Vörös Zászló, 1987. március (39. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-01 / 50. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXIX. évfolyam 50 (10865) sz. | 1987. március 1. vasárnap | Ara 50 báni Nicolae Ceausescu elvtárs feladatmeghatározó útmutatásai szellemében " A terv választékonkénti teljesítésére törekednek az autójavítók Amint pártunk főtitkárának az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén el­hangzott beszédéből is kitűnik, a gazdasági egységeknek hónapról hónapra mindent meg kell ten­niük, hogy az összes tervmutató megvalósuljon. A marosvásárhe­lyi Autójavító Vállalat okulva a múlt évi tapasztalatokból, az i­­dén sikeresen rajtolt. A 38,8 mil­lió lejes januári árutermelési e­­lőirányzatát nemcsak megvalósí­totta, hanem enyhén túl is szár­nyalta. Jelentősebb eredménye­ket a főjavításoknál értek el , melyeknek programját az autók esetében 108, a motoroknál pe­dig 104 százalékban (!) teljesítet­ték. Nagyméretű konténerekből az adottságaik jobb kihasználása révén közel háromszor annyit ál­lítottak elő, mint amennyi első­havi tervükben szerepelt: har­minckilenc helyett kilencvenhat egyezményes szállítótartállyal e­­gyenértékűt gyártottak. A több­let annál is inkább örvendetes, mert így hiánytalanul teljesíteni tudták export-kötelezettségüket. Időben szállítottak kü­lpartnereiknek Már januárban sikerült 31 kon­ténert útnak indítaniuk az egye­sült államokbeli és dániai part­nereiknek, s így 123 százalékban valósult meg az kiviteli tervük, s ez több tízezer dollár bevételt e­­redményezett. Az elkövetkező időszakra azonban még nincsenek teljes egészében fedezve megren­delésekkel, amiből az következik, hogy a külkereskedelmi vállala­toknál eredményesebben kell köz­benjárniuk a szükséges szerződé­sek véglegesítése érdekében. Természetesen a partnerek meg­tartásának és újabbak szerzésé­nek egyik feltétele az elvállalt munka kifogástalan minőségben való elvégzése. S itt nemcsak az exportra szánt termékekre gon­dolunk, hanem a belföldi partne­reknek végzett főjavításokra is. A bizonyos anyagok beszerzésénél fennálló nehézségek sok fejtörést okoznak, de az autójavítók igye­keznek még­­ilyen körülmények között is olyan munkát végezni, amelyben nem­ találhat kifogásol­nivalót a megrendelő. A technológia-korszerűsítés nyomán nemcsak a termékek mi­nősége javulhat, hanem a megnö­vekedett munkatermelékenységgel egyidőben csökkenhet­­ a nyers­anyag- és energiafelhasználás is. E téren a vállalat műszaki gaz­dája már évek óta eredményesen tevékenykedik. Elég talán meg­említenünk az apró és törmelék karóiddal működő acetiléngáz­fejlesztőt, vagy az önműködő vo­nalhegesztő gépet. Az előbbi be­rendezés üzemeltetése révén si­került áthidalniuk a hagyomá­nyos készülékek működtetéséhez szükséges méretű karbid ellátásá­ban beállt nehézségeket, éppen ezért nagyon csodálkozunk a fő­vállalat és más illetékes szervek e készülék gyártásának jóváha­gyásával szembeni passzív maga­tartásán. Az országban nagyon sok ipari egységben szükség len­ne ilyen készülékre. A házigépgyártás másik sike­res terméke a vonalhegesztő gép, melynek javított változatán most dolgoznak. Ha elkészül, akkor a termelékenység 60—70 százalék­kal fog nőni előreláthatólag en­nél a műveletnél. További elő­nye, hogy adalékanyag nélkül mű­ködik, és a lemezt önműködően mozgatja. (vásárhelyi) Már jó ideje eredményesen használják az Autójavító Vállalat­ban az eredeti elképzelések szerint módosított gázgenerátort (AJTAY LÁSZLÓ felvétele) A 7 [MCDPIAA nemzetgazdaság, I­HL UuKaIM MINDANNYIUNK ÜGYE! ■ Az ország gazdasági-társadalmi fejleszté­si programjának következetes valóra váltása ér­dekében minden iparvállalatban biztosítani kell a termelés normális lebonyolításához szükséges feltételeket.­­ Minden gazdasági egységben a leghatéko­nyabb intézkedéseket kell foganatosítani, hogy szigorúan takarékoskodjanak a villamos energiá­val és földgázzal, biztosítva a fogyasztások leg­alább 30 százalékos csökkentését a nem produktív szektorokban. ■ Valamennyi gazdasági egységben szilárd fegyelmet kell teremteni a munkahelyeken, fel kell számolni az energia- és tüzelőanyag-pazarlás bármely formáját, szigorúan szankcionálni kell azokat, akik túllépik a fogyasztási normákat, akik nem tartják tiszteletben az energiával és a föld­gázzal való ésszerű gazdálkodásra vonatkozó elő­írásokat. ­t Kárpátok sétány első tíz­­emeletes tömbházának első emeletéről jól rálátni a Marosra. A táj még szürkésbarnán járáik a februári napsütésben, de