Vörös Zászló, 1988. május (40. évfolyam, 103-128. szám)
1988-05-01 / 103. szám
. KÖTELEZETTSÉGGEL ínyen közel hatvan órát rom, tehát több mint egy Ha elrontom? Egyébként hadidőmben barkácsolok. Rómat készítem fel a veresre. Család? Igen, van egy kislányom és most várjuk, fiúnk szülessen. Legyen, tökölje tőlem a fúrás-fara,envedélyét ■vAlíÁCSONVI ZSIGMOND Becsület dolgo zünk néhány mondatot a tti-i Termelőszövetkezetnak a munkával kapcsolatjelentéseiből: „A munka ez, nem hiába dicséri a tó, mint az élet anyját“ Gergely állatgondozó, nk a munka becsület dolgz emberek egymás előtt ■lük, ha valamit nem jóltak“; j£Nagy Ferenc, a térszövetkezet pártbizottsága* citkára): „A munka minpi kenyerünk, ez a forrása nünknek“. (Nagy Jenő, a főszövetkezet elnöke) — azlytatja: ■Vki nem szereti a munkát, több pénzért sem tesz töle- Én még így fogalmaznék: a ,cél, feltétel kell, ha vael akarunk érni. Ha nincs az etetnek, olyan ez, mint az egy hajó elvész a tenger nem tudja, hol kössön ki. a van cél, van hozzáállás, eg feltétel, nagy-nagy meglesi hoz e gazdaság tagjainak ezt ; az idei május. Az a rügy, az elmúlt évben kipattant, fa borult, megtermette ölesét, az „Új Agrárforrás Hőse“ címet. S ez nagymegelégedés nemcsak az k, hanem egész megyénk IFIVE magas címmel tünki a termelőszövetkezetírttenyésztőit Megérden. A tavaly egy híján 1 hektoliter tejet adtak át ,lamttak, vagyis terven fe 600 hektolitert, az idei május elseje is azt, a zöldellő mezőket, a rizúgást, a fejőgépek zümjét jelenti számukra. A kanapi dolgokat, a ticsormegszervezését, a legelők irtását, az állattenyésztési korszerűsítésének befejezés A munka becsületbeli kérdés. Idézzük újra Nagy Ferencet. Ezt vallja gazdaságukban minden becsületes ember, legyen az elnök, főmérnök, mezőgépész, állattenyésztő. Felsorolhatnánk vagy jó két oldalra való nevet, a Marton Attilákat, Marton Bertákat, Kovács Károlyokat, Szabó Gergelyeket. Egyre többen vannak, akikre lehet alapozni, hisz az állattenyésztés mellett a növénytermesztők is előbbre léptek. Az elmúlt esztendőben az utóbbi évek legmagasabb terméseit érték el s az idén még többre akarnak jutni. — S az állattenyésztésben is természetesen. — Méltónak lenni a nagy kitüntetéshez. Az indulás elég jó. Napi 13,2 liter tejet fejünk takarmányozott tehenenként — jegyzi meg a párttitkár. Ellesi arányunk megközelíti a 90 százalékot. Tagjaink munkakedve jó. S a május szép. Dúsan ringanak a vetések kint a határban, az erdő is próbálgatja új ruháját, a Ligeten a legelő bőséges fűvel várja a kijáró csordát. Ha egy kicsit meg is késett, de kell-e ennél szebb kikelet? NAGY FERENC Az életre nevelni Több mint húsz éve oktatómestere a Könnyűipari Iskolaközpontnak. — De már azelőtt is itt dolgoztam, szerszámlakatosként — mondja Ursitca Victor. — Mindig gyermekek között voltam, gyermekekkel foglalkoztam. Oktatni, a szakma szépségére, fortélyaira tanítani őket mindig is szerettem. Végig a húsz év alatt Makkai Vilmos mester volt a társam, együtt foglalkoztunk a tanulókkal ebben a műhelyben. Ezt külön is hangsúlyoznám, hiszen a siker, amit elértünk, az közös munkánk eredménye. Erre tanítjuk a kezünk alatt dolgozó gyermekeket is, már itt, az iskola padjaiban, a műhelyben szokják meg, hogy egymást segítve, biztatva, ösztönözve lehet csak sikeres egy közösség munkája. Ebben az évben is jól indultunk, hiszen az első évnegyed tervünket közel háromszorosan teljesítettük, és nem is akármilyen termékekkel. Az exportra kerülő bútorokhoz készítünk vasalásokat, gyármegrendelésre. Tehát csakis pontos, jó munkát adhatunk ki kezünkből. Az ország szinte valamennyi részében dolgoznak már azok