Vörös Zászló, 1985. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1985-07-02 / 154. szám
A RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXVII. évfolyam 154 (10350) sz. | 1985. július 2. kedd | Ara 50 báni Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai szellemében Fokozzák és változatosabbá teszik az alkatrészfelújítást Tavaly az első öt hónapban 2 125 000, az idén azonos időszakban 3 508 000 lej értékű alkatrészt mentettek meg az Autószállítási Vállalat marosvásárhelyi, Szabadság utcai részlegén. Erre vonatkozó előirányzatát hónapról hónapra következetesen teljesítette a mintegy 220 tagú közösség. Az egykori IRA (Autójavító Vállalat) telephelyén 4 millió lejt meghaladó költséggel végzett épület-főjavításnak, -restaurációnak és a zömmel ugyancsak önerővel végrehajtott felszerelésnek köszönhetően napjainkban határozottan kedvezőbb feltételekkel rendelkeznek e tevékenység kifejtéséhez. A legtöbb munkahely tágasabb, világosabb és műszakilag gazdagabban ellátott, mint a régi Elba utcai volt. De szükség is van minderre, hiszen a gépkocsialváz- és kocsiszekrény-főjavítástól kezdve a finom szerkezetű műszerek hibaelhárításáig rengeteg feladatot hivatottak megoldani. Az idén 37 forgalomból kivont szállítóeszközt bontottak darabokra, amelyekből nagy mennyiségű és értékű, felújítás nélkül ismét használható, alkatrészt nyertek, nem beszélve a felújíthatókról. Egyébként száznál is többféle géprész, tartozék és szerelvény megújítására rendezkedtek be. Legutóbb a gépkocsi-hűtőradiátorok, az akkumulátorok és a jegykezelő berendezések javítását szervezték meg. Amire készülnek, mert hiszen bővíteni szándékszanak tevékenységüket, azok a következők: meg akarják honosítani a fémszórást annak érdekében, hogy az úgynevezett metalizálással visszaállítsák a megkopott motor-főtengelyek és más alkatrészek eredeti méreteit, motor-, meg kapcsolószekrény-bejárató, illetve próbapadokat kívánnak működésbe helyezni. Ezenkívül gondolnak a belső szállítás függesztettpályás emelőgépekkel való megkönnyítésére, újabb raktárakat létesítenek, szabadtéri gépkocsimosó rámpát állítanak föl és betonozzák (parkolóhelynek) az udvar még rendezetlen, kihasználatlan részét , hogy csak néhány fontosabb és közelebbi tervüket említsük. A SIRA (gépkocsi karbantartó és javító részleg) dolgozóinak ténykedése talán éppen azért oly rendkívül hasznos, mert sokoldalú és a szakosodásra való törekvések mellett is megőrizte rugalmasságát, alkalmazkodó képességét, a mindenkori igényekhez. El kell ismernünk, nem kicsi dolog egy ekkora, még mindig szerényen fölszerelt üzemben felfordult, a túlzott igénybevételtől darabokra szakadt vagy a korrózió következtében meggyengült vázszerkezetű billenőplatós teherautókon, esetleg csuklós buszokon teljes helyreállítást végezni, amivel párhuzamosan, illetve egyidejűleg tachográfok, rádió adó-vevők, meg finom szerkezetű elektromechanikus készülékek szakszerű rendbetételéhez is kell legyen emberük. A részleg az ITA műszaki bázisaként természetszerűen elsősorban a saját igényeket próbálja kielégíteni, raktári készletéből az Autószállítási Vállalat marosvásárhelyi és vidéki egységeinek juttat alkatrészeket. Ami viszont nem jelenti azt, hogy nem segít, lehetőségei arányában, másokon. Sőt. Úgy, amint elvállalja (felsőbb engedéllyel) különféle gépjárművek javítását Maros megyei és más megyékbeli szocialista egységeknek, fölös készletéből készséggel kiszolgálja felújított alkatrészekkel is az érdeklődőket. Ilyenformán ez a közösség is bekapcsolódik az országos akcióba, mindennapi munkájával értékeket ment meg a nemzetgazdaságnak és új értékeket is hoz létre. AJTAY LÁSZLÓ Ünnepi gyűlés a Tanítók Napja alkalmából Tegnap a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében ünnepi gyűlésre került sor a Tanítók Napja alkalmából. Azokat ünnepelték, akik egész munkásságukat az ifjú nemzedék nevelésének szolgálatába állították, fáradságot nem kímélve oktatják l a jövő emberét. Az ünnepi gyűlésen ott volt Ioan