Vörös Zászló, 1985. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1985-10-01 / 231. szám

A­ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXVII. évfolyam 231 (10427) sz. 1983. október 1. kedd Ara 50 ban! A betakarítás, a vetés gyorsításáért Vasárnap is teljes műszak volt a szántóföldeken Megszokottá vált már, hogy a földműves ember akkor ünnepel, amikor ideje van rá. És ez nem i­s lehet másképp. Most ebben az műszakban kell betakarítani, a­­miért egész évben dolgozott, meg­alapozni a jövő évi termést. Ép­pen ezért nem feltűnő, ha vasár­nap is munkaruhát ölt magára. És nagy szükség is van erre, hisz még tengernyi a tennivaló a föl­deken. S a vasárnapi műszaknak még van egy nagy előnye: ilyen­kor a városban dolgozó gyerme­kek, rokonság is „hazaruccan“ egy kicsit falura. Úgy, ahogy Enyedi Miklós, a marosszentgyörgyi ter­melőszövetkezet főmérnöke mon­dotta­: nálunk vasárnap is igazi munkanap van a földeken. Ilyen­kor összegyűl a család. A teg­nap is 300-an dolgoztak a határ­ban. — Akkor meg is volt az ered­ménye. — Igen, ezen a napon teljes egészében befejeztük a cukorrépa ásását. S a szállítás is elég jól haladt. Igaz segítséget is kap­tunk a régeni Erdőkitermelési és Szállítási Vállalattól. Kilenc te­herkocsit küldtek. Ezek mellett még a mi szállítóeszközeink is dolgoztak, így még mintegy 300 tonna répa van kint a­­mezőn. A répalevél jelentős részét is be­­hordtuk. Ebbe a munkába be­vontuk a falvakban levő magán­­fogazatokat is. Vasárnap mintegy 30-an hordták a répalevelet. — De a mezőgépészek sem ül­tek tétlen. — Az összes traktor kint dol­gozott a határban. Hét szántott, 3 tárcsázott, 1 pedig a magot húzatta a földbe, így 15 hektá­ron forgattuk meg a talajt. 12 hektáron tárcsáztunk és 10 hek­táron elvetettük a búzát. Teljes műszakot tartottak a szomszédos nagyernyei termelő­szövetkezetben is. A részletekről Nagy Domokos, a termelőszövet­kezet elnöke tudósít. — Eredményes volt a vasárnap. Tizenhárom traktor készítette a talajt és kettő vetett, így csupán eze­n a napon 22 hektáron került földbe a búza. A répakiszedéshez géppel is besegítettünk. Egy trak­tor a répakiemelővel dolgozott. A városiak is jobban boldogultak. — A városiak? — Igen, akik Ernyőből szár­maznak. Nagyon sokan jöttek haza vasárnap a szülőknek segí­teni, így a cukorrépa betakarí­tásánál is jól előre léptünk. A száz hektárból eddig 65 hektár­ról szedtük ki a termést. Vasár­nap az Autószállítási Vállalattól négy járművet kaptunk. Ezek a mi két utánfutónkkal együtt 40 tonna répát szállítottak be a gyár­ba. A fogatokat mi is a répa­levél elszállításához mozgósítot­tuk, hogy minél hamarabb fel­szabaduljanak a területek. — Jól sikerült az idei ősz —­­mondja Nagy Márton, a koronkai termelőszövetkezet elnöke. _ ? — Nemcsak azért, mert jó idő tárt, hanem mert a tagságot is sikerült úgy mozgósítani, hogy minden munkát idejében végez­zünk el. — Vagyis? — Kezdjük a legfontosabbal. Nemcsak a koraiak, h­anem az árpa vetését is már több mint egy hete befejeztük. Hatvan hek­táron olajrepcét, 20 hektáron o­­laszperjét, 100 hektáron pedig árpát vetettünk. Most tehát min­den erőt a búza vetéséhez össz­pontosíthatunk. Arra törekszünk, hogy optimális időben végezzünk vele. — És ebben segített a vasár­napi műszak is. — Igen. Habár kevés a trakto­runk, jelentős területet készítet­tünk elő, Tóth István mezőgépész pedig tíz hektáron vetette el a búzát. — És van tere a traktoroknak? — A betakarítást úgy próbál­tuk megszervezni, hogy a terüle­tek minél hamarabb felszaba­duljanak. A bozsi részlegen pél­dául, ahol a gépjárművek nem tudják megközelíteni a répaföl­deket, fogatokkal, hordjuk be a termést a központba, onnan pe­dig