Vörös Zászló, 1987. augusztus (39. évfolyam, 180-205. szám)

1987-08-01 / 180. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A hegyvidéki gazdaságokban fokozódik az aratás üteme A hűvösebb éghajlatú hegyvi­déki gazdaságainkban jó néhány nappal később kezdhették a bú­za aratását, mint a mezőségen, a megye nyugati és déli öveze­teiben. Egyébként az itt levő gazdaságok kombájnosai hatéko­nyan besegítettek a melegebb ö­­vezetek gazdaságainak s részük van abban, hogy azok zömében már végeztek is az aratással, így most onnan kapnak segítsé­get a hegyvidéki egységek, így van ez a nyárádszeredai egysé­ges agráripari tanács körzetében is. Kacsó Gáspár mérnök, a me­zőgépészeti állomás igazgatója elmondotta, hogy a búza aratá­sát a 73 saját kombájnnal kezd­ték, s tegnapig mintegy 2 000 hektárról gyűjtötték be a ter­mést. Természetesen a kampány mielőbbi befejezése érdekében itt is szükség van a munka üte­mének fokozására, arra, hogy maximálisan kihasználják a gé­pek teljesítményét, a munkaidőt.­­ Összesen 4 000 hektár bú­za termését kellett, illetve kell betakarítanunk, amiben benne van a tagság részére vetett ga­bona is. Eddig a saját erőinkre támaszkodtunk, de kombájnosa­ink egy része a hét közepén tért vissza a mezőségről, s csak­ az­óta dolgozhatunk nagyobb ütem­ben. Annak érdekében, hogy gyorsan végezhessünk az aratás­sal, segítségként 16 kombájnt kapunk Braila megyéből és 20- at a nyárádtői egységes agráripa­ri tanácstól, ahol tudomásom szerint befejeződött az aratás. Ha ezek a gépek is mind mun­kába állnak, s reméljük, már most, a hét végén, akkor a napi ütem eléri a 400 hektárt. — A gazdaságok közül hol ha­ladtak előbbre az aratással? — A legjobb a helyzet a szent­­gericei termelőszövetkezetben, a­­hol ma estére az utolsó hektá­rokról is lekerül a búza. Érde­mesnek tartom megjegyezni, hogy a leghidegebb mikrozóná­­ban levő mogyorósi termelőszö­vetkezetben, ahol a legkésőbb kezdhették meg az aratást, a jó szervezés eredményeként jelen­tősen­ előre haladtak­ s a­ 365 hek­tár búzának mintegy kétharma­dát learatták. Ütemesen dolgoz­nak a nyárádszentmártoni gaz­daságban is. Itt az 560 hektárból 300 hektárnyiról vágták le a ter­mést. És általában igyekvés ész­lelhető mindenik gazdaságban. — A szalma felpréseléséről, a területek kitakarításáról mi a véleménye? — A rendelkezésünkre álló 34 présből naponta átlagban 28 dol­gozik teljes kapacitással. A baj lényegében az, hogy gyenge a kötözéspálya, nem megfelelő mi­nőségű a drót, de még így is a dróttal dolgozó présekre alapoz­hatunk inkább. Ezek jó kihasz­nálása érdekében megszerveztük a két váltást. Most a prések reg­gel 5 órától este 10 óráig dolgoz­nak. Reméljük, így növelhetjük az ütemet is. Eddig 1 600—1 700 hektárról préseltük fel a szal­mát, jó részét el is hordták a gazdaságok, s tanácsi szinten 780 hektáron tettük földbe a másod­­növények magját. — Jut erő a többi soron levő munkához is? — Igyekeznek a gazdaságok megfelelő erőket biztosítani a többi tennivalóhoz is, mi, mező­­gépészek pedig hatékony segít­séget nyújtunk nekik. A legje­lentősebb munka jelenleg a mag- és a rostlen nyűvése. Amit le­het itt is gépesítünk, mert nem kicsi dolog közel 800 hektár ter­mését kinyitni. Eddig 120 hektá­ron végeztük el gépesítve a mun­kát. A szentgericeiek mintegy 80 hektáron befejezték a fennyű­­vést, hektárhozamuk megközelí­ti az 5 tonnát. A gépeket most átirányítjuk a sárdi, hodosi és más gazdaságokba..