Ungur elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Részt vettek még a Megyei és Municípiumi Pártbizottság képviselői, tanárok, tanítók,az ifjúsági és pionírszervezetek képviselői, meghívottak. Az ünnepi gyűlést Stefan Beria, a Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelője nyitotta meg. Ezt követően Ioan Ungur elvtárs a Tanítók Napja jelentőségéről beszélt, a Megyei és Municípiumi Pártbizottság nevében köszöntötte a résztvevőket, majd rámutatott arra, hogy ebben az évben a IX. pártkongresszus huszadik évfordulóját ünnepeljük, annak a történelmi eseménynek az évfordulóját, amikor Nicolae Ceaușescu elvtársat választották meg a pártfőtitkári tisztségbe. Hazánk az elmúlt húsz év alatt soha nem tapasztalt fejlődésen ment keresztül. Az oktatás is szüntelenül tökéletesedett, kiváló feltételek között folyik az ifjú nemzedék felkészítése, hogy majd jól megállják a helyüket fejlődő társadalmunkban. Az ünnepi gyűlésen felszólaltak még: Stefan Benta megyei főtanfelügyelő, Maria Sínpetrean, a marosvásárhelyi 1-es számú általános iskola tanára, pártalapszervezetének titkára, Lucretia Pu?ca?, az Electromure? szaklíceum aligazgatónője, Doina Bancu, az Al. Papiu Ilarian Líceum tanárnője, Soó Dénes, az 1-es számú Ipari Líceum igazgatója, Ecaterina Comisei, a Ne(Folytatás a 2. oldalon) AZ RKP IX. KONGRESSZUSÁNAK ÁTÜTŐEREJŰ ESZMÉI „A párbeszéd a világ problémáinak egyetlen megoldási módja“ Korunkban, amelyet a kölcsönhatások jellemeznek és amelyben nem tudunk és nem is akarunk közömbösek maradni a különböző események iránt, az emberiség szolidáris. Erről az együttérzésről napról napra meggyőződhetünk a hírügynökségek és a tömegtájékoztatási eszközök beszámolóiból a mind nagyobb arányú békeakciókról, amelyekben a félelem, de ugyanakkor határozottság is tükröződik. Félelem a fennálló bilaterális és regionális feszültségek fokozódása, a politikai akarat hiánya és amiatt, hogy az egyre bonyolultabb fegyverek veszélyes méretű felhalmozása megbontja az amúgy is törékeny, de a túlélést még egyelőre biztosító egyensúlyt. Határozott meggyőződés, hogy mindent félretéve meg kell kezdeni a leszerelést, elsősorban a nukleáris leszerelést, nem szabad többet pusztító célokra fecsérelni az emberi és anyagi erőket, hanem az összes állam felzárkózásával a gazdasági és társadalmi haladás szolgálatába kell állíttani őket Vajon, megvannak-e az eszközeink e létfontosságú követelmények teljesítéséhez? Minden bizonnyal igen! Itt van például a rég kipróbált és bevált elv, a nyílt, konstruktív, előítéletektől mentes dialógus, amellyel kiegyengethető az út még a legbonyolultabb kérdések előtt is. A Nicolae Ceausescu korszak ragyogó jegyeit magán viselő elmúlt két évtized ilyen szempontból is nagyszerű példákkal szolgál. Pártunk és államunk szilárd meggyőződésből származó hajthatatlan következetességgel járja a dialógus útját, bebizonyítva, hogy nincs az a fogas kérdés, amelyet tárgyalásokon, jóhiszeműen és megértéssel, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elve alapján folytatott megbeszélésekkel meg ne lehetne oldani. Történetünkben nincs még egy olyan időszak, amely annyi erővel adta volna tanújelét a román nép békés elhivatottságának, mint ez a húsz esztendő, amelyet a IX. pártkongresszus avatott fel és amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs neve fémjelez. A számtalan idehaza és világszerte vagy nemzetközi fórumokon folytatott legmagasabb szintű párbeszéd a leghatásosabban bizonyította a román külpolitika elveinek életképességét, annak az útnak a járhatóságát, amelyen Románia halad, hogy a barátságot és az együttműködést szolgálja az összes szocialista állammal, a fejlődő és el nem kötelezett országokkal, a fejlett tőkés országokkal, társadalmi és politikai berendezkedésétől függetlenül a világ minden államával, hogy teljesüljön a mai s a holnapi világ együttműködési és békevágya. ION SAVASTRE íjból elsők a Maros megyeiek Pártunk felhívására válaszolva, s hogy a Nicolae Ceausescu elvtárs