Vörös Zászló, 1989. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1989-03-01 / 50. szám
Az új agrárforradalom megvalósítása a szocialista mezőgazdaság erőteljesebb fellendülésének záloga (Folytatás az X. oldalról) tömegek nevelése, gondolkodása, öntudatának fokozása terén. Ezek az intézkedések az összes mezőgazdasági területek, részlegek egységes fejlődését, az egész mezőgazdasági terület ésszerű, kihasználását, a föld termőképességének növelését, gazdaságosságának javítását célozták. Az új agrárforradalom meghirdetése óta elért eredmények fényesen bizonyítják e politika helyességét A mezőgazdaság dinamizálásása, pártunk irányvonala, Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásai, orientációi biztosították a mezőgazdasági termelés növelését. A múlt évben, hazánk történetében a legnagyobb gabonatermést értünk el, mintegy háromszorosát az 1961—1965-ös ötéves terv átlagának. Ezzel egyidőben növekedett az ipari növények, a zöldségfélék, a gyümölcsösök, a szőlősök hozama is. A mennyiségi és a minőségi növekedést bizonyítja az is, hogy 1986 óta egyre több állami és mezőgazdasági egység tesz eleget az új agrárforradalom követelményeinek, elérve a szalmásgabonáknál a 7 000—8 000 kilós hektárhozamot, a kukoricánál a 20 000—25 000 kiló csöves hozamot, a tejnél a 4 000—5 000, vagy ennél magasabb évi takarmányozott tehenenkénti átlagot. Büszkék lehetünk arra, hogy Mures megye is hatalmas lépést tett előre ezen az úton. A muresti-i termelőszövetkezet az 1937-es évben a takarmányozott tehenenkénti 4 812 literes évi tejhozammal elnyerte Az Új Agrárforradalom Hőse címet. A Saulia de Cimpie-i, a bandi, a muresem-i, a dimbani gazdaságok és mások is, amelyek már több magas kormánykitüntetéssel rendelkeznek, az 1988-as évben elért kimagasló eredmények alapján máris számot tarthatnak Az Új Agrár forradalom Hőse, vagy a Mezőgazdasági Érdemrend valamelyik fokozatának elnyerésére. Elemezve az eddig elért eredményeket és kiindulva az élenjáró egységek tapasztalataiból, Nicolae Ceausescu elvtárs az RKP KB plénumának, a demokratikus szerveknek, a tömeg- és társadalmi szervezeteknek együttes ülésén tartott beszédében meghatározta az új agrárforradalom további fő irányvonalát, valamint azokat a feladatokat, amelyek e célkitűzés megvalósításához vezetnek, ahhoz, hogy 1995-ben hazánk gabonatermelése elérje a 45 millió tonnát, rátérve a 8000 kilós szalmásgabona, a 10000 kilós kukorica hozamok elérésére. S mindehhez biztosított a műszaki-anyagi alap. A beruházások összege az 1986—1990-es ötéves tervidőszakban 25 százalékkal lesz nagyobb, mint az azt megelőző öt esztendőben és ötszöröse az 1961—1965- ös évi tervidőszaknak. A belterjes mezőgazdaság azonban nemcsak anyagi befektetést, hanem megfelelő számú és felkészültségű munkaerőt igényel. Ebből a szempontból nagy jelentőségű az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi határozata, ami a parasztság érdekeltségének fokozását irányozza elő. Ennek megfelelően a természetbeni juttatásra fordított alap a gabonaféléknél 10—12 százalékról 14—16, a zöldségféléknél 20- ról 30 százalékra emelkedik. A globális akkord tökéletesítése hozzájárul a szövetkezeti tulajdon megszilárdításához, a tagság jólétének növeléséhez, emeli a mezőgazdaság részarányát a nemzeti javak megteremtésében. Biztosak vagyunk abban, hogy pártunk célkitűzéseinek, az új agrárforradalom előirányzatainak megvalósításával, a mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben hozzájárul hazánk összes lakosainakmezőgazdasági termékekkel való