Vörös Zászló, 1985. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az 1. oldalról) Iunk oda, hogy gátolják meg az események veszé­lyes alakulását, a feszültség súlyosbodását, biztosít­suk az enyhülési politika felújítását és az összes problémák békés megoldását, a népek, az emberek legmagasztosabb jogának —a léthez, a szabadság­hoz és a függetlenséghez, az élethez, a békéhez való jogának — a m­egvédelmezését! Köszöntjük az év elején a Szovjetunió és az Egyesült Államok között sorra kerülő tárgyaláso­kat és kívánjuk, feleljenek meg a népek ama el­várásainak, hogy megfelelő megállapodások szüles­senek a nukleáris fegyverzetek és a kozmosz ka­tonai célú felhasználásának mellőzése ügyében. Minthogy a rakéták kérdése közvetlenül érinti az európai népek életét és létét, szükségesnek tart­juk, hogy kontinensünk összes országai — elsősor­ban a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai — egy vagy más formában­­ vegyenek részt közvetle­nül megfelelő megállapodások megvalósításában, amelyek hozzák meg Európa és az egész világ mentesítését a közép-hatótávolságú rakétáktól, majd pedig mindennemű nukleáris fegyvertől. Az európai népek — amelyek 1985-ben a má­sodik világháború befejezésének és a fasizmus megsemmisítésének 40. évfordulóját ülik meg — vegyék figyelembe a történelem tanulságait és munkálkodjanak együtt cselekvően, hogy — min­dennemű társadalmi rendszerbeli különbözőségen túlmenően — megteremtsék az egységes Európát, a béke és az együttműködés nukleáris fegyverektől és háborúktól mentes Európáját. Románia, akárcsak eddig, a jövőben is a leg­határozottabban küzdeni fog a leszerelésért, a biz­tonságért, az együttműködésért és a békéért Euró­pában és szerte a világon. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a balkáni együttműködés fej­lesztésére, arra, hogy a térség a béke és a gyü­mölcsöző együttmunkálkodás nukleáris fegyverektől és idegen katonai támaszpontoktól mentes öve­zetévé váljék. Egész nemzetközi munkásságunkban a legha­tározottabban érvényesítjük a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a bel­­ü­gyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveit, valamennyi nép ama jogának a tisz­teletben tartását, hogy minden külső beavatkozástól mentesen maga határozzon sorsa felől. A jövőben is cselekvően hozzá akarunk járulni a vitás állam­közi problémák békés, tárgyalásos megoldásához, a gyengén fejlettség felszámolásához, a teljes egyenlő­ség és méltányosság jegyében fogant államközi kap­csolatokra alapozott új gazdasági világrend meg­teremtéséhez. Románia béke- és együttműködési politikájá­hoz híven szüntelenül erősíteni fogja együttmun­­kálkodását a szocialista országokkal, a fejlődő és el nem kötelezett országokkal, a fejlett tőkés ál­lamokkal, a világ minden népével, tekintet nélkül társadalmi berendezkedésére, korunk nagy és bo­nyolult problémáinak építő megoldása érdekében. Azzal a meggyőződéssel lépünk az új eszten­dőbe, hogy a világszerte kibontakozó békés lesze­relési mozgalmak — amelyekhez a román nép min­den erővel csatlakozott — érvényesíthetik akaratu­kat és új irányba terelhetik az események alaku­lását, diadalra vihetik az együttműködés és a béke, a függetlenség politikáját, azt a politikát, hogy az összes nemzetek szabadon és szuverén módon ér­vényesülhessenek egy jobb és igazabb világban. Kedves elvtársak, barátaim! Románia Szocialista Köztársaság állampolgárai! Kívánjuk, hogy az 1985-ös esztendő hozzon újabb győzelmeket népünk számára a békés építőmunká­ban a jelenlegi ötéves terv teljesítésében, hozza meg a sikeres rátérést az új ötéves terv megvaló­sítására, a XIII. pártkongresszus történelmi jelen­tőségű határozatainak valóra váltására! Kívánjuk, hogy az 1985-ös esztendő jelezzen fontos mozzanatot a békéért, az enyhülésért, a biz­tonságért, a világ összes nemzetei közötti megér­tésért, a széles körű és gyümölcsöző nemzetközi e­­gyüttműködésért folytatott küzdelemben! Kívánok önöknek, kedves honfitársaim, elég­tételekben gazdag és örömteli, boldog