Vörös Zászló, 1985. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1985-06-30 / 153. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXVII. évfolyam 153 (10349) si. | 1985. június 30. vasárnap | Ara 50 báni | Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai szellemében Megfelelő erőket a vetéseken felgyűlt víz levezetéséhez! Az utóbbi hét folyamán lehul­lott nagy mennyiségű csapadék nem csak gátolta a szántóföldek dolgozóit abban, hogy gyorsan és ütemesen végezzék, a jó ter­­v­éseket megalapozó növényápo­lási és növényvédelmi munkákat, hanem fel­töltötte a folyók, pata­kok medrét és több gazdaság határában áradást is okozott. Helyenként elég nagyfokú a le­­mosódás, károsodtak a vetések. Megyei szinten több mint 22 000 hektár cukorrépával, kukoricával, búzával, árpával bevetett, zöld­ségfélékkel és krumplival beülte­tett terület, kaszálók kerültek víz alá a Maros, a Kisküküllő, a Nyárád mentén. Annak érdeké­ben, hogy megmentsük a ter­mést ezeken a területeken, hely­reállítsuk a károsodott vetése­ket, megteremthessünk minden feltételt az idei bőséges termés­hez, sürgős, hatékony intézkedé­sekre van szükség. A legfontosabb a víz levezetése a kultúrákról. Úgy véljük, hogy az illető gaz­daságok már eddig is megtették a szükséges intézkedéseket s to­vábbra is arra kell törekedniük, hogy a falvak egész lakosságát mozgósítsák ehhez az akcióhoz. Egészítsék ki a már megalakított (Folytatás a 4. oldalon) A meggyesfalvi termelőszövet­kezet tagjainak mondhatni nincs már gondjuk a növényápolással. Pop Constantin, a termelőszövet­kezet főmérnöke azonban meg­cáfol: — Igaz, hogy az egész cukor-­ répa- és kukoricaföldet vegysze­­reztük s a cukorrépát megka­páltunk háromszor kézzel s­­ két­szer géppel, de még gyomlálunk. Ám reméljük, erre nagy szükség nem lesz, hisz a termelőszövet­kezeti tagok, meg Brassai Béla és Boján Dumitru mezőgépészek jó munkát végeztek. — Értendő ez a növénysűrű­ségre is? — Teljes mértékben — kapcso­lódik a beszélgetésbe Comsa Eu­gen mérnök, a 2-es számú nö­vénytermesztési farm vezetője. — A föld kitettségének, táperejének megfelelően 80 000—100 000 nö­vényt hagytunk meg hektáron­ként. A hektáronkénti több mint 70 000 kiló cukorrépatermés elé­réséhez erre szükség van. S ha valami közbe nem jön, meg is lesz, hisz jó táperőben van a ta­laj. A második gépi kapálás e­­lőtt 200 kiló komplexszel kiegé­szítő műtrágyázást is végeztünk. — Jó termést ígérnek a kuko­­ricaföldek is. Igaz, a 155 hektár­ból 90 hektár kapott kiegészítő trágyázást, az egészet kétszer kézzel s egyszer géppel megka­pálták. Az esős idő azonban megálljt parancsolt munkájuk­nak. — Már, ami a növényápolást illeti — szögezi le Comsa mér­nök. — Az esős időben is na­ponta tizenöt kaszás vágta a ren­det, egyrészt azonnali fogyasz­tásra, másrészt silózásra. Ez már az olaszperie második kaszálása, az első kaszálással gyakorlatilag az összes takarmányféléknél vé­geztünk. Az idén láttuk be iga­zán a kerekecskék hasznát. A pillangósokat ezeken szárítottuk. Már tető alá is került, ezekből összesen 250 tonna széna. Ezt még mintegy 50 tonna réti széna egészíti ki. — Tehát a téli szükségletnek közel felét már tárolták. — No nem egészen, mert a szükséglet 796 tonna, de ahogy számítottuk, az első kaszálásból mintegy 600 tonnát tárolhatunk, hisz nagyon gazdag a zöldtömeg. A lucerna közel 5 000 kilót adott hektáronként. S itt még legalább négy kaszálásra számítunk. A takarmányszállításnál is al­kalmazkodtak az időjáráshoz, il­letve az üzemanyag-ellátáshoz. Csupán két fuvart csináltak re­­morkákkal, a többit mind foga­tokkal hordták be. De telnek a silógödrök is.