ellátásához, az exportalap megteremtéséhez, az ipar nyersanyagának biztosításához, s ezen keresztül szocialista hazánk gazdasági fejlődéséhez, a szocializmus kiteljesítéséhez. Ludusi képeslap (MÉSZÁROS ISTVÁN felvétele) Közelebb a lakosság elvárásaihoz A folyamatos ellátás élelmiszer-, ipari- és más termékekből, esztétikus, árukínálat, a közétkeztetési egységekben forgalmazott konyha- és cukrászkészítmények minőségének javulása, korszerű vendéglátóipari egységek, üzlethelyiségek, rend és tisztaság, fokozott fegyelem, udvarias, figyelmes kiszolgálás — ezek minden vásárló jogos elvárásai a kereskedelemmel szemben. A fent említett elvárásoknak nem sikerült az elmúlt évben minden tekintetben megfelelnie megyénk kereskedelmi hálózatának. Az e területen dolgozók erőfeszítései ellenére maradt még bőven tenni, javítani való. Javukra írandó, hogy a nemrég megtartott közgyűlésen a valós javító szándék, a felelősség vállalása jellemezte mind az eredmények, mind pedig a hiányosságok számbavételét. Nemzetgazdaságunkban korkövetelmény a hatékonyság és minőség. Érvényes ez a kereskedelemre is, hisz az itt dolgozók munkájának milyensége életminőségünk jellemzője is egyben. Megyénk kereskedelmi hálózata változatos összképet mutat. Egyes vállalatoknak nem sikerült teljesíteniük elmúlt évi áruforgalmazási tervüket (a Zöldséges Gyümölcsforgalmazó Vállalat, a Reghini Vegyeskereskedelmi Vállalat, az Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Vállalata). Mások túlteljesítették. Gondolunk itt elsősorban a Helyi Közétkeztetési Vállalatra, valamint a Sighisoarai Ipari Termékek Kereskedelmi Vállalatára. S ha már az előzőkben a minőséget említettük, vizsgáljuk meg ebből a szemszögből az áru útját a termelőtől a fogyasztóig. Megyénk három nagykereskedelmi vállalata teljesítette tervét. Ennek pozitív kivetülését a kiskereskedelmi tevékenységre Sajnos mi, vevők nem mindig érzékeltük. Az ő szempontjukból nézve, nem volt könnyű a dolguk, mivel áruszállító partnereiktől nem minden esetben kapták meg a szerződésekben szereplő árumennyiséget. Ezt igyekeztek, amennyire lehetett máshonnan pótolni. Feladatként fogalmazódott meg, sőt a belkereskedelmi minisztérium kiküldötte is aláhúzta, hogy az elkövetkezőkben nagyobb hangsúlyt kell fektetni avállalatvezetők közvetlen kapcsolatára a szerződést be nem tartó vállalatokkal és az illetékes minisztériummal. Ami a kiskereskedelmi áruforgalmazást illeti: a helyi önigazgatási és önellátási programnak megfelelően a közgyűlés kielégítőnek minősítette a lakosság élelmiszertermékekkel való ellátását. Az árualapot elsődlegesen a közétkeztetés felé irányították, s így a Helyi Közétkeztetési Vállalat jó eredményekkel büszkélkedhet. Megéreztük viszont a zöldséges különösen a gyümölcsforgalmazásban mutatkozó hiányosságokat. A vállalat idéni tevékenységére vonatkozó javítószándék lényege: figyelemmel kísérni a minőséget, az árak tiszteletben tartását, az utcai árusítás hatékonyabb megszervezését. Az ipari termékek forgalmazásában a jelentés az árukészlet kiegészítését, szerkezetének javulását ígéri 1989-re. Készruhából, pamutáruból, bőrcipőből, gyerek- és felnőtt harisnyanadrágból, elektronikai cikkekből, mosószerből, egyes építkezési anyagokból, a tervek szerint többet forgalmaznak majd az idén. Mint kitértek rá, ez azon mál múlik, hogy az egységvezetők valóban szívügyüknek tekintsék az üzlet ellátottságát, állandóan figyelemmel kísérve az árukészlet alakulását. A kereskedelmi vállalatok közötti megyei szocialista munkaversenyt a Helyi Közétkeztetési