a diákok, akik itt, iskolánkban tanulták meg a szakmát, hosszú lenne sorolni, hány gyárban dolgoznak a volt „gyermekeink". Mi, oktatómesterek, azt tartjuk a legnagyobb sikernek, ha tanulóink jól megállják helyüket később munkahelyükön, ha büszkeséggel emlegetik egykori iskolájuk, városunk nevét. Ezidáig nincs miért szégyenkeznünk, jók a visszajelzések, a könnyűipari gyárak elégedettek munkánkkal, iskolánknak jó a minősítése az egész országban. Mindez nem jelenti azt, hogy már semmit sem kell tennünk a további jó munka, jó oktatónevelő munka sikeréért. — A munka öröm, és ezt igyekszünk tudatosítani diákjainkban is: a munka szeretetét, az alkotás örömét, mert csináljuk bár a legegyszerűbb alkatrészt, akkor is valami újat hozunk létre, ami nélkül talán a legbonyolultabb gépegység sem működhetne. Mostani osztályom nagy többsége Galatiról érkezett hozzánk, sokan elég keveset tudtak a szerszámlakatosi szakmáról. Mi avattuk be őket a mesterség titkaiba, és ma már szinte valamennyien azt mondják, örülnek, hogy ezt a szakmát választották. Ebben is rejlik az oktatómesteri munka öröme: egy életre megszerettetni valakivel egy szakmát, a munkát, amely nélkül az életünk elképzelhetetlen. TOMPA Z. MIHÁLY Ugyanott kezdeném Látom az arcán, hogy emlékeiben kutat. — Fiatalon ismerkedtem meg a munkéval. Itt a Prodcomplex-ben végeztem az esztergályos inasiskolát. 1959 január elsején álltam munkába. Azóta is ebben a gyárban dolgozom, esztergályosként. Orosan Joan, az említett ipari egység szerszámműhelyének párttitkára elhallgat. — Már nem emlékszem a legelső munkadarabra, de arra igen, hogy jó érzéssel adtam át, mert azt mondták rá, jól megcsináltad, fiam. Könnyű mondani, hogy esztergályos, és talán a szakik szerint könnyű ez a mesterség. Szerintem, kell három-négy év, amíg valaki jó esztergályosnak mondhatja magát. Van még egy másik nagyon lényeges tényező: az általános műveltség. Nálunk a szerszámműhelyben mindenik szakembernek érettségije is van. Bátran mondhatom, jó szerszámkészítőink vannak, akik igényesek. Tehát igényesen kell a kezük alá dolgoznunk. Legszebb munkáimnak most is az üvegrészleg számára készített szerszámokat tartom. Szépek, mert a termékek (üvegvázák, üvegdísztárgyak) is szépek. Egy-egy egyedi példány elkészítésében nagy szerepük van a szerszámoknak is. Amikor a végső termékben gyönyörködhet az ember, akkor jogosan a saját munkájában is gyönyörködik. Szóval, szeretem a munkámat — ha még egyszer születnék, ugyanezt választanám. — A társadalmi munkától sem vonakodik. — Hat évig voltam a vállalati KISZ-bizottság titkára. Nyilván a jól végzett munka is hozzájárult a megválasztásomhoz, de úgy vélem, a dolgozók bizalma volt a döntő. Mindig felemeltem a szavam a hibák ellen. Erkölcsi alapom, soha mostanáig egy igazolatlan hiányzásom, vagy késésem nem volt, minden évben élmunkásnak nyilvánítottak, sok diplomám, jelvényem, kis zászlócskám van otthon. Aztán 1972- ben visszatértem teljes egészében a munkapadhoz. Nem sokáig, mert 1974-ben megválasztottak a szerszámai a hely pártalapszervezete titkárának. Közben felajánlottak különböző állásokat, legyek mester, például. Nem vállaltam, mert szeretem a kétkezi munkát, amikor a munkadarab szemem láttára alakul olyanná, amilyennek akarom. Talán ezért is szeretnek engem a dolgozók, és az a 86 párttag bízik bennem, hallgatnak rám, mert közel állnak hozzám. Higgye el, gyakorta családi problémákban is megkeresnek. — Tudom az igazgató elvtárstól, hogy a Prodcomplex és a Fővállalat Dolgozó Tanácsának a tagja. — Ezt a minősítést, munkám elismerésének tekintem, jóleső érzés arra gondolni, hogy részt veszek a