Vörös Zászló, 1984. november (36. évfolyam, 260-284. szám)
1984-11-02 / 260. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXV. évfolyam 260 (10 146) se. | 1984. november^2^péntek^1__________Ara^50^bani___________| NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS munkalátogatása fővárosi ipari és kutató egységekben Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke november elsején, csütörtökön megkezdte munkalátogatását több nagy fővárosi ipari és kutató egységben. A Nicolae Ceausescu elvtárs és egyes ismert munkásközösségek képviselői közötti eme újabb találkozó abba az átfogó és gyümölcsöző, állandó dialógusba illeszkedik bele, amelyet a pártfőtitkár folytat országszerte az anyagi javak megteremtőivel. A látogatás, mint minden alkalommal, lehetővé tette, hogy behatóan elemezzék, miként valósulnak meg az erre az évre és az egész ötéves tervre szóló előirányzatok, a műszaki fejlesztéssel, a fizikai termelés és az exportfeladatok példás teljesítésével, a munkatermelékenység mind fokozottabb növelésével, a termelés felújításával, a nyersanyag-, tüzelőanyag- és energiafogyasztás csökkentésével, az anyagi költségek leszorításával, a termékek minőségének javításával és az egész gazdasági tevékenység hatékonyságának növelésével az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazásával kapcsolatos nagy jelentőségű orientációk. Valamennyi egység lehetőségeinek figyelmes megvizsgálása alapján újabb intézkedéseket jelöltek ki, amelyek arra hivatottak, hogy biztosítsák a XIII. pártkongresszus Irányelv-tervezetében körvonalazott munkaprogramból e bukaresti ipari és kutató egységekre háruló feladatok sikeres teljesítését. A látogatás, amelyre olyan időpontban került sor, amikor a fővárosi dolgozók, egész népünkhöz hasonlóan, a lendületesen folyó szocialista verseny keretében minden energiájukat arra mozgósítják, hogy újabb és mind nagyobb eredményekkel köszöntsék a román kommunisták közelgő fórumát, ismételten, nagyszerűen kifejezésre juttatta a felkeresett egységek munkásainak, technikusainak, mérnökeinek és kutatóinak gondolati és cselekvési egységét, határtalan szeretetét a párt és annak főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt. A látogatás első állomása a Félvezetők Tudományos Kutatási és Üzemmérnöki Központja volt. Az egységben intenzív kutatási és mikrotermelési tevékenység folyik a diódák, tranzisztorok, integrált áramkörök családjához tartozó elektronikus félvezető gyártása, valamint a termékek előállításához szükséges felszerelések létrehozása terén. Nicolae Ceausescu elvtársat nagy örömmel fogadták az egység és a baneasai elektronikai platform dolgozói. Grafikonok, tökéletesített felszerelések és termékek segítségével a házigazdák ismertették a kutatás és a termelés fő hatékonysági mutatóinak alakulását, aláhúzva, hogy az idei árutermelés értéke több mint 40 százalékkal nagyobb a tavalyinál, a nyereség pedig meghaladja a 23 millió lejt. Méltatva az eredményeket, Nicolae Ceausescu elvtárs kérte, gondoskodjanak a továbbiakban is a kutatás-tervezés-termelés ciklusainak lerövidítéséért, hangsúlyozva, hogy így nőni fog a kutatási tevékenység hatékonysága, meggyorsul a műszaki haladás bevezetése a gazdaságban. A párt főtitkára elemezte a kutatási és a mikrotermelési tevékenységet, és hangsúlyozta, hogy szorosabb kapcsolatot kell teremteni a kutatási eredmények és a javadalmazás közt, s leszögezte, hogy be kell vezetni a globális akkordot a kutatási szakembereknél is, úgy, ahogyan a mikrotermelés esetében tették. Nicolae Ceausescu elvtárs