Vörös Zászló, 1985. augusztus (37. évfolyam, 180-205. szám)

1985-08-01 / 180. szám

KIÁLLÍTÁS Húsz év megvalósításai Maros megyében Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a IX. pártkongresszus utáni években nagy vívmányaink közé tartozik az oktatás erőteljes fejlesztése minden fokon. A szocializmus éveiben korszerű oktatási rendszert alakítottunk ki, amely ma felöleli az ország lakosságának több mint 25 százalékát és biztosítja egész ifjúságunk alapos felkészítését, a szükséges kádereket valamennyi tevékenységi terület számára. Amint pártunk főtitkára megállapította, bátran állíthatjuk, hogy ha nem arattunk volna ilyen ragyogó sikereket az oktatásban, ha nem hajtottunk volna végre forradalmat a román oktatás átalakítása terén, nem érhettük volna el a haza gazdasági-társadalmi fejlesztésének többi eredményeit sem. A korszerű oktatás, a kutatás, a tudomány birtokában valósíthattuk meg a nagyszabású forradalmi átalakításokat hazánkban. „Hazánk további fejlődése — állapítja meg pártunk főtitkára — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és a kommunizmus építésére való rátérés sem épülhet másra, csak korszerű oktatásra, fejlett tudományra és megismerésre az összes tevékenységi területeken." Maros megye iskolahálózata is gyökeres változásokon ment át az elmúlt húsz esztendőben. Ezt a fejlődést nagyszerűen szemlélteti a sportcsarnokban rendezett, Maros megye fejlődését bemutató kiállításon látható számos grafikon, kép. Az oktatási intézmények jelentős anyagi támogatásban részesültek, új iskolák, tantermek, laboratóriumok, tanműhelyek létesültek, gazdagodott a berendezésük. Az 1984—1985- ös tanévben például Maros megyében 4 300 tanteremben folyta tanulók oktatása, nevelése. Ezenkívül 930 jól felszerelt kabinetben és laboratóriumban biztosították a gyakorlati képzést. A tanulók 274 sportbázison fejleszthetik fizikai erőnlétüket. A megyében 34 bentlakás és étkezde van. A mezőgazdasági szakoktatást 123 mezőgazdasági tangazdaság biztosítja, a tanműhelyekben 8 011 tanuló végezhet termelőmunkát. Az iskolai könyvtárak száma 433, a kötetek száma pedig megközelíti a kétmilliót. A tanulók oktatásával, nevelésével a nemrég lezárult tanévben 8 000 tanító, tanár, mérnök, mester foglalkozott. Az oktatás anyagi alapjának, a tanszemélyzet létszámának növekedésével párhuzamosan jelentősen emelkedett a tanulók száma is, különösen a líceumi és szakmai oktatásban, így például 1965-ben a líceumokban 12 769-en tanultak, míg ebben az iskolai évben az itt tanulók száma 33 500-ra emelkedett. A szakmai iskolák tanulóinak száma az 1965. évi 5 478-ról 6 959- re emelkedett. A kiállításon grafikonok szemléltetik a tanulmányi eredményeket is. Az átmenő osztályzatot elért tanulók száma több mint 97 százalékra növekedett. Jelentős sikereket értek el a tanulók a szakmai, műszaki, tantárgy-versenyeken. A műszakigyakorlati körökben jelenleg is több mint 84 500 iskolás gazdagítja ismereteit. A megye tanulói szépen szerepeltek a Megéneklünk, Románia fesztivál rendezvénysorozatain, több oklevelet, díjat kaptak. A XIII. pártkongresszus dokumentumainak fényében az oktatás a következő időszakban tovább fejlődik, gazdagodik az anyagi alapja, új tantermek, laboratóriumok stb. létesülnek. Vegye igénybe a Vörös Zászló hirdetési rovatát! csalód, mégis jól megértenék egymást. Más: nemrégiben egy főiskolai káder szólalt meg szögletes mondatokban ,elvétett hangsúlyokkal. S az egészet a megfelelő kifejezések kínos-keserves keresgélése tette még szánalmasabbá. Elszégyellem magam, ahányszor ilyenszerű szereplésekkel ,.