­­ A lédús takarmánnyal nem lesz probléma. Eddig 200 tonna triticalét silóztunk be. Egész é­­vi szükségletünk 2 400 tonna, de csak­ az átadott, átadandó cukor­répáért 3 000 tonna szeletet ka­punk, hogy a répalevélről ne is beszéljünk. Addig is azonban, ha az idő így tart tovább, szükség van arra, hogy a lekaszált takar­mányt, amit nem tudnak megszá­ntani, siló vagy szenázs formá­jában tárolják, úgy, ahogy azt a megyei szakszervek is javasolták. Amint már megírtuk, a megy­­gyesfalvi termelőszövetkezetet a szocialista versenyben elért kiváló eredményeiért a Mezőgazdasági Érdem Érdemrend III. fokozatá­val tüntették ki, ami egyben az országos harmadik helyet is je­lenti. S az idén még előbbre a­­karnak lépni. Ezért igyekeznek a szélsőséges időjárás ellenére is mindent a legmesszebbmenő gon­dossággal elvégezni. S a határ jó termést ígér. A kapásnövények tiszták, gyommentesek. Az árpa négy-öt nap múlva betakarításra érik, s erre a munkára is ala­posan felkészültek. A 220 hektár kenyérgabona termése ugyan­csak bőségesnek ígérkezik. Min­den lehetőségük megvan tehát arra, hogy ne csak megismétel­jék elmúlt évi eredményeiket, hanem előbbre is lépjenek. . .h) Szakszerű munkával a bőséges termésért A béke védelmében , az atom­háború veszélyének elhárításáért, a fegyverkezés ellen Óvjuk meg az emberiség legdrágább kincsét! Tirnaveniben Pénteken délután a dolgozók százan indultak el Tirnaveniben a városi művelődési ház épüle­te felé. Túl szűknek bizonyult a terem, annyian jöttek a béke­nagygyűlésre, hogy kifejezzék csatlakozásukat hazánk legújabb békekezdeményezéséhez. Mun­kások, technikusok, mérnökök, földművesek, értelmiségiek, ta­nulók, nyugdíjasok, a város gaz­dasági egységeinek, intézményei­nek dolgozói, ifjak és idősek jöt­tek el, hogy felemeljék szavu­kat a béke, a leszerelés érdeké­ben. A termet, a pártot,, annak főtitkárát éltető pannók, békét követelő jelszavas táblák díszí­tették. A gyűlést Iosif Florea, a szak­­szervezetek városi tanácsának elnöke, a SZDEF városi bizott­ságának­­alelnöke nyitotta meg. Beszédében utalt pártunk főtit­kárának nemzetközi tekintélyé­re, melyet a béke, a leszerelés érdekében kifejtett tevékenysé­gével vívott ki a világ békesze­rető népei előtt. Úgyszintén ki­emelte a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja felhívásában foglalt kezdeményezések jelentő­ségét, azokat az elveket, melyek pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a nemzet- GHEORGHE NAN (Folytatás a 4. oldalon) Szovátán A szovátai 1-es számú iskola udvarán pénteken délután a he­lyi lakosok százai gyűltek egy­be, hogy részt vegyenek a béke­­nagygyűlésen. Előzőleg a város főutcáján és az üdülőtelepen vonultak fel a gyűlés résztvevői a békét éltető, a nukleáris le­fegyverzést követelő feliratos táb­lákkal. Megnyitó beszédet mondott Popovics Eugenia, az SZDEF vá­rosi tanácsának elnöke, aki nagy­ra értékelte pártunk főtitkárának következetes, tisztánlátó bel- és külpolitikáját, kiemelte a Szocia­lista Demokrácia és Egység Front­ja felhívásában foglaltak jelen­tőségét. Felszólaltak még: Bu­larca Gheorghe, a szovátai UFET igazgatója, a városi párt­­bizottság tagja, Gothard Katalin, a városi szakszervezeti tanács elnöke, Alexe Ana, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára, Kló­­zer