Vörös Zászló, 1984. december (36. évfolyam, 285-310. szám)
1984-12-01 / 285. szám
Akik a munkából ihletődnek. Azt hiszem, nem sok olyan nemzedéke van hazánk évszázados történelmének, mint a szocialista Románia, a Ceausescukorszak nemzedéke amely azzal büszkélkedhet, hogy olyan feladatokkal birkózott meg, amelyek meghatározták léte, sorsa gyökeres átalakulását a kor megkívánta színvonalon. Úgy vélem, nem egykönnyen találunk Románia történelmének dicső korszakaiban ragyogóbb példát arra a megbonthatatlan kapcsolatra, mint amilyen a mi korszakunk nemzedéke és jelenünk eseményei között kialakult. Ennek a generációnak helyét, szerepét és küldetését — új, forradalmi civilizációnk megteremtésének esztendeiben — pártunk IX. kongresszusa világította meg. Egy olyan nemzedék élete és munkája áll előttünk példamutatásként, amely tetteivel, az egész néppel vállvetve megvalósított eredményeivel nemcsak jelenünk könyvét írta meg, emlékezetessé téve e tetteket az utókor számára is. Ez a nemzedék valósította meg a román nép azon törekvését, hogy a forradalom által újjászületve jogaiba helyezze a forradalmi gondolatot, kivívja a haladó eszmék és tettek létjogosultságát, mint az élet legfőbb törvényét. Nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkező, az új minőség mércéjével mérhető generáció ez, amely számára a fiatalság, az élet folyamatos kemény és megfeszített harc, erőbedobás, az ország jövőjének építése érdekében. A mindenkori fiatalok — minálunk, de a világ bármely táján —a jövőben élnek és a jövőben gondolkodnak. A „valamikor“, a „majdan“ reményében dédelgetik álmaikat és tervezgetik életüket. De nálunk a jövőnek meghatározott, konkrét, jól körvonalazott arculata van. Ennek a jövőnek képét pártunk formálja nemes veretűvé, széppé, olyanná, amelyet ha belát az ember, úgy érzi, busásan kárpótol minden erőfeszítésért, áldozatért. Ezt a jövőt pártunk főtitkára kongresszusi beszédében vázolta fel. A kijelölt feladatoknak a megvalósítása, a holnap virágzó Romániája profiljának kivésése erőfeszítések, ha kell áldozatok árán is — a mi fiatal nemzedékünkre vár: arra a nemzedékre, amely — pártunk főtitkára szavai szerint — nem hiányzik az ország egyetlen fontos munkaterületéről sem, s nincs egyetlen olyan új gyár, amely a szocialista építés éveiben létesült, ahol ne venné ki részét lelkes, önfeláldozó munkájával. A jövő nemzedékének, a kommunizmus építőinek sokoldalú politikai, ideológiai, szakmai nevelése, gondolkodásuk, jellemük formálása, egyszóval felkészítésük az életre, a munkára, a jövőre — felelősségteljes feladat. S még nehezebb ez az új embert formáló-modelláló tevékenység, ha ez az új ember holnap maga is nevelővé válik, amikor például a színpadról a művészet eszközeivel, erejével és varázsával — de a mindennapi életben is, honpolgári, emberi megnyilvánulásaival is — nevel, formál, példát mutat másoknak. Nem könnyű a feladat, amely ránk vár. De erőt ad, biztos támaszt jelent további munkánkban, hogy pártunk élén továbbra is a nép legjobb fia, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs áll — aki mindnyájunk óhaja és akarata szerint továbbra is irányítja békés építőmunkánkat és vigyázza életünket, nyugalmunkat, biztonságunkat. Ezt a gondoskodást mi csupán azzal tudjuk viszonozni, hogyha mindent megteszünk annak érdekében, hogy a pedagógiai, a művészi-szakmai nevelés terén ránk háruló feladatoknak-elvárásoknak a legjobb tudásunk szerint teszünk eleget. Igyekszünk olyan színészeket nevelni, akik a színpadról jelenünk valóságot, forradalmi átalakulásainkat eleven, élő, hiteles alakokon keresztül ismertetik meg a széles tömegekkel, szocializmust és kommunizmust építő hősök életteli ábrázolásával