új esztendőt, további sok sikert a munkában és az életben, ösz­­szes jobbra-szebbre törekvéseik teljesülését, jó egészséget és boldogságot! Boldog új évet! Marosvásárhelyen a Gyermekvárosban Mai tárcánk sok-sok véletlent! ’Takaros kis ház, udvarral, kerttel meg eresz alá jutó szőlővel. A kert legvégében disz­nó röfög. Hull a hó. A pince torkából jön elő az ősz hajú, kerek arcú férfi, kancsó a kezében, tele piros borral. — Hogy van az, hogy ha ké­ményseprőt látok, mindig szeren­csém van? — kérdem köszönés helyett. Az öreg megáll a feljáró leg­utolsó lépcsőjén és az arcomba bámul. Kisvártatva mondja: — Maga honnan tudja, hogy én kéményseprő voltam!? És e­­gyáltalán, honnan ismer engem? Hangja inkább haverkodó, mint szigorú. — Ördög bácsi, fogjon meg!. .. Az öreg elmosolyodik és fürgén kilép a pince torkából: — Az angyalát, hát maga hon­nan tudja, hogy a gyermekekkel fogócskáztam. Na nézd csak! Szinte el is felejtettem. .. Való­ban így szólítottak engem a vá­ros túlsó felében a gyerekek. Jöt­tek, köszöntek, aztán kiabálni kezdték: Ördög bácsi, fogjon meg!... — Én is voltam gyermek. .. Nem afféle pajkoskodó, mert ak­kor már kinőttem a gyermekci­pőből, de láttam, hallottam min­dent. Mi, nagyobbak már nem kiabáltunk Ördög bácsi után. És ne haragudjon, hogy így szólítom. Amíg élek, mindig így fogom ne­vezni, ha nem veszi rossz néven. — Na, kedves barátom, maga nagy örömet szerzett ma nekem — fogja meg a vállam Ördög bácsi és betessékel a konyhába. Ősz hajú néni fogad, akinek a szemében ott ragyog a vendég­­szeretet. Mindjárt azt mondja az urának, hogy: — Vidd be a ven­déget! — Ha megengedik, itt ülök, le a konyhában. Élvezem, amikor a kályhában duruzsol a tűz. Fő­képp, ha kint hull a hó és hideg van. — Fiam, tégy poharakat az asz­talra! — mondja Ördög bácsi. — Köszönöm, én nem iszom! — Hogy a csudába?! Tán csak nem tiltja az orvos? — kérdi az öreg. — Én tiltom magamnak, de csak azt, ami árt az egészségnek. Ami nem tiszta... Ami vegyített. Főképp az olyan krampampuli­­féle italokat. — Hallod anyu, hogy milyen i­­talok vannak ma, rampampuli. .. Hát az meg milyen? Drága jó istenem! — Cukrozott, fűszerezett ital, amit meggyújtanak, mielőtt in­na belőle az ember. Hogy lássa mindenki, a házigazda nem saj­nálta a szeszt. — Na, az én boromtól csak az ember lelke lángol. Ezt nem fű­szerezte meg Ördög bácsi! Ettől a nanókát is cukorbabának lát­ja az ember. — Akkor hát elfogadok egy pohár bort! Kedves egészségük­re! Iszik Ördög bácsi, megnyak­at­­ja a bort a felesége is, majd a poharat visszateszi az asztal szé­lére. — Most pedig elmondja ugye, hogy mi szél fújta mifelénk? — kérdi Ördög bácsi. — A tél, gyermekkorom óta három dolgot juttat eszembe. Fő­képpen, ha akkora hó hull, mint az éjszaka. Tehát ilyenkor meg­jelenik képzeletemben a kémény­seprő, a disznóvágás és a boldog szánkózás. Tehát én Ördög bá­csit láttam magam előtt ma reg­gel, s elhatároztam, hogy fölke­resem. Véletlenül láttam egyszer, hogy itt lakik. — És milyen célzattal keresett meg engem? — írni szeretnék Ördög bácsi­ról. Hogy milyen is volt régebb a kéményseprés, vitt-e szeren­csét a házakhoz, egyszóval mesél­jen nekem! — Tehát maga újságíró?! — keményedik meg picit az Ördög bácsi hangja. — Fogjuk rá. — Na kérem, jó, hogy itt van! Most legalább elmondom. Maguk annyi mindent imák az öregek­ről, csak a legfontosabbakról fe­ledkeznek meg. Azt is elmondom, hogy miről. Minden ördög­ poklát lehet kapni az üzletben, csak ép­pen ágytálat nem! Van, akit a betegsége három-négy hónapig az ágyhoz szegez. — Följegyeztem, Ördög bácsi! Ali mén a panasza? — Nincs cucli! Hozzák az uno­kát. Az sír. Mi kéne? Dudli. Szo­pod az ujjad, szivecském! Hát ez mi? — Kedves Ördög bácsi, inkább beszéljen azokról az időkről, a­­mikor még a padlásokat járta! A kormon kívül még mit látott ott fent? A kolbásztól, a sonkától tudott járni? Azaz dolgozni. — Azt nem akasztották az or­rom elé, nehogy ne kapjam meg a kéményt. . . — Vallja be őszintén, Ördög bácsi, sose esett kísértésbe, hogy letörjön