Záhony Körzeti Átrakó, 1978 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A művelődés és a sport fellegvárai A Záhonyban folyó beruházási munkák közül elkészült és átadásra került a felújított művelődési ház és az új ZVSC öltöző. A művelődési és sportlehetőségeket most már az igények szerint lehet kielégíteni, ha nem is fővárosi szinten. Az építők keze nyomán külső megjelenésében is, esztétikailag is megújult épület várja a művelődni vágyókat. Az épület azonban nemcsak új köntöst kapott. Az I. ütemben elkészült az előadóterem, mely mozgatható térelválasztó fallal egyszerre két rendezvény párhuzamos lebonyolítására is lehetőséget nyújt. Nehéz körülmények A könyvtár a közművelődésben elfoglalt komoly szerepéhez mérten olvasóteremmel és külön raktári résszel bővült. A régi társalgó helyén vegyes rendeltetésű klubterem és a legmagasabb igényeket is kielégítő stúdió várja az érdeklődőket. Az összekötő folyosó kialakítása nem egyszerűen az átköltözést biztosítja az előtér és az előadóterem, valamint az irodák között, hanem kiállítóterem is. Az egyedi kályhás fűtést már az I. ütem lebonyolításával központi fűtés váltotta fel. A II. ütem kivitelezésének megkezdése után — ha nehezebb körülmények között is — de működhetett a mozi, a könyvtár, a klub. Az ifjúsági pinceklubot felkellett költöztetni, az építés időtartamára a büfé ideiglenesen kiköltözött. Az építés és az üzemeltetés nehéz időszakasza már csak mint emlék marad meg, mint egy-egy szűkre szabott létszámmal megrendezett ünnepség, vagy emeletes — két szék egymásra helyezésével, a néző ötletével kialakított páholy — ülőhelyekkel a mozi. Tartalom kell A II. ütem kivitelezése is megvalósult. Az előtér, a színházterem, az öltözők, a büfé és kiszolgáló helyiségek tetszetős falburkolatot kaptak, melyhez jól illeszkedik a helyiségek világítása. Az emelt nézőtéren az új székek nemcsak a jobb rálátási lehetőséget, hanem a kényelmet is biztosítják. Minden a helyére került, most már a korábban visszafogott igények kielégítésétől is sürgetve. A pinceklub leköltözött a régi helyére. Máris jelzik a falakon látható ábrák, jelek, hogy a fiatalok birtokba vették a pincét. A színpadon még avatott kezek érintése nélkül áll az új zongora. Az új vetítőgép csillogó objektívje a vetítővásznat „keresi” üzemre ,készen. A teljességhez hiányzik az udvari park és a hátsó kerítés, mely a nyári szabadtéri szórakozás lehetőségét hivatott biztosítani. A nagyobb dolgok ezután következnek. A teljes birtokbavétel mellett tartalommal megtölteni a művelődési házat. Ez a nagyobb dolog. Hogy milyen is legyen a tartalom, ez már a lakosság igényein és az igények kielégítésének lehetőségein, szervezésén, a tervszerű munkán múlik. Természetesen az igényig eljutni kevés, a rendezvények látogatókat, résztvevőket, aktív, cselekvő embereket is várnak. A szemnek is tetszetős belső kiképzés csak a külszín, mely egy ideig hat az új varázsával, ám rendezvények atmoszférája, mondanivalója az, amely tömegeket vonz, nevel, tudatot formál, de kikapcsolódást és élményt is nyújt. Legyen színházi előadás, filmvetítés, klub vagy szakköri foglalkozás, vagy bármilyen rendezvény, ami a művelődési ház programjába bekerül, az mind értünk, az itt dolgozó emberért van, mi viszont éljünk igényeinknek megfelelően ezekkel a lehetőségekkel. Új pályák A szellemi karbantartás és pihenés lehetősége mellett a test, a fizikum