által az ifjúság nagy fórumán kijelölt feladatokat maradéktalanul valóra váltsuk, Ludasról ötven diák — az Ipari Líceum tanulói — két hónapig a motrai hazafias munkatelepen dolgozott. Több mint 195 000 lej értékű munkát végeztek, ezzel is hozzájárulva a hazai széntermelés fokozásához. A diákbrigádok közötti versenyben a ludasi tanulók az I. helyet érték el. Eredményeikhez nagymértékben hozzájárultak az őket elkísérő oktatómesterek, Rotaru Porfiria és Székely Zoltán is. A ludasi gyerekek teljesítményükkel öregbítették a Maros megyei hazafias brigádok jó hírnevét. OLTEAN VALÉR A takarmányalap biztosítása elsőrendű feladat! A növényápolásnak a vége felé járunk, s küszöbön az aratás. A takarmánykészítéshez kell tehát mozgósítani a falvak összes lakosát. Van mit szárítani, behordani, mert az esős napokat legtöbb helyen a kaszálásra használták fel. Ott a sok fű rendben, fiókokban. Minél előbb el kell teríteni, szárítani, arról nem is beszélve, hogy sok helyen a víz elöntötte a kaszálókat, innen magasabban lévő területre kell hordani s ott szárítani meg a takarmányt. Amint a tények bizonyítják, szorgalomban nincs hiány. A kerelőszentpáli termelőszövetkezet új-dellői farmján például vasárnap is a falu apraja-nagyja lent volt a Berekben, ahol a víz elöntötte a kaszálókat Mentették, ami menthető. A boglyáknak csak az alja szenvedett kárt. Ezeket újra rakták, a többit próbálták szárítani. Ákosfalván a Vécke csatorna okozott nagyobb kárt — Ha pár nappal később jött volna az eső, ma nem fájna a fejünk — mondja Harkó Lajos, az állattenyésztési farm vezetője. — Fedél alatt lenne az első kaszálásból származó takarmány. — És így? — A múlt hét végéig mintegy 150 tonna szénát hordtunk be s körülbelül 250 tonna van boglyákba rakva. Ákosfalván jó gazda módjára bánnak a takarmánnyal. Csak az idén 400 pár kerekecskét vásároltak, és azon szárítják a pillngósokat. Arról nem is beszélve, hogy az összes takarmányt fedél alatt tárolják. — Sőt, még az árpaszalmát is— teszi hozzá a farm vezetője. — Nagy szükség lesz az idén rá. A szénatárolásnál pedig alkalmazzuk a hideglevegős, ventillátoros szárítást Az elnökünk látta valahol ezt az olcsó és jó módszert. Minden rekeszben, ahová 25 tonna széna fér be, alul kerekecskékből járatokat csiná (lt) (Folytatás a 4. oldalon) C okán mondták-mondják, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok üzlethálózatában kínált zöldség- és gyümölcsféle szebb is, jobb is, mint amit egyebütt elénk tesznek. Nézzünk utána, gondoltam, s beléptem a főtéri csarnokba. Tényleg szép, friss volt a káposzta, olyannyira friss, hogy az ember szinte beleharapna, amúgy melegében. Szó szót hozott, elég jól el is beszélgettük az időt a soros üzletfelelőssel, mikor megszólalt egy férfi: — Ha erről a témáról akar írni, akkor tartson velem. A kocsi itt áll az üzlet előtt, de nem sokáig, mert indulnom kell. A kocsi egy hét és féltonnás teherautó, amely simán siklik le a Maros völgyén. Ahol csendesebb a forgalom, Duca Teodor — mert ő a sofőr — mond néhány dolgot. — Több mint húsz éve ülök a volánnál, és mindig teherkocsit vezettem, mindig élelmiszert szál kitérő jutottam az állami gazdaságok üzleteibe. Mikor mi volt. Szállítottam salátát, ez túl könnyű, ugrál a raktérben, káposztát, paradicsomot, karalábét, szilvát, almát. Ezek már jobban megfekszik a kocsit. Az almáról jut eszembe, hogy a télen, abban a cudar hidegben az apoldi farmról hoztam egy szállítmányt. Olyan hideg volt, hogy Vásárhely előtt befagyott a gázolaj. Melegítem a tankot, s közben integetek minden elhaladó járműnek, hogy állana meg egy szóra. Végre lassít egy vontató, s haveri alapon megkérem a vezetőjét, hogy szól— LAJOS ANTAL riportja — jön be telefonon, ne zárjanak az üzletben, érkezek mindenképpen. Melegítés után újra gyújtottam és a motor beugrott, meg is érkeztem az üzlethez, de ott nem égett a villany. Rövidesen azonban gyertyafénynél ürítettünk és mindenki ott volt... Nem, az üzletbeliekkel sohasem volt gon(Folytatás a 4. oldalon)