Vörös Zászló, 1986. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXX VHLévfolyam 102 (10607^8^^ | 1986. május 1. csütörtök | Ara 50 ban! I i'l £5 TiRGU-HURES L Etjön az egész nép megbonthatatlan egysége a párt és annak főtitkára, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs körül! Ünnepi gyűlés a fővárosban Május 1 alkalmából Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára, Románia Szocialista Köz­társaság elnöke, Elena Ceausescu elvtársnő és a többi párt és ál­lamvezető szerda délután részt vett a Május 1, a Dolgozók Nem­zetközi szolidaritásának napja alkalmából, az RKP Bukarest municípiumi bizottsága által szervezett díszgyűlésen. Május elsejét ezen a tavaszon egy megkülönböztetett jelentősé­gű, az ország történetében sors­döntő fontosságú, nemzetünk tu­datában széleskörű visszhangot keltő eseménynek a küszöbén ünnepeljük meg: hat és fél év­tizede alakult meg a Román Kommunista Párt, annak a po­litikai és társadalmi harcnak a megszervezője és vezetője, ame­lyet a széles néptömegek bonta­koztattak ki a haza méltóságban és dicsőségben való felemelkedé­séért. Mély hálájuknak adva hangot a szabad és boldog életükért, a haza összes fiai meleg hódolatu­kat fejezik ki a munkának ezen a napján, a dolgozók ünnepén dicső kommunista pártunk iránt, amely már a kezdettől fogva a román nemzet leghaladóbb kép­viselőjeként arra képes politikai erőként érvényesült, hogy győ­zelemre vigye a munkásosztály, az egész nép harcát a kizsákmá­nyolás és az elnyomás ellen, a társadalom forradalmi átalakí­tásáért, a dolgozók jólétének nö­veléséért, a szocializmus és a kommunizmus hazai felépítésé­ért. Az egész nép lenyűgöző gon­dolati és érzelmi egységben fe­jezi ki ebből az ünnepi alkalom­ból is határtalan szeretetét és megbecsülését a szeretett vezető, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, akinek a neve több mint egy fél évszázad óta összefonódik kom­munista pártunk hősi létének nagy csatáival és döntő alapel­veivel, aki példás forradalmi szilárdsággal és ragyogó haza­fias odaadással harcolt az elnyo­más, az igazságtalanság, a ki­zsákmányolás és a fasiszta ve­szély ellen, Románia egységének és függetlenségének konszolidá­lásáért, a szocialista forradalom diadaláért és a román nép sza­badságra, haladásra és békére irányuló alapvető törekvéseinek megvalósulásáért. Ezektől az érzelmektől volt forró és lelkes a hangulat a nagy teremben, ahol Nicolae Ceausescu elvtársat, Elena Ceausescu elvtársnőt és a többi párt- és államvezetőt megérke­zéskor a jelenlévők élénk, hosz­­szas tapssal, éljenzéssel és ová­cióval fogadtak. Lelkesen éltet­ték hős kommunista pártunkat, a párt főtitkárát, Nicolae Ceausescu elvtársat, aki bölcs előrelátással és forradalmi bá­torsággal vezeti az országot és a népet a haladás és a jólét egyre ragyogóbb horizontjai felé. A lelkes ünnepi légkörben a díszgyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő mellett he­lyet foglalt az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságának több tagja és póttagja, az RKP KB több titkára, illegalitásbeli párttagok, tömeg- és társadalmi szervezetek, vállalatok és kutató intézetek vezetői, tudományos és kulturális életünk képviselői, munkások, szakemberek, más fő­városi dolgozók. Részt vett a párt Központi Bi­zottságának, az Államtanácsnak és a kormánynak több tagja, központi intézmények, gazdasági és társadalmi-kulturális egységek képviselői, párt- és