Vörös Zászló, 1989. június (41. évfolyam, 128-153. szám)
1989-06-01 / 128. szám
Wéj prekldijalsqyutifjtlekl f AZ RKP mure, megyei bizottsága és a megyei néptanács napilapja Nicolae Ceausescu elvtárs feladatmeghatározó útmutatásai szellemében Kötelezettségeik példás megvalósítására összpontosítanak az üveggyártók A Tirnaveni-i Üveggyár termékei ismertek és elismertek a különböző más országbeli piacokon. Az itt dolgozók szorgalmas kollektívája törekszik is arra, hogy kiviteli kötelezettségei maradéktalan, példás megvalósítása révén, valamint tetszetős, s egyben magas minőségi színvonalú árucikkek előállításával tovább öregbítse e Kisküküllő menti ipari egység hírnevét. És, hogy ez miként sikerült ebben az esztendőben, arról a vállalat — legalábbis ezen a téren — két legilletékesebb szakemberétől érdeklődtünk bővebben. Pontosabban: Bincu Gheorghe almérnöktől, az exportiroda vezetőjétől és munkatársától, Keszeg Juliu mérnöktől. Terméktöbblet — külföldre Amint azt elöljáróban megjegyezték, valóban nagy az érdeklődés a gyár termékei iránt a külföldi megrendelők részéről. Hiszen, — hogy mást ne említsünk —, az évi árutermelés több, mint ötven százalékára tartanak igényt a különböző más országbeli partnerek. Ami azt bizonyítja, hogy az itt előállított üvegáru minden szempontból megfelel a rangos megrendelők elvárásainak. Huszonhat ország, harminc cégével, illetve vállalatával állnak kereskedelmi kapcsolatban a gyárbeliek. Így — többek között — felsorolhatjuk az amerikai, kanadai, angol, nyugatnémet, egyiptomi, tuniszi, marokkói, vagy a magyar, csehszlovák keletnémet partnereket. És ezek jó része évek, sőt évtizedek óta — immár hagyományosan — a megrendelők közé tartozik. S az itt dolgozók az idén elért eredményeikkel is igazolják, hogy termékeik megfelelnek a magas igényeknek. Hiszen, hónapról hónapra nemcsak maradéktalanul eleget tettek, hanem túl is teljesítették időarányos kiviteli kötelezettségeiket. Így, május elsejéig például, kilenc, valamint 0,5 százalékkal szállítottak le több árut az előírtaknál a Kliringel- Export ’89 számolás terén a különböző szocialista, illetve a konvertibilis valuta viszonylatában a nyugati országokbeli piacoknak. S bár otti értünkkor még nem összegeződtek az öthavi eredmények, az előzetes számítások szerint, előnyüket továbbra is tartják ezen a téren a gyárbeliek. Sőt, arra törekednek, hogy még jobban megpótolják. .. Bővül a kivitelre szánt áruk választéka is A más országbeli partnerek körében a húzott síküveg a legkelendőbb cikk a Kisküküllő menti ipari egység termékei közül. S a vállalatbeliek büszkén gondolnak, gondolhatnak arra, hogy a többi hazai, hasonló profilú gyár közül — legalábbis ezen árufajtának köszönhetően — ők, a tirnaveni-iek, járulnak hozzá legjobban az ország valutaalapjának gazdagításához. Mert, főként a kétmilliméter vastagságú síküvegtáblák előállítására szakosodott ez az egység. És ez a keresettebb a külföldi piacokon. Persze, készítenek vastagabb, vagyis négy-öt milliméteres lemezeket is, amelyeket többnyire már feldolgozva — zsaluként, akváriumüvegként stb. — küldenek a más országbelieknek. Az idéntől ezenkívül, az eddig csupán a belpiacnak szállított, hétszáz milliliteres üvegpalackokból is jelentős tételt rendelt a magyar partner. Ha minden jól megy, már június