nem­sokára jön a tavasz, zöld lesz itt minden. Kora délelőtt van, ilyen­kor még jólesik a szoba melege, a séta majd később esedékes, a­­mikor már langyosítja a levegőt a napsütés. Vendéglátóm is ak­kor indul majd szokásos napi útjára a parton. — Imádom a természetet, a Marost — mondja. Hogy ez va­lóban így van, azt irigylésre mél­tón lebarnult arca is tanúsítja. — Közel harminc évet voltam nyeregben — folytatja, miközben még mindig a tájat nézzük az erkély nagy ablakából —, sze­zononként tíz, tizenegyezer kilo­métert is lefutottam, nagyon sze­rettem a túrákat. Gondolom, sejtik, ezúttal nem lovasról van szó. Kosztándi Er­zsébet nyerge alatt nem egy, ha­nem több lóerő volt, hajtotta „paripáját“, a motorbiciklit. A szoba egyik falán, vitrinben kupák, érmek, sportzászlók ba­bérkoszorúról lemetszett szalag. Mind Kosztándi Erzsébet nyerte ezeket, amikor az ötvenes évek­ben, 150-es Jávájaival sorra nyer­te a versenyeket, dobogós helyen végzett. Akkor még Magyari Er­zsébetnek hívták, családja csak később lett. — Azért nem volt olyan egy­szerű a győzelem — mondja, míg én a vitrinnél nézelődöm. —• Versenyzői éveim alatt nyolc tö­résem volt, az akkori védősisak is inkább csak díszként szolgált, hol voltak még a szkafande­rek?! Kolozsváron egyszer egy felröppenő madár alaposan meg­ütötte az arcomat. A rajt lent volt a városban, a cél­­ pedig a Felek tetején és én mentem vagy száztízzel felfelé. Leülünk, házigazdám kitölti a kávét, rágyújt, majd kényelme­sen hátradől a széken. Kérdez­hetek. Nos, az első kérdés: Ho­gyan kezdte el ezt a nem éppen nőies sportot?­­• Tizenvalahány éves voltam, amikor bátyám vett egy 350-es gépet. És bizony jópárszor el­csentem, itt laktunk a Hidvég utcában, innen indultam moto­rozni, így látott meg Balla Al­bert, aki akkor már versenyzett, elvitt a vásárhelyi Dinamo akko­ri edzőjéhez, Izsák Bercihez, aki szívesen fogadott. Két gépet ka­pott a klub, két új 150-es Jávát, az egyik az enyém lett, azzal versenyeztem. — Az érmekből látom, hogy válogatott is volt, indult az egyik Barátság Kupán. — Igen, Brassóban, a Pojánán. — Albumot vesz elő, benne er­ről a versenyről készült képek. A résztvevő országok versenyzői­nek felvonulása, képek a ver­senyről — Magyari Erzsébet ép­pen egy patakon robog át —, a díjkiosztás, a bankett. — Mondja, melyik volt a leg­(Folytatás a 2. oldalon) Emlékek vitrinben -------------­ — TOMPA­­. MIHÁLY riportja — NICOLAE CEAU$ESCU ELVTÁRS ELENA CEAU$ESCU ELVTÁRSNŐVEL EGYÜTT HIVATALOS BARÁTI LÁTOGATÁST TESZ NEPÁL KIRÁLYSÁGBAN Nicolae Ceausescu elvtárs, Ro­­mánia Szocialista Köztársaság elnöke Elena Ceausescu elvtárs­nővel együtt 1987. márciusának második dekádjában hivatalos baráti látogatást tesz Nepál Ki­rályságban Birendra Bir Bikram Shah Devnek, Nepál királyának és Aishwarya Rajya Laxmi Devi Shah királynénak a meghívására. A m­arosvásárhelyi Vegyipari Kombinát egyik részlege Volt rossz föld, de volt jó gazda Egy kissé megváltoztattuk a szólásmondást, de így jobban is­­ült a nyárádmagyarósi termelőszö­­­vetkezetre. Aki ismeri a határát, tudhatja, hogy bizony elég mos­toha körülmények között gazdál­kodnak. A Bekecs közelsége, a he­gyek sokszor próbára teszik a tagság, a mezőgépészek hozzáér­tését. Egy anekdotának is beillő történet. Síkvidékről segítség ér­kezik Nyárádmagyarósra. A ven­dég mezőgépész megkérdezi, hol is kell dolgozni, és amikor a helybéliek a Bekecs felé mutat­nak, azonnal leszáll a volán mel­lől, mondván: én a földrajzórán úgy tanultam, hogy az Erdélyi fennsík, az valóban sík. Nos, a nyárádmagyarósiak i­­lyen körülmények között is olyan eredményeket értek el, a­­melyekért az egyik megyei me­zőgazdasági pártaktíva értekezle­ten is dicséretben részesültek. Megérdemelten. Vonatkozik ez főleg a kalászosokra. Mind bú­zából, mind árpából 102 százalék­ra teljesítették előirányzatukat. Az állattenyésztésben is megva­lósították a főbb mutatókat, hogy csak egy példát említsünk: a szarvasmarháknál az ellési arány elérte a 85 százalékot, ami 89 bor­júval jelent többet. Értékelhető, hogy az egész gaz­dasági tevékenység előbbrelépést mutat az 1985-ös évhez viszonyít­va. A vezetőség, a tagság és a mezőgépészek egyaránt magasabb termések elérésére törekednek és egyes növényeknél a lemaradást nem írják csak az időjárás szám­lájára. Csupán a cukorrépát em­lítve, az össztermelésnél mindösz­­sze 49 tonnával maradtak a ter­vezett alatt Miért? Mert egyes tagok nem végezték el idejében a soron levő munkálatokat, és (háromszéki) (Folytatás a 2. oldalon)

Next