Vörös Zászló, 1985. szeptember (37. évfolyam, 206-230. szám)

1985-09-01 / 206. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásait követve A tervezők tökéletesítik az épületek hőszigetelését A bukaresti típustervező inté­zet (IPCT) még 1979-ben kidol­gozott egy érdekes tanulmányt arról, hogyan lehet (lehetne) 1990-ig szakaszonként javítani hazánkban az épületek hőszige­telését. A stúdium készítői úgy vélték, hogy 1982-ig 16, az idei év végéig 41 százalékkal sikerül mérsékelni a lakóházak, szociál­­kulturális és ipari rendeltetésű épületek hőveszteségét. Tekintet­tel azonban arra, hogy a java­solt termékek gyártása elmaradt a vélt szükséglettől, gyakorlati­lag továbbra is a klasszikus, a­­ránylag jó eredményeket adó é­­pítőanyagokhoz kellett folya­modni. Illetve a már ismert és bevált szigetelő tulajdonságú ké­szítmények tökéletesített változa­taihoz apellálni, mint amilyen például a habbeton. Ilyen és hasonló anyagokkal, módszerek­kel a tetők hőátbocsátási ténye­zőjét —, hogy megint csak egy példára hivatkozzunk, sikerült 15 százalékkal csökkenteni az elmúlt öt év alatt. Radikális változást az 1984-ben kiadott 256-os számú Törvényere­jű rendelet hozott e téren, a­­mely előirányozta a lakások ké­nyelmi fokának lényeges javítá­sát, így az államtanácsi dekré­tum kötelező módon előírta — többek között —, hogy a 2-es szá­mú klímaövezetben, amelyikbe megyénkben a városok többsége beletartozik, mennyi kell legyen az épületek határoló elemeinek nevezett maximális hőátviteli té­nyezője. Minálunk például a falak szigetelő tulajdonságára u­­taló szám­­ körül mozgott, néha felette is volt, ezután viszont kötelező azt 0,7 alá szorítani. A pincéket pedig úgy kell kialakí­tani, hogy azok mennyezeténél ez a tényező a korábbinak lega­lább a felére csökkenjen. A Marosvásárhelyi Tervezőin­tézetnél, amint Kiss Géza mér­nök, a fűtési tervezőcsoport ve­zetője elmondotta, a legnagyobb komolysággal és felelősségérzettel igyekeznek alkalmazni a felső rendelkezést, így, hogy a köny­­nyebb összehasonlítás kedvéért megint arra a bizonyos hőátviteli együtthatóra hivatkozzunk: a jövő évtől a panelházak tetőszer­kezeténél az előírt 0,56 helyett 0,42-es értékre számítanak, a pin­céknél a megszabott 1,1-el szem­ben 0,62-el számolnak. A külső falaknál olyan körülmények kö­zött, hogy nem változtatnak az ablakok méretén, ha kevéssel is, de csak a megadott minimális szint fölé emelik az építőelemek hőszigetelő képességét. A ház­gyári falakba ezután a 12 centi­méter vastag habbeton réteg he­lyett azonos vastagságú ásványi gyapotot foglalnak bele és ki­sebbítik a lakóépületek merevítő bordázatának részarányát, ami által csökken a hőszigetelést nél­külöző (kondenz kicsapódására hajlamos) felület nagysága is. Ugyanakkor arra is gondoltak, hogy az erkélyről kívülről meg­­közelíthető-tisztítható ablakok kül­ső részét merev változatban ké­szíttessék el, mert ezáltal javul a tömítettsége. A fenti és más megoldásoktól azt remélik, hogy az eddigi 4—5 000 kilókalóriáról 3 370—4 000 kilokalóriára esik alá az új laká­sok óránkénti hőenergia-szükség­lete, ami azt jelenti, hogy ben­nük, fűtési idényben mintegy 20 százalékkal kevesebb tüzelő­anyaggal is fenntartható ugyanaz a hőmérséklet. Az energiagazdál­kodás tökéletesítését célzó tervek kidolgozása és alkalmazása annál is inkább szükséges és fontos, mivel az 1986-ban Maros megyé­ben felépülő tömbházak 60 szá­zaléka előregyártott elemekből készül. Ami nem jelenti azt ter­mészetesen, hogy a szakemberek a más eljárással kivitelezésre ke­rülő létesítményeknél nem törek­szenek a hatékonyság fokozására, így a cellás (rekeszes) struktú­rájú épületekre is adtak már ki javított terveket és egyebek kö­zött előirányozták, hogy azokat a, nem tartó habbeton falakat, a­­melyekhez a régi típusterv 25 centiméteres vastagságot írt elő, és amely helyett a mi intézetünk­ben eddig is 30 centis vastagsá­got méreteztek, a 256-os törvény­­erejű rendeletnek megfelelően 35 centiméteresre készítsék el. A tavaly érvénybe