főtitkári tisztségbe, jelét adva annak a nagyrabecsülésnek, tiszteletnek és forró szeretetnek, amellyel a párt és a román nép kipróbált vezetőjét, nemzetünk legszeretettebb fiát, a jelenkori világ kiemelkedő személyiségét az egész párt és az egész nép övezi, aki egész életét, alkotó képességét a nép boldogságának és jólétének, a haza felvirágoztatásának, a szocializmus és kommunizmus ügyének szenteli. Említésre méltó, hogy megyénk pártszervei ésszervezetei a választások előkészítésének középpontjába állították a kommunisták, az összes dolgozók erőfeszítéseinek egyesítését az idei tervfeladatok és vállalások példás teljesítésére, az 1985. évi termelés alapos előkészítésére. Ezeknek az erőfeszítéseknek tovább kell fokozódniuk a következő időszakban, hogy az iparban, építkezésben, szállításban dolgozók, minden gazdasági egységben, részlegben, műhelyben és munkahelyen fokozzák hozzájárulásukat a fizikai termelés, az exportfeladatok megvalósításához, valamint a nyersanyagokkal, anyagokkal és energiával való takarékos gazdálkodásra, a fogyasztások csökkentésére, a munkatermelékenység emelésére, a termékek minőségének javítására, az új technika bevezetésére vonatkozó programok végrehajtásához, a beruházási objektumok sürgős üzembehelyezéséhez, a szállítási kapacitások minél hatékonyabb kihasználásához, az üzemanyagfogyasztás és villamosenergia-felhasználás egyidejű csökkentésével. Minthogy falvakon a választások olyan időszakban zajlanak, amely meghatározó jelentőségű mind az idei, mind pedig a jövő évi termelés szempontjából, a községi pártszervek és -szervezetek, az állami gazdaságok és szövetkezetek pártszervezetei köszöntsék a párt és az ország életének fontos eseményét a falvak összes lakóinak erőteljes mozgósításával, az idei tér (Folytatás a 2. oldalon) Gondosan betakarítani, gyorsan értékesíteni az egész zöldségtermést! A zöldségkertészek számára a gondos betakarítás, a gyors, veszteség nélküli értékesítés ebben az évben első számú napiparanccsá vált. Vajon miért? — érdeklődünk Kódori István kertészmestertől, a záhi állami mezőgazdasági vállalat 9-es, maroskecei farmjának vezetőjétől. — A szeszélyes időjárás miatt megkésett és egyenlőtlen volt a növények fejlődése, ezért egyenlőtlen a termés beérése is — mondja. — Ez arra kötelez bennünket, hogy naponta többször is ellenőrizzük az érés folyamatát és veszteség nélkül, tövek s főleg sorok kihagyása nélkül gyűjtsük be a termést. Különösen fontos ez az uborkánál, paprikánál, paradicsomnál, de nem hagyhatunk földben egyetlen krumpligumót, hagymát vagy markát sem, mert nálunk a sok kicsi igazán sokra megy... — Ha jól tudjuk, az önök farmja megyénk legnagyobb ilyen jellegű egysége. — Valóban az. Kertészetünk 120 hektár, de ténylegesen vagy 170 hektárról szüretelünk. — Ez meg hogy lehet? — Úgy, hogy 55 hektáron termelünk zöldborsót, igen jó eredménnyel — 11 ezer kiló fölött volt a hektáronkénti hüvelytermés —, és ezt a területet, ahogy felszabadult, azonnal beültettük, illetve bevetettük káposztafélékkel, paszullyal, retekkel és egyebekkel. Úgyszintén azonnal újravetettük a többi földeket is, amelyekről korán lekerült az első termés. — Összességében tehát menynyi zöldségre és főzelékfélére számíthatunk a kecei farmról? — A terv szerint 1731 tonnára, de ennél sokkal több lesz, ha az idő legalább mostantól kezdve egy kissé jobban kedvünkbe jár. A kultúrák szépek. (lajosi (Folytatás a 4. oldalon) — A fotósainkról írjon — mondja Csergő Katalin, a Gyapotszövöde igazgatónője, amikor a délgőzök munka utáni gyári tevékenységéről kérdem. — Nyolcvanháromban sikeres gyermeknapi kiállítással léptek először a nyilvánosság elé, azóta odafigyelnek tevékenységükre. Both Gyula főmester a kör vezetője, keresse meg, ő majd bővebben elmond mindent. Íróasztalán búgni kezd a telefon, talán ketten is keresik egyszerre, a külső és a belső, gyári vonalon is, az előszobában