egy nyúlfaroknyi kol­bászt? — Hű, kérem, a szolgálati be­csület effélét nem engedett meg! A szakma becsülete tiltotta a kóstolgatást. Különben sose telt el olyan év, hogy ne vágtam vol­na disznót. A csábításnak sose engedtem. Ádám és Éva óta meg­tanultam a leckét. — Látott beázott tetőket. — Sokat kérem... Nagyon so­kat. .. Több beázás volt, mint ma, ezt nyugodtan megírhatja. Hiába szidják a lapos tetőket. Én tudom, hogy mit beszélek! Éppen olvasom, hogy panaszko­dik ez a lakó, meg az a lakó. Nézte volna meg régebb, hogy mi az igazi beázás. Amikor a szoba s a konyha földje tele volt lavórral. Tető dolgában is sokat változott a világ. Ezt nyugodtan megírhatja. OLTYÁN LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon) VÖRÖS ZÁSZLÓ — 8. OLOSIS" Az ünnepek alatt a marosvásárhelyi Cukorgyárban is zavarmente­sen folyt a termelés. Felvételünk a vezérlő berendezések mellett készült, ahol Todoran Liviu mérnök, Csizmadia András mester, Portich Imre és Achim Ioan operatőrök ellenőrzik a műszereket. Hogy teljen a zsák, a sajtár Számtalanszor koccant a pohár szilveszter éjszakáján a földmű­vesek házaiban is. Tartalmát a bőségre, egészségre, egy gazda­gabb évre ürítették, arra, hogy minél jobban teljen a zsák, a sajtár. Sok helyen csak a roko­nok, szomszédok gyűltek össze, de volt ahol az éjjel együtt ta­lálta a termelőszövetkezeti tago­kat, a mezőgépészeket. Őket, a bőséges termések megvalósítóit köszöntötték az újévi jókívánsá­gok, hozzájuk is intézte pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elv­társ újévi üzenetét, őket is lel­kesítette még szebb, jobb ered­mények elérésére. S ha nem is ünnepi beszéd­ben, szónoklatokban, sok terme­­melőszövetkezetben számot ve­tettek magukkal, eredményeik­kel. És volt mit számba venni. A meggyesfalviaknak például or­szágos hírnevet hozott az elmúlt esztendő. 73 320 kilós hektáron­kénti cukorrépa-termésükkel az országos elsők közé küzdötték fel magukat. Stoica Iosif, a szélkúti terme­lőszövetkezet elnöke is jó gazda módjára vethetett számot e­­redményeikkel. Hektáronkénti több mint 4100 kilós bú­za-, 6 218 kilós kukorica- és 46 000 kilós cukorrépa-termé­sük hírnevet szerzett ennek a he­gyek közé bújt mezőségi falu­nak. Arra ürítették tehát poha­rukat, hogy eredményeik az idén még szebbek legyenek, így cse­lekedtek a bekecsalj­i Nyárád­­szentmárton termelőszövetkezeté­ben is, ahol az 1985-ös esztendő újabb terveik megvalósítását je­lenti. A vadadi állattenyésztési farm korszerűsítése után az idén nekikezdenek a szentmártonié­­nak.­ — Terveink szépek, mozgósító­­ak — mondotta Nagy Jenő, a termelőszövetkezet elnöke. — Az új esztendőben csak egészség, munkabírás legyen, hogy valóra is válthassuk. Bízom tagságunk, mezőgépészeink szorgalmában. Eredményekben gazdag évet zártak, lelkesítő tervekkel indul­tak az új esztendőben a szőke­falvi, radnóti, régeni, bátosi ál­lami mezőgazdasági vállalatok; dolgozói, a kutyfalvi, mezősályi, páznánfalvi, gernyeszegi és más termelőszövetkezetek tagjai, me­zőgépészei is, s ürítették poha­raikat azok egészségére is, akik ezen az éjszakán is őrhelyükön, az állattenyésztő telepeken vol­tak. Ők munkával köszöntötték az új évet, s megfogadták, hogy az idén még többet, jobbat ter­melnek. És a fogadalmat már az első napokon újabb munkasike­rekkel támasztották alá. Megyénk állami mezőgazdasági vállalatai­nak állattenyésztői például már az új év első napján több mint 70 000 liter tejet küldtek a vá­rosi dolgozóknak. De ugyanezt mondhatjuk el az Avicola Álla­mi Mezőgazdasági Vállalat, a szövetkezetközi hizlaldák dolgo­zóiról is, akik újabb hús- és to­jásszállítmányokkal járultak hoz­zá az állami központosított alap­hoz. Elteltek az ünnepek, dolgos hétköznapok következnek. Föld­műveseink újra munkaruhába öltöznek, hogy valóra váltsák a­­zokat a nagyszerű feladatokat, a­­melyeket a XIII. kongresszus I­­rányelvei tűznek minden egyes állami mezőgazdasági vállalat dolgozói, a termelőszövetkezeti ta­gok, a mezőgépészek, a falvak összes lakói elé.

Next