Vörös Zászló, 1986. november (38. évfolyam, 259-284. szám)

1986-11-01 / 259. szám

Az HKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) elnök és Sámuel Kanyon Doe el­nök közti megbeszélések ered­ményeit amelyek kidomborítot­ták a két fél elhatározását, to­vább fejlesztik, a román,a libériai kapcsolatokat különböző terüle­teken, főként pedig a gazdasági együttműködés terén. Ilyent ér­telemben kidomborították, meny­nyire fontos a Románia Szocia­lista Köztársaság és Libéria Köztársaság, közötti gazdasági és műszaki kooperáció, valamint a kereskedelmi cserék fejlesztésé­re vonatkozó hosszú távú egyez­mény, amit a látogatás ideje a­­latt írtak alá, s amely biztosítja a kétoldalú együttmunkálkodás bővítését összhangban a két or­szág nemzetgazdasági lehetősé­geivel, gazdasági-társadalmi fej­lesztési programjaikkal. Úgyszintén kidomborította a­­zoknak a véleménycseréknek a jelentőségét, amelyeket Nicolae Ceausescu elnök és Samuel Ka­nyon Doe elnök folytatott a nem­zetközi élet időszerű, kérdéséből. Nagyra értékelte Románia és Li­béria elhatározását, miszerint mind szorosabban együttműkö­dik nemzetközi téren a leszere­lésért és békéért, az államközi vitás kérdések békés, tárgyalá­sos megoldásáért, a gyengénfej- tettség megszüntetéséért s az új nemzetközi gazdasági rend meg­teremtéséért, az európai, az af­rikai és az egyetemes enyhülés, biztonság, egyetértés és együtt­működés légkörének a tartós meghonosításáért vívott harcban. A látogatás alkalmából létre­jött megállapodásokat és doku­mentumokat jóváhagyva, a Po­litikai Végrehajtó Bizottság kér­te, hogy tegyenek intézkedéseket azok gyakorlatba ültetéséért. A román—libériai együttműködés és kooperáció szüntelen erősítés­­éért. A Politikai Végrehajtó Bizott­ság úgyszintén megoldotta a párt- és állami tevékenység több napirenden szereplő kérdését. Üzemel a Ludasi Cukorgyár Az export a fontosak között is a legfontosabb! A közelmúltig a segesvári Tir­­nava vállalatot Románia legje­lentősebb férfiing konfekciós egységeként tartották nyilván, de úgy tűnik — átmenetileg — meg kell ettől a címtől válnia. Tud­niillik már augusztusban meg­kezdődtek az előkészületek a ha­gyományos technológia módosí­tására, alkalmassá tételére egy új, sikeresnek ígérkező export­­választék előállítására, így át­rendeztek műhelyeket és raktá­rakat, átalakítottak, kiegészítet­tek, szabályoztak gépeket és be­rendezéseket, számos új felsze­relést is készítettek önerőből, tö­kéletesítették a munkahelyi vi­lágítást stb. Nem kicsi a tét, a­mint az iparközpont kiküldöttje hangsúlyozta: az árukővíteli terv teljesítése a fontos feladatok kö­zött is a legfontosabb és a ser­gesvári ruhagyártóknak mindent el kell követniük annak érdeké­ben, hogy ne veszítsék el egy olyan külföldi cég bizalmát, a­­mely nagy tételekben és folyama­tosan akar vásárolni tőlük­ tő­­lünk. Ez azt jelenti, hogy termelé­kenység és minőség szempontjá­ból egyaránt versenyképessé kell válnia a „másik“ és a többi kon­tinens konfekcióival a Nagykü­­küllő-mentinek. Nézzük csak meg, milyen esélyek vannak e­ z­­a dolgozók a KÖZGYŰLÉSÉ- cél eléréséhez? 