Vállalat nyerte. Bár jól észrevehetők voltak eredményeik, a vállalat háza táján akad még bőven tennivaló. Sokkal nagyobb figyelmet kell a jövőben szentelni annak a programnak a betartására, amely bizonyos vendéglők részére a hozzájuk közel levő iskolák ellátását irányozza elő köttestésztával, tejtermékkel. A pihenő- és szórakozóhelyek ellátásában is van még javítanivaló. A továbbképzések kapcsán szólnunk kell a kiszolgálás minőségéről is. Erről kevesebb szó esett a közgyűlésen, pedig mi vevők lépten-nyomon érzékeljük. A foghegyről odavetett szavak, a néma vállrándítás, a kényelmesség (a fiatal nemzedék külön tankönyvből tanulta, tanulja a szakmai etikát, a kereskedelmi pszichológiát) egyáltalán nem vevőcsalogató fogások, s a vásárló bizony meggondolja, hogy ezekbe az egységekbe még egyszer viszszatérjen. A tárgyilagos elemzést követően, intézkedési tervet fogadtak el a lakosság jobb ellátása, a területi önellátás megvalósítása, a mellékgazdaságok termelésének növelése, az árualap arányos elosztása, a ritmikus áruszállítás, a bővebb áruválaszték, a civilizált kiszolgálás — egyszóval munkájuk lényegének, minőségének javítása érdekében. BODOLAI GYÖNGYI VÖRÖS ZÁSZLÓ — 1 OLDAL Laboratóriumi próbák a sighisoarai tejtermékgyárban. A fényképen: Zablau Doina és Maior Rodica (SZÁSZ K. f.lv.) Egyetemi oktatás A műszaki fejlődéshez igazodva A minap Tirgu-Mures egyik nagy gazdasági egységében járva, néhány, méréseket végző egyetemistát láttam. Az ifjú medikusok a nagy csarnokban a zajszintet mérték, majd az öntödébe is betértek. Ott a levegő öszszetételére, a munkafolyamat során felszabaduló gázokra voltak kíváncsiak. Mint megtudtam, ők a munkaorvostani szakkör tevékenysége keretében készítettek felmérést A szakkör vezetője, irányítója dr Dienes Sándor, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet professzora, a munkaorvostani diszciplína előadója. Bővebb felvilágosításért a szakklinikán kerestük fel. — Igen, minden jelentősebb ipari egységben végzünk periodikus felmérést, ellenőrzést — mondja a professzor, amikor megemlítjük a praktizáló egyetemistákat. — Sőt, az üzemi orvosok állandóan kapcsolatban vannak velünk, havonként egyszer az egész megyéből itt, a klinikánkon gyűlünk össze. Hasznos tapasztalatcsere ez, feltétlenül szükséges munkánkhoz, munkájukhoz. Számunkra is elsőrendű feladat a betegség megelőzése és mivel munkánk állandó kapcsolatban van a technológiai folyamatokkal, nyugodtan mondhatjuk, hogy az orvostudomány valamennyi ága közül talán ez áll a legközelebb a műszaki fejlődéshez. Figyelnünk kell a technológiai újdonságokat, a megjelenő új vegyi anyagokat, hogy hozzájáruljunk az esetleges káros hatásaik kiküszöböléséhez. Ez a mi feladatunk is — Az egyetemisták mikor ismerkednek a munkaorvostannal? — Negyedéven. Örömmel mondhatom, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati képzéshez nagyon jók a feltételek. A foglalkozási betegségek klinikája municípiumunk egyik legfiatalabb, korszerű egészségügyi létesítménye. Itt a diákok a gyakorlati tevékenységek keretében sokrétű, érdekes, felkészülésükhöz nagyon jól hasznosítható esetekkel találkoznak. Talán nem is kell hangsúlyoznom, menynyire fontos leendő orvosaink képzésénél a gyakorlati oktatás, a praktika. . — A munkaorvostani szakkör tevékenységéről is kérünk néhány mondatot. — E kör keretében kutatómunkával foglalkoznunk. A munkákat mindig bemutatjuk a diákdolgozatok tudományos szesszióján. Olyan témákat választunk, amelyeknek gyakorlati hasznuk van, tehát az eredményeket felhasználhatjuk