Vörös Zászló, 1989. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

­ Újító szenvedéllyel (Folytatás az 1. oldalról) köbcentis. A váz egyes alkotó­elemei gyáriak, több változtatás látható rajtuk. Hasonlóképpen a kerekek. Az első nagyobb a hát­sónál. Az ülés, a nyereg egybe­­öntve a hátsó sármentővel s a ■taszkkal, áramvonalason még bevonásra vár, így huzat nélkül egalább láthatom miből készült: üvegszálakba ágyazott habszivacs. A motor, a hajtómű minden tar­­ozéka még nincs beszerelve, de így is nyilvánvaló, végéhez kö­zeledik a munka. Mire mindezt átgondolom az Electromures val­­ulat prototípus műhelyében, Ve­­ess Árpád munkahelyén, máris áporoznak a kiegészítő magya­­■ázatok. Zavartalanul jegyzetel­tetek a késő délutáni csendben, csak éppen győztem. A napi éladatok végeztével néptelen a ágas terem. Egy-két barkácsoló munkatárs dolgozik elmélyült zótlansággal a távolabbi mun­­kapadoknál, így lehetett ez nap mint nap délutántól késő estig i­mmár három éve. Kivéve, ami­­kor egy-egy érdekes, nagy fon­tosságú prototípus vagy más vál­lalati probléma kivitelezése, meg nem kívánta a túlórázást. És íme az eredmény, legjelentősebb sa­játosságaival: átalakított henger­fej, dupla gyújtás, kétgyertyás megoldás, hat sebesség (az ilyen motorkerékpároknál a 4 vagy 5 a szokásos), óramű pontosságú, ki­vitelezésű karburátor: két része van, egy rezgőszelepes és egy forgótárcsás, olyképp módosított kipufogó, hogy nyitási szöge me­net közben változtatható, újítás a főtengelyen, kapcsolószekrényen (könnyen szétszedhető, anélkül, hogy a motort ki kellene szerel­ni, mint más gépeknél) és így tovább. Megannyi eredeti ötlet, egyéni elképzelés, sok bevált megoldás sajátos ötvözése. Funk­cionalitásában nyer velük a jár­mű, és ami a lényeg: erőben is. Megszerkesztője szerint a motor 10 lóerős, ez a Hoinarénak pél­dául a többszöröse. De mennyi töprengés, számítás, tervezés, próbálkozás, kézimunka vezetett idáig?! — Lehet az ember akár ezer­mester, egyedül nem boldogul. Ebben­ abban sok kiváló szaktár­sam segített, Olteanu igazgató is bíztatott, végig támogatott, még más sportklubok, az IRA, az IMASA motorosai is igyekeztek hozzájárulni a sikerhez. A mo­toros szakszövetségnél is tudnak a munkámról és kováncsian vár­ják az eredményt. Ennek is kö­szönhető, hogy sosem adtam fel. Mert értek kudarcok is, olykor az elképzelések a gyakorlatban nem váltak be. De olyankor min­dent újrakezdtem, amíg úgy nem alakult, ahogy szerettem volna. Volt amit tízszer, húszszor is megcsináltam, amíg hibátlan lett, egyes alkatrészekből négy-öt vál­tozatot is készítettem. Ha vala­mit csinál az ember, az legyen a lehető legjobb. Rengeteg ha­zai és külföldi szaklapot tanul­mányoztam, aztán születtek a tervek. Számításaim, rajzaim hat ládányi papírt kitesznek. Szekré­nyem, munkaasztalom tele kü­lönféle alkatrészekkel. Minden­i­­ket továbbfejlesztettem, tökélete­sítettem, amennyiben lehetett. — És a teljesen kész géppel minden rendben lesz? — Rendben kell lennie. A sok­ezer hidegpróba, az eddigi pró­bajáratok hiba nélkül zajlottak le. — Akkor hát. Veress Árpád rövidesen nótázgatva lovagolhat­ja meg a motort: „Amerre én járok, bámul a világ...