1986 eltelt idő­szakában a munkaközösség az eléje tornyósuló nehézségek da­cára képes volt 79 millió lejjel növelni az árutermelés, 78 mil­lióval a fizikai- és 58,8 millió lejjel a nettó termelés értékét, az elmúlt év első kilenc hónapjá­hoz képest. A vállalat az anyagi kiadásoknál megtakarítással, a nyereségnél többlettel zárta az elemzett periódust s ezeknek, meg más tényezőknek köszönhe­tően a m­unicípium gazdasági egységeinek szocialista versenyé­ben pillanatnyilag a vezető he­lyet foglalja el. Ezt megőrizni és megerősíteni mondhatni erköl­csi-becsületbeli ügy, míg egy megyei, sőt, országos helyezés megpályázása azt jelenti az itt dolgozók számára, hogy jó reklámot csinálnak-csinál­­hatnak önmaguknak a ha­zai és a külföldi vásárlók e­­lőtt. Mert hogy szükség van a hírnév megerősítésére, az bizo­nyos, hiszen itthon és határain­kon túl egyaránt hovatovább á­­dázabbá válik a verseny. Nem mondunk­­ újat azzal, hogy a konkurenciaharcban az győz, aki gyorsan és szépen dol­gozik. Igen ám, de a dolgozók közgyűlésén arról hallottunk, hogy sok a szabadságoló, csök­kenő irányzatot mutat a munka­idő kihasználási foka. Idén ja­nuártól októberig 2 448 órával több veszett el amiatt, ahogy e­­gyesek kilépőt kértek-kaptak és 62 106 órával több ment kárba betegszabadság címén, mint ta­valy, azonos időszakban. Szintén gondolkodóba ejt az a megálla­pítás, miszerint a munkásoknak jelentős hányada nem teljesítet­te a normáját­. Kiszámították-e, mennyivel növekedett volna a közösség tevékenységének ered­ményessége, hogyha mindenki az elvárások szerint dolgozik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések már a széles körű gyárvezetőség ked­di munkaülésén elhangzottak, de újból és nyomatékosan föl kell tenni őket a vállalaton belül. Mert ezidáig csak szórványos ilyen célzatú intézkedésekről hal­lottunk (övezetenként­ ismeret­­bővítő-frissítő tanfolyamok, szak­mai verseny), amelyek akármi­lyen hatékonyak is voltak, nem oldották meg a vállalat nagy általános problémáját Egy másik figyelmet érdemlő dolog: nem lehet eltekinteni a műszaki fejlesztés szükségességé­től. A beígért 33 új gombvarró és gomblyukvarró gépet nem kapta meg a vállalat, s ennek következtében a beruházási elő­irányzatát sem tudta megvalósí­tani. A karbantartó és javító részleg óriási erőfeszítéseket tesz a fizikai és erkölcsi szempontból egyaránt elavult termelőeszközök üzembentartására. E kérdéskom­plexum gyökeres megoldásához joggal várja el a készruhagyár a megyénkbeli gépipari üzemek, elsősorban a Metarotehnica se­gítségét, ami természetesen nem jelenti azt, hogy lemond a szak­minisztérium, a fővállalat és az ICE Confex külkereskedelmi vál­lalat „hivatalból kötelező“ támo­gatásáról. ajtay László A marosvásáárítyi Vegyipari Kombinát egyik részlege VÖRÖS ZÁSZLÓ — S.­OL-K­A­L Alapozni a jövő évi termést Ezt most már az idő előreha­ladottsága is követeli, hisz no­vember elején járunk, amikor már „tiszta“ kell legyen a ha­tár, hogy a létezőgépészek elvé­gezhessék az őszi mélyszántást, előkészíthessék a jövő évi ter­mést Ennek fontosságát hangsú­lyozza az RKP KB plénumának a pártszervezetekhez, az összes dolgozókhoz és az egész, néphez intézett Határozat­ Felhívása is, az idei termő® maradéktalan be­gyűjtése mellett, alaposan. jól elő kell készíteni a következő termést Ez most a termelőszö­vetkezeti tagok, mezőgépészek, a falvak összes lakosának legfon­tosabb feladata. Ezt követeli a korszerű technológia, hisz hosz­­szas tapasztalat bizonyítja, hogy az őszi mélyszántás jó néhány száz kiló termés többsé­gét jelent hektáronként. Vagy talán más a véleménye Józan Ignácnak, az erdőcsanádi termelőszövetkezet