Vörös Zászló, 1989. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
Újító szenvedéllyel (Folytatás az 1. oldalról) köbcentis. A váz egyes alkotóelemei gyáriak, több változtatás látható rajtuk. Hasonlóképpen a kerekek. Az első nagyobb a hátsónál. Az ülés, a nyereg egybeöntve a hátsó sármentővel s a ■taszkkal, áramvonalason még bevonásra vár, így huzat nélkül egalább láthatom miből készült: üvegszálakba ágyazott habszivacs. A motor, a hajtómű minden tarozéka még nincs beszerelve, de így is nyilvánvaló, végéhez közeledik a munka. Mire mindezt átgondolom az Electromures valulat prototípus műhelyében, Veess Árpád munkahelyén, máris áporoznak a kiegészítő magya■ázatok. Zavartalanul jegyzeteltetek a késő délutáni csendben, csak éppen győztem. A napi éladatok végeztével néptelen a ágas terem. Egy-két barkácsoló munkatárs dolgozik elmélyült zótlansággal a távolabbi munkapadoknál, így lehetett ez nap mint nap délutántól késő estig immár három éve. Kivéve, amikor egy-egy érdekes, nagy fontosságú prototípus vagy más vállalati probléma kivitelezése, meg nem kívánta a túlórázást. És íme az eredmény, legjelentősebb sajátosságaival: átalakított hengerfej, dupla gyújtás, kétgyertyás megoldás, hat sebesség (az ilyen motorkerékpároknál a 4 vagy 5 a szokásos), óramű pontosságú, kivitelezésű karburátor: két része van, egy rezgőszelepes és egy forgótárcsás, olyképp módosított kipufogó, hogy nyitási szöge menet közben változtatható, újítás a főtengelyen, kapcsolószekrényen (könnyen szétszedhető, anélkül, hogy a motort ki kellene szerelni, mint más gépeknél) és így tovább. Megannyi eredeti ötlet, egyéni elképzelés, sok bevált megoldás sajátos ötvözése. Funkcionalitásában nyer velük a jármű, és ami a lényeg: erőben is. Megszerkesztője szerint a motor 10 lóerős, ez a Hoinarénak például a többszöröse. De mennyi töprengés, számítás, tervezés, próbálkozás, kézimunka vezetett idáig?! — Lehet az ember akár ezermester, egyedül nem boldogul. Ebben abban sok kiváló szaktársam segített, Olteanu igazgató is bíztatott, végig támogatott, még más sportklubok, az IRA, az IMASA motorosai is igyekeztek hozzájárulni a sikerhez. A motoros szakszövetségnél is tudnak a munkámról és kováncsian várják az eredményt. Ennek is köszönhető, hogy sosem adtam fel. Mert értek kudarcok is, olykor az elképzelések a gyakorlatban nem váltak be. De olyankor mindent újrakezdtem, amíg úgy nem alakult, ahogy szerettem volna. Volt amit tízszer, húszszor is megcsináltam, amíg hibátlan lett, egyes alkatrészekből négy-öt változatot is készítettem. Ha valamit csinál az ember, az legyen a lehető legjobb. Rengeteg hazai és külföldi szaklapot tanulmányoztam, aztán születtek a tervek. Számításaim, rajzaim hat ládányi papírt kitesznek. Szekrényem, munkaasztalom tele különféle alkatrészekkel. Mindeniket továbbfejlesztettem, tökéletesítettem, amennyiben lehetett. — És a teljesen kész géppel minden rendben lesz? — Rendben kell lennie. A sokezer hidegpróba, az eddigi próbajáratok hiba nélkül zajlottak le. — Akkor hát. Veress Árpád rövidesen nótázgatva lovagolhatja meg a motort: „Amerre én járok, bámul a világ...“ — Persze, hogy én szeretném learatni munkám gyümölcsét, versenyen kipróbálni mire képes a járművem. Ez talán többet jelent majd nekem az összes ifjúkori díjamnál. Aztán, ha minden jól megy, nyugodtan átadhatom egy tehetséges fiatalnak. De van még tennivaló, kár lenne elsietni a befejezést. — S mi lesz azután? — Mi lenne? Van a műhelyben elég izgalmas szakmai feladat, ezután is lesz mivel lefoglalnom magam. Egy barkácsoló lakatosnak mindig akad munkája. S ha meg nincs valami izgató kihívás, a benne forrongó nyugtalanság úgyis kerestet vele ilyesmit magának, így igaz, s ahogy én őt ismerem, tartogat még néhány meglepetést, rendhagyó ötletet környezete számára. Komplex munkálatok a földterület