is várakoznak már. Madac Marinda szakszervezeti elnök gondjaira bíznak, együtt indulunk a szövőgépek felé, talán szerencsénk lesz, ott kapjuk a mestert, néhány perce még ott látták. Nincs fix munkahelye, mindenütt megfordul, ahol termelés folyik. Míg a lépcsőkön megyünk lefelé, az elnöknő a fotókörösökről mesél: — Nekem legjobban egyik kisfilmjük tetszett. Hódolat kolleganőinknek, ez volt a címe. Díjat is nyertek vele a Megéneklünk. Románia országos fesztiválon. Tudja, dolgozóink nagy többsége nő, így nem csoda, ha nagy sikernek örvendett a kisfilm a gyárban is. Szerencsém van, a kattogó szövőgépek között kapjuk a főmestert, exportra készül ezen a részlegen az anyag, ezt csak mint érdekességet jegyzi meg Madac Marinda, aztán maradok Both Gyulával. A fülébe ordítom, miért keresem (másképpen nem értene meg a szövőgépek zaja miatt), csendesebb zugot keresve ülünk le beszélgetni. — Hogyan alakult ez a fotókör? — kérdezem, hogy a kezdettől induljunk. — Harmincöt éve fotózok — mondja az ötvenes évek legelején járó főmester —, ahogy ez a fiatal gyár „beletanult“ a termelésbe — mert ugye minden kezdet nehéz —, nyomban elhatároztuk, hogy fotókört alakítunk. Az ötletet nagyon támogatta a gyár vezetősége, a KISZ, így nyolcvankettőben tizennégyen beiratkoztak a Szakszervezetek Művelődési Házában működő fotótanfolyamra, sikeresen el is végezték, megismerkedtek a fotózás alapjaival. Ma már tizennyolcan vagyunk a fotókörben. És ami külön öröm, ebből tizenkettő nő Hogy miért öröm ez? Mert általában inkább a férfiak fotóznak. Nos, nálunk a nők vannak többségben. — A kör első sikereiről kérdezném. — Én az 1983-ban, a Szakszervezetek Művelődési Házában rendezett gyermeknapi tárlatunkat tartom annak. Ott mutatkoztunk be először nyilvánosan, és úgy érzem, nem vallottunk szégyent. A gyermeknapi tárlatot évenként megrendezzük, az idén országossá fejlesztettük, hét megye fotósai küldték el munkáikat a kiállításra. — Tudtommal kisfilmeket is készítettek. — Igen, eddig hármat Az elsővel, melyet munkásnőinkről készítettünk, megyei ír másodikok lettünk és részt vettünk a Megéneklünk, Románia fesztivál országos szakaszán. Második kisfilmünk témája a munkavédelem, a harmadik központi alakja dr. Dienes Sándor professzor és a munkavédelmi klinika tevékenysége. Ez utóbbi film hangosításán még dolgozunk. De már egy újabb kisfilm felvételi munkáit is megkezdtük, a szövődé élmunkásait filmezzük. — Ha már a most folyó munkáról beszél, akkor befejezésül további terveikről kérdezném — Újabb tanfolyamot indítottunk, itt a gyárban, hogy minél több dolgozónk ismerkedhessen meg a fotózás varázsával Egyébként ez egyik fő célkitűzésünk: minél több embert megnyerni. Mert ugye fotózni leginkább a természetben lehet, tehát aki velünk jön, az kirándul kikapcsolódik, hasznosan tölti szabad idejét, pihenten jön dolgozni. Nagyban készülünk a nagyváradi „Prim-fotó“ kiállításra, amelyen máshol még ki nem állított képekkel lehet részt venni. Akarva, nem akarva be kell fejeznünk a beszélgetést Jönni, hívják a főmestert. Év vége felé majd még újra eljövök a gyapot,szövődés fotósok közé. Ezzel válünk el. A fotózás varázsa --- — TOMPA Z. MIHÁLY riportja — A régeni Fafeldolgozó, Vállalatban A minőségről A félévi tevékenységi mérleg tanúsága szerint megérdemlik a dicséretet a régeni Fafeldolgozó Vállalat fűrészüzemének dolgozói. Ugyanis az anyag természetes hibáinak figyelembevételével és megfelelő vágástechnika alkalmazásával a bükkrönkökből a tervezettnél 1,1 százalékkal, a fenyőből 8,7, míg más fafajtákból 11,1 százalékkal több A és B osztályú árut hoztak ki. De elismerést érdemel a részleg munkaközössége a fűrészáru osztályozásánál és raktározásánál tanúsított hozzáértéséért, gondosságáért is. Elég sajnálatos, hogy a vállalat másik „nyersgyárában“, a forgácslap-részlegen távolról sem ilyen fényes a helyzet. A magasabb minőségi osztályba sorolható