Vörös Zászló, 1986. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1986-02-01 / 26. szám

Vita a prolitársai­­ülész ín­ettk ! AZ KKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXXVIII. évfolyam 2(i (10531) sz. | 1986. február 1. szombat | Ara 50 iáni Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén kijelölt feladatok szellemében . . .... .....­ ... . . ......... * Példásan teljesítik megnövelt exporttervüket Aki tud a számokból olvasni, az különösebb magyarázat nélkül is véleményt alkothat a maros­vásárhelyi Termelési és Szolgál­tatási Vállalat külkereskedelmi tevékenységéről. Ugyanis sokat­mondó tény, hogy az elmúlt évben 540 ezer dollár volt az IPP exportterve, az exporttermelés értéke elérte az 551 000 dollárt, 1986-ra pedig már 570 ezer dol­lár értékű rendelést kaptak, a­­miből 160 000 dollár értékű ter­mék leszállítása az első évne­gyedben esedékes, s ez 7 szá­zalékkal meghaladja az elő­irányzottat. Nem járnánk el azonban be­csületesen, ha elhallgatnánk, hogy tavaly, rajtuk kívül álló okok miatt (tengeri szállításra alkalmas konténerek hiánya) késve jutott el Kanadába a meg­rendelt termék, meg, hogy az i­­dei évre — felsőbb szerveiktől ■— 700 000 dolláros árukiviteli feladatot kaptak, aminek egye­lőre csupán a 81 százaléka van biztos megrendelésekkel lefedez­ve. Viszont, ha mérlegre tesszük eddigi munkájukat és azt, hogy miiként vélekedtek gyártmányaik­ról a külföldi, nagybani vevők, akiket megint csak el kell is­mernünk, az IPP-sek megtettek minden tőlük telhetőt. 1985-ben 13 nyugatnémet, holland, svéd, angol, görög, izraeli és kanadai cég kérésének tettek eleget — ami a tőkés piacot illeti —, az­­zonkívül árucsereegyezmény ke­retében Magyarországra és Bul­gáriába is szállítottak kisbútoro­kat. És mindemellett egyetlen e­­setben fordult csak elő, hogy a különlegesen igényes vásárló kifogásolnivalót talált az áru­ban. A számos pozitív példa kö­zül csupán egyet: a több ország­ra kiterjedő üzlethálózattal ren­delkező nagykereskedő, aki 8. éve partnerünk, minden tárgya­lás alkalmával hangsúlyozza, hogy ettől a vásárhelyi vállalat­tól kapja a legjobb minőségű árut. Újul a termékskála Az utóbbi időben bárszékeket, újság- és folyóirattartókat, fali­polcokat, hamu-, illetve vir­ágtar­­tókat, kisszékeket, ágyfejeket, bölcsőket, hintaszékeket, számító­gép-asztalokat gyártottak kisebb­­nagyobb sorozatban a külföld­nek. Lényegében ezek újabb vál­tozatai képezik az 1986-os év gyártási programjának gerincét és ilyesmit csomagoltak be a ja­nuár 28—29—30 és 31-re beprog­ramozott vagonokba, szállító­tartályokba, NSZK-beli, kanadai, izraeli, és holland cégek kérésé­re. Tavaly a termékskála 22 szá­zalékát újították fel, az idén már 8, eddig nem gyártott cik­ket ajánlottak fel megvételre. Nem beszélve arról, hogy ezután a díszes bútorvasalások megany­­nyi fajtáját is be akarják mu­tatni az érdeklődőknek , a Romániától lakberendezési tár­gyakat vásárló külföldi cégek képviselőinek. A gyakorlat u­­gyanis azt mutatja, hogy eseten­ként olyan szerelvények-tartozé­­kok behozatalára várnak aszta­losipari vállalataink, üzemeink, amelyeket azonos minőségben mi is elő tudunk állítani. Ez a próbálkozás tulajdonképpen egy szélesebb körű törekvésnek a része, a cél: a lakatosoknak, más mesterségbelieknek is export munkát adni a kezébe, hogy i­­lyen úton-m­ódon tovább fokoz­zák valutabevételeiket. Folyik a piachódítás Azt egyelőre nem áruljuk el, hogy milyen, hazánkban még sohsem gyártott, magas techni­­citást feltételező termékekkel a­­karnak betörni új piacokra, sem az, hogy melyik­ állam, milyen nevű cégeivel vették föl a kap- AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon) NÉPÜNK ÉLETEREJÉNEK, FIATALSÁGÁNAK MEGŐRZÉSÉÉRT Örökérvényű igazság ■— egy nép, egy nem­zet csak akkor tekint­hető életerősnek, való­ban saját sorsa alakí­tójának, ha megőrzi ö­­rök fiatalságát, biztosít­ja az elődök által el­kezdett társadalomépí­­tés folyamatosságát. És mi más, mint a gyere­kek, a legfiatalabbak harmonikus testi-lelki fejlődésének biztosítása teszi fiatallá, állandóan életerőssé a nemzetet. A­­ társadalmi-gazdasági igényeken