lépett iránymu­tató dokumentum, mint láthat­juk, igazolta a vásárhelyi terve­zők előrelátó törekvését. AJTAY LÁSZLÓ Betakarítani minden , kiló zöldséget, gondosan ápolni a növényeket! Egy kicsit talán furcsának tű­nik e párosítás, de amint Bálint Alberttel, a megyei Kertészeti Tröszt főmérnökével folytatott beszélgetésünkből is kiderül, helytálló. — Valóban így van. A májusi és júniusi hűvös időjárás nagyon visszavetette a melegkedvelő nö­vények, mint a paradicsom, pap­rika, vinetta fejlődését s nagy­mértékben befolyásolta az ubor­katermést is. A paradicsom, paprika és más zöldségfélék szü­­retelése lényegében augusztus második felében kezdődött meg. A termés jónak ígérkezik. Arra kell törekedni, hogy megfelelő növényápolási, növényvédelmi munkálatokkal minél tovább ter­mésben tartsuk ezeket a növé­nyeket. Meg kell találni annak a módját, hogy minél nagyobb te­rületet öntözhessünk.­­ — Paprikában, paradicsomban teh­át nem lesz hiány. S a többi zöldségfélék? — Térjünk vissza a tavaszhoz. L­eveles zöldségekből nagy meny­­nyiséget értékesítettünk. Csupán spenótból 409 tonnát juttattunk az árualapnak. Kielégítő volt a saláta-, zöldhagyma-ellátás is. Az­tán a már említett tényezők bi­zony egy kicsi bajt okoztak. A­­kadozott a zöldségellátás. Hogy csak egy példát említsek. Korai káposztából 1 500 tonnát értéke­sítettünk, a nyári káposzta azon­ban még csak most „ért kés alá“. Később a szárazság sanyargatta a növényeket, ami viszont az u­­borkatermésben okozott nagy kárt. Ez egyébként nemcsak nálunk, h­anem más megyékben is hiány­cikk. A hideg időt sok eső követte, ami amellett, h­ogy gátolta a nö­vényápolási munkálatok elvégzé­sét, árvizet okozott, ami megyei viszonylatban több mint 800 hek­táron tette tönkre a termést. Természetesen ezek a területek nem maradtak üresen. Ahogy le­hetett, azonnal bevetettük, ültet­tük, zöldpaszullyal, uborkával, leveles zöldségekkel és őszi ká­posztával. — A helyzet tehát nehéz, de nem elkeserítő. — Én úgy fogalmaznék, hogy ez az esztendő újra próbára tet­te a zöldségtermesztő gazdasá­gok, farmok dolgozóinak hozzá­állását, szorgalmát A sok ter­mészeti csapás ellenére azok az egységek, amelyeknek vezetői szívükön viselik a zöldségter­mesztést, jó eredményeket értek, érnek el. A marosvásárhelyi Kon­zervgyár héderfáji szakosított farmján a száz hektárból negy­ven hektárt kétszer öntött el az árvíz. Szorgalmas munkával, ház- NAGY FERENC (Folytatás a 4. oldalon) Teljében a zöldségbetakarítás A Nap már bukni készül a ** közeli dombok mögé, ami­kor belépek a kapun. A gazda éppen az udvart locsolja, bal ke­zében vizes vödör, a jobban zo­máncozott csupor, azt megmerí­ti, széles mozdulattal teríti szét a cseppeket az udvar földjén. Mint egykor a magvetők, bár én ilyesmit csak képeken láttam, az én világom már a gépeké. Van valami különlegesen szép a házi­gazda vízterítő mozdulataiban (vagy csak én látom úgy a ké­szülődő naplementében), legszíve­sebben kérném, ne is hagyja ab­ba, de ő már letette a vedret, az esti udvarseprés elmarad, lega­lábbis addig, míg én itt vagyok. — Jöjjön — mondja N. Miklós bácsi, miután kötényébe törölte kezét és paroláztunk — mutatok valamit. — Huncut mosolyt is told hozzá, mintha féltve őrzött titkai egyikébe készülne beavatni. Visszaballagunk a kapuhoz, az öreg megáll előtte. Az ajtón le­vélszekrény, kívülről csak a két ujjnyi nyílás látszik, észre sem vettem. — Ilyet még nem látott — mondja és lassan megemeli a levélszekrény fedelét. — Nézzen belé! De óvatosan! — figyelmez­tet, mintha féltene a látvány iz­galmától. A ládikó aljában fészek, benne kis madár. Valóban meglep, néz­ném is még a szokatlan madár­házikót, de Miklós bácsi vissza­engedi a fedelet. — Ne zavarjuk, éppen költ. Hat tojása van. — S milyen kedvesek — szólal meg a hátunk mögött az előke­rült Emma néni is, amíg Miklós bácsi a fedelet ledrótozza. — Nehogy a macska kárt tegyen bennük — magyarázza közben. Bólogatok. Közben, amíg az e­­perfa alatti pad felé baktatunk, kissé elszorul a torkom. Mert, ha