közepéig legyártják és útnak indítják a megrendelt mennyiséget. Ugyanakkor, a mintegy másfél esztendeje beindult, kerámiacikkeketgyártó részleg termékeinek mintapéldányaival is jelentkeztek a fővárosi kiállításon, s egy holland cég már érdeklődik irántuk. Van kilátás tehát arra, hogy ezek az áruk is kijussanak a külföldi piacokra. A minőség a döntő A Urnaveni-i üveggyártók termékeinek keresettségéhez, kelendőségéhez az ország határain túl nagyban hozzájárul, hogy nemcsak az itt előállított cikkek tetszetőségére, hanem minőségére is nagy gondot fordítanak készítőik. Ebből a szempontból már jó ideje nem érkezett visszautasítás, panasz, a rangos megrendelők részéről. Az exportiroda munkatársai még azt is elmondották, hogy a kivitelre szánt termékeknek mintegy hetven százalékát hajókkal szállítják a megrendelőkhöz. Viszont olykor nehézségeik vannak a szállítmányok eljuttatásában a tengerpartig. Sokkal több megértésre lenne szükségük a vagonok ütemes biztosításában. SZILVESZTER ANDRÁS Ütemesebb, gondosabb növényápolást, takarmánybegyűjtést! Óvatosan vezet az autóbusz sofőre, hisz minduntalan nagyobb csoportokban haladó embereket előz meg. Vállukon kapa, kezükben szatyrok, vízzel telt korsók. Idrifaiat a Bahneaval összekötő út mentén a szem nagyon meszszire ellát a haszonnövényeket termő földek felett. A mezei vitákon is az említett csoportokat látni. Egyes parcellákon már dolgoznak. Mire legyőzi a nap melege a kora reggeli hűvösséget, megérkezünk Bahneara, az egységes agráripari tanács székhelyére. Zsong a gépállomás udvara. Nagy a jövés-menés a székházban is, mint minden regges, amikor döntések születnek. Milyen parcellákra irányítják a gépeket, hová mennek az emberek kapálni, gyomirtani, kaszálni. — Egy dolgot tisztázzunk — mondja határozottan Muresan Gheorghe mérnök, az egységes agráripari tanács elnöke — éspedig azt, hogy jól betett szokás szerint már előző este megbeszéljük a másnapi teendőket, de vannak éjszakák, amikor esik. Ilyenkor bizony a reggeli órákban döntünk operatívan. Ez persze feltételezi a területek ellenőrzését a hajnali órákban. Mire kezdődik a munkaidő, nekünk már ismernünk kell a pontos helyzetet, annak érdekében, hogy idejében elvégezzük az annyira fontos gyomirtást. Mindezt szükségesnek tartottam elmondani, hiszen ha a szervezésbe valahol hiba csúszik, bizony az egyenes módon befolyásolja a munkálatok menetét. Azért is összpontosítunk a szervezésre, hogy ütemesebben, ugyanakkor jó minőségben végezzük a növényápolást. — Hogyan sikerült mostanig? — Személyes meggyőződésem, hogy többre vagyunk képesek. Ennek ellenére a tanácshoz tartozó 3158 hektáros kukorica területünkből a jelen pillanatig 1 478 hektáron végeztük el az első gépi kapálást. Naponta 26 kultivátorral dolgozunk. A gépeket megfelelően állítottuk be, a mezőgépészek pedig, mondhatom, felelősségteljes munkát végeznek. Ugyancsak kukorica földjeink 365 hektáron végeztünk gyomirtást az első kézikapálás során. Nos, e téren többet is elérhettünk volna a jobb szervezéssel. — Azonban más haszonnövényt termő parcellákra is jutott kézi- és gépi munkaerő. — Természetesen. 