teherkocsikkal szállítjuk to­vább. Igaz, saját fogatunk nincs sok, de a háztáji gazdaságokban levő fogatokkal is besegítenek. Vasárnap, is például 35 magán­fogattal hordták a cukorrépa le­velet. Szorgalomban, munkakedvben tehát vasárnap sem volt hiány. A fent elsoroltak mellett sok he­lyen törték már a kukoricát is. Marosszentgyörgyön például ed­dig 50 hektárról, vagyis az egész területnek több mint harminc százalékáról szedték le a termést. Eredményes volt ez a nap és most arra kell törekedni, hogy a hét­köznapok még eredményesebbek legyenek, hisz október elején já­runk. Sürget az idő, mert most már mindennap hűvösebbre vál­hat, s akkor nagyobb vámot fi­zethetünk a késlekedésért. NAGY FERENC MEZŐGÉPÉSZEK! SZÁNTÓFÖLDEK DOLGOZÓI! KÖVESSETEK EL MINDENT ANNAK ÉRDEKÉBEN, H­OGY IDEJÉBEN BIZTONSÁGBA HELYEZZÉTEK AZ IDEI TER­MÉST S SZILÁRD ALAPOT TEREMTSETEK A JÖVŐ ÉVI­NEK! HASZNÁLJATOK KI MINDEN MUNKÁRA ALKAL­MAS ÓRÁT, PERCET! A tanulók is számottevő segítséget nyújtanak a cukorrépa­­földei, gyors kitakarításánál, a járművek megterhelésénél (TRIF JÓZSEF felvétele) A talajtáperő feljavítása a kezelői mtsz határában Tralk zsongás a teremben, az elnöki asztal közepén barna mázzal bevont, emeletes torta díszeleg, amolyan mézes madzag­ként, s hogy nem kevés a csáb­ereje, bizonyítja az is, hogy so­kan tombolajeggyel sétálgatnak. Hát igen , öt lejért egy ilyen, remek tortát nyerni... Az ünnepi gyűlés előtti megszokott kedé­lyes hangulat, de mit is mondok, hisz nem gyűlés találkozó kez­dődik néhány perc múlva itt, az egészségügyi nevelési laborató­rium előadótermében. Olyan ta­lálkozó, mely túl a szervezés hozta elkerülhetetlen formaságo­kon, valóban bensőséges, mélyen emberi. Olyan emberek vesznek részt rajta, akiknek valahol, va­lamikor egy-két,több embertársuk által felajánlott vér mentette meg az életét, segítette át az élet olykor rögös, nehézséggel tarkí­tott szakaszain. S itt vannak a­­zok a nagyszerű emberek, akik önzetlenül, felelősségük és em­­berségük tudatában felajánlot­ták, hogy az arra rászorulókon segítenek. Olyan emberek akik számára nem egyszerű jelszó a "„avért "adsz — életet mentesz", hanem valami belső, nemes em­beri kényszerből fakadó szükség­­szerűség. Helyet foglal a prezidium az ünnepi asztalnál, az őszinte, va­lóban szívből jövő köszönet vi­rágai mögött. Mélyebb értelmet kapnak a szavak, amikor docens dr. Ander Zoltán professzor fel­eleveníti az utolsó világégéssel (vajha bizton remélhetnénk va­lamennyien, hogy az utolsó volt) kapcsolatos élményeit, amikor az ő életét is az önzetlenül felaján­lott vér mentette meg. S a torta még mindig ott áll az elnöki asztalon, a tombola jegyek meg ott izzadnak a vára­kozók tenyerében. Kopeczny doktor az egészségkultúráról tart szabadon előadást, a levegőn való tartózkodás a kocogás, séta elő­nyeiről. Ezután dr. Borsai Gábor, a marosvásárhelyi Vérközpont vezető­ főorvosa beszél. A vér­adásról, az önzetlen segítség­­nyújtás adta örömről. És sor­jáznak a példák, olyan esetek, amikor beteg, végveszélyben levő emberek maradhattak a lét olda­lán az önkéntes véradóknak kö­szönhetően. Egy városközelben levő községünkből szállítottak va­lakit a szívsebészetre. Azonnal műteni kellett s a műtéthez vér­re volt szükség. Negyvenegyen jelentkeztek véradásra a beteg munkatársai közül. Más eset , harmincnégy rokon jelentkezik, hogy a súlyosan sérült hozzátar­tozóján véradással segítsen. És folytatódnak tovább a példák, az emberi segíteni akarás, önzetlen­ség bizonyítékai. Néhány percre elvonulunk egy külön szobába azokkal, akik eb­ből az alkalomból dicsérő okle­velet, jelvényeket kaptak. (Folytatás a 4. oldalon) Életet mentesz --------­ — BAKÓ ZOLTÁN riportja — 1848 sugárút (MIHÁLYKÓ ANNA felvétele). Sok ezer lakás kap meleget a marosvásárhelyi Vegyikombináttól! Ismét a Megyei Tervezőintézet­ben folyik a beszélgetés, energe­tikai kérdésekről. Gatina Vasile mérnök, kérésünkre összefoglalja az AZOMURES úgynevezett hul­­ladékhőjének hasznosítása terén eddig elért eredményeket.