Vörös Zászló, 1987. szeptember (39. évfolyam, 206-230. szám)

1987-09-01 / 206. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA SZERVEZETT, KITARTÓ MUNKÁVAL AZ IDEI TERV ÉS VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉÉRT. Előnyben az idei átadásoknál, hátrányban a téli munkafront előkészítésénél Bárhogyan is forgatjuk-elemez­­t­ük az új létesítmények átadásá­nak helyzetét, a Megyei Építke­zési és Szerelési Fővállalkozó Tröszt l-es számú, Marosvásár­helyi Vállalkozásának dolgait rendijén találjuk. A municípium­­ban és vidéken 8 hónap alatt a tervezett 678 lakás helyett 700- al készültek el, a távoli Calarasi­­on pedig, ugyancsak a mai napig 173 lakrészt fejeztek be, holott szeptember előtt nem is irányoz­tak elő számukra átadásokat. A kereskedelem, a vendéglátó- és a szolgáltató ipar részére szintén jó ütemben készítették elő a megrendelt objektumokat. Az IRUMCO keddi úti épületét, a somostetői és a víkend telepi vendéglőt egy-egy hónappal a kijelölt határidő előtt befejezték és szépen előhaladtak azoknak a, mintegy 3000 négyzetméter össz­­felületű üzleteknek és szolgál­tató egységeknek a kiképzésével — az 1918. december 1. valamint a Pandurilor sugárúton —, ame­lyeknek egy részét csupán az év végén lenne szükséges, papírfor­ma szerint legalábbis, beköltö­zésre alkalmassá tenni. Teásként fogalmazva az 1-es vállalkozó építői itt-ott nem le­becsülendő előnyre tettek szert a beruházási programokkal szem-­­ben. Pedig év-, illetve menet­közben ismételten szembetalál­ták magukat az anyag- és szál­lítóeszköz hiánnyal. A föltornyo­suló nehézségeket mégis le tud­ták gyűrni, mert egyvalamiből sosem fogynak ki: a küzdeniaka­rásból. S hogy ennek igazolása végett csak a legfrissebb példát idézzük, augusztus 23-át és 24-ét munkával ünnepelték, s azóta is olyan létesítményeknél, amelyek­nek a fizikai stádiuma nem volt kielégítő 10 és 12 órás műsza­kokat szerveztek, a szeptember­ben átadásra kerülő tömbháza­kon pedig 3 váltásban dolgoz­nak, hogy hiánytalanul valóra váltsák a harmadik évnegyedi lakásépítési tervet. Az, hogy napjainkban nem annyira a lemaradások behozá­sa, mint inkább a még nagyobb előnyszerzés a „téma“ az építők házatáján, egyaránt magyarázha­tó a pártszervezet és a műszaki­­adminisztratív vezetőség jól ösz­­szehangolt és eredményes irá­nyító munkájával, valamint a dolgozók pozitív hozzáállásával. Ugyanis mindannyian megértet­ték: ha már ideig óráig visszaté­rő építő-szerelő anyag- és üzem­anyag hiány fékezi az előhala­­dást, olyankor, amikor a sikeres tevékenységhez minden feltétel adott, becsületbeli kötelesség fokozott erőfeszítést tenni, ha szükséges a szabadidő rovására is többet tölteni, hasznosan a munka­telepien. Amivel viszont kevésbé tudnak az „egyesek“ eldicsekedni, az a jövő évi lakásátadási terv telje­sítési feltételeinek az előkészí­tése. Megkértek,­­személy szerint Kelemen Ferenc mérnök igazgató és Puiu Mihai, a vállalati párt­­bizottság titkára), tolmácsolják kérésüket az építtető, a megren­delő, elsősorban a Megyei Köz­mű és Lakásgazdálkodási Válla­lat, meg a municípiumi népta­nács felé, hogy igyekezzenek mi­előbb biztosítani a szabad terü­letet a felvonuláshoz. Ilyen öve­zetek a marosvásárhelyi Köztár­saság tér, az 1918. december­i sugárútnak a telefon palota és a befejezés előtt álló tömbházsor közötti része, de bontani kellene az Unirii negyed II/7-es fejlesz­tési szakasza részére kijelölt 76- AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 4. oldalon) A politikai nevelés és szocialista kultúra kongresszusán hozott határozatok szellemében Hatékonyabb, aktívabb hozzájárulás a dolgozók neveléséhez A tudatformálás frontjának te­vékeny részeseként a Megyei Könyvtár munkaközössége is meg­különböztetett figyelemmel tanul­mányozza pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a politikai nevelés és szocialista kultúra III. kongresszusán mon­­dott rendkívüli horderejű beszé­dét, a munkásdemokrácia eme újabb magas fórumának többi dokumentumait. El­hatá­rozásunk, hogy a kongresszus