úgyszintén hangsúlyozta, hogy mielőbb gyártásba kell venni azokat a mikroelektronikai rendeltetésű anyagokat, amelyeket eddig külföldről szereztek be. Az integrált áramkörök tipizálásában elért eredményeket méltatva, a párt főtitkára kérte, vezessék be a termelésbe a világviszonylatban hasonló termékekkel vetekedő, legkorszerűbb termékeket és technológiákat. Ezt követően elemezték az 1986—1990-es különprogram fő mutatóit. Figyelemmel, felelősségérzettel hallgatva meg az útmutatásokat, a vezető káderek, a jelenlevő szakemberek vállalták, hogy öszszehangolják a tudományos kutatás, a tervezés és az üzemmérnöki tevékenység minőségét a termelés jelenlegi követelményeivel, növelik az egész tevékenység, az egységek hatékonyságát, fokozott mértékben hozzájárulnak a műszaki és technológiai haladás előmozdításához a román gazdaságban. A látogatás a bányalai rádió, alkatrész és félvezető gyárban folytatódott. (Folytatás a 4. oldalon) A kommunisták magas fórumának méltó köszöntésére A harmadik évnegyed végén már 20nap előnye volt a studasi Gumiabroncs-gyár dolgozói közösségének az időarányos tervvel szemben. Egyebek között 80 tonna technológiai berendezést, 8,7 millió lej értékű cserealkatrészt, 43 tonna műanyagcikket, 18 425 felújított gumiköpenyt, 75 000 darab új kerékpárgumit és 83 tonna műszaki gumiárut adtak a népgazdaságnak előirányzaton felül. A nagyarányú termelésfelfutás magyarázata: 16,7 százalékkal fokozták a munka eredményességét. Nem lebecsülendő sikerük továbbá, hogy számottevően mérsékelték az önköltséget. Az összkiadásokat közel 12, míg az anyagi ráfordításokat több mint 22 lejjel csökkentették az 1 000 lej értékű árutermelés kiadási keretéhez viszonyítva. Az elmúlt hónapban is „kijött a lépés“ a ludasiaknak. Egyelőre annyit tudunk, hogy 4 millió lejjel meghaladták a fizikai termelési tervet. Gyakorlatilag tovább nőtt az előnyük és számításuk szerint lehetséges, hogy már november 5-én jelenthetik az 1981-es évi feladat teljesítését. 30 MILLIÁRD KILOWATTÓRA A Villamoserőművek Vállalatának dolgozói számos kezdeményezést, műszaki és szervezési intézkedést alkalmazva, melyek nyomán javult a berendezések kihasználási mutatója, növekedett azok teljesítménye, s egyben lehetővé vált az energetikai hatásfok emelése, a jelenlegi ötéves tervidőszak kezdete óta 30 milliárd kilowattóra villamos energiát állítottak elő és juttattak be az országos elosztó hálózatba. Ez egyenlő Románia 1981. évi összvillamosenergia-termelésének felével. Most, hogy közeleg a XIII. pártkongresszus megnyitásának napja, a radnóti, a gyulakutai és a tírnaveni i villamos hőerőművek munkaközösségei jelentik: az év folyamán 475 millió kilowattórával pótoltak rá a feladatukra, miáltal valamennyi, a dolgozók közgyűlése által megszavazott vállalásuknak eleget tettek. KISEBB FAJLAGOS FOGYASZTÁSSAL A marosvásárhelyi Gyapotszövöde dolgozóinak legszembetűnőbb eredménye az, hogy szakszerű gépbeálltással, a csévéken lévő fonal minden méterének felhasználásával és a nyersanyagfogyasztási normák újraszámolásával 1 százalékos nyersanyag megtakarítást értek el 9 hónap leforgása alatt. A spórolt 7 tonna pamutból hozzávetőlegesen 70 000 folyóméter sárgavásznat lehet előállítani. Ugyanabban az időszakban a vállalat saját mechanikai műhelyeiben 906 ezer lej értékű pótalkatrészt gyártottak a tervezett 702 000 lej értékűvel szemben, ami nem kevésbé dicséretes. Októberben, a legfrissebb mérleg szerint, 8 000 négyzetméter kikészítetlen vastag- és vékonyáruval túlteljesítették a fizikai termelési tervet, ami nem utolsósorban