“ — Persze, hogy én szeretném learatni munkám gyümölcsét, versenyen kipróbálni mire képes a járművem. Ez talán többet jelent majd nekem az összes if­júkori díjamnál. Aztán, ha min­den jól megy, nyugodtan átad­hatom egy tehetséges fiatalnak. De van még tennivaló, kár lenne elsietni a befejezést. — S mi lesz azután? — Mi lenne? Van a műhely­ben elég izgalmas szakmai fel­adat, ezután is lesz mivel lefog­lalnom magam. Egy barkácsoló lakatosnak mindig akad mun­kája. S ha meg nincs valami izgató kihívás, a benne forrongó nyugtalanság úgyis kerestet vele ilyesmit magának, így igaz, s ahogy én őt isme­rem, tartogat még néhány meg­lepetést, rendhagyó ötletet kör­nyezete számára. Komplex munkálatok a földterület termőképességének növelése érdekében Pártunk főtitkára nem egyszer hangsúlyozta a föld termőképes­sége emelésének fontosságát, a szántóterület növelését. S ezt a Mezőgazdasági Főtanács legutóbbi plenáris ülésén újra aláhúzta. E célra államunk évente nehéz milliókat áldoz. Új öntözőrend­szerek jönnek létre, komplex munkálatokkal, hatalmas terüle­­eket tesznek használhatóvá a mezőgazdaság számára. Más me­dvékhez hasonlóan nálunk is van e téren tennivaló. Elég nagy erőtetek vannak kitéve az eró­­zió káros hatásának s esős idő esetén a fölösleges talaj­nedves­ségnek. Mindezektől megszabadj­an a termőföldet nagyrészt a v­egyei Talajjavítási és Karbat­­artási Vállalat dolgozóira hárul, természetesen hozzá kell járul­anak saját erejükkel, a tagság észvételével, vagy a mezőgépe­­zeti állomás segítségével a ter­melőszövetkezetek, ámo­k, sőt gyérileg dolgozó földművesek­­. A feladat elég nagy, hisz­zeptember végéig 6 700 hektár honosított területet kell vissza­­é­ni a mezőgazdasági termelés­ek. Ez az elmúlt évhez viszo­­nítva mintegy 50 százalékos­övekedést jelent s jövőre még őt is meg kell duplázni. S amint az eredmények bizo­­yítják, szakosított vállalatunk olgozói becsülettel tesznek élé­st feladatuknak. Teljesítmé­­nyeik alapján évek óta az or­­ságos élvonalban járnak. Első ölévi tervüket maradéktalanul teljesítették, túlhaladtak. Építési­­szerelési munkálatot 68,6 millió lej értékben végeztek, vagyis a Kiskü­küllő völgyében 2 878 hek­táron gátolták meg az erózió romboló hatását, megcsúszott te­rületeket tettek újra termővé. Lecsapolási munkálatokat, vagy azok kiegészítését a Luc és a Komlód völgyében végeztek. Több mint 300 hektárt alagcsöveztek, számos átereszt, hidat, lefolyókat építettek. A megyei program a­­lapján nagy gondot fordítottak a szántóterület növelésére is. Az architai termelőszövetkezet hatá­rában 27 hektárt adtak vissza a mezőgazdasági termelésnek, a Sármasu-i Egységes Agráripari Tanács körzetében pedig 40 hek­tárral növelték a szántóterületet. A gyengén termő területek fel­javításával pedig a Singeorgiu de Mures-i és iernuti termelő­­szövetkezetben 198 hektáron nö­velték a talaj termőképességét. Nehézgépeiket szorgalmas, hoz­záértő embereiket ott találni a megye minden részében. Hideg­gel, esővel küzdenek, de, ahogy mondani szokás, „becsülettel áll­ják a sarat“. Természetesen