karbantartására Vasutasok Szakszervezete és a a MÁV vezérigazgatósága a jóléti alapból mindig jelentős összegeket juttatott Záhonynak. Ezekkel a lehetőségekkel alakult úgy ki a sporttelep, hogy a labdarúgás mellett más versenysportok lebonyolítására is alkalmassá vált. Az új öltöző-mosdó épülete csak az első komolyabb, de máris sokat jelentő lépés a magasabb igények kielégítéséhez. Az öltözők egyszerre több szakosztály versenyéhez jó körülményeket biztosítva oldják meg az alapfeltételeket. Az épület edző-kondicionáló terme sokat segít az edzések megfelelő szintű gyakorlati végrehajtásához és a birkózók szűkebbre fogott edzéseihez. A társalgó a sakkszakosztály helyproblémáit, edzéslehetőségeit és a versenyek megrendezését oldja meg. Az iroda és a kisterem a szakosztályok és a sportvezetés ügyviteli munkáját oldja meg kedvezően. A felszerelések tárolása, mosása központosított. Húzódásos sérülések helyi kezeléséhez nyújt lehetőséget a kis medence. Összességében a technikai oldal jelentőset lépett előre. Az új öltöző első komolyabb láncszeme annak a távlatokat is érintő fejlesztésnek, mely a játékterek, pályák bővítését, korszerűsítését jelenti. Már megkezdődött az atlétikai pálya korszerűsítése, a régi labdarúgó edzőpálya füvesítése, bekerítése. A napokban elkészült kézilabdapálya villanyvilágítást kap. Az új terület igénybevételével kosárlabda-, tollaslabda-, teniszpályák megépítésére kerül sor. Városépítés A művelődési és sportolási lehetőségek tálalva vannak, illetve lesznek. A szabad idő eltöltését most már cselekvő részvétellel csak akarni kell. A városrendezési tervben szereplő létesítmények: ifjúsági ház, köztisztasági fürdő, tornacsarnok, városi park és azon belül a zsurki pihenőpark, mind az igények magasabb szinten történő kielégítését fogják biztosítani. Szükséges is, mert a lakosok száma nő a városépítés előrehaladásával, ezzel együtt nő a művelődni, pihenni és szórakozni vágyók száma is. A lehetőségek skálája olyan széles kell hogy legyen, mely biztosítja a gyerekektől az idősebb generációhoz tartozókig az igények megvalósítását. A kitűzött célok, feladatok megoldása a művelődésben és a sportban összehangoltan oldható meg. Ugyancsak egybehangolt cselekvési programmal és áldozatvállalással lehet megteremteni a feltételek egy részét, ha kell körzeti szinten meghirdetett akciókkal. A lehetőségek előttünk állnak, csak bátran élnünk kell vele. Balogh Imre Ifjúsági fórum a pályafenntartási főnökségen December elején mintegy 40 meghívott fiatal részvételével zajlott le az ifjúsági fórum a pályafenntartáson. Az ifjúság helyzetével, társadalmi szerepével, a fiatalok nevelésével kapcsolatos munka össztársadalmi érdek és feladat, s ennek megfelelően a hatékonyabb munkát az eredmények szolgálatába kell állítani — mondotta többek között Lilik Mihály a pft-főnökség vezetője megnyitó beszédében. A fórum során 14 fiatal intézett kérdést a vezetéshez. A kérdések a pályakezdés, a továbbtanulás lehetőségeiről, családalapításról, lakáshoz való a jutásról, sportolási és kulturális lehetőségekről, az anyagi és erkölcsi megbecsülésről, a munkahelyi beilleszkedésről szóltak. Örömmel nyugtázta a főnökség vezetése, hogy fiataljaikon keresztül a pályafenntartás jövője — az öregedés ellenére — kedvezően alakul. A vezetés zárszavában arra kérte a fiatalokat, hogy az általuk megismert kongresszusi dokumentumok ismeretében vegyenek