termőképességének növelése érdekében Pártunk főtitkára nem egyszer hangsúlyozta a föld termőképessége emelésének fontosságát, a szántóterület növelését. S ezt a Mezőgazdasági Főtanács legutóbbi plenáris ülésén újra aláhúzta. E célra államunk évente nehéz milliókat áldoz. Új öntözőrendszerek jönnek létre, komplex munkálatokkal, hatalmas terüleeket tesznek használhatóvá a mezőgazdaság számára. Más medvékhez hasonlóan nálunk is van e téren tennivaló. Elég nagy erőtetek vannak kitéve az erózió káros hatásának s esős idő esetén a fölösleges talajnedvességnek. Mindezektől megszabadjan a termőföldet nagyrészt a vegyei Talajjavítási és Karbatartási Vállalat dolgozóira hárul, természetesen hozzá kell járulanak saját erejükkel, a tagság észvételével, vagy a mezőgépezeti állomás segítségével a termelőszövetkezetek, ámok, sőt gyérileg dolgozó földművesek. A feladat elég nagy, hiszzeptember végéig 6 700 hektár honosított területet kell visszaéni a mezőgazdasági termelések. Ez az elmúlt évhez viszonítva mintegy 50 százalékosövekedést jelent s jövőre még őt is meg kell duplázni. S amint az eredmények bizoyítják, szakosított vállalatunk olgozói becsülettel tesznek élést feladatuknak. Teljesítményeik alapján évek óta az orságos élvonalban járnak. Első ölévi tervüket maradéktalanul teljesítették, túlhaladtak. Építésiszerelési munkálatot 68,6 millió lej értékben végeztek, vagyis a Kisküküllő völgyében 2 878 hektáron gátolták meg az erózió romboló hatását, megcsúszott területeket tettek újra termővé. Lecsapolási munkálatokat, vagy azok kiegészítését a Luc és a Komlód völgyében végeztek. Több mint 300 hektárt alagcsöveztek, számos átereszt, hidat, lefolyókat építettek. A megyei program alapján nagy gondot fordítottak a szántóterület növelésére is. Az architai termelőszövetkezet határában 27 hektárt adtak vissza a mezőgazdasági termelésnek, a Sármasu-i Egységes Agráripari Tanács körzetében pedig 40 hektárral növelték a szántóterületet. A gyengén termő területek feljavításával pedig a Singeorgiu de Mures-i és iernuti termelőszövetkezetben 198 hektáron növelték a talaj termőképességét. Nehézgépeiket szorgalmas, hozzáértő embereiket ott találni a megye minden részében. Hideggel, esővel küzdenek, de, ahogy mondani szokás, „becsülettel állják a sarat“. Természetesen e szép eredmény eléréséhez a vállalat minden részlege hozzájárult, amelyek biztosították a gépek jó működését a szükséges alagcsöveket és más anyagokat. És ez nem is lehet másképp, hisz 5,4 millió köbméter földet megmozgatni, elteríteni, 896 hektáron mélytalajlazítást végezni, 300 kilométernyi alagcsövet lefektetni, 182 hidat, átereszt építeni és más munkálatokat elvégezni, csakis összefogással lehet. Az építkezéshez szükséges anyagok biztosítása érdekében, a glodeni-i kavicskitermelésnél egy új, korszerű állomást helyeztek üzembe, megkezdték a Kisküküllőből a homok kitermelését, a Kisküküllő menti munkálatok központjában pedig egy betonelemgyártó részleget hoztak létre. A vállalat dolgozói most nagy lelkesedéssel, szorgalommal készülnek a XIV. pártkongresszus méltó köszöntésére. A nemrég megtartott közgyűlésen a vállalat két brigádjának vezetője, dolgozói nevében vállalta, hogy e nagy esemény tiszteletére 30 nappal határidő előtt befejezik 1190 hektáron az erózió ellenes munkálatokat, 90 hektárt alagcsöveznek s 68 hektár megcsúszott területet egyengetnek el, kötnek meg, tesznek újra termővé. S amint Cazacu Gigel mérnök, a vállalat igazgatója hangsúlyozta, erre meg is van a lehetőség, csupán az szükséges, hogy felszámolják az anyagellátásban eddig észlelt hibákat, minden munkaponton megerősítsék a rendet és a fegyelmet, jobban kihasználják a rendelkezésükre álló gépeket, felszereléseket. S bátran leírhatjuk, futja erejükből. (háromszéki) Tanévkezdés előtt Szeptember az a hónap, melyben