e szép ered­mény eléréséhez a vállalat min­den részlege hozzájárult, ame­lyek biztosították a gépek jó működését a szükséges al­agcsö­veket és más anyagokat. És ez nem is lehet másképp, hisz 5,4 millió köbméter földet megmoz­gatni, elteríteni, 896 hektáron mélytalajlazítást végezni, 300 kilométernyi alagcsövet lefektet­ni, 182 hidat, átereszt építeni és más munkálatokat elvégezni, csakis összefogással lehet. Az é­­pítkezéshez szükséges anyagok biztosítása érdekében, a glodeni-i kavicskitermelésnél egy új, kor­szerű állomást helyeztek üzem­be, megkezdték a Kisküküllőből a homok kitermelését, a Kiskü­­küllő menti munkálatok központ­jában pedig egy betonelemgyártó részleget hoztak létre. A vállalat dolgozói most nagy lelkesedéssel, szorgalommal ké­szülnek a XIV. pártkongresszus méltó köszöntésére. A nemrég megtartott közgyűlésen a válla­lat két brigádjának vezetője, dol­gozói nevében vállalta, hogy e nagy esemény tiszteletére 30 nappal határidő előtt befejezik 1190 hektáron az erózió ellenes munkálatokat, 90 hektárt alag­­csöveznek s 68 hektár megcsú­szott területet egyengetnek el, kötnek meg, tesznek újra termő­vé. S amint Cazacu Gigel mér­nök, a vállalat igazgatója hang­súlyozta, erre meg is van a le­hetőség, csupán az szükséges, hogy felszámolják az anyagellá­tásban eddig észlelt hibákat, minden munkaponton megerősít­sék a rendet és a fegyelmet, jobban kihasználják a rendelke­zésükre álló gépeket, felszerelé­seket. S bátran leírhatjuk, futja erejükből. (háromszéki) Tanévkezdés előtt Szeptember az a hónap, mely­­­ben az iskola, az 1989—1990- tanév kezdetét is jelenti. Min­­ő bizonnyal a diáksereg igyeli­­k a lehető legjoban kihasz­­tni a vakáció utolsó két hetét a táborokban még az utolsó •portok nyaralnak, egy-egy gyobb kirándulásra is van még • —, de azért akaratlanul is ad gyakrabban jut eszükbe­ptember 15, amikor frissen ásott és vasalt egyenruhát ölt­ismét megindulnak az alma tor felé. Iktatási intézményeink szá­ra a nyári vakáció az elő­életet is jelentette az új tan­­re. Alighogy elnémult az u­­só óra végét jelző csengőszó, ahogy kirajzott a diáksereg, t­öbb helyen máris megjelen­­t mesteremberek, hogy hoz­assanak a festéshez, mázolás­­­, a külső és belső javítások égzéséhez, hiszen a diákok­­ megszokták, természetesnek tekintik, hogy ősszel, a tanév kezdetén felújított, felfrissített tantermekben, kabinetekben, is­kolai műhelyekben kezdődnek meg az órák. A legtöbb helyen, ott, ahol idejében és jól megszervezték a munkát, már csak a takarítás befejezése van hátra, máshol viszont még az utolsó vakációs napokat is kénytelenek kihasz­nálni a munkálatok befejezésére. Persze, ez nem mindig az okta­tási intézmény hibája, hanem a munkálatokat végző egységeké is. Ám, ha észlelhető néhol apróbb lemaradás, az csekély mértékű, az iskolai év kezdetéig bőven be­hozható. A Tírnaveni­ i 1-es Számú Ál­talános Iskolában már teljes mértékben befejezték a javításo­kat. A festés, mázolás jól sike­rült, a pontos munka a helyi közüzemi egység szakmunkásait dicséri. Mint azt Barabana Cons­tantin, az iskola igazgatója el­mondta, a nagytakarításon is túl