annak tulajdonítható, hogy a gondosan ápolt gépek felvigyázó személyzete is derekasan helytállt, s így sikerült 5 millióval meghaladni az előirányzott verésszámot. ÖTÖDIKÉN ZÁRJÁK AZ ÉVET A XIII. PÁRTKONGRESSZUS IRÁNYELV-TERVEZETE Az állattenyésztés fejlesztése a legkorszerűbb alapokon Az egész gazdasági tevékenység minőségi fejlesztésére kidolgozott programok kiemelt helyen jelölik meg a mezőgazdasági termelés korszerűsítését, az állandó és nagy terméshozamok biztosítását. Pártunk és államunk következetes agrárpolitikája nyomán ez a törekvés egyre tisztábban körvonalazódik. Amint arra a párt XIII. kongresszusának Irányelv-tervezete is rámutat, a mezőgazdaság további fejlesztésében, korszerűsítésében központi helyet foglal el az állattenyésztés, mely egyre hatékonyabban hasznosítja a növényi eredetű termelés egy bizonyos hányadát, hozzájárul a munkaerő állandó és egyenletes kihasználásához és az egységek jövedelmeinek szüntelen növeléséhez. Az állatállomány számbeli és minőségi gyarapodása, különösen az utóbbi esztendőkben, maga után vonta a takarmányalap megfelelő fejlesztését is, mert hiszen az mindannyiunk előtt világos, hogy az állati eredetű termelés növekedésének alapvető tényezője a kiegyensúlyozott, tápértékben gazdag takarmányalap, valamint az a mód, ahogyan az állattenyésztés rendelkezésére álló alapokat, eszközöket kihasználjuk, mennyire élünk a korszerűsítés nyújtotta lehetőségekkel, miként hasznosítjuk az adott természeti feltételeket. Természetesen az állattenyésztés terén eddig elért eredmények számottevőek, hiszen szarvasmarhaállományunk meghaladja a 8 milliót, a sertésállomány a 14,9 milliót, a juhállomány pedig a 20 milliót. Kiindulási alapunk tehát van, ezt kell oda fejlesztenünk a tudományos kutatás nagyobb hozzájárulása révén, hogy megvalósíthassuk a párt XIII. kongreszszusa Irányelv-tervezetében megjelölt célkitűzéseket. Ennek megfelelően az elkövetkező ötéves tervidőszakban (1986—1990) az állattenyésztés számottevő mértékben járul hozzá a mezőgazdasági össztermelés növekedéséhez, a lakosság jobb ellátásához szükséges élelmiszeralap változatosabbá tételéhez, az ipar nyersanyag-szükségletének kielégítéséhez. Az elkövetkező időszakban, azon túlmenően, hogy továbbra is növeljük a 100 hektárra jutó állatsűrűséget, hatékony változásokat irányoz elő a tervezet az állomány szerkezetében fajtánként. Az állattenyésztési tudományos kutatás legújabb vívmányai alapján tovább fejlesztjük azoknak a helyi fajtáknak a feljavítását, amelyek magas fokon hasznosítják a sajátos takarmányforrásokat. Az Irányelv-tervezetnek megfelelően az 1986—1990-es tervidőszakban,, a mezőgazdasági össztermelés évi átlagos növekedési üteme 5,4—5,8 százalék lesz, és ennek a magas növekedési ütemnek az elérésében jelentős szerep hárul az állattenyésztésre, amelynek részaránya a mezőgazdasági össztermelésben 1990-ben 46—48 százalék kell hogy legyen. A tervezett szintek elérésében nagy fontosságú lesz az állomány számbeli növekedése (a jövő ötéves tervidőszak végére a szarvasmarhaállomány eléri a 11 millió főt, a sertésállomány a 15 millió főt, a juh- és kecskeállomány a 28 millió főt, a tojótyúkállomány pedig a 80 millió főt), valamint az egyedenkénti termelés növekedése. Az előirányzott szervezési, korszerűsítési, takarmányalap-fejlesztési intézkedések, az új tenyésztési technológiák bevezetése révén 1990-ben az állami mezőgazdasági egységekben a takarmányozott tehenenkénti tejtermelés el kell hogy érje az évi 4 500—5 000 litret, a gyapjútermelés a juhonkénti közel 5 kilót, a