­­ Ugyanncsak teljes ütemben folyik a lóhere második kaszálása, mondhatni mindenik gazdaságban. (Sárdi) • 400 hektáros napi ütemmel ® 36 kombájn érkezett segíteni ® Biztonságban a termés több mint fele ® Két váltásban dolgoznak a szalma­prések • Ütemesen szállítják a gabonát az át­vevő központba ® Teljes lendülettel folyik a mag- és rostlen nyűvése © Kaszálják a pillan­gós takarmányokat Fokozott exporttevékenységre ösztönöz az Államtanácsi rendelet A Metalotc­nidnak a nyugati piacon is van esélye Jelenleg a rubel elszámolású piacon elég jól állunk olyan ér­telemben, hogy a terv 90 szá­zaléka le van fedezve szerződés­sel és reméljük, hogy a hátra­maradt részt rövidesen ugyan­csak sikerül lefedezni — köz­li László Sándor mérnök, az exportiroda vezetője. Arra a kér­désünkre, hogy mire alapozza kijelentését, interjúadónk el­mondta, máris létrejöttek kon­krét feltételekhez kötött megálla­podások. Egy csehszlovák part­nerrel például alkatrészek szál­lításáról tárgyaltak és csupán bizonyos jóváhagyások szüksé­gesek ahhoz, hogy zöld utat kapjon az együttműködés. Amint tovább fűzzük a szót, kiderül, hogy László Sándor szerény mértéktartással kezdte el fölvázolni a gyár helyzetét. Ha ugyanis a legkedvezőbb színek­be akarta volna föltüntetni a közösség eredményeit, úgy mind­járt a félévi sikerrel kezdte volna a beszámolóját. Azzal, hogy a metalotechnikások a szo­cialista országokba az előirányzottnál 10,6 százalék­kal többet szállítottak. Ezt pedig úgy sikerült keresz­tülvinni, hogy a fővállalattól át­vettek és a megrendelővel egyet­értésben előbb hoztak a har­madik negyedévre, sőt, az év utolsó hónapjaira szóló kérése­ket is. Ilyen körülmények kö­zött pedig kilátás van arra, hogy novemberig eleget tegyenek az összes 1987-re vonatkozó rubel elszámolású rendeléseknek és a meglévő (!) 1988-as szerződése­ket újabbakkal gyarapítsák. A fenti témánál nyilván egy fokozattal kényelmetlenebb az átváltható devizáért értékesített gépekről és alkatrészekről beszél­ni. Ilyen vonatkozásban ugyanis már csak amiatt is nehezebb kézzelfogható eredményeket fel­mutatni, hogy az a külkereske­delmi vállalat, amelyhez a ma­rosvásárhelyi üzem tartozott, a közelmúltban beleolvadt a MASINEXPORTIMPORT-ba. A textilgépgyártóipari központnak ez a vállalata az erős, jól működő exportőrök közé tartozik. Joggal bíznak tehát iparo­saink abban, hogy számukra is kedvező változást hoz a fővá­rosban július 1-től végrehajtott átszervezés. Erre pedig igen­igen nagy szükség van, hiszen az a néhány ezer dollár értékű eladás, amit eddig eszközöltek a többmilliós tervhez képest el­enyésző csekélység. Emil Bogdan mérnök, a Me­­talotehnica műszaki igazgatója, akinek szobájában folytatjuk az exporttevékenységről megkezdett beszélgetést, teljes mértékben egyetért azzal a kijelentéssel, hogy vállalatuk sok terméke megüti a nemzetközi színvona­lat. Ne tessék gondolni — mond­ja, hogy például a szovjet, a cseh, a lengyel, vagy az NDK- beli vevő igénytelenebb, mint a nyugati. Éppen olyan pontos el­lenőrző méréseket végez és ad­dig nem vásárol nagyobb meny­­nyiséget, amíg alaposan ki nem próbálja üzemközben a gépein­ket és cserealkatrészeinket. Már­pedig ezekbe az országokba és másokba is szállítottunk. Az u­­tóbbi időben igen jó együttmű­ködési kapcsolatokat építettünk ki a Magyar Népköztársasággal, tetemes mennyiségű kötő- és AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon) ,hogy milyen egy szolgálati nap? — kérdez vissza dr. Gönczi László, a marosvásárhelyi Mentőállomás igazgatója. Ez az, amit előre soha nem lehet tud­ni. Lehet, hogy csak tízegyné­hány hívás fut be egy szolgálat alatt, másk­or meg tucatjával jön­nek, ötvenet is meghaladja egyet­len ügyelet alatt. Hogy van-e in­dokolatlan hívás? Van. És nem is ritkán. Persze, abban a pil­lanatban nem tudhatjuk, meny­nyire indokolt, mennyire nem, így aztán mindenhova elme­gyünk. Nem dúskálunk ugyan az üzemanyagban, de az utóbbi hó­napokban javult az ellátásunk, eleget tehetünk minden hívás­nak. Ha aztán a helyszínen kide­­rül, hogy másként is megoldhat­ták volna az ügyet, hát bosszan­kodunk. Nem az üzemanyag, vagy a kárbeveszett idő miatt, hanem azért, hogy az indokolat­lanul lefoglalt kocsi az idő alatt esetleg egy sürgősebb esetet old­hatott volna meg. Persze, min­denkinek a saját betegsége, vagy talán inkább azt mondjam­, a saját egészsége a legfontosabb. Lassan szemerkél az eső, ami­kor a Mentőállomás víkendte­­lep melletti udvarán végigme­gyek. A diszpécseriroda ajtajában néhányan álldogálnak, középk­á­­derek, ügyeletes orvos, gépkocsi­vezető. Benn, az