részt a feladatok végrehajtásában. Egeressi Zsigmond Számítógépes társaság alakult December 15-én Nyíregyházán megalakult a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete. A társaság célja, hogy elősegítse számítógéppel foglalkozó szaka emberek tájékoztatását, képzését és továbbképzését, segítse egymás munkájának jobb megismerését. A záhonyi számítógépes csoportból 13-an lettek tagjai a szervezetnek, amely a 9 tagú elnökségbe választotta Mikó Ádámot, a területi üzemegység vezetőjét. Kisebb helyeken az a szokás, hogy nem az utcát kérdi az ember, ha érdeklődik valaki után, hanem a nevet mondja, akit keres. Így tettem én is, ahogy az első idősebb embert megláttam. Megálltam a kocsival és átszóltam a kerítésen. — Nem ismeri-e véletlenül Tóth Sándor nyugdíjas vasutast? Ő egy pillanatra abbahagyta a kerékpárpumpálást, rám nézett, aztán megnyomkodta a kereket, s miután meggyőződött, hogy elég kemény, csak aztán válaszolt. — Már hogyne ismerném. Amikor én vagyok. Bár — mondta most már mosolyogva miközben a pumpát a helyére rakta — sokszor az ember még saját magát sem ismeri eléggé. Hát így ismerkedtünk meg az utcán át, hogy aztán a beszélgetést már bent folytassuk a jól fűtött szobában, Sanyi bácsival. Ugyanis így hívták és hívják őt ma is a körzetben, vezetői, beosztottai egyaránt. Jól mondom? — Nagyon jól. Nézze, nálam a rang csak megszólítás, cím, arra jó, hogy ráírjuk a borítékra. Mert különben csak az ember számít, aki mindezek mögött van. Az, hogy hogy dolgozik, becsülete, szorgalma stb. — Pedig úgy tudom, a vasútnál erre sokat adnak? — Igen, pláne a régi rendszerben. Hiszen még egy olyan mondás is volt, hogy a vasút az állam az államban. És én ezt tapasztaltam is 1939-ben, amikor vasúthoz kerültem 17 éves fejjel. Pályafenntartó munkásnak vették fel. Nehéz munka volt. Krampácsolni, talpfákat cserélni, stb. Na, szóval,már akkor rájöttem, hogy bizony itt a rang sokat számít. Elég volt, ha csak ketten kimentünk munkára, már jött velünk egy felügyelő. És az természetesen nem dolgozott. Nézte, ellenőrizte, hogy mi hogyan csináljuk a munkát. — Miért a vasutat választotta munkahelyéül? Dolgozva — — Választás nem volt. Egy olyan kis faluban, mint Vámospércs, örültem, hogy bejutottam. Tudja hányan lettek volna a helyemre? A fél falu. Hiszen úgy mondták, nyugdíjas állás. Hej, szegény anyámnak de meg kellett kenni a kereket, hogy forogjon a főnöknél. Hogy hány tyúk, kacsa meg tojás bánta, csak az isten tudja. — Hogy került Záhonyba? — Amikor fogságból hazajöttem 1947- ben, visszamentem a vasúthoz. Ott Vámospércsen, a szülőfalumban. Na, egyszer, amikor kimentünk dolgozni, jött hozzánk egy bőrkabátos elvtárs, aki megkérdezte, ki a párttag köztünk. Hát egyedül voltam. Igaz, én is csak tagjelölt. Az igazsághoz tartozik, hogy már a Szovjetunióban, amikor megtanultam a nyelvet, végeztem egy kisebb propaganda szemináriumot. Ott tudtam meg, hogy tulajdonképpen mi van itthon és hát mire számíthatok, ha hazajövök. Ez az elvtárs megkérdezte, nem volna-e kedvem Záhonyba jönni, kocsirendezőnek. Nem sokat gondolkoztam. Igent mondtam. Úgy, hogy már 1948-ban itt dolgoztam. Tóth Sándor élete, munkája csak ettől az időtől számít igazán, ahogy ő mondja. Hiszen a fiatal kommunista ettől a naptól kezdve együtt nőtt napról napra a hatalmas pályaudvarral, átrakóval. Örült az eredményeknek és bosszankodott, búsult, ha nem sikerült