a levélszekrénybe madár köl­tözött, akkor abba nem sok leve­let dobhat a postás. Pedig négy gyermek van közelebb-távolabb a szülői háztól. Miklós bácsi kitalálhatja gon­dolataimat, mert ezt mondja: — Szóltam a postásnak, ha levelet (Folytatás a 4. oldalon) Fészek a levélszekrényben----­ — TOMPA 7. MIHÁLY riportja — Marosvásárhelyi városkép (MÉSZÁROS ISTVÁN felvétele) A Megyei Pártbizottság Bárójának ülése Tegnap, augusztus 31-én ülést tartott a Megyei Pártbizottság Bürója. Az első napirendi pont keretében elemezte a megye ipari egységei téli előkészületeinek el­lenőrzésével kapcsolatos jelentést. A továbbiakban megvizsgálta és jóváhagyta a szocialista mezőgaz­dasági, valamint az élelmiszer­­ipari egységek 1985 I. félévi gaz­dasági-pénzügyi helyzetével kap­csolatos jelentést és az új gaz­dasági-pénzügyi mechanizmus szigorú alkalmazásához szüksé­ges intézkedéseket. A büró a továbbiakban ele­mezte és jóváhagyta a municí-piumi, városi, községi, az iskolát is főiskolai pártszervek és -szer­kezetek, a néptanácsok, a megyei­anfelügyelőség, valamint az ok­­atási intézmények vezetősége által az 1985—1986-os iskolai és egyetemi oktatási év előkészíté­sre kifejtett tevékenységéről szóló jelentést A Megyei Pártbizottság Bárc­­a ezután tájékoztatót hallgatott meg arról, hogy miként oldot­­ák meg a dolgozók leveleit, ké­­éseit, észrevételeit és panaszait, majd a folyó tevékenység kér­­déseit oldotta meg. Újat, jobbat alkotni! A termelő tevékenység előmoz­dítása, a hatékonysági tényezők határozott érvényre juttatása a pártszervezetek által végzett po­litikai m­unka céljai között első helyen kell szerepeljen. Termé­szetes tehát, hogy ipari vállala­taink pártbizottságai és alapszer­vezetei politikai munkájuk meg­szervezésében ugyancsak a ter­melés követelményeit tartják szem előtt A XIII. pártkongresz­­szus határozatainak s pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elv­társ útmutatásainak szellemében a vállalati pártbizottságok, alap­szervezetek, a párttagok teljes határozottsággal utat kell nyissa­nak a magasabb műszaki köve­telményeknek megfelelő és na­gyobb gazdasági hatékonyságot biztosító új termékek létrehozá­sának és gyártásba vételének. A Prodcomplex Vegyipari Vál­lalat munkaközösségei, elsősor­ban a gépgyártók sokat tettek­­lesznek a terméklista állandó bő­vítéséért, új gépek és felszerelé­sek prototípusainak elkészítéséért és gyártásba vételéért. Megbeszé­lésünk során­ Rusu Mihait, a vál­lalat pártbizottságának propa­ganda kérdésekkel foglalkozó tit­kárhelyettesét, Pop Sever mérnö­köt, a műszaki tervezést és ü­­zemi kutatást végző műhely fő­nökét és Pete Zoltán almérnö­­köt, a Mérnökök és Technikusok Komissziójának titkárát kértem meg, hogy a gépgyártó gyárrész­leg ilyen irányú tevékenységét fölvázolják. — Vállalatunk pártbizottságá­nak állandó törekvése, a termék­felújítás, újratervezés, új gépek és felszerelések tervezésének és gyártásba vételének elősegítése — említi a pártbizottság titkár­helyettese. — A­ büró évharma­­di terveiben, az alapszervezeti titkárok rendszeresen tartott fel­készítő gyűlésein s a Mérnökök és Technikusok Komissziója te­vékenységének irányításában egy­aránt elsődlegesnek tekintjük ezt a feladatot. Pártalapszerveze­­teink politikai tevékenységükkel igyekeznek oda hatni, hogy min­den párttag megértse és támo­gassa az új bevezetésének ügyét. — Újat alkotó tevékenységünk­ben a munka termelékenysége fokozásának, a nyersanyagfogyasz­tás csökkentésének, olyan gépek és technológiai felszerelések ter­vezésének és gyártásba vételé­nek a szükségességéből indulunk ki, amelyek által tehermentesí­teni tudjuk magunkat hasonló gépek és felszerelések behozata­lától és elősegítjük hazai nyers­anyagaink magasabb fokú hasz­nosítását — egészíti ki a titkár­helyettes megállapításait Pop Sever mérnök, felsorolva a már megalkotott és gyártásba vett gépek és felszerelések egész so­rát, közöttük a sűrített levegős A beszélgetést lejegyezte: CZIMBALMOS FERENC (Folytatás a 2. oldalon)

Next