az iskola, az 1989—1990- tanév kezdetét is jelenti. Minő bizonnyal a diáksereg igyelik a lehető legjoban kihasztni a vakáció utolsó két hetét a táborokban még az utolsó •portok nyaralnak, egy-egy gyobb kirándulásra is van még • —, de azért akaratlanul is ad gyakrabban jut eszükbeptember 15, amikor frissen ásott és vasalt egyenruhát öltismét megindulnak az alma tor felé. Iktatási intézményeink szára a nyári vakáció az előéletet is jelentette az új tanre. Alighogy elnémult az usó óra végét jelző csengőszó, ahogy kirajzott a diáksereg, több helyen máris megjelent mesteremberek, hogy hozassanak a festéshez, mázolás, a külső és belső javítások égzéséhez, hiszen a diákok megszokták, természetesnek tekintik, hogy ősszel, a tanév kezdetén felújított, felfrissített tantermekben, kabinetekben, iskolai műhelyekben kezdődnek meg az órák. A legtöbb helyen, ott, ahol idejében és jól megszervezték a munkát, már csak a takarítás befejezése van hátra, máshol viszont még az utolsó vakációs napokat is kénytelenek kihasználni a munkálatok befejezésére. Persze, ez nem mindig az oktatási intézmény hibája, hanem a munkálatokat végző egységeké is. Ám, ha észlelhető néhol apróbb lemaradás, az csekély mértékű, az iskolai év kezdetéig bőven behozható. A Tírnaveni i 1-es Számú Általános Iskolában már teljes mértékben befejezték a javításokat. A festés, mázolás jól sikerült, a pontos munka a helyi közüzemi egység szakmunkásait dicséri. Mint azt Barabana Constantin, az iskola igazgatója elmondta, a nagytakarításon is túl vannak. " Nagy segítséget kaptunk az iskolát patronáló Hercules gyártól, valamint a szülői bizottságoktól is — folytatja az igazgató —. Számunkra a felkészülés az új tanévre tulajdonképpen a vakáció első napjaiban ISKOLA megkezdődött, akkor már hozzáláttunk a javítási munkálatokhoz. Hogy mi van még hátra a szeptemer 15-i kezdésig? Hatodikéig tervezik a kabinetekben, a laboratóriumokban, a folyosókon elhelyezett pannók anyagának felfrissítését. Az iskola tanulóinak segítségére is számítanak, hiszen az ő érdekük is, hogy a tanévkezdéskor szépen elrendezett tantermek várják őket. A Tirnaveni-i 1-es Számú Ipari Líceumban a tantermek, kabinetek, laboratóriumok már megújulva várják az oktatás kezdetét jelző csengőt. Néhány irodában van még apróbb javítani való, most azon dolgoznak a helyi közüzemi egység munkásai, akik Florea Doina igazgatónő szerint jó munkát végeztek. Nemcsak az iskola épülete került felújításra, hanem a kantin és a bentlakás is. A kantinban egyébként a nyári vakáció alatt már a tanévben esedékes étkeztetést készítettek elő, az ott dolgozók jelentős mennyiségű savanyúságot, kompótot tettek el télire. A Tírnáveni-i Vegyipari Kombinát, a líceumot patronáló gazdasági egység minden segítséget megadott, hogy az 1989—1990-es tanévet megfelelően felkészülve kezdhessék. A mázolást saját erőből, a szülői bizottságok segítségének igénybevételével végezték. Az elsején visszaérkezett oktatók konkrétan hozzáfoghatnak a tantervek kidolgozásához, arra is szakítva időt, hogy a kezdésig még hátralévő két hét alatt felújítsák, aktualizálják a vizuális propagandát. Az ugyancsak Tirnaveni-i 2-es Számú Ipari Líceumban Frincu Constantin igazgató mondja el, hogy jól sikerült az oktatási intézmény külső és belső felújítása, a helyi közüzemiek brigádjai jó munkát végeztek. Még néhány ablakszárny mázolása van hátra, hogy minden a legnagyobb rendben lehessen. A takarításon, fertőtlenítésen is túl vannak, tehát az oktatási intézményben akár már holnap is megkezdődhetne a tanítás. A tanárok, az oktató mesterek szeptember elseje és hatodika között még egy ellenőrzést tartanak a kabinetek, laboratóriumok felszerelése fölött, felújítják a vizuális propagandát szolgáló pannókat, képösszeállításokat, grafikonokat, részletesen kidolgozzák a munkatervet