Vörös Zászló, 1985. december (37. évfolyam, 284-309. szám)

1985-12-01 / 284. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXVII. évfolyam 284 (10480) sx. | 1983. december 1. vásárnál. | Ara 30 báni | A gyári energetikusok álljanak feladatuk magaslatán! A tétel egyértelmű, ma már mindenki előtt világos: objektív és szubjektív okok miatt szen­es v­ízierőm­ű­veink csökkentett kapacitással működnek, s így csak igen okos, takarékos gaz­dálkodással fedezhető az ország áramszükséglete. Az utóbbi idő­­ben számos intézkedést jelöltek ki országos és helyi szinten rész­ben az energiatermelés fokozásá­ra, részben pedig a fogyasztás mérséklésére és kiegyensúlyozá­sára a nap 24 órája és a hét fo­lyamán. Hogyan valósulnak meg a gyakorlatban a különböző szin­tű intézkedések? Erre a kérdés­re keresett választ péntekről szombatra virradólag több ipa­ri egységben Keresztesi Lajos, az Áramszolgáltató Vállalat fő­­mestere. Az ellenőrzés során lá­tottakról, hallottakról számol be a szakembert útjára elkísérő új­ságíró. ÜRES A NAPLÓ 2­ 2 óra 50 perc. A kábelgyár kapusa tüzetesen átvizsgálja az i­szolványokat, majd int, hogy is­ mehetünk a termelőegységekbe. A kábelgyártó részleg hatalmas épületének földszinti részén fél kapacitással folyik a termelés. Nők és férfiak szorgoskodnak a különböző célgépek mellett. Az ellenőr kérésére hamarosan elő­kerítik a szolgálatos villanysze­relőt, s máris sietünk az emele­ti részen berendezett, „Idegenek­nek bemenni szigorúan tilos!“ felirattal ellátott szobába. Innen irányítják a gyár áramellátását, itt találhatók a fogyasztást, a terhelés alakulását jelző mérő­műszerek. Az ellenőr és az üze- Éjszakai őrjáraton az üzemekben mi szakember között a következő párbeszéd alakul ki: — Kérem a naplót — így az ellenőr. — Tessék parancsolni — nyújt át egy füzetet a villanyszerelő. — Milyen időszakonként jegy­zi be az átlagos terhelést? — Óránként... kellene — mondja némi bizonytalansággal a villanyszerelő. — Így van, csakhogy az utol­só bejegyzés a 20. órai helyzet­képet tükrözi, most pedig zéró óra 10 perc. — 21 és 22 órakor a második váltás szolgálatosa kellett volna hogy kitöltse a naplót, én pedig 23 órakor nem tudtam feljönni, mert lent meghibásodott egy gép. — 22 óra és reggel 6 óra kö­zött hány ki a maximálisan en­gedélyezett terhelés? A villany­szerelőt meglepi a kérdés, a fa­lon kifüggesztett utasításokra pillant majd így válaszol: — Csak a csúcsfogyasztás idő­szakában követjük a maximális áramfelvételt. — A múl­t héten gyűlést tartot­tunk az üzemi energetikusokkal. Ott megbeszéltük, hogyan kell követni a maximális terhelést a nap 24 óráján át, hiszen az új intézkedések értelmében minden üzemnek meghatározták a maxi­mális terhelést 7—12, 12—17, 17— 22 és 22—7 óra között. — Erről nincs tudomásom. Az ellenőr bejegyzi észrevéte­leit, majd indulunk a gyár­kapu előtt várakozó autó felé. Útköz­ben egy adott pillanatban ko­romsötétben maradunk. Megsza­kították az áramszolgáltatást. Az újságíró arra gondol, mi történ­ne abban az esetben, ha hirtelen tűz ütne ki. Az ellenőr mintha az újságíró gondolataiban olvas­na, a villanyszerelőhöz fordul: Miért nem működnek a vészlám­pák? — Gyenge az akkumulátorte­lep, nincs sav meg egyebek. A mestert érzem, nem győzi ISTVÁN P. CSABA (Folytatás a 4. oldalon) Nagysármásnak átadták a Munkaérdemrend II. fokozatát A munka a szorgalom, a te­rületi profilú terv előirányzatai­nak teljesítésében elért eredmé­nyek elismeréseként a Munka­­érdemrend II. fokozatát ítélték oda Nagysármásnak. Bekapcso­lódva a községi néptanácsok