300 hektáron vetettünk szóját az idén. Géppel 107 hektárt kapáltunk meg, míg kézzel 133 hektárt — szintén először. Végezzük a cukorrépa harmadszori gyomirtását. Mostanig gépi kapával 35, míg kézi erővel 45 hektáron. Továbbá 165 hektáron megkapáltuk és újra töltögettük a krumplit. Ez krumplitermő területeink összességét jelenti. Dohányt is termesztünk. A 25 hektárból ötöt már megkapáltunk. Hangsúlyoznám, hogy minden egyes termelőszövetkezeti egységünkben szép számmal bedolgoznak az ingázók is. KILYÉN ATTILA (Folytatás az oldalon) „Új, gyönyörű szép egy éve építették, fiatal városnegyedben. És jöttetek ti, hároméves gyerekek, a legtöbben sírva. Jöttek veletek a szülők. Apuka elszaladt, hogy ne kelljen megkönnyeznie a fiát. Egyesek később, mások hamarabb, de mindnyájan megszoktatok együtt játszani, játszva tanulni, közösségben élni. Minket, óvónőket 18 évesen azzal bocsájtottak útra, hogy a legszebb feladat megtanítani az embereket arra, amit nem tudnak. Titeket arra tanítottalak, hogy becsületesen dolgozzatok, szeressétek a munkát, hogy az, amit tesztek, alkotássá váljék...“ Nagycsoportos pajtások állják a lépcsőn a sorfalat. — Kevesebben vannak, mint a nagyok — aggódik valaki, nem lesz elég a virág. De, ahogy megjelennek az ünneplőbe öltözött nagylányok, fiúk, felcsendül az ének a csodálkozástól a kicsik kezében marad a csokor. Megyeszékhelyünk 12-es számú napközi otthonának tizenkét évvel ezelőtt végzett „véndiákjai“ lépkednek a terem felé, ahol nyiladozó értelmük óvodás éveit töltötték Várhegyi Katalin, a mindnyájuk által annyira szeretett Cica óvó néni gondoskodásának, mosolyának biztonságában. Amikor körbeülnek a kisszékeken, a szülők nevében Kali Rozália, a kereskedelmi számítóközpont programozója köszönti az egybegyűlteket, a volt igazgatónőt, az óvónőket, Stancu Maria és Fülöp Ilona dadusokat, a szülőket, gyerekeket. Rendhagyó találkozás ez, amilyennel valószínű nem sok óvoda dicsekedhet. Hátuk mögött a tablóról — az is volt nekik — pufók, mosolygó gyér elzárvuk kerekedik a mostani nyúlánk, sudár tizennyolc éves fiatalokra. Szemükből kiolvasni az óvónő iránti szeretetet, a meghatottságot. Elindul az emlékezés vonata vissza az óvodába, ahol „játékba bukfencezett a játék, nevetésbe torkollt a sírás, és rözsd volt az út a másik emberke felé, ahol az őszinteség tiszta lencséjén át tükröződött a világ“, ahol az óvó néni játszott velük összeveszősdit, kibékülősdit. Versekben elevenednek fel az eltelt esztendők, az első nap az óvodában, az édesanyák köszöntése, télifa ünnepélyek, az iskola, kirándulások, nyári táborozás, mai célok, elképzelések... Aztán az óvónőn a sor, aki hű maradva 36 éves hivatásához mesét mond az egykori új napköziről, s benne az első kiscsoportról: girbe-görbe vonalakról, várakról, virágültetésről, bútorkészítésről, tortasütésről, s a sok szép szerepről. Bár elölte a füzet, nem kell belenéznie, az emlékezet pontosan megőrizte az egykori tanítványokat: a verdce(Folytatás a 3. oldalon) hit egyszer egy óvoda ------ BODOLAI GYÖNGYI riportja . XII. évfolyam A NL OLDALON] 128 (11564) az. 1980 Június Gyermekeinkben épül a jövő 1. csütörtök Ara 50 ban) A siker biztosítéka az összehangolt munka A szerződéskötések, az állami alaphoz való hozzájárulás keretében szállításra kerülő termékek átvétele nem lehet idénymunka. Azaz, nem azt jelenti, hogy előző év végén, az idei év elején megkötjük a szerződéseket, s ezzel a munka véget is ért. Arra van szükség, hogy a néptanácsiak, a