túlmenően­­ aligha képzelhető el egy család boldogsága, ki­egyensúlyozott élete gyerekek, minél több gyerek nélkül. A gye­rekek adta mindennapi örömök,é­s miért ne, az olykori bosszúságok ad­nak értelmet az életnek. Pártunk és államunk messzemenő gondot fordít a nem­zet fiatalságának megőrzésére, a család, a gyerekes anyák anyagi-erkölcsi támogatására. A legutóbbi idevágó rendelke­zések érelmében. • Hazánkban átlagosan 26,8 százalékkal növekszik a gye­rekgondozási segély. • Már a második gyerek születésénél az anya 1 590 lejes szülési segélyben részesül. • Eddig is jelentős anyagi támogatást kaptak a többgyere­kes családok. 1986. január 1-től az erre a célra fordított ösz­­szegek 46 százalékkal növekedtek, s így ebben az évben államunk 6,5 milliárd lejjel segíti ezeket a családokat, hozzá­vetőleg 5 millió gyerek részesül segélyben. • A testi és szellemi fejlődés optimális biztosítására csak­nem egymillió gyerek számára létesítettünk bölcsödét, óvodát. • Hazánkban valamennyi kiskorú ingyenes­­egészségügyi ellátásban részesül. A csaknem négymillió iskolásgyerek okta­tása, tankönyvellátása is ingyenes. Íme néhány példa, mely beszédesen bizonyítja pártunk és államunk vezetőségének messzemenő gondoskodását az ifjú nemzedék, a gyerekeket vállaló családok iránt. LIGIA MACOVEI: Anya gyermekével Mozgósítani minden erőt, szállítóeszközt az istállótrágya hordásához! ■ Nagy mennyiségű ter­mészetes tápanyag vár el­szállításra • Nem kielé­gítesek a januárban elért eredmények ■ A helyi szervek, a gazdaságok ve­zetői határozottabb intéz­kedéseket kell foganato­sítsanak a fogatok haté­konyabb kihasználására ■ Biztosítani a megfelelő munka- és javadalmazási feltételeket ■ Minél több istállótrágyát a természe­tes gyepekre is Elismerjük, nincs könnyű do** guis a szovátai egységes agrár­ipari tanácshoz tartozó termelő-­ szövetkezetek tagjainak, mezői gépészeinek. Nehéz körülmények között dolgoznak. A kései kita­vaszodás, a hegyek nemegyszer teszik próbára a tagságot, a me­­zőgépészeket. No, de azt is el kell mondani, hogy tervfelada­taik a feltételekhez igazodnak. S hogy jobban meg kell küzde­ni minden egyes tonna termény­ért? Ezt csinálták apáik, nagy­apáik. Miért ne tehetnék ?* most, amikor biztosított • szük­séges műszaki-anyagi alap a föld megműveléséi­hez, az állat­­tenyésztés fejlesztéséhez. — Ebből az elvb­ől indul­unk ki mi is egy-egy kampány elő­készítésekor — mondja Kovács (h­árom­.s/dki) (Folytatás a 4. oldalon! P. I. SZÁNTÓFÖLDEK DOLGOZÓI, FALVAK LAKOSAI! A tavaszi mezőgazdasági idény jó előkészí­tése, a talajtáperő feljavítására előirányzott fela­datok példás teljesítése érdekében állítsatok mun­kába minden fogatot az mtsz-ekből és a háztáji gazdaságokból, használjátok ki minél jobban a kedvező időjárást! A munkát úgy szervezzétek meg, hogy naponta minden fogat minél több for­dulót tehessen, és hogy a tavasz érkeztéig min­den tonna istállótrágya kikerüljön a határba! Elemezték megyénk iskoláinak tevékenységét A marosvásárhelyi Építészeti Líceumban tegnap megtartott tanügyi értekezleten elemezték az 1985—1986-os tanév első év harmadában az oktató-nevelő te­vékenységben elért eredménye­ket. Az értekezleten részt vet­tek az általános iskolák igazga­tói, koordináló igazgatói, szak­iskolák, líceumok vezetői, Gyer­mekek Háza igazgatói, Pionírok és Sólymok Háza igazgatói, párt­os állami aktivisták, a tanfel­ügyelők, meghívottak. Radu Mocanu elvtársnő, az Oktatás- és Nevelésügyi Minisz­térium miniszterhelyettese elő­terjesztette a minisztérium bri­gádjának megyénk iskoláiban 1985. december 11—18. között v­égzett ellenőrzése során tapasz­taltakat. A jelentés kidomborí­totta azokat a jó és nagyon jó eredményeket, amelyeket az ó­­vodákban, általános iskolákban, líceumokban a XIII. pártkong­resszus dokumentumainak, vala­mint pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu, elvtárs útmutatásai szellemében az ifjak sokoldalú nevelésében elértek. Úgyszintén felszínre hozta az egyes iskolák­ban, tanárok, nevelők tevékeny­ségében megnyilvánuló hiányos­ságokat. A továbbiakban Costin Boian­­giu elvtárs, az Oktatás- és Ne­velésügyi