vannak. " Nagy segítséget kap­tunk az iskolát patronáló Hercu­les gyártól, valamint a szülői bi­zottságoktól is — folytatja az igazgató —. Számunkra a felké­szülés az új tanévre tulajdon­képpen a vakáció első napjaiban ISKOLA megkezdődött, akkor már hozzá­láttunk a javítási munkálatok­hoz. Hogy mi van még hátra a szeptemer 15-i kezdésig? Hatodi­kéig tervezik a kabinetekben, a laboratóriumokban, a folyosókon elhelyezett pannók anyagának felfrissítését. Az iskola tanulói­nak segítségére is számítanak, hiszen az ő érdekük is, hogy a tanévkezdéskor szépen elrende­zett tantermek várják őket. A Tirnaveni-i 1-es Számú I­­pari Líceumban a tantermek, kabinetek, laboratóriumok már megújulva várják az oktatás kez­detét jelző csengőt. Néhány iro­dában van még apróbb javíta­ni való, most azon dolgoznak a helyi közüzemi egység munkásai, akik Florea Doina igazgatónő szerint jó munkát végeztek. Nemcsak az iskola épülete került felújításra, hanem a kantin és a bentlakás is. A kantinban egyéb­ként a nyári vakáció alatt már a tanévben esedékes étkeztetést készítettek elő, az ott dolgozók jelentős mennyiségű savanyúsá­got, kompótot tettek el télire. A Tírnáveni-i Vegyipari Kombi­nát, a líceumot patronáló gazda­sági egység minden segítséget megadott, hogy az 1989—1990-es tanévet megfelelően felkészülve kezdhessék. A mázolást saját erőből, a szülői bizottságok se­gítségének igénybevételével vé­gezték. Az elsején visszaérkezett oktatók konkrétan hozzáfoghat­nak a tantervek kidolgozásához, arra is szakítva időt, hogy a kezdésig még hátralévő két hét alatt felújítsák, aktualizálják a vizuális propagandát. Az ugyancsak Tirnaveni-i 2-es Számú Ipari Líceumban Frincu Constantin igazgató mondja el, hogy jól sikerült az oktatási in­tézmény külső és belső felújítása, a helyi közüzemiek brigádjai jó munkát végeztek. Még néhány ablakszárny mázolása van hátra, hogy minden a legnagyobb rend­ben lehessen. A takarításon, fer­tőtlenítésen is túl vannak, tehát az oktatási intézményben akár már holnap is megkezdődhetne a tanítás. A tanárok, az oktató mesterek szeptember elseje és hatodika között még egy ellen­őrzést tartanak a kabinetek, la­boratóriumok felszerelése fölött, felújítják a vizuális propagandát szolgáló pannókat, képösszeállítá­­sokat, grafikonokat, részletesen kidolgozzák a munkatervet az 1­989—1990-es tanévre, főképpen az első évharmadra. Az igazgató szerint minden bizonnyal szep­tember 15. megfelelően felkészül­ve találja majd őket, s így jól kezdhetik a tanévet. (váradi) vanOS­zAszLe -3. oldal A jövedelmezőség fokozása egy­üttműk­ödéssel A rentabilitás, a nyereséges gazdálkodás, a gazdasági haté­konyság fokozása minden gaz­dasági egység tevékenységének homlokterében áll. Ebből az a­­lapkövetelményből kiindulva, az IMATEX könnyűipari gépgyár olyan kooperációs hálózatot épí­tett ki, amely arra hívatott, hogy biztosítsa az ipari tevé­kenység folyamatosságát, szava­tolja a magas műszaki és minő­ségi színvonal elérését, fenntar­tását és emelését Egyébként — amint arra a pártfőtitkár is fel­hívta a figyelmet — meg kell erősíteni és ki kell­­■erjeszteni a termelési