szövetkezetbeliek állandóan a figyelem középpontjában tartsák a folyamatos szállítást, és átvételt, azt, hogy az állami alaphoz való hozzájár ó néptanácsok tevékenységéből valás a lehető legjobb ütemben haladjon. Hodac község központjában hirdetőtábla, melyen többek között arról is értesülhetnek a község lakosai, hogy miként haladnak a szerződéskötésekben foglalt mezőgazdasági termékek átadásával. A községi néptanács alelnöke, Dan Nastasia kiteregeti a kimutatásokat, innen olvassuk — és jegyzem — az adatokat. — Szarvasmarha-húsból 100 tonnát ír elő a tervünk, a község lakosai leszerződtek 135 tonnát, átadtak eddig 102 állatot. Sertésnél 26,5 tonna a terv, ezt teljes mennyiségben leszerződték, s ezidáig átadásra került 46 disznó. Természetesen itt arról van szó, hogy a nagyobb mennyiség az év második felében fog beérkezni, akkor érik el ugyanis az állatok az előírt vágósúlyt. A juhféléknél (azért mondom, hogy „féléknél“, mert ide beszámítjuk a juhokat és bárányokat is) tervünk tizenkét és fél tonna átadását írja elő, s a lakosok le is szerződték a teljes tervezett mennyiséget. Nos, ennél a tételnél már ezidáig túlhaladták a tervszámot, azáltal, hogy az átadott 460 fő állat összsúlya 12,7 tonna volt. Csupán bárányból 374 darabot adtak át az állami alapnak. Látványosabb a szerződéskötés a szárnyasok esetében. Itt 1,1 tonnára szól a tervük, a lakosok 2,2 tonnát szerződtek, és már át is adtak 0,6 ■tonnát. Ami a tehéntejet illeti, tervük 5 250 hektolitert ír elő, amiből 3 000 hektolitert szerződtek. Felmértük a lehetőségeket s úgy értékeltük, hogy a lakosság egyéni gazdaságaiban levő fejősállatok számához viszonyítva ez a reális mennyiség. A 74 ezer tojásból, amennyit szerződtek (ennyi a tervelőirányzat is) ■már ezidáig „befutott* 60 ezer. Úgy tűnik, a szerződések és a leszállított mennyiségek tekintetében a hodaciák sok más községet megelőznek. Hogyan sikerült ezt elérni? — Elsősorban jól összehangolt munkával. A község kommunistái, a képviselők, no, és természetesen a néptanács dolgozói felmérték a lehetőségeket, s ezek arányában járták végig a lakosokat s kötötték a szerződéseket. Természetesen felvilágosító, nevelő munka nélkül nem lehet sikert elérni. Az embereknek meg kell érteniük, mekkora jelentősége van a lakosság élelmiszercikkekkel való ellátásában az ő hozzájárulásuknak is. Nos, a fent említett munka itt termékeny talajra talált. A lakosok megértették az akció fontosságát, ki-ki saját gazdasági ereje alapján igyekezett megkötni a szerződéseket Úgy vélem, ez abból is adódik, hogy segítőkész, tettérekész emberek lakják a községet — Akkor talán említsünk is néhány jó gazdát a községből. — Kezdjük a községközponttal. Man Nicolae, Farca? Dumitru, Boboc Vasile járnak élen. Toacaban nagyobb mennyiséget szerződött Hírfán Viorel, Farca$ Florea, Moldovan Ioan. Biea$uból Florea Popot Dubintearól pedig Farca$ Vasilet említeném. Természetesen nem szabad megfeledkezünk arról, hogy ezeknél az embereknél, de valamennyiüknél is az egész család munkálkodik azon, hogy a szerződésekbe foglalt mezőgazdasági termékek időben és hiánytalanul bekerüljenek az állami alapba. Tudják ugyanis, hogy az egész ország számára szükséges élelmiszermennyiség biztosítása nem kis mértékben függ az ő munkájuktól, vállalásaik teljesítésétől. BAKÓ ZOLTÁN