a mindennapi életben is. Ugyanakkor a diákok egy része államvizsga dolgozatát is munkaorvostanból írja. Ez megint szorosabb kapcsolatot eredményez e diszciplínával, elmélyültebb kutatómunkát igényel. Két egyetemistával is megismerkedhettünk — Király Anikóval és Váradi Szabinnal —, akik foglalkozási betegségekből készítik elő államvizsga-dolgozatukat. Anikó a galvanizáláskor felszabaduló gázok hatását tanulmányozza, Szabin pedig a zajártalmakat. Mindketten úgy érzik, hogy bár e témákkal már sokan és sokat foglalkoztak, vannak még kutatandó fehér foltok. Később Dienes professzor arról beszél, hogy az egészségügyi minisztérium a nyár elejére országos tanácskozást tervez klinikájukon munkaorvostani témákkal. Nem ez lesz az első találkozó, az előző években már tartottak ilyet. Dél van, amikor elbúcsúzunk dr. Dienestől és a diákoktól. Mint megtudom, ez utóbbiak IV. éves kollégáira délután még nagyobb próba vár: vizsgáznak munkaorvostanból. Reméljük, sikerrel. V. Z. 't Lian — útszélen (Folytatás az 1. oldalról) így hát kénytelen elfogadni a hivatalos közeg nyomatékkal kiejtett intését, föl ne merjen ülni a biciklire." Mennénk tovább, ám nem jutunk messzire. A tőlünk balkézre eső járdán ugyanis egy fiúcska karikázik. Mint kiderül, a 11 éves Ogrean Remisor úgy gondolta, ha már az országútról zsenge kora miatt letiltották, a gyalogosoknak kiépített helyen közlekedhet két keréken. Felkészületlenül találja az a kérdés, hogy mit csinál, ha a szomszédos faluba igyekezve, a helység határán „elfogy“ alóla a járda. Látom jó gyerek vagy. Szépen kérlek, csak az oldalátokon, ösvényeken biciklizz — hagyja meg az engedelmesen bólogató és sűrűn igenlő legénykének a százados. A Tirnaveni vízellátására épített szivattyúállomást elhagyva, azt látjuk, hogy egy baltát szorongató férfi ballag az út szélén, majd hirtelen elhatározással átvág a túlsó oldalra. Miért nem vigyáz magára? — érdeklődik a kék egyenruhás tiszt a Maros partjára száraz ág után induló férfitől. Akit egyébként Locatus Gheorghenak hívnak és a Ciprui Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek tagja. Végül is megegyeznek a „tárgyaló felek“ abban, hogy gyalogosan mindig az út bal szélén, úgy kell haladni, hogy szemből lássuk a felénk közeledő járműveket. Elköszönünk a baltás embertől, de máris befut a következő szereplő a helyszínre. Egy aszszonyt int le a rendőr. Leszáll a kerékpárról, mosolyog, bemutatkozik: Locaciu Catalina és Cipruban lakik. Mint megtudjuk, naponta ingázik, de tagadja, hogy a reggel, amikor otthonról elindult, még sötét lett volna. Nem véletlenül szeretnénk tudni, hogy miért hiányzik a lámpa a bicajról. Ellopták s tennék a helyébe másikat, mert otthon van még egy, de nem kapok elemet hozzá — magyarázkodik az illető, hozzátéve, hogy ő ezért már fizetett 200 lej büntetést. Oroszan erre témát vált: tudja-e, hogy a kerékpárosnak milyen távolságról kell előre jeleznie, ha be akar kanyarodni? Az asszonyka meglepetésünkre a távolba mutat: „Onnan a harmadik jegenyétől“. Nem tudjuk megállni komolyan s nyomban elhangzik a kisegítő kérdés: és ahol nincs az út mentén jegenye? Villanásnyi, de jellemző epizódok, így közlekedünk. Azaz bocsánat, kinek nem inge, ne vegye magára. Ám, sajnos, elég sokan fittyet hánynak a közúti közlekedés ezernyi szabályára és veszélyére. S még ők háborognak, ha tanácsadás helyett büntetést helyeznek az illetékesek kilátásba. Pedig hát érettünk teszik, amit tesznek, ránk vigyáznak. Vigyáznak, ahol és amikor tudnak. Mert minden pillanatban nem lehetnek mellettünk. .