együttműködést, a kooperációt a különböző iparvál­lalatok között. Nos, az IMATEX — szinte a gyár születésétől kezdve — szá­mos megyebeli és megyén kívüli üzemmel tart fenn partner­kap­csolatot. A hatékony gazdálko­dásnak erről a vetületéről be­szélgetek Kiss György mérnök­kel, a termelési osztály vezető­jével. — Kész termékeink előállítá­sához mi körülbelül 83—85 szá­zalékban járulunk hozzá, a to­vábbiakban a partnerek, azaz a specializálódott egységek segít­ségét kérjük, szerződéses alapon. Persze az együttműködés kétirá­nyú és kölcsönös. A Metalotec­­nicával például évente hozzáve­tőleg 8—10 millió lejes áruérték forgalmat bonyolítunk le. Varró­gépeinkhez az úgynevezett szál­vezetőket kapjuk tőlük. Mi, pre­cíziós, bakelit héjba való önté­si eljárással vasöntvényből al­­katrészeket, az ipari varrógép­­te­­.-­eket készítjük részükre. De kollaborálunk a sibiui Balanjá­­ra . ők gyártják műanyagfröcs­­övető gépeinkhez a hidraulikus berendezést A bakelit csévéket Embólia szállítja csörlőgépeink­­hez, a sibiui Flaro küldi a bor­dákat a szövőgépekhez. A bis­­-trita­ gépgyár villanymotorokat és pneumatikus szerkezeteket gyárt ipari varrógépeinkhez és az automata csörlő-bogzó gépek­hez. Mi is besegítünk olyan terme­lőegységeknek, mint a cluj-na­­pocai Metalul Roșu könnyűipari gépgyár (ide a nagy volumenű és nagy kapacitású szárító-ter­­mofixáló berendezéshez szállít­ják az úgynevezett klupnikat, o­­lyan önálló láncszerű szerkeze­teket amelyek a szárítási tech­nológia folyamán arra szolgál­nak, hogy kisimítsák, bevezessék a szárítóba és ott végigvezessék a textilanyagokat.) Bekapcsoló­dunk a Nicovala, a R­eghini Gép­es Alkatrészgyártó Vállalat, a tirgu-muresi vegyikombinát az Electromures, a Prodcomplex, az Autójavító Vállalat, a bucu­­resti-i Mecanica Fina valamint a Steaua Rosie, a gherlai Somex- bal, iparvállalatok termelési struktúrájába, hogy csak egy pár partnert említsek. Az együttműködés legnagyobb előnye a munkatermelékenység növekedésében mutatkozik meg. Érdekelt benne úgy a megrende­lő, mint a kivitelező. A kis so­rozatokat gyártó egységeknek így nem kell felesleges műszaki­­anyagi beruházásokat eszközölni­ük, szakembereket átképezniük. Az illető termékszerkezetre sza­kosodott „cégek“ jól és olcsón állítják azt elő s így a kész ter­mék önköltségi ára csökken, u­­gyanakkor nő megbizhatósága, hitelessége. De, s itt felkiáltó jelet kelle­ne tenni jegyzi meg Kiss György mérnök — a kooperáció hátrányos, ha hiányzik a part­nerek közötti korrektség, ha a leszállítási határidőket nem tart­ják tiszteletben a felek. Mert, ha történetesen a közel egy mil­lió lej értékű műanyagfröccsen­­tő géphez a partner nem szál­lítja az ennek alig egy tizednyi értékét jelentő hidraulikus be­rendezést, akkor bizony baj van. Nagy baj van. Pedig közös a minőségi és mennyiségi felelős­ség, közös az érdekeltség. Az együttműködés akkor vá­lik hátrányossá, ha nem illesz­kedik be a tervezett paraméte­rekbe. Ha, az ezer lejre eső anyagi költségek terén nincs túl­­haladás, rentábilis az üzlet Az IMATEX pedig jó úton jár. ALBERT LŐRINCZ MÁRTON i mmf mmtmm i mii ■■ laiaiiw hím

Next