nevelik a dolgozókat, egyszóval: a színpad sajátos formanyelvén tükrözik jelenünk szellemi-erkölcsi arculatát. Olyan művészeket nevelünk — amint az pártunk főtitkára a XIII. kongresszuson tartott előadói beszédében hangsúlyozta — akik a munka friss éltető forrásából, népünk életéből merítik a művészetüket tápláló és azt mindig megújító, éltető erőt. „Megéneklünk, Románia“ országos fesztivál Többet várunk a szakirányítóktól, műkedvelőktől „ Megéneklünk” Románia országos fesztivál municípiumi, városi és községi szakasza javában zajlik. Maros megyében eddig Régenben, Segesváron, Tirnavéniben, Ludason, Radnóton, Dédán, Sárpatakon, Beresztelkén Sármáson stb. került sor a műkedvelők vetélkedőjére. A találkozók alkalmat szolgáltattak arra, hogy a szakemberek, a megyei kulturális szervek felmérjék: hogyan készültek fel a megye műkedvelői, szakirányítói a munka, az alkotás újabb nagy seregszemléjére, hol mutatkoznak hiányosságok, milyen segítséget kell nyújtani az együtteseknek, csoportoknak, hogy műsorukat az igények színvonalára emeljék. Az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk VAIDA P. VALERIU elvtárssal, a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Megyei Irányító Központjának igazgatójával. Megállapításunkszerint a műkedvelők általában szép műsort mutattak be. Örvendetes tény, hogy a fesztivál jelenlegi rendezvénysorozatán jóval többen vesznek részt, mint az előzőn. Minőségi javulást is tapasztalunk. A csoportok magasabb művészi színvonalon mutatják be műsoraikat. Különösen vonatkozik ez a művészbrigádokra, irodalmi összeállításokat bemutató csoportokra, szavalókra, színjátszó csoportokra kórusokra, dalcsoportokra. A legtöbb csoport műsorát az év két jelentős eseménye — a haza felszabadulásának 40. évfordulója, valamint a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa — határozta meg. Ilyen szempontból a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a szakirányítók, műkedvelők tevékenységéről. Remélem, a fesztivál rendezvényei többi központjában is hasonló pozitív jelenséget figyelhetünk majd meg. Ezzel kapcsolatosan pártunk főtitkára NICOLAE CEAUSESCU elvtárs a XIII. pártkongresszuson előterjesztett jelentésben hangsúlyozza, hogy a kulturális-művészeti együttesek mutassanak be nevelő jellegű kulturális-művészeti műsorokat, kapjanak jelentősebb szerepet a széles néptömegek tudatának alakításában. — Igen, a jelentést tanulmányozva örömmel állapítjuk meg, hogy a Megéneklünk, Románia fesztivál a jövőben is fontos szerepet tölt be a dolgozók nevelésében, a néptömegek szocialista tudatának erősítésében. Épp ezért teszünk meg mindent ezután is, hogy a fesztivál keretében a műkedvelők harcos, forradalmi szellemtől áthatott műsorokat mutassanak be, olyanokat, amelyek dicsőítik népünk harci-for- iradalmi múltját szocialista jelenünket, mindennapjaink hőseit, azokat az embereket, akik valóra váltják pártunk határozatait, szebbé, gazdagabbá teszik az országot. — Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy egyes csoportok műsora nem kielégítő. — Példát is tudok mondani. Sajnos egyes nagyon régi csoportok, együttesek „elfelejtettek“ a fesztiválra felkészülni. Eddigi sikereik babérjain megpihentek, s jelenleg nem tevékenykednek. (dézsi) (Folytatás a 4. oldalon) Tündöklő Jeromos Bemutató a Stúdióban Tamási Áron Tündöklő Jeromosával kezdték évadjukat a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar tagozatának végzős diákjai. Jó darabválasztás, hiszen a szerző által kreált miliő, melyben hősei élnek, cselekednek, a nagyszerűen visszaadott sajátos beszédmód kitűnő lehetőséget nyújt színésznek, nézőnek mindezek megismerésére. A rendezésre Ferenczy István osztályvezető tanár vállalkozott. Munkája jó előadást eredményez a Stúdió színpadán hangsúlyozva Tamási darabjának fő mondanivalóját: a szülőföld szeretetét. (Legfeljebb csak azt sajnálhatjuk, hogy nem törekedtek még jobban a Tamási-nyelvezet kínálta humor-lehetőségek kiaknázására). A címszerepet már az előző bemutatókon tehetségét bizonyító Csapó György játszotta. Negatív figurája jól sikerült, az első pillanattól ellenszenves. Ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy kezdettől tudjuk a darab végét, igazi konfliktus nem jön, nem is jöhet létre Bajna Gáborral, a fő pozitív hőssel. Vannak azonban pillanatok, amikor Csapó remekel: gondolok itt elsősorban pálinkázó kettősére Tóth József Tamással. Medgyesfalvi Sándor Bajna Gáborja a szép szál legény aki puszta megjelenésével is elsodorja a negatív figurát. Nem rossz, de az előző bemutatókon látottak alapján igényesebb, hőse több oldalát bemutató alakítást vártam tőle. Tóth József Tamás a romlott, pénzsóvár kocsmáros (Sáska Mihály), Gazda Zoltán Gáspár, a fia, az érzékeny lelkű legény. Játékuk jól beillik a darabba, Ferenczy rendezői felfogásába. Kár, hogy a szerepükből adódó humort nagyon kissé használják ki. , Rövidebb szerepekben jók (anélkül, hogy kimagasló teljesítményt nyújtanának): Lőrinc/. Erika (Ágnes), Adorján Zsuzsa (Lina) és Kovács Enikő (Bella). Műgonddal, a részletekig kidolgozott figurát két alsóbb éves keltett életre a színpadon: Sebesi Kárén Attila (II. é.) Kántorja és Koncz István (III. é.) Gyulája minden pillanatban él a színpadon, emlékezetes a játékuk. Szász Anna (III. é.), Fekete István, Marian József (II. évesek), Bács Miklós és Gáspárik Attila (I. évesek) rövid alakításai teszik teljessé az előadást. Láthattuk még az alsóbb évesek közül Firtos Editet, Buzogány Mártát, László Zsuzsát és Székely Melindát, valamint a vendégként fellépő Tamás Józsefet. László Ildikó díszlete, kosztümjei jó lehetőséget kínálnak a játékra. t.z.m. zlovák Józsi lakatolra ------- Réthy István írása ------ Vilmos széttárta karjait, és mosolyogni próbált. — Megütöttek, megvertek, gyermek?! — szigorodott el Novák bácsi. Vilmos levetette a kabátját, s csak azután intette, hogy nem. — Hát akkor? Orra buktál? Vilmos leült, s a fejével jelezte, hogy nem bukott orra. — Te megoperáltattad magad — szólt Novák néni ráérzéssel, féltéssel. Erre Vilmos bólintott egyet, még mindig mosolyogva, hogy igen megoperáltatta magát. — Aztán muszáj volt? — húzódott közelebb a fiúhoz Novák bácsi. — Muszáj volt — mutogatta Vilmos. — Na és mikor operáltak meg, fiam? meg. — De úgy mutogass nekem, amíg a vacsora készül, hogy mindent megértsek. .. — S hogyhogy muszáj volt? Nem tudtál tőle tanulni? ■— kérdezte Józsi. Vilmos nemet intett. — Hát? — folytatta Józsi. — A lányoknak nem tetszettél úgy, ahogy voltál? Vilmos erre úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. — Talán csak nem zavart már a légzésben? — próbálkozott Novák bácsi. — Zavart — bólogatott Vilmos. — Na és milyen volt a műtét? — Erősen durva. — Érzéstelenítettek, ugye, fiam?! Itt Vilmos gesztikulálni kezdett, amiből Novák néni csak annyit értett meg, hogy VÖRÖS ZÁSZLÓ — 3. OLDAR ■ Kilátó ■ ■ Temesváron a Franyó Zoltán irodalmi kör újra megkezdte tevékenységét. Az első gyűlésen Mandics György, a kör ügyvezető elnöke terjesztett elő jelentést a kör múlt évi tevékenységéről. Dósa Jenő pszichológus József Attila munkásságáról és annak pszichológiai hátteréről tartott előadást. ■ Az RKP XIII. kongresszusának tiszteletére szervezett alkotói versenyen a Szabad Szó díját Fülöp Lidia lugosi költőnő nyerte, Háborút ne! és Nők Napján című verseiért. ■ Puccini fesztivál 1924—1984 címmel rendkívüli előadássorozatot rendez a