az 1989—1990-es tanévre, főképpen az első évharmadra. Az igazgató szerint minden bizonnyal szeptember 15. megfelelően felkészülve találja majd őket, s így jól kezdhetik a tanévet. (váradi) vanOSzAszLe -3. oldal A jövedelmezőség fokozása együttműködéssel A rentabilitás, a nyereséges gazdálkodás, a gazdasági hatékonyság fokozása minden gazdasági egység tevékenységének homlokterében áll. Ebből az alapkövetelményből kiindulva, az IMATEX könnyűipari gépgyár olyan kooperációs hálózatot épített ki, amely arra hívatott, hogy biztosítsa az ipari tevékenység folyamatosságát, szavatolja a magas műszaki és minőségi színvonal elérését, fenntartását és emelését Egyébként — amint arra a pártfőtitkár is felhívta a figyelmet — meg kell erősíteni és ki kell■erjeszteni a termelési együttműködést, a kooperációt a különböző iparvállalatok között. Nos, az IMATEX — szinte a gyár születésétől kezdve — számos megyebeli és megyén kívüli üzemmel tart fenn partnerkapcsolatot. A hatékony gazdálkodásnak erről a vetületéről beszélgetek Kiss György mérnökkel, a termelési osztály vezetőjével. — Kész termékeink előállításához mi körülbelül 83—85 százalékban járulunk hozzá, a továbbiakban a partnerek, azaz a specializálódott egységek segítségét kérjük, szerződéses alapon. Persze az együttműködés kétirányú és kölcsönös. A Metalotecnicával például évente hozzávetőleg 8—10 millió lejes áruérték forgalmat bonyolítunk le. Varrógépeinkhez az úgynevezett szálvezetőket kapjuk tőlük. Mi, precíziós, bakelit héjba való öntési eljárással vasöntvényből alkatrészeket, az ipari varrógépte.-eket készítjük részükre. De kollaborálunk a sibiui Balanjára . ők gyártják műanyagfröcsövető gépeinkhez a hidraulikus berendezést A bakelit csévéket Embólia szállítja csörlőgépeinkhez, a sibiui Flaro küldi a bordákat a szövőgépekhez. A bis-trita gépgyár villanymotorokat és pneumatikus szerkezeteket gyárt ipari varrógépeinkhez és az automata csörlő-bogzó gépekhez. Mi is besegítünk olyan termelőegységeknek, mint a cluj-napocai Metalul Roșu könnyűipari gépgyár (ide a nagy volumenű és nagy kapacitású szárító-termofixáló berendezéshez szállítják az úgynevezett klupnikat, olyan önálló láncszerű szerkezeteket amelyek a szárítási technológia folyamán arra szolgálnak, hogy kisimítsák, bevezessék a szárítóba és ott végigvezessék a textilanyagokat.) Bekapcsolódunk a Nicovala, a Reghini Gépes Alkatrészgyártó Vállalat, a tirgu-muresi vegyikombinát az Electromures, a Prodcomplex, az Autójavító Vállalat, a bucuresti-i Mecanica Fina valamint a Steaua Rosie, a gherlai Somex- bal, iparvállalatok termelési struktúrájába, hogy csak egy pár partnert említsek. Az együttműködés legnagyobb előnye a munkatermelékenység növekedésében mutatkozik meg. Érdekelt benne úgy a megrendelő, mint a kivitelező. A kis sorozatokat gyártó egységeknek így nem kell felesleges műszakianyagi beruházásokat eszközölniük, szakembereket átképezniük. Az illető termékszerkezetre szakosodott „cégek“ jól és olcsón állítják azt elő s így a kész termék önköltségi ára csökken, ugyanakkor nő megbizhatósága, hitelessége. De, s itt felkiáltó jelet kellene tenni jegyzi meg Kiss György mérnök — a kooperáció hátrányos, ha hiányzik a partnerek közötti korrektség, ha a leszállítási határidőket nem tartják tiszteletben a felek. Mert, ha történetesen a közel egy millió lej értékű műanyagfröccsentő géphez a partner nem szállítja az ennek alig egy tizednyi értékét jelentő hidraulikus berendezést, akkor bizony baj van. Nagy baj van. Pedig közös a minőségi és mennyiségi felelősség, közös az érdekeltség. Az együttműködés akkor válik hátrányossá, ha nem illeszkedik be a tervezett paraméterekbe. Ha, az ezer lejre eső anyagi költségek terén nincs túlhaladás, rentábilis az üzlet Az IMATEX pedig jó úton jár. ALBERT LŐRINCZ MÁRTON i mmf mmtmm i mii ■■ laiaiiw hím