elnök-főmérnökének? — Még megjegyzésnek is rossz, hisz aki ismeri a határunkat, el se képzelheti itt a földműve­lést őszi mélyszántás nélkül Ha ezt elhanyagoljuk, 25—30 száza­lékos termeléscsökkenéssel szá­molhatunk. — De remélem, erre nem ke­rül sor. . — Évek óta arra törekszünk, hogy egyetlen hektár föld se maradjon szántat­lanul. A ta­valy is az egész területen elvé­geztük. Természetesen ez csak úgy eredményes, ha jó talaj­­táperő-kiegészítéssel párosul. Nos, most erre összpontosítunk, a fogatok a trágyát hordják, az ekék aláforgatják, szántják a földet. — Az erdőcsanádi aránylag kicsi gazdaság, nem rendelkezik sok fogattal. Győzik a munkát? — Mindössze tíz­ fogatunk van. Kiváló munkát végeztek. Ezen az őszön mintegy 1500 tonna terményt mozgattak meg. Mind a tíz fogatos dicséretet érdemel. A kukorica, sőt a szár behordásá­val is idejében végeztünk. A cukorrépát­­szintén kiszedtük, nem sok szállítani való van még hátra. Aztán az összes fogatot a trágyahordáshoz összpontosítjuk, a mezőgépészeket pedig az őszi mélyszántáshoz. 220 hektáron kell megforgatni a talajt, ami bizony újra próbára teszi hoz­záértésüket, hisz nálunk, ahogy már többször elmondtuk, olyan a határ, hogy a tököt meg kell kötözni, hogy ne guruljon be a hegyoldalon. Ilyen helyen kell dolgozni, biztosítani a minél jobb termést. Csizmadia György, a szásod­­szeredai termelőszövetkezet elnö­ke is dicséri a fogazatokat. A kukoricát teljes egészében ők szállították be az átvevő köz­pontba, a raktárakba. Jelenleg a cukorrépát és a kukoricaszá­rat hordják. — Tehát termény már nincs a földben. — Arra törekedtünk, hogy a­­mit megtermeltünk, azt idejé­ben, veszteség nélkül takarítsuk be. Kezdjük talán a burgonyá­val. Idejében, jó körülmények között szedtük ki. Eleget tettünk kötelezettségeinknek, tároltuk a szükséges vetőmagot Ez utóbbi­hoz Hargita megyéből is kaptunk felfrissítés céljából, amely már szintén a vermekbe került. Szak­szerűen tároltuk. Kukoricát 236 hektáron termesztettünk- Veszte­ség nélkül került a tárolókba. A nyárádszeredai termelőszö­vetkezet, köztudott, nem bővel­kedik munkaerőben, ez őszi be­takarítás pedig sok munkáskezet igényelt De mind az elnök, mind Daróczi Béla, a termelőszövet­kezet főmérnöke elismeri, hogy mint az előző években, most­­,s nagy segítséget kaptak a község vállalatainak, intézményeinek dolgozóitól, a diákoktól, tanulók­tól. Ezen az őszön is mintegy 250 diák és­ tanuló s ugyanennyi dolgozó segített a betakarításban. A kukorica, illetve a szár be­takarításába besegítettek a me­zőgépészek is. A kukorica egy részét kombájnokkal, a szárat Windroverrel vágták le és CSU típusú kombájnnal szedték ösz­­sze. — Nagy szükség van rá — folytatja az elnök. — Egy kicsit hiányos a takarmánymérleg. Ez­zel sokat segíthetünk. Eddig 1 500 tonna lédús takarmányt tettünk a silókba. S még csinálunk­ jó pár száz tonnát. — A kukoricaszár tehát nem gátolja az őszi mélyszántást? — Ami még kint van, azt ki­raktuk a föld szélére, mert ak­kor nem tudtuk elszállítani, így már eddig több mint 100 hektá­ron végeztünk őszi mélyszántást, nem is akarunk egy hektárt se hagyni megszántatlanu A betakarítás tehát, a vége felé közeledik­ a termelőszövet­kezetekben, egy újabb, nagyon fontos szakasz következik, illet­ve folytatódik, a jövő évi ter­més alapos előkészítése. Fontos­ságáról nem kell sokat beszélni. (háromszéki) Segesvári képeslap

Next