Ilona, az SZDESZ területi bi­zottságának elnöke, valamint Hajda Mircea lelkész. Valamennyi felszólaló méltatta pártunk főtitkárának, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak a leg­újabb békekezdeményezését, el­ítélte a fegyverkezési hajszát, követelte a nukleáris fegyverek betiltását, az űrfegyverkezés megelőzését, a kölcsönösen elő­(Folytatás a 4. oldalon) Iszapban vergődő halak küz­denek a turbina-árok mé­lyén, hogy vízbe jussanak. Las­san, túl lassan nő a víz. Araszos pallódeszkákon lépkedek, alat­tuk tegnap még víz zúdult a Kap­lan turbinák lapátjaira. Belépek a generátorok termébe és elcso­dálkozom, hogy Olasz Dezsőt „patinás“ munkaruhában itt ta­lálom. — Már akkor itt dolgoztam — mondja —, amikor a háború ide­jén felrobbantott Hidrát újjáépí­tettük. Hidrának neveztük ezt a vízerőművet, mert ugye ott vol­tak még a dieselek a közüzem udvarán, na meg ősszel és télen a cukorgyári generátorok. Ezek látták el a várost villannyal. Én akkor a karbantartó csoportban dolgoztam. Mindent javítottunk, ami a közüzemekhez tartozott. Ötvenhattól voltam, itt véglege­sen a turbinánál, eleinte mint karbantartó, majd gépészként nyugdíjazásomig. — S nyugdíjasként is itt van munkazubbonyban? — Visszahívtak, mert segítségre volt szükség. Most is csak hár­man vagyunk, úgyhogy amióta van víz, nem lehetett egy sza­badnapunk. — Tehát megy a malom. — Igen, de most már kettő, mert újra beindítottuk a másik turbinát is. Valamikor az időjárás volt az első számú beszédtéma. Nap­jainkban, ha nem is ütötte ki őt az energiagond az élőhelyről, de azért ez utóbbi dobogós helyet foglal el. Ezért nem csoda, hogy egy újabb áramfejlesztő üzembe helyezése figyelemre méltó ese­mény. Hogyan került rá sor? — kérdeztem Carp Joan mérnöktől, az Áramszolgáltató Vállalat igaz­gatójától.­­ Az ötvenes évek elején há­rom 400 kilowattos generátor­t helyeztek üzembe, melyeket a Marosból tápláltak a turbina­árkon keresztül. Később a vá­ros ipari- és ivóvíz-szükséglete megnőtt, s így kevesebb víz ju­tott az áramfejlesztőknek, egyi­ket ha tudtuk üzemeltetni. Két turbina felszámolásra volt ítél­ve, de mi csak az egyiket bon­tottuk szét, a másikat cserealkat­rész gyanánt a helyén hagytuk. Most tizenhat évi pihenő után (Folytatás a 4. oldalon) Jó az öreg a háznál---------­ — KARÁCSONYI ZSIGMOND riportja — ( 1965 ) Hazánk fejlődésének (1985 két ragyogó évtizede A termelőerők ésszerű területi elosztásának és fejlesztésének gazdasági és társadalmi jelentősége A felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt a szocialista építés nagyszerű útját járva, Románia, az egykor gyengén fejlett agrár­ország korszerű és erős iparral, erőteljesen fejlődő szocialista mezőgazdasággal rendelkező ál­lammá fejlődött. A történelmi­leg aránylag rövid idő alatt le­zajló nagy átalakulási folyamat legtermékenyebb időszaka a IX. kongresszus óta eltelt két évti­zed. Ez a két évtized az ipar gyors ütemű fejlesztésének és korszerűsítésének, szerkezete megjavításának, a hatékonysági és­­minőségi tényezők érvényre­­juttatásának, a magas termelé­kenységű, intenzív mezőgazdasági termelés fokozatos kialakításá­nak a korszaka volt. E termé­keny, alkotó korszakban a gaz­dasági-társadalmi fejlődés irá­nyát a megszabó pártpolitika ki­dolgozása és gyakorlati megva­lósítása elválaszthatatlanul a párt főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a fáradha­tatlan forradalmi munkásságá­hoz kapcsolódik. A gyors ütemű gazdasági-tár­sadalmi