­­ A kombinát jelenleg órán­ként 11 gigakalória visszanyert, újrahasznosítható hőenergiát kí­nál föl nekünk, forróvíz formájá­ban. Terveink alapján 1984-ben megépítették a vállalat kerítésétől a meggyesfalvi lakótelepig a táv­fűtési hálózatot. Pontosabban az elmúlt év őszétől csak a negyed 2-es számú kőközpontjához tar­tozó épületek kaptak, az egész fűtési szezonban, ilyen külső for­rásból származó meleget. Itt meg k­ell jegyeznem, hogy az akciót erőteljesen támogatja a Műszaki-anyagi Ellátási és Álló­­alapgazdálkodás-ellenőrzési Mi­nisztérium mellett működő ál­landó bizottság. A célunk az, hogy a hulladékhő keletkezési helyéhez viszonylag közel eső, sűrűn lakott városrészekben így megtakarított tüzelőanyagot — földgázt — átadjuk a távolabbi, szétszórtabb új épületeknek. — Konkréten, mit terveznek? — 1986-ban Meggyesfalván a második kazánházat is ráköttet­jük a távfűtési rendszerre, mi több, meghosszabbítják a jelen­legi 2 kilométeres vezetéket még 5 kilométerrel, a Kövesdombig, ahol a háztartási melegvíz elő­állítására fogják a vegyiüzem hulladékhőjét fölhasználni. — Miért nem fűtésre? — Az a technológiai kondenz­­víz, amit a Vegyikombinát a rendelkezésünkre bocsát, 150 Cel­sius fokos és jelenleg 70 fok hő­mérséklettel adjuk neki vissza. Mi egyelőre azt szeretnénk el­érni, hogy a 70 fokos vízben rejlő energia egy részét is kiaknázva — konyhai és fürdőszobai meleg­víz előállítására — 50 fokra csökkentsük a visszamenő veze­tékben a hőmérsékletet. Ezáltal is arra törekszünk, hogy minél nagyobb mennyiségű tüzelőanya­got tegyünk szabaddá, helyezzünk rendelkezési állományba, amit­­ aztán az új hőközpontokban hasznosíthatnak az 1988—1989-ig felépítendő lakások fűtésére és melegvíz ellátására. Következő­­ lépésként azt akarjuk megvalós­í­síta­ni, hogy miután majd az egész­­ meggyesfalvi negyed fűtését a kombinát biztosítja, az 1848 la­kónegyedben a csúcsfogyasztás­­ óráin kívüli időszakban gáz i-­­i­génybevétele nélkül kapjanak a lakók melegvizet. Fokozatosan a Kövesdombon levő 4 hőközpont mindegyikét beköttetjük a távfűt­í­tési fővezetékbe és akkor a köz- a­dott 1 500—2 000 lakással szem­­­ben 6 000 új lakásnak tudunk majd meleget adni. Kiss Géza mérnök, az intézet fűtési tervezőcsoportjának veze­tője, aki mindvégig jelen volt beszélgetésünknél, szükségesnek tartja átvenni a szót.­­ Gátima kolléga tanulmányt készít arról, hogy miként lehet mindezt műszaki szempontból megvalósítani. Ugyanis az a 11 sztgakalória, amit pillanatnyilag rendelkezésünkre bocsát a kom­binát, 2 000 lakás szükségleté­nek felel meg, mi viszont azt szeretnénk elérni, hogy 6 000 la­kás óránkénti maximális hőener­gia szükségletével azonos 30 giga­kalóriát biztosítsunk télen-nyáron egyaránt. Az ideális az volna, hogy a fogyasztás állandó érté­ken mozogjon, de ez nem így van és ez a körülmény bonyo­lítja a dolgokat. Gondoltunk töb­bek között arra is, hogy télen az 50 fokon felüli hőmérsékletű vi­zet is vigyük tovább a Köves-­ dombra. Nem csak a kombinát­nak érdeke az, hogy minél ke­vesebb meleg menjen el kihasz­nálatlanul a levegőbe, de nekünk is, tervezőknek, városlakóknak, fogyasztóknak. Ami biztató: az AZOMURES a közelmúltban föl­ajánlott újabb hulladékhő forrá­sokat. Az egyik lehetőség: mint­egy 2 gigakalória visszanyerése AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon)

Next