örvendeztetnek“ meg. Halovány vigasz az olyan megnyilatkozás, mint a minapi interjú egy marosvásárhelyi kutatómérnökkel. Élvezettel hallgattam válaszait, eredeti okfejtését a tudós és a világ viszonyáról. Hamis intonációk, vagy íradatszerkesztési hibák nem zavarták a párbeszédet. Szakszerű fejtegetése, mégis irodalmias lejtése juttatta eszembe a lélekbúvár szavait. Helytállónak érzem: „A tudat úgy tükröződik a szóban, mint a nap a vízcseppben.“ De akkor is szívesen odafigyelek, ha valaki nem míves irodalmi nyelven szólal meg. Mert nem lehet ellenünkre a közvetlen, laza szófűzés. Szerencsére olykor ez is feltűnik, falusi emberek egészséges, ízes, adomás hangulatú beszédében. Pedig aligha a beszédkészségük csiszoltgatásával töltik az idejüket. Úgy hiszem, esetünkben egyszerűen arról van szó, hogy tisztán látnak világunkban, zavartalan a szó és a gondolat egysége. Innen a tekintélyt adó szép beszéd. És van itt még valami. A társadalmi élet folyamatában a nyelv is alakul, gazdagodik, s mint a nyelvészek állítják: „. . .Kísérletileg is bizonyított, hogy ez a folytonos megmunkálás egy második nyelv elsajátításában annál tökéletesebb lesz, minél mélyebb az anyanyelvi ismeret. Az viszont már tapasztalati tény, hogy két vagy több nyelv tökéletlen birtoklása keveredésükhöz, a gondolkodási folyamatnak olykor zavaros tagolásához vezet.“ Semmi okunk az iménti észrevétel megalapozottságában kételkedni, mely megszívlelendő azok számára ,akik képességeik folytán vagy más okokból közszereplésre hivatottak. Szereplési láz, mikrofonláz, lámpaláz — erre is leegyszerűsíthetjük a kérdést. Szerintem nem szabad, mert egészen másfajta bajról van szó. Olyanról, amelyet nem szüntet a tüneti kezelés. Csak az anyanyelv művelése. Aki még az érvényesülésben is hasznunkra lehet. „ MAKRAI JÁNOS VÖRÖS ZÁSZLÓ - 9. OLDAT? «MEZŐGAZDASÁG* A tudományos sertéstenyésztés gernyeszegi központjában SERTÉSVÁROS — legszíve- sebben így nevezném a gernyeszegi Sertéstenyésztési Kísérleti Állomást. És nincs, illetve nem is lenne ebben semmi túlzás: a telepen aszfaltozott fő- és mellékutcák ágaznak el és futnak együvé, különböző járművek szaladgálnak, transzformátorok, szivattyúk sziszegneksustorognak. Amikor 1968-ban felépült — az utóbbi két évtized egyik legjelentősebb létesítménye — ez a telep, azt sem tudtuk, hogy, híradásainkban hová helyezzük, hol túlbecsültük és sokszor elírtuk elnevezését, rendeltetését nem tudtuk pontosan meghatározni, mert akkorjában óvakodtunk a „tesztelés“ szótól. Később aztán valahogyan egyenesbe jöttünk, igaz, hogy időközben világossá, egyértelművé vált e létesítmény célja és rendeltetése. Pártunk új mezőgazdaságfejlesztési programja szüntelenül sokrétűbbé válik, úgy, ahogy a mindennapi élet, az adottságok megkövetelik. Az állattenyésztésben általában hosszú idővel kell számolni, nem máról holnapra jönnek létre új metisek, vagy pláne új fajták, de a tenyésztechnika általában dinamikusan kell hogy kövesse a mindennapok igényeit, főleg a tartás- és takarmányozási feltételeket. Ilyen szempontból a gernyeszegi „sertés városban“ látványosak az eredmények. A központi telep ugyan nem bővült, csak korszerűsödött, de több „leányvállalata van, úgyhogy a tenyésztett és megfigyelés alatt levő sertésállomány most kétszerese az indulási évbelinek, s 30 000 körül mozog. A korábbi, importból származó apa- és anyaállatok is már mások. A Nagy Fehér és a Landrace fajták keresztezéséből egy szapora anyaállat, a Durock és a Hampshire fajtákból pedig egy húshasznú, gazdaságos hízó van kialakulóban. A sertéstenyésztés tudományos kérdéseivel megfelelően elkülönített és jól felszerelt központban — az úgynevezett Biobázison — négy magas képesítésű állattenyésztő mérnök, illetve orvos, öt laboráns, tucatnyi technikus, gyakorlott gondozó foglalkozik. A mindennapi termelés kérdései mellett azonban természetesen részt vesznek a kutatómunkában az állomás vezetői és a farmvezetők is: mindenikük két, esetenként három, a szaporítással, tartási