kö­zött folyó szocialista versenybe, eme község lakói — a helyi ipari és mezőgazdasági, egységek dol­gozói — odaadással dolgoztak és dolgoznak a településfejlesztés i­­dőszerű feladatainak megvalósí­tásán. A mérlegkészítés, az e­­redmények összegezésének ünne­­pi pillanatát­ jelentette a magas kitüntetés átnyújtása alkalmá­ból szervezett népgyűlés. Anica Baráian, a községi párt­bizottság titkára, a község pol­gármestere meleg szavakkal kö­szöntötte az állam­polgári gyűlé­sen megjelent Ioan Ungur elv­társat, a Megyei Pártbizottság első titkárát, a Megyei Népta­­nács Végrehajtó Bizottságának elnökét. Az ünnepi pillanatokat jel­lemző légkörben olvasta fel Cor­nel Harsan elvtárs, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsá­gának titkára a kitüntetés oda­ítéléséről szóló Elnöki rendeletet, amely méltatja a község lakói­nak az 1984-es évi szocialista versenyben végzett munkáját, az elért országos második helyezést. A tavaly a sármásiak teljesítet­ték és túlteljesítették tervelő­irányzataikat, példamutatóan dol­goztak a helységfejlesztésben, rendezésben és -szépítésben. Gaz­dasági egységeik és a lakosság jelentős mennyiségű­­ mezőgazda­sági élelmiszerterméket adott át az állam központosított alapjára, több vonatkozásban is túlteljesít­ve az ezirányú tervet. Ioan Ungur elvtárs a jelenlé­vők nagy tapsa közepette nyúj­totta át a község polgármesteré­nek a kitüntetést és az odaítélést tanúsító okiratot. Ezt követően a pionírok köszöntötték az élenjá­rókat majd Toma Cornel, Mihai Trifu, Scolka Izabella, Teodora Sugar és Gheorghe Jucan helyi lakosok szólaltak fel, beszéltek az 1984-ben elért eredményekről. Hazafias lelkesedéstől fűtött sza­vaikat áthatotta a községük, me­gyénk és országunk jelene és jövője iránt érzett felelősség. Megköszönve pártunk és álla­munk vezetőségének, pártunk fő­titkárának, országunk elnökének, Nicolae Ceaușescu elvtársnak a magas kitüntetést, kifejezték el­határozásukat, hogy továbbra is odaadóan dolgoznak községük gazdagabbá, szebbé tételéért. A gyűlésen felszólalt Ioan Un­gur elvtárs, aki melegen üdvö­zölte a községi pártszervezetet, néptanácsot, a helyi gazdasági egységeket, a község összes la­kóit a magas kitüntetésért, a községi néptanácsok között folyó szocialista versenyben elért e­­redm­ényeikért. Arra buzdította ugyanakkor a sármásiakat hogy a jövőben is dolgozzanak ha­sonló kitartással és odaadással, hozzáértéssel a községfejlesztés programjainak maradéktalan meg­valósítása érdekében, a munka hatékonyságának javításáért, összhangban a párt XIII. kon­gresszusán kitűzött feladatokkal. Azt állampolgári gyűlés befe­jező aktusaként a résztvevők a helyi általános iskola és a mű­velődési otthon művészcsoport­jai által bemutatott műsort te­kintették meg. Hasonló ünnepségek keretében nyújtották át a tavalyi megyei szocialista verseny élenjáróit megillető okleveleket Magyaró (első helyezés), Maroskeresztúr (második helyezés), Marosszent­király (harmadik helyezés), va­lamint a dicsérő oklevelet Mező­­sály és Görgényhodák községek­nek. 1918 — 1985 Az egységes román nemzeti állam létrehozása - a román nép történelmi jelentőségű vívmánya Hatvanhét év telt el azóta, hogy a román nép Gyulafehér­váron összegyűlt küldöttei, a ro­mán föld minden sarkából ösz­­szese­reglett több mint százezer ember jelenlétében történel­münknek új irányt szabva, az idegen uralom béklyóját lerázva, örök időkre elhatározták a he­gyeken inneni területek egyesü­lését az anyaországgal , Romá­niával. Ez a felejthetetlen nap objek­tív valóságot törvényesített, mi­vel