Vörös Zászló, 1985. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1985-10-01 / 231. szám
A RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXVII. évfolyam 231 (10427) sz. 1983. október 1. kedd Ara 50 ban! A betakarítás, a vetés gyorsításáért Vasárnap is teljes műszak volt a szántóföldeken Megszokottá vált már, hogy a földműves ember akkor ünnepel, amikor ideje van rá. És ez nem is lehet másképp. Most ebben az műszakban kell betakarítani, amiért egész évben dolgozott, megalapozni a jövő évi termést. Éppen ezért nem feltűnő, ha vasárnap is munkaruhát ölt magára. És nagy szükség is van erre, hisz még tengernyi a tennivaló a földeken. S a vasárnapi műszaknak még van egy nagy előnye: ilyenkor a városban dolgozó gyermekek, rokonság is „hazaruccan“ egy kicsit falura. Úgy, ahogy Enyedi Miklós, a marosszentgyörgyi termelőszövetkezet főmérnöke mondotta: nálunk vasárnap is igazi munkanap van a földeken. Ilyenkor összegyűl a család. A tegnap is 300-an dolgoztak a határban. — Akkor meg is volt az eredménye. — Igen, ezen a napon teljes egészében befejeztük a cukorrépa ásását. S a szállítás is elég jól haladt. Igaz segítséget is kaptunk a régeni Erdőkitermelési és Szállítási Vállalattól. Kilenc teherkocsit küldtek. Ezek mellett még a mi szállítóeszközeink is dolgoztak, így még mintegy 300 tonna répa van kint amezőn. A répalevél jelentős részét is behordtuk. Ebbe a munkába bevontuk a falvakban levő magánfogazatokat is. Vasárnap mintegy 30-an hordták a répalevelet. — De a mezőgépészek sem ültek tétlen. — Az összes traktor kint dolgozott a határban. Hét szántott, 3 tárcsázott, 1 pedig a magot húzatta a földbe, így 15 hektáron forgattuk meg a talajt. 12 hektáron tárcsáztunk és 10 hektáron elvetettük a búzát. Teljes műszakot tartottak a szomszédos nagyernyei termelőszövetkezetben is. A részletekről Nagy Domokos, a termelőszövetkezet elnöke tudósít. — Eredményes volt a vasárnap. Tizenhárom traktor készítette a talajt és kettő vetett, így csupán ezen a napon 22 hektáron került földbe a búza. A répakiszedéshez géppel is besegítettünk. Egy traktor a répakiemelővel dolgozott. A városiak is jobban boldogultak. — A városiak? — Igen, akik Ernyőből származnak. Nagyon sokan jöttek haza vasárnap a szülőknek segíteni, így a cukorrépa betakarításánál is jól előre léptünk. A száz hektárból eddig 65 hektárról szedtük ki a termést. Vasárnap az Autószállítási Vállalattól négy járművet kaptunk. Ezek a mi két utánfutónkkal együtt 40 tonna répát szállítottak be a gyárba. A fogatokat mi is a répalevél elszállításához mozgósítottuk, hogy minél hamarabb felszabaduljanak a területek. — Jól sikerült az idei ősz —mondja Nagy Márton, a koronkai termelőszövetkezet elnöke. _ ? — Nemcsak azért, mert jó idő tárt, hanem mert a tagságot is sikerült úgy mozgósítani, hogy minden munkát idejében végezzünk el. — Vagyis? — Kezdjük a legfontosabbal. Nemcsak a koraiak, hanem az árpa vetését is már több mint egy hete befejeztük. Hatvan hektáron olajrepcét, 20 hektáron olaszperjét, 100 hektáron pedig árpát vetettünk. Most tehát minden erőt a búza vetéséhez összpontosíthatunk. Arra törekszünk, hogy optimális időben végezzünk vele. — És ebben segített a vasárnapi műszak is. — Igen. Habár kevés a traktorunk, jelentős területet készítettünk elő, Tóth István mezőgépész pedig tíz hektáron vetette el a búzát. — És van tere a traktoroknak? — A betakarítást úgy próbáltuk megszervezni, hogy a területek minél hamarabb felszabaduljanak. A bozsi részlegen például, ahol a gépjárművek nem tudják megközelíteni a répaföldeket, fogatokkal, hordjuk be a termést a központba, onnan pedig teherkocsikkal