határozatait gyakorlatba ültetve, az eddigiek­nél is hatékonyabban, közvetle­nebbül járulunk hozzá a dolgozók neveléséhez, szellemi horizontjuk kiszélesítéséhez. Intézményünk valóban a kultúra tárháza, el­mondható, hogy híven tükrözi szocialista művelődésünk kitelje­sedését, felvirágzását és azt a tényt, hogy jótéteményei min­denki számára hozzáférhetők Az eltelt évek folyamán, különösen a IX. pártkongresszust követően látványosan bővült könyvállo­mányunk és jelenleg mintegy 771 ezer kiadvánnyal állunk már a kölcsönzők, olvasni vágyók rendelkezésére. Az is nyilvánvaló, hogy jelentősen nőtt az olvasók száma, 1965-től napjainkig szinte megduplázódott, 1986-ban túllép­te a 21 ezret. Mindez annak is tulajdonítható, hogy terebélyese­dett, szakosodott kölcsönző háló­zatunk, megnyitottuk fiókkölcsön­zőinket az új lakótelepeken, be­indítottuk a műszaki könyv, a társadalomtudományi kiadványok részlegét, megújult a művészeti és zenei részlegünk és így to­vább. Egyre eredményesebben, változatosabban tudunk tehát a könyvbarátok, az ismeretterjesz­tés, a nevelés szolgálatában áll­ni. Azzal is tisztában vagyaink azonban, hogy a tudatformálás felelősségteljes folyamatában so­sem jelenthetjük ki, nincs már több tennivalónk, minden a le­hető legjobban megy. Igenis, vannak lehetőségeink, tartalé­kaink tevékenységünk további javítására, könyvterjesztő, könyv­népszerűsítő munkánk hatékony­ságának, minőségének emelésére, az új ember kialakításához való hozzájárulásunk súlyának növe­lésére azon a széles skálán, a­­mely a hazafias neveléstől a szakmai ismeretek elmélyítéséig, a termelési folyamat támogatásá­ig terjed. Úgy érezzük, hogy az eddigieknél is aktívabban, több kezdeményezéssel kell a töme­gek érdeklődését felkeltenünk, igényeik elé mennünk, ezáltal még nagyobb mértékben gyara­­píthatjuk az olvasók táborát, e­­melhetjük az emberek tudás­szintjét. „Az új embert formáló egész politikai-nevelő és kulturális te­vékenységben a munka iránti szeretet fejlesztéséből kell kiin­dulnunk, amely az emberiség fejlődésének és különösképp az új ember formálásának elsődle­ges tényezője“ — mondotta pár­tunk főtitkára, a politikai neve­lés és szocialista kultúra III. kongresszusán. Ezt tartjuk szem előtt, amikor megszervezzük to­vábbi tevékenységünket, sűrítjük rendezvényeinket, a munkahelyei­ken is felkeressük a dolgozókat, közvetlen kapcsolatba hozva ő­­ket a szépirodalom, a tudomány és technika, a politikai, társa­dalmi élet jeles képviselőivel, íróinkkal és alkotásaikkal. Át­fogó, jól átgondolt terveink van­nak, mindent megteszünk, hogy hiánytalanul valóra is váltsuk őket.­DIMITRIE POPTAMAS, a Marosvásárhelyi Megyei Könyvtár igazgatója Jó néhány év telt el azóta, hogy a vásárhelyi sportre­­pülőtéren bemutatót tartottak, így azon nem is furcsa, hogy vasárnap reggel többezer szem­pár fixírozta gyanakvóan a vál­tozékony égboltot. Lesz-e felhő­­södés, lesz-e szél, esetleg eső. .. De minden jóra fordult, s ami­kor két sportrepülőgép végigpa­­rádézott a város fölött, ki egé­szen a Tudor legvégéig, mintegy étvágycsinálóként, megindult az emberek áradata. Több ezren gya­logoltak végig a Szabadság utcán s a kezdési időpont körül jármű­­vel már csak lépésben lehetett közelíteni a sportrepülőtér felé. A Román Központi Repülőklub szervezett itt bemutatót a buka­resti, kolozsvár-napocai, brassói, ploiesti­i, szebeni és természete­sen a marosvásárhelyi klubok hathatós segítségével. A nagyje­lentőségű esemény, mely az Aerosocfilex nemzetközi bélyeg­­kiállítás megnyitásának mintegy folytatása volt (egyébként mind­két rendezvény Aurel Vlaicu 75 évvel ezelőtti marosvásárhelyi re­pülésének évfordulója jegyében zajlott) részt vettek a megyei és municípiumi párt- és állami szer­vek, valamint a Román Köz­ponti Repülőklub képviselői. Új­­ból találkozhatott a vásárhelyi közönség Dumitru Prunariu re­pülős őrnaggyal, az első román űrhajóssal. Megnyitóként felberregtek a repülőmodellek, hosszú perceken keresztül csodálhattuk az irányí­tók ügyességét. Közben szinte