Minisztérium igazgató­­helyettese intézkedési tervet ol­vasott fel, mely magában fog­lalja azokat az azonnali és táv­lati feladatokat, amelyeket me­gyénk iskolái, oktató káderei az oktató-nevelő tevékenység fel­lendítése érdekében valóra kell hogy váltsanak. Stefan Ben­ja elvtárs, főtan­­felügyelő a megye iskoláiban az első évharmadban elért eredmé­nyekről, a hiányosságokról ké­szített jelentést terjesztette elő. Az előterjesztett dokumentu­mokhoz számos felszólaló tett konkrét javaslatot és vállalást. A felszólalók kidomborították­ azt az erős elhatározásukat, hogy erejüket nem kímélve munkál­kodnak a megye iskoláiban fo­lyó oktató-nevelő tevékenység fellendítéséért. Befejezésül Angela Zsaroiu elvtársnő, a Megyei Pártbizott­ság titkára vázolta az iskolák, tanügyi káderek előtt álló, a XIII. pártkongresszus, a tudo­mány- és oktatásügyi kongresz­­szus dokumentumaiból fakadó lelkesítő feladatokat. ­t termékeiről messze földön ** híres Augusztus 23 Bútor­gyár tőszomszédságában emele­tes épület, bejárata fölött két tábla is jelzi, hogy itt található a bútorgyár orvosi rendelője, va- ' lamint a Foglalkozási Betegségek Klinikája. Ez utóbbi dr. Dienes Sándor „birodalma“, emeletnyi területen. Reggel éppen a nagyvizit ide­jén érkezem, Dienes professzor kabinetjébe invitál, várjak né­hány percet, amíg végez, azzal már fordul is vissza betegeihez. Kellemes hangulatot árasztó, egyszerűen, de ízlésesen beren­dezett rendelő. Az íróasztalon miniatűr bányászfelszerelés, gáz­lámpás, érccsákány, sisak, persze, hiszen a professzor a bányászok egykori rém­betegségével, a szi­likózissal is foglalkozik. A könyvespolcon sorakozó szakkönyveket nézegetem, ami­kor visszajön a klinika vezető­je, de nem egyedül, Pop-Frincu Mária és Szász Lóránd orvosok kísérik. Akaratlan is tanúja va­gyok a lázit utáni rövid megbe­szélésnek, kit kell küldeni to­vábbi kezelésre, ki mehet haza, melyek az érdekesebb esetek. Végezetül egy ősszel Marosvá­sárhelyen megtartandó munka­orvostani tanácskozás témáját beszélik meg, idejében értesíte­ni kell a meghívottakat, az or­szág minden tájáról. Még néhány perc és egyedül maradok dr. Dienes Sándorral, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógy­szerészeti Intézet professzorával. Nyomban az elején azt kérde­zem, hogyan sikerül egyeztetni a klinikai munkát a tanítással. — A gyakorlóorvosi, a didak­­tikai és a kutató munka kiegé­szíti, hogy úgy mondjam, segíti egymást. Klinikai munkámra ala­pozok az oktatásban, hiszen a különböző betegségeket sokkal könnyebb bemutatnom óráimon, ha nyomban mellékelem a be­teganyagot is. A kutatás pedig elképzelhetetlen e két másik te­vékenység nélkül, de talán ezt már felesleges is részleteznem. — Ön nemrég külföldi tanul­mányúton volt, módjában állt megismerkedni az ott elért ered­ményekkel, kutatási területekkel. — Nyugat-Berlinbe hívtak meg, az ottani egyetemre, egy öthetes előadás-sorozatra. Ismerték a hazai orvostudomány e területé­nek eredményeit, a marosvásár­helyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben folyó munkát. Én a meghívásban munkánk elismeré­sét látom, eredményeink mélta­tását. Érdeklődéssel figyelnek bennünket, és én úgy érzem, hogy mi itt Vásárhelyen lépést tudunk tartani a munkaorvostan fejlődésével. — Melyek a főbb irányelvek, melyek megszabják az e terüle­ten folytatott munkát? — Tevékenységünk szervesen kapcsolódik a technikai fejlődés­hez, hiszen az új technológiai vonalak, munkahelyek újabb megbetegedési lehetőségeket rejt­hetnek. Ám mielőtt bárki is megijedne, azt is el kell monda­nom, hogy minden az egészségre káros tényezőt igyekszünk kikü­szöbölni. Természetesen vannak veszélyeztetettebb munkahelyek ahol jobban kell vigyázni. Oda gyakrabban ellátogatunk, mérése­ket végzünk, tájékoztató, fel­készítő előadásokat tartunk a dolgozóknak, melyeken hangsú­lyozzuk a megelőző intézkedések fontosságát, mert hiába minden szűrőberendezés, védőruha, ha a munkás azokat nem használja. Célunk a megelőzés, a megbete­gedés elkerülése. Állandóan tart­juk a kapcsolatot a műszak (Folytatás a 2. oldalon) A megelőzés a cél VÁRADI ZOLTÁN riportja —

Next