az összes román tartomány románsága egységes volt törek­véseiben és érzéseiben. A romá­nok az országnak a különböző idegen hatalmak által kikénysze­­rített közigazgatási megosztottsá­ga ellenére a történelem viharai­ban lélekben kezdettől fogva egységesek voltak és maradtak. A románság szíve mindvégig a határoktól függetlenül együtt dobbant. A románság gondolatai, tettei mindig a legmagasabbrendű esz­me: a nemzeti egység és függet­lenség érdekeit szolgálták. A történelem kitérői csupán kés­leltették, de nem akadályoz­hatták meg a románság igaz ü­­gyének diadalát. Az 1918-as nagy egyesülés pa­rancsoló történelmi szükségsze­rűségből, népünk fejlődésének logikus és törvényszerű akciója­ként valósult meg. A Kárpátok mindkét oldalán élő, óriási több­ségében azonos nyelvet beszélő népet, azonos törekvések, poli­tikai, gazdasági és kulturális egysége jogosították fel az egye­sülésre. A román nép küzdelme az egységes román nemzeti állam megteremtéséért az első világhá­ború végén érkezett döntő sza­kaszába. Az európai események szemszögéből nézve az 1918-as Egyesülés nem elszigetelt ese­mény, hanem szerves részét ké­pezi a közép- és kelet-európai népek társadalmi és nemzeti fel­szabadító mozgalmának. A Központi Román Nemzeti Tanács 1918. november 18-án el­határozta az erdélyi románok Nemzeti Nagygyűlésének az ösz­­szehívását, hogy sorsuk fölött határozzon. Az 1918. december elsejei gyu­lafehérvári Nemzeti Nagygyűlé­sen több mint százezer ember vett részt, csak határtalan­ öröm­mel hagyták jóvá az 1228 képvi­selő azon határozatát, hogy Er­dély örökre egyesüljön Romániá­val. Gyulafehérváron a történelem történelmet szült és a történe­lemből táplálkozott. A Nemzeti Nagygyűlés határozatát lelkes légkörben fogadják el, s abban többek között leszögezik: „Az összes erdélyi, bánáti és ma­gyarországi románok Nemzeti Nagygyűlése, melynek feljogosí­tott képviselői 1918. december elsején Gyulafehérváron össze­gyűltek, elhatározzák ezen ro­mánok és az általuk lakott ösz­­szes területek egyesülését, Ro­mániával“. Meggyőződvén arról, hogy a gyulafehérvári történelmi aktus visszavonhatatlan s ismervén az új demokratikus rend felsőbb­rendűségét, a mindenki számá­ra biztosított egyenlő bánásmó­dot minden tevékenységi terüle­ten, az együttlakó nemzetiségek sorra elismerik az Erdély Ro­mániával való egyesülésére vo­natkozó határozatot. Az egyesülésnek történelmi jelentőségéhez illő nemzetközi visszhangja volt. A társadalmi és politikai élet, a tudomány és kultúra képviselői, haladó szel­lemű kormányok magas fokú el­ismerésüket fejezték ki a román nép jogos, hősies forradalmi har­ca iránt. A nagy egyesülést maga a nép valósította meg, létrehozóinak soraiban megtaláljuk a munká­sokat, parasztokat, értelmiségie­ket, az összes társadalmi osztá­lyok és rétegek képviselőit. A nagy egyesülés nemzetünk ener­gikus, szabad és demokratikus aktusa révén valósult meg. A nemzetközi tárgyalásokon nem történt egyéb, mint hogy elfo­gadták a kész tényeket, vita nél­kül elismerték a valóságot, az aktus jogosságát. „Az egységes román nemzeti állam létrehozá­sa — mutat rá Nicolae Ceausescu elvtárs — nem egyes nemzetközi tárgyalásoknak, hanem a társa­dalom leghaladóbb erőinek, a széles néptömegek egyesülésért vívott harcának az eredménye, a román nép energikus történel­mi, társadalmi és nemzeti fej­lődésének a következménye“. 