fejlesztés egyik legje­lentősebb politikai alapelve, meg­újító változások fontos tényező­je a termelőerők ésszerű és méltányos területi elosztása, az ország összes vidékeinek és megyéinek harmonikus fejlesz­tése. Az ország területi-közigazgatási újjászervezésével s az említett elv gyakorlatba ültetésével min­den egyes megye és település előtt megnyílt a továbbfejlődés útja, az átlagos országos fejlett­ségi szinttől való lemaradás ese­tén pedig a lemaradás gyors be­hozásának a lehetősége. Az em­lített politikai alapelv alkalma­zása céljából a beruházási ösz­­szegek legjelentősebb hányadát az ipar fejlesztésére és korszerűsíté­sére fordították, szem előtt tart­va a múltban elmaradott vidé­kek, megyék és helységek gyor­sabb ütemű fejlesztését. Az elma­radottabb vidékek fokozottabb ütemű gazdasági fejlesztése a nemzetgazdaság általános fejlesz­tésére s a gyengén fejlett me­gyék gazdasági-társadalmi szer­kezetének megváltoztatására egy­aránt jótékony hatást gyakorolt. Nagy és korszerű ipari üzemek telepítése az elmaradottabb vidé­kekre, az itten eszközölt nagyobb arányú beruházások az elmúlt 20 év alatt egész sor vidék és megye számára tették lehetővé, hogy a fejlettebb, sőt sok eset­ben a legfejlettebb vidékek és megyék szintjét is megközelítsék. Megyék egész sora, közöttük Botosani, Beszterce-Naszód, Olt, Suceava, Vaslui, Teleorman, Me­­hedinti, Tulcea, Szilágy, Vilcea, Hargita, Kovászna és mások, az országos átlagnál jóval gyorsabb ütemű fejlődésen mentek át. I­­parral nem rendelkező helységek, mint Alexandria, Slatina, Csík­szereda, Calarasi, Gaesti, Roman, Zimnicea, Slobozia, Falticeni, Zilah, Caracal, Székelyudvarhely és nagyszámú hozzájuk hasonló helység ipari központtá, falusi települések tucatjai pedig váro­sokká fejlődtek. Az országos szinten lezajló fejlődési folyamat keretében maguknak a megyék­nek az elmaradottabb részei is gyorsabb ütemű fejlődésen men­tek át. Megyénk vidéki városai­nak. Régennek, Segesvárnak, Tírnaveninek, Ludasnak, Szová­­tának a gazdasági fejlődése, va­lamint egész sor falusi település városi jellegének a kialakulása is meggyőző példát szolgáltat e­­zen a téren. CZIMB­ALMOS FERENC (Folytatás a 4. oldalon) A Tanítók Napja A Tanítók Napjának megün­neplése egyike nemzetünk érzel­mi élete ama pillanatainak, ami­kor azokat köszöntjük, akik e­­gész tevékenységükkel a fiatal nemzedékek képzésén, nevelésén fáradoznak, felkészítik őket arra, hogy tovább vigyék a haladás, a tudomány és a kultúra, né­pünk szabadság-, függetlenség- és békeeszményének fáklyáját. Ebben az évben olyan körül­mények között ünnepeljük a Ta­nítók Napját, amikor népünk a párt IX. kongresszusának 20 év­fordulójára készül. Azon új szel­lemet hozó politikai esemény óta áll pártunk élén szocialista nem­zetünk legszeretettebb fia. Nicolae Ceausescu elvtárs, történelmünk és a jelenkori világ kiemelkedő személyisége. Jogos hazafias büszkeséggel nevezi népünk Ro­mániának ezt az aranykorát NICOLAE CEAUSESCU-korszak­­nak. A nevelők társadalmi szerepé­nek elismerése, szép hivatásuk dicsérete, az őket övező tiszte­let, szeretet és értékelés pilla­nata alkalom egyben a mérleg­­készítésre, új távlatok feltárásá­ra, még nagyobb feladatok kije­lölésére, melyek természetszerűen magukkal hozzák a nevelői hi­vatás szerepének növekedését, a társadalomban elfoglalt helyük- S­TEFAN BENTA, a Maros megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője (Folytatás a 2. oldalon)

Next