és takarmányozási viszonyokkal stb. összefüggő témát tanulmányoz sokszor éveken át. A sertéstenyésztés tudományos kérdéseivel való intenzívebb foglalkozás különösen fellendült azok után a munkalátogatások után, amelyeket Nicolae Ceausescu elvtárs tett megyénk különböző gazdasági egységeiben, s így Gernyeszegen is. A pártfőtitkár, majd a Megyei Pártbizottság buzdítására a gernyeszegi sertéstenyésztő tudományos telep szakemberei, hogy úgy mondjuk, kiléptek a saját munkahelyükről, csoportosan és szerre felkeresték megyénk állami, szövetkezeti és szövetkezetközi sertés- hizlaldáit — Gezsét, Radnótot, Pagocsát, Gálfalvát, Bándot, Kóródszentmártont —, tanulmányozták az adott lehetőségeket, tanácsokat adtak a technológiai folyamat javítására, s ami nagyon fontos, az Állomás értékes Durock, Landrace, Yorkshire, Hampshire fajta, vagy ezek keresztezéséből származó apa-, illetve anyaállatokat adott el a szóban forgó hizlaldáknak a helyi fajták feljavításához, a sertéstenyésztés gazdasági hatékonyságának növeléséhez. Talán itt kell még elmondani, hogy a gernyeszegi Sertéstenyésztési Kísérleti Állomás munkaközössége, a pártfőtitkártól kapott útmutatásokat, orientációkat — ellenálló fajták kitenyésztése, a gabonatakarékos hizlalás, a legkedvezőbb vágósúly és húsarány elérése stb., stb. — a lehető legkomolyabban véve, egyre szebb eredményeket ér el az ország ilyen rendeltetésű intézményei-vállalatai között az elsők között van, s mert megyénkben működik, eredményesen, hogy úgy mondjuk, lokálpatrióta módon is, sikeresen járul hozzá sertéstenyésztésünk fejlődéséhez, az állami és a területi önellátási alap biztosításához. (lajos: A gernyeszegi „sertésváros" madártávlatból. (SZÁSZ KÁROLY felvétele) Jobb a takarmányozás - több a tej Most mindenkit, mármint a mezőgazdaságban, elsősorban az aratás, a kenyérgabona gyors betakarítása foglalkoztat, ide összpontosítják az erők zömét, de a jó gazdák módot találnak arra is, hogy gyűjtsék, gyűjtögessék a takarmányt, jobb szervezéssel, takarmányozással növeljék a tej- és hústermelést. Az aratásról beszélgetve vetődött fel a takarmányalap biztosításának, a tejtermelés növelésének kérdése is a ludasi egységes agráripari tanács körzetében. Az előző esztendők tapasztalataiból tanulva mind a tanács vezetősége, mind pedig a gazdaságok igyekeztek és igyekeznek annyi takarmányt összegyűjteni, hogy a télen egyetlen egység se kényszerüljön vásárlásra. Az eredmény? Az első kaszálásból tervezett 3 000 tonna széna helyett már eddig több mint 4 000 tonnát tároltak, vágják a pillangósok második termését, úgyhogy a számítások szerint az istállózási időszakra szükséges 5 200 tonna szénát tárolni tudják. Ezenkívül most zöldtömeget biztosíthatnak az állatállománynak, olyan minőségben és mennyiségben, hogy növekedjék a tejtermelés. És hogy ez ténylegesen így is van, bizonyítják az eredmények. Az év első hat hónapjában a takarmányozott tehenenkénti napi tejtermelés tanácsi szinten elérte a 6,5 litert, amiből árutej 4,5 liter. Jó néhány gazdaságban átlagon felüli a teljesítmény. Kecében például 11 liter, Bogáton 9,5 liter, Csekelakán megközelíti a 7 litert, de általában egyetlen gazdaságban sem alacsonyabb 5 liternél. A múlt év azonos időszakához képest (6 hónap) a takarmányozott tehenenkénti össztejtermelés 130 literrel nagyobb az idén, az államnak átadott tejmennyiség pedig 3 000 hektoliterrel több. A leglátványosabb a felfelé ívelés Kecében, ahol tavaly a takarmányozott tehenenkénti évi össztejtermelés 880 literrel volt nagyobb, mint 1983-ban, az idén pedig ugyanabban az időszakban 1984-hez képest 500 liter a növekedés. Ez a példa is nagyon igazolja azt, hogy ott, ahol fontosságának megfelelően kezelik az állattenyésztés, a termelés növelésének kérdését, az eredmény nem marad el.