szállítjuk tovább. Igaz, saját fogatunk nincs sok, de a háztáji gazdaságokban levő fogatokkal is besegítenek. Vasárnap, is például 35 magánfogattal hordták a cukorrépa levelet. Szorgalomban, munkakedvben tehát vasárnap sem volt hiány. A fent elsoroltak mellett sok helyen törték már a kukoricát is. Marosszentgyörgyön például eddig 50 hektárról, vagyis az egész területnek több mint harminc százalékáról szedték le a termést. Eredményes volt ez a nap és most arra kell törekedni, hogy a hétköznapok még eredményesebbek legyenek, hisz október elején járunk. Sürget az idő, mert most már mindennap hűvösebbre válhat, s akkor nagyobb vámot fizethetünk a késlekedésért. NAGY FERENC MEZŐGÉPÉSZEK! SZÁNTÓFÖLDEK DOLGOZÓI! KÖVESSETEK EL MINDENT ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY IDEJÉBEN BIZTONSÁGBA HELYEZZÉTEK AZ IDEI TERMÉST S SZILÁRD ALAPOT TEREMTSETEK A JÖVŐ ÉVINEK! HASZNÁLJATOK KI MINDEN MUNKÁRA ALKALMAS ÓRÁT, PERCET! A tanulók is számottevő segítséget nyújtanak a cukorrépaföldei, gyors kitakarításánál, a járművek megterhelésénél (TRIF JÓZSEF felvétele) A talajtáperő feljavítása a kezelői mtsz határában Tralk zsongás a teremben, az elnöki asztal közepén barna mázzal bevont, emeletes torta díszeleg, amolyan mézes madzagként, s hogy nem kevés a csábereje, bizonyítja az is, hogy sokan tombolajeggyel sétálgatnak. Hát igen , öt lejért egy ilyen, remek tortát nyerni... Az ünnepi gyűlés előtti megszokott kedélyes hangulat, de mit is mondok, hisz nem gyűlés találkozó kezdődik néhány perc múlva itt, az egészségügyi nevelési laboratórium előadótermében. Olyan találkozó, mely túl a szervezés hozta elkerülhetetlen formaságokon, valóban bensőséges, mélyen emberi. Olyan emberek vesznek részt rajta, akiknek valahol, valamikor egy-két,több embertársuk által felajánlott vér mentette meg az életét, segítette át az élet olykor rögös, nehézséggel tarkított szakaszain. S itt vannak azok a nagyszerű emberek, akik önzetlenül, felelősségük és emberségük tudatában felajánlották, hogy az arra rászorulókon segítenek. Olyan emberek akik számára nem egyszerű jelszó a "„avért "adsz — életet mentesz", hanem valami belső, nemes emberi kényszerből fakadó szükségszerűség. Helyet foglal a prezidium az ünnepi asztalnál, az őszinte, valóban szívből jövő köszönet virágai mögött. Mélyebb értelmet kapnak a szavak, amikor docens dr. Ander Zoltán professzor feleleveníti az utolsó világégéssel (vajha bizton remélhetnénk valamennyien, hogy az utolsó volt) kapcsolatos élményeit, amikor az ő életét is az önzetlenül felajánlott vér mentette meg. S a torta még mindig ott áll az elnöki asztalon, a tombola jegyek meg ott izzadnak a várakozók tenyerében. Kopeczny doktor az egészségkultúráról tart szabadon előadást, a levegőn való tartózkodás a kocogás, séta előnyeiről. Ezután dr. Borsai Gábor, a marosvásárhelyi Vérközpont vezető főorvosa beszél. A véradásról, az önzetlen segítségnyújtás adta örömről. És sorjáznak a példák, olyan esetek, amikor beteg, végveszélyben levő emberek maradhattak a lét oldalán az önkéntes véradóknak köszönhetően. Egy városközelben levő községünkből szállítottak valakit a szívsebészetre. Azonnal műteni kellett s a műtéthez vérre volt szükség. Negyvenegyen jelentkeztek véradásra a beteg munkatársai közül. Más eset , harmincnégy rokon jelentkezik, hogy a súlyosan sérült hozzátartozóján véradással segítsen. És folytatódnak tovább a példák, az emberi segíteni akarás, önzetlenség bizonyítékai. Néhány percre elvonulunk egy külön szobába azokkal, akik ebből az alkalomból dicsérő oklevelet, jelvényeket kaptak. (Folytatás a 4. oldalon) Életet mentesz -------- — BAKÓ ZOLTÁN riportja — 1848 sugárút (MIHÁLYKÓ ANNA felvétele). Sok ezer lakás kap meleget a marosvásárhelyi Vegyikombináttól! Ismét a Megyei Tervezőintézetben folyik a beszélgetés, energetikai kérdésekről. Gatina Vasile mérnök, kérésünkre összefoglalja az AZOMURES úgynevezett hulladékhőjének hasznosítása terén eddig elért eredményeket. A kombinát jelenleg óránként 11 gigakalória visszanyert, újrahasznosítható hőenergiát kínál föl nekünk, forróvíz formájában. Terveink alapján 1984-ben megépítették a vállalat kerítésétől a meggyesfalvi lakótelepig a távfűtési hálózatot. Pontosabban az elmúlt év őszétől csak a negyed 2-es számú kőközpontjához tartozó épületek kaptak, az egész fűtési szezonban, ilyen külső forrásból származó meleget. Itt meg kell jegyeznem, hogy az akciót erőteljesen támogatja a Műszaki-anyagi Ellátási és Állóalapgazdálkodás-ellenőrzési Minisztérium mellett működő állandó bizottság. A célunk az, hogy a hulladékhő keletkezési helyéhez viszonylag közel eső, sűrűn lakott városrészekben így megtakarított tüzelőanyagot — földgázt — átadjuk a távolabbi, szétszórtabb új épületeknek. — Konkréten, mit terveznek? — 1986-ban Meggyesfalván a második kazánházat is ráköttetjük a távfűtési rendszerre, mi több, meghosszabbítják a jelenlegi 2 kilométeres vezetéket még 5 kilométerrel, a Kövesdombig, ahol a háztartási melegvíz előállítására fogják a vegyiüzem hulladékhőjét fölhasználni. — Miért nem fűtésre? — Az a technológiai kondenzvíz, amit a Vegyikombinát a rendelkezésünkre bocsát, 150 Celsius fokos és jelenleg 70 fok hőmérséklettel adjuk neki vissza. Mi egyelőre azt szeretnénk elérni, hogy a 70 fokos vízben rejlő energia egy részét is kiaknázva — konyhai és fürdőszobai melegvíz előállítására — 50 fokra csökkentsük a visszamenő vezetékben a hőmérsékletet. Ezáltal is arra törekszünk, hogy minél nagyobb mennyiségű tüzelőanyagot tegyünk szabaddá, helyezzünk rendelkezési állományba, amit aztán az új hőközpontokban hasznosíthatnak az 1988—1989-ig felépítendő lakások fűtésére és melegvíz ellátására. Következő lépésként azt akarjuk megvalósísítani, hogy miután majd az egész meggyesfalvi negyed fűtését a kombinát biztosítja, az 1848 lakónegyedben a csúcsfogyasztás óráin kívüli időszakban gáz i-igénybevétele nélkül kapjanak a lakók melegvizet. Fokozatosan a Kövesdombon levő 4 hőközpont mindegyikét beköttetjük a távfűtítési fővezetékbe és akkor a köz- adott 1 500—2 000 lakással szemben 6 000 új lakásnak tudunk majd meleget adni. Kiss Géza mérnök, az intézet fűtési tervezőcsoportjának vezetője, aki mindvégig jelen volt beszélgetésünknél, szükségesnek tartja átvenni a szót. Gátima kolléga tanulmányt készít arról, hogy miként lehet mindezt műszaki szempontból megvalósítani. Ugyanis az a 11 sztgakalória, amit pillanatnyilag rendelkezésünkre bocsát a kombinát, 2 000 lakás szükségletének felel meg, mi viszont azt szeretnénk elérni, hogy 6 000 lakás óránkénti maximális hőenergia szükségletével azonos 30 gigakalóriát biztosítsunk télen-nyáron egyaránt. Az ideális az volna, hogy a fogyasztás állandó értéken mozogjon, de ez nem így van és ez a körülmény bonyolítja a dolgokat. Gondoltunk többek között arra is, hogy télen az 50 fokon felüli hőmérsékletű vizet is vigyük tovább a Köves- dombra. Nem csak a kombinátnak érdeke az, hogy minél kevesebb meleg menjen el kihasználatlanul a levegőbe, de nekünk is, tervezőknek, városlakóknak, fogyasztóknak. Ami biztató: az AZOMURES a közelmúltban fölajánlott újabb hulladékhő forrásokat. Az egyik lehetőség: mintegy 2 gigakalória visszanyerése AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon)