Vörös Zászló, 1986. október (38. évfolyam, 232-258. szám)

1986-10-01 / 232. szám

A vizuális propaganda a politikai nevelés lényeges tényezője A gazdasági termelőegységek artbizottságainak és pártalaptervezeteinek folyamatos neelő-felvilágosító és mozgósító ultikat kell kifejteniük a XIII. artkongresszus határozataiból, pártunk főtitkára Nicolae Ceausescu elvtárs orientációiból s útmutatásaiból a dolgozók II kongresszusának határozatától ereddő feladatok, az évi terv maradéktalan megvalósítása erekében. A politikai nevelés, az aész propaganda tevékenység esősorban a termelési feladatok megalósítását kell célozza. A izuális propaganda hatékony szköze ennek A jól megszervezt és megfelelően kivitelezett izuális propagandának az egész érmelőtevékenységet kell tükröz ő ÁRTÉS F- re és ösztönznie. Rá kell virginncia a legaktuálisabb feldatokra. mn-va-it-inia kell a clgonékat az aktuális gazdasági elküldések az évi tervelőirány■ s ok ütemes, magas minőségi Antit tevesítésére, a felszerelők és gépek, a munkaidő maximális kihasználására, a nyersayag, anyag, fűtőanyag és energiafogyasztás csökkentésére, egyzóval a gazdasági hatékonyság llandó fokozására. És mindekkel összefüggőben elő kell egítenie a dolgozók pados, hazfias, állampolgári nevelését. Az Újrahaszrosítható Anyatok Visszanyerésével és Értékesítésévl foglalkozó Vállalat az idén öt különálló vállalattá szerveődött, szerveződik át, a bőr, stilmfi, papír, és más anyaok, valamint a fémek begyűrsére és értékesítésére szakosíitt vállalatokra Az átszervlési folyamat, amint ezt a két illalat alapszervezeteinek titkái, Gliga Vasile és Pascalona megjegyzik, kissé hátráltatta a szuális propaganda megfelelő ■alakítását, megszervezését. De nem hiányoznak a XIII. art kongresszus határozataivalamint Nicolae Ceausescu elvizsnak a kongresszuson és más siralmakkor elhangzott utasításait ismertető szép kivitelezésű pannók. A munkacsarnokok homlokzatán kifüggesztett nagyméretű pannók rámutatnak a papírhulladék összegyűjtésének fontosságára, részletes magyarázatot adva például, arról, hogy egy tonna papírhulladék egy tonna cellulózt helyettesít, amiből 2 500 füzetet, 12 500 újságot és 400 kartondobozt lehet készíteni. Egy tonna papírhulladékkal — magyarázzák a pannon, egy tonna cellulózt helyettesíthetünk, amit ha nem teszünk, akkor olyan 5 nagy fát kell kivágnunk, amelyek mindenike egy órára 320 ember oxigénszükségletét biztosítja. Külön pannon magyarázzák meg, hogy mit jelent a nemzetgazdaságnak egy tonna ócskavas, s az abból nyert vas előállításához mennyi vasércet kellene kitermelni és kiolvasztani, mennyibe kerülne az előállítási költsége, mennyi és milyen anyagokat kellene fölhasználni, mennyi villanyáramot felhasználni. Az említett 2 alapszervezet megfelelően gondoskodik a különböző nyomtatott propagandaanyagok megfelelő elhelyezéséről. A saját maguk készítette vizuális propaganda anyagok tartalma megfelelően tükrözi a vállalat előtt álló feladatokat és teendőket Ezeknek a propaganda anyagoknak a mozgósító jellege is megfelelő Csupán az kifogásolható, hogy kevés az ilyen, közvetlen a vállalat konkrét feladataival, a tervteljesítés különböző vetületeivel foglakozó anyag Erre lenne hívatott elsősorban a faliújság, amely az átszervezés lebonyolítása közepette elkerülte a pártalapszervezet bürójának a figyelmét. Holott így olyan hathatós propagandaeszköz maradt kihasználatlanul, amely megfelelő gondoskodás mellett nemcsak az alapszervezet, hanem az egész dolgozói közösség tevékenységének tükrözését és ösztönzését tette volna lehetővé. Az alapszervezet propaganda munkájának megjavítását, hatékonyabbá tételét a faliújság újrabeindításával kell kezdeni. CZIMBALMOS FERENC A FAFELDOLGOZÓ VÁLLALAT Marosvásárhely, Caprioarei u. 2 szám azonnal felvesz autorizált autódarukezelőket 5 tonnás emelődarus kocsikra a fűrészáru raktárához Bővebb felvilágosítás a vállalat személyzeti osztályán a 14-485-ös telefonon, belső 101 vagy 131. _____ /A gabonabegyűjtő központok felé haladva, mindegyre Jansi és Juliska meséje jut eszembe, kiket gonosz mostohájuk másdszor is az erdőbe küldött sem lévén fehér kavicsuk, hogy isszataláljanak, kenyérmorzsát zártak el az útszélen, amelyet után a madarak felszedtek Jani és Juliska pedig eltévedt. Nos, ki a begyűjtő központokat kési, azt az árpabetakartás kezelőtől a kukorica szállításának efejezéséig nem éri ilyen megépetés. A közutak szélén ott a gomjelző, a sárga árpa, a drága úra, a kukorica, a madár legen a talpán, avagy madársereg, mely mindezt összeszedi. Egyik kllégám kiszámította: csupán egy kilométeres távon, ha százmé■renként egy cső kukorica hull a teherkocsiról akkor is féltuna megy veszendőbe. Az elaltatott szemes kukoricát már ehezebb összeszámolni. Mindenesetre az utak jobb oldalán már ■ég vastag sávban gyűlt össze. Mi ez, ha nem pazarlás, a munk, a földművesek munkájának a becsülése. Hány meg hány ember fáradozott, amíg ezt az értéket létrehozta, mennyi üzemanyagra volt szükség. Régebb a falusi gyermek, hogy úgy mondjam, az anyatejjel szívta magába a kenyér, a gabona megbecsülését. Aztán ahogy cseperedett, mind jobban vigyázott rá. Bűnnek tekintette eldobni a falat kenyeret is, otthagyni egy kalászt az út szélén. A jó gazda nemcsak learatta, kévébe kötötte a gabonát, hanem felgereblyézte utána a tarlót, hogy ott egy kalász se maradjon s ha nagyon meleg volt a nyár, inkább éjszaka aratott, hogy ne peregjen a szem. A gabona féltése minden földműves ember, minden falusi gyermek vérévé vált. A felszabadulás után a pionírok a hűséges kardisszedők. Ma is vannak szép számmal olyan termelőszövetkezeti vezetők, akik a kombájn után megszervezik az otthagyott kalászok, kukoricacsövek összeszedését. Máshol viszont az ég madaraira marad ez a munka, hogy a fent említett esetről ne is beszéljünk, amikor az ulak szélén hull el annak egy része amit már összegyűjtöttünk. Kíváncsi vagyok, hogy a gépkocsivezető, fogatos, hogy számolja el a gazdaságban és az átvevő központban mért gabona közötti különbséget. Az ilyen felelőtlen pazarlásnak egyébként legkiemelkedőbb, (ha lehet annak nevezni), pél- NYOMJELZŐK dója az elmúlt években történt eset. Teherkocsi szaladt a város felé hízott sertésekkel megrakva. Valahol a reptér környékén, az egyik hízó — megunva a cocokázást — gondolt egyet s kiugrott. Szerencsére semmi baja nem történt, addig szaladgált, a kocsik között, amíg felfigyeltek rá. Betették egy ólba. Megindult a hajsza a gazdája után. Telefonálgattak ide, oda. Írtak az újságnak, de a röfinek nem akadt gazdája. Végül, igaz nagy kerülővel, oda került, ahová szánták, a vágóhídra. A szövetkezet vezetői szerződéses alapon beadták az államnak, a pénzt pedig a közösség javára fordították. Igaz, ennek is volt egy szépséghibája, mert a pénzt nem azok élvezték, akik megdolgoztak érte. Ez azonban az érem egyik oldala. Mert egy 120 kilós disznó mégsem gombostű, amit a szénásszekérben el lehet dugni. Az mégis százhúsz kilót nyom