félkész termékek aránya 12,2 százalékkal elmaradt az előirányzattól, ami bonyodalmat okozott a feldolgozó egységekben, illetve a velük kiépített kollaborációban. A préselő szalag hegesztési varratainak és gyűrődéseinek nyomait magán viselő, egyenlőtlen vastagságú forgácslapokat egyik bútorgyár olyan címen utasította vissza, hogy ő ilyen C osztályú, csiszolatlan anyagot nem rendelt, a másik meg 4 vagonnyi, közel 700 000 lej értékű PAL lemezt annak minősége miatt nem volt hajlandó átvenni. A régensek persze már a szállítmányok útnak indítása előtt nagyon jól tudták, hogy ilyent nem kértek tőlük. De a bukaresti iparközpont utasította őket, hogy így tegyenek. És ugyanaz a fővállalat forszírozza, hogy még többet termeljenek, holott már 400 000 négyzetméter csiszolatlan forgácslap áll raktáron a gyárban, amiből 250 000 négyzetméter nem megfelelő körülmények között. Amint Ciontea Calin mérnök, a Termékminőség Ellenőrző Megyei Felügyelőség inspektora a helyszínen nyilatkozott, le kellene állítani időlegesen a PAL- gyárat, tekintetel arra, hogy dolgozói — rajtuk kívülálló műszaki okok miatt — nem tudják az előírt üzemmutatókat teljesíteni. A vállalat szerencsére rendelkezik a legfontosabb pótalkatrésszel, olyan különleges acéllemezzel amellyel újra cserélhetnék a megfáradt-megviselt, 113 méter hoszszú végtelenített préselő szalagot A mi véleményünk is az, hogy a fafeldolgozó-ipari fővállalat vezetőségének, amely visszautasította azt a javaslatot, miszerint egymásfél hónappal hozzák előbbre a tervezett műszaki ellenőrzést és javítást, több rugalmasságot kellene tanúsítania a kérdésben. Be kellene látnia, hogy az általa erőltetett menet csak kárt okoz a nemzetgazdaságnak. S szembenézve azzal a realitással, hogy a kelleténél több harmadosztályú forgácslap keletkezése összefügg az előállított csiszolópapír-hiánynyal is, szükséges, hogy erélyesebben lépjenek fel a minisztériumnál, más illetéken, helyeken (nem csupán a kolozsvár-napocai Carbochim Vállalatnál) az importhelyettesítő csiszolószalag hazai, előállításának megszervezése, olyan szintre emelése érdekében, hogy az kielégítse mind a régeni, mind a többi faipari egység szükségleteit. S hogy még mindig a PAL- részlegnél maradjunk, intézkedéseket sürget a forgácsszárító berendezésműködésbe helyezése is, amelynek az (első évnegyedre kitűzött) átadási határideje régesrég lejárt. Megfelelő nedvességtartalmú alapanyag előállítása nélkül pedig szó sem lehet a termékek műszaki-minőségi jellemzőinek javításáról. Szigeti András mérnöktől, a vállalat minőségellenőrző szolgálatának új vezetőjétől hallottuk, mi történt az elmúlt év vége felé egy harmadik szakosított üzemegységükben. A megrendelő cég képviselője ottjártakor kijelentette, hogy az egyezmény tárgyát képező fenyőbútort nem szükséges extraanyagból gyártaniuk. Viszont miután megkapta az árut, megváltoztatta a véleményét és ragaszkodott ahhoz, hogy cseréljék ki a lakberendezési tárgyak bizonyos részeit. Új kereskedelmi partnerről lévén szó, megtették ezt a régeni asztalosok és nemes gesztusukkal meg is nyerték maguknak a céget, amely azóta ismételten rendelt tőlük, mintegy igazolásául elégedettségének, és már az 1985. évi exportszállításokról tárgyalnak a felek. Mondanunk sem kell, az eset több tanulsággal is szolgált. Az egyik: ezután még pontosabban le kell szögezni, szóban és írásban egyaránt, a külföldi vevő igényeit, kívánságait. A másik: a tervezőknek alaposabbanelő kell készíteniük a gyártást, ne hagyják azt teljes egészében a bútorszekcióra. A termeléshez precíz és világosan leolvasható műszaki rajzokra van szükség, a sorozatgyártás stabil minőségét szavatoló szerszámokra és készülékekre nem kevésbé. Végső soron pedig az is aranyszabállyá kell váljon, hogy a nullszéria darabjait tüzetesen vizsgálják meg a tervezők, mielőtt a munkások és mesterek hozzálátnának a rendelés teljesítéséhez. AJTAY LÁSZLÓ