valami. Tanult, képezte magát éjjel-nappal, számítva rá, hogy ha a párt szólítja, készen legyen. Hiszen tudta, hogy az akkori munkásösszetétel Záhonyban nagyon vegyes, s jócskán akadtak olyanok is, akik sem írni, sem olvasni nem tudtak. nyugdíjban — Hát az már biztos, — veszi át ismét a szót Sándor bácsi, — olyan, hogy szervezettség, aztán munkafegyelem, összeszokottság nem igen lehetett akkor beszélni nálunk. Még a jogaival csak-csak tisztában volt mindenki, de a kötelességét, azt már nehezebben tanulta meg. Persze az adottságok is olyanok voltak, és egyáltalán a szociális feltételek, kedvezmények. Hát követelni is bizony ennek megfelelően lehetett. Amit tenni lehetett, az a türelem, a megértés volt, ami kellett ahhoz, hogy ezeket az embereket nevelni, formálni tudjuk. Ezzel kapcsolatban, amire ma is büszke vagyok: úgy jöttem el 37 év után a vasúttól, hogy nekem talán még hangos szóváltásom sem volt senkivel. Pedig Tóth Sándor aztán benne volt a társadalmi munka sűrűjében. Kezdte mint bizalmi, aztán nemsokára a pártvezetőség tagja lett, majd 1956 után, amikor a Magyar Szocialista Munkáspártot szervezték, a több mint száz tagból álló alapszervezet titkárává választották. Munkája, helyesebben mondva, pluszmunkája ezután még fontosabb, még felelősségteljesebb lett. Szívesen csinálta? — Ha az ember tudatában van annak, hogy fontos, amit csinál, az nagyon lényeges. Én meggyőződésből tettem, amit tettem. Éreztem, nemcsak elismerik, megbecsülik a munkámat. Ezt nemcsak a sok kitüntetés bizonyítja, amit kaptam, ennek is nagyon örül az ember, hiszen többszörös kiváló vasutas vagyok. 1962-ben a Munka Érdemérem bronz fokozatával tüntettek ki. De ezen túlmenően az embereknek, a munkásoknak, kommunistáknak a szeretete, megbecsülése, az az ami az én részemről mindennél többet ért. — Maradjunk talán még a kitüntetésnél, hiszen Tóth Sándort, aki 1968-ig alapszervezeti titkár és ezután a párt végrehajtó bizottságának tagja, 1971-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, majd 1977. április 4-én már mint nyugdíjas Szabolcs-Szatmár megye kitüntetettje lett. Ugyanis Sándor bácsi 1977. márciusától a jól megérdemelt nyugdíját élvezi. — Milyen érzés munka nélkül? — Nem tudom. Mert az igaz, hogy nyugdíjas lettem, de munkám az van bőven. Nem akarok nagy szavakat használni, hiszen aki ismert, megismer engem Záhonyban, tudja rólam, hogy nemcsak bírtam, dolgozni, de ha netán furcsán hangzana is, szerettem is. Szerettem, mert napról napra láttam, a munkám gyümölcsét, a munkám értelmét. Egy új, egy nagy fejlődő kombinátot, amiben az én munkám is benne van. És szerettem, mert ahogy már mondtam is, megbecsültek mint társadalmi munkást, pártmunkást, de úgy is, mint kocsirendezőt, vagy később, amikor kocsimesteri teendőt láttam el. A záhonyi MÁV-csomópont egyik legrégibb és legaktívabb pártmunkása volt. Hogyan tudta összeegyeztetni a család és a napi munkájával? — Én úgy érzem, nemcsak voltam, de ma is az vagyok. Hiszen továbbra is tagja vagyok a párt-vb-nek és elnöke a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának. De ezenkívül is bejárok a régi munkahelyemre és segítek, ha kell, ha igénylik a segítségemet. — A család? Két fiam van és három unokám. Ha néha-néha elgondolkozom rajta, vagy ha egyáltalán felvetődik bennem, hogy megérte-e, elég, ha rájuk nézek, úgy érzem, igen. Ha újra kezdeném, akkor is így csinálnám. Falcsik Ferenc