kolozsvár-napocai Állami Magyar Opera, a zeneszerző halálának 60. évfordulója alkalmából. ■ A Litera Kiadó gondozásában az elmúlt napokban jelent meg Veress Endre Évelő álmok című verseskötete. ■ A gyergyószentmiklósi művelődési házban megnyílt Felvinczy Kálmán kolozsvár-napocai képzőművész tárlata. • A székelyudvarhelyi Venyige együttes Alsósófalván vendégszerepelt. ■ A székelyudvarhelyi Népszínház együttese Mesekuckó címmel gyermekversekből összeállított műsort mutatott be. ■ Varga Vilmos nagyváradi színművész Én, Francois Villon című műsorát mutatta be Nagyváradon a Bábszínház nagytermében. ■ A Kortárs’71 színjátszó együttes ismét előadta Nagy Endre Tóni, Heltai Jenő A nagy nő és Molnár Ferenc Ibolya című egyfelvonásos darabját. ■ Nagyváradon az Új Galéria termeiben megnyílt a képzőművészek kongresszust köszöntő őszi tárlata. ■ A Korunk Galériában Kolozsvár terei címmel nyílt fényképkiállítás. 000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000’ • • Jort a család az új házban még vacsora előtt, de amikor már füstös volt kint a jég, és Vilmosról beszélt, aki olyasmit követett el nemrég, hogy attól csodálkozott mindenki. Felvételizni ment a legény az egyetemre, fel is volt rá készülve becsületesen, s akkor aztán csak hazaállított a vizsga előtt két nappal, hogy ő saját fejűleg otthagyta, s meg se próbál bejutni, mert tudja, nincs ahhoz a családnak elég ereje, hogy őt ott tartsa hosszú éveken át Kolozsváron. Persze azt is hozzátette nyomban, hogy a továbbtanulásról nem mondott le, csak éppenhogy egy alacsonyabb rendű és ingyenes iskolába megy, ahová még másnap reggel el is ment. — Velünk is megtárgyalhatta volna, hogy mit akar — töprengett Novák bácsi. — Velünk is. De mit mondtál volna neki? — szólt Novák néni. — Nem tudom. — Na ugye! — Valahogy azért mégiscsak lett volna egyetemmel is. — Éppen azt nem akarta Vilmos, hogy valahogy legyen csak. — Azt. — Mi lesz így belőle a társaihoz képest? — Valami lesz... — Lesz! — hencegett Józsi, a Vilmos öccse. — Vilmosból úgyis mérnök lesz. Nekem megmondta. — Nocsak! — hökkentette ki Novák bácsi, és mozdulni akart, hogy tegyen még a tűzre. Akkor lépett be a házba Vilmos hirtelen. Kissé megszeppentek tőle, olyan volt az ábrázata. — Mi történt veled, fiam? —– nézett rá Novák néni aggodalommal. — Két napja — emelte Vilmos két uj■ját a magasba. — S aztán még nem szabad beszélned? Vilmos összevonta a vállait, s úgy nézett az apjára, mintha ezt mondaná: „Szabadni szabad, csak nem merek“. Novák néni szólt közbe újra: — Jól van, na, jól van — nyugodott nem érzéstelenítették a fiát, nehogy az agyhártyájára húzódjék a zsibbadás. — Megértettem — könnyezett Novák néni. Közben jól besötétedett. A varrottas drapériás ablakon át immár bekandikálhatott az utcai villanylámpa az új házba. A család asztalhoz ült és megvacsorált. Aztán aludni húzódott el ki-ki a maga helyére. Vilmos és Józsi a különszobába. Józsi még elbeszélgetett volna Vilmossal itt az ágyban szívesen, mint máskor ahogy szokta, dehát ha látta, hogy a testvére csak hadonászhat, szólni nem szólhat, nem zavarta. Hanem azért magában elmondta, hogy ember vagy, bátyám. Fájt akkor neked erősen, és nagyon véreztél, orvoshoz vittek, és azt hazudtad az orvosnak is, édesapámnak is, hogy elestél, megütöted magad; a csontod aztán hihetetlenül hibásan forrt össze, elcsúfított! gúnyolódtak veled a társaid évekig nemegyszer, volt úgy is, hogy ökölre mentél velük, de rám nem haragudtál, mindent elviseltél, és most kés alá feküdtél; megkínoztak, tudom jól, hogy megkínoztak, nagy ember vagy, bátyám, ezt én mondom most neked magam megadva, én, aki öt évvel ezelőtt vak vitézséggel szúrtam azt a nyavalyás fakardot az orrodba. ..