Íróasztal fölötti polcon, karnyújtásnyi távolság­ban három telefonkészülék, egy interfon meg egy rövidhullámú rádióadó-vevő. Hern Zoltán, az ügyeletes diszpécser végiglapozza a nyilvántartási tömböt. Számol­juk a bejegyzéseket. Az ügyelet kezdete óta eltelt négy óra alatt 43 hívás. Ez azt jelenti, hogy olyan 5,5 percenként futott be egy. No persze, ezt nem lehet így számolni, volt olyan időszak, a­­mikor szinte egyfolytában csen­gett a telefon. Hétéves gyerek, lázas, a szülők kihívják a mentőt a város mel­letti községbe. Kimegy az asz­­szisztens, lázcsillapítót ad, boro­gatást alkalmaz, elmagyarázza, hogy továbbra mit csináljanak a gyerekkel. Ez a hívás 21.05 óra­kor futott be. 23 órakor újra je­lentkezik a család. Újből kimen­nek, a szülök kérésére a gyere­ket beszállítják a járóbetegren­delő intézet ügyeletére. A javal­lott gyógymód ugyanaz. 0.30 óra­kor ismét hívják a mentőt. Is­mét elmagyarázzák ugyanazt, a­­mit már elmagyaráztak három és fél órával, másfél órával aze­lőtt. .. Az interjon arra szolgál, hogy az épületben a legrövidebb időn belül érintkezésbe lehessen lépni az intézmény vezetőjével, az as­­­szisztensekkel, az ügyeletes orvos­sal, a gépkocsivezetőkkel, így aztán a telefonálástól eltelt né­hány másodperc elmúltával in­dulhat is a mentő teljes sze­mélyzettel. Az adóvevővel pedig kapcsolatot lehet teremteni a te­­repen levő mentőautók személy­zetével. S ez nagyon jó, hisz a vásárhelyi mentők mintegy 30 (Folytatás a 2. oldalon) Kék villanások az éjszakában------­— BAKÓ ZOLTÁN riportja — XXXIX. A IV. OLDALON évfolyam 180 (10995) sz­ml ‘ZtT Hírügynökségek Ara­so­lam távirataiból Ludasi képeslap (MÉSZÁROS ISTVÁN felvétele) A Megyei Pártbizottság Bü­rójának ülése Pénteken, július 31-én ülést tartott a Megyei Pártbizottság Bürója. A testület elemezte és jó­váhagyta a jelentést arról a tevé­kenységről, amelyet a Megyei Pártbizottság szervezési osztálya fejtett ki 1986-ban és 1987 első fe­lében, a XIII. kongresszuson el­fogadott dokumentumokban, más párt- és állami határozatok­ban, valamint pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs útmu­tatásaiban a pártszervek és -szer­vezetek munkastílusa és módsze­rei javítására vonatkozóan meg­jelölt feladatok teljesítése érde­kében. Továbbá elemezték és jóváhagy­ták a lakosságnak zöldséggel és gyümölccsel való ellátásáról és a téli fogyasztás biztosí­tásáról szóló jelentést. Ezután jelentés alapján megvizsgálták, hogy művészegyütteseink és e­­gyéni előadóink milyen eredmé­nyeket értek el a Megéneklünk, Románia országos fesztivál me­gyei és országos szintű versenye­in, a tevékenység további javí­tásához szükséges intézkedéseket. A továbbiakban tájékoztató hangzott el a nyári mezőgazda­­sági munkálatok állásáról, az állami alap és a takarmány­alap létrehozásáról árpánál és búzánál,, a dolgozók javaslatai­nak, panaszainak, észrevételei­nek és kéréseinek elintézéséről 1987. június hónapban. Végül a büró a folyó tevé­kenység egyes, ügyeit oldotta meg. A Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának i­lése Tegnap, július 31-én ülést tar­tott a Megyei Néptanács Végre­hajtó Bizottsága. Az első napi­rendi pont keretében megvizs­gálták és elfogadták a hivatásos művészeti intézmények 1987. el­ső félévében kifejtett tevékeny­ségéről, valamint az önálló pénz­ügyi gazdálkodás keretében rá­juk háruló feladatok végrehajtá­sa érdekében hozandó intézke­désekről szóló jelentést. Ezután a Végrehajtó Bizottsá­got tájékoztatták arról, hogy mi­lyen mértékben teljesítették 1987. első félévében az újrahasz­nosítható anyagok begyűjtésé­nek, ismételt felhasználásának értékesítésének tervét, valamin­t arról, hogy milyen intézkedések szükségesek az egész 1987-es év­re szóló terv teljesítéséért. U­­gyancsak tájékoztatták a testü­letet a közművesítési beruházá­sok megvalósításáról, az állami lakásalap javítási tervének je­lenlegi állapotáról, valamint ar­ról, hogy miként oldották meg a dolgozók leveleit, kéréseit, ja­vaslatait és észrevételeit 1987. júliusában.

Next