Vörös Zászló, 1985. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-03 / 1. szám
NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az 1. oldalról) Iunk oda, hogy gátolják meg az események veszélyes alakulását, a feszültség súlyosbodását, biztosítsuk az enyhülési politika felújítását és az összes problémák békés megoldását, a népek, az emberek legmagasztosabb jogának —a léthez, a szabadsághoz és a függetlenséghez, az élethez, a békéhez való jogának — a megvédelmezését! Köszöntjük az év elején a Szovjetunió és az Egyesült Államok között sorra kerülő tárgyalásokat és kívánjuk, feleljenek meg a népek ama elvárásainak, hogy megfelelő megállapodások szülessenek a nukleáris fegyverzetek és a kozmosz katonai célú felhasználásának mellőzése ügyében. Minthogy a rakéták kérdése közvetlenül érinti az európai népek életét és létét, szükségesnek tartjuk, hogy kontinensünk összes országai — elsősorban a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai — egy vagy más formában vegyenek részt közvetlenül megfelelő megállapodások megvalósításában, amelyek hozzák meg Európa és az egész világ mentesítését a közép-hatótávolságú rakétáktól, majd pedig mindennemű nukleáris fegyvertől. Az európai népek — amelyek 1985-ben a második világháború befejezésének és a fasizmus megsemmisítésének 40. évfordulóját ülik meg — vegyék figyelembe a történelem tanulságait és munkálkodjanak együtt cselekvően, hogy — mindennemű társadalmi rendszerbeli különbözőségen túlmenően — megteremtsék az egységes Európát, a béke és az együttműködés nukleáris fegyverektől és háborúktól mentes Európáját. Románia, akárcsak eddig, a jövőben is a leghatározottabban küzdeni fog a leszerelésért, a biztonságért, az együttműködésért és a békéért Európában és szerte a világon. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a balkáni együttműködés fejlesztésére, arra, hogy a térség a béke és a gyümölcsöző együttmunkálkodás nukleáris fegyverektől és idegen katonai támaszpontoktól mentes övezetévé váljék. Egész nemzetközi munkásságunkban a leghatározottabban érvényesítjük a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveit, valamennyi nép ama jogának a tiszteletben tartását, hogy minden külső beavatkozástól mentesen maga határozzon sorsa felől. A jövőben is cselekvően hozzá akarunk járulni a vitás államközi problémák békés, tárgyalásos megoldásához, a gyengén fejlettség felszámolásához, a teljes egyenlőség és méltányosság jegyében fogant államközi kapcsolatokra alapozott új gazdasági világrend megteremtéséhez. Románia béke- és együttműködési politikájához híven szüntelenül erősíteni fogja együttmunkálkodását a szocialista országokkal, a fejlődő és el nem kötelezett országokkal, a fejlett tőkés államokkal, a világ minden népével, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésére, korunk nagy és bonyolult problémáinak építő megoldása érdekében. Azzal a meggyőződéssel lépünk az új esztendőbe, hogy a világszerte kibontakozó békés leszerelési mozgalmak — amelyekhez a román nép minden erővel csatlakozott — érvényesíthetik akaratukat és új irányba terelhetik az események alakulását, diadalra vihetik az együttműködés és a béke, a függetlenség politikáját, azt a politikát, hogy az összes nemzetek szabadon és szuverén módon érvényesülhessenek egy jobb és igazabb világban. Kedves elvtársak, barátaim! Románia Szocialista Köztársaság állampolgárai! Kívánjuk, hogy az 1985-ös esztendő hozzon újabb győzelmeket népünk számára a békés építőmunkában a jelenlegi ötéves terv teljesítésében, hozza meg a sikeres rátérést az új ötéves terv megvalósítására, a XIII. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatainak valóra váltására! Kívánjuk, hogy az 1985-ös esztendő jelezzen fontos mozzanatot a békéért, az enyhülésért, a biztonságért, a világ összes nemzetei közötti megértésért, a széles körű és gyümölcsöző nemzetközi együttműködésért folytatott küzdelemben! Kívánok önöknek, kedves honfitársaim, elégtételekben gazdag és örömteli, boldog új esztendőt, további sok sikert a munkában és az életben, öszszes jobbra-szebbre törekvéseik teljesülését, jó egészséget és boldogságot! Boldog új évet! Marosvásárhelyen a Gyermekvárosban Mai tárcánk sok-sok véletlent! ’Takaros kis ház, udvarral, kerttel meg eresz alá jutó szőlővel. A kert legvégében disznó röfög. Hull a hó. A pince torkából jön elő az ősz hajú, kerek arcú férfi, kancsó a kezében, tele piros borral. — Hogy van az, hogy ha kéményseprőt látok, mindig szerencsém van? — kérdem köszönés helyett. Az öreg megáll a feljáró legutolsó lépcsőjén és az arcomba bámul. Kisvártatva mondja: — Maga honnan tudja, hogy én kéményseprő voltam!? És egyáltalán, honnan ismer engem? Hangja inkább haverkodó, mint szigorú. — Ördög bácsi, fogjon meg!. .. Az öreg elmosolyodik és fürgén kilép a pince torkából: — Az angyalát, hát maga honnan tudja, hogy a gyermekekkel fogócskáztam. Na nézd csak! Szinte el is felejtettem. .. Valóban így szólítottak engem a város túlsó felében a gyerekek. Jöttek, köszöntek, aztán kiabálni kezdték: Ördög bácsi, fogjon meg!... — Én is voltam gyermek. .. Nem afféle pajkoskodó, mert akkor már kinőttem a gyermekcipőből, de láttam, hallottam mindent. Mi, nagyobbak már nem kiabáltunk Ördög bácsi után. És ne haragudjon, hogy így szólítom. Amíg élek, mindig így fogom nevezni, ha nem veszi rossz néven. — Na, kedves barátom, maga nagy örömet szerzett ma nekem — fogja meg a vállam Ördög bácsi és betessékel a konyhába. Ősz hajú néni fogad, akinek a szemében ott ragyog a vendégszeretet. Mindjárt azt mondja az urának, hogy: — Vidd be a vendéget! — Ha megengedik, itt ülök, le a konyhában. Élvezem, amikor a kályhában duruzsol a tűz. Főképp, ha kint hull a hó és hideg van. — Fiam, tégy poharakat az asztalra! — mondja Ördög bácsi. — Köszönöm, én nem iszom! — Hogy a csudába?! Tán csak nem tiltja az orvos? — kérdi az öreg. — Én tiltom magamnak, de csak azt, ami árt az egészségnek. Ami nem tiszta... Ami vegyített. Főképp az olyan krampampuliféle italokat. — Hallod anyu, hogy milyen italok vannak ma, rampampuli. .. Hát az meg milyen? Drága jó istenem! — Cukrozott, fűszerezett ital, amit meggyújtanak, mielőtt inna belőle az ember. Hogy lássa mindenki, a házigazda nem sajnálta a szeszt. — Na, az én boromtól csak az ember lelke lángol. Ezt nem fűszerezte meg Ördög bácsi! Ettől a nanókát is cukorbabának látja az ember. — Akkor hát elfogadok egy pohár bort! Kedves egészségükre! Iszik Ördög bácsi, megnyakatja a bort a felesége is, majd a poharat visszateszi az asztal szélére. — Most pedig elmondja ugye, hogy mi szél fújta mifelénk? — kérdi Ördög bácsi. — A tél, gyermekkorom óta három dolgot juttat eszembe. Főképpen, ha akkora hó hull, mint az éjszaka. Tehát ilyenkor megjelenik képzeletemben a kéményseprő, a disznóvágás és a boldog szánkózás. Tehát én Ördög bácsit láttam magam előtt ma reggel, s elhatároztam, hogy fölkeresem. Véletlenül láttam egyszer, hogy itt lakik. — És milyen célzattal keresett meg engem? — írni szeretnék Ördög bácsiról. Hogy milyen is volt régebb a kéményseprés, vitt-e szerencsét a házakhoz, egyszóval meséljen nekem! — Tehát maga újságíró?! — keményedik meg picit az Ördög bácsi hangja. — Fogjuk rá. — Na kérem, jó, hogy itt van! Most legalább elmondom. Maguk annyi mindent imák az öregekről, csak a legfontosabbakról feledkeznek meg. Azt is elmondom, hogy miről. Minden ördög poklát lehet kapni az üzletben, csak éppen ágytálat nem! Van, akit a betegsége három-négy hónapig az ágyhoz szegez. — Följegyeztem, Ördög bácsi! Ali mén a panasza? — Nincs cucli! Hozzák az unokát. Az sír. Mi kéne? Dudli. Szopod az ujjad, szivecském! Hát ez mi? — Kedves Ördög bácsi, inkább beszéljen azokról az időkről, amikor még a padlásokat járta! A kormon kívül még mit látott ott fent? A kolbásztól, a sonkától tudott járni? Azaz dolgozni. — Azt nem akasztották az orrom elé, nehogy ne kapjam meg a kéményt. . . — Vallja be őszintén, Ördög bácsi, sose esett