1918. december elseje nem csu­pán a hatalmas hazafias lelke­sedés megnyilvánulásának s a nemzeti jellegű politikai határo­zatok napja volt, hanem ez a nagyszerű esemény ugyanakkor kiindulópontját is jelentette a társadalmi, gazdasági és politi­kai reformoknak. A nemzeti egység megvalósí­tása mély befolyást gyakorolt az ország egész gazdasági, politikai és társadalmi fejlődésére. Új feltételeket teremtett társadal­munk haladó erőinek fejlődésé­hez, a forradalmi munkásmozga­lom fokozódásához. A párt vezette antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom, az új társadalmi rendszer létre­hozása hazáink gazdasági erejé­nek példátlan fejlődése, egyben az igazi nemzeti egység megerő­sítését, valamint országunk nemzetközi tekintélyének növe­kedését s a nemzeti függetlenség és szuverenitás megszilárdulását jelentette. Ez különösen érvény­re jutott a párt IX. kongresszu­sa utáni években, amióta­­pár­tunk és államunk élén a kiváló vezető, lánglel­kű forradalmár és hazafi, Nicolae Ceausescu elv­­társ áll. Pártunk és főtitkára bölcs vezetésével népünk oda­adással, forradalmi lendülettel munkálkodik a XIII. kongresszus ragyogó távlatokat nyitó határo­zatainak megvalósításáért. MIHAI ROGOJICA egyetemi lektor, j A politikai nevelés és a szocialista kultúra hónapja Maros megyében Ma kezdődik megyénk ha­gyományos decemberi rendez­vénysorozata, A politikai ne­velés és a szocialista kultúra hónapja. E nagy jelentőségű politikai, tudományos, műve­lődési megnyilvánulást a Meg­­éneklünk, Románia országos fesztivál keretében, a Nemzet­közi Ifjúsági Év — Részvétel, fejlődés, béke — jegyében szervezte meg a Politikai Ne­velés és Szocialista Művelő­dés Megyei Tanácsa, az SZDEF keretében működő Tudomá­nyos és Műszaki Ismereteket Terjesztő Megyei Komisszió. A hónap rendezvényei közül kiemelkednek a tudatformálás különböző tényezőinek szentelt hetek, elakadok, napok, így az egész december folyamán zajló (és januárban folytatódó) Fa­lusi Filmfesztivál, december 1—tűz között a Tudomány és Technológia Napjai valamint a Maros megyei Múzeumok Dekádja, december 12—19. között A tudomány és kultúra Fóruma, december 16—22. kö­zött a Népművészeti Iskola Napjai és A szocialista Ne­velés és Kultúra Ifjúsági Hete, december 23—31. között A Művelődési-Tudományos Egye­temek Napjai. Ebben az időszakban a me­gye művelődési házaiban és otthonaiban, a klubokban, mű­velődési és tudományos egye­temeken, könyvtárakban, mú­zeumokban, vállalatokban, me­zőgazdasági egységekben, is­kolákban szimpozionokat, elő­adássorozatokat, tanácskozáso­kat tartanak pártunk politi­kájáról, a legidőszerűbb tu­dományos technikai és kultu­rális kérdésekről, hazánk fej­lődésének távlatairól, a na­pokban lezajlott tudomány- és oktatásügyi kongresszuson el­fogadott munkaprogramról, a XIII. pártkongresszus célkitű­zéseiből fakadó feladatokról, tennivalókról. A tudományos brigádok felkeresik a közsé­gek, gyárak, intézmények dol­gozóit, tudományos kutatók, egyetemi káderek, tanárok, jogászok, mérnökök, közgaz­dászok, írók művészek, mű­velődési aktivisták előadáso­kon ismertetik szakterületük megvalósításait, újdonságait. Gyakran lépnek közönség elé a műkedvelő művészcso­portok és a művészeti intéz­mények együttesei is. Előadá­saik közül megemlítjük a Di­csőítünk, drága pártunk; Hó­dolat szocialista hazánknak; A békéért harcolunk témájú megnyilvánulásokat. A hónap eseményeibe bekapcsolódnak a Vatra, az Igaz Szó és az Új Élet folyóiratok munkatársai, a Marosvásárhelyi Írói Egye­sület, az alkotási szövetségek helyi fiókjainak tagjai is, von­zó rendezvényekkel gazdagít­va a decemberi megnyilvánu­lás programját. KAPUS JÁNOS, az SZDEF Megyei Tanácsa Tudományos és Műszaki Ismeretterjesztő Komisszió­­jának titkára

Next