amelyeknek hiányát akármayan nagy mérleg jelzi. De csodák csodája senkinek nem hiányzott. A kocsi egész biztosan az átvevő aláírásával visszatért vállalatához, igazolva ezzel, hogy minden rendben, a súly talált a fuvarlevélben feltüntetett súllyal. Hogy miért mondtuk el mindezeket? Azért, mert valahol saját magunkat csapjuk be. Hibázunk, amikor nem kérdezzük meg a kis nebulóinkat, hogy megetted-e a tízórait vagy a szemétládába dobtad, amikor nem vonjuk felelősségre azt a termelőszövetkezeti tagot, aki terményt hagy maga után a mezőn, a kombájnost, aki nagy veszteséggel arat, a gépkocsivezetőt aki az útszélen hagyja a termés egy részét. Az egésznek ez csekély része, de ha figyelembe vesszük, hogy megyénkben naponta több ezer tonna, gabonát indítanak az átvevő központok felé már elég nagy mennyiség. Igaz, hogy ez teljes egészében nem vesz kárba, mert akadnak élelmes emberek, akik a szemétgyűjtőből kihalásszák a bedobott kenyérdarabokat, akik az út szélén összegyűjtik az elhullatott gabonát. (Sajnos még akkor is vannak ilyen megjegyzések: dúskál a közvagyonban). Pedig csak azt akarja menteni, ami még menthető. A falusi ember egyik legszebb jellemvonása a föld szeretete, az általa létrehozott javak megbecsülése. Egész évi szorgalmát, verejtékét látja benne S e szép jellemvonást ápolni, fejleszteni kell, de úgy, hogy azok is értsenek belőle, akikre a termés további sorsát bízzák. NAGY FERENC Folyamatos, gyors cukorrépaszállítást! (Folytatás az- oldalról) répa nagyon jó, de ha sokáig hagyják kiásva a mezőn, veszít a minőségéből, átlag cukortartalma tizenhat százalék, a tavalyi tizenöttel szemben. A szállítási vállalattól nem kaphatnak több kocsit, mert nincs. Viszont: a termelő gazdaságoknak kell besegíteniük fogatokkal, azért, hogy a répa cukortartalmának még ha kis hányadát is, ne a természet ,,vonja“ ki. Még valami: a tavaly, mint azt a főmérnök elmondotta, legnagyobb gondjuk az volt, hogy a tordai cementgyár nem szállította folyamatosan a mészkövet. Az idén ezzel nincs probléma. Csak a répaszállítással, reméljük nem sokáig. A gépek várják a terhelést... Térjünk vissza a javítási munkálatokhoz, azok eredményeihez és nézzük meg azt, hogy az idén milyen újdonság van e téren. Csiszár József mérnök, a termelési osztály vezetője: — Minden nagyobb méretű jellegű javítást úgy végeztünk el, hogy az egyben, újítás is legyen — az előző munkálatokhoz viszonyítva. Például a vízhűtő tornyokat úgy javítottuk meg, hogy jobb teljesítménnyel dolgozzanak, mint azelőtt. Kevesebb vizet fogyasszanak, ami kevesebb villamosenergia-fogyasztást is jelent... A mészállomáson egy olyan berendezést szereltünk fel, amelyik a mésztejből kiválasztja a salakot. A szűröket is tökéletesítettük, ezáltal sokat javult a lé minősége. Még csak a szállítás kell javuljon, de az sürgősen, és akkor remélhetőleg a tervteljesítéssel nem lesz probléma —, ha továbbra is ilyen jól ereszt a répa. A náznánfalvi nusz határában Városkép ’86 (Folytatás az 1. oldalról) a dolgok. Mert vizsgálhatjuk a városgazdálkodás-szépítés ügyét abból a szemszögből, hogy mire mennyi jut anyagiakban, mire és hogyan képesek a városkép alakításában szerepet, feladatot ellátó szakvállalatok, intézmények. Másfelől pedig szemügyre vehetjük a közösségi és egyéni részvétel jelenségeit. Az előbbiről szólva, sosem lesz olyan, hogy mindenre jusson, hanem mindig csak a körültekintő, ésszerű gazdálkodás városgazdáktól joggal elvárható gyakorlata. Érezni a törekvést, hogy