kísértésbe, hogy letörjön egy nyúlfaroknyi kolbászt? — Hű, kérem, a szolgálati becsület effélét nem engedett meg! A szakma becsülete tiltotta a kóstolgatást. Különben sose telt el olyan év, hogy ne vágtam volna disznót. A csábításnak sose engedtem. Ádám és Éva óta megtanultam a leckét. — Látott beázott tetőket. — Sokat kérem... Nagyon sokat. .. Több beázás volt, mint ma, ezt nyugodtan megírhatja. Hiába szidják a lapos tetőket. Én tudom, hogy mit beszélek! Éppen olvasom, hogy panaszkodik ez a lakó, meg az a lakó. Nézte volna meg régebb, hogy mi az igazi beázás. Amikor a szoba s a konyha földje tele volt lavórral. Tető dolgában is sokat változott a világ. Ezt nyugodtan megírhatja. OLTYÁN LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon) VÖRÖS ZÁSZLÓ — 8. OLOSIS" Az ünnepek alatt a marosvásárhelyi Cukorgyárban is zavarmentesen folyt a termelés. Felvételünk a vezérlő berendezések mellett készült, ahol Todoran Liviu mérnök, Csizmadia András mester, Portich Imre és Achim Ioan operatőrök ellenőrzik a műszereket. Hogy teljen a zsák, a sajtár Számtalanszor koccant a pohár szilveszter éjszakáján a földművesek házaiban is. Tartalmát a bőségre, egészségre, egy gazdagabb évre ürítették, arra, hogy minél jobban teljen a zsák, a sajtár. Sok helyen csak a rokonok, szomszédok gyűltek össze, de volt ahol az éjjel együtt találta a termelőszövetkezeti tagokat, a mezőgépészeket. Őket, a bőséges termések megvalósítóit köszöntötték az újévi jókívánságok, hozzájuk is intézte pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenetét, őket is lelkesítette még szebb, jobb eredmények elérésére. S ha nem is ünnepi beszédben, szónoklatokban, sok termemelőszövetkezetben számot vetettek magukkal, eredményeikkel. És volt mit számba venni. A meggyesfalviaknak például országos hírnevet hozott az elmúlt esztendő. 73 320 kilós hektáronkénti cukorrépa-termésükkel az országos elsők közé küzdötték fel magukat. Stoica Iosif, a szélkúti termelőszövetkezet elnöke is jó gazda módjára vethetett számot eredményeikkel. Hektáronkénti több mint 4100 kilós búza-, 6 218 kilós kukorica- és 46 000 kilós cukorrépa-termésük hírnevet szerzett ennek a hegyek közé bújt mezőségi falunak. Arra ürítették tehát poharukat, hogy eredményeik az idén még szebbek legyenek, így cselekedtek a bekecsalji Nyárádszentmárton termelőszövetkezetében is, ahol az 1985-ös esztendő újabb terveik megvalósítását jelenti. A vadadi állattenyésztési farm korszerűsítése után az idén nekikezdenek a szentmártoniénak. — Terveink szépek, mozgósítóak — mondotta Nagy Jenő, a termelőszövetkezet elnöke. — Az új esztendőben csak egészség, munkabírás legyen, hogy valóra is válthassuk. Bízom tagságunk, mezőgépészeink szorgalmában. Eredményekben gazdag évet zártak, lelkesítő tervekkel indultak az új esztendőben a szőkefalvi, radnóti, régeni, bátosi állami mezőgazdasági vállalatok; dolgozói, a kutyfalvi, mezősályi, páznánfalvi, gernyeszegi és más termelőszövetkezetek tagjai, mezőgépészei is, s ürítették poharaikat azok egészségére is, akik ezen az éjszakán is őrhelyükön, az állattenyésztő telepeken voltak. Ők munkával köszöntötték az új évet, s megfogadták, hogy az idén még többet, jobbat termelnek. És a fogadalmat már az első napokon újabb munkasikerekkel támasztották alá. Megyénk állami mezőgazdasági vállalatainak állattenyésztői például már az új év első napján több mint 70 000 liter tejet küldtek a városi dolgozóknak. De ugyanezt mondhatjuk el az Avicola Állami Mezőgazdasági Vállalat, a szövetkezetközi hizlaldák dolgozóiról is, akik újabb hús- és tojásszállítmányokkal járultak hozzá az állami központosított alaphoz. Elteltek az ünnepek, dolgos hétköznapok következnek. Földműveseink újra munkaruhába öltöznek, hogy valóra váltsák azokat a nagyszerű feladatokat, amelyeket a XIII. kongresszus Irányelvei tűznek minden egyes állami mezőgazdasági vállalat dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok, a mezőgépészek, a falvak összes lakói elé.