állami akti­visták, tábornokok és törzstisz­tek,­ bukaresti vállalatok dolgo­zói. (Folytatás a 4. oldalon) ÉLTETŐ MÁJUS Emberi mivoltunk legmél­­tóbb ünnepe május első nap­ja, hisz a munka tette és te­szi az embert emberré, az al­kotó, értékeket — szellemie­ket és anyagiakat — megte­remtő munka. Történelmünk, az emberiség történelme va­lahányszor fordulópontjához érkezett, mindig a munka döntötte el a továbblépés mi­kéntjét, sorsunk további ala­kulását. Így történt ez ha­zánk, népünk történelmében is, amikor a IX. pártkong­resszus történelmi jelentősé­gű irányelveivel mutatott u­­tat további fejlődésünkhöz, valamennyiünk jóléte, bol­dogsága érdekében. E nagy­szerű időszakban olyan szé­les látókörű, elkötelezett ve­zető állott és áll a párt, az ország élén, mint Nicolae Ceausescu elvtárs, a lánglel­­kű hazafi és forradalmár, a­­kinek minden tette népünk érdekeit szolgálja. Az ő ne­véhez kapcsolódik a történel­mi jelentőségű megmozdulás, az 1939. május elsejei nagy­szabású tüntetés is, melynek megszervezésében és vezetésé­ben nagy részt vállalt. Maradandó fontosságú , ün­nep ez, s­ maradandó volta nem jelent változatlanságot, s mindannyian érezzük: e­­leinktől öröklött becsületes munkásmivoltunk ékes szóló tanúbizonysága. Maradandó­s fejlődésében, változásaiban felemelő, hisz az eltelt évek, évtizedek adtak rangot, vív­ták ki a megbecsülést e nap számára. A tavasz, a megúju­lás ünnepe — mondjuk, s e tavaszban, megújulásban ben­ne foglaltatik mindaz, amit kitartó olykor áldozatos mun­kával megteremtettünk ön­magunk, valamint az utánunk­­ következő nemzedékek számá­ra. Büszkén valljuk, tudato­san, hogy Mi a munka ün­nepe szabad ünnep, alkalom a történelmi jelentőségű XIII. pártkongresszus határozatai­nak megvalósításában elért e­­redmények számbavételére. Május elseje nemcsak a munkának, hanem a dolgozók nemzetközi szolidaritásának a napja is. Sokkal inkább, mint bármikor szükség van ma a dolgozók nemzetközi össze­fogására, hisz valamennyien tanúi vagyunk a nemzetközi helyzet kiéleződésének, a nemzetközi problémák olyan megoldási módjainak, melye­ket joggal ítélnek el a béke­szerető népek-nemzetek. A május elsejei ünnep a béke szimbólumává is vált az idők folyamán, s e szimbólum je­lentősége napjainkban meg­sokszorozódott. Pártunk fő­titkára, államunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs bé­két védelmező tevékenysége­, kezdeményezései méltán vív­ták ki a világ valamennyi békeszerető népének elisme­rését, megbecsülését. Ünnepel ma az ország, ün­­­­nepel az egész világ dolgozó népe. Az értékeket, a teremtő munkát ünnepeljük ezen a napon azzal a , szilárd meg­győződéssel, hogy tevékeny­ségünk eredményes lesz. A munka becsülete — hatalom. A szocialista társadalom em­berének megadatott e hata­lom, és vele s ennek éltető ereje áthatja a társadalmi é­­let valamennyi­­ vetületét. Büszkén valljuk — eszménye­ink akaraterőnk,­­ munkánk által valósultak meg. Ez ad biztonságot holnapi, jövő­beni tevékenységünkhöz. Ilyen gondolatokkal kívánjunk egy­másnak e napon békés, boldog ünnepet. /I „színházépítő“ — már ő­­** szülő hajú — Kelemen Fe­renc mérnököt, mert éppen he­zárási teendőivel van elfoglalva, a víztelep szomszédságában lévő irodájában találjuk. Az őt min­den munkatelepre elkísérő, égő­piros szövettel behúzott, billenő ülőkéjű székéről emelkedik föl, kezet nyújtani. Vele szemközt, a ruhafogas alatt színes falikárpit. Hamarosan ennek is megtudjuk a történetét. A tavaly az Unirii negyed tömbház­szobáinak padló­ját a terv szerint polivinil-klorid szőnyeggel kellett volna burkol­ni, de azt az anyagot sehogyan sem tudták beszerezni. Sürgettek azonban az átadási határidők, és kénytelenek voltak változtatni a megoldáson — természetesen az illetékesszervek-szintek jóváha­gyásával. És így került a négy­zetméterenként 70 lejes PVC he­lyett a nagyszebeni Dumbrava vállalatban zöld, narancs, vörös és más domináns színekben gyártott 120 lejes mintás, műszálas büksé szőnyeg a padlóra. Az új ottho­nukat birtokukba vevők általá­nos örömére. Na és ebből ma­radt meg a 13-as számú komplex brigád vezetőjének szobáját dí­szítő darabocska. A másik­­falon, a mérnök dol­gozóasztalától balkézt lilásszürke ozalit rajzok. Egyikükön különös jelzés, gombostűkkel tűzdelték tele a leendő tömbházak alap­rajzait. Hát bizony, ezt is meg kell nekünk magyarázni. Az é­­pületekre festett zöld pont idei átadást jelent, s ahány tűt szúr­tak a papírba, a nnyadik évne­gyedben esedékes a munkák be­fejezése. Be kell n­allanunk, ré­­gecske nem jártunk errefelé, hogyha számunkra az újdonság erejével hat a bejelentés: Maros­­vásárhely legfiatalabb lakótele­pének építése a Szabadi út bal oldalára is átterjedt. És ebben, a Tisza, Bárágon, Földműves és Csíki utcák által közrezárt négy­szögben, a tervrajzokon egysze­rűen kettes számmal jelölt öve­zetben, nem kevesebb, mint 11 lépcsőház alapjait öntötték ki s ugyanitt megkezdték az első nö­velt kényelmi fokú panelházak előregyártott elemeinek összesze­relését. Mindezt, természetesen, élőben is akarjuk látni. Kilépünk hát a szabadba, az áldott napsütés­be és egyben a munkatelepi é­­let forgatagába. Az 1-es zóná­ban, ahonnan elindultunk, már parányi buxusok és fenyőcseme­ték zöldellnek egyik-másik tömb­ház körül, annak jeleként, hogy az épületek benépesültek, lakóik itthon érzik, vagy legalábbis a­­karják érezni magukat, ezért szépítik környezetüket. A má­sik szembetűnő jele a tömbházi labirintus életrekelésének az, hogy kicsinyeiket karjukon tar­tó, vagy kocsiban toló kisma­mákkal találkozunk. Alig né­hány tíz, esetleg száz méterre a­­zoktól a pontoktól, ahol még Ja-*­vában forgolódnak a tehergép­kocsik és traktorok, hegesztőfény csillog, daruk nyújtogatják kar­jukat, vagy éppen a nélkülözhe­tetlen kéziszerszámokkal­­dolgo­zó munkások egyengetik a helyet a járdaszegélyező köveknek. Odaát, a remeteszegi 8-as szá­mú iskolát megközelítő építőte­lepen még szembetűnőbb az ün­nepeket megelőző rekordnapok élénk ritmusa. Hát itt bizony nincs szükség lábatlankodókra, s aki mégis körül akar nézni a tele­pen, az ugyancsak vigyázzon magára. Ne álljon a forgótartá­lyos, vagy házgyári elemeket, folyami kavicsot, kátránypapírt, acélcsövet, fűtőtestet és egyebe­(Folytatás a 3. oldalon) Helytáll a tizenhármas brigád­ — AJTAY LÁSZLÓ riportja — MIHAI BENIUC F­ELIRAT A pártnak légy te harcosa, övé legyen csak eszméd, tetted. Légy igazságos , s ne rettenj meg Az ellenség előtt soha. Napod naponta toldd csodás Termő órákkal lankadatlan, Kint küzdj az első arcvonalban. Ne késlekedj, ne tétovázz, önként jelentkezz, s szaporán. Ha férfi kell a küzdelemhez. És győzelmeddel zászlót lengess Az ellentábor várfalán. Légy hős, ha kommunista vagy! Az új korban, mely felvilágos, A világ boldogulásáról Te kell hogy folyvást számot adj. MAFIENYI ERIK fordítása — B­­. -a V­imit

Next