észrevétlenül a magasba emelke­dett egy AN—2-es gép, melyet a brassói Stellán Filip és két vá­sárhelyi pilóta, Pethő Vince és Gheorghe Susanu irányított. A­­mikor aztán elérték az 1­200 mé­teres magasságot, apró pontok váltak le a gépről s zuhantak szédítő sebességgel a föld felé. Néhány másodperc múlva a pon­tok fölött színes virágok bomlot­tak az azúrkék háttérben A brassói háromszoros országos bajnok, Marta Hosu, valamint a vásárhelyi Elvira Man, Rodica Suciu, Remus Pop, Lutsch Éva, Thurman Zoltán, Emil Vosloban, Ioan Muresan, Ioan Baciu, Adrian Craciun és Iosif Boier érkeztek le ejtőernyőkkel a hi­vatalos tribün elé. Virágot hoz­tak a magasból, valamint a párt és az ország zászlaját, továbbá az Aerosocfilex ’87 kiállításon résztvevő országok zászlóit. Nemsokára újabb érdekes mo­mentumra kerül sor. Csörlővon­­tatással magasba emelkedik egy sárkányrepülő, s pilótája, a bu­karesti Ion Ignat mérnök bemu­tatót tart az „ifjú“ sportágban. Mintegy bizonyítékát szolgáltatta, hogy ezt a sportot nem csak a magas hegyvidéken, de akár az alföldi zónán is lehet űzni. Halk surrogással emelkednek a magasba a vitorlázó gépek. Hihe­tetlenül könnyűnek tűnnek ott a magasban, ezek a motor nélküli, de mégis élő szerkentyűk, amint i_ (Folytatás a 2. oldalon) Színes ernyők, kék égbolton— — BAKÓ ZOLTÁN riportja — XXXIX évfolyam 206 (11021) sz. 1987. szeptember 1. kedd Ara 50 iáni A­HL OLDALON). SPORT A mezőgazdaságban Gyorsan, ütemesen végezni a soronlevő teendőket Szeptember elejét írjuk. Küszö­bön az ősz. Van baja tehát i­­lyenkor a földműves embernek. Biztonságba helyezni az idei ter­mést s jó alapot készíteni a jö­vő évinek. Ez most minden szak­ember, termelőszövetkezeti tag, mezőgépész legfontosabb feladata. •— Mi is arra törekszünk — mondja Kacsó Gáspár mérnök, a nyár­ádszeredai mezőgépészeti ál­lomás igazgatója —, hogy minél hamarabb betakarítsuk az idei termést s előkészítsük a földeket az őszi vetésre. — Nagy a feladat? — Elég nagy. 345 hektáron takarmánynövényt, 300 hektáron olajrepcét, 1 320 hektáron őszi­­árpát, 3 735 hektáron pedig bú­zát kell vessünk ebben az évben. Természetesen közben végezni a más teendőket is, mint a bur­­gonya­pergetés, silózás. — S hol tartanak? Őszintén mondva még van szalma is préselni való, de azért naponta 70 ekét és 8 nehéztárcsát tudunk biztosítani a talajforga­­tásh­oz. Szántás után azonnal tárcsázzuk is a földet, hogy meg­őrizhessük a még benne levő nedvességet. Ezt a munkát eddig mintegy 1 000 hektáron végeztük el. — Pártunk főtitkára több me­zőgazdasági egységben tett láto­gatása alkalmával felhívta a figyelmet a mélytalaj, az alta­­lajlazítás fontosságára, a növény­­sűrűség biztosítására. — Kezdjük az elsővel. A mély­­talaj lazításánál 7 géppel dolgo­zunk. Teljesítményünk megha­ladja a száz hektárt. Ami az al­talajlazítást illeti, minden eket felszereltünk altalajlazítóval. Na­pi teljesítményünk a szántásnál eléri a 160—170 hektárt. Tehát előzetes számítás szerint a meg­szabott határidőre teljesítjük ter­vünket, idejében földbe kerülhet a mag. Az utasításoknak megfe­lelően most van folyamatban a vetőgépek átszerelése 6 centimé­teres sortávolságra. Ezzel vetjük a gabonát. Huszonhat van belő­lük. — Munkában tehát nincs hiány? — Egy kicsit akadozik az ü­­zemanyagellátás. Sokféle munká­hoz sok gép kell. Hisz már napi­renden a betakarítás. A burgo­nyát, amint már említettem, csak kipergetjük. Három nagy munka­alakulattal dolgozunk a silózás­nál, a nyárádszeredai, szentgericei termelőszövetkezetben, illetve a nyárádgálfalvi szövetkezetközi társulásban. — S az eredmény? — A tavasszal, a nyáron 5 600 tonna silótakarmányt tettünk a gödrökbe. Őszi tervünk 9 000 ton­nát ír elő. »Ennek eddig egyhar­­madát teljesítettük. A három munkaalakulat teljesítménye, a­­mely silózógépekből, szállítóesz­közökből áll, megközelíti a napi 500 tonnát. Nagy gondunk a talaj­­táperő pótlása. Három régi MÍG (három­széki) (Folytatás a 2. oldalon) Silózzák a másodvetésű kukoricát a nagyernyei mtsz-ben. (mészáros István felv.)

Next