tojástermelés pedig tyúkonként a 225—230 darabot. A termelőszövetkezetekben az előirányzatok szerint a takarmányozott tehenenkénti tejtermelés 2 700—3 000 liter, a juhonkénti gyapjú termelés 3,5 kiló, a tojástermelés pedig 220—225 darab lesz. Mindezek pedig lehetővé teszik, hogy 1990-ben elérjük a következő össztermelési szinteket: 3,9—4 millió tonna húst élősúlyban, 84—87 millió hektoliter tehéntejet, 9 000—9 500 millió darab tojást, 65 000—69 000 tonna gyapjút. Természetesen mindehhez jelentős mértékben hozzájárulnak a szövetkezeti tagok, egyéni termelők, akik a háztáji gazdaságaikban foglalkoznak állattartással. Amint az ésszerű is, a következő időszakban egyre erőteljesebbé válik a szarvasmarha- és juhtenyésztés összpontosítása elsősorban a domb- és hegyvidékekre, oda, ahol az egységek nagy kiterjedésű legelőkkel és kaszálókkal rendelkeznek. Az állattenyésztés korszerűsítésének útján haladva tovább tökéletesítjük a már meglévő korszerű farmokat, ahol lehetőség nyílik a tudományos kutatások eredményeinek gyors és hatékony alkalmazására, általánosítására, szélesebb körben megszervezhetők a fajtafeljavítási akciók, gépesíteni lehet a nehéz fizikai munkát, növelve ezzel a termelést és a termelékenységet is. Most a területek megtisztítására, a szántás gyorsítására összpontosítanak A kutyfalvi termelőszövetkezet vezetői jogos büszkeséggel említik, hogy a két alapvető őszi terményből, a cukorrépából és a kukoricából is igen jó termést értek el. Az előbbi hektárhozama úgy 45—47 ezer kiló, az utóbbié 10—11 ezer kiló körül alakul. Amint hamarosan megtudjuk, azért említenek ilyen tág értékeket, mert a termés jó része még a mezőn van halmokban, kupacokban. — Valahogy úgy érzem, hogy bajt hozott a nyakunkra a nagy termés — jegyzem meg. — Inkább legyen így! — mondja nyomban Györfi Mihály főmérnök. — A még kint lévő termény előbb-utóbb bekerül a mezőről, fontos az, hogy a fagyérzékeny kultúrák, így a zöldségfélék s részben a nem teljesen beérett kukorica is már biztonságban van. A zöldségféléket — a káposzta és a gyökeresek kivételével teljes egészében értékesítettük, nagy segítséget kaptunk itt az iskolásoktól, nagyon szépen dolgoztak , begyűjtöttük és a kukorica sincs veszélyben, teljesítettük és túl is szárnyaltuk az állammal szembeni kötelezettségünket úgy 100 tonnával. .. — Hát akkor mégiscsak jól áll a szénájuk. — Jól és mégsem a legjobban. Idén nagyon megkésett a vegetáció, s ezért összetorlódtak a munkák, termelőszövetkezetünk tagjai — és ezt őszintén mondom — teljes egészében átérezték, hogy a késlekedés, a huzavona itán megvámolja egész évi fáradságos munkájukat és a szokásosnál többet vállaltak. Ahol jártas a mennyiségekben, az könnyen képet is alkothat arról, amit mondtam: eddig termelőszövetkezetünk minden tagjára majdnem 1 vagonnyi kukorica letörése, körülbelül két és fél vagon répa kiásása, több mint 4 000 kiló kender levágása, kévékbe kötése, járműre rakása hárult, s közisén volt a zöldségfélék betakarítása, a vetés, a kései takarmányok betakarítása és ezernyi más tennivaló. Ezért is nem tudok élenjárókat vagy kullogókat felsorolni, ahogy általában szokásos. — A mezőgépészekről is ezt mondhatja? — Föltétlen! Az ok legfontosabb feladata az volt, hogy biztosítsák a jövő évi kenyeret, s ennek előmunkálatait nagyszerűen végezték. Vetéseink szépen, egyenletesen keltek, megadtunk a kenyérgabonának minden szükségeset; istállótrágyát, műtrágyát, jól elaprózott magágyat. Ahogy most nézem a vetéseket, máris 50—52 mázsás átlagra számítha (lajos) (Folytatás a 4. oldalon)