minden szükségesre, halaszthatatlanra juttatni akarnak-próbálnak a költségvetésből Ezt láthattuk a városközpont épületeinek felújításában, a közterek, parkok gondozásában, az utak, úthálózat karbantartásában és egy sor más kisebb-nagyobb munkálat végrehajtásában. Hasonló megfontoltság jellemzi a lakosság pénzbeli hozzájárulásának felhasználását, melyből az idén mintegy 3,7 millió lejt fordítanak különböző közhasznú munkálatokra, mint a víz-kanalizálás bevezetése több utcában, javítások a Művelődési Palotán, az állatkert bővítése, utcák javítása, gyerek játszóterek rendezése stb. A pozitívumok, a gazdaszellem megnyilvánulásai mellett joggal tették szóvá, hogy rontja a városképet a sok útburkolatfeltörés. Ez ugyan elkerülhetetlen, hiszen a föld alatti vezetékek javítását, felújítását, a hálózatbővítéseket elítéli végezni, az azonban már egyáltalán nem sükségszerű, hogy az út eredeti állapotába való helyreállítása elhúzódjon,, vagy felületes legyen, mint az gyakran történik a közüzemiek és a gázszogeltatók működése után. Visszafogott értékelőt hallhattunk a köztisztaságiak idei munkájáról. Ezt nem az igényesség csökkenése, hanem nehézségeik megértése magyarázza járműparkjuk állapota, a változó mennyiségű üzemanyagkészlet folytán, ahogy mondani szokás, beosztással kell, éljenek, hogy legalább hetente eljussanak a város minden utcájába. Ám ezt is csak bizonytalan hangsúllyal mondhatják. És most valamit a környezetkultúránkról. Erről tételesen ugyan nem sok szó esett az ülésszakon, érzékelni lehetett azonban, hogy nem egy gond, nehézség mögött a közösség és egymásrautaltság tudatának fogyatékosságai állnak. A közösséggé kovácsolódás nem sima folyamat, nehézkessége különösen az új lakótelepeken nyilvánvaló. A lakótársulások, ilyen-olyan módon megalakított honpolgári bizottságok és a képviselők helyenként csak hiányosan képesek ellátni szervező-mozgósító feladatukat. Ahol eredményesen működnek, a munka folyamatossága szüli ezeket az eredményeket. Többségük azonban „akciókban“ gondolkozik, szórványos, rapszódikus tevékenységet végez s igy a lakókkal tartott kapcsolatuk is alkalmi, laza. Van a tavaszi nagytakarítás, utána meg semmi, aztán tanácsi ösztökélésre hulladékgyűjtési vagy más „akció“, és újra semmi. Természetes, hogy ily módon nem lehet környezetkultúrát teremteni, rendet is környezetünkben csak hellyel-közzel. Ezért látjuk aztán, hogy a kialakított zöldövezetek lassan tönkre mennek, lakótelepi sportpályák, játszóterek valósággal szétesnek, a közpénzből elültetett fák, díszbokrok egyre ritkulnak és így tovább, egészen addig, hogy bizony a köztisztasági kultúránkkal sincs minden rendben. Hogy az összefogó, szervező erő hiányzik, jól példázzák a rendetlenség közepette is itt-ott látható zölddel-virággal teli kis „családi“ parkok a lakótömbök környékén. Azoknak a jóvoltából, akik mivel társakra nem vagy alig találnak igyekeznek megteremteni a maguk esztétikusabb környezetét Szép, de mégsem az ilyenszerű parcellázás — „ezt kiveszem magamnak, rendbe teszem és gondozom.“ — a megoldás, hanem a lakótársulások, képviselők — küldetésüknek megfelelően — folyamatos munkája. Amíg ez hiányzik, vagy fogyatékos, a városgazdák anyagi és egyéb erőfeszítései sem számíthatnak teljes sikerre a kultúrált, esztétikus, otthonos városkép kialakításában. Az ülésszakon tárgyalt pillanatnyi gondok, nehézségek kissé homályba szorították ezt a tanulságot, levonása azonban nem odázható el. VortOS ZASZIJO - 3 -M