vállalat vezetősége által hozott döntésekben, és hogy képviselhetem munkatársaimat a vállalati vezető fórumon. — Gazdálkodik is, amint hallom. . — Itt a városban születtem, a mai Rovinari negyed környékén. Szokva voltam a kerti munkával. Később az élet úgy hozta, hogy 1971-ben kiköltöztem Coruncára. Háztájit alakítottam ki, állatokat tartok most is. Ámbár a tavaly visszaköltöztem a városba, akárkitől megkérdezheti a blokkból ingázok ki naponta. Elvégzem a munkámat itt is, ott is. Úgy érzem, munka nélkül nem élhetek. KILYÉN ATTILA Többre, jobbra törekedve Vannak nyughatatlan emberek- És nyomban hozzátehetem, hogy szerencsére. A meglévőnél, az adottnál többet akarnak, úgy is fogalmazhatok: a mindennapi megújulás olyan számukra, mint a mindennapi kenyér. Törekvésük szinte sohasem öncélú, egoista, hiszen környezetüknek — s így a társadalomnak — haszna származik buzgolkodásukból. Mivel maximalisták, munkaterületükön a legtöbbet, a legjobbat akarják nyújtani. A napokban egy ilyen emberrel találkozhattam. Pirlea Maria, — mint maga mondja — pont olyan gyerek volt falujában, mint a többi. Szorgalmasan tanult, mikor ideje engedte, a mezei munkában is segített a szüleinek... Lehet, csak az akarat volt több benne, mint társaiban. Kézenfekvő, magától értetődő volt, hogy az agrármérnöki pályát választotta. 1976-ban helyezték ki első munkahelyére. Mivel tanulmányi eredményei lehetővé tették, az elsők között választott, s hazakerült Atintisbe. Tíz éven át irányította a növénytermesztési farmon zajló munkát. Búzából megközelítették a négyezer kilót, árpából meg is haladták — már a fő években. Kukoricából többször takarítottak be háromezerötszáz kilót hektáronként, s cukorrépából az ötvenezer kilogrammot is elérték. A faluban, s nem csak ott, megbecsülték, tisztelték a fiatal mérnöknőt. Az ember azt képzelné, ennyi bőségesen elegendő a megelégedéshez, a megnyugváshoz. Nem így volt. Pirlea Mária tevékenysége során „ismeretségbe került“ bizonyos szabályokkal, rendelkezésekkel, törvényekkel, s így szükségét érezte annak, hogy tisztán lásson. Beiratkozott a jogi fakultásra, a látogatás nélküli tagozatra, s öt év múlva azt is sikeresen elvégezte, ugyancsak maximális osztályzattal. Tudásának hasznát vette a munkájában, ám a falubelieknek is gyakran adott eligazító-segítő tanácsot. Persze egyesek, akik a hasznot csak számokban tudják mérni, kissé csodabogárnak lották. A mérnöknő továbbra sem ült a babérjain. Ifjúkorától egy nagy vágyat melengetett a szívében, azt, hogy tudományos kutató lesz. A farmon is próbált egyet s mást változtatni, újítani, próbált kísérletezni, már amennyire a körülmények engedték. Amikor a Pitesti—Maracineni-i Gyümölcstermesztési Kísérleti Intézet pályázatot hirdetett meg egy tudományos kutatói állásra, hagyott csapot-papot, jelentkezett s nyert... így került a Tirgu-Muresi Gyümölcstermesztési Kísérleti Állomásra. Hogy miket végzett az elmúlt két évben, arról rengeteget beszélt, noteszemben oldalakat töltöttem meg. Most mégis csak arra szorítkozhatok, hogy megemlítem: háromféle kutatási programban vesz részt, s eredményeit, azaz eredményeiket, három megye: Mures, Harghita és Covasna gyümölcstermesztői fogják hasznosítani. Mozgalmas élete van, hiszen munkája egyben szenvedélye. Találkozásunk napján még egy tudományos szimpóziumon is részt kellett vennie, ahol dolgozatot terjesztett elő... Persze, aki igényes embernek születik, az önmagával sohasem lesz elégedett. Ez áll Pirlea Mariara. Most is többre vágyik. Távlati tervei közül egyet árult el, s ez a doktorátusi cím megszerzése... VARGA SÁNDOR SZÁSZ KÁROLY felvételei) VÖRÖS ZÁSZLÓ —S OLDAL